Gondolatok a Máté 5-ről

Ma ezt olvastam. A Hegyi Beszéd eleje ez, és mi tagadás: elég tömény, de mindig inspirál engem. Meg kijózanít, ha esetleg elégedettséggel töltene el a szellemi szintem, az Úrral való kapcsolatom. Amikor mindennap sikerül leülnöm Bibliát olvasni és az Úr jelenlétében időt tölteni (nem mindig sikerül), akkor hajlamos vagyok ezt hitéletem beteljesülésének tekinteni. Ilyenkor jön a Máté 5 és a hasonló igerészek. Ó, jaj. Illetve: köszönöm Uram... hogy nem hagyod az egómat túl nagyra növekedni...

Néhány gondolat, ami ma különösen nekem szólt:

Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak. (9.vers)

Szóval akkor hogy van ez velem, meg a kiabálós számmal? Mindig is gáznak tartom, azt, amikor hangerővel próbálom sakkban tartani a gyereket. De olyan egyszerű így! Sokkal egyszerűbb, mint időt szánni arra, hogy megkeressem a 'baj' forrását (engedetlenség vagy tesóbántás vagy csak egyszerű viháncoló jókedv?) és szeretettel, békességre igyekezve jelen lenni a gyerkőcök életében. Rajta vagyok a témán, hogy így legyen...



Ti vagytok a földnek savai (sója- a szerk.); ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. (13. vers)


Mi lesz velem, ha elvesztem a savam-borsom?

Isten kegyelméből vagyok aki vagyok. Mi lesz, ha elvesztem ezt a kedves illatot? Amikor nem megyek az Úrhoz és nehezen megy az Ige-bújás, akkor nem a kiégés felé sodrom magamat? Ha nem engedem, hogy Jézus Krisztus megízesítse az életemet napról napra, akkor az élet kűzdelmei és pörgése vajon mennyi időt hagynak nekem mielőtt teljesen kiszívják belőlem a jókedvet, emberszeretetet és a békességet?


Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. (15.vers)


Nem azért gyújtotta lángra bennem a tüzet Isten Szelleme, hogy megpróbáljam eltaposni azt akkor, amikor igazi sötétségbe kerülök. Miért akarok elmenekülni, amikor nyílt szájjal kellene megvallanom, hogy kiben hiszek és mit tett Ő értem? Miért terelem el a beszélgetést, amikor az ismerősök vagy a családtagok számon kérik a döntéseinket, hogy miért nem adjuk oviba a gyerekeket, miért akarunk otthonoktatni, miért a biblia az alapja a gyerekeink nevelésének? A döntéseink, amiket a családunk életére nézve meghoztunk F.-fel, a legjobb döntések, amit hozhattunk: mivel Isten akarata nem kívül, hanem benne van ezekben. Miért olyan nehéz mégis képviselni, amiről tudom, hogy helyes? Persze mondhatnám, hogy értelmes módon vagy felebaráti szeretetből kerülöm a konfliktust. De ez nem az igazság. Valójában meg akarom spórolni a 'fénykedést'. Ezen is tudatosan dolgozni fogok...

És az uccsó:


Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (16.vers)

Jól esne, ha úgy kezdődne ez az ige, hogy "Fényljék". De azzal kezdődik, hogy "úgy fényljék"... Hogyan tudok úgy jót cselekedni, hogy az ne csak megmelengesse az emberek szívét, hanem Istent dícsérnék érte fennhangon? Nos, ez túlmegy a 'morcosan-megteszem-a-jót' kategórián. Jézus nevében kell a jót tennem, azt kommunikálnom is kell, és őszintén, szeretettel kell tennem.

Ez nem is olyan egyszerű. Azt hiszem következő hetem ezekkel a törekvésekkel fog indulni.

Köszönöm, Uram, hogy nemcsak a kezeimet kötöd le a gyerekek és a háztartás körüli teendőkkel, hanem a szívemet is lefoglalod a jó cselekvésére irányuló törekvéssel.