A témával kapcsolatos első bejegyzésemből kiderül, hogy nem vagyok cumipárti. Akkor miért lett ez a cím? Fordított hozzáállásomat szeretném kommunikálni ezzel. :)
Valójában nem az a kérdés, hogy én miért gondolom azt, hogy a cumi nem túl szerencsés választás, és miért jobb, ha cumimentes a baba, vagy ha szopizza az ujját. Hanem fordítok egyet a kérdésen. Így inkább az a kérdés, hogy mások miért gondolják azt, hogy szerencsésebb, ha cumizik a gyerkőc, mintha szopizná az ujját. Mik a az érveik mellette és mik az állításaikat alátámasztó tények? Vagyis: Miért cumizzon?
E kérdést vizsgálandó nézzük meg először is azt, hogy miért cumiznak a babák.
Köztudott, hogy a kicsiknél a cumi az anyamellet helyettesíti. Az anyamellnek pedig a vigasznyújtásban és a baba biztonságérzetének a kialakításában van igen fontos szerepe. Erre minden babának szüksége van, enélkül ugyanis bonyolult lélektani folyamataiban zavar támad, ami belső blokként működve megakadályozhatja a baba testi fejlődését. Vannak olyan apróságok, akik esetében úgy tűnik, hogy a biztonsággal kapcsolatos igényük egy feneketlen kúthoz hasonlítható. Ők azok, akik állandóan az anyamellen akarnak lógni. Hogy ez miért van így, és hogy valamiféle trauma kompenzálására kell-e gondolni ezekben az esetekben, vagy pusztán a normális egyik változatáról van szó, ezt nem tudjuk. De tény, hogy vannak ilyen apróságok. És az is tény, hogy az ilyen apróságok anyukája komoly megterhelés, nyomás alatt van, amiből ha nem talál kiutat, akkor más, akár testi jellegű problémákhoz is vezethet ez nála. Fontos tehát, hogy ez a kérdés megoldódjon...
A probléma megoldásának jó pár leleményes módja ismeretes. Azonban gyakran a legkézenfekvőbb megoldás váltja ki a legnagyobb ellenérzést, és gyakorlatilag ennek elkerüléséről, kiváltásáról szól a többi megoldás. Ez pedig a következő: mivel a gyermek azért szopizik, mert a táplálékforrás mellett biztonságérzetre is szüksége van, hát hagyjuk annyit szopizni, amennyit akar!
Az igény szerinti szoptatást elviekben kevés kivételtől eltekintve mindenki támogatja. Kivéve akkor, amikor problémák merülnek föl. Pl. túl kevés a tej. Vagy állandóan mellre kéreckedik a baba. Ilyenkor az ismerősök azzal próbálják segíteni az anyukát, hogy tanácsokat adnak arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet távol tartani az anyamelltől a gyermeket. A cumihasználat elkezdése is ilyenkor szokott jó tanácsként előkerülni.
De miért kellene távol tartani? Anyukák azzal stresszelik magukat, hogy módokat ötöljenek ki arra, hogy a babájuk távol maradjon az anyamelltől, miközben más anyukák bármit megadnának azért, ha szoptathatnák a gyermeküket... nem, egyáltalán nem könnyű ez a helyzet! De véleményem szerint a család stressz-szintje akkor fog csökkenni, ha az a baba oda kerül, ahova Isten is teremtette- az anyamellre. :)
Fogadjuk el, hogy ez az időszak minden nehézségével együtt egy igen múlandó időszak. Egy napot vegyünk egy időben. És higgyük el, hogy nem fog örökké állandóan szopizni a babánk! Élvezzük ezt az időszakot, és legyen a baba fontosabb, mint a széthulló háztartás: azt később is ráérünk ráncba szedni. És ha nem kell azon stresszelnünk, hogy mi módon tartsuk távol az anyamelltől a kicsit, akkor sokkal inkább felszabadul a leleményességünk a teendőink megszervezésére. Elő a kendővel, és hordozva házimunkázzunk! A mi lelkünknek is jót tesz ez, és a baba is hamar megbékél...
E kis kitérő után szeretném megválaszolni a kérdést, hogy miért nem tartom jónak a cumihasználatot.
Először is azért, mert testkontaktus nélküli vigaszt nyújt.
Másodszor, mert mind a fogakra, mind a szoptatás módjára káros. Tudok arról, hogy vannak ma már olyan cumik, amik nem okoznak akkora kárt, mint az elődeik, mert ergonómiailag illeszkedőre formázták. Ez azonban mégsem teszi előnyössé vagy akár javasolhatóvá a használatát! Sajnos a gyártók szinte minden családot bombáznak a reklámjaikkal. A cumik népszerűsítése minden fronton folyik. És sok ember nem lát összefüggést a cumihasználat és a szopási zavarok között, illetve a baba korai elválasztódása között...
Harmadszor, mert önkényesen elvehető. Ez sajnos nagyon sok szülőnél éppen hogy egy érv a cumi mellett, hiszen így a cumizási szokásnak bármikor véget lehet vetni, ellentétben az ujjszopással, ami elméletileg egészen addig gyakorolható, ameddig van ujja a gyermeknek. Az elválasztás így nem a kisgyermek, hanem a szülő igényeihez igazodik: ha ő úgy gondolja, hogy túl hosszan cumizik a kisgyermek, akkor egyszerűen elveszi tőle a cumit. Ez azonban káros lehet a kicsi mentális egészségére nézve, és alapvetően nagyon nem fair. Ugyanis a kisgyermeket a szülő szoktatta a cumiban való vigasztalódáshoz, más önvigasztaló módot valószínűleg nem is tanított neki. Ha megfosztják a cumitól, akkor az egyetlen vigaszát veszíti el, ami sok kisgyerekben szorongásos tüneteket, vagy kényszercselekvést vált ki.
Tény, hogy vigasznyújtó tárgyra vagy cselekvésre a kisgyermeknek 5-6 éves koráig szüksége lehet, sőt, van olyan, aki 8 évesen is igényli- ez az adott stresszhelyzet mértékétől függ. Tartósan fennálló szorongást okozó helyzetben, vagy súlyos trauma hatására ismét szopissá vagy cumizóvá válhat a gyermek.
Mi hát a megoldás? Akár cumija, akár ujja van, bízd a gyerekedre önmaga leszoktatását! Tilos a korai elszakítás/leszoktatás. Mi a korai? Azt jelenti, hogy ennek a gyermekednek a mostani élethelyzetét figyelembe véve korai. Ha már cumit adtunk kisgyermekünknek, akkor ne vegyük el tőle, hanem hagyjuk, hogy magától leszokjon róla. Ez valószínűleg későbbi időpontban fog megtörténni, mint azt a szülő remélné, hiszen az anyamellel ellentétben a cumi mobil dolog, vagyis a már helyet változtató baba számára is szájban tartható, ami esetleg rossz berögződés okozója lehet. Mindenesetre szelíden és belátással közelítsük meg a helyzetet.
Végül pedig ne feledjük, hogy a csecsemő és a kisgyermek lélektani fejlődése biztonságot és megelégülést nyújtó közegben valósulhat meg- anyaként pedig felelősek vagyunk egy ilyen közeg megteremtéséért... De ne bátortalanodjunk el ebben, hiszen a megfelelő közeget minden anya képes megteremteni maga körül pusztán azért, mert ő anya!
Kanga dala az anyákról szól, és szerintem nagyon eltalálták, hogy milyenek vagyunk. :)
Végem van, ez a Kanga dal nagyon tetszik nekem! :)
VálaszTörlésÉs örülök ennek a bejegyzésnek, mert végre jöhetek a kérdésemmel! Hordozókendő! Ezzel kapcsolatban akartam már régen kérdezni valakit, de nem tudtam, hogy kit.
Ugyanis mi is igény szerint szopiztunk, és mindkét gyerkőc keményen szopizza az ujját - a mai napig. Persze ha rajtam múlt volna, a cumit is megszerethették volna, mert kaptak, csak NEM kellett nekik. Akárhogy "tanítottam" öket. Mert bizony tanítottam, annyira sírós volt az első csemetém. 3 hónapos koráig, vagy még tovább, 1és fél-2 óránként szpizott éjjel nappal... huu, nem volt könnyű. De az ujjszopizás sokat segített. A cumi egy szemet sem :(
De visszatérve a hordozókendőre. Én nem próbáltam, pedig a másodiknál már gondoltam rá. Végül azért nem szántam rá magam, mert úgy éreztem úgy sem bírnám cipelni magamon. Én szülések után irto gyengének éreztem magam és fájt a hátam sokáig. Hogy lehet órák hosszat bírni a gyerek cipelését olyan állapotban?
örülnék ha valaki megírná tapasztalatait ezen a téren! Mert amúgy nagyon szimpi az ötlet! :)
Git, nekünk is van egy ujjszopis 4,5évesünk... bár, babaként ő még nem igény szerint szopizott, hanem a 3órás verzióban, ráadásul szerintem neki megaigényei lettek volna, és ahhoz képest hamar el lett választva... mert jött a tesó. Szóval ő a mai napig ujjszopival alszik el. Szerintem ezzel nincs is gond. Bár régebben már próbáltam erőszakosabb rábeszéléssel leszoktatni, de nem járt sikerrel. Most úgy vagyok vele, hogy majd a maga idejében leszokik. Egyébként, érdeklődő és mozgékony gyerkőc, nem mániákusan ujjszopis, ezért gondolom, hogy nem kell erőlködnöm.
VálaszTörlésZeki viszont néhány hetes korától szopizza az ujját, kizárólag alvásnál, és nem is minden alkalommal, de mégis szopizza, pedig igény szerint szoptatom. :)
A hordozókendővel kapcsolatban: én a 3.gyerkőcünknél kezdtem el használni, pedig már az első születése után megvettük, csak akkor még inkább kenguruztam, meg babakocsiztam (nem ismertem a kendő előnyeit, kívülről olyan macerásnak is tűnt a használata). Valahogy a többediknél a kendő volt a logikus megoldás, hiszen a babakocsis kimozdulásnál fényévekkel kényelmesebb, főként ha a többi gyerkőc sem olyan nagy még... A 7hónapos Zekivel ma is szívesebben kendőzünk, mint babakocsizunk.:)
Én viszont nagyon ritkán használom itthon. A mieink úgy lettek szoktatva, hogy a saját ágyukban mennek, ha álmosak vagy ha nyűgösek, betegek (esetleg a miénkbe, de csak nappalra), és nem rajtam lógnak. Valahogy az elejétől így volt mindnél...
Ha éhes, akkor felesleges felkötni kendőbe, mert nem fogja sokkal tovább bírni- muszáj megszoptatni. Ha meg már evett, akkor elnyugszik az ágyában is. Vagy elmászkál, ha nagyobb, akkor meg azért nem kell felkötni.
Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy nekünk egyik kicsink sem volt sem hasfájós, sem extrán nyűgös. Ha azok lettek volna, akkor biztosan gyakrabban előkerül a kendő a lakásban is.
Szerintem az aktív kendőzők sem hordozzák sok-sok órán át a gyerkőcüket, hanem felkötik, aztán kicsit leteszik, ha eláradnak. Egyébként a kendő tényleg nagyon kényelmes (ha jól van megkötve), és nem olyan, mint egy kenguru, amiben fél óra hordozás után leszakad a vállad. Szóval az is lehet, hogy nem is okozna gondot, még neked sem, fájós háttal. :)
Meg az is igaz, hogy egy újszülött, vagy néhány hónapos pici hordozását alig érzed meg órák után is. Ha nagyobb, akkor meg vannak más lehetőségek is, hogy megnyugtassad, meg a nagyobbak már jobban elvannak magukban vagy a tesókkal is.
Többiek? Nálatok hogyan működik a kendőben hordozás? Várom más gyakorló kendő-használó anyukák tapasztalatait! :)