Utolsó nap... Gyere el!

Kezdek izgatott lenni: a konferenciára jelentkezés utolsó napja van ma. Azé az otthonoktató konfié, amit már hónapok óta szervezünk, és amin én biztosan ott leszek- ha Isten is tart és élünk.:)

Remélem, hogy minden érintetthez eljutott a hír, de ha nem, akkor most még gyorsan!...

Ezen a héten szombaton lesz a napja, Bicskén. 3 hiteles előadó, 3 érdekes előadás: más-más szemszögből otthonoktatás. Sok család lesz együtt: van, aki már benne van, vagy hamarosan benne lesz; van, akinek ez az útja és van, aki még csak fontolgatja... És gyerekek, éneklés, lelki közösség, kérdezési lehetőség, s más, ami fontos lehet.

Ha érdekel és szeretnél kicsit olvasni erről, akkor itt találsz információt.

Készítettünk interjúkat is: mindhárom előadót mikrofonvégre kaptuk néhány gondolatébresztő szó erejéig.

Otthonoktatás és az apai szerep (David Potter)

Otthonoktatás és jó pedagógia (Simonfalvi László)

Otthonoktatás egy édesanya szemével (Jean Potter)

Van, aki már visszafelé vágja a centit szombatig, de én és F. még futunk néhány szervezési kört. Mi van most bennem? Kezd elhatalmasodni rajtam a 'közelavég-érzés'. Tudod, amikor a torkodban a szíved, agyad 4-5 pályán mozog egyszerre és minden telefonra összerezzensz, hogy biztosan most jön hír valami bukfencről, ami majd jól megnehezíti a szervezést...

Na jó, azért nem mindig ilyen szörnyű ez, és tulajdonképpen nagyon boldog vagyok ettől a konfitól, és hiszek benne, hogy jó döntés volt elindulni, nekiugrani a szervezésnek, de legyen már szombat és ne legyen semmi gáz, és, és, és,... Jól van, no, nem pörgetem már jobban túl. Ezen a ponton ember úgysem adhat békességet, csak az Úr. Nem félek, csak Őrá várok. Teljes izgalommal várom, hogy cselekedjen valami hatalmasat: hogy jöjjön el és legyen velünk az áldásával és töltse be az emberi hiányosságok okozta helyzeteket az teljességével. Mert csak Ő képes erre.

Áldás-várás: ez van bennem...