Előre bocsátom, hogy most nem képelek... erőm meg kedvem sincs most hozzá. Remélem nem baj. Valamivel ezelőtt Virág blogger-barátné játékra hívott, áruljak el hét dolgot magamról. Hmmm.
1. Van egy afrikai törzsi nevem, ami a nagybátyám haverjainak a nápolyi szóra asszociált, amikor kicsi voltam. Így lett a becenevem akkortájt Keksz. :D
2. 13 éve vagyok keresztény. Nagyon szeretem az Urat, bár a tetteimet a szavaimhoz igazítani- na, ezt még mindig tanulom. Ugyanabban az évben tértem meg*, amelyikben megismertem a férjemet. Úgy vagyunk mi ketten, mint a borsó, meg a héja: bolondozunk, együtt dühöngünk, együtt szenvedünk... és igen, én is nehezen alszom el nélküle.
(*megtértem = Jézus irányítására bíztam az életemet, aminek hatására Isten gyökerestül átformálta azt)
3. Rövid életem során belekóstoltam ebbe-abba, többek között:
balettórák, zongora tanulás, jazzbalett, francia nyelvleckék, utazás Afrikába, hangképzés. Habár egyikben sem merültem el komolyabban, azért azzal büszkélkedem, hogy alkalmi tapasztalataimat továbbadhatom majd az unokáimnak ("bezzeg-mikor-még-én-balettoztam!"- szerűen). :D
4. Nagyon szeretek olvasni. Sajnos nem teszem olyan gyakran, amilyen gyakran szeretném, időhiány-ugye (dolgozom a problémán...). Néha van időm, de nincs kedvem, máskor meg elkap a betű-szomjúság, és akkor muszáj MINDEN mást félretenni, hogy csillapítsam. Aztán elmúlik a szomj, és megy minden úgy, mint előtte. A papír-alapú könyveket élvezetesebbnek találom a világhálón olvasásnál. Talán mert a fizikai könyvek esetében megvan az embernek a "már-a-felénél-tartok" életérzése. De ezt leszámítva, ami ismeret és tudás, az jöhet bárhonnan, csak jöjjön- én befalom!
5. Két dolog, ami nagyon kivágja nálam a biztosítékot: az őszintétlen felnőtt és a neveletlen gyerek.
6. Majdnem van jogsim. De nincs. Hosszú történet...
7. Nem vagyok rendmániás, letettem már erről. Viszont kiegyensúlyozott vagyok, mint szemétdomb tetején a kiskakas.:D Gyakran van kupi nálunk, de emellett a gyerekek és én és a férjem is boldognak látszunk, és azt hiszem ez sokkal többet ér a 'tipp-topp-otthon-visító-porontyok-morcos-és-kiegyensúlyoztalan-feleség' szindrómánál... azért én igyekszem.:)
+1 Néha leülök, és muszáj alkotnom: mesét írni, festeni, firkálgatni. Ha nagyon szomorú vagyok, vagy valami nagyon megérint (pl egy szép táj vagy egy érzés), akkor rajzolok, verselek vagy dalt szerzek... Ez csak úgy jön, aztán hetekig hónapokig semmi. Nem vagyok művész, csak szeretnék az lenni, hehe. :D
Továbbdobom a labdát
Eszternek,
Hárpia Náncsinak,
Zoli Tesónak,
Ankának,
Gabkának és
Livnek. Gyere, játssz velem! :)
(Aki már kapott labdát mástól, vagy nem szeretne játszani, az szóljon, és akkor másnak dobom tovább.)
már játszottam:) azért erre a majdnem jogsis sztorira kiváncsi vagyok:) Én egyszer elkezdtem, ehúztak akkor 6 évig nem csináltam meg majd hat év mulva mikor már a 3. gyerekem vártam levizsgáztam mindenből elsőre:)
VálaszTörlésMajdnem-jogsim története:
VálaszTörlésHát valami hasonló. Mindenen végigmentem, viszonylag rövid idő alatt (elmélet, elsősegély, rutin), de a közúti vizsgára a vizsgáztató nem jól készített fel (minden alkalommal minden egyes teendőt előre mondott, és én a vizsgán szembesültem azzal, hogy teljesen erre hagyatkoztam, ergo nem tudok vezetni). Az első megbukás után nyár következett, amit különféle okokból kihagytam, és őszre sokat felejtettem (ami a vezetés gyakorlatát illeti, nem is nagyon volt miből, hehe). Akkor gyors egymásutánban 3x vizsgáztam- sikertelenül... az önbizalmam természetesen minden egyes alkalommal egyre csak fogyott, és az oktatóm sem pozitív irányba lendített (tudod, rontottam a statisztikáját). Többet kellett volna vezetnem a vizsgák között, de az oktatóm nem osztotta a véleményemet... Azt hiszem a negyedszeri vizsga volt az utolsó (lehet, hogy a harmadik), mert utána letellett az első vizsga letételétől számított egy év. Aki egy év alatt nem teszi le a jogsit, annak érvényét veszíti az összes megszerzett vizsgája. (Erről persze nem volt tudomásom akkor, amikor kihagytam a nyarat.)Szóval újra kellett volna mindent már megszerzett vizsgát is csinálni. Ez a gondolat annyira kiakasztott, az önbizalmam is megcsappant a sok bukástól... így úgy döntöttem, majd egyszer... máskor...vagy soha.
Ez kb. 9 éve történt. Azóta volt már, hogy vágyakoztam a jogsiszerzésre, de azért az a 4 megbukta jól beleégett a fejembe, és kicsit tartok a beégéstől. Meg folyton visszajön az a gondolat, hogy annyi a veszélyes helyzet az utakon. És az egy dolog, hogy én azon lennék, hogy szabályosan közlekedjek, de mi van, ha nem tudom elhárítani más felelőtlen, vagy vakmerő döntésének a következtében létrejövő baleset-helyzetet?? Biztos magamat vádolnám, hogyha történne valami.
Egyébként idén nyárra terveztem, hogy nekiugrok újból a jogsinak, de most anyagi okok miatt el(hó)napoljuk a dolgot...
Git, beszállnál a blogjátékba Hárpia Náncsi helyett??? Kérlek jelentkezz.:)
VálaszTörlésok, benne vagyok.. már pár helyen olvastam ezt a 7 dolgot, hát éredekes volt rólad "hallani"! A 4. pontban nagyon hasonlítunk!
VálaszTörlésKöszi, Git, kíváncsi vagyok a te hetedre. :) Jólesett olvasni, hogy hasonlítunk...;)
VálaszTörlésGit, ez vicces, a 4. pont olvasásásnál te jutottál eszembe :)
VálaszTörléspepita