A mini-sorozat utolsó előtti részéhez értünk. Nem véletlen a képválasztás így az elején. Eddig ugyanis érvelés volt, most azonban az elgondolkozás ideje következik. Hiszen az otthonoktatás igéiről írok most: azokról az igékről, amelyek alapelveikben mutatnak egy irányba.
(Az igék és gondolatok, amelyeket olvasni fogsz, szorosan kapcsolódnak a sorozat előző részeihez. Ha te nem olvastad azokat, ide kattintva megteheted: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész)
Az Ige, mint tudjuk, kétélű fegyver, amely megítél és behatol a bensőnkig - ha hagyjuk. Az Igét azonban nagyon könnyű kiforgatni, átértelmezni, félremagyarázni, és még ezeknél is könnyebb egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Hogy ne ezek a dolgok történjenek, ahhoz kell az elcsendesedés.
Kell, hogy engedjük Istent beszélni a szívünkhöz. Ha elcsendesedve, Őt Úrnak elismerve közeledünk az Igéhez, akkor képesek leszünk úgy érteni mindazt, amit olvasunk, ahogyan Isten akarja, hogy értsük. Amennyire lehetséges, prekoncepcióinktól megszabadulva és a szív csalárdságától függetlenül. Így szeretném tehát, ha nekiindulnánk az igeboncolgatásnak. Igazából nem is nagyon szeretnék boncolgatni. De vágjunk is bele.
Az otthonoktatás igei háttere 6.
Bibliai igék az otthonoktatásról??
Bevezető ehhez a részhez
Az otthonoktatás nem áll önmagában, hanem egy összetettebb kép része. Az a kérdés ugyanis, hogy hol a helye a gyermeknek kiegészül - ki kell, hogy egészüljön - azzal kérdéssel, hogy hol a helye az anyának. A két kérdés egymástól elválaszthatatlan és mind az otthontanítás, mind az intézményes oktatás szempontjából elemien fontos. Ha nem találunk biblikus választ mindkét kérdésre, akkor kénytelenek leszünk a saját belátásunk szerint értelmezni a helyzetet és útmutatás nélkül eldönteni, hogy melyiket válasszuk. Isten azonban most sem hallgat, az Ige ugyanis mind a két kérdést lefedi. Így a válasz az egyik kérdésre megerősíti a választ a másik kérdésre. Mindjárt elmagyarázom, hogy konkrétan ez mit jelent.
Bizonyos dolgok hiánya mutat egy irányba. Az, hogy a Biblia nem említ semmiféle iskolához hasonló helyszínt, hanem egyedül a családot mutatja be, mint normális életközeget a gyerekek számára, elgondolkodtató. Olyan, mintha az Ige nem ismerné el az intézményes gyermekoktatás létjogosultságát. Mintha Isten a Biblia ihletésekor nem vett volna tudomást arról, hogy iskolák márpedig lesznek és az általuk képviselt szocializációs modell a modern társadalom arculatát alapjaiban fogja megváltoztatni.
Úgy gondolom, hogy az iskola megemlítésének a hiánya egy komoly útmutatás a keresztényeknek. Lehet, hogy azért nincs iskolához hasonló helyszín a Bibliában, mert ezzel az intézménnyel nincs semmi dolgunk. Lehet, hogy az Igén keresztül itt most azt közli Isten, hogy a szocializációs modellünk nem kell, hogy kövesse a társadalmi trendet (ami jelen esetben az iskola).
Itt most Izráel népe jut az eszembe: ők hitükben, szokásaikban és egész életvitelükben nagyon markánsan elkülönültek az őket körülvevő ókori társadalomtól. Nem mentek az egyiptomiak, babiloniak, asszírok után, nem úgy rendezték be az életüket, mint azok. Elkülönültek Isten számára és Ő volt a referenciájuk az életükkel kapcsolatban, nem a társadalom. Mert tudták, hogy jövevények azon a földön, ahol élnek. Mi is jövevények vagyunk ezen a világon. Lehet, hogy nem kellene, hogy a modern társadalom trendjei határozzák meg az életvitelünket.
Az is elgondolkodtató, hogy az Ige nem ismeri a gyermekeitől távol dolgozó kisgyerekes édesanya fogalmát. Ez utóbbi nem ad más következtetésnek helyet, mint hogy az édesanyáknak a gyermekeik mellett kell lenniük. Ez megvalósul, ha otthontanítja őket, de ha iskolába küldi őket, akkor nem. És bár otthon maradni iskolába járó gyermekek édesanyjaként is lehet, de az nem az igazi. Hiszen így csak az anya van a helyén (vagyis otthon), a gyerek nem. Ráadásul el is vannak különítve, ami megint csak a gyerekeitől távol dolgozó édesanyát eredményez.
Az iskola, mint oktatási intézmény, valamint a dolgozó édesanya igei példáinak hiánya tehát mutat egy irányba. Ezek mellett nem mehetünk el csak úgy. És bár nem olvashatunk olyan igéket, amelyek konkrétan azt parancsolják, hogy ha Jézust követed, akkor mindenképpen oktass otthon, bizonyos utalások segítenek egyértelműen behatárolni, hogy mit is vár el tőlünk Isten a gyerekeinkkel kapcsolatban. Ezek az igék magukért beszélnek, nem is fűztem hozzájuk sok mindent.
A kérdés nem az, hogy vannak-e olyan igék, amelyek alapján gyermekeinket otthon tartani, otthon nevelni, otthon tanítani helyes dolog, mert egyértelmű, hogy vannak ilyen igék. A kérdés az, hogy össze lehet-e bármi módon egyeztetni az Ige kijelentéseit az intézményes oktatással. Véleményem szerint nem. Ha nem lehet, akkor az kellene, hogy jelentsen nekünk valamit.
Az Úrnak félelme
feje a bölcseségnek;
a bölcseséget és erkölcsi tanítást
a bolondok megútálják.
Hallgasd, fiam,
a te atyádnak erkölcsi tanítását,
és a te anyádnak oktatását
el ne hagyd.
Mert kedves ékesség
lesz a te fejednek,
és aranyláncz a te nyakadra.
(Péld.besz. 1:7-9)
A fiaknak a szülők erkölcsi tanítását és oktatását kell hallgatniuk
(nem mást kell hallgatniuk, hanem erkölcsi tanítást és
nem másoktól, hanem a szülőktől).
Őrizd meg, fiam,
atyád parancsolatját,
és anyád tanítását el ne hagyd.
Kösd azokat szívedre
mindenkor,
fűzd nyakadba.
Valahová mégysz, vezérel téged,
mikor aluszol, őriz téged,
mikor felserkensz,
beszélget veled.
Mert szövétnek a parancsolat,
és a tudomány világosság,
és életnek úta a tanító-feddések.
(Péld.besz. 6:20-23)
A fiaknak meg kell őrizniük a hallott tanítást.
Ehhez szükséges hallaniuk azt.
Mégpedig az atyáktól és az anyáktól kell hallaniuk.
Ebből az igéből szépen kirajzolódik a szülők egysége,
ahogyan a gyermekük érdekében, az ő jólétén munkálkodnak.
Munkálkodásuk itt abban nyilvánul meg,
hogy szüntelenül nevelik és tanítják a bölcsességre őt.
Legyünk hálásak érte, ha minket is így neveltek!
Ti gyermekek
szót fogadjatok a ti szüleiteknek
mindenben,
mert ez kedves az Úrnak.
(Kolossé 3:20)
A gyerekeknek szót kell fogadni szüleiknek
(minden felnőttet tisztelniük kell,
de ezen ige szerint a szüleiknek tartoznak szófogadással).
Ti atyák
ne ingereljétek gyermekeiteket,
hanem neveljétek azokat
az Úr tanítása és intése szerint.
(Efézus 6:4)
Az atyáknak kell Isten tetszése szerint nevelni a fiakat
(nem más felnőtteknek kell Isten tetszése szerint nevelni,
hanem az atyáknak).
Tanítsd a gyermeket
Az atyáknak kell Isten tetszése szerint nevelni a fiakat
(nem más felnőtteknek kell Isten tetszése szerint nevelni,
hanem az atyáknak).
Tanítsd a gyermeket
az ő útjának módja szerint;
még mikor megvénhedik is,
el nem távozik attól.
(Péld.besz. 22:6)
A gyermekeket a szüleiknek kell tanítaniuk.
(Ez itt erkölcsi tanításra vonatkozik.)
Az erkölcsi tanítás jellemzően nem sietve leadható tananyag,
hanem olyan, szívbe írt igazság,
amelyet kitartóan csepegtetve lehet átadni.
És ez ígék,
amelyeket e mai napon
parancsolok néked,
legyenek a te szívedben.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat,
és szólj ezekről,
mikor a te házadban ülsz,
vagy mikor úton jársz,
és mikor lefekszel,
és mikor felkelsz.
(5Mózes 6:6-7)
A szülőnek kell Isten parancsolataiban gyakorolni a gyermekeit.
És ezekről a parancsolatokról kell beszéljen nekik folyamatosan.
Ez azt feltételezi, hogy sok időt töltenek el együtt napról napra.
Az Ige kiforgatása, amikor úgy értelmezzük, hogy itt arról van szó,
hogy a kevéske együtt töltött időt kell jól, igei tanításra felhasználni.
Itt nem ezt mondja az Ige, hanem azt,
hogy gyakoroljad azokban a te fiaidat:
folyamatosan, és rendszeresen,
minden utaidban,
minden együtt töltött élethelyzetben.
De Jézus
magához híván őket, monda:
Engedjétek, hogy a kis gyermekek
én hozzám jőjjenek,
és ne tiltsátok el őket;
mert ilyeneké az Istennek országa.
Bizony mondom néktek:
Aki nem úgy fogadja
az Istennek országát,
mint gyermek,
semmiképen nem megy be abba.
(Lukács 18:16-17)
Jézus azt akarta, hogy a szülők vigyék Őhozzá a gyermekeket.
A szülőknek bemutatja, hogy a gyermekeket szemlélve megérthetik azt,
hogy olyanná kell lenniük, mint azok,
ahhoz, hogy a mennybe kerülhessenek.
Ez a kölcsönösség otthon tud megvalósulni!
Ha egy szülő újjászületett hívő,
akkor őbenne Krisztus lelke van.
Így amikor a gyermeke vele van,
akkor egy krisztusi személlyel van!
A gyermeket akkor engedjük Jézushoz menni,
ha magunkhoz engedjük őt -
hiszen rajtunk keresztül találkozhat Krisztussal!
A szülőknek bemutatja, hogy a gyermekeket szemlélve megérthetik azt,
hogy olyanná kell lenniük, mint azok,
ahhoz, hogy a mennybe kerülhessenek.
Ez a kölcsönösség otthon tud megvalósulni!
Ha egy szülő újjászületett hívő,
akkor őbenne Krisztus lelke van.
Így amikor a gyermeke vele van,
akkor egy krisztusi személlyel van!
A gyermeket akkor engedjük Jézushoz menni,
ha magunkhoz engedjük őt -
hiszen rajtunk keresztül találkozhat Krisztussal!
Hajtsd füledet,
és hallgasd a bölcseknek beszédit;
és a te elmédet figyelmeztesd
az én tudományomra.
Mert gyönyörűséges lesz,
ha megtartod azokat szívedben;
legyenek együtt állandók
a te ajkaidon!
Hogy az Úrban legyen
a te bizodalmad,
arra tanítottalak ma téged,
igen, téged.
(Péld.besz. 22:17-19)
Bölcsek beszédeit kell hallgatni.
(Bölcs az, aki az Urat féli.)
Máshol is lehet bölcsek beszédeit hallgatni,
nem csak otthon, az oktatási intézményekben azonban
kétségkívül nem a bölcsek beszédei hallhatóak.
A osztályközösségben lévő gyermekek nagy többsége ugyanis
egész biztosan nem istenfélő.
A tanárok sem azok, de még ha azok is lennének,
a tananyag, amit leadnak,
nem nevel istenfélelemre.
Aki pedig
megbotránkoztat egyet
e kicsinyek közül,
akik énbennem hisznek,
jobb annak,
hogy malomkövet kössenek a nyakára,
és a tenger mélységébe vessék.
(Máté 18:6)
Sok dolog, amit a gyerekek az iskolában
a kortársaiktól látnak és hallanak
(nem Isten terve szerinti szexualitás, agresszió,
erkölcstelenség, horror, durva poénok),
illetve bizonyos 'ismeretek' is,
amelyeket tényként kell elfogadniuk (pl. az evolúció),
mind botránkoztató lehet egy hívő családból jövő gyermek számára.
Pedig nem helyes olyan közegbe engedni, ahol tudható,
hogy bizonyosan meg fogják őt botránkoztatni!
Aki jár bölcsekkel,
bölcs lesz;
aki pedig magát
társul adja a bolondokhoz,
megromol.
(Péld.besz. 13:20)
Nem mindegy, kikkel 'jár együtt',
vagyis kikkel tölt tartósan időt az ember!
Ha nem bölcsek társaságban van,
akkor az Ige szerint a neveltetésétől függetlenül maga is meg fog romolni.
Ne tévelyegjetek.
Jó erkölcsöt megrontanak
gonosz társaságok.
Serkenjetek fel igazán
és ne vétkezzetek;
mert némelyek
nem ismerik Istent;
megszégyenítéstekre mondom.
(1Korintus 15:33-34)
Ne legyenek illúzióink: a jó erkölcs megromlik egy romlott közegben!
Ne tegyünk úgy, mintha nem így lenne, mert az tévelygés az Ige szerint!
Ne tegyünk úgy, mintha nem így lenne, mert az tévelygés az Ige szerint!
A sorozat 7. részét itt olvashatod.
