A mini-sorozat utolsó előtti részéhez értünk. Nem véletlen a képválasztás így az elején. Eddig ugyanis érvelés volt, most azonban az elgondolkozás ideje következik. Hiszen az otthonoktatás igéiről írok most: azokról az igékről, amelyek alapelveikben mutatnak egy irányba.
(Az igék és gondolatok, amelyeket olvasni fogsz, szorosan kapcsolódnak a sorozat előző részeihez. Ha te nem olvastad azokat, ide kattintva megteheted: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész)
Az Ige, mint tudjuk, kétélű fegyver, amely megítél és behatol a bensőnkig - ha hagyjuk. Az Igét azonban nagyon könnyű kiforgatni, átértelmezni, félremagyarázni, és még ezeknél is könnyebb egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Hogy ne ezek a dolgok történjenek, ahhoz kell az elcsendesedés.
Kell, hogy engedjük Istent beszélni a szívünkhöz. Ha elcsendesedve, Őt Úrnak elismerve közeledünk az Igéhez, akkor képesek leszünk úgy érteni mindazt, amit olvasunk, ahogyan Isten akarja, hogy értsük. Amennyire lehetséges, prekoncepcióinktól megszabadulva és a szív csalárdságától függetlenül. Így szeretném tehát, ha nekiindulnánk az igeboncolgatásnak. Igazából nem is nagyon szeretnék boncolgatni. De vágjunk is bele.
Az otthonoktatás igei háttere 6.
Bibliai igék az otthonoktatásról??
Bevezető ehhez a részhez
Az otthonoktatás nem áll önmagában, hanem egy összetettebb kép része. Az a kérdés ugyanis, hogy hol a helye a gyermeknek kiegészül - ki kell, hogy egészüljön - azzal kérdéssel, hogy hol a helye az anyának. A két kérdés egymástól elválaszthatatlan és mind az otthontanítás, mind az intézményes oktatás szempontjából elemien fontos. Ha nem találunk biblikus választ mindkét kérdésre, akkor kénytelenek leszünk a saját belátásunk szerint értelmezni a helyzetet és útmutatás nélkül eldönteni, hogy melyiket válasszuk. Isten azonban most sem hallgat, az Ige ugyanis mind a két kérdést lefedi. Így a válasz az egyik kérdésre megerősíti a választ a másik kérdésre. Mindjárt elmagyarázom, hogy konkrétan ez mit jelent.
Bizonyos dolgok hiánya mutat egy irányba. Az, hogy a Biblia nem említ semmiféle iskolához hasonló helyszínt, hanem egyedül a családot mutatja be, mint normális életközeget a gyerekek számára, elgondolkodtató. Olyan, mintha az Ige nem ismerné el az intézményes gyermekoktatás létjogosultságát. Mintha Isten a Biblia ihletésekor nem vett volna tudomást arról, hogy iskolák márpedig lesznek és az általuk képviselt szocializációs modell a modern társadalom arculatát alapjaiban fogja megváltoztatni.
Úgy gondolom, hogy az iskola megemlítésének a hiánya egy komoly útmutatás a keresztényeknek. Lehet, hogy azért nincs iskolához hasonló helyszín a Bibliában, mert ezzel az intézménnyel nincs semmi dolgunk. Lehet, hogy az Igén keresztül itt most azt közli Isten, hogy a szocializációs modellünk nem kell, hogy kövesse a társadalmi trendet (ami jelen esetben az iskola).
Itt most Izráel népe jut az eszembe: ők hitükben, szokásaikban és egész életvitelükben nagyon markánsan elkülönültek az őket körülvevő ókori társadalomtól. Nem mentek az egyiptomiak, babiloniak, asszírok után, nem úgy rendezték be az életüket, mint azok. Elkülönültek Isten számára és Ő volt a referenciájuk az életükkel kapcsolatban, nem a társadalom. Mert tudták, hogy jövevények azon a földön, ahol élnek. Mi is jövevények vagyunk ezen a világon. Lehet, hogy nem kellene, hogy a modern társadalom trendjei határozzák meg az életvitelünket.
Az is elgondolkodtató, hogy az Ige nem ismeri a gyermekeitől távol dolgozó kisgyerekes édesanya fogalmát. Ez utóbbi nem ad más következtetésnek helyet, mint hogy az édesanyáknak a gyermekeik mellett kell lenniük. Ez megvalósul, ha otthontanítja őket, de ha iskolába küldi őket, akkor nem. És bár otthon maradni iskolába járó gyermekek édesanyjaként is lehet, de az nem az igazi. Hiszen így csak az anya van a helyén (vagyis otthon), a gyerek nem. Ráadásul el is vannak különítve, ami megint csak a gyerekeitől távol dolgozó édesanyát eredményez.
Az iskola, mint oktatási intézmény, valamint a dolgozó édesanya igei példáinak hiánya tehát mutat egy irányba. Ezek mellett nem mehetünk el csak úgy. És bár nem olvashatunk olyan igéket, amelyek konkrétan azt parancsolják, hogy ha Jézust követed, akkor mindenképpen oktass otthon, bizonyos utalások segítenek egyértelműen behatárolni, hogy mit is vár el tőlünk Isten a gyerekeinkkel kapcsolatban. Ezek az igék magukért beszélnek, nem is fűztem hozzájuk sok mindent.
A kérdés nem az, hogy vannak-e olyan igék, amelyek alapján gyermekeinket otthon tartani, otthon nevelni, otthon tanítani helyes dolog, mert egyértelmű, hogy vannak ilyen igék. A kérdés az, hogy össze lehet-e bármi módon egyeztetni az Ige kijelentéseit az intézményes oktatással. Véleményem szerint nem. Ha nem lehet, akkor az kellene, hogy jelentsen nekünk valamit.
Az Úrnak félelme
feje a bölcseségnek;
a bölcseséget és erkölcsi tanítást
a bolondok megútálják.
Hallgasd, fiam,
a te atyádnak erkölcsi tanítását,
és a te anyádnak oktatását
el ne hagyd.
Mert kedves ékesség
lesz a te fejednek,
és aranyláncz a te nyakadra.
(Péld.besz. 1:7-9)
A fiaknak a szülők erkölcsi tanítását és oktatását kell hallgatniuk
(nem mást kell hallgatniuk, hanem erkölcsi tanítást és
nem másoktól, hanem a szülőktől).
Őrizd meg, fiam,
atyád parancsolatját,
és anyád tanítását el ne hagyd.
Kösd azokat szívedre
mindenkor,
fűzd nyakadba.
Valahová mégysz, vezérel téged,
mikor aluszol, őriz téged,
mikor felserkensz,
beszélget veled.
Mert szövétnek a parancsolat,
és a tudomány világosság,
és életnek úta a tanító-feddések.
(Péld.besz. 6:20-23)
A fiaknak meg kell őrizniük a hallott tanítást.
Ehhez szükséges hallaniuk azt.
Mégpedig az atyáktól és az anyáktól kell hallaniuk.
Ebből az igéből szépen kirajzolódik a szülők egysége,
ahogyan a gyermekük érdekében, az ő jólétén munkálkodnak.
Munkálkodásuk itt abban nyilvánul meg,
hogy szüntelenül nevelik és tanítják a bölcsességre őt.
Legyünk hálásak érte, ha minket is így neveltek!
Ti gyermekek
szót fogadjatok a ti szüleiteknek
mindenben,
mert ez kedves az Úrnak.
(Kolossé 3:20)
A gyerekeknek szót kell fogadni szüleiknek
(minden felnőttet tisztelniük kell,
de ezen ige szerint a szüleiknek tartoznak szófogadással).
Ti atyák
ne ingereljétek gyermekeiteket,
hanem neveljétek azokat
az Úr tanítása és intése szerint.
(Efézus 6:4)
Az atyáknak kell Isten tetszése szerint nevelni a fiakat
(nem más felnőtteknek kell Isten tetszése szerint nevelni,
hanem az atyáknak).
Tanítsd a gyermeket
Az atyáknak kell Isten tetszése szerint nevelni a fiakat
(nem más felnőtteknek kell Isten tetszése szerint nevelni,
hanem az atyáknak).
Tanítsd a gyermeket
az ő útjának módja szerint;
még mikor megvénhedik is,
el nem távozik attól.
(Péld.besz. 22:6)
A gyermekeket a szüleiknek kell tanítaniuk.
(Ez itt erkölcsi tanításra vonatkozik.)
Az erkölcsi tanítás jellemzően nem sietve leadható tananyag,
hanem olyan, szívbe írt igazság,
amelyet kitartóan csepegtetve lehet átadni.
És ez ígék,
amelyeket e mai napon
parancsolok néked,
legyenek a te szívedben.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat,
és szólj ezekről,
mikor a te házadban ülsz,
vagy mikor úton jársz,
és mikor lefekszel,
és mikor felkelsz.
(5Mózes 6:6-7)
A szülőnek kell Isten parancsolataiban gyakorolni a gyermekeit.
És ezekről a parancsolatokról kell beszéljen nekik folyamatosan.
Ez azt feltételezi, hogy sok időt töltenek el együtt napról napra.
Az Ige kiforgatása, amikor úgy értelmezzük, hogy itt arról van szó,
hogy a kevéske együtt töltött időt kell jól, igei tanításra felhasználni.
Itt nem ezt mondja az Ige, hanem azt,
hogy gyakoroljad azokban a te fiaidat:
folyamatosan, és rendszeresen,
minden utaidban,
minden együtt töltött élethelyzetben.
De Jézus
magához híván őket, monda:
Engedjétek, hogy a kis gyermekek
én hozzám jőjjenek,
és ne tiltsátok el őket;
mert ilyeneké az Istennek országa.
Bizony mondom néktek:
Aki nem úgy fogadja
az Istennek országát,
mint gyermek,
semmiképen nem megy be abba.
(Lukács 18:16-17)
Jézus azt akarta, hogy a szülők vigyék Őhozzá a gyermekeket.
A szülőknek bemutatja, hogy a gyermekeket szemlélve megérthetik azt,
hogy olyanná kell lenniük, mint azok,
ahhoz, hogy a mennybe kerülhessenek.
Ez a kölcsönösség otthon tud megvalósulni!
Ha egy szülő újjászületett hívő,
akkor őbenne Krisztus lelke van.
Így amikor a gyermeke vele van,
akkor egy krisztusi személlyel van!
A gyermeket akkor engedjük Jézushoz menni,
ha magunkhoz engedjük őt -
hiszen rajtunk keresztül találkozhat Krisztussal!
A szülőknek bemutatja, hogy a gyermekeket szemlélve megérthetik azt,
hogy olyanná kell lenniük, mint azok,
ahhoz, hogy a mennybe kerülhessenek.
Ez a kölcsönösség otthon tud megvalósulni!
Ha egy szülő újjászületett hívő,
akkor őbenne Krisztus lelke van.
Így amikor a gyermeke vele van,
akkor egy krisztusi személlyel van!
A gyermeket akkor engedjük Jézushoz menni,
ha magunkhoz engedjük őt -
hiszen rajtunk keresztül találkozhat Krisztussal!
Hajtsd füledet,
és hallgasd a bölcseknek beszédit;
és a te elmédet figyelmeztesd
az én tudományomra.
Mert gyönyörűséges lesz,
ha megtartod azokat szívedben;
legyenek együtt állandók
a te ajkaidon!
Hogy az Úrban legyen
a te bizodalmad,
arra tanítottalak ma téged,
igen, téged.
(Péld.besz. 22:17-19)
Bölcsek beszédeit kell hallgatni.
(Bölcs az, aki az Urat féli.)
Máshol is lehet bölcsek beszédeit hallgatni,
nem csak otthon, az oktatási intézményekben azonban
kétségkívül nem a bölcsek beszédei hallhatóak.
A osztályközösségben lévő gyermekek nagy többsége ugyanis
egész biztosan nem istenfélő.
A tanárok sem azok, de még ha azok is lennének,
a tananyag, amit leadnak,
nem nevel istenfélelemre.
Aki pedig
megbotránkoztat egyet
e kicsinyek közül,
akik énbennem hisznek,
jobb annak,
hogy malomkövet kössenek a nyakára,
és a tenger mélységébe vessék.
(Máté 18:6)
Sok dolog, amit a gyerekek az iskolában
a kortársaiktól látnak és hallanak
(nem Isten terve szerinti szexualitás, agresszió,
erkölcstelenség, horror, durva poénok),
illetve bizonyos 'ismeretek' is,
amelyeket tényként kell elfogadniuk (pl. az evolúció),
mind botránkoztató lehet egy hívő családból jövő gyermek számára.
Pedig nem helyes olyan közegbe engedni, ahol tudható,
hogy bizonyosan meg fogják őt botránkoztatni!
Aki jár bölcsekkel,
bölcs lesz;
aki pedig magát
társul adja a bolondokhoz,
megromol.
(Péld.besz. 13:20)
Nem mindegy, kikkel 'jár együtt',
vagyis kikkel tölt tartósan időt az ember!
Ha nem bölcsek társaságban van,
akkor az Ige szerint a neveltetésétől függetlenül maga is meg fog romolni.
Ne tévelyegjetek.
Jó erkölcsöt megrontanak
gonosz társaságok.
Serkenjetek fel igazán
és ne vétkezzetek;
mert némelyek
nem ismerik Istent;
megszégyenítéstekre mondom.
(1Korintus 15:33-34)
Ne legyenek illúzióink: a jó erkölcs megromlik egy romlott közegben!
Ne tegyünk úgy, mintha nem így lenne, mert az tévelygés az Ige szerint!
Ne tegyünk úgy, mintha nem így lenne, mert az tévelygés az Ige szerint!
A sorozat 7. részét itt olvashatod.
Szia,most leltem meg a blogod és olvastam belőle pár rész,lehet olyan kérdéseket teszek fel amik rajta vannak,csak sajnos 2 örökmozgó gyerek mellet nagyon nehéz olvasgatni ezért megkérdezem.
VálaszTörlésHogy oktatod otthon a gyerekeidet?
Hogy lesz végzettségük?
Hogy fognak megélni?
Mivel foglalkozol te illetve a férjed?
Eljárnak a gyerekeid közösségbe?
Vannak barátai?
Ne haragudj a sok kérdésemért,ha nem szeretnél itt válaszolni akkor e-mail címem: kisangyalka00@citromail.hu
Orsi
Szia, Orsi, örülök a kérdéseknek. Két kicsi gyerek mellett valóban nem könnyű, de majd megnőnek úgyis. Addig meg akkor olvasgass, amikor teheted.:)
TörlésÍme a válaszok a kérdéseidre.
Hogy oktatod otthon a gyerekeidet?
Együtt tanulunk. Megvannak a tankönyveik, munkafüzeteik, és együtt haladunk rajtuk végig (a nagyobbak már önállóbban dolgoznak). Gyakorlatilag ez úgy néz ki, hogy elővesszük a tanulnivalókat, körbeüljük az ebédlőasztalt, elolvassák a tankönyv utasításait, értelmezik, mi a feladat és megcsinálják. Én pedig ellenőrzöm, és ha szükséges 'visszaküldöm' nekik javításra.:) Ahol megbeszélős feladat van, vagy amikor valamit nem értenek, akkor segítséget kérnek és ha tudok, segítek, vagy együtt utánanézünk.
Hogy lesz végzettségük?
Úgy, mint mindenki másnak: kitanulnak egy szakmát. Mo.-on 16 éves korig tankötelezettség van, így az otthontanított gyermekeket is be kell íratni egy iskolába, ahol félévente vizsgáznak. Szóval nekik is vannak jegyeik, csakúgy, mint a mindennap suliba járó gyerekeknek. Általános és középiskolában van magántanulóság, főiskolán/egyetemen egyéni tanrend illetve levelező oktatás. Van tehát arra lehetőség, hogy akár a teljes iskolás időszakot otthonról végezze el a gyerek úgy, hogy csak vizsgázni jár be. (Nyilván magasabb évfolyamon konzultációra is be kell majd menni, de ezzel kapcsolatban még nincsenek tapasztalataink, mivel a legnagyobbunk is még általános iskolás.)
Hogy fognak megélni?
Dolgozni fognak és abból.:)
Mivel foglalkozol te illetve a férjed?
Én a gyerekekkel meg a háztartással. A férjem vállalkozó, nyelvtanár.
Eljárnak a gyerekeid közösségbe?
Nem kell eljárniuk, mert a család és a rokonság is közösség. Egy gyermeknek emberekre van szüksége, nem pedig azonos korúak társaságára - annak ellenére, hogy sokan nem így látják. (Nem erre lettünk kondicionálva.)
Azért eljárunk gyülekezetbe, meg szoktunk elmenni sétálni, bevásárolni, postára, rokonokhoz. És vendégségbe olykor eljönnek a családunk barátai (kisgyerekeikkel). Szóval van nálunk mozgás, de nem célunk kortárs gyermekközösséget biztosítani a gyerekeinknek, mert úgy gondoljuk, hogy ezek a csoportok a kárukra lennének.
Vannak barátai?
Egyelőre a szó felnőtt értelmében nincsenek. Vannak, akikkel leveleznek, vannak, akikkel más módon tartják a kapcsolatot, de a közös értékeken és tudatos választáson alapuló baráti kapcsolatok még nem alakultak ki, csupán alakulóban vannak. De ezzel szerintem semmi baj, itthon van idő kivárni, amíg olyanná formálódik a jellem, hogy képes legyen felelősen kiválasztani azokat, akik értékesek a számára. Addig csak ismerkednek.
(A barátkérdésről nemrég írtam egy bejegyzést, itt találod: http://fiukahajoban.blogspot.hu/2012/11/hogyan-lesznek-baratai-ha-nem-jar.html)
Az oldalsávban van több otthonoktatással kapcsolatos címke is (Pl. Minden az otthonoktatásról). Amennyiben részletesebben érdekel a téma, itt továbbolvasgathatsz. Vagy a keresőbe írd be az általad érdekelt témát - ezt is az oldalsávba találod. Ha személyes jelegű kérdéseid vannak, ide írhatsz e-mailt: fiukahajoban (kukac) gmail (pont) com
Kedves Eszti!
VálaszTörlésköszönöm az írásaidat,nagyon építők számomra az általaid leírt gondolatok az otthon tanulást tanulmányozom most.
Isten áldjon,és vezessen továbbra is téged!
Köszönöm szépen a visszajelzést. Örülök, ha épít, amit itt olvasol, de Istené minden dicsőség, Tőle származik minden áldás.
TörlésŐ áldjon meg és vezessen téged is!:)
Kedves Eszti!
VálaszTörlésnálatok mi volt a menete hogy elkezdtetek otthon tanulni a gyermekeiddel?
hogyan tudnám elintézni,hogy én tanári végzettség nélkül otthon taníthassam a kislányomat,mik a lépések?
válaszodat előre is nagyon köszönöm!
Évekkel ezelőtt, amikor mi kezdtünk, akkor még kicsit más volt a dolgok menete, ezért inkább azt írom le, ahogyan most van, mert nektek inkább ez érdekes, gondolom.
Törlés1. Kell egy komoly családi döntés, hogy ezt szeretnétek csinálni. (Fontos, hogy a szülők egyetértésben legyenek az otthontanulással kapcsolatban, mert enélkül nagyon nehéz lesz sikeresen végigvinni a dolgokat.)
2. Keresni kell egy együttműködő intézményt (telefonálgatással, személyes látogatással). A hatályos törvények értelmében egyedül az igazgató jogköre magántanulói státuszba helyezni egy gyereket és ahhoz, hogy ezt kérvényezhesd, nem kell, hogy tanári végzettséggel rendelkezz. Így tehát, ha egy suliigazgató készséges abban, hogy felvegye a gyerekedet és engedélyezze számára, hogy magántanuló legyen, akkor extrém eseteket kéve más hatóságok nem vétózhatják meg ezt a döntését.
A választáshoz fontos lehet a saját prioritásokat is letisztázni. Mivel a vizsgáztatás általában félévente történik, lehet akár a lakhelytől távolabbi intézményt is választani. (Ha helyi iskolában van a gyerek beíratva, akkor elő szokott fordulni, hogy negyedévente akarják látni a gyereket számadás szempontjából, de amúgy nem ez a jellemző.)
Azzal érdemes számolni, hogy a vizsgák felsőben már mindenképpen több napot vesznek igénybe, így ha messze van a suli, akkor az ott alvással vagy a vizsganapokon való ingázással is számolni kell. Távolabbi intézmény esetén viszont nem kell attól tartani, hogy mégiscsak be akarják vonni a gyereket az iskolások programjaiba vagy nyomás alá helyeznek titeket, szülőket, hogy járassátok be a suliba a gyereket. Több szempont van tehát, és akkor fogjátok tudni a családotoknak megfelelőt választani adott lehetőségek közül, ha megfogalmazzátok, hogy mit és mit nem szeretnétek.
3. Ha megvan az együttműködő iskola, akkor be kell iratkozni és kérvényt írni. Az igazgató előbb felveszi a gyereket (ebben az állapotban még mindennap bejárós lesz). Miután felvette, hivatalból értesíti a helyi gyermekjóléti szolgálatot és a gyámhatóságot (2015.januárjától változott a törvény, az új törvényben benne van, hogy az igazgatónak muszáj mind a két hatóság véleményét kikérni).
4. Következik a gyermekjóléti szolgálat és a gyámhivatal környezettanulmánya. Rendszerint az egyik hivatal emberei kijönnek családlátogatásra egy váratlan időpontban, amelynek keretében kérdéseket tesznek fel és futva körülnéznek a lakásban, a másik hatóság meg hivatalos levélben berendel egy konkrét időpontra az irodájukba, hogy ott beszélgessenek el a szülőkkel.
5. A két hatóság elküldi a szakvéleményét az iskolaigazgatónak, aki rövid határidővel meghozza a döntését: vagy megadja vagy elutasítja a magántanulói kérelmeteket. (Bármi lesz is a két hivatal véleménye, egyedül az igazgató jogköre dönteni a magántanulói státusz engedélyezéséről. Megteheti, hogy nem veszi figyelembe a szakvéleményeket és akkor is engedélyezi a magántanulóságot, ha azok azt nem javasolják. Ezért fontos együttműködő intézményt keresni.)
6. Kezdődik a nagy 'kaland': hivatalosan is otthontanuló a gyereked.:)
Még két dolgot tennék ehhez hozzá. Az első, hogy ha valaki bármely okból nem szeretné végigjárni a magántanulói procedúrát, akkor választhatja a gyerekének az egyéni tanrendű oktatást is. Ez egyes intézményekben mást és mást jelent, de van, ahol a magántanulósághoz hasonló feltételekkel működik, azzal a kitétellel, hogy a gyerekednek havonta néhány napot bent kell töltenie az intézményben a tanórákon. (Máshol a mindennapos tanórák virtuális, skype-on keresztül történő rendszeres látogatását írják elő az otthontanuló gyerekeknek.)
TörlésA második, hogy magántanulók után nem jár állami normatíva (vagyis 'fejpénz'), ezért azok az intézmények, melyek készségesen fogadnak magántanulókat és sok is van nekik belőlük (az otthontanuló családok egy része az ilyen sulikat részesíti előnyben), rendszerint tandíjat szoktak szedni. Ezzel a költséggel a féléves családi büdzsé tervezésekor számolni kell. Egyéni tanrendű tanulók után az állam fizet normatívát, mivel úgy számol velük, mint ha naponta bejárós iskolások lennének. Így tehát az egyéni tanrend anyagilag kedvezőbbnek tűnik, bár gyakorlatában kötöttebb, míg a magántanulóság anyagilag talán megterhelőbb, de nagyobb szabadságot, függetlenséget biztosít az intézménytől. De van olyan intézmény, amely nem szed tandíjat a magántanulóktól sem. Keresgélni kell tehát, aztán az ember csak megtalálja a családja számára leginkább megfelelőt.:)