Gondolatok a húsvétról

Mert a keresztről való beszéd
bolondság ugyan azoknak,
akik elvesznek;
de nekünk,
kik megtartatunk,
Istennek ereje.
(1Korinthus 1:18)

Számomra nem vallásos ünnep. Nincsenek szokásaink, amelyek évről évre örömet hoznak, ugyanakkor le is foglalnak az előkészületekkel. Egy ideje azt terveztem el, hogy páskát fogunk tartani helyette, de ez az idén sem valósul meg, s talán nem is baj. Miért éppen páska? A húsvét körüli népszokásokkal nem tudok egyet érteni, mert mindegyik pogány gyökerekből táplálkozik. Locsolkodás, tojásfestés, nyulak és egyebek- semmi közük Jézus Krisztushoz. Nem keresztény jelképek, bár szeretnénk azt hinni, hogy azok, hogy megtarthassuk őket. Én nem akarom őket megtartani, de akkor mi marad az ünnepből? Milyen húsvéti szokás van, ami valóban Jézus kereszthalálára és feltámadására utal, s ami valóban megragadja az ünnep lényegét? Én nem tudok ilyenről, így az ünnepünket eddig még nem sikerült tartalmas szokásokkal megtölteni. Ha tartalmatlan az ünnep, akkor mi értelme megtartani? Hogyan lehet tartalmat vinni bele?

Én nem találtam eddig megfelelő külső tartalmat (ünnepet tükröző szokásokat), így ezek most nem részei az ünneplésünknek. Az az előnye megvan ennek, hogy mivel nem kell külső dolgokra készülődni, talán jobban oda tudunk figyelni a belső dolgokra (családi beszélgetések a feltámadásról, keresztyén filmek, elcsendesedés az Úrral). Mert a húsvét szerintem nem a külsőről szól, hanem a belsőről. Jézus áldozata személyesen értem lett, és ameddig ez nem jár át mélyen és nincsen hatással a mindennapjaimra, addig semmi értelme húsvétolni. Amikor megérint a feltámadás reménysége, akkor azt meg már nem tudom az ünnep kereteibe belenyomni, mert onnantól naponta megélem a húsvéti reménységet, és így ez ünnep öröme nem pár napig, hanem egész éven át tart. Így nem ez a nap az év legkülönlegesebb napja, mert minden nap különleges az Úrral.

Olyan ez, mint a gyerekeink születésnapja. Ha évente csupán egy napon részesítjük kiemelt figyelmünkben őket, és a többi háromszázhatvannégy napon teljesen elhanyagoljuk őket, nem figyelünk rájuk, nem mutatjuk ki a szeretetünket feléjük, akkor a születésnap egy napja semmi értékkel nem fog bírni gyerekeink szemében. Azt hiszem, Jézus is valahogy így van ezzel: Neki nem pár napunk kell az évből, hanem a szívünk és az egész életünk.

Ha egykor már megértettem, hogy mit tett értem Jézus, erre reagáltam is, behívtam Őt az életembe a főhelyre és azóta is Ő Úr bennem, akkor van alapja a feltámadásban való örömömnek.

Ha elhalványult a reménységem, akkor itt az ideje friss új reménységet találni Jézusban, hiszen a kereszt arról szól, hogy van még remény mindenki számára!

"Megváltva Jézus által, aki a mi Páskabárányunk"

Ha még soha nem értettem meg az Úr Jézus áldozatának lényegét, ha még nem ragadott meg, hogy Ő értem jött el, és az én bűneim miatt kellett szenvednie, hogy gyalázatos halálával kiengesztelje Istent- ha eddig még sohasem értettem ezt meg, és nem fogadtam el Jézus Krisztust megváltómnak és uramnak, akkor még húsvéti reménység nélküli, teljesen elveszett ember vagyok. Mert a feltámadás valósága egyben a pokol valósága is.

Mivel Isten kegyelme kiáradt, és ez a kegyelem Jézus halálában utat nyitott az emberiség számára, többé nincsen mentsége senkinek sem Isten előtt. Aki elutasítja Jézus Krisztust, aki nem teszi őt Úrrá a saját életében, aki nem adja Neki a szívét, amíg nem késő, az Isten ítélőszéke előtt önmaga fog számot adni önmagáért, és a bűnei büntetését önmaga fogja elszenvedni a kárhozatban. Mivel elutasította Isten tökéletes szeretetét, amelyet Jézus Krisztusban mutatott meg, elvetette a kegyelmet is, tehát kegyelem nélkül fog elveszni. Bár üres lenne a pokol, és mindenki megtérne! Isten ezt így akarja, de tiszteletben tartja a szabad akaratunkat, amellyel elutasíthatjuk Őt és a kegyelmét, és mondhatjuk Jézus áldozatára, hogy "nekem ez nem kell".

Mert úgy szerette Isten e világot,
hogy az ő egyszülött fiát adta,
hogy valaki hiszen őbenne,
el ne vesszen,
hanem örök élete legyen.
Mert nem azért küldte
az Isten az ő Fiát a világra,
hogy kárhoztassa a világot,
hanem hogy megtartassék általa.
Aki hiszen őbenne,
el nem kárhozik;
aki pedig nem hisz,
immár elkárhozott,
mivelhogy nem hitt
az Isten egyszülött Fiának nevében.
(János 3:17-18)

Húsvét az érthetetlen kegyelemről és Isten őrült szerelméről szól, amely minket, utolsó gonosztevőket magához ölel. Hogyan volt kész kivetkőztetni minket gyalázatos bűnrongyainkból és felöltöztetni tökéletes tisztaságú királyi ruhába? Hogyan volt kész legkedvesebbjét, egyetlen fiát odaadni értünk, hogy visszaszerezhessen minket magának? Olyan az Úr, mint egy kétségbeesett szerelmes... most még. De Ő igaz ítélőbíró is: mindegyikünk Neki fog számot adni.

Miről szól még húsvét? Isten emberiség iránti szerelméről, Jézus Krisztus tökéletes áldozatáról, amely egyedül és kizárólag képes megigazítani bennünket. Húsvét nem szokásokról szól, hanem rólam szól és Istenről. És rólad szól és Istenről.

Szeretnék a napokban elcsendesedni. Nem akarom, hogy a külső dolgok elnyomják a belső vágyat. Istenhez akarok menni imádságban és azt mondani: "Uram, köszönöm, hogy ennyit érek neked. Köszönöm, hogy a fiad halála nem volt drága azért, hogy engem meghódíts magadnak. Uram, meghódítottál. Nagyon szeretlek és akarom, hogy mindenkor Te uralkodj bennem. És köszönöm Jézus, hogy nem volt drága az életed, hogy értem odaadd."

Áldott húsvétot, szokásokkal vagy azok nélkül! Jézus Krisztus, Isten Fia meghalt, feltámadt és ma is él: és dicsőség Neki örökkön örökké!