Tény, hogy szülők vagyunk. Szülőként pedig sáfárok vagyunk. Isten sáfárai: olyanok, akiknek az Úr adott némi 'javat' (ők a mi gyermekeink). Ki-ki meglássa, hogy milyen módon növeli a kapott javak értékét, és milyen módon 'él velük'. (ld: 127. zsoltár) E témához tartozik az is, ahogyan 'közelítjük' az evangéliumot a gyermekeinkhez. Habár ugyanazt a Bibliát olvassuk, nekem úgy tűnik, hogy nagyon különböző módokon tesszük ezt.
Van, aki nem akar semmit ráerőltetni a gyermekére. Őszerinte nem fair dolog a kereszténységgel, Jézussal, megtéréssel tukmálni a gyermeket gyermekkorában. Majd felnőttként ő magának kell eldöntenie, hogy miben fog hinni, és csak reménykedhetünk, és imádkozhatunk azért, hogy ő is a jó utat válassza. Így hát csak minimális szinten oszt meg gyermekével igei igazságokat, vagy akár személyes megtapasztalásokat a hívő életéből. Ő leginkább reménykedik és imádkozik.
Más szerint jó, ha hamar megtér a gyermeke, de nem kell túlzottan forszírozni a döntést. Imádkozik és beszélget a hit dolgairól a gyerekével, de mivel a saját életében is vannak kompromisszumok, nem veszi annyira komolyan a dolgokat. Úgy tartja, hogy leginkább Isten dolga 'döntésre juttatni' a gyermekét, ő vajmi keveset tehet, mert az Úr kegyelme minden.
Olyan szülő is akad, akinek a szemében túlértékelődött a hit 'továbbörökítése' gyermekébe. Ő az, aki minden más dolognál fontosabbnak tartja, hogy a gyermek a lehető legkorábban hívővé váljon. Nála a cél szentesíti az eszközt, és imádkozás mellett a pokollal való fenyegetéssel, és hogyha ez sikertelen, akkor kárhoztatással 'nyomja' a gyereket a hívő dolgok irányába. Ő az, aki elvárja, hogy gyermeke hitre jusson, noha saját hitével sincs teljesen tisztában, így nem is képes azt példaként a gyermek elé állítani. A gyermek hittel kapcsolatos érdeklődő kérdéseit megkérdőjelezésnek veszi, mert nála a hit dolgai igazából érinthetetlenek (valójában pedig ő sem tudja a választ, és ezért a kérdések az ő hitét is alapjaiban rendítenék meg). Filozófiája: mi nem érthetjük meg Istent, de biztos úgy jó, ahogy ő akarja, és ha megpróbáljuk megérteni, vagy ha megkérdezzük, az már szinte lázadás.
Milyen szellemi eredménye lesz a szülők munkájának gyermekük életében?
A reménykedő-imádkozó szülő gyermeke megtérhet. Ha ez megtörténik, akkor az az Úr kegyelme, és az imádkozó térdek jutalma. Ezen kívül a szülő alig tett valamit Isten akaratának előremozdításáért. Ha ilyen szülő voltál, akkor köszönd meg az Úr hatalmas kegyelmét, hogyha megtért a gyermeked! Bűnbánatra is indulhatsz, hiszen ennél többet várt volna el tőled Isten. Ő a megvallott bűnt megbocsátja az 1János 1:9 szerint. Ha ma nevelsz kicsi gyereket ilyen gondolatokkal, akkor hasznos lehet tanulmányoznod Isten Igéjét azzal kapcsolatosan, hogy szülőként mit vár el tőled Isten.
Gondolkozásra ösztönző igék többek között:
(Egy-egy ige, az adott igerészre mutató link is egyben- azonban nem közvetlenül a megjelölt igére mutat, csupán a fejezet számára, amiben az igerész megtalálható.)
- 5Mózes 6:4-9,
- 5Mózes 11:18-21,
- Lukács 18:16.
Az imádkozó-beszélgető szülő gyermeke is megtérhet. Ha ez megtörténik, akkor az az Úr kegyelme, az imádkozó térdek jutalma és a szülő engedelmessége miatt történik. Minden megtérés Isten Szentlelkének a munkája, és a szülő ezt a munkát segítette azzal, hogy Isten dolgairól nem szűnt meg beszélni a gyermekével, s ha kellett, akkor a kíváncsi elme furcsa kérdéseire is kielégítően válaszolt. Aki ilyen szülő volt, az megköszönheti az Úrnak az Ő kegyelmét, amellyel a gyermeke életében munkálkodott Szelleme által! Kifejezheti a háláját, hogy a szájával és értelmével együtt munkálkodhatott az Úrral, és ez a munka gyümölcsöző volt, hiszen a gyermeke megtért! Az ilyen szülő élete azonban a benne lévő kompromisszumok miatt hátráltatta is a gyermeke Jézus melletti elkötelezettségét, hívőként pedig folyamatos kísértést jelent gyermekének, arra nézve, hogy ő se szánja oda magát teljesen. Emiatt bűnbánatra indulhatsz szülőként, hiszen az Úr elsősorban a te életedet szeretné teljesen birtokba venni- és nem helyes némely területeket magunknak birtokolni. Ennél többet várt volna el tőled Isten! Ő a megvallott bűnt megbocsátja az 1János 1:9 szerint. Ha ma nevelsz kicsi gyereket ilyen gondolatokkal, akkor hasznos lehet tanulmányozod Isten Igéjét azzal kapcsolatosan, hogy mit vár el tőlünk Isten a megszentelődés és az odaszánás területén.
Gondolkozásra ösztönző igék többek között:
- Róma 12:1-2,
- Jakab 4:7-10,
- Máté 6:21-24.
Az imádkozás-mellett-fenyegető szülő gyermeke is megtérhet. Ha ez megtörténik, akkor az az Úr kegyelme, és az imádkozó térdek jutalma. Amit a szülő ezen felül tett, az súlyosan akadályozta a gyermekét a Jézus melletti döntése meghozatalában. Az, ahogyan buzgalmában viselkedett, habár jó szándék vezérelte, rombolta a gyermekben természetesen felépülő istenképet- hiszen a gyermek Istenről az első benyomásait a szülőn keresztül szerzi. Ha ilyen szülőként megtért a gyermeked, és megmaradt a hitében, akkor tartozol azzal az Úrnak, hogy megköszönöd hatalmas kegyelmét! Ezen felül szükséges bűnbánatra indulnod, mert nem Isten szerinti bölcsességgel neveltél a hitre, hanem emberi erőfeszítésekkel, saját mély hit nélkül, amivel kárt okoztál a gyermeked istenképében, s vétkeztél a gyermeked ellen. Isten a megvallott bűnt megbocsátja az 1János 1:9 szerint. Ha ma nevelsz kicsi gyereket ilyen gondolatokkal, akkor hasznos lehet tanulmányoznod Isten Igéjét megismerhetőségével, elvárásaival és kinyilatkoztatott igazságaival kapcsolatban.
Gondolkozásra ösztönző igék többek között:
- Titusz 2:11-15,
- 2Timótheus 2:1-13,
- Ézsaiás 57:15-21.
A fentiekben láthattuk, hogy különböző hitre nevelési elvek különböző dolgokat eredményeznek a gyermekben. A gyermek minden esetben megtérhet, hiszen a 2Péter 3:9 szerint Isten terve az, hogy minden ember üdvözüljön. A szülő viszont jutalmát veszi annak, amit Isten munkatársaként a hitre nevelés tekintetében tesz vagy nem tesz. A Kolossé 3:17 értelmében mindent Jézus nevében kell tennünk, és ez sokszorosan igaz a hit dolgaira. Vajon magad mögött tudhatod Jézust, amikor hitet plántálsz a gyermeki szívbe (amit aztán Isten Szelleme gyújthat lángra)? Igen, mindenképpen. De azért arra ügyeljünk, hogy ha már az Úr munkálkodik a gyermekünk életében, akkor mi se romboljunk, hanem építsünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése