Isten hozott a fedélzeten!


Nagyon örülök, hogy idetaláltál. Szeretettel ajánlom ezt az oldalt:
olvass, írd meg a véleményedet, mazsolázz kedvedre az itt olvasható tartalmakból.

Ha személyes kérdésed van, akkor küldj egy e-mail-t:
címemet az oldalsávban megtalálod.

Hasznos időtöltést és Isten áldását Neked:

Eszti :)

________________________________________________________



2009. május 21., csütörtök

Antiszociális otthonoktatottak?!



Otthonoktatással kapcsolatban kapunk mostanában hideget, meleget. Na jó, leginkább hideget.:) Egyelőre azért nem olyan vészes a helyzet, szeptembertől számítunk igazi konfrontálódásra az ismerősök, családtagok részéről. Aztán persze az is lehet, hogy kellemesen kell majd csalódnunk. Bár, ismerve az oviba nem járás keltette porfelhőt, azért ebben nem bízom annyira. :)
Mostanában eléggé foglalkoztat a szocializáció témája. A családban mi, felnőttek sokat beszélgettünk a napokban arról, hogy mit lehet erre mondani: persze megannyi érv van, de szeretnénk előre felkészülni arra, hogy e kérdésre ne csapongva, hanem összeszedetten reagáljunk. Hiszen ez az, amit mindenki elővesz a tarsolyából, mint első ellenérvet, amikor elhangzik az ominózus mondat "Doda nem fog iskolába járni, hanem itthon fogjuk tanítani, magántanuló lesz." Ezért aztán Férjem fogta magát, és írt egy otthonoktatós hitvédelmi írást- már ha létezik a fogalom... Eme igen jól sikerült szerzeményt közlöm alább, képekkel kiegészítve.
*** *** ***
Definíció szerint a szocializáció azt a folyamatot jelenti, melynek során egy gyerek vagy fiatal megtanulja a társadalmi szabályokat és megtanul azok szerint viselkedni.
Otthonoktató családoknak gyakran felteszik a kérdést: "hogyan fog szocializálódni a gyermeked, ha nem megy óvodába vagy iskolába?"
Hát vizsgáljuk meg ezt a kérdést a MAI társadalmi viszonyokra vonatkozóan:
Ott kezdeném, hogy a mai világ felfogása erősen posztmodern, azaz a definícióban említett társadalmi szabályok igen liberálisokká váltak.
Minden kisebb társadalmi csoportosulásnak megvannak a maga szabályai. Aki abból kilóg, az antiszociális. Minden szabályrendszer, ami nem törvénysértő, elfogadott. Ez azt jelenti, hogy ma már nincs egyetlen, mindenki által követett szabályrendszer.
Nem kell messzire menni, csak nézzünk be az iskolák életébe, nézzük meg a tanár-diák viszonyt. Míg 10-15 évvel ezelőtt a tekintélyelvűség uralkodott, ma ez olyannyira megváltozott, hogy szinte bármilyen konfliktus keletkezik a tanár és a diák között, először a tanárt vonják kérdőre.
Mivel az értékrendek széles skálája elfogadott, felmerül a kérdés, hogy MELYIK értékrendszerhez szocializálódik a gyermek? Azaz: melyiket tanulja meg, melyiket teszi személyiségének részévé?
A szocializáció, az értékrendek megtanulása a családban kezdődik. Tisztelet, igazságosság, becsületesség, tulajdonviszonyok, mások megbecsülése – ezek mind a mai társadalom alapjai, mint sokak szerint az is, hogy „szerezd meg, amit akarsz”, „állj a sarkadra és tiporj át másokon”, „jogod van törtetni, akár másokon keresztül is” stb.
És ez a kétféle értékrend egymásnak feszül, és úgy tűnik, az utóbbi kerül ki győztesen … mert az ember önző, egocentrikus, törtető. És ez a kétféle értékrend feszül egymásnak az óvodákban és iskolákban is. És az utóbbi elnyomja az előbbit.
Mert azt senki sem tagadhatja, hogy sok gyerek bizony lenyúlja a másikét, erővel elveszi azt, amit kinézett magának, hazudik vagy épp meghazudtol, semmibe veszi a kirendelt vigyázót és vég nélkül sorolhatnánk az etikátlan magatartás különböző megnyilvánulásait …
Miért van ez így? Mert a szocializáció NEM az óvodában vagy az iskolában valósul meg, hanem a CSALÁDBAN. És mégis, mindezek mellett, amikor a kérdést felteszik: „Hogy fog szocializálódni a gyereked?”, úgy tűnik, mintha az óvoda/iskola lenne a GARANCIA a szocializálódásra! És sokan bedőlnek ennek a demagógiának.
Mert ez bizony az! Ez az állítás a szülőkkel elhiteti, hogy a szocializációt az állami intézmények megoldják. Elhitetik azt, hogy olyan gyerekek kellenek, akik „a jég hátán is megélnek”, épp csak azt nem teszik hozzá, hogy a jég hátát emberek képezik, történetesen az én vagy a te gyermeked.
És ezzel eljutottunk arra a pontra, ahonnan az emberiség szocializációja indult: abba a korszakba, ahol a farkastörvény uralkodott.
Köszönöm, ebből a Lados család nem kér! Mi szocializáljuk gyerekeinket: megtanítjuk azokra a társadalmi elvárásokra, amelyek letűnőben vannak ugyan, de még tartják magukat. Ezt azonban az állami intézmények NEM tudják biztosítani, egyrészről azért, mert a gyermekek hozott értékrendszere messze elmarad a „szocializált” személy értékrendjétől, és mert a társadalom egy másik szabálya kimondja, hogy a gyermek jogai olyannyira erősek, hogy az már sérti a tanár jogait. Sajnos a szülők ezt örömmel veszik.
Otthonoktató szülőknek nem szabad bedőlniük a nyomásnak: biztonságban, tisztelettel, szeretettel kell megtanítani gyermekeinket az értékes társadalmi normákra. És amikor felnőnek és tisztelni fogják embertársaikat, ők viszont fogják tisztelni őket.
A Biblia is ezt tanítja. Ez törvényszerű. Én ezt akarom gyermekeimnek átadni. És Te?

16 megjegyzés:

  1. Én már megkaptam mástól,hogy ha nem viszem 2 éves korától oviba a gyermekem,nem fog szocializálódni!!
    Mindig lesz olyan,aki bele fog kötni valamibe,bármibe!Nem kell hagyni magad!És nem befolyásolni rossz irányba!

    VálaszTörlés
  2. Gondolj arra, ha összejövünk sok oo-s család és a közén keveredik egy olyan, amelyben a gyerek iskolába jár, akkor most ki is az antiszociális?:)

    Bocsika, nem akartam elviccelni a dolgot, mert nagyon tetszik, amit írtál, teljesen egyetértek, ezeket szoktam én is mondani.
    Hozzátéve még azt, hogy remekül szocializált gyerekekkel van teli a világ: nem tudnak viselkedni múzeumba, színházba, összefirkálják az épületeket, kocsit lopnak és agyonverik a haverjukat (mostanában hetente belefutok egy ilyen hírbe, annyira borzalmas).
    Én valamiért nem szeretném, hogy így szocializálják a gyermekemet!

    VálaszTörlés
  3. Jaj, annyira jó ez a bejegyzés, hogy belinkelem, és ott írok hozzá néhány saját gondolatot. Köszönöm!!!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szívesen.:) El fogom olvasni a saját gondolatokat a blogodon! :)

    VálaszTörlés
  5. Bizony, bizony ez ránk is vár még. Apukámat rettenetesen zavarja, hogy a négyévesem nem jár oviba. Apukám szerint ugyanis a sok elkényeztetett, mindentmegkap gyerek manapság csak ott tanul fegyelmet, rendet.
    Egyelőre csak annyit mondtam neki válaszként, hogy az óvodákról megvan a véleményem, és nem kérek belőlük. Nemrég pedig (húsvét hétfőn családi ebéd után) sógorom szapulni kezdte az ovit, ahová a hároméves kisfia jár. Pontosan ugyanazt az intézményt (amelyben apukám szerint a rend és fegyelem uralkodik) írta le a sárga földig, hogy mennyire rettenetesen nem törődnek avval, hogy a gyerekek káromkodnak, verekszenek, és otrombák egymással. Sajnos a kisfia is eltanulta, és engedetlen, szófogadatlan lett otthon is. Számoljunk csak, hány órát tölt az otthoni környezetben egy ovis:
    A reggel azzal telik hogy mindenki oviba, iskolába készül, időre be kell érni, általában 8 órára. Mire fél négy körül hazaér a kicsi, majd sorban a testvérei is, marad az esti fürdetésig 3 - 3,5 órája, amiben már a vacsi is benne van, ezalatt kéne elsajátítania az otthoni értékrendet. Ha az oviban 13.00 - 15,00 az alvásidő, de inkább kevesebb szokott lenni, akkor minimum 5 órán keresztül tanulta a modern társadalmunk értékrendjét.

    Sajnos, apukám arról is meg van győződve, hogy mi rosszul neveljük itthon a gyerekeket, hogy anyámasszonykatonája lesz így a fiúkból...

    pepita

    VálaszTörlés
  6. pepita, ha hűséggel neveled a bibliai értékrend szerint a fiaidat, akkor áldás lesz rajtad is és rajtuk is. AZ IDŐ TÉGED FOG IGAZOLNI!!

    VálaszTörlés
  7. Köszi, Eszti!

    pepita

    VálaszTörlés
  8. Hm, még eszembe jutott valami: az szerintetek eléggé megüti a jól szocializált mércét, hogy a négyéves fiunkkal meg a kétéves ikreinkkel 15-20 percen keresztül komolyzenei koncerten vettünk részt, ahol teljesen szótlanul szinte mozdulatlanul ültek és hallgatták a zenét? Tény, hogy nagyon jól játszottak a zenészek, de az is tény, hogy Dohnányit, aki azért nem vetette meg a disszonanciát...

    Vagy inkább sima ovis módra futkározni és ugrálni kellett volna nekik, vagy hangosan beszélni???

    Vagy esetleg az az antiszociális viselkedés, hogy a játszótéren az ovis gyerekek rendszerint elszedik az oo gyerekeim homokozós játékait, és ők odaadják anélkül, hogy galiba lenne belőle? Bezzeg ha megpróbálom visszaszerezni valamelyik jól szocializált ovistól a saját játékunkat... brrr...

    pepita

    VálaszTörlés
  9. Egy 2 éves gyerek figyelmi ciklusa percekben mérhető. Egyáltalán nem furcsa, ha egy gyermek nem bírja a kötöttséget. Nyilván szoktatni lehet, de vannak korlátok.

    Az, hogy egy óvodás hogy viseli a különböző zenei stílusokat, megint csak a családból hozott kultúra kérdése. Furcsa dolog, hogy némelyek azt gondolják, hogy majd az állami intézmény megismerteti és megszeretteti.

    Sok gyerekkel beszélek és jó részük utálja az iskolai zene órákat, miközben hobby szinten zenét hallgatni szeretnek. Tudatos neveléssel a gyermeket nyitottá lehet tenni több műfajra is.

    Az, hogy egy gyerek követelőzve elszedi egy másiktól azt, ami nem az övé, egyszerűen felháborító. Ha meg nem tudja normálisan elfogadni, amikor visszakérjük, az meg megint a nevelést minősíti.

    A kérdés: hogyan neveld gyerekedet úgy, hogy ne váljon mártírrá? És a válasz: legyen nagyon egészséges énképe, öntudata és stabil értékrendszere.

    EZ csak a család tudja megadni.

    oliveR

    VálaszTörlés
  10. Hát köszi oliveRnek ezt a nagyon jól összeszedett és szépen megfogalmazott "hitvédelmi" szerzeményt. Bevallom én ennél jóval sarkosabb és kategórikusabb tudok csak lenni a témában, ezért messzire kerülöm is. Hála Istennek, nem sok ilyen konfrontációban van részem. De ha mégis, használhatnám a Ti verziótokat? Kicsit barátságosabb, mint a sajátom. ;) Előre is köszi! :)

    VálaszTörlés
  11. Hát igen, Oliver, nagy kérdés, amit feltettél. Mert egyfelől gyerekünknek azt tanítjuk, hogy Jézus odatartotta a másik orcáját is, másfelől meg nem mindig tetszik, hogy szó nélkül hagyják, hogy kikapja a kezükből valami idegen gyerek a játékukat.
    Nem a mártíromságot akarok beléjük nevelni, hanem Krisztus követését. Ám, amint már előtte írtam, ez pl. apukám szemében mindig is anyámasszonykatonája viselkedés lesz.

    pepita

    VálaszTörlés
  12. Nagy dolog amit irtal, pepita! De orulok az oliver kommetjenek, amivel ugyan is egyetertek.
    Biztos nem konnyu egy szulonek sem a kornyezeti nyomasnak ellenallni, miuatn mar felbecsulte es biza nem a legjobb megoldasnak bizonyulnak bizonyos nevelesi elvek.

    Legyen az az en gyermekem, vagy a mase, jelenteletmben igyekszem az itt minelunk is elveszett SOCIALIS szabalyt alkalmazni, h nem kikapjuk a mas kezebol azt a valamit, hanem eloroszor SZEPEN KERJUK es kapjuk ha a masik adja; de ha eppen egyszerre mindenkinek kell, akkor felvaltost "jatszunk" 3-5...perc mulva tovabb kell adjak(pl.ha csorog az ora). Persze az egesz szabaly helyzettol, kortol foggoen varialhat, meg a valtasi ido is.

    Hat Isten adjon sok sok bolcsessseget minden benne hivo szulonek a neveleshez!- meg nekem is sokra van szuksegem. De irjatok ti is tippeket, pozitiv tapasztalattal.

    Orulok h idetalaltam; ujjabb dolgokra akadtam amin jol elgondolkodhatom.Legyetek aldottak!

    VálaszTörlés
  13. Kedves Névtelen és Pepita, köszönöm a kommentjeiteket.:) Névtelen, örülök, hogy megtaláltad a blogot, legyél üdvözölve szeretettel.

    Nem egyszerű dolog a saját gondolatainkat, meggyőződésünket mások elé tárni: ha az átlagtól eltérő véleményt képviselsz, bizton számíthatsz a rokonok és az ismerősök, s gyakran az ismeretlenek helytelenítő vagy becsmérlő szavaira is. Pedig nem őket akarjuk bosszantani, csak élni szeretnénk a meggyőződésünk szerint...

    De azt hiszem valami ilyesmi a keskeny út. Könnyű az árral azonos irányban úszni, akkor, amikor mindenki helyesli a döntéseinket pl. oviba és suliba járatás tekintetében. Na jó, azért nem felhőtlen egy olyan szülő élete sem, de legalább a környezete nem szól be neki időről időre... De nem féltem ám magunkat, hiszen tudjuk, Ki az életünk Ura, aki a kezében tart minket és vezet, és Aki a gondját viseli otthonoktató családunknak. ;)

    Legyen jó reménységetek, és magam is így vagyok: az idő minket fog igazolni, ha hűséggel megmaradunk abban, ami felől meggyőződtünk, hogy helyes, és amiben Isten is mögénk áll. Viszont ez nem évek, hanem évtizedek távlatában lesz mérhető, előbb nem. Ha visszanéz az a személy, aki most rossznak tartja a döntésünket, és egészségesen lelkű, felelősségteljes, értelmes és tevékeny embereket fog látni, amikor a gyerekeinkre néz, akkor talán, mondom, talán újragondolja azt, amiket akkor mondott, amikor még semmi sem látszott a döntésünk eredményéből...

    Mindazonáltal, nem a rokonainknak neveljük a gyerekeinket, hanem az Úr dicsőségére- ebben igyekszünk gyakorolni magunkat. Pepita, adjon erőt neked az Úr, amikor apukád nem a szeretet és a bizalom szavaival erősít téged! Isten áldása nyugodjon meg rajtad.

    VálaszTörlés
  14. köszönöm, Eszti!

    pepita

    VálaszTörlés