5 ok, amiért idén sem ünneplünk karácsonyt

Ünnepek, ünnepek, ünnepek. Advent van, és kevesebb, mint egy hét múlva "újra itt a szép karácsony...". Évek óta, amióta blogom van, a december végi időszak gyötrődés nekem. Gyötrődöm azon, hogy mondjam vagy ne mondjam a Nagy Vallomást: azokat a gondolatokat, amiket igaznak érzek, és amik évek óta egyre határozottabban vannak a szívemen a karácsonnyal kapcsolatban. Gyötrődöm, mert minden évben kapom a szívből jövő boldog karácsonyi üdvözléseket rokonoktól és ismerősöktől, itt a neten, sms-ben és személyesen is. Hiszem, hogy akiktől kapom, azok szívből gondolják, amit kívánnak, és bár bennem komoly ellenérzések vannak, nem akarom őket megbántani.

Gyötrődöm, mert a gyülekezetben is ott áll a karácsonyfa minden évben, mégpedig nem is kicsi - kis híján eltakarja a keresztet -, de nem akarok szólni, mert tudom hogy jó szándék van emögött is. Hallgatni viszont legalább ugyanolyan rossz, mint konfrontálódni (na jó, hallgatni szerintem rosszabb).

Gyötrődöm, mert ha nem mondom, ami bennem van, akkor szétfeszít belülről. Ha viszont mondom, akkor lehet, hogy emberek meg fognak sértődni, meg fognak botránkozni, meg fognak haragudni. Mert a karácsonyozás legalább annyira érinthetetlen és érzékeny téma az emberek legtöbbjénél, mint az iskolába járatás, vagy a télapózás. Még a hívőknek is - vagy még inkább nekik.

Ennek ellenére ebben az évben úgy döntöttem, hogy nem fogok hallgatni. Mert nem akarok már hallgatni, mindegy, mibe is kerül ez. Akik olvassátok a blogot egy ideje, tudjátok, hogy eddig is kimondtam azt, amit igaznak gondoltam, még ha ezzel egy merőben más véleményt is képviseltem, mint a környezetemben a legtöbben. Ebben a karácsony volt eddig a kivétel, de most már nem az. El szeretném mondani, amit gondolok, és szeretném megtanulni szeretettel képviselni ezt a nagyon árralszembenúszó hozzáállást, ehhez a 'neves ünnephez'. Elihuval együtt mondom:

Hadd feleljek hát én is magamért,

hadd tudassam én is véleményemet!

Mert tele vagyok beszéddel;

unszolgat engem a bennem levő lélek.

Íme, bensőm olyan, mint a bor,

amelynek nyílása nincsen;

miként az új tömlők, szétszakad.

Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak;

felnyitom ajkaimat, és felelek.

Nem leszek személyválogató senki iránt;

nem hízelkedem egy embernek sem;

mert én hízelkedni nem tudok;

könnyen elszólíthatna

engem a teremtőm!

(Jób 32:17-22)

A nagy vallomás ennyi: mi családilag nem ünnepeljük a karácsonyt, mert nem értünk egyet ezzel az egész ünneppel. Hogy így gondolkozunk, annak több oka is van, de előre mondom, hogy ezen okok között nem szerepel az, hogy a szektánk parancsolja nekünk, hogy így tegyünk.:)

Mi végre hát, hogy mi nem ünnepeljük meg a karácsonyt, amikor elvileg ez a hívők legjelesebb ünnepe??
- Itt vannak az érveim:

1. Sem az apostolok, sem a korai egyház nem ünnepelte meg Jézus születésnapját. Maga Jézus sem parancsolta, hogy ilyen módon emlékezzünk meg Őróla. Helyette azonban azt mondta, hogy rendszeresen emlékezzünk meg a haláláról, amíg eljön. Ha karácsonykor az Úr Jézus az ünnepelt, és Ő nem akarja, hogy megünnepeljük Őt, akkor miért ünnepeljük mégis?

2. Jézus biztosan nem ezen a napon született. Ha mindenáron meg akarnánk ünnepelni születését, akkor nem december 24-én kellene megtenni, mert ez biztosan nem a napja, és erre több bizonyíték is van. Például, hogy az evangéliumok leírása szerint akkortájt a pásztorok kint legeltették a nyájaikat. December és február között azon a vidéken is nagy hidegek vannak, így akkor a pásztorok nyájaikkal védett helyre vonulnak. Az, hogy ők nem védett helyen, hanem a szabadban éjszakáztak, amikor az angyali szózat hozzájuk érkezett, egyértelművé teszi, hogy a tél kellős közepén nem születhetett a Megváltó. Egyes feltételezések szerint január 6-án, de még valószínűbb, hogy októberben született meg Jézus Krisztus.

Érdekes, hogy a zsidóknak mindegyik ünnepe a Messiásra mutat. Messiáshívő zsidók szerint az év első három ünnepe Jézusban már beteljesedett próféciákra emlékezik, az év másik három ünnepe az előttünk lévő időszakról szóló, még be nem teljesedett próféciákat tartalmazza. (Persze, azok a zsidók, akik nem hisznek Jézusban, ezt tagadják, de a messiáshívők állítják, hogy a zsidó ünnepek egyértelműen Őrá mutatnak, Benne teljesednek be.)

A zsidó év első nagy ünnepe, a sátoros ünnep egy logikus születési időpont, ami megmagyarázza azt is, hogy miért nem volt József és Mária számára hely a fogadókban. Nem a népszámlálás miatt, hanem mert Betlehem közel esik Jeruzsálemhez, ahol a többnapos sátoros ünnepre évről évre sok ezer zsidó ment föl ünnepelni. Ha Jézus valóban az októberi sátoros ünnep idején született, akkor még inkább értelmet nyer, hogy

És hallék nagy szózatot,

amely ezt mondja az égből:

Ímé az Isten sátora

az emberekkel van,

és velök lakozik,

és azok az ő népei lesznek,

és maga az Isten lesz velök,

az ő Istenök.

(Jelenések könyve 21:3)

3. Karácsony időpontja több kultúrában pogány ünnepek dátuma. Ez még kevésbé teszi alkalmassá, hogy az Urat ezen a napon ünnepeljük. Pedig valójában éppen ezek miatt a pogány ünnepek miatt lett karácsony Krisztus születésének ünnepe! A vallási vezetők ugyanis -akik annak idején erőszakkal 'térítették' a valláshoz az embereket- nem akartak szembekerülni felzaklatott tömegekkel azáltal, hogy megtiltják nekik a régóta ismert és igen népszerű pogány kultuszokon való részvételt. Inkább 'elkeresztényiesítették' a pogány ünnepet, hogy az emberek újult formában, de továbbra is a régi módon ünnepelhessék a bálványaikat. Ezekben a kultuszokban nem számított, hogy milyen szívvel van jelen az ember, hogy kire gondol, és miként magyarázza a szimbólumokat, mert a kultuszokon csupán a részvétel volt a fontos.

4. A karácsonynak valójában semmi köze Jézus Krisztus születéséhez. Persze, rá lehet húzni keresztény magyarázatot mindarra, amit karácsonykor teszünk, de valójában azok az elemek, amelyek az ünnepek alapját képezik, mind pogány elemek. Ezen elemek nélkül nincsen igazi karácsony, mivel az 'ünnep varázsát' nem a Jézus születésére való emlékezés, hanem a karácsonyi kellékek megléte adja. Feldíszített fenyő, nagy kajálások, ajándéközön - hagyjad el a kellékeket, és nem marad semmi sem az ünnepből! Ha Jézust elhagyod belőle, azt senki sem veszi észre - nézzük csak meg, milyen önfeledten merül bele ebbe az úgynevezett keresztény ünnepbe a vallásos és vallástalan világ java része is!

Hogyan lehetséges, hogy egy valóban keresztény ünnep azoknak is sokat jelent, akik kizárólag vallással rendelkeznek, de élő hittel nem? Hogyan lehetséges, hogy a szeretet ünnepe a nem hívőknek ugyanakkora örömet okoz, mint nekünk, amikor ez nem lenne lehetséges, ha valóban keresztény ünnepről lenne szó! Az Ige szerint a világnak bolondság a mi hitünk, a keresztényeknek azonban mindenük ez a hit. Ha Jézus szabadon elhagyható az ünnepből (vagy Jézuska formában van csupán jelen), ugyanakkor a karácsonyfa, mint fő elem (ami ráadásul semmi módon nem kapcsolódik az állítólagos ünnepelthez, magához Jézushoz) nélkülözhetetlen, akkor miért állítjuk, hogy ez az ünnep Jézusról szól? Ez az ünnep nem Róla szól.

"A világ másként ünnepli a karácsonyt, de mi tudjuk, hogy ezen napon a mi Megváltónk az, aki megszületett!" - hangzik a szószékekről. Ám valóban így van ez? Mi máshogyan ünnepelünk? Miben más ez a mi ünnepünk, amikor pontosan ugyanazok a kellékek, és ugyanaz az 'ünnepi varázs' is, mint azoknál, akiknek nem személyes Megváltójuk Jézus?

Elgondolkodtató, hogy vannak, akik a világban élnek, mégis jobban érzik a hívők karácsonyhoz való viszonyulásában az ellentmondást, mint mi, keresztények, akik már megint nem akarunk látni...

5. Jézus Krisztust felnőttként látták elmenni a tanítványok, ezért a 'kisjézusra' való emlékezés nem logikus. Amikor írók, költők és mindenféle neves emberek születési dátumáról megemlékezünk, akkor mindig felnőttként emlékezünk rájuk (hacsak nem gyerekként hunytak el). Egyedül Jézus Krisztus van infantilizálva.

Karácsonykor gyakori, hogy a gyerekeket azzal manipulálják, hogy "vajon, ha a kis Jézus ma nálad kérne szállást, akkor adnál-e neki helyet az otthonodban vagy a szívedben?" Nyilván adna, hiszen ki az, aki ellen akar állni egy cuki csecsemőnek? Ez viszont nagyon manipulatív kérdés, ráadásul nincs is igei alapja. Hiszen Jézus Krisztus, mint felnőtt férfi, hagyta el a földet, és az Atya jobbján, mint megdicsőült Fiú van jelen. Ő ítélni fog, és akkor nem lesz kisjézuskázás.

Krisztus követségében állva az embereket nem egy szeretetéhes gyámoltalan újszülötthöz, hanem az élő Istenhez, mindenek Urához kellene hívogatni december végén is. Ez nem a részvétre való apellálás, hanem ultimátum kell, hogy legyen. Mi vagyunk Isten irgalmára szoruló bűnösök, akiknek kegyelemre van szüksége - nem az Isten Fia!