Hited van vagy vallásod?

Ez itt most egy poszthúsvéti poszt. És a kérdés nagyon komoly: hit vagy vallás? Mert a kettő egyáltalán nem ugyanaz. Sőt, totális ellentéte a kettő egymásnak. Ennek ellenére sajnos nagyon-nagyon sokan keverik a kettőt. És ezzel hamis biztonságban ringatják magukat, bízva abban, hogy mivel vallásosak, már szabadok az eljövendő isteni ítélet büntetésétől, holott még a fejük fölött a pallos. Ez nem Istentől van.

De mi a vallás és mi a hit? Nem szinonimája-e ez a kettő egymásnak, ahogyan sokszor használjuk? De még mennyire hogy nem!!

A vallás egy rendszer. Ez a rendszer, legyen szó bármilyen vallásról, azon a tényen alapul, hogy van az ember, és tőle távol, valahol messze van egy Isten. (vagy valaki ahhoz hasonló) Az ember nem elég jó, hogy közel legyen Istenhez, de elég jóvá válhat, ha bizonyos rituálék, előírások, szabályok, lelki törvények elsajátításával és gyakorlásával erejét megfeszítve komolyan törekszik erre.

A vallás az ember rendszere, az ember közege, amellyel maga próbál meg elég jóvá válni az Isten számára. Cselekedetek sokasága, amit tennem kell, és véghez vinnem. És a tevés majd elhozza számomra a mennyet. (vagy valami hasonlót)

Ehhez képest a hit nem rendszer, hanem ajándék. Isten ajándéka az embernek. Merthogy valóban van az ember és van Isten. De Ő nincsen távol, sőt, a legközelebb van Hozzád. Jézusban közelebb már nem tudna jönni ennél, ahogyan most van. Elközelített a mennyek országa.

De innentől érdekes a történet. Mert bár a menny kapuja tárva nyitva áll, mégsem fog mindenki automatikusan oda kerülni. Igaz, hogy elközelített a mennyek országa, de ez csupán lehetőség- a legnagyobb lehetősége, az egyetlen dobása az embernek. Nem igaz, hogy minden út a menny felé vezet. Csak és kizárólag egy út vezet oda, a többi meg egy teljesen más helyre. És ez az egy út nem a vallásos cselekedetek útja. Mert Istennél sohasem leszel elég jó, hogy a mennybe kerülj. Soha, senki, egyetlen ember sem képes közeledni Istenhez, bármit tesz is. Bármennyi jót is cselekszik, bármennyire is megsanyargatja a testét, bármennyire is akarja- ez veszett ügy, reménytelen, teljességgel esélytelen.

A Biblia azt írja, hogy minden mi igazságunk olyan Őelőtte, mint a szennyes ruha. El tudod ezt képzelni? Az összes jó cselekedetünk, az összes nemes érzület, gondolat, szó, tett, ami bennem valaha jó volt, Isten szemében olyan, mint a mocskos ruhák a szennyestartóban??? Ez így van. Mert az ember sem az eredendő lázadó voltát, sem az élete során elkövetett bűnös cselekedeteit nem tudja a maga erejéből semmissé tenni. Isten pedig nem tud a bennünk lévő jóra(?) nézni, mert a bennünk lévő bűn annyira gyűlöletes a szemei előtt, hogy el kell, hogy fordítsa rólunk a szemét! Mert az Ő szentsége sohasem fér össze az én bűnömmel. A Biblia azt írja, hogy elmondhatatlan fényességben lakik. Mi meg sötétségben élünk, a bűneinkben megkötözve...

Ez is egy érdekes dolog. Megkötözve, mint egy rab. Sok ember vallja, hogy amit az ember nagyon akar, azt képes megtenni, akármi legyen is az, de ez szellemi értelemben nem így van: valójában a saját kívánságai, bűnös vágyai és kísértései ráncigálnak madzagon minden embert. Valóban azt csinálsz amit akarsz? Képes vagy csak jót tenni? Nem. Sőt, nem tudod nem a bűnt tenni. Mert egyikünk sem ura a maga életének, mert a bűn fölénk kerekedett egyszer és azóta is lenyom mindegyikünket. Ha egyszer lenyomott a bűn, többé nem azt teszed, amit akarsz, hanem amit a benned lévő bűn diktál: rab vagy, a szó legvalóságosabb értelmében. Minden ember rab. És ez egy reménytelen állapot.

Ebből a szemszögből pedig már nevetségesen hangzik az elképzelés, hogy én, aki a saját életemben sem vagyok képes rendet tenni, sem a bűneimtől nem vagyok képes megszabadítani magam, hogy én majd egyszer képes leszek elég jó lenni Istennél.

És éppen ebben van a vallás csapdája. Mert a vallás nemcsak sugallja, hanem nyíltan ki is mondja, hogy neked az a dolgod, hogy törekedj elég jó lenni Istennél. Pedig ez soha senkinek sem sikerült, ezután sem fog soha! Ez a mentalitás: az elég jóvá válás délibábjának kergetése hozza az emberbe a vallásos buzgalmat, amikor tenni akar az Úrért, menni, csinálni, változni. De elfelejti, hogy Isten gyűlöli a bűnt, és minden bűnöst egy napon el fog ítélni, és annak a vége örök gyötrelem lesz a pokolban. Ez igaz.

Tehát senkinek sincs hosszú ideje elég jóvá válni Istennél. Miért is fektetnél energiát olyan dologba, ami teljesen hiábavaló??

Aki tehát vallásos, az egy időzített bombán ül és nagy veszélyben van. Ha azt hiszed, hogy a templomba vagy gyülekezetbe járás, vagy az adakozás, vagy az önmegtagadás vagy a gyónás vagy bármi kegyes emberi cselekedeted meghatja majd Istent az ítéletkor, amikor Maga elé állít, akkor tudd meg, hogy amit most gondolsz, az teljesen igeellenes és Jézus áldozatát tiporja lábbal.

Mert akik törvény cselekedeteiből vannak,
átok alatt vannak;
minthogy meg van írva:
Átkozott minden, aki meg nem marad
mindazokban, amik megírattak
a törvény könyvében,
hogy azokat cselekedje.
Hogy pedig a törvény által
senki sem igazul meg Isten előtt,
nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él.
A törvény pedig nincs hitből,
hanem amely ember cselekszi azokat,
élni fog azok által.
Krisztus váltott meg minket a törvény átkától,
átokká lévén érettünk;
Galata 3:10-13a

Elszakadtatok Krisztustól,
akik a törvény által akartok megigazulni,
a kegyelemből kiestetek.
Mert mi a Lélek által, hitből várjuk
az igazság reménységét.
Mert Krisztus Jézusban
sem a körülmetélkedés nem számít,
sem a körülmetéltelenség,
hanem a szeretet által munkálkodó hit.
Galata 5:4-6

Ha valaki nem egyedül Általa akar megtartatni, akkor az menthetetlenül el fog veszni, mert nem a Fiúban, hanem a saját vallásos cselekedeteiben reménykedik. Kemény dolog ez nagyon.

Ha hiszed, hogy a törvény cselekedete igazít meg, akkor abban az esetben kezdhetsz a megmenekedésben reménykedni, ha a törvényt 100%-ban megtartod, pedig ez soha senkinek sem sikerült. Mert ha akár csak egyetlen alkalommal, akár csak egyetlen egyet is megszegsz a törvény parancsai közül, megszegted mindet, és a bűnösnek kijáró büntetésben fogsz részesülni. Nincsen lehetőség, nincsen eszköz a személyes jóvátételre, és az ítélet szempontjából nincs kis bűn, meg nagy bűn.

Már egyetlen akármilyen bűnnek halál a büntetése, ami azt jelenti, hogy Istentől való örök elszakadás. Mert a halál elszakadás. És az örök halál örök elszakadás az élet, s minden jó dolog forrásától, vagyis magától a Szeretettől, mert Isten a szeretet. El tudod képzelni? Milyen lehet a szeretet teljes hiánya egy örök életen át? Én nem szeretném kipróbálni és téged is óva intelek, hogy kíváncsiskodj.

A hitre és a vallásra visszatérve. Légy őszinte most magadhoz. Neked hited van vagy vallásod?

Miben reménykedsz? Abban, hogy az életed olyan élet, amire Isten majd azt mondhatja: elég jó? Vagy egyedül Jézus Krisztusban reménykedsz, aki azt mondta magáról, hogy Ő az egyetlen, aki elég jó az Istennek:

Monda néki Jézus:
Én vagyok az út, az igazság és az élet,
senki sem mehet az Atyához, hanemha énáltalam.
János evangéliuma 14:6

A vallás az embereket pokolba viszi. Tudom, hogy ezek nagyon súlyos szavak, de igei alapon teljesen világos a helyzet. Nem reménykedhetsz a saját cselekedeteidben is, meg Jézus Krisztus áldozatának megtartó erejében is. Kizárólagosság van: ha vallásos vagy, akkor Jézus számodra nem elég jó, tehát Isten számára te nem leszel elég jó a mennyre. Ha hívő vagy, akkor egyedül Jézusba veted a reménységedet, és Isten Jézus személyére való tekintettel téged is elég jónak fog látni ahhoz, hogy üdvözítsen.

A hit: ajándék Istentől. De egy olyan ajándék, amit mindenkinek ad, aki keresi Őt. A vallás emberi rendszer és az is marad. Az ember bukott lény, tehát a rendszer maga bukott- és sohasem fog Istenhez vinni. A vallás leránt a mélybe, a hit a mennybe emel.

Akkor hit, vagy vallás? Neked is választanod kell.

Régen nem így volt a hittel és a vallással. Régen a kettő ugyanazt jelentette, mert a vallás teli torkú nyílt megvallás volt, a HIT MEGVALLÁSA: arról beszélt, hogy komolyan döntöttem Jézus Krisztus követése mellett és ezt mások előtt nyíltan vállalom. Megvallom a hitemet, a vallásom a hitemről szól. Régen ez annyira véresen komoly volt, hogy a vallásáért, a megvallott hitéért a keresztény hajlandó volt az életét odaadni. Ma ki halna meg a vallásáért?? Persze vannak nem-keresztény öngyilkos merénylők, akik ezt megteszik, de onnantól ez már nem is vallás, hanem hit. Sajnos nem élő hit, nem megmentő hit, hanem egy téves út, így a haláluk sajnos hiábavaló. Mindenesetre nem vallás, hanem hit az, ha akár az életedet is odaadod érte.

És ha már az életnél tartunk. Vajon ha meghalnál a Jézusba vetett hited miatt, akkor miért nem élsz teljesen Őérte? Miért nem adod magad teljesen oda Neki? Miért nem teszed, amit Ő a Biblia lapjain parancsol? Lehet, hogy Érte meghalni könnyebb, mint teljesen Neki élni?

Ma keresztény értelemben azért különbözik a vallás és a hit, mert az ősgyülekezet egy ponton világiasodni kezdett és így a vallás átlényegült. Ma ha vallásos vagy, az nem azt jelenti, hogy Jézust követed, hanem azt, hogy emberi rendeléseknek akarsz megfelelni és abból reméled a lelked megváltását. Pedig a Biblia szerint nincsen más út a mennybe, csak egyedül, kizárólag és csakis Jézus Krisztuson át.

Az Atya szereti a Fiút,
és az ő kezébe adott mindent.
Aki hisz a Fiúban, örök élete van;
aki nem enged a Fiúnak, nem lát életet,
hanem az Isten haragja marad rajta.
János evangéliuma 3:35-36