Mit jelent, hogy nagyon úgy tűnik, hogy VAN visszaút?

Egyik érintett olvasóm hozzászólást írt egy korábbi posztomhoz. Ebben az iránt érdeklődik, hogy szerintem van-e alapjuk bármilyen reménykedésre a Köznevelési törvény módosítása után kényszerből iskolába íratott volt otthontanulók családjainak, illetve, hogy erre nézve rendelkezünk-e pozitív tapasztalatokkal. A kérdés jogos és nagyon izgalmas, és talán ez másokat is érdekel, akik hasonló cipőben járnak, ezért úgy döntöttem, posztot írok erről ide a blogra.

A 2019-es törvénymódosítás után pár évvel az Alkotmánybíróság (AB) egy beadvány alapján alkotmányossági okból vizsgálta a már életbe lépett Köznevelési törvény módosításait. A vizsgálat végén megállapítottak több, alkotmányossági szempontból kifogásolható törvénycikkelyt. Egy részüket az AB saját hatáskörében megsemmisítette, míg más törvényrészekkel kapcsolatban pontosításra kötelezték az állami törvényhozást (=a kormányt). Erről hivatalos, kényszerítő erejű AB-határozat született.

Az egyéni munkarend kérelem elbírálását is érintette az AB felülvizsgálata. Határozatában az AB kimondott néhány olyan, számunkra igen kedvező dolgot, mely az otthontanulók számára újra szélesebbre tárhatja a törvény által kínált legális kaput (a blogposzt, amihez fentebb említett olvasóm hozzászólt, pont abban az izgalmas időszakban született, amikor az AB határozata napvilágot látott).

Van tehát ma más lehetőség, mint iskolába kényszerülni. Lehet otthontanulni, ennek ma is adottak a törvényi feltételei. Sőt, ma még inkább, mint '19-ben, hiszen az AB-határozat nemcsak törvényi háttértámaszt, hanem reményteljes jogorvoslati lehetőséget is biztosít számunkra.

Van azért a helyzetnek némi nehézsége, ez pedig két dologban áll:

1. Az AB által előírt módosítások kieszközölésére nincs az állami törvényhozás (=kormány) felett olyan kontrollszerv, mely hivatalból ellenőrizné, hogy az AB határozatát az Oktatási Hivatal saját elbírálási gyakorlatában valóban alkalmazza-e, illetve, mely jogi eszközökkel ténylegesen kikényszeríthetné, hogy a már meghozott határozatot maximálisan figyelembe vegyék (ha figyelembe veszik, akkor alapjaiban változik meg az egyéni munkarend kérelem elbírálási menete).

Jelenleg csak egyesével, közigazgatási per útján lehet érvényt szerezni az AB-határozatban foglaltaknak, amennyiben attól eltérő hivatali gyakorlat miatt valakinek az egyéni munkarend kérelmét elutasítják. (Így viszont legalább lehet.)

2. Mivel a 2019-es Köznevelési törvény módosításakor rengeteg otthontanuló (meg tanulócsoportos) család iskolába vitte a gyerekeit, és mivel maga az AB -határozat az előbb említett módosításhoz képest évekkel később, 2021-ben született meg, kevés ember maradt a rendszerben, aki tesztelni tudta volna, hogy az Oktatási Hivatal tényleg megváltoztatta-e általános, egyéni munkarend kérelmeket elbíráló procedúráját, hogy az maximálisan illeszkedjen az AB-határozat által megnevezett változtatási igényekhez, vagy ezt esetleg még nem tette meg.

Mivel ezt lehetetlenség kideríteni, az általános joggyakorlatra és az Okt. Hivatalra nézve kényszerítő erejű határozatot ma leginkább jogorvoslatra lehet a gyakorlatban használni (ld. előző pont). Ezzel kapcsolatban a közelmúltból szerzett közvetett pozitív tapasztalatokkal már rendelkezünk. (Valakinek az óvodai felmentési kérelmét elutasította a Hivatal, de pert kezdett a fenti AB-határozatra hivatkozva, ugyanis az AB az ovis felmentés kapcsán is számunkra kedvező dolgokat állapított meg a határozatában - és pert nyertek, ezt a sajtó is lehozta).


Összegzés:

A helyzet tehát a 2019-es törvénymódosítás óta jogilag jelentősen felpuhult. Hogy ennek a változásnak a mindennapi gyakorlatban van-e foganatja, és, hogy mindez a változás hány család életére tudott már megelevenítő hatással lenni, azt a minták csekély száma miatt ma nem lehet megmondani.

Azonban az egyéni munkarend kérelem beadásához mostmár egy szilárd jogi háttérbázissal rendelkezünk, hiszen van mire hivatkozni (az AB határozatára), ha első körben elutasító választ kapnánk is: amennyiben ez a helyzet állna fenn, közigazgatási per után kedvezőbb elbírálásra számíthatunk. Persze, még az is megeshet, hogy bizonyos régiókban már alkalmazzák is az Oktatási Hivatalok az AB-határozatban kimondott utasításokat, így elsőre pozitív választ kap a kérelmező.

(Apropó elbírálás. Ha neked van ezzel a témával  vagyis egyéni munkarend kérelem engedélyezésével kapcsolatos friss, vagyis a 2021-es AB-határozat kiadása utáni, jó vagy akár rossz tapasztalatod, kérlek, ne fogd vissza magad, írj emailt! Kommentbe beteszem az emailcímemet, és, ha kellő mennyiségű személyes tapasztalat érkezik, akkor újra írok egy általánosabb posztot arról, hogy az AB-határozat megléte hogyan találkozik a munkarendet kérelmező családok hétköznapi valóságával. Szerintem hasznos lenne, ha mások is okulhatnának a ti élethelyzetetek tanulságaiból. Nagyon köszönöm, ha erre a kérésre minél többen reagáltok! Tárgymezőbe légyszi írd be, hogy "Matrózképző felhívás", hogy tudjam, az írásodat anonim módon, általánosítva, kivonatolva, úgymond statisztikázva felhasználhatom egy következő posztban, ahogy az előbb említettem.)

Akkor most merjen-e reménykedni bárki, aki érintve van ebben az ügyben, vagy nem eszik olyan forrón a kását?

Én mindenképp reménykednék, de azért nem bíznám el magam teljesen. Hiszen minden kérelem kétféleképpen zárulhat: vagy helyt adnak neki, vagy elutasítják, és ezen a fenti jogi változások sem változtathatnak.

Mindigis kétesélyes lesz, hogy valakinek egyik vagy másik módon bírálják-e el a kérelmét. A különbség abban áll, hogy általánosságban nézve van-e egyáltalán esély egy pozitív elbírálásra, és, ha igen, mennyi. 2019 után a pozitív elbírálások esélye rendkívül leszűkült azok számára, akik korábban azért tanultak otthon gyerekeikkel, mert így látták jónak (és nem azért, mert, mondjuk élsportoló, vagy közösségbe nem integrálható gyermekük volt). De ez mára megváltozott.

Jelen esetben, én úgy hiszem (de ezt nem tényleges tapasztalatokra, hanem a határozat szövegét ismerve mondom), hogy újra lehet otthontanulni. Azok, akik nem egy korábbi, megkerülhetetlen külső ok miatt, hanem pusztán mély, személyes meggyőződésüket követve maradtak 2019 előtt otthon gyerekeikkel, csodával határos módon kaptak egy második esélyt, hogy ott legyenek és azt tegyék, amit szeretnének tenni.

Hogy azok legyenek újra, vagy, hogy azok maradjanak továbbra is, akik lenni szeretnének: egyszerű, otthontanító szülők, akik személyes döntésük alapján maguk kívánnak otthon a gyermekükkel foglalkozni, elsődlegesen ők akarják nevelni őt, és hétköznap is jelentős időt szeretnének szánni a vele való kapcsolatépítésre, vagyis nem kívánják intézményesíteni a rájuk bízott gyermekeket.

Számomra mindez azt jelenti, hogy nyugi van, lett egyfajta biztonságérzetem. Nekem mosolyt csal az arcomra a felismerés, hogy az AB tulajdonképpen egy kicsit a jogi képviseletünk és szövetségesünk lett az egyéni munkarend engedélyezési eljárásban. Nagyon jó érzés azt tudni, hogy akár már az egyéni munkarend kérelem beadása kapcsán, akár a közigazgatási per kapcsán, van egy erős érvünk (nem is csak egy), amely a pozitív elbírálás lehetőségével kétségtelenül a mi malmunkra hajtja a vizet.

Én maximálisan bizakodó vagyok, de tudom, hogy ez nem jelenti, hogy eztán mindenki automatikusan meg fogja kapni az engedélyt. Most viszont van rá lehetőség, hogy azok is megkapják, akik a korábbi törvényi szigor miatt egyértelműen zárt kapukat döngettek (vagy inkább nem is próbálták döngetni, hanem elengedték szeretett életmódjukat), pedig az otthontanulás (volt) az életük.

Nem tudjuk, mit hoz a jövő. Azt sem, hogy a jelenben meghozott döntése kinek fog utóbb is jó döntésnek bizonyulni. Adjátok vajon be a kérvényt, mert muszáj megragadnotok a kínálkozó lehetőséget, ha ezzel akár egy fikarcnyi esély is kínálkozik otthontanuló életetek visszaszerzésére? Vagy ne adjátok be, mert túl nagy a tétje, a gyerekeket és magatokat sem akarjátok érzelmileg újra meggyötörni, és úgy látjátok, hogy nem érdemes kockáztatni?

Ez a döntés családi döntés és van súlya, mert van kockázata is. Én mégis azt mondom (mi mást tehetnék?), hogy itt van ez a lehetőség, érdemes vele élni. Annak, aki tud, akinek a szíve erős és az otthontanulás iránti szeretete nagyobb, mint a "demileszaztán" iránti félelme. Annak, aki ránéz a gyerekeire és biztosan tudja, hogy otthon jobb lesz nekik.

Június 15-ig még ebben az évben is neki lehet rugaszkodni, be lehet adni az egyéni munkarend kérelmeket. Inkább előbb, mint később, hogy még egy esetleges közigazgatási eljárás is beleférjen az iskolakezdés előtti felkészülés idejébe, ha arra lenne szükség. Ne féljetek! Annál többet nem nagyon veszíthettek a kérelem beadásával, mint amit korábban elvesztettetek azzal, hogy fel kellett adni az otthontanulást.