Csendvége és szivacsság

Nagyon hosszú ideig hallgattam. Nem hagytam el a blogoszférát, csak nem írtam. Pár hete Angliába költöztünk a családdal: nem véglegesen, de hosszabb időre. És ezzel együtt az elmúlt sok hétben befelé-élős időszakom volt.

Írhattam volna előbb is, és többször neki is rugaszkodtam. De úgy éreztem, hogy olyan 'semmilyen' az egész: nem én voltam, mert akkor még nem volt, ami kijöjjön belőlem.

Talán blog-betegség, nem tudom, de nekem sokszor vissza kell magamat fogni, mert amikor valami, bármi történik velem, vagy bennem, akkor rögtön megosztanám a gondolataimat, és blogolnék róla. Azonban amikor leírom, az már kifelé is megy, és én úgy vagyok ezzel, hogy amit még nem tanultam meg, ami még nem kiforrott gondolat, azt csak megélni szeretném, közzétenni nem.

Kicsit szivacsként működök: van, amikor az a jó, ha csak befelé szívom a nedvességet. Ilyenkor napokon, heteken át csak megélem a dolgokat magamban; s az Úrral, meg a közvetlen környezetemmel osztom meg. Kell, hogy megérjenek bennem a dolgok. Kell hogy átmenjen a szűrőimen és átformáljon, ha kell. És kell, hogy Istennel párbeszédben az adott dologhoz való megfelelő hozzáállást kialakítsuk. Hogy ne terápiás blogolás legyen, ami kijön belőlem, hanem valami más.

Ne értsetek félre; egyáltalán nem ítélem el, aki terápiás blogol. Sőt, engem is kísértget időnként, hogy a tőletek várt megerősítés végett írjak. De magamra nézve ezt nem tartom elfogadhatónak, hiszen másféle referenciám kell, hogy legyen: elsősorban nem emberek, hanem Isten. És persze emellett nagyon jól esik minden visszajelzés: gyakran áld meg az Úr egy-egy ti gondolatotokon keresztül.

Hálás is vagyok Neki, hogy felhasznál benneteket az én életem formálására. Többek között ezért is érzem úgy, hogy nektek is, meg magamnak is tartozom azzal, hogy arról írok, ami igazán fontos, hogy ti is arra reagáljatok, ami igazán fontos. Néha persze másról is írok, de azt is igyekszem a fontos dolgokkal összekötni.:)

Számomra tehát akkor van itt a blogolás ideje, amikor eleget szívtam fel ahhoz, hogy legyen mi kijöjjön. És ha már kijön, akkor olyan tudjon kijönni, ami elég kiforrott, és ami eléggé én vagyok. Ami nem álarc, és legfőképpen: ami áldás lehet a többieknek.

Most épp kifelé jövök a befelé élésből, és már meg tudom fogalmazni a dolgokat... A félig elkészült posztok végre be lesznek fejezve- jó reménység szerint hamarosan. Szóval nemsokára jövök. Te is szivacsként működsz?