Isten hozott a fedélzeten!


Nagyon örülök, hogy idetaláltál. Szeretettel ajánlom ezt az oldalt:
olvass, írd meg a véleményedet, mazsolázz kedvedre az itt olvasható tartalmakból.

Ha személyes kérdésed van, akkor küldj egy e-mail-t:
címemet az oldalsávban megtalálod.

Hasznos időtöltést és Isten áldását Neked:

Eszti :)

________________________________________________________



2014. február 6., csütörtök

Hogyan vezet Isten? (marathoni továbbgondolás karácsonyról és igékről)



Karácsonyi bejegyzésem kapcsán élénk eszmecsere alakult ki a blogon. Többen bekapcsolódtatok, így sok érdekes/értékes gondolat kerül elő az elmúlt hetekben. Liv is írt egy terjedelmes hozzászólást, amire én hasonló terjedelemben válaszoltam, aztán kerekedett belőle egy poszt - ez itt -, ami az első poszt ebben az évben. Szóval kellemes olvasgatást, egyben áldott 2014-es évet kívánok szeretettel minden itt olvasó blogolvasónak!:)

(Liv gondolatai kék színnel vannak jelölve.)


"Értem az érvelésed (a karácsonnyal kapcsolatban - a szerk.), tök jó, de tovább nem jutok vele, mert nem látom benne, hogy a sok közül miért pont ez lenne az Úr Igazsága, és nem a többi. Ráismerek, melyik csoporthoz tartozik ez az igeértelmezés, de az nem jön le belőle, hogy miért pont ez a helyes. Ezért kértem azt, hogy erről írj, mert nem értem, miért pont a te igeértelmezésed helyes, és hogy ezt honnan lehet egyáltalán felismerni vagy tudni. Ez a kulcskérdés, ami engem érdekel."

Honnan a bizonyosság? Ez a kérdés tulajdonképpen az Isten vezetésének a kérdése, nem igaz? Az örök dilemma: honnan tudhatom bizonyosan, hogy engem éppen most Isten az, Aki vezet és nem valami más hang után megyek? Honnan tudom, hogy a karácsony nem tetszik Istennek, ha mások szerint meg pont, hogy tetszik Neki?

A bizonyosság innen jön:

1. Tudom, hogy újjászületett hívő ember vagyok, tehát egyszer és mindenkorra megbékéltem Istennel. Ezt azt jelenti, hogy Ő szól hozzám és vezet engem, vagyis meg tudom érteni az akaratát. (Nem azt jelenti, hogy mindig értem, vagy, hogy mindig csinálom, de képes vagyok arra, hogy megértsem.)

2. Tudom, hogy Isten meg is akarja mutatni az akaratát, hogy aszerint tudjak cselekedni.

Ha az első kettő dolog megvalósult, akkor jön a trükkös része. Azért mondom, hogy trükkös, mert itt csúszunk el sokszor.

3. Ez a szívünk kérdése. Keresem Isten akaratát... mert? Miért? Mik az indítékaim? Isten belelát a szívbe és nem fogja felfedni előttem az akaratát, ha nem azzal a nyílt szándékkal keresem Őt, hogy amit megmutat, azt majd meg is fogom cselekedni.

Az Igének pedig
megtartói legyetek
és ne csak hallgatói,
megcsalván magatokat.

Mert, ha valaki
hallgatója az igének
és nem megtartója,
az ilyen hasonlatos
ahhoz az emberhez,
aki tükörben nézi
az ő természet szerinti ábrázatát:
mert megnézte magát
és elment,
és azonnal elfelejtette,
milyen volt.

De aki belenéz a szabadság
tökéletes törvényébe
és megmarad amellett,
az nem feledékeny hallgató,
sőt, cselekedet követője lévén,
az boldog lesz
az ő cselekedetében.
(Jakab 1:22-25)

Ez a szívbéli hozzáállás azt jelenti: várni, hogy Isten szóljon és elköteleződve lenni arra, hogy ha szól, akkor én ahhoz fogom igazítani a cselekedeteimet. Ez hibádzik sokszor. Pedig az Ige egyértelmű ezzel kapcsolatban:

Ha pedig valakinek közületek
nincsen bölcsessége,
kérje Istentől,
aki mindenkinek készségesen
és szemrehányás nélkül adja;
és megadatik néki.

De kérje hittel,
semmit sem kételkedvén:
mert aki kételkedik,
hasonlatos a tenger habjához,
amelyet a szél hajt
és ide s tova hány.

Mert ne vélje az ilyen ember,
hogy kaphat valamit az Úrtól;
a kétszívű,
a minden útjában
állhatatlan ember.
(Jakab 1:5-8)

Rám térve: honnan is jön ez az én bizonyosságom a karácsonnyal kapcsolatban? Vagy honnan jön bármiféle bizonyosság?

Mivel az első két ponttal kapcsolatban nagyon egyértelműen meg lehet határozni, hogy úgy van-e a mi esetünkben vagy nem, végül is a harmadik ponton múlik a bizonyosság. Az egészhez hit kell és önismeret. Mindkettőben folyamatosan fejlődünk, de az Úrral járva a lelki tapasztalatainkon keresztül a Szentlélek meg tud tanítani különbséget tenni hang és Hang között. Az Ő kegyelméből - gyakran a magunk kárán, csalódva - idővel megtanuljuk, hogy jobban kell megpróbálni a hitünket, jobban kell megvizsgálni a szívünket, jobban mögé kell néznünk az adott kérdéssel kapcsolatos indítékunknak annál, amennyire elsőre logikusnak tűnik. Mert csalárd a szívünk nagyon és képesek vagyunk becsapni saját magunkat.

Honnan tudom, hogy most nem csaptam be magam? Onnan, hogy megpróbáltam és folyamatosan megpróbálom a szívemet, az indítékaimat. Tehát vizsgálom a bizonyosságot, és a bizonyítékokat folyamatosan hozzámérem ehhez a döntéshez. Agyalok, gondolkozom. Ha lenne Ige vagy egy gondolatmenet, amely megállja a helyét, gondolkoznék erről az Úr előtt és le tudnám cserélni a mostanit. De egyelőre nincs ilyen. És egy ideje úgy látom, hogy ebben a kérdésben Isten ezt a választ mutatta meg. Innen a bizonyosság.

Ha megismerem a szívemet és Istennel egy napi élő közösségben vagyok, akkor hihetek abban, hogy Ő helyreigazít, ha tévedek - hiszen mindennél jobban vágyom akaratát tenni. Hiszem, hogy nem fogok tévedni, ha Őhozzá szabom a lépéseimet!

Amikor valaki így áll hozzá, akkor egyfajta buzgalom, 'vágy' formálódik benne: akarja Isten akaratát tenni, vágyik az Ő jelenlétére, sóvárog arra, hogy megtapasztalja, hogyan cselekszik Isten az életében. Istennel járni és az Ő jellemét, akaratát még jobban megismerni. A Szentlélek az tehát, Aki az emberben meghozza a bizonyosságot. Az ember pedig elhiszi, hogy ő maga képes Isten akaratát megérteni, és hogy Ő meg is akarja ezt az Ő akaratát mutatni.


"A vezetős kérdésedre (ti. hogy kell-e feltétel nélkül hallgatni a vezetőkre - a szerk.) nem tudok válaszolni, mert nem tudom, kit értesz vezető alatt. De a Bibliai értelemben a vezető (apostol, vén, püspök…) nem azért vezető, mert igaza van, hanem azért van igaza, mert vezető. Kiválasztatott, elküldetett, stb."

A vezetők alatt mindenféle lelki vezetőt értettem: papot, pápát, lelkipásztort, ilyesmiket. Pont az a problémám, hogy azért, mert valakinek van egyházi titulusa, még nem biztos, hogy újjászületett hívő ember. Még, ha bizonyos is lenne, hogy az (mármint újjászületett hívő ember), akkor sem minden szava Szentírás, vagyis továbbra is tévedhető. Nem úgy van, hogy a vezető látása tiszta, csak, mert ő a vezető. Attól lesz a látás tiszta, ha Istennel járva enged az Ő folyamatos tisztogatásának a hívő ember. Minél szorosabban jár az Úrral, minél radikálisabban ragaszkodik a tiszta látáshoz, annál nagyobb világosságot fog kapni Isten kegyelméből.

Mindegyik hívőnek adatik világosság - de a mértéket nem aszerint mérik, hogy ki milyen titulust tölt be az egyházi rendszerben. Jó esetben a testvérek idővel felismerik, hogy valaki nagyobb világosságot kapott, és így talán tanítónak hívta el az Úr, de nem mindig jár együtt a titulus és a világosság nagyobb mértéke. Főleg, mert a világosság az egy dolog, az engedelmesség, a megszentelődés meg egy másik. Ha valakinek nagyobb a világossága, de az élete nincsen ezzel összhangban, akkor ő az Ige szerint nem alkalmas titulus 'betöltésére'.

Az, hogy az igazság milyen mértékét fogadja be a hívő ember, az Istennel való kapcsolatától is függ, mert csak ebben a közegben nyilatkoztat ki az Úr egyre többet magából. Elképzelhető tehát, hogy egy vezető bizonyos kérdéssel még nem foglalkozott, vagy nem a helyes meglátásra jutott el. Miért kellene akkor elfogadnom a tévedését, hogy aztán, amikor helyes meglátásra jut, akkor meg megint hozzá igazodjak? Ez nem lenne helyes. Az Igéhez kell igazodni, nem emberek véleményéhez.

Ha bibliai vezetőkre gondolok, akkor abban igazad van, hogy ők nem azért vezetők, mert igazuk van. Vagyis nem amiatt lettek elöl járók, mert egyedül náluk van az igazság kulcsa. Viszont az sem helytálló állítás, hogy azért van igaza, mert vezető. Már miért lenne minden igaz, amit gondol, csak azért, mert vezető? Igen, kiválasztatott. Igen, elküldetett. Igen, van ajándéka Istentől. De ettől már minden, amit mond, Szentírás? Nem kell megvizsgálni, hanem el kell fogadni? Csak, mert Ő a vezető? Az Igéből nem ezt a hozzáállást látom.

A béreaiak Pál szavait is megvizsgálták. Nem fogadtak el mindent, csak azért mert valaki olyan szájából hangzott el, akinek szellemi tekintélye volt. És Pál (azt hiszem, ő) is erre inti a testvéreket, hogy még, ha angyal szólna is: ha mást mond, mint a tiszta evangélium, akkor ne higgyenek neki. Az apostolok nem azt várták, hogy feltétel nélkül higgyenek nekik, hanem azt, hogy a testvérek próbálják meg a lelkeket, vajon azok Istentől vannak-e. És próbálják meg önmagukat is, hogy vajon a hitben vannak-e. És ítéljék meg a tanításokat, hogy el tudják dönteni, hogy hamis-e vagy igaz. Nem a vezetőknek szóló intések ezek, hanem az egész gyülekezetnek, minden hívőnek! Senki nem tud olyan bebiztosított pozícióba kerülni, hogy az ő szavait ne kellene megvizsgálni, és ha nem áll meg az Ige alapján, akkor elvetni. Akárki is az illető!


"Én nem gondolom, hogy a zsinatok vagy bármi gyülekezeti tanács azért ülne össze, mert nincs joguk az adott vezetőknek dönteni. Csak, hogy jobban értsd a véleményem: szerintem is dönthetett volna az antiokhiai gyüli vezetősége, sőt, dönthetett volna a gyüli maga, de a vénekkel egyetértésben (akikről tudjuk, hogy Pálék választották ki őket), de nem egy ilyen kérdésben, mint ez. (A pogánykeresztények körülmetélkedésének a kérdéséről van szó. - a szerk.)

Mert mi lett volna? Az, hogy az antiokhiai gyüliben így van, a lisztraiban meg nem? Érted, mi a gond? Ez egy közös döntés volt, hiszen a doktrínák mindenkire érvényesek, akik keresztények. Minden, ami a gyülekezet létrejöttétől kezdve döntésre került, az mindenkire érvényes. Ezért volt okos a Jeruzsálemi döntés, onnan meg kiment minden gyülibe az infó. Ezért van értelme annak, hogy a döntések egységesek legyenek. Mert akkor egy marad a test, a tanítás."

Szerintem is okos döntés volt, amit tettek Pálék. Ebben a kérdésben pontosan úgy jártak el, ahogyan az bölcs volt. De nem volt kötelező fölmenniük. Fölmentek, mert ez egy olyan kérdés volt, amelyben úgy látták jónak, hogy fölmenjenek. Nem tudok más olyan kérdésről, amelyben így fölmentek volna. Tehát, ez egy olyan döntés volt, amelyikben fölmentek, de más kérdésekben az apostolok ellenőrzése nélkül döntöttek. Te erre azt mondod, hogy éppen ez bizonyítja, hogy voltak döntések, amelyekben nem hozhattak döntést maguk. Én ezt nem így látom. Ebben a kérdésben helyes volt így dönteni, de nem azért, mert az apostolok elvárták az egyeztetést, hanem azért, mert így volt bölcs. A különbség, hogy én nem látom azt a kényszert, muszáj-t, amely mindenképpen ott lenne, ha az apostolok olyan módon lettek volna szervezetileg a többi hívő ember fölé rendelve, mint ahogyan mondjuk a katolikus egyházban a hierarchia van.


"Tehát Isten remekül meg tudta volna oldani (1700 éve), ha a Karácsonyt nem akarta volna, erre utaltam, illetve ezen gondolkodtam el. Persze, mondhatod, hogy nem volt vezető, aki helyesen értette volna az Igét. Lehet, ezt nem tudhatom, és lehet, hogy tökre igazad van ebben az egészben, de akkor „Isten miért nem szólt”? Hiszen a Lélek ígéretet tett, és nem az individuumnak, hanem Krisztus Testének."

Krisztus Testére mindjárt visszatérek, de egyelőre annyit szeretnék megjegyezni, hogy az nem azonos az egyházzal. Az egyház sokat korrumpálódott a kezdete óta. A liturgiában és az istentiszteleti gyakorlatban sajnos jó pár olyan elem van, amely nélkülözi az igei alapot. Mégis ott vannak az alkalmainkon azok az elemek, azok a gyakorlatok. Nem azért vannak ott, mert Istennek ez tetszik, hanem azért, mert az embereknek kedvük telik a maguk-alkotta istentiszteletben közeledni Őhozzá. Pedig ez nem kedves Előtte!

Isten mégsem 'sújt le' ránk ezért és nem is 'vágja rendbe' az istentiszeteleti gyakorlatunkat. Ez ugyanis nem az Ő dolga, hanem a miénk. Aki valóban közeledik Őhozzá, annak meg fogja mutatni az akaratát. Ha valóban közeledünk Őhozzá, akkor meg fogja adni a kegyelmét is ahhoz, hogy hozzáigazíthassuk magunkat az Ő akaratához. De nem munkálkodik helyettünk: amit nekünk magunknak kell kivetni az életünkből, az istentiszteleti rendünkből, azt nekünk kell megtennünk. És az Úr vár ránk, hogy ezt megtegyük.

Nem gondolom, hogy lett volna olyan kor, amelyben nem volt egy vezető sem, aki helyesen értette volna az Igét. Karácsonnyal kapcsolatban már az első időszakban is voltak 'vezetői' hangok, amelyek megfogalmazták, hogy nem értenek egyet a helyzettel. Szerintem ma is vannak olyan vezetők, akik nem értenek egyet, de gondolom őket nehezen tolerálja a rendszer. Ezért vagy csendben maradnak és megtartják maguknak a karácsonyozással kapcsolatos aggályaikat vagy nyíltan felszólalnak, amivel önként kiteszik magukat a szervezett egyházi felépítményből. Az egyházi rendszerek nehezen viselik az efféle, átlagostól igencsak eltérő különvéleményeket.

Amióta megírtam a tavaly előtti, meg a tavalyi karácsonyos posztot, több hívő tesótól kaptam olyan e-mailt, amelyben leírták, hogy őket pontosan erre vezette Isten! Természetesen nem ettől lesz igaz, ami igaz. Csupán arra reagálok ezzel, hogy Isten valóban szólt és szól ma is a karácsonnyal kapcsolatban - vezetőknek is és akárkinek, aki meg szeretné hallani. Csak sajnos ez egyike azon 'kézenfekvő, evidens' dolgoknak, amellyel kapcsolatban van egy hívő közgondolkozás. És a legtöbb ember nehezen jut el odáig, hogy egyáltalán megkérdőjelezze a gyakorlatot, annyira evidens ez. (Talán nem is akarják megkérdőjelezni, mert annyi szép emlékek kapcsolódnak hozzá, hogy az gondolják, ez az ünnep csak helyes lehet.)

Krisztus Teste individuumokból áll - már csak azért is, mivel egyesével és személy szerint kell megtérniük. Megszentelődésükről is egyesével gondoskodik a Szentlélek. Mégis az a csodálatos, hogy ezt összhangban teszi a többiekkel, így az egész Test együtt épül, úgy, hogy az egyén egyénileg is épül, meg a többiek által is.


"Már az apostolok korában nem gondolták, hogy minden testvér egyforma jogkörrel rendelkezik. Már csak azért sem, mert már az első században nem lett volna 2 egyforma gyülekezet, aki ugyanazt tanította volna, ha ezt így látták volna, sőt, a gyülekezetekben lehet, hogy nem lett volna 2 ember, aki egységesen értette volna a keresztény tanítást. A tanítás hamar felhígult volna, ahogy sok gyüliben meg is történt. Még jó, hogy az apostolok azért tovább adták az Igazságot és volt elég tekintélyük: nekik, az általuk kiválasztottaknak és utódaiknak, hogy az Igazság életben maradt. Így is sok gond volt a gyülikben, hogy az alapok egyek voltak!"

Továbbra sem látom azt, hogy különféle jogkörök lennének - mármint abban az értelemben, hogy valaki akár csak részben is hatalmat kapna arra, hogy meghatározza, eldöntse, hogy egy másik hívő mit gondoljon valamiről! Ilyen tekintélyi szó nem létezik. Az apostolok tanították a többi testvért, és nyilván a teológiájuk helyes volt, így volt mit továbbadni, de ez az Írott Ige miatt volt alapvető fontosságú. Vagyis, ez addig volt így, ameddig a gyülekezetekből ki nem nőttek azok a vezetők, akikre aztán rá lehetett bízni az egész helyi nyájat.

Központosított vezetés nem volt akkoriban sem. Volt egyfajta tekintélye a jeruzsálemi véneknek, de ez a tekintély olyan volt, hogy szabadott bölcsességet kérni tőlük, de nem volt kötelező. Vagyis nem tartoztak elszámolni nekik, hogy mit hirdetnek, hanem ezt rájuk bízták. Természetesen figyelmeztették őket, hogy vigyázzon, ki mit épít a közös alapra, de nem az apostolok feleltek a tanítás tisztaságáért. Ők lerakták az alapot és aztán ráépítettek mások. Az alap tisztaságáról az alap lerakói (apostolok) tudtak kezeskedni, de a többit imádságos szívvel a Szentlélekre bízták, Aki nyilvánosságra hozta a problémákat és a tanításbeli elhajlásokat, valamint a szívek szándékait is megmutatta. Így tudott egészséges maradni a Test. Ma is a Szentlélek az, Aki egészségben tartja a Testet: a felkent vezetői csoportnak nincsen olyan felhatalmazása, hogy kontrollt gyakorolhat az egyes hívek meggyőződése felett.

Eleve akkor (a gyüli kezdetén) még egyféle hívőség volt - az eredeti -, és így lehetett tudni, hogy ki van velük és ki nem. Ma nem így van. Ma sokféleség van és ebben a sokféleségben az Igéhez lehet és kell is fordulni. A levelek is ezért íródtak: hogy tudják a hívek, hogy mi az irány. Persze, régen ott voltak az apostolok is, akiktől meg lehetett kérdezni, ha valami nem volt világos, de ma már nem élnek az apostolok és nem látunk olyan trendet az Igében, hogy hasonló tekintéllyel bíró személyeket kellene a helyükre kinevezni. A hívek ma az Igéből tudják, hogy mi az irány. És Isten elvezeti az egyes híveket arra a közös látásra, ami Istentől van. Mindaz, aki Isten akaratát keresi az egyes kérdésekben, aki nem emberekhez, hanem egyedül csak Istenhez akar osztatlan szívvel ragaszkodni, azon megkönyörül az Úr és ad neki annyi világosságot, amennyi szükséges. Ad bölcsességet annak, aki keresi és szereti azt.

Emiatt nem gondolom, hogy apostoli vagy vezetői hatalmi szóra volna ma szükség, hogy egységben legyünk a kérdésekben. Nem tekintélyi szóra van itt szükség, hanem az Igére, istenismeretre, a saját szívünk ismeretére és egy mély kapcsolatra az Úrral. Ha ezek megvannak, nem fogunk eltévedni - nem azért, mert nem vagyunk tévedhetőek, hanem mert Isten az, Aki megígérte, hogy eljuthatunk a bölcsességre, ha azt keressük.


"A vezetők kiválasztásába pedig nem csak hogy beleszóltak, de ők maguk választottak vezetőket a gyülekezeteknek. A korábban emlegetett ApCselben is az van, hogy kénytelenek voltak Antiochiában rendet tenni, mert olyanok tanítottak, akiknek ők nem adtak megbízást (sic!). Kicsit korábban meg az van írva, hogy Szíria-szerte elöljárókat választottak a gyülekezetek számára, tehát az apostolok jelölték ki a vezetőiket. Ezt az első századi gyülekezeti levelezések is megerősítik, ennek a hagyománya fennmaradt, az apostolok által választott vezető adhatta csak tovább a vezető jogát. Timóteusnak azt mondja Pál, hogy amit tőle hallott, azt adja át a megbízható (sic!) embereknek, akik szerinte alkalmasak lesznek mások tanítására!"

Igazad van abban, hogy az apostolok választották a vezetőket és aztán ez továbbment. Kellenek vezetők, ez nyilvánvaló. De nagyon fontos látni, hogy nem a hierarchia tartja meg a tanítás egységét, tisztaságát, mert nem emberek őrzik azt, hanem a Szentlélek. Ezt látjuk az újszövetségben, hogy a Szentlélek munkálkodik, elhív, megfedd, vezet, tanít. A vezetők és a többi testvér pedig enged a Léleknek, és így lesz egy a Test a szeretet által.

Nem a zsinatok adják a tanítás egységét, hanem a Lélek vezeti el az egyes híveket ugyanarra. Az Igéből tudjuk, amit tudni lehet - nem szükséges egy tekintéllyel bíró személynek megerősíteni ugyanazt az igazságot. Nem is lehetne akkora kontrollt gyakorolni, hogy minden fontos kérdésben minden egyes hívőhöz kimenjen a hír arról, hogy mit 'kell' hinni. Eleve miért is kellene elmondani, hogy mit kell hinni, amikor tudjuk, hogy azt kell hinni, amit a Szentírás kinyilatkoztat? Nem többet és nem kevesebbet. Aki hitre jut, az Istenhez tér és Jézus Krisztust akarja követni, nem emberi rendeléseket. Az ilyen embert nem kell emberileg győzködni, hanem Igével kell a lelkére beszélni, mert őt az Ige győzi meg.

Nem kellenek emberi gondolkozásból származó magyarázatok. Jó néha, hogy vannak, de nem élet-halál kérdés ez. A sok magyarázat inkább csak félrevisz, és a túlzott teológizálás is. Az Ige magáért beszél és meg lehet azt érteni. Sajnos, ma sokan annyira elsilányosodott 'kapcsolatban' élnek az Úrral, annyira hozzá vannak szokva a magyarázatokhoz, hogy már nem képesek az Igén nevelődni. A sok magyarázat személyfüggő embereket nevel, akiknek nem kell a tiszta Ige, csak az, hogy a vezetőik megmondják, miről mit kell hinniük. Ezek az emberek nem mernek önállóan gondolkozni, nem mernek ráébredni az igazságra, hanem mások lefinomított, megrágott, előgondolkozott és szép mívesen megfogalmazott magyarázatait fogyasztják élvezettel. Az Ige nem elég nekik, annak olvasása nem okoz örömet, csak ha mások gondolataival együtt táplálhatják vele önmagukat.

A magyarázat kényelmes, de az Ige az igazi lelki eledel: azt emészteni, rágni, átgondolni kell - és engedni, hogy beépüljön az életünkbe és így átformáljon. A magyarázat nem igazi eledel, mert nem formál át, csak eltunyulttá tesz. Ha olvassuk az Igét és kérünk világosságot az Úrtól; ha Ővele járunk mindennap, akkor Ő fog adni tiszta látást, nem emberektől szerezzük meg azt.


"Tehát én pont azt látom, hogy voltak bizony vezetők, akiknek a tanítását muszáj volt elfogadni, sőt, senkinek eszébe nem jutott volna megkérdőjelezni. A szervezeti hierarchia azért alakult ki, mert máshogy képtelenség megoldani, hogy a keresztény tanítás egységes maradjon, hogy egy döntés mindenkihez eljusson. Pl. ha nem lett volna a második zsinat, akkor most lehet, hogy nem tudnánk a Szentháromságról, vagy ha nem mennek fel Pálék Jeruzsálembe, akkor a pogányokat egyik gyüliben körülmetélnék, bizonyos gyülikben meg nem."

A szervezeti hierarchia nem a tanítás egysége és a praktikum miatt alakult ki, hanem politikai indíttatásból. A gyülekezet kezdeti éveiben, amikor az emberek önszántukból csatlakozhattak Krisztus Testéhez (nem fenyegetve, kényszer hatására, mint a későbbi korokban), akkor nem volt jellemző, hogy központilag határozták volna meg a dogmákat, mint ahogyan a többlépcsős hierarchikus felépítés sem volt jellemző. Voltak a hívek - meg voltak a vezetők. Nem voltak a vezetőknek vezetői, meg azoknak is, meg annak egy fő vezetője. Az egyházi titulus egy nagy feladatra való elhívást jelentett, nem egy anyagi megélhetést biztosító szakmát.


"Írod, hogy „mezei hívő is kimondhat grandiózus dolgokat. Csak ne terjessze (?), ha a vezetői mást gondolnak, s ezt bölcsességnek nevezed.” (de hát miért bölcs ez? az igazságot nem rejtik véka alá, hanem tartóra teszik, nem? vagy az erre nem vonatkozik? ha nem, akkor miért nem?)"

Azért írtam, hogy ne terjessze a másféle nézeteket, mert ezek részletkérdések. Persze, fontos részletkérdések, de egy adott közösség életét fel lehet dúlni azzal, ha egy testvér gondolkozás nélkül 'ostorozza' a többieket az igazsággal.

Ha tagja vagyok egy gyülekezetnek, akkor elfogadom az ottani felkent vezetők tekintélyét. Ami azt jelenti, hogy megoszthatom velük azt a világosságot, amelyre eljuttatott az Úr, de azután az Ő felelősségük, hogy mit kezdenek vele. Lehet, hogy nem lesznek nyitottak befogadni azt. Akkor az már nem igazság? Dehogynem, hiszen az nem függ attól, hogy az egyes emberek mit gondolnak róla. Ha azonban ez a helyzet (ha a vezetők nem nyitottak arra az igazságra), akkor két dolgot tehetek. Első, hogy otthagyom azt a gyülekezetet. Ezt abban az esetben tenném, ha az adott kérdésben a 'másfajta' látásuk konkrétan hamis tanítás, eretnekség elfogadását és hirdetését jelentené a részükről. A második, hogy maradok a gyülekezetben, és - bár továbbra sem értek egyet - , meghajtom a fejem a vezetők tekintélye előtt. Erre az esetre értettem, amit írtam. Vagyis, ha maradok a gyülekezetben, akkor nem helyes kiállnom a testvérek elé és terjeszteni valamit, ami a vezetők közös állásfoglalásával szöges ellentétben áll. Ha maradok, akkor elfogadom tekintélynek a vezetőket, mert ez a helyénvaló.

Ez nem jelenti, hogy a vezetők hatalmi szóval azt mondhatják, hogy minden hívőnek muszáj karácsonyozni, mert az helyes, és nekem onnantól máshogyan kell látnom a dolgokat és karácsonyoznom 'kell'. Ilyen tekintélyük nincsen a vezetőknek, hogy meghatározhatják a meggyőződésemet! De meghatározhatják egy gyülekezet szellemi arculatát, tanításainak tisztaságát. És, ha oda járok, alkalmazkodnom kell annyiban, hogy nem agitálhatok nyílt fórumon a vezetőség meglátásával ellentétesen. Mert ez lázadás, ami nem helyes. Itt nem az igazság véka alá rejtéséről van szó, hanem arról, hogy a vezetőknek van egyfajta tekintélyük, amit illik tiszteletben tartanom, ha már egyszer oda járok.

Engedelmeskedjetek előljáróitoknak
és fogadjatok szót,
mert ők vigyáznak lelkeitekre,
mint számadók;
hogy ezt örömmel míveljék
és nem bánkódva,
mert ez néktek nem használ.
(Zsidók 13:17)

Ez tehát nem ugyanaz, hogy az igazságot nyíltan hirdetni kell. Mert igen, hirdetni kell, de nem mindegy, hogy kinek mit mond az ember. Ezek fontos témák, érzékeny témák, de nem érdemes mondjuk szétszakítani egy gyülekezetet ezen a kérdésen. Olyan ez, mint a dicsőítés. Valaki a kortárs ugribugri dicsire bukik, az érinti meg. Valakinek meg a régi himnuszokra csordul ki a könnye. És lehet határozott véleményem arról, hogy mondjuk a keresztény rock az nem helyes, de nem fogok emiatt a dicsőítésvezető vagy a fiatalok torkának ugrani és a fejükhöz verni az Igét meg egyéb forrásokat annak bizonyítására, hogy nem jól csinálják, amit csinálnak. Úgy gondolom, bölcsnek kell lennünk, hogy tudjuk, kinek, mikor, mit kell mondanunk. Ha a Szentlélek indít, akkor nincsen baj. Ha nem indít, akkor ne mondjam. Mert az igazságra valóban el lehet jutni, de ha másoknak mondjuk, azt Isten szerint kell mondani, akkor, amikor Ő akarja. Itt most nem az evangéliumról van szó, amit alkalmas-alkalmatlan időben mondani kell.


"A karácsony ünneplése vagy nem ünneplése nem lehet egyéni döntés, Te magad ezért írtad a posztot, mert ezt mindenkinek tudnia kellene. Ez nem egy egyéni látásod a saját életedre, a te magad útjára! Ez egy olyan téma, mint a pogányok körülmetélésének kérdése: szerinted mindenkinek tudnia kellene róla, aki keresztény. Mert jelenleg mindenki bűnben van. Nem üdvkérdés, de az általános gyakorlat rossz."

Így van, az általános gyakorlat valóban rossz. A poszt azért íródott, hogy erre felhívja a figyelmet. Azonban ez a dolog egyéni döntés kérdése, mint minden döntés a hívő ember életében. Van egy igazság, egy helyes út, amit Isten akar, hogy megértsünk életünk legapróbb részleteire kiterjedően. Ez azonban nem központilag van kirendelve emberek által, hanem Isten személyes vezetése által van bölcsen adagolva. Ő mindenkit a maga tempójában lépésről lépésre vezet.

A cél nem az, hogy a teljes igazság 100%-os mércéjét kímélet nélkül kirendeljünk minden embernek, hogy aztán legyen min összeomlaniuk - mert Isten nem így munkálkodik az egyén életében! Hanem, Ő személyesen, velük együtt járva formálja az övéit. Eszköztárában természetesen szerepel a testvéri közösség is, mint olyan közeg, ahol az igazságról hallani lehet. Azonban a testvéri közösség nem a központilag elgondolt igazság kihirdetésének a közege, nem ilyen egyszerű az ügy. Ha csak erről lenne szó, akkor nem kellene gondolkozni, nem kellene imádkozni, keresni az Urat és küzdeni, hogy a sok hang közül, ami bennünk és körülöttünk van, megértsük az Úr hangját.

Istennek nincsenek kész válaszai azok számára, akiknek csak a válasz kell és nem Ő maga. Isten azt akarja, hogy előbb Őt keressük, és Ő ráadásul megadja a válaszokat. A kész válaszokhoz nem szükséges közösségben lennünk Vele és másokkal. Az információ tehát, vagy ha úgy tetszik, 'az igazság', Isten szolgáinak a folyamatos ténykedése révén már ott van kint, felfoghatóan, megérthetően, befogadhatóan. Azonban, csak amikor Isten annak az egyénnek rányitja a szemét, akkor fog tudni az az ember valamit kezdeni vele. Előbb nem. A szemnyitásért viszont nem kell kampányolni, szervezkedni - azért Isten vállal kezességet. Ez az oka annak, hogy nem gondolom, hogy mindenkinek tudnia kell a karácsony hamisságáról.

Nem is hiszem, hogy mindenki bűnben van: szerintem vannak jó páran, akik régen sem ünnepelték és most sem teszik. És van, akiknek most nyitogatja a szemét az Úr. Az persze nyilvánvaló, hogy továbbra sem a többséget jellemzi ez, de hát nem is az a fontos, hogy a többségi irányzék megváltozzon, hanem, hogy az emberek, ha keresik, meg tudják találni a helyes utat. Mert megtalálható: Isten megmutatja. Ez a fontos.


"Kérdem akkor: a Lélek hogyan oldja meg, hogy egy újonnan felvetett (?), de régi igazság elterjedjen? Az apostoloknak ez is a célja volt, mindenki, aki igazságot közvetít, annak ez is a célja kell, hogy legyen."

Szerintem a Szentlélek gondot visel az ő igazságairól és egyre többeknek mutatja meg, hogy mit kell gondolni és tenni. Ebben segíthet a blog is, de nem érzem küldetésemnek, hogy mindenkihez eljusson ez. Engem is Isten vezetett a karácsonnyal kapcsolatban, nem emberek. Felhasznált másokat is az életemben, de Ő emberi útmutatás nélkül indította el bennem azt a fajta 'keresést' a helyes ünnepléssel kapcsolatban, amely odavitt, ahol most vagyok. Ez nem csak a karácsonyra igaz: sok más dologban is Isten vezetett, nem az információ (igazság) ismerete győzött meg.

Igazából fogalmam sincs, hogy adott pillanatban volt-e körülöttem emberi információ vagy nem. Akkor, amikor már rányílt a szemem a kérdésre, akkor hirtelen minden elém került, ami ezzel kapcsolatos, szinte tálcán tette elém az Úr. Előtte sosem hallottam róla - de gyanítom, csak vak voltam rá, hogy lássak. Nem tudtam még érteni azzal a dologgal kapcsolatban. Isten pedig türelmesen várt és munkálkodott rajtam - bennem -, hogy alkalmas időben befogadhassam, amit elém tesz.

Ilyen módon nem gondolom, hogy Ő ne tudna bárkit ráébreszteni a blogom vagy bármiféle írott anyag nélkül arra, hogy a karácsony körül komoly problémák vannak. De, mint tudjuk, nem csak a karácsony körül vannak komoly problémák... Ameddig valaki nem kész arra, hogy Isten megmutassa neki azt, amit szeretne megmutatni, addig az az ember egyszerűen el fog menni emellett az igazság mellett is. Csak a Szentlélek tudja 'késszé tenni' az embert egy adott igazság megértésére, úgy, hogy az Igét, amelyet hallunk, hallgatunk, olvasunk, Ő az ember szívébe írja. Így lesz a hívő ember földje megmunkált föld, amelyben Isten igazságai fel tudnak növekedni és gyümölcsöt tudnak teremni.


"Az egyház nagy területen élt meg sokféle kultúrában, szokások között, és a karácsony mégis elterjedt és általános gyakorlattá vált. Ennyi erővel az ellenkezője is elterjedhetett volna és általános gyakorlattá válhatott volna. Miért nem ez történt?"

Hogy nagy területen elterjedt, az nem mutatja, hogy minden rendben van vele. Az egyházon belül sok minden elterjedt, aminek nem kellett volna (válás, szülőkkel szembeni tiszteletlenség, vasárnapi iskola, rockzene, erkölcstelen öltözködés). Ezek a dolgok és még sok más is világszerte elterjedt, de ettől még egyik sem lesz helyes gyakorlat. Nem a népszerűsége vagy az elterjedtsége határozza meg, hogy helyes-e, hanem az elterjedésétől függetlenül helyes vagy nem helyes.

A Lélek megoldja, hogy a megfelelő igazságok eljussanak a megfelelő emberekhez. De nem mindenkinek van erre szüksége. Nem azért, mert nem ez a helyes, hanem, mert a Lélek tudja, hogy kinek mire van szüksége. Van, akinek előbb a házasságát kell rendbe tenni, valakinek előbb meg kell térnie, valakinek el kell hagynia bizonyos dolgokat az életéből, azután jöhet a karácsony biblikusságával kapcsolatos foglalkozás. Nekem az a dolgom, hogy megírjam, amikor Isten indít, hogy írjam. A többi a Lélekre tartozik, hogy Ő kihez és hogyan juttatja el. Ha mindenki életében a karácsonyozás marad az egyetlen helytelen tett, akkor már nagyon boldog leszek.:)



    

31 megjegyzés:

  1. Tehát ha én ellenkező nézetet vallok veled, akkor te tagadod, hogy én a Szentlélek vezetése alatt állok, és azt bizonygatod, hogy vonakodok oda menni, ahová az Isten vezetne akar engem?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem bizonygatok olyasmit, hogy te vonakodnál oda menni, ahova Isten téged vezetni akar. Honnan is ismerhetném a te szíved szándékait? Én a karácsonyról írtam és arról, hogy lehetséges bizonyosságra eljutni azzal kapcsolatban, hogy egy kérdésben mi Isten akarata. Vizsgáld meg kérlek magad, hogy rosszul látom-e a dolgot vagy sem.

      Azt én nem tudhatom, hogy te a Szentlélek vezetése alatt állsz-e. De az, hogy valakit a Lélek vezet még nem jelenti, hogy minden egyes dologban a Lélekkel összhangban lát. Lehetséges az, hogy téged a Lélek írányít, de a karácsonyt még nem vizsgáltad meg. A Szentlélek irányítása alatt állni úgy gondolom egy folyamatos önátadást jelent, amelyben a Lélek folyamatosan tisztogatja az ember látását és életét. Ezért lehetségesnek tartom, hogy annak ellenére, hogy valakit a Lélek vezet, egyes kérdésekben nem jól gondolkodik, mert MÉG tisztította meg a Lélek a látását. Azt is hiszem viszont, hogy a Lélek a karácsonnyal kapcsolatban csak egyféleképpen vezeti az embereket. Tehát Ő a karácsonnyal kapcsolatban nem fog téged arra vezetni, hogy az rendben van, engem meg arra, hogy nincs rendben. Valamelyikünk nyilván rosszul értelmezi a Lélek vezetését, ha kétféle dolgora jutunk.

      Ha ellenkező nézetet vallasz, mint amit én vallok, akkor 3 lehetőség van. Vagy neked van igazad és én tévedek. Vagy nekem van igazam és te tévedsz. Vagy egyikünknek sincsen igaza. Mindkettőnknek nem lehet igaza.

      Nem én vagyok az igazság mércéje, hanem a Szentírás. Ha a te nézeted a Szentírásban és az Istennel való kapcsolatodban gyökerezik, akkor ragaszkodj ahhoz, amit neked Isten megmutatott és ne törődj azzal, mit hiszek vagy gondolok én! Ha azonban más referenciáid vannak, amelyek ellentétesek a Szentírás kijelentéseivel és Isten személyes vezetésével, akkor nem állíthatod, hogy téged Isten vezetett arra.

      A kérdés tehát nem az, hogy én mit állítok. Nem is az, hogy amit te állítsaz, az ellenkezik-e az én nézetemmel. Hanem az a kérdés, hogy te a te nézetedet mire alapozod. Nincsen más hiteles forrás, csak a Biblia. Isten vezetése nem mond ellene a bibliai kijelentésnek.

      Én próbálok Isten akaratában megmaradni. Keresem ezt az akaratot és folytonosan vizsgálom a dolgokat: az életemet, a hitem valódiságát, az Úrral való kapcsolatom minőségét, a saját indítékaimat. Hiszem, hogy a karácsonnyal kapcsolatban helyes a meglátásom. Ha te mást gondolsz erről és úgy gondolod, hogy amit hiszel, annak van bibliai alapja és az Istennel való kapcsolatodból származik (vagyis Ő vezetett rá téged arra az igazságra, amit hiszel), akkor tárd föl a bizonyítékaidat és meg fogom őket vizsgálni. Nem vagyok semmiféle termékeny párbeszédnek ellene. Nem gondolom, hogy birtoklom az igazság teljes mélységét, de a karácsonnyal kapcsolatban egészen szilárdnak érzem a meggyőződésemet.

      Törlés
  2. Te azzal magyarázod, hogy miért a te nézeted jobb a másikénál, hogy annyit mondasz, a tiéd "biblikusabb", és te újjászületett, hívő ember vagy, akinek Isten meg is akarja mutatni az akaratát, hisz tudja, hogy meg is fogod tenni, amire kér.
    A gond ezzel az, hogy mindenki, aki az egyház tanítással ellenkeztt a századok során ugyanezt mondta. Ez a tekintély és a helyes bibliai magyarázat problémájának a kezdete, és nem valamilyen módszer általi megoldása.
    Ez az egyház szétforgácsolódásához vezet, nem az egységhez, és teljesen ellentétes Krisztus tanításával.
    Pál egyáltalán nem individualista. Gyakran úgy nézett az egyházakra, mint teljes Egyházra. Pál számára a keresztény tanítás teljes egészében egy testületi vállalkozás, és nem pedig egy egyedi.
    Pontosan a tanítás egysége a Szentíráshoz való hűség garanciája. A keresztények abszolút nem tiltják meg a szabadon gondolkodást. Mégpedig azért, mert hisszük, hogy aki gondolkodik és a Bibliát tanulmányozza és forgatja, az sem fog ellentmondásba keveredni a hitünkkel. De ez minden hit lényege, nem? Márpedig az én személyes hitem épp így született és formálódott. Miután Jézus arcát megláttam és szerelemre gyulladt iránta a szívem, összevetettem az egyházam tanítását Jézus tanításával. Nem találtam benne ellentmondást. Nem a papok nyomták le a torkomon a félig megrágott falatot! És azt is tudom, hogy ezzel nem én vagyok az egyetlen. Ahogy téged nem győz meg semmilyen idézet arról, hogy karácsonyt ünnepelni nem bűn, engem a vitában felhozott egyik idézet sem győzött meg arról, hogy az lenne. Abban tudok csak egyetérteni, hogy lehet bűnös módon ünnepelni! De az, hogy ez a gazdag misztérium csak egy szép történetté silányuljon el a bibliából, mert épp azon a napon és karácsonyfával ünnepeljük, ezt nem tudom elfogadni. Nem tudott meggyőzni semmi arról, hogy ez bálványimádás lenne, márpedig az Isten a bálványimádást tiltja. Istennek nincs szüksége ajándékra, mégis vittek neki, a pásztorok is, a bölcsek is. Én is odavihetem, a tiszta szívemet. Örömet pedig okozhatok neki azzal, amit a másiknak okozok. Ki mondta, hogy muszáj fölösleges marhaságot vásárolni a családtagoknak? Honnan tudod, hogy mindenki viszonylagos jólétben él? Hány ember kapva kap az alkalmon, és a karácsony eszükbe juttatja, hogy jótékonykodjanak. Az igaz, hogy ezt nem csak ekkor kellene megtenni, de vajon megtennék-e egyáltalán, ha nem lenne egy erre kijelölt ünnep? Az Isten a káoszból rendet teremtett. Jobb, ha a mi naptári évünkben is rend van, és beosszuk, miről, mikor elmélkedünk, emlékezünk.
    Péterről már írtam egy sajnos nagyon hosszúra sikeredett hozzászólást, amiben kifejtettem, hogy Jézus adományozta neki tisztségét, mégpedig nem az érdemeit nézte, és azt sem, hogy mit tett, vagy nem tett. Pál nem tartozott a 12 közé, ezért elment hozzájuk, miután az Istent megismerte, hogy összevesse a Szentlélek által kapott tanítást azzal, amit Péter és az apostolok vallottak. Csak miután tisztázták azt, hogy ugyanazt vallják, ment Pál és hirdette az evangéliumot ott, ahol más még nem rakta le az alapot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megértem, hogy nem vagy erről meggyőzhető. Lehet, hogy ez annak is betudható, hogy mások a hivatkozási alapjaink. Én ebben a kérdésben nem akarom az egyházi hagyományt, vagy valamely egyházvezetők által dogmákba foglalt gondolatokat figyelembe venni, ha a másik oldalon a Szentírás áll. Nekem a Szentírás és az Úrral való személyes kapcsolatom a hivatkozásai alap, amikor a karácsonyról beszélünk. Neked az egyházi hagyomány a hivatkozási alap. Ha más az alapunk, nyilván nem fogunk ugyanarra a következtetésre eljutni. De továbbra is az a kérdés, hogy lehetséges-e megérteni Isten akaratát egy adott kérdésben. Lehet-e, hogy Isten közli a hívővel az akaratát. Te úgy érted, hogy ez nem lehetséges, mivel az egyházszervezet nélkül a hívek nem képesek egészségben funkcionálni. Én nem ezt gondolom.

      Törlés
    2. Nem értek egyet azzal, hogy a tanítás egysége a Szentíráshoz való hűség garanciája. A Szentíráshoz való hűség a Szentíráshoz való hűség garanciája! Az egyház (így, kisbetűvel) tanításában és gyakorlatában is nem egyszer nagyon megtévedt és eltávolodott az Igétől. Volt, amikor térítő hadjáratokra adott áldást, volt, amikor búcsúcédulák megvásárlásához kötötte az üdvösséget, volt, amikor Máriát Jézussal társmegváltói szintre akarta helyezni. Volt, amikor a valódi hívőket üldözte és volt amikor az uralkodóval karöltve uralkodott nyomorúságot hozva ezzel az egyszerű emberek életébe. Volt, amikor alulértékelte a hitet és túlértékelte a cselekedetet. Volt, amikor túlértékelte a jeleket és csodákat és alulértékelte a megszentelődést. Volt, amikor megölt és kiátkozott, volt amikor támadott és erőszakoskodott. Volt persze szép és jó is benne, de nem gondolom, hogy az egyháztörténelmet kicsit is ismerve mondhatja valaki, hogy az egyház tanítása mindenkor a tiszta Ige volt. Nem volt az. Nem véletlen, hogy annyian, annyiszor próbálták megreformálni. Persze, a reformátorok sem végezték el maradéktalanul a munkát, ezért ma sem mondhatjuk, hogy az egyház (minden magát hívőnek valló csoportjával együtt) teljesen igei a hitgyakorlatában és teljesen tiszta a tanításában. Ez hívő csoportonként változó, de az már egy jó irányvonal, ha egy közösség törekszik az Igéhez igazítani a tanítását és a gyakorlatát. Nem mindre jellemző ez.

      Ha az egység csak olyan áron szerezhető meg, hogy az ember a Biblia fölé helyezi mások teológiai magyarázatait és az egyháza hitvallását, akkor ez nem az az egység, amiről az Úr Jézus beszélt.

      Az egység fontos, de ne tegyünk egyenlőségjelet valamely egyház és Krisztus Teste közé! A fizikálisan létező egyház - akár katolikus, akár protestáns - sosem azonos 100%-ban Krisztus Testével. Krisztus Teste nem a katolikus egyház, nem a hit gyülekezete, és nem is valamelyik evangéliumi felekezet. Mindegy, mit gondolnak magukról az egyes csoportosulások, mindegy, milyen címkéket aggatnak magukra, az ő tagságuk nem üdvözíthet senkit sem, és az sem igaz, hogy aki az ő tagjaik közé kerül, az csakis valódi hívő ember lehet. Nem láthatunk az emberek szívébe, ezért ez nem tudható bizonyosan. A Biblia is azt tanítja, hogy gyümölcseikről ismerik meg a fát, nem pedig arról, hogy milyen fának vallja magát. Az Ige alapján az emberek két csoportra oszthatóak: vagy hívők, vagy nem hívők. Nem az egyháztagságtól lesz valaki hívő Isten szemében, hanem egy személyes döntés miatt. Ez a döntés a Jézus Krisztus személyével kapcsolatos hitről szól és arról, hogy az ember elhagyja a bűneit és onnantól fogva Istennek él.

      A Biblia szerint nem mindenki fog üdvözülni, még ha kereszténynek vallja és hiszi is magát. Az Ige nyíltan kijelenti, hogy sokan (!), akik hallgatják őt és vallják, hogy hisznek, Jézus elutasítását fogják tapasztalni az utolsó napon. Az egység tehát fontos, de az is ugyanilyen fontos, hogy valódi hívők valódi egységéről beszéljünk. Ez nem azonos valamely egyházhoz történő csatlakozással, bármelyik legyen is az a közösség.

      Amikor valaki megtér, akkor nem egy földi csoporthoz tér meg, hanem Istenhez. Persze, fontos a testvéri közösség, de az egység nem azt jelenti, hogy az embernek egy egyház hitvallását fontosabbnak kell tartania, mint magát a Szentírást. Nincsen olyan földi kijelentés, amely fölérne az Igével.

      Pál nem azért ment föl az apostolokhoz, hogy egyeztessék a tanaikat. Nem volt szüksége a felhatalmazásukra, mivel őt is a többiekhez hasonlóan Jézus Krisztus hívta el és tette alkalmassá a szolgálatra. Pál maga írta, hogy nem tanácskozott testtel és vérrel, hanem fogta magát és elkezdte hirdetni az evangéliumot.

      Törlés
    3. Nem, nekem a Szentírás az alap. Nekem azt üzeni a Szentírás, hogy menjek el a pásztorokkal együtt a megtestesült Igéhez. A bölcsek gondolkodás, tudomány által jutottak el a végső következtetéshez, és úgy látszik, így is el lehet jutni Istenhez. A pászotorokat megszólította az Úr angyala, és ők megfogadták a szavát és elmentek a jászolhoz. Úgy látszik, ennyire egyszrűen is el lehet jutni Istenhez. És végül volt, aki Szentírást vizsgálva jutott el ahhoz a felismeréshez, hogy Jézus a Messiás. Ők voltak Simeon és Anna. Úgy látszik, így is el lehet jutni Istenhez. Nem találom viszont a Szentírásban, hogy nekem miért ne lenne szabad elmennem Betlehembe. MIért lenne más a hivatkozási alap? Miért lenne az általad felhozott Bibilai idézet a döntőbb, mint Lukács evangéliuma? Nem látom az ellentmondás az egyházi hagyomány és a Szentírás között. Ha valóban bálványoznám a karácsonyfát, és valóban egy pogány Istent ünnepelnék karácsonykor, akkor elfogadnám, hogy ez ellentétben áll a Bibliával. De nem bálvány számomra a karácsonyfa, nem szorítja háttérbe az egyteln Istent, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte.
      Sehol sem állítottam, hogy a hívő nem értheti meg Isten akaratát. Természetesen megértheti, sőt, keresnie kell és folyamatosan ütköztetni az ellentétes elvekkel és felülvizsgálni, hogy összhangban áll-e a bibilával. És ha a szentírással ellentétes dologra figyel fel, akkor jeleznie kötelesség! Ezt tette Assisi Szent Ferenc is, aki megcsömörlött az egyházi fényűzéstől. De nem vált ki, nem fordult el a Katolikus Egyháztól, hanem megvalósította az Isten akaratát, ezzel jellé vált, és hozzájárult az egyház megreformálásához. De elfogadta a pápa hivatalát. Ő csak egy példa. Ha a bibliával ellentétes tanokat találnék az egyház tanításában, akkor természetesen nem szeretném a katolikus hitet vallani. De nem találtam ellentétes tant. Akkor ezek szerint mindketten azt gondoljuk, hogy a Szentlélek irányítása mellett, a mindannapos Istenkapcsolat vezet minke a gondolkodásban, de sem engem és sok-sok ezer más igazán hívő embert sem vezetett el a Szentlélek a felismeréshez, bármilyen buzgón tanulmányoztuk a bibliát, mégsem tudjuk elfogadni pl. a karácsony ellentétes lenne a biblia tanításával. Mint ahogy a péteri megbízatást is a bibliából vezetjük le, és ami nekünk a napnál világosabban mutatja, hogy Péternek elsődleges szerepe volt az apostolok között, azt te máshogy értelmezed. Számomra a katolikus egyház hagyományai nem állnak szemben a Szentírással. Itt egyszerűen nincs arra hely, hogy ezt megvitassuk. Csak egy néhány igehely, hogy lásd, nem a levegőbe beszélek, kapkodva összeszedve: Mt 16,19, Mt 16,19
      (1Pét 2,4-8; vö. Mt 21,42), Mt 7,24-27, Ef 4,11, ApCsel 20,28 , Jn 21,15-17
      Arra sincs elég hely, hogy a hivatkozásokat felsoroljam, amire épül az annyi vitát kiváltott katolikus hierarchia, Péter elsőbbsége.
      Lehet egyházszervezet nélkül is egészségben funkcionálni, de én inkább azt látom, hogy te azt mondod, egyházszervezeti kereteken belül nem képes hozzánk szólni a Szentlélek, mert mások mondják meg helyettünk, mit gondoljunk, és az ráadásul ellentétben áll a Szentírással. És ezt az 1,2 milliárd hivő közül, mégha csak egy ezreléke igaz hívő, ezt akkor is rettenetes szám! senkinek nem ordítta fülébe a Szentlélek. Ezt pedig én nem gondolom.

      Törlés
    4. A Szentírás nem üzeni, hogy minden évben azonos napon (éppen egy pogány ünnepnapon, éppen pogány szimbólumokkal) emlékezz az újszülött Úr Jézusra. Az apostolok nem tették ezt és az egyházatyák sem tették kezdetben. A megtestesült Igéhez kell menni - ahogyan írtad is -, az viszont maga Jézus Krisztus, Aki nem csecsemő formájában, hanem felnőtt férfiként ül ma az Atya jobbján.

      Nem szükséges bálványozni a karácsonyfát ahhoz, hogy felismerjük: az egy oda nem való kellék az Úr Jézusra való emlékezéskor. Ha valóban Jézus a fontos azon az ünnepen, akkor a karácsonyfának nincsen ott helye. Jézus születésének nincsen köze a karácsonyfához, a karácsonyfa viszont azért van mégis ott, mert ez az ünnep nem Róla szól.

      A bálvány egyébként nem feltétlenül jelenti, hogy leborulsz előtte vagy ilyesmi. Minden dolog bálvány, amiért hajlandóak vagyunk Isten akarata felett 'elnézni'. A karácsonyfa lehet akkor is bálvány, ha tudjuk, hogy az egy pogány szertartáshoz kötődik, de "az ünnep varázsa" miatt mégsem vagyunk készek lemondani róla.

      Igaz, hogy Assisi Ferenc nem ment ki a katolikus egyházból, de Luther meg például igen. Nem akarok ebbe mélyebben belemenni, csak azért írtam, hogy érzékeltessem: attól, hogy egy ember valamely egyházon belül megítél bizonyos helytelen dolgokat (fényűzés), más dolgokat meg nem (pápaság), még nem bizonyítja, hogy amit nem ítélt meg, az helyes. Csak akkor bizonyítaná, ha annak az embernek a véleménye lenne a referenciánk. De nem Assisi Ferenc a referenciánk, nem is Luther, nem is a pápa. Ezek az emberek nem emberfeletti emberek, nem bűntelenek és nem is tévedhetetlenek. Jó szándékú emberek, akik a maguk módján az igazságot keresték/keresik. Akik Istent keresték/keresik. És kik lehet, hogy meg is találták. De, még, ha meg is találták, akkor sem lettek ettől tévedhetetlenek és minden útjukban helyesen járók.

      Nem az a probléma, hogy karácsony kapcsán a sok ezer más hívő nem tanulmányozta a Szentírást, meg az ünnep keletkezésének körülményeit. Persze nem tudhatom bizonyosan, hogy ezt megtették-e, és nem látok a szívükbe, hogy tudjam, milyen szándékkal tanulmányozták, de én úgy értelmezem (és javíts ki, ha nem így van), hogy aki nem fogadja el, hogy a karácsonnyal problémák vannak, az nem a bizonyítékok hiánya miatt teszi, hanem azért, mert mondjuk elfogadja, hogy a vezetői ebben a kérdésben tisztábban látnak, mint ő. Azok pedig maguk voltak, akik elrendelték a karácsony megtartását, és bizonyosan okkal tették. A érvelés tehát az, hogy nem tévedhettek sem a vezetők, sem a sok ezer hívő, aki ma megünnepli a karácsonyt fával, meg mindennel együtt.

      Tulajdonképpen innen indult ki az együttgondolkozásunk és ide is tért vissza. Ti. oda, hogy van-e 'joga', felhatalmazása egy mezei hívő embernek kimondani egy rengeteg egyházi személy által ünnepelt karácsonyról, hogy az nem tetszik Annak, akit ők legjobb tudomásuk szerint szolgálnak. Mert, ha egyházi tekintélyre (vezetők szavára vagy dogmákra) vagy az egyházi tagok többségére hivatkozunk, akkor nekem nincs jogom kimondani ilyet. Itt tehát a Szentírás tekintélyéről van szó. Hogy egyenértékű-e bármelyik egyházi vezetőnek a szava a Szentírással. Vagy, hogy a tanítás tisztasága azt jelenti-e, hogy amit az egyik egyház hirdet, az 100%-ban a tiszta Ige.

      Nem gondolom, hogy egy emberhez, aki valóban keresi Istent és szomjazza az igazságot, ne szólna a Szentlélek. Nem gondolom, hogy az egyházszervezetben nem szólhat! Bárhol, bármikor, bárkihez szólhat. De az egyházszervezet akadályozhatja, hogy ez a szó érvényesüljön az ember életében, hiszen te is elsősorban erre hivatkozol, nem mondjuk az Igére vagy az ünnep hátterére vagy másra. Vagyis releváns érvnek gondolod, hogy a többség vagy a lelki vezetők mit gondolnak erről.

      Péterre és az egyházi hierarchiára fogok még reagálni. Az Igéket is meg fogom nézni, meg közzéteszem majd a másik hozzászólásodat (ha meg közzétettem már, akkor fogok rá reagálni), de most mennem kell. A hétvégén még igyekszem visszanézni és megírni, amit még szeretnék az előbbi kérdésekben.

      Törlés
    5. Elsősorban az igére hivatkoztam, számtalanszor, a Lukács 2-re. Hozzátéve, hogy nem látom a fenyőfa pontosan melyik pogány rítusnak az eszköze? Nem látom alátámasztva azt sem, hogy pogány ünnepet vettünk volna át és gyúrtunk volna át valami mássá. A rövidéletű napkultusz kihűlt helye után került a helyére, épp, hogy végképp kioltsa! És mivel pogány, bálványimádó jellegét nem látom alátámasztva, nem látom Isten akarátval ellentétesnek sem az ünneplését. A bibliára hivatkoztam (nem pápai dogmára) amikor azt mondtam, Istennek tetszett, hogy születésén örvendezzen az egész teremtett-és nem teremtett világ. A Biblia a konkért tényekről ír, de mindig van egy örökérvényű tanítása is. Nem látom be, hogy Lukács 2-nek miért ne lenne felszólító jellege.
      Nem látom be, hogy az egyházszervezet akadályozza az igazság terjedését. Erre hoztam fel példának Szent Ferencet (ő is egyszerű hívő volt, és mégis elért hozzá a Szentlélek szava, amit aztán elfogadott és elismert a pápa is. Az ő esete sem egyedi.)
      És hiszem, hogy a pápai hivatalt és a hierarchiát Isten akaratára alapozuk.

      Jn 1,42 – Simont Kéfásnak (Péternek) nevezte el Jézus, aminek jelentése: szikla.
      1Kor 1,12; 3,22; 9,5; 15,5; Gal 2,9.11.14 – Pál Pétert Kéfásnak nevezi.
      Mt 16,18 – Jézus Egyházát Péterre, a sziklára építi.
      Mt 16,19 – Jézus Péternek adja Isten Országának a kulcsait, valamint a kötés és oldás hatalmát.
      Iz 22,15-23 – A pápai hivatal megjövendölése az Ószövetségben.
      Jn 21,15-17 – Jézus Pétert bízza meg nyájának vezetésével.
      Lk 22,32 – Péter fogja – Jézus imájának köszönhetően - megerősíteni testvéreit.
      ApCsel 1,15-26 – Péter elnököl azon az összejövetelen, ahol megválasztották Mátyást Júdás helyébe.

      ApCsel 15, 6-7.12 – Péter elnököl a jeruzsálemi zsinaton.
      ApCsel 15,12 – Péter szavára az egész vitatkozó gyülekezet elhallgatott.
      ApCsel 2,14-42 – Péter hirdeti először az igét nyilvánosan (Pünkösd).
      ApCsel 3,6-8 – Péter teszi az első csodát Pünkösd után.
      ApCsel 5,1-11 – Péter kirója az első büntetést (Ananiás és Szafira).
      ApCsel 10,9-16 – Péter kap kinyilatkoztatást arról, hogy a pogányokat is fogadják be az Egyházba.
      ApCsel 10,44-48 – Péter kereszteli meg az első pogányt.
      Mt 10,2-4; Mk 3,16-19; Lk 6,14-16; ApCsel 1,13 – Péter az összes névlistán az első.
      Gal 1,8 – Pál apostol megtérése után Péterhez megy fel Jeruzsálembe.

      Törlés
    6. A napkultusz egyáltalán nem volt rövid életű és nem is hűlt ki. Ez az ünnep igenis bálványimádásban gyökerezik, és a karácsony napjával a két ünnep összemosása, egyesítése volt a cél. Ez az egyik oka annak, hogy Istennek nem tetsző dolog megtartani.

      Itt egy pár link, amelyikben erről írnak:

      "Eleinte több jeles hittudós tiltakozott Jézus születésének az ünneplése ellen, mondván, hogy a Bibliában csak pogány vagy elvetemült uralkodók tartottak születésnapot."

      (Forás: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=koszegimarika&pid=136669&blog_cim=A%20kar%E1csony%20t%F6rt%E9nete)

      "Akkor mi a karácsony? Keresztények válasza erre az szokott lenni, hogy Jézus születését ünnepeljük meg karácsonykor: csakhogy tudjuk, hogy mikor született Jézus? Jézus születésének ünnepe és annak december 25-re tétele nem valami addig rejtett, de később napvilágra került információ nyomán történt, hanem egyházpolitikai meggondolásokból."

      (Forrás: http://www.parokia.hu/kozosseg/cikk/1208/)

      "Nagy Konstantin idejében, az ő befolyására tették Krisztus születése ünnepét december 25-re, a nagy Nap-ünnepre. Krisztus születése összekapcsolódott a Nap-ünneppel. Ez az erősen gyökeret vert pogány ünnep, „a legyőzhetetlen Nap" valójában nem épült le a római szinkretista pogányság többi tradíciójával együtt, hanem tovább élhetett, azáltal, hogy a kereszténység kalendáriumába bekerült, mint Krisztus születésének a dátuma. Így a karácsony egy másik keresztyén ünneptől, a keresztelés ünnepétől elvált ugyan, viszont egy pogány ünnep befolyása alá került. "

      (Forrás: http://www.parokia.hu/kozosseg/cikk/1208/)

      "Bizonyosan közrejátszott azonban Nagy Konstantin császárnak a Nap-kultuszt és Krisztus-kultuszt egyesíteni akaró tudatos törekvése is. Ma már bizonyosnak látszik, hogy Konstantin nem annyira keresztyén, hanem inkább tudatos szinkretista volt, vagyis hogy ő a keresztyénség és a pogányság értékes elemeinek szintézisére törekedett. Bár a keresztyénség volt a legjobban pártolt vallás, mert - hála szervezettségének - ez a vallás a birodalmat leginkább egyesíteni tudta."

      (Forrás: http://egyetlenut.blogspot.hu/2011/12/karacsony-unnepenek-kialakulasa-4.html)

      "Hartke alapkutatásaira támaszkodva Bajusz Ferencnek azonban még mélyebbre sikerült hatolnia az eredet feltárásában, így szerinte - némileg ellentmondva az eddigiekben felsorakoztatott kutatási eredményeknek - a karácsony legkorábbi megünneplése a III. század elejére tehető. Érdekes az is, hogy ezen koncepció szerint a karácsony, mint keresztény ünnep kialakulásában az egyiptomi eredetű Isis-Osiris-Hórusz kultusz legalább akkora szerepet játszott, mint a későbbi Mithrász, s ez összefüggést mutat a korábban idézett Hahn tanulmánnyal."

      (Forrás: http://jelek.hu/index.php?cid=52)

      Törlés
    7. A lukács 2-nek nincsen felszólító jellege, a szöveget olvasva ez egyértelmű. Nem érthetsz bele olyat, ami nincsen ott. Nem mondom, hogy meg van tiltva az emlékezés, de semmiképpen nem biblikus központilag elrendelni a megtartását, vagy kegyességnek tartani azt, ha ennek nincsen alapja a Bibliában.

      Az evangéliumból nem következik, hogy a karácsonyt meg kell tartani: Jézus a haláláról való emlékezést rendelte el egyértelműen a hívőknek az úrvacsorában, a születéséről szó sem volt. Igazából sokáig nem is emlékeztek meg erre a hívők, talán nem véletlenül. Nem az a baj, hogy emlékezünk, hanem az, hogy ezt a karácsonnyal hozzák össze és központilag elrendelik! Ez nem igei.

      Teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy az egyházszervezet akadályozza az igazság terjedését, ha megértjük, hogy ezekben a szervezetekben központilag határozzák meg, hogy mit 'kell' hinni. És mi van, ha nem jól látják? Mi van akkor, ha nem a megfelelő indítékok vezérlik őket, mi pedig elhisszük nekik azt, amit tanítanak? Nem hiszek az egyházszervezetben. A valódi hívők egységében hiszek és abban, hogy Isten egyéneket hív el személy szerint és megtanítja őket az igazságra. Ez van benne a Bibliában és én ezt hiszem.

      Az, hogy a vezetőknek nem mindig voltak megfelelőek az indítékaik, az egyháztörténelemből megismerhető. Az, hogy emiatt az igazságtól elferdült dolgokat kezdtek hirdetni a maguk javára - megtörtént nem egyszer és bármikor máskor is megtörténhet. Nem az a baj, hogy hibáznak, hanem az, hogy felhatalmazva érzik magukat meghatározni az igazságot és kiadni olyan rendeleteket, amelyekről a Biblia nem jelenti ki, hogy azokat és úgy kell megünnepelni, ahogyan elrendelik. És kevés a helyesbítés, ha időközben 'rájönnek', hogy hibáztak.

      Törlés
    8. A központosított hatalom nem teszi lehetővé, hogy az egyes tagok hozzászólhassanak ahhoz, hogy miben hisznek. Megvizsgálni szabad, de ne tedd szóvá, ha nem értesz egyet, mert onnantól nem leszel ott kívánatos. Ez nem azért van, mert ők a tiszta igazságot védelmezik és tuti, hogy neked nincs igazad. És nem is azért mert valódi eretnek vagy, hanem azért, mert adott ponton a felépítmény védelmezése fontosabb, mint az igazság védelmezése. Az egyház szervezeti formája nem teszi lehetővé, hogy az emberek a Szentírást a maga fényében (magyarázatok nélkül) értelmezzék.

      Ott van pl. Mária klasszikus esete. Az Igéből egyértelmű, hogy nem maradt szűz és nem volt bűntelen. Erről mégis más a dogma, pedig azt a dogmát nem lehet összeegyeztetni a Szentírással. Vagy ott van a többi valláshoz való hozzáállás kérdése. Jézus kijelentette, hogy csak Őrajta keresztül lehet közeledni az Atyához. Ez a kijelentése kicsukja az összes többi vallást. Nem helyes úgy csinálni, mintha egyirányba mennénk pl. a muzulmánokkal, indiánokkal, és nem helyes együtt imádkozni sem más vallásúakkal (kihez imádkozunk közösen?), mert ezzel megtévesztjük azokat, akik a hitvallásuk miatt nem fognak üdvözülni, mivel nem Jézusban hisznek (de persze ettől még később megtérhetnek). Vagy a tisztítótűz tana, a halottak üdvéért való ima, a szentekhez és Máriához való imádkozás. Még a tízparancsolat is meg van változtatva ahhoz képest, amit a Bibliában olvashatunk. Vannak tehát pontok, ahol egy egyházszervezet tagjaként muszáj félretenni a Bibliát és ehelyett abban kell hinni, amit az egyház kijelent. Ez számomra azt mutatja, hogy az egyháztagok szemében az egyházuk tekintélye nagyobb, mint a Biblia tekintélye.

      Törlés
    9. Az egyházi hierarchia nem vezethető le a Szentírásból, és a pápai hivatal sem. De nézzük meg az igéket!

      Jn 1,42 – "Simont Kéfásnak (Péternek) nevezte el Jézus, aminek jelentése: szikla." Rendben, biztosan nem véletlen, hogy ezt a nevet kapta, de maga a névadás nem feltétlenül jelenti, hogy bizonyos hivatalt is kapott ezzel. Ez ebből az igéből nem vezethető le. Saul, Jakab, János és mások is kaptak új nevet.

      1Kor 1,12; 3,22; 9,5; 15,5; Gal 2,9.11.14 – "Pál Pétert Kéfásnak nevezi." Igen, mert ez volt a neve, amit az Úr Jézus adott neki. Sault megtérése után Pálnak hívták, ami szintén nem a titulusára vonatkozik, hanem arra, hogy ez volt a neve. Volt egyébként olyan alkalom, amikor Pál Pétert Péternek nevezte és megfeddte a képmutatásáért (Galata 2:11-14). Az, hogy Pál nyíltan megfeddte őt, egyértelműen azt jelenti, hogy nem voltak egymás fölé rendelve hivatal szerint, hiszen ha Péter magasabb rengban lett volna, akkor Pál nem fedhette volna meg, de legalábbis lett volna valami következménye annak, ha megteszi - mondjuk a többiek megintették volna, vagy ilyesmi. Amikor Pál egy zsidó főpapot (tudatlanul) szidalmazott, és ezért megfeddték, akkor megkövette magát és szabadkozott. Ezt Péterrel kapcsolatban nem tette meg, mivel jogos volt a feddés és mivel úgy tekintettek egymásra, mint testvérek, nem pedig úgy, mintha hierarchiában egyikük a másik fölött állna.

      Mt 16,18 – "Jézus Egyházát Péterre, a sziklára építi." Más igékből egyértelmű, hogy a kőszikla nem egy ember, hanem maga Jézus Krisztus, ezért nem tudom elfogadni, hogy itt azt jelentené ki Jézus, hogy Péterre van alapozva az Egyház. Péter egy fontos eszköz volt az Úr kezében, de nem ő az Alap.

      Mt 16,19 – "Jézus Péternek adja Isten Országának a kulcsait, valamint a kötés és oldás hatalmát." A kulcs gondolom arra vonatkozik, hogy ő hirdette az evangéliumot először a zsidóknak is és a pogányoknak is. Péter valóban megkapta azt a hatalmat, hogy köthet és oldhat, de a későbbiekben azt látjuk, hogy Pálnak és a gyülekezetek vezetőinek is megvolt ez a hatalma. A pápai hivatal nem vezethető le sem ebből az igéből, sem másikból. De nézzük tovább!

      Iz 22,15-23 – "A pápai hivatal megjövendölése az Ószövetségben." Ez az ige nem a pápaságról, hanem az Úr Jézusról szól! Papi vérvonalú. Jeruzsálemen és Júdán fog uralkodni. Dávid házának felügyelője (a kulcsok nála vannak). Felfüggesztik, ami utalhat arra, hogy kereszthalállal fog halni. Atyja a Király - így, nagy betűvel! Őrá teszik atyjának minden dicsőségét. Leesik a szeg és a reá rakott teher is leesik - ez a váltsághalál megjövendölése lehet.

      Törlés
    10. Jn 21,15-17 – "Jézus Pétert bízza meg nyájának vezetésével." Igen, de láthatjuk, hogy később mások is megkapták ezt a szolgálatot. Pál az efézusi véneknek írja, hogy legeltessék a nyájat.

      Lk 22,32 – "Péter fogja – Jézus imájának köszönhetően - megerősíteni testvéreit." Igen, de ez az ige nem fejez ki kizárólagosságot. Mások is erősítették a testvéreiket a későbbiekben.

      ApCsel 1,15-26 – "Péter elnököl azon az összejövetelen, ahol megválasztották Mátyást Júdás helyébe." Nem olvasunk olyat, hogy Péter elnökölt volna! Péter felállt a testvérek közül és tett egy javaslatot a Szentlélek indítására. De közösen választottak kettőt, közösen imádkoztak, közösen vetettek sorsot. Nem Péter választotta Mátyást, hanem a Szentlélek.

      ApCsel 15, 6-7.12 – "Péter elnököl a jeruzsálemi zsinaton." Péter jelen volt, neki volt egyfajta szellemi tekintélye, de nem volt olyanfajta kiemelkedő hivatala, mint ami ma a pápai hivatal. Közülük felállhatott volna bármelyik apostol is, hogy lecsillapítsa a kedélyeket, de Pétert indította a Lélek, hogy ezt tegye meg. Ez nem mutatja, hogy ő lett volna a vezetőjük. Jelentős szolgálatot végzett, de nem ő volt hivatalosan a vezető, hanem a Lélek a vezető. Az is érdekes, hogy Péter nem tett javaslatot, hanem Jakabot indította a Szentlélek beszédre, és végül az ő javaslatát fogadták el. Közösen, egyetértve. Ebből is látszik, hogy mindegyikük egyanrangúnak tartotta magát a többiekkel. Testvérek voltak az Úrban, nem egymáson hatalmaskodók. Egy ilyen helyzetben sem kizárólag a vezetők gyűltek össze, hanem az egész gyülekezet. Nem zárták ki a lehetőségét, hogy Isten valamelyikükön keresztül fogja megmutatni, mit kell tenniük. Hitték, hogy a Szentlélek bármelyik testvérnek tud bölcsességet adni, és bármelyiküket felhasználhatja a közösség javára.

      ApCsel 15,12 – "Péter szavára az egész vitatkozó gyülekezet elhallgatott." Igen, és azután meghallgatta Barnabás és Pál bizonyságtételét, valamint Jakab javaslatát. Az, hogy elhallgattak, nem azt mutatja, hogy nagyobb tekintélye volt Péternek, mint a többieknek, hanem azt, hogy a testvérek egységben voltak, odafigyeltek egymásra, meg azt, hogy a Szentlélek Péternek szólt akkor és ott. (Szólt egyébként Jakabnak is, de ez sem jelenti, hogy Jabaknak különleges szellemi tekintélye lett volna. Pedig Jakab előbb szenvedett mártírhalált, mint Péter.)

      Törlés
    11. ApCsel 2,14-42 – "Péter hirdeti először az igét nyilvánosan (Pünkösd)." Igen, de ennek nincsen köze ahhoz, hogy ma pápák vannak.

      ApCsel 3,6-8 – "Péter teszi az első csodát Pünkösd után." Igen, de ennek sincsen ahhoz köze, hogy pápák vannak. István meg az első vértanú volt - róla nem sokat olvasunk, mégis ő volt az első. Az elsőség nem mindig jelenti, hogy valaki nagyobb hatalmat, tisztséget, hivatalt kapott volna.

      ApCsel 5,1-11 – "Péter kirója az első büntetést (Ananiás és Szafira)." Ez nem így van. Péter számonkéri, hogy miért hazudtak a Szentléleknek, de nem olvassuk sehol, hogy Péter büntetést szabott volna ki. Kinyilatkozatta az igazságot Safirának, ez egy prófécia volt, ami azonnal bekövetkezett. Ez Isten ítélete volt, amelyhez nem vette igénybe Péter vagy bármelyik hívő közvetítését.

      ApCsel 10,9-16 – "Péter kap kinyilatkoztatást arról, hogy a pogányokat is fogadják be az Egyházba." Igen, így van. Ez jelentette, hogy neki adta a kulcsot az Úr Jézus.

      ApCsel 10,44-48 – "Péter kereszteli meg az első pogányt." Igen, így van.

      Mt 10,2-4; Mk 3,16-19; Lk 6,14-16; ApCsel 1,13 – "Péter az összes névlistán az első." És ez azt jelenti, hogy ő az első, az utolsó meg az utolsó?

      Gal 1,8 – "Pál apostol megtérése után Péterhez megy fel Jeruzsálembe." Nem olvassuk, hogy Péterhez menne fel. Az apostolokhoz ment fel és nem is közvetlenül a megtérése után. Előbb Damaszkuszban kezdi el az Igét hirdetni, és jó ideig ott is marad tanítani. Teszi ezt anélkül, hogy bárkivel az apostolok közül beszélt volna. A Bibliából nyilvánvaló, hogy Pál nem vett felhatalmazást sem Pétertől, sem más embertől, hanem csak az Úr Jézustól, aki megjelent neki a damaszkuszi úton és megtanította mindarra, amire szüksége volt. (Az ige egyébként, amit idéztél, nem idevág. ha gondolod, javítsd majd ki, mert nem az áll ott, amire hivatkoztál.)

      Törlés
    12. Ha tehát mindenképpen Péterre szeretnénk levezetni a pápa cselekedeteit, akkor az eddigi igék alapján arra jutunk, hogy a pápa a következőket teheti:

      - kaphat új nevet Jézustól (nem maga választja és nem emberek adják neki, hanem maga Jézus!)
      - megkaphatta a menny kulcsait (vagyis hirdetheti az igét pogányoknak és zsidóknak)
      - megkaphatta a kötés-oldás hatalmát (vagyis egyházfegyelmi kérdésekben kimondhatja azt, amit Isten már eleve kijelentett)
      - vezetheti a nyájat
      - erősítheti a testvéreit
      - hirdetheti az Igét nyilvánosan
      - tehet csodát
      - prófétálhat
      - vehet kinyilatkoztatást az Úrtól (vagyis Isten szólhat hozzá. Természetesen ez nem lehet ellentétes Istennek a Szentírásban tett kijelentéseivel.)
      - keresztelhet (ami teljes víz alá merítést jelent a bibliai gyakorlat szerint)

      Még ide tartozik egy dolog, ami egyetlen pápára sem volt jellemző, pedig Péterre igen - felesége volt. Az Igében nemcsak Péternek, de több más apostolnak és szolgálattevőnek volt házastársa.

      Ezek közül, amik fel lettek sorolva, a mindekori pápa hányat nem tesz?

      A pápai hivatal gyakorlata igeellenes: csak olyan lehet pápa, akinek nincsen felesége, a pápa nem merít senkit a víz alá, ő nem prófétál, nem tesz csodát sem. Az Igét nem hirdeti nyilvánosan (hirdet szép gondolatokat, de nem Jézus Krisztust és a tiszta evangéliumot, mint Péter tette). Nem mondja ki azt, amit Isten eleve kijelentett, nem Jézustól kapja az új nevét. Látod már, miért nem érdemes Péter tetteit a pápáéval párhuzamba vonni? Péter Péter volt és nincsen az Igében olyan parancs, amely szerint időről időre kell választani egy központi vezetőt (egy pápát vagy bárkit, aki az egész testvériség fölött állna). Nincsen bibliai alapja a pápaválasztásnak, a pápai hivatalnak.

      Törlés
    13. Péter itt nem pusztán másik, csakis a saját személyiségét érintő nevet kapott, hanem hivatalt, ahogy ezt már a karácsonyos hozzászólásomban kifejtettem bővebben.

      Nekem sokkal furcsábbnak tűnik, hogy Jézus ennyi "energiát" belefektetett Péterbe, még külön imádkozik is érte Lk. 22 szerint (pedig nem csak neki fogyatkozott meg a hite, mert a kerszt alatt Jánoson kívül senki se volt), nevet ad neki, mindig benne van a "belső körben", döbbenetes dolgokat ígér neki, külön megkérdezi tőle, hogy jobban szereti-e mint a ezek itt, etc, etc, és aztán mi bólintunk rá, hogy jó, oké, ez Péterről szólt, de Péter helyébe nem léphet senki. János volt a "szeretett tanítvány", de mégsem helyezte magát Péter elé, amikor az üres sír mellett megállt, és megvárta, hogy Péter lépjen be elsőként. Természetesen a többi apostol is hirdetett és tanított és gyógyított, de mégis miért volt fontos Jézusnak Péterre ennyi energiát szentelni? Miért nem beszélt általánosságban a vezetőkről, ha elég, hogy egyes gyülekezeteknek vannak vezetői? Ha a pápa nem tévedhetetlen, akkor miért olyan biztos, hogy a gyülekezeti vezetők azok? És ha nem? Ki dönti el, hogy helyesen értelmezik-e a bibliát? Vitás kérdésekben ki dönt közöttük? Én a saját igazamat igazolva látom a Biblia által, és te is. Ez megtörténhet a gyülekezeti vezetőkkel is. Vagy egyáltalán nincs szükség vezetőkre?
      Miért ne inthetnéd meg a pápát? Bárki megteheti, mint ahogy már írtam, Szent Ferenc is megtette. Az egyházi hierarchia nem zárja ki, hogy testvérem lenne ő is. Abban is tökéletesen egyetértek, hogy az alap Jézus, de a Jézusra épülő egyház alapköve Péter. Más is erősíti a testvéreket, természetesen. Nem csak pápánk van, püspökeink, papjaink, diakónusok. És minden hívő. De ez nem zárja ki, hogy Péternek különleges, Jézustól megerősített hivatala van. Péterhez gyakran szól JÉzus kizárólag egyes számban! Jézusról szól, de Péternek pont ugyanezeket mondja Jézus. Aki egyébként szintén kereszthalállal halt meg, mint Jézus.
      Mt. 10,2 Az elős Simon. És nem említ másodikat, sem utolsót, de az első valamiért meg van erősítve, a félreértések elkerülése végett.
      A pápa is együttműködik a püspökökkel. A pápa tévedhetetlenségével kapcsolatosan folyamatos a félreértés. Nem jelenti azt, hogy a pápa általában tévedhetetlen; hogy például a pápai beszédekben vagy akár a pápai enciklikákban nem fordulhatnak elő téves kijelentések. Nem jelenti azt, hogy a pápa nem vétkezhet. Nem jelenti azt, hogy pápát nem lehet kritizálni vagy hogy egy pápai kijelentést nem lehet vitatni. És minden ex cathedra döntésnek meg kell egyeznie Istennek a Szentírásban rögzített szavával és az egyház hithagyományával. A II. Vatikán Zsinat az Egyházról szóló rendelkezésben (Lumen Gentium, 1964) igyekezett megszüntetni a félreértések lehetőségét. Visszatért az apostoli, ill. püspöki kollegialitás fogalmához, és a pápa tanítóhivatali tévedhetetlenségét is ennek keretében értelmezte: A pápa mint a püspöki kollégium feje, egyúttal az Egyháznak is a feje, tehát amikor ex cathedra nyilatkozik, akkor az egész püspöki testület fejeként és azzal egyetértésben szól.
      Érdemes külön megemlíteni, hogy a tévedhetetlenségi dogma kihirdetése óta 2010-ig eltelt közel másfélszáz esztendő alatt a pápák mindössze háromszor tettek ex cathedra megnyilatkozásokat!

      Törlés
    14. Péter kinyilatkoztatta az igazságot (. Ma viszont ezt szemére hányják a pápának. Bárkinek kinyilatkoztathaj a Szentlélek az igazságot. Ezt a katolikus egyház is elismeri! Ez nem zárja ki Péter hivatalát.
      A gal. 1,18 (ez a helyes, valóban) kifejezetten említi, hogy Péterhez ment fel! Más apostolt nem is látott, csak Jakabot. Egyeztette a tanítást Jakabbal, Kéfással és Jánossal. Itt most a "három oszlop!" közül Péter a középső, a legerősebb, a tartópillér... Akkor ma ki a tartópillér? Ki az Egyház, amit Jézus alapít? Ki mondja ki a végős szót abban az esetben, ha mindenki a maga igazát látja igazolni a Biblia által? Hol az egy akol és egy pászor? Hová mehetek én vissza a füves legelőkről éjszaka, amikor a farkas támad, melyik akolba? Mert akol csak egy van! Legyetek mindnyájan egyek! Ez már bizony felszólítás! Nem kijelentés, hogy ti egyek lesztek, ha hisztek Bennem! Törekednünk kell rá, annak ellenére, hogy hitünk Jézusban gyökerezik. Az egész vitánk nekem azt bizonyítja, hogy ami nekem bizonyítékként szolgál a hitem mellett, arra te azt mondod, ettől még nem biztos, hogy az, én pedig azt mondom, de miért ne lehetne az is? Mitől tudnánk mi egységbe kerülni? Ez most nem provokáció, komolyan érdekel a véleményed.

      Törlés
  3. Pál által kiadott anathémák igencsak "tekintélyiek" voltak, amelyet te elvetsz, vagy ugyanilyenek voltak a korai Zsinatok is, mint a Niceai vagy a Khalkédóni, amelyeket a protestánsok általában "orthodox"-nak fogadnak el. A Jeruzsálemi Zsinat (ApCsel 15) is igencsak "tekintélyi" volt. Parancsolatokat adtak ki, és nem csupán "tudományos" nézeteket egy elefántcsonttoronyból.
    A magam részéről én azt támogatom (úgymint katolikus), amelyet az Egyházatyák és a korai zsinatok is tettek: a folyamatos apostoli jogfolytonossághoz fordulni, amely visszavezethető Jézusig és az apostolokig. Ez annak a módja, hogy meghatározzuk a keresztény igazságot: ez az, amit "átvettünk" Jézustól és az apostoloktól.
    És hogy milyen fontos az egység?
    "De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél."
    (Jn 17,20-23)
    Ez számomra nem csak a személyek közötti EGYSÉG-ről szól, a kulcsszó a TELJESEN EGY!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A jeruzsálemi gyűlésen kiadtak négy 'parancsolatot', de nem gondolom, hogy ma bármelyik vezetőnek lenne 'szellemi jogköre' hasonló parancsolatot kiadni. Az Ige tartalmazza a betartani való parancsolatok teljes listáját, ha így tetszik. Minden benne van, amit tudnunk kell. A többire, ami nem egyértelmű, a Lélek vezeti el az egyes hívőket.

      A kérdések felvetésének és a gyakorlati megvalósulás keresésének megvan a helye a hívők közösségében: az erről való gondolkozás igazi, építő eszmecsere tud lenni. Azt azonban nem gondolom, hogy a vezetőknek központilag kirendelt hitnézeteket kellene publikálni, amelyeket a hívőknek muszáj feltétel nélkül elfogadni.

      Az egységnek szerintem kevés köze van ahhoz, hogy minden hívőnek központilag elfogadott dogmákat kellene a magáévá tennie. Az egység ugyanis nem rólunk (az egyházunkról, a tanításainkról, az erőfeszítéseinkről) kellene szóljon, hanem arról, hogy ünnepeljük azt az egységet, ami Istenben van! Mert egy az Atyánk, egy a Megváltónk, és egy Lélekkel itattattunk meg!

      A hívők teljes egysége akkor jön létre, amikor emberek találkoznak az Élő Istennel és ez a találkozás olyan szinten megváltoztatja őket, hogy onnantól már nem a maguk, hanem Isten akaratának engedelmeskedni vágyó személyek. Ha két vagy több ilyen, Isten akaratának engedelmeskedni vágyó, Lélekkel megitatott valódi hívő ember találkozik, az a találkozás valóban az egységet és a háromEgy Istent ünnepli!

      Azért van tehát a hívőkben egység, mivel Istenben is egység van. Akkor nincsen a hívők között egység, ha a hívők nincsenek az Úrban (vagyis nincsenek Vele egységben). Egy másik oka annak, ha nincsen egység, hogy amit látunk, az nem mind 'a hívők'. Mivel sokan nem valódi hívők (bár annak hiszik magukat), ez gondot okozhat akkor, amikor egyfelé szeretnénk menni, de nem lehet, mivel az egyik a széles úton jár és a test kívánságait teljesíti, míg a másik a keskeny úton követi az Urát és az Ő akaratát teszi.

      Törlés
    2. Az Egyház nem csak a „szentek egyháza”

      Jer 32,32-35 – ószövetségi papok és vezetők gyermekáldozatokat mutattak be.
      2Kir 23,6-7 – Az Úr templomában szakrális prostitúció folyt.
      Jn 12,4-6 – Az apostolok között is volt bűnös. (vö. Mt 16,14-16)
      Mk 14,50 – Az összes apostol „magára hagyta és elmenekült.”
      Mk 14,66-72 – Péter apostol háromszor tagadta meg Jézust.
      Jn 20,24-25 – Tamás apostol kételkedett Jézusban.
      Mt 13,47-50 – Az Egyházban is vannak bűnösök. (vö. Mt 13,24-30; 1Kor 5,1-2; 11,18-22; Jel 2,4-5;.10.14-16; stb.)
      ApCsel 20,28-30 – Az Egyház vezetői között is lesznek bűnösök.
      Róm 3,3-4 – „Ha vannak, akik hűtlenek lettek, vajon nem teszi hitetlenségük Isten hűségét hatástalanná? Egyáltalán nem.”
      2Tim 2,13 – „ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg.”
      Jn 11,51-52 – Bűnös ember is lehet tévedhetetlen.

      Törlés
    3. A hívőkben nincs egység, pedig sokan mondják magukról, hogy hívő, Szentlélek irányítását követő ember, aki meg is valósítja Isten akaratát, és a Bibliára épít. Mégis vannak Jehova tanúi, Szcientológusok, Mormonok, Spiritisták, Adventisták, Pünkösdisták... többségük a Bibliában talált igazolást hitére. De hol "egyek"? Vagy teljesen magányosan kell magunknak megtalálni, hogy pontosan miben hiszünk, felekezeti hovatartozás nélkül?
      Én inkább az egyház egységében hiszek:
      Jn 10,16 – Az Egyháznak egynek kell lennie.
      Jn 17,21 – Jézus imádkozott azért, hogy egyek legyünk.
      Jn 17,22-23 – Az Egyház egysége olyan tökéletes, mint a Szentháromság egysége
      Ef 4,4-6 – Egy test van, egy Úr, egy hit és egy keresztség.
      1Kor 12,13 – A keresztségben lettünk egy testté a Lélekben.
      Róm 12,4-5skk – Különböző rendeltetések szerint sokan egy test vagyunk Krisztusban.
      Kol 3,15 – Az egy testben békesség kell legyen.
      Róm 16,17-18 – Kerüljük azokat, akik széthúzásokat okoznak.
      1Kor 1,10 – A felekezetekre oszlás Isten akarata ellen van.
      Fil 2,2 – A hitben egyet kell értenünk.

      Törlés
    4. kommentár nélkül....
      http://files.realprophet.webnode.hu/200000071-d22ffd4220/peter-hades.jpg

      Törlés
    5. Az egyházzal kapcsolatos előbbi hozzászólásodhoz::

      Ezekhez az igékhez nem szeretnék semmit hozzáfűzni, mert pont úgy van, ahogyan leírtad:

      Jer 32,32-35 – ószövetségi papok és vezetők gyermekáldozatokat mutattak be.
      2Kir 23,6-7 – Az Úr templomában szakrális prostitúció folyt.
      Jn 12,4-6 – Az apostolok között is volt bűnös. (vö. Mt 16,14-16)
      Mk 14,50 – Az összes apostol „magára hagyta és elmenekült.”
      Mk 14,66-72 – Péter apostol háromszor tagadta meg Jézust.
      Jn 20,24-25 – Tamás apostol kételkedett Jézusban.
      ApCsel 20,28-30 – Az Egyház vezetői között is lesznek bűnösök.
      Róm 3,3-4 – Ha vannak, akik hűtlenek lettek, vajon nem teszi hitetlenségük Isten hűségét hatástalanná? Egyáltalán nem.
      2Tim 2,13 – ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg.

      Van két ige, ami nem teljesen úgy van:

      Mt 13,47-50 – "Az Egyházban is vannak bűnösök." Ez az Ige nem erről szól, hanem arról, hogy vannak a világban bűnösök és a Krisztus Teste a világban van. A szövegkörnyezetből kiderül, hogy Jézus a világról beszél, nem a Testről.

      Jn 11,51-52 – "Bűnös ember is lehet tévedhetetlen." Na, ez nem így van. Egyedül Isten a tévedhetetlen. Ha Isten valakinek kijelenti az igazságot, akkor az igazság igazság marad akárki szájából hanzik is el, de ettől még nem lesz tévedhetetlen az az ember, csak kimondott egy igazságot. (Tévedhetetlen alatt azt értem, hogy olyan, aki nem téved, akinek minden szava igazság.)

      Törlés
    6. A hívők egységével kapcsolatos utóbbi hozzászólásodhoz:

      Egyetértek az igékkel, amiket idéztél, de azt nem értem, hogy mit szeretnél ezzel, meg az előtte lévő gondolataiddal mondani. Azt, hogy a katolikus az egyetlen igazi, mert az teljesen egy? Az nem egy, mert ott vannak a keletiek. Vagy csak a római katolikusok a valódiak? Éppen azt mondom, hogy sem a római katolikus, sem más, magát kereszténynek valló csoport tagjairól nem mondható ki, hogy csakis ők képviselik az igazságot. Isten a világból is és mindenféle vallásos csoportból, szektából, szervezetből meg tud szólítani embereket - és Ő meg is teszi. Akinek Ő kijelenti magát és megtér, az elhagyja a régit és új ember lesz. Van, amikor az új emberség azzal is jár, hogy Isten kihívja az embert abból a hamis felépítményből, amelyben eddig benne volt - abból, miről azt hitte, hogy igazi. Amit szellemi otthonának tartott, de valójában nem az volt, hanem éppnen olyan valami, amit távol tartotta őt az igazságtól.

      Nem minden szerveződés, amely azt állítja magáról, hogy Isten akaratát teszi és a Bibliára épít, teszi valóban Isten akarát és épít az Igére. Lehet, hogy elsőre nagyon Isten akarata-szerűnek tűnik, amit tanít, vagy nagyon igeinek, amit hirdet. De aztán egy ponton már kilóg a lóláb: meglátszik, hogy az Igétől elferdült vagy azzal ellentétes dogmák, tanítások, gyakorlatok vannak. Az az a pont, ahol a jóhiszemű istenkeresőnek el kell határolódnia, ki kell jönnie abból.

      Igen, én tényleg úgy látom, hogy minden egyes embernek magának kell megtalálnia az igazságot, de Istennek hála az Ige kijelenti, hogy a Bölcsesség kelleti magát az utcákon! Aki őszintén keres és megalkuvás nélkül kutat, az rá fog akadni az élő Istenre. Az ilyen embernek lesz személyes találkozása a Megváltóval, Aki megmossa őt a bűneitől és új emberré teszi már itt a földön. Isten ki akarja magát jelenteni mindazoknak, akik valóban Őt keresik!

      Törlés
  4. "Aki elfordítja fülét, és nem hallgat a tanításra, annak könyörgése is utálatos."

    Értelmetlen győzködnöd Eszti a névtelenül hozzászólót, többször le lett írva az igazság, ha ebből nem érti meg, akkor hagyni kell, hadd éljen úgy, ahogy ő akar.

    Mindenkinek meg kell majd állnia Isten előtt, neki is, de mivel
    már szembesült az igazsággal ezzel a témával kapcsolatban, emiatt már más megítélés alá fog esni, mert itt már nem érvényes az, hogy tudatlanul tette és azt hitte, hogy ez jó, meg tetszik Istennek stb. Istent ez pont nem fogja érdekelni, mivel Ő szólt többféle képen, hogy "ne tedd, mert utálatos előttem!"

    Amíg valaki a biblia mellett emberi hagyományokra is támaszkodik, addig csak zavar lesz az elméjében és fátyol a szeme előtt.

    Tévedés azt hinni, hogy amíg Istennek van temploma: Krisztus teste, az eklészia, a kihívottak közössége, az igazi Krisztus követő tömegek szerte a világon,
    hogy ugyanez nincs meg sátánnak is.
    Dehogy nincs!
    A sátán temploma az ál-kereszténységben élő emberek tömege, akiket a gonosz különféle hamis dogmákon keresztül fogságban tart.
    Miért?
    Mert az emberek a tetteikkel tesznek bizonyságot arról, hogy melyik Istent szolgálják.
    Akik bármelyik nagyobb egyház,gyülekezet tanításai,dogmái alapján élnek, szót fogadva nekik, azok az ál-kereszténységbe tartoznak, a sátán templomába(zsinagógájába),
    és tudtukon kívül,rejtett(okkult) módon sátán az ő istenük!
    Így érte el sátán, már évezredek óta, hogy az emberek sokasága őt imádja Istenként!
    Isten ezért akarja kipecázni az embereket innen, hogy az igazi Teremtő Istennek engedelmeskedjenek,ne
    olyan mint egy nagy halász és ehhez kellenek neki a besegítő, kis horgászok :)

    Az egész világ és ezen belül a kereszténységnek látszó vallás is ezek alapján működik:
    1. Jézabel okkultizmusra tanító engedetlen szellemének a befolyása,szellemi paráznaság,mint pl: szentszellem betöltekezés,nyelv.szólás összevissza
    2. a Nikolaiták egymáson uralkodásának,kizsákmányolásának és piramis szerkezetű kontroll rendszere.
    3. Bálám hamis prófétálása, és pénzért való sóvárgása, prosperitás elmélet, tized szedése
    A jelenések elején ott van, mit mond erről Isten a Fián keresztül......"gyűlölöm"

    A karácsony is emberi hagyományokon nyugszik, pogány vallásokból fakad, ál-keresztényi becsapás, semmi köze Istenhez és a Fiához, SEMMI!

    Mert "hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal?"
    Sehogy!
    Aki Isten templomába, az igazi eklésziába akar tartozni, az nem lehet bálványimádó, nem élheti az életét ördögi dogmák szerint.

    Folyt.....

    VálaszTörlés
  5. ...
    Hiába gondolja azt bárki, hogy azért mert magában, az elméjében Krisztusra gondol és őt szereti, de a cselekedeteivel egy ősi, pogány vallás rituáléját viszi véghez, hogy ez Isten előtt megáll. Nem áll meg egyáltalán!
    Az igaz Isten imádat, Isten tisztelet nem az ünneplés, mint a karácsony,húsvét,nagypéntek,mindszentek,pünkösd meg az összes többi kitalált ünnep,
    az éneklések,koncertezések,dinóm-dánom, meg "én úgy szeretlek Uram" stb, amit látunk az egyházakban,gyülikben.
    Ez Isten előtt semmi, nulla!!!
    Az igazi Isten imádat az, ha szót fogadunk a Fiának, engedelmesek vagyunk neki, "úgy járunk, ahogy ő járt" és
    MINDEN NAPUNK ÚGY TELIK EL, hogy amennyire csak erőnkből telik segítsünk a megtörteknek, szegényeknek, és elmondjuk az örömhír ajándékát azoknak, akik még nem hallottak róla.
    És persze tisztogatjuk magunkat a bűneinktől, egyre inkább távol tartjuk magunkat a világtól!
    (Mert ez ugye sajnos nem jellemző a sátáni dogmák alapján működő álkereszténységben élők többségére.)

    Ha valaki így él, akkor minden nap egy ünnep az élete és Isten gyönyörködik benne!
    Mert mi az életünkkel teszünk bizonyságot arról hogy: "igen Atyám én hozzád akarok tartozni, a te kegyelmed alatt akarok élni" és nem azzal, hogy kitaláljuk helyette, hogy mi tetszik Neki.

    Isten pontosan megüzente nekünk a Fián és apostolokon keresztül, hogy hogyan kell nekünk élnünk!
    Egészen pontosan meg van határozva.
    Ott van benne a kis kézikönyvben, a használati utasításban, csak el kell olvasni és betartani őket!
    Ugyanúgy, mint amikor használat előtt a gázsütőnek is elolvassuk a kézikönyvét és a leírás alapján beüzemeljük, mert ha nem így teszünk akkor felrobbanhat, stimm?

    Aki nem a pontos útmutatás szerint él, az Isten előtt nem áll meg, bármennyire is hisszük mi azt,hogy igen.
    Káin is az hitte, hogy a gyümölcsök jók lesznek.....tévedett és ez lett a veszte...


    Békesség mindenkinek és sok erőt kívánok az Isten használati kézikönyvének megértéséhez és betartásához :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Békesség neked! Legyen kegyelmes hozzánk az Úr, hogy ne csak elmélkedjünk róla, hanem valóban napról napra ebben járjunk!

      Törlés
  6. Sziasztok!

    Köszönöm szépen a részletes hozzászólást, Eszti, igazán tanulságos volt. A Jakab igéket külön köszönöm, ezt majd nagyon át fogom gondolni, meg azt is, amit írtál.

    Valahogy én is így keresek...és igen, nem könnyű, nagyon nem, sokszor ütközöm az egómba, az agyalásaim nekem is sokszor nagyon nehezek, ijesztőek, hitet követelnek, mert bizonyosság az nem, az nincs. Nekem, legalább is. Ahogy haladok, egyre kevesebb a meggyőződés, egyre több a hit.

    Sajnos időm nem lesz most részletesen belevonódni, de majd a nyáron jövök, ha lesz még valami jó kis téma, gondolom, akkor is lesz valami ütős. :)

    Üdv!
    Livi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyre kevesebb meggyőződés, egyre több hit... ez érdekes gondolat, Liv. De miről szól a hit, ha nem arról, hogy Jézus után mész, Aki meggyőz az igazságról, Aki adja a bizonyosságot, Aki nélkül az ember nem is tudhatja, merre van a helyes útirány? A hit mit jelent, ha nem Istenbe vetett teljes bizalmat? Azt, hogy megbízok abban, hogy Isten akar engem vezetni és ha én kinyitom Előtte a szívemet és őszintén Őt keresem, akkor meg fogja mutatni Magát és az akaratát? Azért kérdezem így, mert én eddig így értettem meg, hogy ez a hit: bizalom Istenben és abban, hogy Ő pontosan tudja, merre megyünk és a következő lépést mindig megmutatja.

      Ha a meggyőződés és a hit nem egy irányba mutat, akkor azt jelenti a hit, hogy elengedem a kormánykereket a cselekedeteimmel kapcsolatban és nem törekszem tudatosan hozzáigazítani az életemet az igazsághoz, mivel nem tartom pontosan meghatározhatónak az igazságot. A hit itt elengedést jelent: azt, hogy engedem Istennek, hogy tegyen velem, amit akar, mert én már nem akarok semmit kimondani. Olyan ez, mintha többé nem akarnám látni, hogy mi van előttem: mintha lemondanék az iránti vágyamról, hogy Ő személyesen vezessen, lépésről lépésre megmutatva nekem az akaratát. Lehet, hogy teljesen félreértettem, amit mondtál, akkor bocsánat.

      Én a hittel együtt úgy tekintek a meggyőződésre is, mint valami pozitív dologra. Nem ellenkezője ez a hitnek, hanem a megérése. (A meggyőződés azonban nem ugyanaz számomra, mint egy rögeszme, amit már régen le kellene tenni, de nem megy, mert nem tudok továbblépni rajta.)

      Hit az, hogy megyek Isten után. Vele együttjárva mind jobban megismerem, milyen is Ő, mind mélyebben tapasztalom szeretetének mélységét - vagy magasságát? Ennek az örvendetes hozománya az is, hogy egyre többet értek meg akaratából, és amit megértek, ahhoz egyre inkább ragaszkodni fogok, hiszen kezdem kapiskálni, 'milyen rugóra kattog az Úr agya' és az enyém is egyre inkább úgy kezd kattogni...

      Örülök, hogy elolvastad a posztot. Jó, hogy itt voltál: nekem jól esett veled együttgondolkozni. Köszi az őszinte és nyílt problémafelvetést. Ha tudsz, gyere majd még, bármikor(!), ha időd engedi. Szívesen látlak. Addig is minden jót neked, áldjon meg az Úr Jézus!

      Törlés
  7. Azt hiszem, azt senki nem hányhatja a szememre, hogy nem a Bibliát forgatva gondolkodtam a kérdésekről. Sőt, épp az volt a célom, hogy megmutassam, melyek azok a helyek, amik számomra a hitemet igazolják. És hogy nem a dogmák bűvöletében élek, vakon.

    "...nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. ... Amint te a világba küldtl, úgy küldöm én is őket a világba." János 17, 15
    Én ezek után nem szeretném távol tartani magam a világtól. Jézussal a szívemben bátran élek a világban, mert ő legyőzte a világot. (János 16, 33) "...bízzatok, mert legyőztem a világot!"

    "A tudás azonban felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít." 1Kor 8,1-9
    Nem gondolom, hogy Esztivel való vita keserű vagy gyűlölködő lett volna, én nem annak szántam, Eszti részéről pedig abszolút nem érzem annak. Azt hiszem mindkettőnket Jézus iránti őszinte szeretetünk vezetett arra, hogy hitünk mellett érveljünk. Részemről építő volt, mert arra sarkallt, hogy alaposabban utánajárjak a Bibliában annak, amiben hiszek. Az, hogy nem sikerül meggyőznünk egymást, azt hiszem valahol természetes... Ő kérte, hogy hozzak fel igehelyeket, amik igazolhatják a nézetemet, ezért még egy utolsót hadd engedjek meg. Mert abban egyetértek, hogy a végtelenségik ne nyújtsuk a vitát, mert főleg én, hajlamos vagyok elkalandozni az alapkérdéstől.
    Ez pedig a megintcsak az I.Kor. 8. rész.
    "Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy bálvány nincs a világon, Isten meg csak egy van. Igaz, beszélnek istenekről, az égen és földön, mivel sok istenük és uruk van, nekünk mégis egy az Istenünk: Az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi mgunk is általa vagyunk."
    A Feltámadt Jézus, aki legyőzte a világot, mindenestől, nagyobb annál, minthogy egy általa teremtett dolog kiszorítsa őt a szívemből! Mert a Jézus istállóban született, ezért a szívemet kell pusztává tennem számára, mert ő ott szeretne újra és újra megszületni. És ha ő valóban megszületik a szívünkbe, akkor "tehát akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére. Se zsidót, se pogányt, se az Isten egyházást ne botránkoztassátok meg, mint ahogy én is mindenkinek kedvében járok." Jézus feltámadt, legyőzte a világot, amit ő nem elítélni jött, hanem megmenteni.
    Istennek Hála, az én hitem szerinti egyház sem robbant még fel, pedig már kétezer éves, sőt, véleményem szerint mindig újra és újra sikerült megújulnia. Mert Péter és az apostolok sem a fedhetetlen magaviseletük miatt lettek apostolokká, és Péter sem tökéletessége miatt kapta meg a kulcsokat és a szikla jelzőt, hanem mert képes volt újra és újra megújulni. És az irgalmasság cselekedetei sem hiányoznak, most ebbe se menjünk bele.
    Minden nap ünnep, de a Bibliában ez is benne áll:
    "Az egyik nap miért különb a másiknál, hisz a Napból árad minden fény az évben? Az Úr bölcsessége osztotta fel őket, ő tett különbséget idők s ünnepek közt. Néhányat fölemelt és szentnek nyilvánított, a többit mega köznapok sorába iktatta." Sirák, 33,7
    Isten áldása legyen mindenkin!
    Mariann

    VálaszTörlés