A világ, a szenny és a bölcsesség

Nem a sokgyerekesség a legfőbb környezetszennyezési faktor, hanem maga a fogyasztói társadalom. Ha nem vennénk több ruhát, több kütyüt, több ennivalót, mint amire valóban szükségünk van, akkor nem termelnénk annyi szemetet, amennyit termelünk. Ha nem fogyasztanánk túl sokat, akkor a gyártóknak nem kellene annyi terméket előállítani, hogy kiszolgálják az igényeket. De vajon valóban az igényeket szolgálják ki? Nem inkább fordítva van: úgy, hogy a termelés teremti meg a fogyasztói igényeket? S mivel túl sokat termelnek, ezért ösztönöznek mindenkit olyan buzgón a fogyasztásra? És ha ez így van, akkor az mennyire tudatosan történik?

Vajon nem az egyre növekvő termelés a magyarázat arra, hogy a termékek miért nem tartósabbak? Hogy a mobilok, nyomtatók, ruhák, cipők, miért bírják olyan rövid ideig, amikor a technológia talán már régen adott egy tartósabb áru létrehozására is? Talán a fejlesztők nem elég kreatívak? Vagy lehet, hogy ez nem véletlen?

Azt mondjuk, mi okosabbak vagyunk, mint az elődeink voltak. Mert a mostani az Információ Kora, amikor az emberiség tudása rohamosan növekszik. De valóban így van ez? A Biblia szerint nincsen semmi olyan, ami ne lett volna, és az újnak gondolt dolgok is régtől fogva vannak.

Ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz,

és ami történt, ugyanaz,

ami ezután is történik;

és semmi nincs új dolog a nap alatt.

Van valami, amiről mondják:

nézd ezt, új ez;

régen volt már

száz esztendőkön át,

melyek mi előttünk voltak.

Nincs emlékezet az előbbiekről;

azonképen az utolsó dolgokról is,

melyek jövendők,

nem lesz emlékezet azoknál,

akik azután lesznek.

(Prédikátor 1:9-11)

A régiek okosabbak és egészségesebbek voltak és tovább éltek és nagyobb dolgokat tettek, mint mi. Persze az evolúciós szemlélet vitatkozik ezzel, de az állításai nem állnak meg az Ige és a tudomány mérlegén. Hogy hogyan jön ez ide? Azt hisszük, okosabbak vagyunk, és azt hisszük a modern világ valami csodálatos dolog. Azt hisszük, a régi, 'elavult' világ helyett egy olyan világot teremtettünk magunknak a saját kezeinkkel, amely kényelmesebb, és olyan gépeket hoztunk létre, melyekkel a termelés hatékonyabb, mint eddig bármikor a történelem folyamán.

Azt azonban kevesen látjuk, hogy a kényelmes életnek, és a fogyasztói társadalomnak mi az ára. Nyilvánvaló tény, mégsem számolunk azzal, hogy a folyamatosan növekedő gazdaság csupán egy mítosz. Hogy a kényelmes modern világunk nem fenntartható örökké, sőt, már most sem. Nem számolunk vele, hogy a szép új világunk egy újfajta rabszolgasorsot hozott létre: azokét, akiket a gazdag országok a saját jólétük fenntartása végett kizsákmányolnak. Amikor fogyasztunk, mindig valaki más kárára tesszük- és ez alatt nem azt értem, hogy amit eltékozlunk, abból a szegényeknek is jutna, bár ez is igaz. Arra gondolok, hogy a terjeszkedés, a szemetelés, az anyagi érdekek mindig valaki másnak a rovására mennek. Ebbe nem akarunk, nem is szoktunk belegondolni.

Vajon hova lesz a sok szemét, ami csak gyűlik és gyűlik? Vajon a sokgyerekesek termelik azt a sok szemetet, vagy inkább a fogyasztók? Nem a sokgyerekesek termelik a sok szemetet, hanem a jóléti társadalom azon igénye, hogy újra meg újra lecserélje az 'elavult' holmikat. Talán a bibliai időkben okosabbak voltak az emberek. Talán nem azért nem építettek szennyvízcsatornás, folyóvízes, kábeltévés lakásokat, nem azért nem üzemeltettek kórházakat, tartottak fenn iskolákat, használtak pénzt és hoztak létre gépesített mega-gyárakat, ahol futószalagon folyik a termelés, mert annyira sötétek, korszerűtlen gondolkozásúak és tájékozatlanok voltak. Nem buták voltak, hanem okosak. És mi vagyunk szűklátókörűek, amikor nem vesszük észre, hogy modern életünket miben és hogyan éljünk.

Az ipari szintű fogyasztás ipari méretű szemetet termel. Ezt a mennyiséget már nem lehet a hátsó udvarban tárolni. A szemétnek hely kell, és a helyet egészséges földterülettől veszik el. És az ipari mennyiségű hulladéktól szennyeződnek a vizek is.

A kényelmes folyóvizes otthon hatalmas csatornahálózatot kíván, de a csatornahálózat vége a folyó, ahonnan aztán a vizet visszavezetik a csapunkba. Persze, előbb megtisztítják, de azért az mégsem lesz annyira tiszta, mint volt. Sőt, a tisztítóanyagok is belekerülnek, így most már azt is megisszuk, ezzel továbbterhelve a tartósítószerekkel és élelmiszer-ipari hulladékokkal telerakott ételektől eleve túlpörgetett üzemmódban működő szervezetünket.

A modern fogyasztói gondolkozás szerint rendszeresen lecseréljük a holmijainkat. Nem azért, mert ne lehetne megszerelni őket, hanem mert úgyis van új és az olcsóbb, mint megcsináltatni. De vajon miért van ez így? És 100 évvel ezelőtt miért nem volt így? Hogy mi lesz a régivel, arra pedig nem szoktunk gondolni. Mert a sok régi kacat annyi szemetet termel, amennyi elborít minket is visszaszennyezve a lakóhelyünket. Ha ezt nem érzed, az azért van, mert a szemét mások országát mérgezi...

Kórházakba és iskolákba tömörítettük az oda valókat, mert így kényelmes azoknak, akik velük foglalkoznak. Hogy az oda valóknak nem ez az ideális, az már nem annyira lényeges szempont azoknak, akik elvileg az oda valók érdekeit kellene kiszolgálják...

A gyárak futószalagon állítanak elő mindent, így eltűnik a kézzel csinált egyedi áru, és a silány lesz a norma. És nem azért van így, mert akkora nagy az igény. Hanem mert a futószalag állítja elő azokat a termékeket, amelyeket ha megveszünk, a gazdaság robogni fog. Vagy mégsem fog... A verseny is csak látszólagos, mert a nagy piaci résztvevők már rég leosztották egymás között a lapokat, így a kisebb, sokszor minőségibb árut kínáló termelőknek nincs esélyük labdába rúgni a nagyok mellett. Akkor sincs, ha a nagyok a piaci részesedésüket előbbre valónak tartják, mint a vásárlók érdekeit.

Szép, új világ... Mert mi bölcsebbek vagyunk, mint az elődeink... és közben nyakig merülünk a szemetünkben, az emberek iskolázatlanabbak, mint amikor nem volt iskola, és betegebbek, mint amikor nem voltak kórházak, a gazdaság vergődik a túltermelés tragikus következményeitől, és a kényelmes fogyasztói lét hitelekbe vitte az egyes embert, aki a törlesztőrészletek szorongatása miatt túlórákba fojtja a családi életét, s ez soha nem látott mértékben emeli a stresszszintet, ami életveszélyes betegségek létrehozására sarkallja az amúgy egészséges testét.

És legyen kevés gyerekünk, máskülönben nem bírjuk kiszolgálni a saját fogyasztói igényeinket, hiszen úgy nem tudunk annyit költeni magunkra, mint ha csak pár gyerekünk születne. És amikor valóban kevesebb gyerekünk születik, akkor jönnek az anyaság elvonási tünetei: az állatmánia, a wellness-szenvedély, a karrierizmus, a hűtlenség, a válás, amelyek megrontják a családi életet. Azzal, hogy megfogalmazzuk a 'kevés gyerek a jobb'-elvet, némán szembesülnünk kell olyan helyzetekkel is, amelyek a régi 'nagycsalád a jobb'-elv működésének idején oly ritkák voltak: a fogamzásgátlók és az abortuszok hatásaival; a depresszióval, különböző egészségügyi és mentális problémákkal és szenvedélybetegségekkel. Szép új világ. Inkább: Új világ??! Szép!

Természetesen van megoldás, de a megoldás nem a felszínen van, nem is a pénzügyi átszervezésben, nem is a gazdaság vagy a társadalom újrastruktúrálásában. A megoldás velünk kezdődik, veled és velem. Mert a probléma is velünk kezdődött, veled és velem. A probléma a bűn, mindenkinek a sajátja. Kapzsiság, mások kárára élés, túlfogyasztás, a családtagok iránti felelősség fel nem vállalása, tájékozatlanság, pénzszórás, irigység, versengés, könyöklés... ó, mennyire szánalmasak is vagyunk! Nem vagyunk sem bölcsek, sem nagyok, sem okosabbak, mint a régiek.

A régiek legalább társadalmi szinten tudták, hogy mi az istenfélelem. Tudták, hogy van egy Isten, aki őket megteremtette és Tőle vannak a lehetőségeik. És ezért Neki tartoznak felelősséggel azért, hogy hogyan bánnak Isten többi teremtényével, állattal, de leginkább az emberrel.

(Igen, szeretjük megfordítani a sorrendet, hogy "szegény állatok!", de Isten az embert az állatoknál fontosabbaknak tartja, így mi sem cserélhetjük föl a sorrendet. Bár az állatokat könnyebb szeretni, de Isten nem azt parancsolja, hogy azokat, hanem hogy egymást szeressük.)

Utópista vagyok? Nem. Szeretném, ha úgy lenne minden, mint régen volt? Talán. De ettől még úgy lesz? Nem. És akkor most mit fogok kezdeni?

Tanulni fogok, informálódni. Nyitott szeretnék lenni a világra, nyitott szemmel járni, hogy ne csak nézzem, hanem lássam is, mi vesz körül. Tanulni szeretnék a régiektől, akik közöttünk élnek: olyanoktól, akik ma már sokak szerint maradinak számítanak. Mert ők még máshogyan éltek; bizonyos szempontból nehezebben, kevésbé kényelmesen, de talán szebben és jobban, mint mi. Ők még tudtak szépen születni, szépen élni és szépen meghalni. Nekünk már egyikre sincsen elég időnk...

És bölcsességet szerezni megyek a Bibliához. Mert ez a rendkívüli könyv magában hordozza a potenciált, hogy a Minden Földi És Mennyei Bölcsesség Ismerőjével személyes kapcsolatba kerülhessek. Enélkül a találkozás nélkül, és az Ő ismerete és vezetése nélkül sosem leszek képes az igazi bölcsességre eljutni. Így viszont igen, mert Ő megtanít mindenre, amit tudnom kell.

Amit azért ti kezdettől hallottatok,

az maradjon meg bennetek.

Ha bennetek marad az,

amit kezdettől fogva hallottatok,

ti is az Atyában és

a Fiúban maradtok.

És az az ígéret,

amelyet ő ígért nékünk:

az örök élet.

Ezeket írtam néktek azok felől,

akik elhitetnek titeket.

És az a kenet,

amelyet ti kaptatok tőle,

bennetek marad,

és nincs szükségetek arra,

hogy valaki tanítson titeket;

hanem amint az a kenet

megtanít titeket mindenre,

úgy igaz az és nem hazugság,

és amiként megtanított titeket,

úgy maradjatok őbenne.

(1János 2:21-27)

És még mit fogok tenni? Alkalmazni azt a tudást, amit így gyűjtöttem. Mert a tudás felelősség. Csak mert modern világunk az emberi oldalról nézve nem szép és jó, azért még csodálhatom Isten teremtését, és imádhatom a Teremtőt, aki mindezt bölcsen teremtette meg. Ha reálisan értelmezzük a nagy tudásunkat, akkor nem mehetünk el a tény mellett, hogy az ember állandóan elrontotta a dolgokat maga körül, és nem sikerült maradandót és tökéleteset alkotnia. Istennek sikerült. Ezért is fontos, hogy ne abban gyönyörködjünk, hogy mit érhet el az ember, hanem hogy mit érhet el az Isten.

Az, hogy alkalmazni fogom a tudást, nekem annyit jelent, hogy az új ismereteket szeretném beépíteni az életembe. Tisztában vagyok vele, hogy ez adott esetben azzal is jár, hogy nem élhetek úgy, nem tehetem azt, ami kényelmes és megszokott volt addig. De ez jobb, mint homokba dugni a fejem és nem tudni semmiről. Jobb annál is, hogy megtudok valamit, de holnapra elfelejtem, mert el akarom felejteni. Mert túl kényelmetlen lenne alkalmazni azt, amit tudok, így inkább úgy teszek, mintha nem tudnám, mi zajlik a világban.

A tudás felelősség. Akkor aktivista leszek? Nem. Környezettudatos? Talán. Környezetvédő? Nem igazán. Vegetariánus? Az sem. Non-konformista? Nem.

Igazából teljes szívvel egyik sem. Ezek nem oldhatják meg a világ problémáit. A világ problémáit az oldaná meg, ha az emberek hajlandóak lennének szembenézni a bűneikkel, és elhagyni azokat Jézusért. Ha megtérnének, akkor megoldódna a társadalom minden problémája. Mert a társadalom problémája kezdetektől fogva a bűn volt. Minden helyzet és történés, ami ma tragikus és kritikus a világban, az valaki bűnével van kapcsolatban. Ha a bűnt ki lehetne iktatni az egyén életéből, akkor a Földünk mindenki számára a legjobb hely lenne a világegyetemben. De sajnos nem az.

Pedig a bűnt ki lehet iktatni. Valaki már kiiktatta egyszer, és Ő a te életedben is meg tudja ezt tenni. Pont úgy, mint Marcos (ejtsd: "márkosz") nyomtatója esetében az orosz srác tette. Nézd meg a videót, és meg fogod érteni.

Sokan mondják, hogy ez a megoldás, meg az a megoldás, de hiába mondják, mert a problémát nem a felszínen kell megragadni, hanem a gyökerénél. És a gyökér a bűn. Kár szépíteni: a társadalom a kezdetektől fogva mostanáig reménytelenül a saját bűnének mocsarában vesztegel, s ebből a helyzetből nincsen emberi szabadulás, bármilyen okosak is lettünk intellektuálisan (én kétlem is, hogy bármennyivel okosabbak lennénk). Minden emberi bölcsesség kevés, sőt, minden Isten nélküli próbálkozás csak még mélyebbre taszítja az emberiséget a mocsárban, s az ördög jól szórakozik a nyomorúságainkon. A világnak nincs szüksége újabb világmegváltó ötletekre.

A világot nem kell megváltani, mert Jézus Krisztus egyszer már megváltotta, és az Ő megváltása tökéletes és mindenkorra elégséges volt.

A világnak Jézus kell. A társadalomnak és az egyes embernek Jézus kell. Nekem és neked is Jézus kell. Nélküle semmit sem fogsz tudni tenni az életeddel. Ha nem Hozzá fordulsz megoldásért, akkor sosem fogsz megjavulni, és a problémáid sohasem fognak megoldódni. Aztán egy örök-életen át szenvedhetsz majd emiatt. Nem éri meg.

Azt gondoljuk, hogy bölcsebbek vagyunk, mint a régiek? A Biblia annyira egyértelmű azzal kapcsolatban, hogy ki 'elég bölcs'!

Kicsoda köztetek bölcs és okos?

Mutassa meg az ő jó életéből

az ő cselekedeteit

bölcsességnek szelídségével.

Ha pedig keserű irigység és

czivódás van a ti szívetekben,

ne dicsekedjetek és

ne hazudjatok az igazság ellen.

(Jakab 3:13-14)

Ne gondoljuk bölcsebbnek magunkat, mint amennyire bölcsek vagyunk, mert az életünk és a társadalmunk leleplez minket. Ne éljünk tagadásban és hazugságban, hanem változzunk meg értelmünk megújulásával. Hagyjuk el a bűnt, amely a mélybe húz, és hívjuk Jézust segítségül, mert Ő a valódi és az egyetlen megoldás mindegyikünk számára: személyesen a te számodra is. Ha elfogadod a felkínált megoldást, Isten megoldását, akkor minden megváltozik majd. A változás szükséges, mert enélkül a mi életünk is csak a hiábavalóságot és a bűnt gyarapítja a földön.

Éljünk úgy, hogy Isten gyönyörködjön benne, és akkor nem egy újabb szennycsatorna leszünk a társadalom és a környezetünk számára, hanem egy üdítő forrás, amely elég messze van a szemétszennyezett nagyvárosoktól ahhoz, hogy a vize ne ártson, hanem használjon.:)

Emlékszel még Marcos-ra és a nyomtatóra? Itt megnézheted. Igazából ez a videó kavarta fel a gondolataimat, és így késztetett e poszt megírására. Nagyon elgondolkoztató, 53perces, szívesen ajánlom.

A Villanykörte-Összeesküvés, avagy

a Tervezett Elavulás története