Isten hozott a fedélzeten!


Nagyon örülök, hogy idetaláltál. Szeretettel ajánlom ezt az oldalt:
olvass, írd meg a véleményedet, mazsolázz kedvedre az itt olvasható tartalmakból.

Ha személyes kérdésed van, akkor küldj egy e-mail-t:
címemet az oldalsávban megtalálod.

Hasznos időtöltést és Isten áldását Neked:

Eszti :)

________________________________________________________



2012. december 19., szerda

5 ok, amiért idén sem ünneplünk karácsonyt



Ünnepek, ünnepek, ünnepek. Advent van, és kevesebb, mint egy hét múlva "újra itt a szép karácsony...". Évek óta, amióta blogom van, a december végi időszak gyötrődés nekem. Gyötrődöm azon, hogy mondjam vagy ne mondjam a Nagy Vallomást: azokat a gondolatokat, amiket igaznak érzek, és amik évek óta egyre határozottabban vannak a szívemen a karácsonnyal kapcsolatban. Gyötrődöm, mert minden évben kapom a szívből jövő boldog karácsonyi üdvözléseket rokonoktól és ismerősöktől, itt a neten, sms-ben és személyesen is. Hiszem, hogy akiktől kapom, azok szívből gondolják, amit kívánnak, és bár bennem komoly ellenérzések vannak, nem akarom őket megbántani.

Gyötrődöm, mert a gyülekezetben is ott áll a karácsonyfa minden évben, mégpedig nem is kicsi - kis híján eltakarja a keresztet -, de nem akarok szólni, mert tudom hogy jó szándék van emögött is. Hallgatni viszont legalább ugyanolyan rossz, mint konfrontálódni (na jó, hallgatni szerintem rosszabb).

Gyötrődöm, mert ha nem mondom, ami bennem van, akkor szétfeszít belülről. Ha viszont mondom, akkor lehet, hogy emberek meg fognak sértődni, meg fognak botránkozni, meg fognak haragudni. Mert a karácsonyozás legalább annyira érinthetetlen és érzékeny téma az emberek legtöbbjénél, mint az iskolába járatás, vagy a télapózás. Még a hívőknek is - vagy még inkább nekik.

Ennek ellenére ebben az évben úgy döntöttem, hogy nem fogok hallgatni. Mert nem akarok már hallgatni, mindegy, mibe is kerül ez. Akik olvassátok a blogot egy ideje, tudjátok, hogy eddig is kimondtam azt, amit igaznak gondoltam, még ha ezzel egy merőben más véleményt is képviseltem, mint a környezetemben a legtöbben. Ebben a karácsony volt eddig a kivétel, de most már nem az. El szeretném mondani, amit gondolok, és szeretném megtanulni szeretettel képviselni ezt a nagyon árralszembenúszó hozzáállást, ehhez a 'neves ünnephez'. Elihuval együtt mondom:

Hadd feleljek hát én is magamért,
hadd tudassam én is véleményemet!

Mert tele vagyok beszéddel;
unszolgat engem a bennem levő lélek.

Íme, bensőm olyan, mint a bor,
amelynek nyílása nincsen;
miként az új tömlők, szétszakad.

Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak;
felnyitom ajkaimat, és felelek.

Nem leszek személyválogató senki iránt;
nem hízelkedem egy embernek sem;
mert én hízelkedni nem tudok;
könnyen elszólíthatna
engem a teremtőm!
(Jób 32:17-22)

A nagy vallomás ennyi: mi családilag nem ünnepeljük a karácsonyt, mert nem értünk egyet ezzel az egész ünneppel. Hogy így gondolkozunk, annak több oka is van, de előre mondom, hogy ezen okok között nem szerepel az, hogy a szektánk parancsolja nekünk, hogy így tegyünk.:)

Mi végre hát, hogy mi nem ünnepeljük meg a karácsonyt, amikor elvileg ez a hívők legjelesebb ünnepe??
- Itt vannak az érveim:

1. Sem az apostolok, sem a korai egyház nem ünnepelte meg Jézus születésnapját. Maga Jézus sem parancsolta, hogy ilyen módon emlékezzünk meg Őróla. Helyette azonban azt mondta, hogy rendszeresen emlékezzünk meg a haláláról, amíg eljön. Ha karácsonykor az Úr Jézus az ünnepelt, és Ő nem akarja, hogy megünnepeljük Őt, akkor miért ünnepeljük mégis?

2. Jézus biztosan nem ezen a napon született. Ha mindenáron meg akarnánk ünnepelni születését, akkor nem december 24-én kellene megtenni, mert ez biztosan nem a napja, és erre több bizonyíték is van. Például, hogy az evangéliumok leírása szerint akkortájt a pásztorok kint legeltették a nyájaikat. December és február között azon a vidéken is nagy hidegek vannak, így akkor a pásztorok nyájaikkal védett helyre vonulnak. Az, hogy ők nem védett helyen, hanem a szabadban éjszakáztak, amikor az angyali szózat hozzájuk érkezett, egyértelművé teszi, hogy a tél kellős közepén nem születhetett a Megváltó. Egyes feltételezések szerint január 6-án, de még valószínűbb, hogy októberben született meg Jézus Krisztus.

Érdekes, hogy a zsidóknak mindegyik ünnepe a Messiásra mutat. Messiáshívő zsidók szerint az év első három ünnepe Jézusban már beteljesedett próféciákra emlékezik, az év másik három ünnepe az előttünk lévő időszakról szóló, még be nem teljesedett próféciákat tartalmazza. (Persze, azok a zsidók, akik nem hisznek Jézusban, ezt tagadják, de a messiáshívők állítják, hogy a zsidó ünnepek egyértelműen Őrá mutatnak, Benne teljesednek be.)

A zsidó év első nagy ünnepe, a sátoros ünnep egy logikus születési időpont, ami megmagyarázza azt is, hogy miért nem volt József és Mária számára hely a fogadókban. Nem a népszámlálás miatt, hanem mert Betlehem közel esik Jeruzsálemhez, ahol a többnapos sátoros ünnepre évről évre sok ezer zsidó ment föl ünnepelni. Ha Jézus valóban az októberi sátoros ünnep idején született, akkor még inkább értelmet nyer, hogy

És hallék nagy szózatot,
amely ezt mondja az égből:
Ímé az Isten sátora
az emberekkel van,
és velök lakozik,
és azok az ő népei lesznek,
és maga az Isten lesz velök,
az ő Istenök.
(Jelenések könyve 21:3)

3. Karácsony időpontja több kultúrában pogány ünnepek dátuma. Ez még kevésbé teszi alkalmassá, hogy az Urat ezen a napon ünnepeljük. Pedig valójában éppen ezek miatt a pogány ünnepek miatt lett karácsony Krisztus születésének ünnepe! A vallási vezetők ugyanis -akik annak idején erőszakkal 'térítették' a valláshoz az embereket- nem akartak szembekerülni felzaklatott tömegekkel azáltal, hogy megtiltják nekik a régóta ismert és igen népszerű pogány kultuszokon való részvételt. Inkább 'elkeresztényiesítették' a pogány ünnepet, hogy az emberek újult formában, de továbbra is a régi módon ünnepelhessék a bálványaikat. Ezekben a kultuszokban nem számított, hogy milyen szívvel van jelen az ember, hogy kire gondol, és miként magyarázza a szimbólumokat, mert a kultuszokon csupán a részvétel volt a fontos.

4. A karácsonynak valójában semmi köze Jézus Krisztus születéséhez. Persze, rá lehet húzni keresztény magyarázatot mindarra, amit karácsonykor teszünk, de valójában azok az elemek, amelyek az ünnepek alapját képezik, mind pogány elemek. Ezen elemek nélkül nincsen igazi karácsony, mivel az 'ünnep varázsát' nem a Jézus születésére való emlékezés, hanem a karácsonyi kellékek megléte adja. Feldíszített fenyő, nagy kajálások, ajándéközön - hagyjad el a kellékeket, és nem marad semmi sem az ünnepből! Ha Jézust elhagyod belőle, azt senki sem veszi észre - nézzük csak meg, milyen önfeledten merül bele ebbe az úgynevezett keresztény ünnepbe a vallásos és vallástalan világ java része is!

Hogyan lehetséges, hogy egy valóban keresztény ünnep azoknak is sokat jelent, akik kizárólag vallással rendelkeznek, de élő hittel nem? Hogyan lehetséges, hogy a szeretet ünnepe a nem hívőknek ugyanakkora örömet okoz, mint nekünk, amikor ez nem lenne lehetséges, ha valóban keresztény ünnepről lenne szó! Az Ige szerint a világnak bolondság a mi hitünk, a keresztényeknek azonban mindenük ez a hit. Ha Jézus szabadon elhagyható az ünnepből (vagy Jézuska formában van csupán jelen), ugyanakkor a karácsonyfa, mint fő elem (ami ráadásul semmi módon nem kapcsolódik az állítólagos ünnepelthez, magához Jézushoz) nélkülözhetetlen, akkor miért állítjuk, hogy ez az ünnep Jézusról szól? Ez az ünnep nem Róla szól.

"A világ másként ünnepli a karácsonyt, de mi tudjuk, hogy ezen napon a mi Megváltónk az, aki megszületett!" - hangzik a szószékekről. Ám valóban így van ez? Mi máshogyan ünnepelünk? Miben más ez a mi ünnepünk, amikor pontosan ugyanazok a kellékek, és ugyanaz az 'ünnepi varázs' is, mint azoknál, akiknek nem személyes Megváltójuk Jézus?

Elgondolkodtató, hogy vannak, akik a világban élnek, mégis jobban érzik a hívők karácsonyhoz való viszonyulásában az ellentmondást, mint mi, keresztények, akik már megint nem akarunk látni...

5. Jézus Krisztust felnőttként látták elmenni a tanítványok, ezért a 'kisjézusra' való emlékezés nem logikus. Amikor írók, költők és mindenféle neves emberek születési dátumáról megemlékezünk, akkor mindig felnőttként emlékezünk rájuk (hacsak nem gyerekként hunytak el). Egyedül Jézus Krisztus van infantilizálva.

Karácsonykor gyakori, hogy a gyerekeket azzal manipulálják, hogy "vajon, ha a kis Jézus ma nálad kérne szállást, akkor adnál-e neki helyet az otthonodban vagy a szívedben?" Nyilván adna, hiszen ki az, aki ellen akar állni egy cuki csecsemőnek? Ez viszont nagyon manipulatív kérdés, ráadásul nincs is igei alapja. Hiszen Jézus Krisztus, mint felnőtt férfi, hagyta el a földet, és az Atya jobbján, mint megdicsőült Fiú van jelen. Ő ítélni fog, és akkor nem lesz kisjézuskázás.

Krisztus követségében állva az embereket nem egy szeretetéhes gyámoltalan újszülötthöz, hanem az élő Istenhez, mindenek Urához kellene hívogatni december végén is. Ez nem a részvétre való apellálás, hanem ultimátum kell, hogy legyen. Mi vagyunk Isten irgalmára szoruló bűnösök, akiknek kegyelemre van szüksége - nem az Isten Fia!



 

108 megjegyzés:

  1. Értem, amit írsz, megértem, hogy nálad, a szívedben nincs helye karácsonynak - azt hiszem, ezáltal nagyon sok szépségtől fosztod meg magatokat, de ugyanakkor vallom, hogy csakis az a helyes, amikor saját meggyőződésed szerint cselekszel.
    Mivel a karácsonyban - bár egészen biztos vagyok abban, hogy Jézus valóban nem karácsonykor született, hanem ahogy írod is, ráhúzta a keresztény egyház a pogány fény születése ünnepre ezt a dolgot, hogy mindenki számára fogadhatóvá váljon - nincs benne semmi rossz, semmi bűnös akkor sem, ha épp fölösleges, számomra egy nagyon szerethető ünnep.
    Egész év során ilyenkor figyelnek leginkább egymásra az emberek, ilyenkor vannak leginkább együtt a családok és bár szerintem sokkal többször kellene erre figyelnünk, nem csupán az év egyetlen időszakában, ez is jobb, mint ha egyáltalán nem tennénk.
    Ebben az időszakban a nem hívő ember is elgondolkodik, formálhatóbb, könnyebben eltalálja egy-egy mondat, amitől esetleg elindul a hívővé válás útján. Ez saját tapasztalat is, láttam én már saját szememmel olyan embert, aki megnézte pár éve a karácsonyi rockopera előadásunkat, majd szenteste megjelent a templomban, mert valamiért úgy érezte, mennie kell.... És ez jó!
    Lehet, hogy Jézus nem kérte, hogy emlékezzünk meg születéséről, de nem tiltotta meg. És ha ezzel a szeretetet, az egymásra való figyelést, törődést közelebb hozzuk, szerintem Ő is áldását adja.
    Tégy úgy, ahogy szíved diktál, számodra biztosan az a helyes, a jó. Nem kötelező karácsonyt ünnepelni - a Jehovák sem teszik. Én ünneplem, s bár erre az időszakra esik, hogy a gyerekeimnek elmesélem Jézus születését, mesélem nekik a Jóisten nagyságát, szeretetét - nekem így könnyebb, a gyerekek számára pedig szerintem izgalmas és örömteli és könnyebben fogadható, mint pl. a Húsvét - azért nekem a karácsony elsősorban a szeretet, a család, a béke ünnepe, néhány nap, amikor még a fegyverek is elhalkulnak a világban, néhány nap, amikor talán nem felejtünk el annyit adni magunkból, amennyit jó lenne, ha többször tennénk. Számomra ez felemelő, közelebb hozza az embereket, csordultig tölti a lelkemet - s ez ellen azt gondolom, az Úrnak sincs kifogása. :-)
    Nem mondom, hogy boldog karácsonyt, de mondom, hogy áldott, békés, szeretetteli napokat kívánok nektek most és az év többi részében is, szeretettel: Gabka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gabka, köszönöm a hozzászólást. Nem kétlem, hogy jó szándék vezérli az embereket a karácsonyra készülődésben. Az sem kétséges, hogy egy szeretettel megélt ünnep hosszútávú pozitív élmény, és szép emlékeket hoz elő mindenkiből. De, amikor keresztényként teszem mérlegre az ünnepet, akkor egészen más alapon 'mérek'.

      Istennél nem lehet semleges a karácsony, mert Nála a cél sosem szentesíti az eszközt - még, ha oly nemes dolgokról van is szó, mint a szeretet, egymás megajándékozása, családosan együtt töltött idő, egymásra odafigyelés vagy időleges fegyverszünet. Ő nem azért létezik, hogy a szívünk vágyait betöltse, vagy hogy szabad kezet adjon nekünk a saját szívünk alapján meghatározni, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Mi vagyunk azért, hogy az életünkkel Őt tiszteljük. De nem akárhogyan, mert az Úrnak nem mindegy a forma, amiben Őt tisztelik. Neki erről (az Ő tiszteléséről) egészen konkrét elképzelései vannak, ami felől nem hagyott minket tudatlanságban: a Bibliában pontosan kinyilatkoztatta. A pogányságtól (mint szemléletmódtól) mindig is szigorúan el kellett határolódnia Isten népének, és ez ma sincsen másként. Mert Isten nem változott meg a régi idők óta, ahogyan az elvárásai sem. Értem az érzelmet, ami karácsonykor eltölti az emberek szívét, de meg vagyok győződve, hogy az Úr nem örül annak, hogy valami olyanban veszünk részt, aminek ennyire sok köze van a pogánysághoz.

      A karácsony akkor sem fog az Ő Fiáról szólni, ha ez időtájt oly sokan hivatkoznak is Őrá. Szólni fog viszont rólunk és az ajándékokról és a fenyőfáról és az ünnepi megavacsiról. És az a baj, hogy úgy teszünk, mintha egy kicsit Róla is szólna, hogy ne kelljen szembesülnünk azzal, hogy az Úr Jézusnak semmi köze az ünnepünkhöz, az ünneplésünköz, mert nem is lehet.

      Szeretni, odafigyelni, fegyverszünetet tartani, Jézusról beszélni a gyerekeinknek, pedig az év többi napján is ugyanolyan jól lehet, mint ilyenkor. Ehhez sem kifejezetten a karácsonyra van szükség, inkább elkötelezettségre. Hogy -ahogyan te is írtad- ne felejtsünk el "annyit adni magunkból, amennyit jó lenne, ha többször tennénk".

      A Nagy Vallomásom után most már én is felszabadultabban nem-kívánok boldog karácsonyt. De nyugodt és szeretetben megélt utolsó heteket 2012-ben, igen. Puszillak.:)

      Törlés
  2. Eszti, sok dologban igazad van, sőt, minden igaz, amit itt leírtál. De ezekből a tényekből (karácsony időpontja, pogány eredet, logika, karácsonyi kellékek, Bibliában sincs utalás az ünneplésre) nekem nem következik, hogy akkor nem is ünnepeljük. Ellenkezőleg: inkább igyekszünk úgy ünnepelni, ahogyan az méltó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Virág, nem látom az ünnep méltó ünneplésének a módját, ha keresztény szemszögből értelmezzük a 'méltót'. Ha egy ünnep pogány eredetű, és a kellékeiben is a pogány, akkor egy kereszténynek nincs rajta mit ünnepelni. Azért ünnepeljük mégis, mert nem akarunk elszakadni attól, amit megszoktunk, amiben kényelmesen érezzük magunkat.

      Tudom, hogy nem mindenkinek üres külsőség az ünnepe. Egy tartalmas ünnep megszervezése nagy belefektetett munkát kíván. De nem az a kérdés, hogy meg tudjuk-e tartalommal tölteni december 24-ét, hanem az, hogy van-e egyáltalán értelme, van-e létjogosultsága ennek az ünnepnek a hívők életében. Hogy tetszik-e ez az Úrnak.

      Törlés
  3. Egyetértek veled Eszti! Amiért mi most mégis ünnepeljük (de csak finoman, mert most sem bírok sokat, és eddig is csak tehernek éreztem az ünnepi készülődést) az az, hogy szeretnék ünnepeket, jó hangulatot, jó családi közösséget, örömet, mert úgy érzem, hogy ez most hiányzik nálunk. De egyre inkább látom, hogy butaság halálra készülődni különösen, ha valakinek ilyen teher mint nekem, és nem ízig vérig konyhatündér, stb, és aztán idegesen összeesni, vagy hallgatni, hogy "én nem ezt a sütit szerettem volna, és nem ezt az ajándékot"

    Ha nem együtt takarítunk, mézeskalácsozunk, főzünk és sütünk, akkor semmi értelme szerintem, és nálunk csak annyi lesz, amennyibe a gyerekek is beszállnak, mert én nem vagyok robot, aki mindenkit kiszolgál, míg ők mesét néznek.

    Nekem kimondottan ellenszenves ez a karácsonyi nagy empátia a világban. Ilyenkor mindenki ad, ha lehet úgy, hogy mindenki lássa, de arra nem gondol, hogy a szegény család, akire rázúdított mindenki mindent egyszerre, ezt talán éppen teherként éli meg, hiszen hiába kap két nap alatt egy évre valót, ha esetleg nem tudja eltárolni, stb. JObb lenne, ha mindenki egész évben adakozna, amikor szükségben levőket lát. Csak ugye ez nem olyan látványos.Néha hajlamos vagyok elhinni, hogy én érzéketlen vagyok, mert nem készítettem cipősdobozt, holott egy éve szinte minden vasárnap jön ebédre egy szegény kislány, és olyan természetes, hogy eszembe sem jut, hogy "adakozom".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Eszter a gondolataidat. Főképp amit az "adakozásról" írtál. Én még keresem a formáját ennek a fajta gyakorlati segítésnek. De ez a szentimentalizmusba torkolló karácsonyi 'deszeretjükegymást' (amikor más alkalmakon kiderül, hogy dehogy), ez engem is zavar. Mondjuk engem az egész karácsony, úgy egy-az-egyben.:(

      Törlés
  4. Kedves Eszter! Egyrészt teljesen igazad van. Egy igaz hívő minden nap megemlékezik Jézusról, nem csak egyszer egy évben.Karácsony semmi esetre sem Jézus születésnapja, hanem maximum az arról való megemlékezés. Az ünnepre nem Jézusnak van szüksége karácsonykor, hanem az embereknek. Ami talán téged is zavar, hogy ezt kevesen merik kimondani. Az ünnep lelki szükséglet, kilépés a hétköznapokból. Ha nem karácsony lenne, akkor lenne más, ezért tényleg nem igazán Jézusról szól, hanem az emberről. (aki persze gyarló) És tudom, hogy a hétköznapokon is meg kellene találni a harmóniát, szeretet...ki a Bibliából, ki máshogy, de a hétköznap az hétköznap, míg az ünnep megállás, teljes odafigyelés. Másrészt azt is gondolom, hogy amilyenek a hétköznapok, olyan lesz az ünneped is.Ha a fogyasztói társadalom karmai közt őrlődsz, akkor az ünnepre is rányomja majd a bélyegét. Ha a hétköznapok odafigyeléssel, törődéssel, szeretettel, munkával telnek, akkor az ünnepnap sem lesz kiüresedett, kirakat, látszat, akkor lesz értelme. Én sem tartom helyesnek a jézuskázást, angyalkázást, hisz ha valaki nem hívő, akkor minek, ha meg hívő, akkor hogy degradálhatja le a Megváltót ajándékhozó szolgálattá..
    A kellékekről:Szerintem akkor van gond, ha az eszközből cél lesz. Nem fenyőünnepet tartunk: Az örökzöld ág szimbólum. A legzordabb körülmények közt is megmaradó életet jelképezi. Az ajándék, jól megválasztva odafigyelés,örömszerzés. Pl: társasjáték, könyv a gyerekeknek= közös játék, olvasás együttlét. Ünnepi étel gondoskodás és valljuk be,szintén örömforrás, és az asztalközösség erejéről nem is beszélnék.
    Azon is sokat gondolkodom, hogy áll most a dolog a szeretet kérdésével. A alapvetően nem csak a hívők privilégiuma, minden emberben ott lapul. Egy pozitív, cselekvő erő, mozgatórugó a leghétköznapibb helyzetekben is. Persze a világ jelen helyzetét látva sokkal jobban kellene aktivizálni.
    Meg kell, hogy mondjam még, hogy én a te általad világnak nevezett oldalon állok, és ebben az az érdekes, hogy az elveink, gondolataink hitről nevelésről,szeméremről stb nagyon hasonlóak. A nem hívők világa szerintem sokkal árnyaltabb mit te látod, az erkölcs és tisztesség, szeretet, józan belátás még ott is létezik,( érdekelne a véleményed, hogy ez miként lehetséges)persze nem mindig és nem mindenhol, és ha nem akkor fordul ki magából világ.
    Még egy személyeset had osszak meg azért, hogy lásd, értem a véleményedet a karácsonyról. Mi a férjemmel minden éven megfeledkezünk a házassági évfordulónkról, és amikor anyukám felhívja a figyelmemet rá, akkor csak mosolygok, hogy mindegy is, mert kis túlzással minden nap olyan mint ha évforduló lenne. Szép napokat! Nóra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nóra, köszönöm, amit írtál, kiegészítetted, a posztot és el is gondolkoztattál. Csak pár gondolatot fűznék hozzá.

      Igaz, hogy az embereknek jól esik az ünnep, de egyáltalán nem mindegy, hogy mit ünneplünk. Hívőként nincsen létjogosultsága egy olyan ünnepnek, ami Jézusról nem szólhat (hiszen Neki semmi köze ehhez az ünnephez), de ha meg másról szól, abban a 'más'-ban egy keresztény nem vehet jó szívvel részt.

      És itt most nem az ajándékok, az asztalközösség vagy egyfajta ünnepi dísz az elvetendő, hanem maga a dec. 24-én ünnepelt karácsonyünnep, amely köré ezeket a tevékenységeket szervezzük. Mert lehetne bármikor máskor is asztalközösségben lenni a rokonainkkal, barátainkkal; gyerekeinket más időpontban is megajándékozhatnánk; a házunkat más apropóból és máshogyan is feldíszíthetnénk - a gond az, hogy nem akarjuk megtenni máskor, mert ekkor akarunk ünnepelni. Innentől ez már karácsony és ez így nagyon nem jó.

      Amit a szeretetről írtam, azt félreértetted. Nem gondolom, hogy a szeretet a hívők privilégiuma lenne, pontatlanul fogalmaztam, ha ez így jött le. Tudok arról, hogy van erkölcs, tisztesség, józan belátás a 'világban' is. Ez úgy lehetséges, hogy a 'bukott' világ is őrzi magában Isten tulajdonságainak morzsáit. Az emberekbe bele van kódolva az a lelki szépség, amely Istenből származik. Maga a teremtő 'tette bele' ezeket az emberbe. Sajnos a bűn eltorzítja ezt a szépséget, mégpedig olyannyira, hogy a tökéletes, szent és szerető Isten nem tud közösséget vállalni egyetlen emberrel - még a jónak mondott emberekkel - sem. Minden tettünk az ő szemében lázadás, mert nem Őrá mutat és nem Belőle indul ki. Minden szándékunk bűnös szándék, mert nem Hozzá visz közelebb, hanem öncélú: önmagunkról és önmagunknak szól. A Biblia bemutatja, hogy bűn alá vagyunk rekesztve, és ebből nem tud senki sem kitörni. Csak Isten tud kiemelni!

      "Ha a hétköznapok odafigyeléssel, törődéssel, szeretettel, munkával telnek, akkor az ünnepnap sem lesz kiüresedett, kirakat, látszat, akkor lesz értelme." Nagyon egyetértek! Még egyszer köszönöm, amit írtál.:)

      Törlés

  5. Kedves Eszter!

    Szerintem te egy kényszeres lázadó vagy, aki polgárpukkasztó és provokatív is egyben.

    Borka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Borka!

      Ez a poszt éppen arról szól, hogy nem örömömben 'lázadok', hanem azért, mert ha az igazsághoz szeretnék ragaszkodni, akkor nincsen más út. Lehet, hogy csak azért érzel polgárpukkasztónak és provokatívnak, mert annyira megkérdőjelezhetetlen és fontos neked a karácsonyozás. Talán rosszul esik még belegondolni is, hogy nem biztos, hogy van létjogosultsága ennek az ünnepnek egy keresztény életében (persze, nem tudom, keresztény vagy-e).

      A posztommal nem akartalak megbántani, de valóban úgy gondolom, ahogyan írtam. A fentieket nem szeretném sem visszavonni, sem 'leszelídíteni', mert ez az igazság, amiből nem tudok engedni.

      Szeretettel biztatlak, hogy te is járj utána mindannak, amit leírtam, és ha úgy gondolod, akkor változtasd meg te is az ehhez az 'ünnephez' való hozzáállásodat annak a fényében, amit találtál.

      Törlés
  6. Érdekes téma, igazságokkal. Klassz hozzászólások. Egy dolog zavar csak. (Majd utána is nézek.) Nekem Jób az egyik kedvenc könyvem a Bibliában. Azok között szerepel, amiket a legtöbbet olvastam. De neked nem úgy tűnik, hogy Elihu a legnegatívabb figura az összes szereplő közül? Igazságokat mond, de az előző 3 baráthoz képest talán semmi újat. Viszont rengeteget beszél és mindenkinél okosabbnak tartja magát. Nem tanúsít semmi együttérzést a szenvedő és igaz Jób iránt. A végén pedig Jób nem is méltatja válaszra, és Isten sem tekint az ő személyére. Nem hiszem, hogy te ilyennek látnád magadat...
    Egyébként én jobban szeretem a feltámadás ünnepét a születés ünnepénél, mióta hívő vagyok. Enélkül értelmetlen a kereszténység. Nem tudom, miért nincs nagyobb felhajtás húsvét körül. Pontosabban van, csak szintén teljesen másról szól. Szomorú.
    Pussz:
    Emi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Emi, Jób könyve nekem is egyik nagy kedvencem, de én úgy látom, hogy éppen Elihu a legpozitívabb figura (Jób mellett).

      Indokaim:

      1. Elihu beszédének kezdetén nagyon őszintén és egyenesen beszél (ebből idéztem én is a poszt elején). Átlátja a helyzetet, amit Jób másik három barátja nem vett le: vagyis, hogy amazok érvei gyengék, nem tudtak helyesen megfelelni Jóbnak.

      2. Elihu ugyanakkor empatikus is. Ezt mondja:

      "Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad." Jób 33:7

      3. Ő a legfiatalabb, ezért tiszteletet tanúsít a többiek felé. Mégis benne van a legnagyobb bölcsesség: Isten bölcsessége.

      4. Az, hogy Isten közvetlenül Elihu után szólal meg, nekem azt jelzi, hogy ő végre helyes irányba terelte Jób gondolatait: sikeresen előkészítette az Úr megjelenését, mert azt mondta, amit mondania kellett.

      5. Figyelemreméltó, hogy az Úr a történet végén (amikor a három barátot feddi) Elihut nem szólítja meg. Őt nem utasítja, hogy menjen Jóbhoz égőáldozatot bemutatni és Jóbot sem kéri, hogy imádkozzon őérte, szemben a másik hárommal. Ezek számomra egyértelmű bizonyítékai annak, hogy Isten Jóbhoz hasonlóan nem talált kivetnivalót Elihu beszédében sem, mivel helyesen szólt.

      Van pár nagyon rejtélyes ember a Bibliában, mint pl. Melkisédek, de Elihu is közéjük tartozik. Jób könyvében ő 'a semmiből' tűnik fel, és éppígy vonul ki történetből. Mindenesetre érdekes ember, nekem egyik kedvenc bibliai alakom.:)

      Amit a húsvétról írtál, azzal egyetértek és én is sajnálom, hogy így van. Az az időszak a másik nagy gyötrődésem - évről évre küzdök, hogy értelmet és jó szokásokat vigyek az ünnepbe pogányság nélkül. Nem egyszerű.:(

      Törlés
    2. "Kedvesem, az Örökkévaló, az én felépítőm, aki örök szeretettel szeretett engem, az én emberi testemet vette fel. Senki nem lett és nem lehet emberré értem, csak ő, az élő Isten örökkévaló Fia. Már itt áll a házam falánál... Nemsokára benéz az én világomba, emberi szemén keresztül, a teremtés rácsos ablakán... És tekintetével engem keres. Ó, édességes, szentséges, egyetlen Megtestesülés! Hogyan lehet az, hogy az keres engem, akinek senki és semmi sem hiányzik a boldogságához? Hogyan lehet az, hogy az jön el hozzám, aki mindent betölt jelenlétével? Miként lehetséges, hogy itt nézelődik az ablakon át engem keresve, ő, aki átlátja a mélységeket és a kerubok fölött trónol?
      Ezek a kérdések, ez a megdöbbenés a karácsony - semmi más és ami nem ehhez a csodálkozáshoz tartozik, nem is karácsony."
      /Barsi Balázs OFM/
      Amiről írsz az a racionális része a hitünknek, de van benne más is. Ez, amiről Balázs atya ír.
      Ha nem is ünneplitek, kívánom, hogy az a szeretet lakjék otthonotokban, ami Jézus születésével érkezett a Földre. Márta

      Törlés
  7. Kedves Eszti,
    én értem, amit írsz, de pont azt akartam rá reagálni, amit Virág: ebből számomra nem következik, hogy nem ünneplünk. Megkereshetnétek a számotokra megfelelő módot.
    Ezt írod: "Mert lehetne bármikor máskor is asztalközösségben lenni a rokonainkkal, barátainkkal; gyerekeinket más időpontban is megajándékozhatnánk; a házunkat más apropóból és máshogyan is feldíszíthetnénk - a gond az, hogy nem akarjuk megtenni máskor, mert ekkor akarunk ünnepelni. Innentől ez már karácsony és ez így nagyon nem jó."

    Ti ünnepeltek máskor, megcsináljátok ezeket az év egy másik napján?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Timi, Virágnak is azt reagáltam, hogy éppen amit írtál, az a karácsony problematikája számomra: hogy a keresztény hittel semmilyen módon nem egyeztethető össze. Nem arról van szó, hogy gond van a móddal, ahogyan ez az ünnep meg van ünnepelve - ha így lenne, akkor tényleg lehetne találni egy jobb módot a megünneplésére. De nem lehet. Nem lehet, mert nem kizárólag a mód a gond, hanem pl. az ünnep időpontja is (épp egy pogány ünnepre esik, ráadásul Jézus nem is akkor született).

      A karácsony ezen tények ismeretében (pogány ünnep, Jézus nem akkor született) csak meghasonlással ünnepelhető, hiszen karácsonykor az ünnep részeként elénekelt énekek és maga az ünnep is Jézus születésének jegyében telik. Nyilvánosan úgy is csinálunk, mintha valóban ezen a napon lenne Jézus születésnapja, még ha tudjuk is, hogy nem ekkor van (már, ha tudjuk). Ez így nincs rendjén: ez így szerintem keresztény meghasonlás, ami ráadásul a gyerekeket tudatosan félrevezeti (hiszen ők komolyan veszik, hogy ezen a napon született Jézus és nyilván az ünnepi varázs miatt nem fogjuk nekik elmondani, hogy nem így van).

      Ugyanakkor az is gond, hogy az ünnep kellékei nélkül nem ünnep az ünnep: el tudod pl. képzelni, hogy karácsonyfa nélkül ünnepelj karácsonyt? Mi megpróbáltuk: éveken keresztül próbálkoztunk az eredetitől eltérő módon, pogány elemek nélkül, megújult szokásrendszerrel ünnepelni, de nem működött igazán a dolog. Karácsonyfa nélkül az ünnep lapos lett, új szokásokat meg igen nehézkesen lehetett beleerőltetni az ünnepbe, hiszen ez egy meglévő hagyományokkal rendelkező ünnep... Több év karácsonyfamentes karácsonyi próbálkozás után jutottam el odáig, hogy teljesen hiábavaló dolog több erőt belefektetni a karácsony megreformálásába - nem reformálni kell, hanem nem kell ünnepelni.

      Az ünnepi kellékekre visszatérve, ha karácsonyfa van, az már nem jó, de ha nincs, akkor egyenesen értelmetlenné válik a karácsonyi ünneplés (ebből is látszik, hogy nemigen lehet Jézust ez ünnep középpontjába tenni). Amikor ez így megfogalmazódott bennem, akkor a hanuka, mint alternatív ünnep megünneplése mellett döntöttünk. Éveken át nagyon jól működött a dolog, a gyerekek megszerették, de mi felnőttek idén jutottunk el oda, hogy mégsem igazán jó így. Semmi bajunk a hanukával, de mi nem vagyunk zsidók, és így kicsit identitászavarosnak éreztük az ünnepet. Ezért idén 'családi ünnep' elnevezéssel saját ünnepet találtunk ki gyertyagyújtással, családi énekléssel, egyszerű, de számunkra tartalmasnak ígérkező ünnepi 'kellékekkel', úgy, mint családi társasozás, közös filmnézés, kicsi ajándék. A gyerekek tudják, hogy Jézus nem ebben az időszakban született, így nem is próbáljuk meg ebbe az ünnepbe Őt ilyen módon beleerőltetni. Csak együtt vagyunk és Őrá emlékezünk, Róla gondolkozunk, Róla olvasunk az Igében és Róla éneklünk. Ez a mi ünnepünk ma kezdődik és 7 napig fog tartani. (Igazság szerint szerettem volna még távolabb tolni az ünneplésünket a karácsonytól, de egyelőre nem toltuk máshová. Lehet, hogy jövőre másként csináljuk ezt, de most még nem tudok erről mit mondani.) Amint látod, még mi is keressük az utunkat ebben a karácsonymentes helyzetben, de úgy érzem, évről évre jobb lesz, mert évről évre közelebb kerülünk a valódi megoldáshoz.:)

      Törlés
  8. Na, szerintem nagyon jó ez a Ti ünnepetek :) (Lehet, hogy figyelmetlenül olvastam, de magával a karácsonyfával mi a probléma?)

    Én nagyon rugalmas vagyok, szerintem sokan sokfélét ünnepelnek karácsonykor, és egyáltalán nem kell Jézus születését beleerőltetni ebbe az ünnepbe. Persze, hogy nem ekkor született, és nem kérte, nem is kell őt ünnepelni, lehet ez a szeretet ünnepe vagy a családé, ahogy tetszik. Ahogy Ti is tulajdonképpen kitaláltátok :)

    Az időpontról: ez a téli napforduló ünnepe. Az emberek azt kezdték el ünnepelni, hogy hosszabbodnak a nappalok, visszatér a fény. Attól, hogy később egy erőszakosan államvallássá tett egyház pont ide tette a karácsonyt, a csillagok járása és a nap fordulása ugyanaz maradt. Hogy pogányok vagy nem, hittek-e Istenben, ugyanabban az Istenben hittek-e, mint mi, ezt nem az én tisztem eldönteni, a nappalok viszont ma is ugyanakkor kezdenek hosszabbodni. A fény visszatérését érdemes megünnepelni szerintem, függetlenül attól, hogy minek nevezzük és ki született akkor vagy ki sem :) Vagy kinek a születését ünneplik ezen a napon annak ellenére, hogy jól tudják, hogy nem is ekkor született, csak önkényesen, épp a "pogány" ünnep elfedésére ide tették az évfordulóját.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem nagyon fontos kérdés, hogy ki és mit ünnepelt ezen a napon, főként akkor, ha ilyenkor mi is szeretnénk valamit ünnepelni. (én mondjuk nem szeretnék semmit sem ünnepelni ezen a napon, de ez más kérdés)

      A különböző természeti jelenségek karácsonyhoz hasonló megünneplése pogány szokás. A régiek a nap-éj változásokra nem, mint egyszerű természeti jelenségre, hanem, mint valami misztikus dologra tekintettek: ilyenkor valójában az isteneiket tisztelték, és ez lényeges információ. Ha ugyanis elsősorban nem magát a fény visszatérését ünnepelték, hanem egy szellemi síkon zajló (valóságosnak hitt) változást, akkor ez így egy pogány ünnep megülése, ami már önmagában hitkérdéssé válik.

      Sajnos hiába tudja az emberek egy része, hogy Jézusnak nincsen köze a karácsonyhoz, sokaknál mégis a Jézuska viszi az ajándékot a fa alá. Hívő körökben a Jézuskázás talán annyira nem jellemző (ezt remélem legalábbis), az viszont igen, hogy Jézus születéseként ünnepeli meg a karácsonyt, még ha tudja is, hogy nem az. És ezen én nagyon nehezen tudok túllépni - de talán nem is kell.

      A karácsonyfa az eredeti pogány ünnep kelléke volt. Próbálják elkeresztényiesíteni, pl. hívő jelképekkel megmagyarázni a díszeit, de én úgy látom, hogy ez csak erőlködés. A karácsonyfa semmilyen módon nem fér bele Jézus születésének történetébe, vagyis semmilyen módon nem illik ünnephez. (Már ha valaki Jézus születésével hozza összefüggésbe a karácsonyt.)

      Törlés
    2. Mivel lassan ismét aktuális lesz nálunk is a karácsony-elkerülési-feszültség, rátaláltam a bejegyzésedre. Mi sem tartjuk, ugyanezen okokból. A faállítást még a Biblia is tiltja:
      "Bizony, a népek bálványai hiábavalók. Hiszen egy fát vágnak ki az erdőben, a mesterember keze készíti el baltával. Ezüsttel és arannyal díszítik, szögekkel és kalapáccsal rögzítik, hogy ne inogjon." (Jer 10:3-4)
      "A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy áldozati kalácsokat készítsenek az ég királynőjének, és italáldozatokat áldozzanak az idegen isteneknek, hogy fölingereljenek engem." (Jer 7:18)

      Törlés
  9. Érdekes és bátor témafelvetés, köszönöm. Amikor olvastam, rögtön az jutott eszembe, hogy a sokadik "társadalmi" karácsonyi ünnepségen (ovi, iskola, néptánc, balett, mindenütt persze csoportban és globálisan is) úgy éreztem, mindjárt kiabálni kezdek, hogy DÖMDÖDÖM! Mint Dömdödöm a Lázár Ervin mesében, amikor rádöbbent, mennyire elkopott a "szeretlek" szó.
    Azon minden évben feldühítem magam, leginkább tehetetlenségemben, hogy az összes közösségben, ahová félig-meddig, ilyen vagy olyan okból tartoznak a gyerekeim 2 héttel korábban elkezdik a karácsonyt ünnepelni. Így mire eljön a tényleges ünnep, már annyi karácsonyi dalt elénekeltek, annyi szaloncukrot és mézeskalácsot megettek és annyi gyertyagyújtást láttak, hogy elegük van az egészből.
    És persze a szólamok, hogy meghittségben és szeretetben ünnepeljünk együtt... Hogy lehet meghittségről beszélni egy olyan ünnepségen, ahol néhány százan zsúfolódunk össze egy aulában, és a jelenlévők nagy része még csak látásból sem ismeri egymást? És a szeretet? Az ovis ünnepségen alig hallottuk a műsort, annyi gyerek bőgött - akinek nem tudtak délelőtt 10-kor, munkaidőben (!!!) eljönni a szülei, azért sírt, akinek ott voltak, azért, mert nem értette, miért kell egy padon ülnie talpig ünneplőben feszengve, és miért nem mehet oda az anyukájához, és a szülők miért nem viszik őt haza az ünnepség után (mert rohannak vissza dolgozni). Aláfestésként volt éneklés a szeretetről és a vezető is beszélt a szeretetről meg a boldogságról. Kiabálni szerettem volna, hogy hahó, ne a boldogságról beszéljünk már, hanem vigasztaljuk meg a gyerekeket - gondolom, valahol itt kezdődne a könyörületesség.
    Engem az is felháborít, hogy milyen elítélően szokás nyilatkozni arról, ha a gyerekeimre költöm a pénzt (amiért megdolgoztam, összespóroltam, nem luxuskozmetikumokra vagy cigire költöttem el, stb.)= karácsonyi ajándékot veszek nekik. Nem sokat, és nem gagyit, tudatosan kevés ajándék van a fa alatt - azt tapasztaltuk, ha sok az ajándék, nem tudnak örülni neki, át se látják a kupacot -, de az nagy odafigyeléssel kiválasztott, általában sok szervezéssel megvalósított, személyre szóló meglepetés. Szóval erről szokás úgy beszélni, hogy az emberek ész nélkül vásárolgatnak, csak az számít, hogy minél nagyobb és drágább ajándékot vegyenek, és az se számít, ha gagyi, mert a sok környezetszennyező csomagolás csilivilije elfedi azt is. Pedig mennyivel nemesebb lélek lennék, ha ahelyett, hogy a gyerekeimre költöm a pénzt, támogatnám a bálnamentést, a kóbor mókusokat, a pékek énekkarát stb. Mert sajnos nagyon elanyagiasodott a karácsony - nálunk pl egyáltalán nem, és kikérem magamnak, hogy soha nem látott önkéntesek ezzel támadjanak le a bolt előtt, amikor csak a másnapi tízóraihoz szeretnék bevásárolni-, pedig sokkal inkább a lelkiségről kellene szólnia, de azért néhány száz forinttal támogassam már az ő ügyüket.
    Szóval, van baj ezzel a karácsonyosdival nem is kevés, és még egyszer köszönöm, hogy ekezdtél beszélni róla.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szívesen, ÉvaLéna. Bár sok őrlődés előzte meg ennek a posztnak a megírását, azért mégis meglett, ezért (is) köszönöm a visszajelzést, jól esik. És mindaz, amit írtál, elgondolkoztató - ez egy másik aspektus a karácsony negatívumai közül.

      "Pedig mennyivel nemesebb lélek lennék, ha ahelyett, hogy a gyerekeimre költöm a pénzt, támogatnám a bálnamentést, a kóbor mókusokat, a pékek énekkarát stb." Igen, sőt még jobb lenne, ha nem lennének gyerekeid, hanem magad is bálnamentő, vagy kóbor mókusok segítője lennél... Nem ezekkel a szervezetekkel van bajom, csak úgy érzem, talán túlságosan fontosnak gondolják az ügyüket, amikor vadidegen emberek pénzét igényelnék.

      Törlés
  10. Előrebocsátom, hogy nem azért vitázom, mert ne fogadnám el a Ti ünnepeteket, illetve a megszokott karácsonyotok hiányát, jó? Abszolút elfogadom, mindenki ünnepeljen azt és akkor, amit és amikor szeretne :) Azért vitázom, mert érdekes a téma és szeretek kulturáltan vitatkozni :)

    Rugalmasságom és toleranciám része, hogy szerintem attól, hogy a régiek a maguk isteneit tisztelték a téli napfordulóban, ma valaki teljesen más még ünnepelheti szimplán a fény visszatérését :) (Az én toleranciámnak még az is része, hogy miért ne tisztelhették volna ők a saját istenüket a fényért :) ) Érted, szóval ettől ma, ezer (vagy hány) évvel később Neked nem kellene pontosan azt ünnepelni, mint az úgynevezett pogány ősöknek. Nem is várja ezt el senki. Szerintem azt se, hogy a ma megszokott, hagyományos, jézuskás karácsonyt ünnepeljétek.
    Ugyanígy a karácsonyfa származásáról is hallottam többféle magyarázatot, lehet ezek közül valamelyiket a magatokévá tenni, teljesen elvetni, esetleg újat alkotni és azt mondani, hogy mi mondjuk az örök életet ünnepeljük ezzel az örökzöld fával, és ennek jegyében cserepes fenyőt venni, most csak mondtam egy példát :) Szóval arra akarok rávilágítani, hogy nem kell feltétlenül kereszténynek (keresztyénnek) VAGY pogánynak lennie valaminek, a világ nem fekete és fehér, a színek ezer árnyalata közül mindenki kiválaszthatja a magáét, sőt, festhet újakat is :)
    Saját tapasztalatom szerint amúgy pont hívő (lehet, hogy nem a Te fogalmaid szerint hívő) körökben szokásos a Jézuskázás. Hiszen aki nem hisz, nem fogadja el Jézus létét vagy isteni mivoltát, az nem fűzi köré a karácsonyt. Én hagyományos katolikus családban nőttem fel, mindig a Jézuska hozta az ajándékot, meg a rokoni, baráti körben is. Később ismertem meg nem hívő családokat, ahol egyszerűen egymást ajándékozták meg, vagy Télapót, más hasonlókat hívtak segítségül.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is szeretek kulturáltan vitatkozni és köszönöm, Timi, hogy jó partner vagy ebben.:)

      Értem a te álláspontodat. Igazad van: lehetséges önmagában a fény visszatérését ünnepelni. Számomra azonban nagy kérdés, hogy miért tenné ezt meg bárki?

      Ha valakinek fontosak az ősi (pogány) hagyományok, akkor az nyilván magukért az ősi hagyományokért ünnepel, nem azért, hogy kiragadjon egy részletet (pl. magát a természeti jelenséget) és lemítosztalanítsa az ünnepet. Amikor ősi dolgokhoz nyúlunk vissza, akkor azért tesszük, mert tetszenek a hagyományok, amelyek annak a régi ünnepnek a részét képezték. Ha karácsonykor valaki mondjuk a téli napfordulót szeretné megünnepelni, akkor nyilván a régi szokásokhoz fog visszanyúlni - azokkal fog ünnepelni -, máskülönben valami hibrid ünnepet csinál.

      Az is igaz, hogy nem lenne muszáj nekem ugyanazt ünnepelni karácsonykor, mint a pogány ősöknek. Ha azonban Jézust nem ünnepelhetem (mivel Ő máskor született), akkor nem marad túl sok verzió. Lehet, hogy nem akarok pogány ünnepet ülni, de amikor karácsony napján, karácsonyi kellékekkel kerülök karácsonyi hangulatba, azt már nemigen lehet elválasztani az eredeti ünneptől.

      Az is igaz, hogy megtehetném, hogy örökzöld fával mást ünneplek - de mi célból tenném ezt? A karácsonykor használt örökzöldek összekapcsolódtak a karácsonnyal (ha régebbre nyúlunk vissza, akkor a pogánysággal is). Arról van tehát szó, hogy amikor örökzöldet akarok használni, az azért van, mert a karácsony rabul ejtette a szívemet. Ha nem ejtette volna rabul, akkor nem ragaszkodnék a karácsonyi kellékekhez és nem tennék erőfeszítéseket arra, hogy a karácsony külső formáira más ünnepet, más jelentést húzzak. Akkor könnyedén el tudnék szakadni a karácsony kellékeitől.

      Elviekben el tudom tehát fogadni, hogy az örökzöldeknek más jelentéstartalmat gyártunk, mint ahogyan azt is, hogy a téli napfordulót mítoszok nélkül ünnepeljük. De nem értem, milyen motivációból tenne ilyet bárki.

      Ha új ünnepet akarok kreálni, akkor azokhoz új kellékek, új szokások és új jelentéstartalom kell. Ha a régivel ünneplem az újat, akkor tulajdonképpen a régit ünneplem...

      A jézuskázással kapcsolatban igazad van, de akkor én is pontosítok. Nem a hívő emberek, hanem a vallásos emberek körében szokás ez. Hívő alatt én egy bibliai értelemben hívő (vagyis újjászületett keresztény) személyt értek. Olyat, akinek Isten megbocsátotta a bűneit, és akit Ő új élettel ajándékozott meg, mert személyes döntése folytán Jézus Krisztus követésére szánta el magát hálából, amiért Ő a Megváltója lett. Enélkül a személyes döntés nélkül senki sem lehet hívő. Vallásos alatt olyan embert értek, aki kegyes cselekedeteivel szeretné elnyerni Isten tetszését, hogy ezzel a mennybe kerülhessen. (A kegyes cselekedetekkel amúgy semmi probléma, de az Ige kijelentése szerint ezek által nem lehet a mennyországba kerülni.)

      Törlés
  11. Szia Eszter, zugolvasód vagyok. Szerintem attól, hogy Urunk születésének napját nem tudjuk pontosan, még minden okunk megvan megünnepelni a tényt, hogy megszületett. (Ha lenne örökbefogadott gyermekem, akinek nem tudnám a születései dátumát, akkor is kineveznék egy napot szülinapnak...Mert örülnék, hogy ő megszületett.)A téli napforduló ünneplése valóban pogány dolog, de már nem ezt ünnepeljük. Szerintem Jézus a világ világossága. A világ világosságának születését pedig jó a fény újbóli növekedéséhez kötni. Ha már nem tudunk dátumot, akkor ebben én igenis látok logikát. Jézus valóban nem mondta, hogy ünnepeljük a születését, de az egymás iránti szeretet kedves előtte. Én például ilyenkor tudok az összes szerettemmel egyszerre sok tartalmas időt eltölteni. Mindenkinek olyan tartalommal bír a karácsonya, amilyennel megtölti azt. Azt bevallom, nem próbáltam, hogy külsőségek nélkül is ugyanaz lenne-e a karácsony...ez nagyon érdekes gondolat volt tőled. Minden jót kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves zugolvasó, örülök, hogy itt vagy.:)
      Talán van okunk arra, hogy Jézus születését ünnepeljük, de nem tudom, Ő egyetért-e ezzel, hiszen erre nem utasított, hogy tegyük. Ha viszont megünnepeljük Őt, akkor ne karácsonykor tegyük. Karácsony ugyanis biztosan nem az Úr születésnapja van, hanem épp ellenkezőleg: valamiféle pogány ünnepnap. Amikor karácsonykor Jézust akarom ünnepelni, az olyan, mintha lenne egy örökbefogadott gyerekem, akinek nem ismerném a születésnapját, de tudnám, hogy nem tavasszal született - mégis tavasszal ünnepelném őt. Ráadásul éppen a családi tragédiája napján... Ha valóban szeretem őt és örülök, hogy megszületett, akkor nem fogom arra a napra tenni az új születésnapját, ami távol esik az eredetitől. Főleg nem egy olyan napra, ami számára a legalkalmatlanabb az ilyenfajta ünneplésre.

      Annyit lehet tudni, hogy decemberben nem születhetett Jézus - egyáltalán nem logikus tehát ekkor ünnepelni. Az október sokkal logikusabb lenne, ha már mindenáron ünnepelni szeretnénk.

      Nálunk is karácsonykor gyűlik össze a nagycsalád, ezért 24-én anyósoméknál szoktunk lenni, de otthon nem ünneplünk. Jövőre szeretnénk ebben is módosítani (mármint a 24-és ünnepléssel kapcsolatban), de majd meglátjuk, hogyan sikerül. Úgy hiszem, lehet máskor is szeretni egymást: ha erre az év egyetlen napját tartjuk alkalmasnak, az nem annyira szeretet. Persze, szervezést igényel máskor összejönni, mert a karácsony nagyon adja magát, de nem lehetetlen dolog, ha az ember komolyan gondolja ezt.

      Abban igazad van, hogy mindenkinek olyan tartalommal bír a karácsonya, amivel megtölti azt. Nem mindegy azonban, hogy az, amit ünnepelünk és az, ahogyan ünnepelünk, tetszik-e az Úrnak. Egy ősi pogány ünnepet kompromisszumok nélkül nem lehet elkeresztényiesíteni és nem hiszem, hogy egy ilyen elkeresztényiesített pogány ünnep tetszik az Úrnak. Ezek a kompromisszumok pedig valóban léteznek. Tetten érhetőek a karácsony kellékei között, és abban is, hogy maga az ünnep gond nélkül megtartható Jézus nélkül, Őt beletenni azonban nehézkesen lehet. Illetve beletenni lehet, de a karácsonyi szokások között sohasem lesz Ő az ünnep középpontja, bármennyire keményen próbálkozunk is ezt egyéni szinten megváltoztatni.

      Törlés
  12. Nálunk ez a 6. szülinap a családban: Kristófé februárban, anyáé márciusban, Karináé és apáé szeptemberben, Barnié októberben, Jézusé decemberben. Neki is elénekeltük (többször is) a Happy birthday-t, adtunk neki ajándékot (megbeszélve, hogy "amit tesztek egyel a legkisebbek közül, velem teszitek azt"), és Őt ünnepeltük napokon át. Ja, hogy nem dec.24-én kellett volna? Legjobb tudomásunk szerint ekkor van a szülinapja. Ha a Biblia nem tartotta fontosnak a dátumot megadni, miért ne ünnepelhetnénk egy kinevezett napon? Nagynéném nov.7-én született, de nehogy már elnyomja a nagy nov.7-i ünnepet, nov.8-ra anyakönyvezték. Így ő nov.8-án ünnepel, nov.8-án köszöntik a szerettei. Hibázik? Nem hiszem, hogy a dátum a lényeg, sokkal inkább a szándék... De biztosan örömmel átvesz a postástól nyáron is szülinapi képeslapot:-)
    Persze tegyen mindenki a meggyőződése szerint:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lilla, én úgy gondolom, hogy ha már valakit megünnepelünk, akkor azt úgy kellene tenni, hogy az ünnepeltnek örömet szerezzünk vele. Vajon megkérdeztük arról az Urat, hogy Ő mit szeretne, hogy tegyünk érte a születésnapján? Tudjuk pontosan, hogy Ő mit gondol a mi ünneplésünkről vagy csak ráfogjuk, hogy biztosan örül neki, mert jó szándékkal tesszük, amit teszünk?

      A jó szándék nem elegendő Isten tetszésének megtalálásához. Én is kaptam már jó szándékból olyan csokit születésnapomra, amit abszolút nem szerettem - mert az ajándékozónak nem volt fontos, hogy melyiket szeretem, csak a szándék... Igaz, hogy ajándék lónak ne nézd a fogát, de azért remélem nem gondoljuk, hogy az Úr Jézusnak is így kellene hozzáállni a karácsonyozásunkhoz. Kérdezzük meg Őt, tetszik-e Neki, hogy 'pogány' karácsonyfával, pogány ünnepnapon, önmagunkat ajándékozva ünnepeljük meg Őt egy olyan napon, amelyik valószínűleg nem az Ő születésnapja!

      Ez nem az én meggyőződésemről szól. Lehet, hogy Isten azért nem tartotta fontosnak Jézus pontos születési dátumának 'kinyilatkoztatását' a Szentírásban, mert nem ez a fontos. Talán nem is kell ünnepelni, ezért nem fontos.

      Törlés
  13. Szia Eszter, gondolkodtam a dolgon. Én arra jutottam, hogy nem is baj talán, hogy a téli napfordulót régen pogány módon ünnepelték. Isten ura a történelemnek is. A gondolkodás és a vallás történelmének is. Már ez az ünnep is a világosság szeretetéről szólt. És előre mutatott, akkor is,ha mai tudásunk és a kinyilatkoztatás fényében már elfogadhatatlan a tartalma. Később a hanuka is a világosság győzelmét hirdette a sötétség felett. Aztán a kereszténységben a világ világosságának köztünk való megjelenését ünnepeljük. Urunk születésének története a kinyilatkoztatás része. Ha nem mondta is Jézus, hogy ünnepeljük, én biztos vagyok abban, hogy kedves előtte. Amit nem tilos, azt szabad. A mi Urunk megszabta, hogy mit ünnepeljünk, de nem szabta meg, hogy mit ne ünnepeljünk. Ránk bízta, a lelkiismeretünkre. A mai tartalma a karácsonynak már nem pogány, nem gyengíti az egyistenhitet. Ha elhagynánk a karácsonyfát, az ünnepi étkezéseket, összejöveteleket, akkor is örülne a legtöbb keresztény a karácsonynak. Elismerem, nem annyira. De örülni és örömet szerezni szabad. Sőt: üdvös. És az Isten Fia valóban gyermekként jött közénk, szabad a gyermek Jézusról is elmélkedni, örülni neki. És képtelenség lenne máskor ennyit ilyen módon együtt lenni. Most van szünet a gyerekeknek, most van előtte is, utána is pár nap minőségi idő. Most fordul a sötétség világosságba, most jó elmélkedni a világ világosságán. Köszönöm neked a bejegyzést, mert a te problémafelvetésed engem megerősített a saját hitemben, jó volt ezt most átgondolni. Isten áldjon meg érte.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igaz, hogy ami nem tilos, azt szabad, de honnan tudjuk, hogy nem tilos? A Bibliában pl. nincs kifejezett tiltás a cigarettával kapcsolatban sem, de mégis biztosak lehetünk abban, hogy Isten nem akarja, hogy dohányozzunk. A közvetlen tiltó parancsolatokon kívül vannak ugyanis igei alapelvek is, és azokat figyelembe véve, ha még hozzá a saját szívünket és szándékainkat, is megvizsgáljuk, egyértelművé válik számunkra Isten akarata.

      Az engedelmesség mindig a szívnél kezdődik és nem a törvény betűjénél. Meggyőződésem, hogy ha megvizsgáljuk magunkban, hogy miért ragaszkodunk annyira a karácsonyhoz, akkor a válaszok között nem fogjuk megtalálni azt, hogy "mert minden dologban az Úr tetszését keressük, és tudjuk, hogy Ő akarja, hogy ezen a napon, pontosan így, ezekkel a kellékekkel ünnepeljük meg a születésnapját".

      Nem igaz, hogy Isten nem szabta meg, hogy mit ne ünnepeljünk, hiszen a pogány elemekhez való visszatérést helyteleníti az Ige. El kell szakadni a pogány dolgoktól, mert azokkal idegen isteneknek teszünk tiszteletet, ami nem kedves az Úrnak. Az apostolokat közvetlenül követő egyházatyák még helytelenítették ezeket a mi ünnepeinket...

      A karácsony ünneplése nem egyéni, lelkiismereti kérdés, hanem úgy van, hogy ezt az ünnepet nem kellene megtartani, mert nem helyénvaló. Én így látom.

      Törlés
    2. Szia Eszter, az apostoli atyák korában még nem ünnepelték a karácsonyt, ezért nem is helyteleníthették azt. A régi pogány ünnephez meg semmi köze nem volt a keresztény karácsonynak. A kellékek és a dátum nem érinti a tartalmat. Istent a külsőségek szerintem nem érdeklik. A törvény szelleme valóban fontosabb, mint annak betűje, de a törvény szelleme is csak a pogány ünnepekhez való ragaszkodást tiltja. Azzal végképp nem értek egyet, hogy a kar. ünneplése nem lelkiismereti kérdés. A világon minden lelkiismereti kérdés. Az egész élet döntések sorozata, amit legjobb lelkiismeretünk szerint kell meghoznunk. Ami tehát nincs megtiltva, keresztény tartalma van és még a lelkiismeretemmel is összeegyeztethető, az biztosan ünnepelhető. Az ajándékozás is a szeretetről szól, semmi nem tiltja, sőt. (az ajándékozás alatt nem vásárlási dühöt értek...) A feldíszített fa pedig egyszerűen szép és ezzel az ünnep szépségéhez is hozzájárul, nem érintve annak tartalmát. Mindaz, amit karácsonykor ünnepelünk: az Ige megtestesülése és születése a kinyilatkoztatás része. Már ezért sem lehet pogány. Abban tényleg nem lehetek biztos, hogy Isten azt akarja, hogy ezen a napon és pont így ünnepeljem ezt az eseményt, de ezt a többi ünnepről is el lehetne mondani, kivétel persze az "ezt cselekedjétek az én emlékezetemre..." De egynél minden ker. felekezet több ünnepet tart. Vagy tévedek? Őszintén kérdezem, én katolikus vagyok, nem vagyok jártas a kisegyházak szokásaiban. Amúgy félre ne ért, én még véletlenül sem akarlak meggyőzni semmiről, hiszen ha valamit a te lelkiismereted tilt, akkor neked azt nem szabad megtenned. Csak azért írtam, mint zugolvasód, hogy tudd, a karácsonyt ünneplők között is vannak keresztények, és lehet az Úr születését szépen, szeretettel és a gyermekség evangélium középpontba állításával ünnepelni.

      Törlés
    3. Szia Névtelen!

      Tudom, hogy a karácsonyt meg lehet ünnepelni szépen, szeretettel is. De attól, hogy így ünneplünk, még nem lesz helyes is az ünneplésünk.

      Az apostoli atyák ismerték a karácsonyozást, és nem helyeselték. A kellékek és a dátum pedig teljes mélységében érinti a tartalmat, hacsak nem egy üres és tartalmatlan ünnepről beszélünk, amibe bármi belefér - nem gondolnám, hogy erről beszélünk.

      A karácsony egyáltalán nem lelkiismereti kérdés, mint ahogyan a világon semmi sem az! Nem a lelkiismeretünk vezet, hanem az Úr. A lelkiismeretünk jó irányzék lehet bizonyos kérdésekkel kapcsolatban -kiváltképp, ha Isten törvényein csiszolódott-, azonban nem a lelkiismeret a szilárd alapunk a döntések meghozatalánál. Nem vagyunk felhatalmazva látszat alapján dönteni, és nem is a magunk értelme szerint kell élnünk: hanem Isten az, aki lépésről lépésre vezeti a hívő embert; a Szentlélek formálja a dolgokhoz való helyes viszonyulásunkat, és az Ige az, amely irányt szab a lépteinknek!

      A feldíszített karácsonyfa lehet szép, mint ahogyan a kereszt lehet rút - mégsem az számít, ami a szem előtt van, hanem az számít, hogy Isten hogyan ítéli meg a dolgokat. Igaz, hogy karácsony pogány ünnepét 'elkeresztényiesítettük', de a feldíszített fának továbbra sincsen köze az Úr Jézus születéséhez. Nincs még egy olyan ünnepünk, ahol az ünnephez kapcsolódó tárgyak annyira távol állnának az ünnep vélt lényegétől (Krisztus születésétől), mint ebben. Ez kizárólag azért lehetséges, mert az ünnep valódi lényege nem Krisztus születése.

      Úgy gondolom, hogy minden egyes ünnepet külön-külön kell megvizsgálni és Isten akaratát keresve eldönteni, hogy Neki kedves-e, ha megtartjuk - és ha igen, hogyan ünnepeljük jól. Nem az egyházunkat kell követni, hanem Krisztust. Az Egyház Krisztus teste, de a látható egyház nem azonos a láthatatlan Egyházzal: a szentek valódi gyülekezetével. Ráadásul még a láthatatlan Egyház tagjai is tévedhető emberek. Ezért azt mondom, egy ilyen kényes témával kapcsolatban, mint az ünnepek, nem elegendő egyházi hagyományainkra és régóta meglévő szokásokra építeni. A Biblia alapján felszólít Isten minket arra, hogy mindent vizsgáljunk meg.

      Nem ítélhetünk látszatra. A mindenható Isten személyesen vezeti a hívő embert. Az élő hit a kereszténység fémjelzője: vagyis az az állapot, hogy az embernek személyes kapcsolata van az Atyával, aki egy valóságos, élő személy. Az Úr képes személyesen vezetni az embert - és az ember képes személyesen reagálni erre a vezetésre. Ha ezt még nem tapasztaltad meg, akkor lehet, hogy te még nem vagy Isten gyermeke, vagyis hívő ember a szó bibliai értelmében. A Római levélben ez áll:

      "Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert akiket Isten lelke vezérel, azok Istennek fiai." Róma 8:12-14

      Törlés
  14. Jobban értem már, mi az ellenvetésed! Végülis, valóban nem kell a karácsony hagyományos külső jelképeihez ragaszkodni és számodra megfelelő jelentéssel felruházni azokat. Oda jutunk vissza, ahol az első kommentemnél voltunk: van Nektek saját ünnepetek a magatok módján, ahogy írtad, és ez jó :)

    A dátumokkal kapcsolatban egyetértek az előttem-utánam szólókkal, ha Jézus nem tiltotta a születése megünneplését, akkor megünnepelhető, és ha már függetlenedett a pogány ünneptől, akkor miért ne épp decemberben :) Zugolvasód jól összefoglalta szerintem a pogány ünnepből Jézus világosságának ünneplésévé válást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Értem én magát a koncepciót, hogy pogány ünnepből Jézus világosságának ünnepévé alakult a karácsony, de ez hívőként mégsem ad létjogosultságot az ünnepnek. Az egész átalakulás ugyanis egyháztörténelmileg megalkuvások sorozata, így nem mondhatjuk, hogy ezzel minden rendben van. A karácsony nem tud függetlenedni a pogány ünneptől, hiszen nem kizárólag a ünnep dátuma azonos, hanem minden más is: a megünneplésnek módja és annak kellékei is. Biztos vagyok abban, hogy Jézusnak nem tetszik ez.

      Ha mindenáron az Ő születésnapjának megünnepléséhez ragaszkodunk, akkor tegyük ezt pl. ősszel és karácsonyfa nélkül. Ha megpróbálnánk, egyből kiderülne, hogy nem működik a karácsonyfa nélküli, dec.24. előtti ünneplés, mert ezek jobban részei az ünnepnek, mint, az, akit elvileg ünnepelni szeretnénk.

      Törlés
  15. Teljesen egyetértek veled, és nagyon örülök hogy végre van valaki aki ezt így látja. Köszönöm hogy leírtad. Nagyon szeretnék veled sokat-sokat beszélgetni, jobban megismerni,talán tudnánk egymást segíteni Isten felé.
    Kriszta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Legyen így, Kriszta! Örülök, hogy te is hozzászóltál. Köszönöm.:)

      Törlés
  16. VÉGRE!
    Mi sem ünnepeljük a karácsonynak a vallási oldalát, mert pontosan úgy gondoljuk, ahogy Te leírtad. Igazából szerintem Jézus maga sem örülne annak, ami körülveszi őt. Sohasem engedte, hogy ünnepeljék őt. Amikor királlyá akarták tenni, akkor is elment volna. Én azt gondolom, hogy sokkal fontosabb az, hogy ő Megváltott minket, és még most is szüntelenül értünk dolgozik a szentek szentjében. Értünk jár közben, hogy örök életünk lehessen!
    Nagyon egyet értek veled Eszter! Köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én meg neked köszönöm, erdna, hogy ezt leírtad! Nagyon jól megfogalmaztad, hogy mi a gond a karácsonnyal. Szerintem sem örülne Jézus annak, ami körülveszi őt. Nekünk, hívőknek a megváltás, maga Jézus személye és az Ő megváltó munkája a lényeg, ezért mindenekfelett a felnőtt Jézusban kellene örvendeznünk, Aki az Atya jobbján értünk közbenjár, nem a születésében.

      Törlés
    2. 37. Mikor pedig már közeledett az Olajfák-hegyének
      lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve
      fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért
      a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották:
      38. "Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A
      mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!"
      39. A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki:
      "Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!"
      40. Ő azonban így válaszolt: "Mondom nektek, ha
      ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani".

      Sosem engedte, hogy ünnepeljék?

      Egy farizeus arra kérte őt, hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.37Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban.38Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel.39Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: "Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös."40Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: "Simon, van valami mondanivalóm neked." Ő pedig így szólt: "Mester, mondd!"41Erre ezt mondta Jézus: "Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel.42Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?"43Simon így válaszolt: "Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el." Ő pedig ezt mondta neki: "Helyesen ítéltél" -44és az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz: "Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.45Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat.46Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat.47Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret."48Az asszonynak pedig ezt mondta: "Megbocsáttattak a te bűneid."49Az asztalnál ülők erre kezdték kérdezgetni egymás között: "Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?"50Ő pedig így szólt az asszonyhoz: "A te hited megtartott téged, menj el békességgel!"

      Jézus megváltó szeretete akkor vált számunkra először "láthatóvá", amikor eljött közénk. Nem a születését ünnepeljük, hanem a megtestesülés hihetetlen nagy titkát: az Isten úgy szerette a világot...! Olyan forró szerelemmel VÁGYAKOZIK utánunk, hogy megszületett közénk! Annyi titok van ebben, amiről ha nem elmélkedünk, sok mindent nem érthetünk meg Istenről! Istennek igenis szüksége van Ránk! Ő mindenható, de ahogy a szerelmesek vágyakoznak egymásra, úgy "vágyakozik" utánunk Isten, a végsőkig, még a kereszten is "szomjazza" a mi szeretetünket... A kisgyermek, aki Jézus, az élő Isten maga, rengetegre mindenre megtanít minket! Karácsonyfával, vagy anélkül. A világnak számos olyan országa van, ahol karácsonyfa, fényfüzérek nélkül emlékeznek meg Isten metestestesüléséről! Jézus nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem hogy betöltse. Ez történt a pogány ünneppel is... mi az olyan nagyon sok hasonlóság? Karácsonyfa biztos nem volt akkoriban. Ünnepelni oly rég óta lakomával ünneplünk. Jézus talán nem vett részt ilyen lakomán? Ne zárjuk ki a születéséről szóló elmélkedést drága Testvéreim, mert nem véltlen, hogy az evangéliumok olyan szépen, részletesen beszélnek Róla. Isten áldása legyen Rajtatok!

      Törlés
    3. Azután elvezették azt Jézushoz, felsőruhájukat
      ráterítették a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust.
      36. Amint ment tovább, az emberek az útra terítették
      felsőruhájukat.
      37. Mikor pedig már közeledett az Olajfák-hegyének
      lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve
      fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért
      a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották:
      38. "Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A
      mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!"
      39. A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki:
      "Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!"
      40. Ő azonban így válaszolt: "Mondom nektek, ha
      ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani".


      Egy farizeus arra kérte őt, hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.37Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban.38Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel.39Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: "Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös."40Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: "Simon, van valami mondanivalóm neked." Ő pedig így szólt: "Mester, mondd!"41Erre ezt mondta Jézus: "Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel.42Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?"43Simon így válaszolt: "Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el." Ő pedig ezt mondta neki: "Helyesen ítéltél" -44és az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz: "Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.45Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat.46Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat.47Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret."48Az asszonynak pedig ezt mondta: "Megbocsáttattak a te bűneid."49Az asztalnál ülők erre kezdték kérdezgetni egymás között: "Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?"50Ő pedig így szólt az asszonyhoz: "A te hited megtartott téged, menj el békességgel!"

      Engedte, hogy ünnepeljék Őt.
      Kedves Testvéreim, ne fosszátok meg magatokat attól, hogy Isten megtestesülésének óriási titkáról elmélkedtek, mert ezzel lett láthatóvá számunkra Isten végtelen, megváltó szerelme! Nekünk van szükésgünk Istenre, de Ő is vágyakozik utánunk végtelen szerelemmel! Ezért jött közénk. És ezért borulunk le a jászol mellé karácsonykor. Mi karácsonyfa alá tesszük, de a világ számtalan országában ünnepelnek karácsonyfa nélkül... A lakoma pedig mindig is az ünnepek része volt, amiken Jézus maga is részt vett. Más mi egyéb közös a pogány ünneppel? Nem eltörölni jött Jézus sem, hanem beteljesíteni...
      A megtestesülés titka nélkül nem teljes Isten megváltó szeretete. Nem lehet mellőzni, és nem lehet érte nem hálát adni, ha valaki megérti a lényegét. Isten Áldásával!

      Törlés
  17. Kedvesek!

    Úgy vettem észre, hogy csak a lényeg nem hangzott el - a kommentekben sem, ha jól látom - hogy karácsonykor nem Jézust, hanem az IGE MEGTESTESÜLÉSÉT ünnepeljük.
    Az igaz, hogy pogány elemek is rárakódtak, de ezzel kapcsolatban érdemes némi előtanulmányt folytatni. Ugyanis - a látszat ellenére - a kereszténységben általában véve nincs semmi olyan, amit más vallásban ne találnánk meg. Nincs olyan, hogy tiszta jézusi vallás, amiket csúnya rossz pogány és egyéb dolgokkal kevertek össze.
    Mi az ünnep? Létezik - létezhet - számodra liturgikus ünneplés? Ha ezt hiányolod, akkor csak el kell látogatni egy katolikus vagy ortodox liturgiára, ahol nem a szeretetről, fenyőfáról van szó, hanem arról, hogy "az Ige testté lett és közöttünk lakozott".
    A fentihez szorosan illik, hogy minden időben hozzátartozott az igazi ünnepléshez a lakoma. Az ember evéssel, ivással - nem részegeskedéssel - zenével, tánccal ünnepel, közösségben. A karácsony az idők folyamán intimebb, bensőségesebb családi ünneppé vált. Ilyenkor Jézus születése ürügyén találkozhatunk azokkal, akikre esetleg év közben rá sem nézünk.
    Nem tudom, megvan-e az öt érv, ami miatt mindig is ünnepelni fogom a karácsonyt, és sajnálni fogom azokat, akik már ezt is kiöntötték a fürdővízzel együtt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az Ige megtestesülése, az maga Jézus testet öltése, hiszen a János evangéliumának első fejezetéből tudhatjuk, hogy az Ige maga Jézus Krisztus.

      Létezik tiszta kereszténység, a szónak abban az értelmében, hogy olyan, amelyik folyamatosan megújuló, a pogány dolgoktól egyre eltávolodó, az igei normához egyre közelítő. És van értelme mindent megvizsgálni és egyre inkább megtisztítani magunkat mindattól, ami nem kedves Istennek.

      Tudom, hogy a karácsonyi prédikáció nem a fenyőfáról szól, de ha valóban Krisztus a fontos ezen az ünnepen (vagy maga a testet öltés, ahogyan te fogalmaztál), akkor miért áll karácsonyfa a templomokban és a gyülekezetekben? Krisztus testet öltése semmilyen kapcsolatban nem áll a feldíszített karácsonyfával, mégis attól lesz ünnepi a karácsonyi istentisztelet, ha ez a kellék a helyére kerül - ez azért elgondolkodtató... Ha karácsonykor valóban a testet öltésről emlékezünk, akkor azt karácsonyfa nélkül, a testet öltéshez kapcsolódó szimbolikával kellene tennünk.

      Sajnálom, hogy úgy érzed, hogy az a helyes, ha mindig is ünnepelni fogod a karácsonyt - ezzel abszolút nem tudok egyet érteni, bár ne tennéd. Karácsonynak nincsen köze sem Krisztushoz, sem a testet öltéséhez, és ez egészen nyilvánvalóvá válik, ha úgy próbáljuk meg Őt ezen a napon ünnepelni, hogy karácsony két fő kultuszelemét, a fát és az ajándékozást kivesszük az ünnepből.

      Törlés
  18. "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Jn 3,16
    Ezt ünnepeljük, legalábbis mi, ennek az öröme, ami miatt adunk, és nálunk a gyerekek is tudják, hogy ez egy "kijelölt" napja az ünnepnek. Nem gondolom, hogy Isten előtt számítana a mód (ezt az "Isten előtt nem kedves" miatt írom), ahogyan ünnepelünk, hanem az amit teszünk és nem csak az ünnepen. Attól, hogy mások elkorcsosítják a karácsonyt a béna bevásárlási lázzal és nem említik Istent még véletlenül sem, nem jelenti azt, hogy mi ezért nem ünnepelünk. Az, hogy októberben kellene ünnepelni, mert emez pogány ünnep, szerintem nem állja meg a helyét, mert ezer más dolog van, amit nem tudunk pontosan Jézus életéből, és mégis valamilyen módon ünnepeljük egy kijelölt napon. (keresztelkedése, a kánai menyegző stb.) A karácsonyi vásárlási láz sem régi szokás, hanem Amerikából indult ki (milyen meglepő) a múlt század közepén, a háború után és onnan fertőzte meg a világot. Nem is olyan régen még ajándékok nélkül ünnepeltek az emberek a pásztorjátékok változataival és egymás meglátogatásával. Judit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jézus keresztelkedését, a kánai menyegzőt és más eseményeket, amelyeknek nem ismerjük a dátumát, nem ünnepelünk meg - én legalábbis így tudom. Az, hogy nem ismerjük a pontos dátumát Jézus születésének, nem indokolja, hogy olyan napra helyezzük azt, amikor egy pogány ünnep van.

      Meg vagyok győződve, hogy Istennek számít a mód is, ahogyan ünnepelünk, nem csak a szívünk. Az ünneplésünk módja ugyanis szorosan összefügg a szívünk szándékaival. Miért akarunk karácsonyt? Isten miatt, vagy azért, mert mindig is így ünnepeltünk? Azért tartjuk, mert meg vagyunk győződve, hogy Isten akarja, hogy ezt tegyük? Tudjuk biztosan, hogy Neki tetszik az a mód, ahogyan ünnepelünk (karácsonyfával, ajándékvásárlással)?

      Isten az Igében olyan Istenként jelenik meg, akinek a részletek és a körülmények is fontosak, nem csak az, hogy van egy jó szándékunk. A hitünkhöz és indítékainkhoz rendszerint kapcsolódnak bizonyos cselekedetek. A cselekedetekre nem mondhatjuk azt, hogy azok az Úrnak biztosan kedvesek, csak mert a hitünk kedves Neki - magukat a cselekedeteket is meg kell vizsgálni. A karácsony megünnepelésével kapcsolatban komoly aggályok merülnek fel, ha a hátterét és a kellékeit figyelembe vesszük. Nem feltételezhetjük, hogy ezt Isten figyelmen kívül hagyja, csak mert mi mindenképpen meg szeretnénk ünnepelni.

      Törlés
  19. Kedves Mindenki!

    Két 'előttemszóló' gondolatait szeretném továbbfűzni. Az egyik, hogy milyen megfontolások alapján szeretnénk élni (Istennek).
    "Káinra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Káin haragra gerjede és fejét lecsüggeszté. És monda az ÚR Káinnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta."
    Mindnyájunknak kötelességünk megvizsgálni a saját indítékainkat, mit, miért cselekszünk. Ha ez elmarad, motivációként megelégszünk a megszokással, a konfrontálódni nem akarással. Így nem fogunk tudni újjászületni.
    Erdna hozzászólása is ezt boncolgatja: (Jn 6,15) Jézus elvonult amikor királlyá választással "fenyegették". Nem tudom kell-e ünnepelni Krisztus születése napját, de a karácsony mai formája (szándék ide vagy oda), nem ugyanilyen fenyegető-e Rá nézve.

    Eszter! Nem lehet könnyű olyan emberekkel erről vitatkozni, akiknek nem ugyanolyan fontos az írott Ige, mint nektek. Köszönöm, hogy mégis elkezdted.

    VálaszTörlés
  20. kedves Eszti,

    olvasom a blogodat egy ideje, mert érdekesnek tartom az okfejtéseidet, sokszor azt érzem, hogy amit leírsz, az összefüggések sorozata, de valahogy mégsem áll össze a kép. előre szeretném bocsátani, hogy kötekedőnek tűnhetek - az is vagyok sokszor, de nem rosszindulatú. szintén le kell hogy szögezzem, hogy sok évnyi hezitálás után a tavalyi év volt az, amelyikben hangosan is ki mertem mondani azt, amit régóta érzek: hogy isten nem létezik. fura megkönnyebbülés volt, titkon számítottam arra, hogy rajtakapnak, mint a rossz gyereket és majd valami nagy kék villám csap belém, de aztán semmi sem történt. hozzá kell tennem, hogy nem hajtogatom naponta ezt a mondatot, ez kicsit olyan volt nekem, mint egy homoszexuális coming out-ja, megtettem, letudtam. sok minden okozta azt, hogy eddig eljutottam (kilyukadok majd a karáncsonyhoz is valamikor), túl sok veszteség és nyomorúság ért, méltatlan nagy terhek gyerekként és felnőttként is, amiket én nem úgy éltem meg, mint a hitem próbatételét, hanem úgy, mint vaskos arccsapásokat. tudom, hogy ezt lehet másképpen is látni, én nem úgy teszem. amit az élettől kaptam, azt vagy a szüleimtől, családomtól jött - értsd minden vetületét, érzelmit, anyagit, erkölcsit - vagy én magam fizettem-fizetem az árát. volt egy pillanat, amikor a Szent Péter Bazilikában meginogtam apám halála után. Egy érsek vágott át a csarnokban, és azóta is megmagyarázhatatlan módon léptem elébe és kértem tőle, hogy áldjon meg, három nyelven kellett elmakognom, hogy mit szeretnék, láttam hogy siet, és zavarban is voltam nagyon. anyám a távolból figyelte döbbentem az eseményeket, ősautista családból származunk, generációk óta. az érsek pillanatnyi hezitálás után megtorpant, mögötte a komplett slepp majdnem a sarkára lépett akkora hőkölés volt. megértette végül, amit kértem tőle, behunyta a szemét, és megfogta a homlokomat. egy másodperc múlva azt éreztem, hogy forró a keze, és a becsukott szemhéjamon át valami irdatlan nagy fehér fény csapott bele a koponyámba, rövid villanás volt, mint a vaku. levette a kezét, rajzolt a homlokomra egy keresztet, és szó nélkül tovább sietett, közben a tömegből többen rávetették magukat, de nem állt már meg. én meg ott álltam döbbentem, és elsírtam magam. percekig bőgtem, fogalmam sem volt, hogy mi történt, de nagyon megrázott az egész. aznap megvásároltam életem első és vélhetően utolsó keresztjét, a kifeszített Jézussal. ezt csak azért írtam le, mert fontosnak tartom elmondani, hogy been there, seen that, done that. de túl azon, hogy soha nem múló emlékem lett ebből, ami a mai napig lúdbőröztet, és biztos vagyok benne, hogy sokan ennek a töredékétől megtérnének, bennem ez a dolog nem kanyarított eleget hozzá. valószínűleg azért, mert nincs rá szükségem. a lelki tölteteim más erőforrásokból táplálkoznak, számomra a meditáció szó sokkal több megnyugvást ígér, mint egy hideg, kényelmetlen padon eltöltött óra, ahol valaki arról beszél, hogy hogyan érzelmez valamit, amit mások írtak le a saját gondolataik interpretációjaként (biblia). mint a verselemezés, ha rossz az ember magyar tanárja - és akkor a költő arra gondolt...
    nem tudok azonosulni istennel, mert az egyházai - ki melyik irányt követi ugye - tele van szennyel. nem tudok azonosulni egy pápával, aki Prada cipőt hord, és az adakozásról beszél, etc, nem is kezdek bele az abortusz, a világbéke, a melegek házassága témakörbe. nem tudok azonosulni egy olyan főnökkel, akinek a beosztottai ilyen trágya munkát végeznek, és még nincsenek elbocsátva. mint a teleshop. ott valahogy jobban működik a gőzborotva meg a elektrosztatikus törlőrongy.

    VálaszTörlés
  21. nem gondolom azt, hogy egy olyan isten, aki az evilági létünkben nem foglalkozik azzal, hogy pedofil papjai vannak, az pont azon fog fenn akadni, hogy megünnepeljük a karácsonyt. nekem, mint hithű atesitának, a karácsony nyilván nem jelent semmit, a kultúrtörténeti részén kívül (hagyjuk, hogy téveszmék-e vagy sem, tekintsük a téveszméket is a kultúrtörténetünk részének), de mégis tartjuk. teszem hozzá: nem szeretem. ennek a gyökerei a múltamig nyúlnak vissza, de ez mindegy most. de tartjuk. tartjuk, mert van egy 4 éves gyerekem, aki már hetekkel a karácsony előtt karácsonyi lázban ég - ahogy én is égtem az ő korában. és igen, kér dolgokat, ajándékokat, amiket jó eséllyel meg is kap. megkapná amúgy is, de a decemberben megvett dolgokat akkor inkább már dec 24re időzítem. mert akkor hozzák az ANGYALOK. a nagypapija, a dédimamája angyalkái. véletlenül sem a Jézuska. más okból, mint nálatok de nálunk sem ő hozza. de SOHA, soha nem tenném meg a gyerekemmel, hogy a saját meggyőződésem, hitem, babonám, bármim miatt megfosztom attól, ami alapvetően nem okoz neki kárt: hiszen az, hogy nyugalomban eltölt pár napot a szeretteivel, jókat eszik és iszik, tágra nyílt szemmel bámulja a karácsonyfát, együtt sétálunk nagyokat és játszunk a játékaival, az csak pozitív élményeket okoz neki. megtehetném azt, hogy kivonom magunkat belőle, de MINEK? miért fosztanám meg magam és a gyerekem, az anyám bármitől, ami ártatlan örömforrás mindannyiunknak? szeretnünk adni egymásnak, látni a másik örömét...együtt lenni, nevetni, kártyázni, jó borokat inni. miért jobb az, ha azért, mert valamiben nem hiszek, az öröm lehetőségét is megvonom magamtól?

    számodra isten mindent vivő hatalom, ami alá berendeled a családodat is, hiszen ugyan azt állítod, hogy a választás lehetőségét a gyerekeid megkapják, hogy kövessék-e az utadat vagy sem, de azért ekkora nyomás alatt a gyerekek legtöbbször a szülői-nevelői csapáson mennek végig (vagy totálisan az ellenkezőjén - lásd a vakbuzgó hitű mészáros gyilkosokat).

    VálaszTörlés
  22. nem érzed néha azt, hogy a való élet egy fikció nyomása alá kerül? azért mert van egy 2000 éves kultúrtörténeti hagyományunk, és történelmi bizonyosságaink Jézus létezéséről, még semmi nem támasztja alá isten létezését. nem gondolod, hogy erőszakos és méltánytalan valami olyat erőltetni a gyerekeidre, amiből később hátrányuk is származhat? hogy nem lehet azt megtenni, hogy hol hanukával próbálkozol, hol karácsonyfával, hol meg semmivel, mert a hitelességed látja a kárát? hogy a gyerekeiddel látszólag meg tudod értetni azt, hogy a karácsony badarság, csak épp mindenki hülye akkor aki körülöttetek él és nem így gondolkodik? hogy végül is mindegy, hogy hiszel-e vagy sem, a lényeg az, hogy ki tudd szemezgetni a valóság morzsái közül az értékeset az értéktelentől? hogy nem minden fekete vagy fehér, függően attól, hogy isten rátette a kézjegyét vagy sem? (tudom. mindenre rátette.)
    elgondolkoztál már azon, hogy lehet, hogy jót akarsz, de kárt okozhatsz?

    vera

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vera, nagyon sok fontos és jó kérdést vetsz föl, és úgy hiszem, nem igen-nemes választ vársz rájuk. Ezért arra gondoltam, hogy egy külön posztban (vagy lehet, hogy többen)fogok a gondolataidra reagálni. Ha meglesz, belinkelem ide, ehhez a türelmedet kérném még.

      Törlés
    2. Elkészült a poszt, amiben reagálok a fenti felvetésekre.

      http://fiukahajoban.blogspot.hu/2013/02/karacsony-ujratoltve-egyuttgondolkozas.html

      Törlés
  23. Nagyon élvezem ezt a vitát! ÉvaLéna bejegyzésén jót kuncogtam. (Szeretem az iróniát.) Az elihus megjegyzésemért elnézést kérek, Eszti (remélem, nem volt bántó). Lehet, hogy nincs igazam, de nem vagyok biztos benne. Még folyamatban van ennek megértése. Lehet, hogy sosem fogom megérteni, hacsak nem a mennyben, de úgy is jó lesz nekem.
    Vera, meg mások, akik szerint Eszti óriási örömöktől fosztja meg a gyermekeit! Karácsonyfa nélkül is lehet boldog az ember gyereke. Jómagam ugyan szeretem az ilyesmit. A különleges hangulatot. De ha ez minden mást elnyom, az valóban nyomasztó és inkább boldogtalanná tesz. Egy fogyatékos ember is tud boldog lenni, nem? Egyébként meg karácsonyfát karácsonykor mindenhol lehet látni, ha csak nem bekötött szemmel járnak Esztiék az utcán. Már szinte unalmas is. Az én gyerekeim nem is igénylik, úgyis van a gyülekezetben (de minek?).
    Azért egy dolog eszembe jutott, ami szerintem intően kapcsolódik ehhez a témához is, a Rómabeliekhez írótt levélből. Csak két igeverset ragadnék ki, de az egész részt jó volna bemásolni.
    "Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napotegyformának tart. Kiki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel."
    A másik, ami párhuzamba hozható a karácsonyozással szerintem, az a Korintusi levélben olvasható:
    "A bálványáldozatok felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell. Hanem, ha valaki Istent szereti, az ismertetik ő tőle. Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, csak egy..." Hányan tudják azt, hogy a karácsony eredetileg pogány ünnep? És ha tudjuk, akkor mi van, hiszen nincsenek bálványok, csak egy Isten van. De ha valakit megbotránkoztat, hogy az én otthonomban karácsonyfa van, inkább soha nem állítok karácsonyfát, bár attól semmi károm nem származik, sőt lehet, hogy jól érzem magam tőle, de fontosabb szeretnem a másik embert. És ez visszafelé is igaz. Nem akarom, hogy az ismeretem felfuvalkodottá tegyen és másokat megbántsak az ő ünnepéért. Mi itthon elmondjuk a gyerekeknek, hogy nem tudjuk, mikor született Jézus, de ilyenkor szoktak megemlékezni róla. Ettől még nem nézzük hülyének a másikat. Mi sem ismerünk semmit úgy, ahogy ismernünk kellene.
    Egyébként pedig örülök, hogy vannak emberek, akiknek az igazság annyira fontos, mint Eszternek. Annyira, hogy ha kell, alázatosan javítja magát, csak meg kell nézni a többi bejegyzést. Köszönöm, a példamutatásodat ebben.
    Mindenkinek áldott új esztendőt!
    Emi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Emi!

      Az Elihus gondoltaidért egyáltalán nem orroltam meg, bár nem értettem, hogy hogyan vélekedhetünk ennyire eltérően egy ilyen kérdésben. Ezért köszönöm, hogy jeleztél most.

      Pár gondolat még a tieidhez:

      Én is szeretem a különleges hangulatot, de inkább az Urat szeretem, ha már választani kell. Azokat az ünnepi alkalmakat keresem, amelyek nem követelik meg, hogy válasszak a két előbbi közül...

      A Rómabeliekhez írott levélben található igét pedig szerintem a karácsony esetére nem lehet alkalmazni. Pont, hogy nem arról van szó, hogy valaki Isten akaratát követve állít fenyőt és ünnepel! A posztban is arról írtam, hogy meg vagyok győződve, hogy a karácsony nem tetszik az Úrnak, úgy gondolom tehát, hogy nem lehet "az Úrért" karácsonyozni. Amennyire én tudom, a római keresztények közül néhányan a zsidó hagyományok megtartásával akartak tetszeni az Úrnak, míg mások úgy gondolták, hogy Isten nem vár el tőlük ilyesmit. Ez a dilemma ma nálunk úgy nézne ki, hogy visszamennénk az apostoli kor minden hagyományához és pl. vagyonközösséget akarnánk vagy naponta összejönnénk vagy ilyesmi és valakinek ez tetszene, valakinek meg nem.

      Szerintem Pál egyáltalán nem a pogány szokások megtartására utal (amiket korábban, megtérésük előtt megültek a keresztények). Nem arra gondol, hogy azokat nyugodtan lehet "az Úrért" ünnepelni. Ez nagyon más eset - mondhatni épp az ellenkezője, hiszen a zsidó jeles napok Isten által rendelt, tehát eleve Istennek tetsző napok voltak, így az arra való ügyelés is nyilván olyan, amit lehet "az Úrért" tenni. Karácsony esetében erről nincsen szó.

      A másik ige sem helytálló ide, hiszen igaz, hogy nincs bálvány, csak Isten van, senki más, de az nem helytálló, hogy semmi károm a karácsonyfázásból, ezért kizárólag a másik ember meg nem botránkoztatása miatt kell tartózkodnom attól, hogy felállítsam. Pontosan az ellenkezőjét szeretném kiemelni: hogy a karácsony nem egyéni lelkiismereti kérdés! A posztban említett érvek alapján olyan egyértelmű, hogy hogyan kell gondolkoznunk erről a kérdésről. Ez nem énrólam szól. Ha a fenti tényeket el tudjuk fogadni, akkor szerintem nem kérdés, hogy ez egy olyan 'ünnep', ami a karácsonyfás, dec.24-én ünneplős formájában nem tetszik az Úrnak.

      Köszönöm, amit a végén írtál, jól esett. Ami pozitív van bennem, az mind az Úr munkája. Övé legyen a dicsőség ezért.

      Törlés
    2. Elgondolkodtató. Így már jobban értelek.
      Emi

      Törlés
  24. Eszter én is köszönöm, hogy írsz ezekről.

    Arra gondoltam, hogy jó meggondolni azt, hogy Jézus miért nem akarta, hogy ünnepeljék a születésnapját. (Amúgy a bibliai pédák születésnapokra nem valami pozitívak)

    Jézus arra törekedet, hogy az emberek felismerjenek valami sokkal fontosabbat annál amit látnak! A kortársainak arról beszélt, hogy nagyobb van itt, mint Salamon akiért Sába királynője nagy utat tett meg... Istennek a terve sokkal bölcsebben és mégis nem erőszakosan valósul meg mint ahogy gondolták... és bár várták Isten Országát, nem vették észre, hogy eljött.

    Ma is ez van és ezért fontos hírdetnünk a Márk evangéliumával együtt:
    Mk1:15 „Eljött az idő, Isten Királysága megérkezett! Változtassátok meg a gondolkodásotokat, az életeteket, és higgyetek az örömhírben!”

    Ez ami a megtestesülésben fontos: Isten itt lehet köztünk! Jelen lehet az életünkben, kapcsolatainkban, döntéseinkben, jellemünkben. Ez Jézus előtt nem volt ilyen közvetlen: csak távoli sejtés és remény. De most már minden ember előtt itt a lehetőség, hogy eldöntse hisz-e Jézusnak, megtér-e Istenhez és részese lesz-e Isten Országának vagy követi a többieket akik nem tudnak igazán segíteni az élet és a lét legfontosabb kérdéseiben.

    Jézust ha ismernénk is test szerint ma már többé nem ismerjük.. írja Pál a 2Kor5:16ban mert a fontos igazzán az az Új Élet Istenben ami Jézus által elérhetővé vált mindanyiunknak. Ha valaki csak a fizikális benyomásokra építené az Istennel való kapcsolatát akkor nem venné észre, hogy az üzenet szellemi és csak a mi Istenbe vetett hitünk mellett hozott döntéssel megérthető és megtapasztalható.

    Így Jézus születésnapja nem volt fontos a követőinek és ezért nem is maradt fent az Újszövetség lapjain.
    Az üzenet a fontos mind nekünk mind a gyermekeinknek! Jézus él és ha hiszünk az örömhírnek, megtapasztalhatjuk az Ő segítségét mindennap.

    Legyetek áldottak!
    Gyula

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm az építő gondolatokat, nagyon jól összefoglaltad a lényeget.

      Nagyon tetszik a köszöntésed, át is veszem most szeretettel.

      Legyetek ti is áldottak!

      Törlés
  25. Nagyon egyet értek Emivel. Mert bár minden igaz, amit Eszti leírt, mégis sokakat megbotránkoztat, hogy egy keresztény nem ünnepli a karácsonyt. Pál szerint: " akár színből, akár szívből, a Krisztus prédikáltatik, és én ennek örülök, és örülni is fogok." (Filippi 1,18)
    Azokban az időkben. amikor a kereszténységet állami rendeletekkel szorítják vissza, amikor tilos a briteknek keresztet viselni a munkahelyükön, amikor nem lehet Brüsszelben karácsonyfát állítani (mert akárhogy is vitázunk a világ szemében ez keresztény szimbólum); vagy amikor egy tanárt az USÁ-ban elbocsátanak azért, mert egy diáknak Bibliát adott; vagy amikor egyre jobban népszerűsítik az X-mas nevet, mert nem tetszik nekik, hogy az ünnep elnevezésében Jézus neve szerepel (Christmas), – ekkor szerintem nem időszerű a fenti vita.
    Jó lenne, ha az egyház felébredne, mert a mi imáink tartják féken Isten ellenségeit.

    Tímea

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tímea, a keresztények mindig is botránykő lesznek a világ szemében. Erre a helyzetre nem az a megoldás, hogy húzzuk meg magunkat és igyekezzünk a kisebb ellenállás irányába haladni, hátha úgy több embert nyerünk meg. A kereszt bolondság a világnak és aki Krisztust követi, az bolond a világ szerint. De mi dicsekszünk ebben a mi bolondságunkban, mert az Úrban helyes dolog bolondnak lenni és Őbenne nem vallunk szégyent!

      Abszolút időszerű ez a vita: pontosan az adja az időszerűségét, hogy megtanít különbséget tenni. Nekünk, keresztényeknek alapvető fontosságú megtanulni különbséget tenni Istennek tetsző és nem tetsző cselekedetek között. Amikor ez a kérdés előkerül, akkor ott már rögtön a referenciáinkról is szó esik. Mert miért akarom vagy nem akarom a karácsonyt megünnepelni? Mi motivál az így vagy úgy cselekvésben? Jézus maga? Az, hogy Neki tetsszek? Vagy a régi kedves szokásaim és bibliailag gyökértelen hagyományok?

      Nem a mi imáink tartják féken Isten ellenségeit, hanem a Szentélek, de azért fontos az imádság és fontos, hogy minden szokást, tettet, gondolatot Isten országának szemszögéből, mennyei perspektívából, az Úr akarata megismerésének vágyával tegyünk mérlegre.

      Törlés
    2. Kedves Eszti!

      Amint látom, egyáltalán nem arra reagáltál, amit írtam.

      Nemcsak a világiakat botránkoztatja meg ez a vélemény, hanem sok hitben erőtlen testvért is. Ezzel a jóra és tökéletességre törekvéssel, pont nem azt éred el, amit szeretnél. " Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, mint ismernie kell. Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle... Így aztán ,amikor az atyafiak ellen vétkeztek, és az ő erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, a Krisztus ellen vétkeztek."
      Szerintem ez az egyik legfontosabb alapelv, amit szem előtt kell tartanunk, és ha te a saját értelmed felől vagy meggyőződve, akkor is nagyon kell figyelned, hogy más lelkiismeretét ne sértsd meg.
      Nem érvelésekkel, és eszmefuttatásokkal kell meggyőznünk az embereket, hanem a Szentlélek által felkent ige miatt fognak hinni, és ha erről a bennük lakó Szentlélek a lelkiismeretükkel együtt tesz bizonyságot.

      Pontosítok: a Szentlélek által mondott imák tartják féken Isten ellenségeit, és hozzák el a Földre Isten akaratát (lásd Dániel könyvében Mihály arkangyal magyarázata, vagy Jézus által tanított Mi Atyánk-ima).

      Tímea

      Törlés
    3. Kedves Timi!

      Meg vagyok győződve, hogy Istennek kell elsősorban megfelelni és nem embereknek! Még, ha a posztommal (vagy posztjaimmal) valakinek a lelkiismeretét meg is sértettem, akkor sem tudom visszavonni, amit írtam, mert úgy hiszem, Isten akaratával megegyezik mindaz, amire eljutottam. (Emellett továbbra is fennáll, hogy ha valaki igei alapon, vagy Isten Szentlelkének vezetése alapján úgy látja, hogy hiba van a gondolatmenetemben vagy a végkövetkeztetésben - vagy bármiben, amit írtam-, akkor szeretettel megkérem, figyelmeztessen erre.)

      Ez a blog nem arról szól, hogy az emberek -legyenek akár hívők vagy hitetlenek- lelkét simogatom. Mert nem hiszem azt, hogy emberek -akár hívők, akár hitetlenek- lelkének a simogatása lenne a feladata a hívő embernek. A hívő embernek a keskeny úton kell járnia, vagyis egyedül arra kell ügyelnie, hogy Istennek kedves legyen az élete. Mert, ha Istennek kedves, akkor abban az is benne van, hogy az embereket is szereti: hiszen nem lehetséges Istent szeretni úgy, hogy közben az embereket nem szereti. Istennek azonban más véleménye van az emberek szeretetéről, mint ahogyan némelyikünk gondolja. Sokan hívő körökben is teljesen félredefiniálják a szeretet és összekeverik a toleranciával. Pedig nem az a szeretet, hogy kórosan ügyelek arra, hogy nehogy valakit megbántsak a nézőpontommal. És nem is az, hogy másokra való tekintettel képes vagyok tudni az igazságról, anélkül, hogy bármilyen hatással lenne a cselekedeteimre. Az igazi szeretet kimenti a felebarátot a tévutakról. Teszi ezt egyrészt azzal, hogy engedi Istennek, hogy igazi szeretetével őt magát megtisztítsa a tévutaktól. Másrészt azzal, hogy nem hallgat arról, amire Isten elvezette, hanem alkalmas időben továbbadja azt.

      Úgy hiszem, az igazi szeretet megteszi mindazt, amit Isten elvár személyesen tőle, és nem hallgat, amikor az igazságról van szó. Az igazság megismerése által lehet helyes irányba változni - anélkül nem lehetséges ez. Ha bízom Istenben és elhiszem, hogy az embereknek az igazságra van szükségük, akkor el kell, hogy fogadjam, hogy Isten igazsága nem ártalmas az embereknek. Tehát nem kell félnem ezt az igazságot nyíltan képviselni. Természetesen nem fog mindenkinek tetszeni, az igazság. De attól még ez az igazság: nem szégyellni vagy elhallgatni való, hanem méltó arra, hogy erről beszéljünk.

      Mondhatnám, hogy mivel nem üdvkérdés a karácsony (mint ahogyan ezernyi más kérdés sem az) - akkor meg minek beszélünk erről. És igaz, hogy nem üdvkérdés, mégis fontosak ezek a kérdések, mert az Úrnak az életünk részletei is fontosak. Neki egészen konkrét mondanivalója van az életünk minden egyes területéről.

      A hívő embernek igazságban kell járnia, jóra és tökéletességre kell törekednie, ahogyan te is írtad. Nem lehetek megalkuvó az elveimmel, mert Istennek az nem lenne kedves.

      (Korábbiakban is a hozzászólásodra reagáltam, csak félreértettem a gondolataidat.)

      Törlés
    4. Tudom, hogy nem érvelésekkel és eszmefuttatásokkal lehet az embereket meggyőzni. Nem én fogok itt bárkit meggyőzni - de nem is ez a célom. A Szentlélek győzi meg az embereket: Ő győzött meg engem is, és azokat is Ő győzte meg, akik tőlem, vagy bárki mástól függetlenül, hasonló következtetésre jutottak a karácsonnyal kapcsolatban (arra, hogy Istennek nem tetszik, ha ünnepeljük). Ugyanakkor hiszem, hogy Isten az ember értelmére is akar és tud hatni, nem csak a szívére. Gyakran az igazsághoz való viszonyulásunk a szívünk állapotát is bemutatja...

      A Dániel könyvéből vett részletet érdemes újra elolvasni. Tudom, hogy van ez a népszerű vélekedés, hogy a mi imádságaink erősítik az angyalokat, ezért imaéletünk tunyasága akár meg is hiúsíthatja a küldetésüket, de ez nem biblikus gondolat. A történetben szereplő angyal nem az imák hiánya miatt késlekedett, hanem mert egy másik szellemi fejedelemség feltartotta őt. Nem olvasunk arról, hogy a késlekedésének bármiféle köze lett volna Dániel, vagy más istenfélő emberek imádságához.

      Úgy hiszem, hogy a mi atyánkban pedig arról van szó, hogy a hívőknek Isten országát kell várniuk és Isten akaratának beteljesedését kell akarniuk, vágyniuk, kívánniuk a maguk életében és a környezetükben is. És ennek az akaratnak a megvalósulásáért kell munkálkodniuk. A gonosztól való megszabadulás elsősorban Isten kegyelme, másodsorban imádság és odaszánás kérdése - úgy gondolom, itt sem arról van szó, hogy mi tartanánk féken az ördögöt.

      Törlés
    5. Én erről a dánieles népszerű vélekedésről még nem is hallottam soha.

      Emi

      Törlés
  26. De jó, hogy írtál ezekről! Már azt gondoltam, egyedül vagyok ezekkel a gondolatokkal.
    Niki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is örülök, Niki, hogy a nagy vívódások után végül mégis írtam erről. Mert eddig alig hittem, hogy mások is látják, értik a karácsonnyal kapcsolatos helyzetet, de most tudom, hogy igen. Köszönöm a visszajelzést, sokat jelent!

      Törlés
  27. Kedves Eszter!
    Sokáig gondolkodtam rajta, hogy írjam-e, de végül csak kikívánkozik belőlem.
    Viszont fontos előzetesen leszögeznem, hogy nem vitatkozni akarok veled, és nem meggyőzni akarlak bármiről is.
    Nem gondolom, hogy bármitől is megfosztanád a gyermekeidet azzal, ha „nem karácsonyoztok családilag”... sőt... a szíved ellenére ne tedd, semmiképpen!
    Te leírtad, amit igaznak érzel, én is csupán leírom amit én érzek igaznak.

    Pogány ünnep – keresztény ünnep – mit is ünnepel a világ? Hogy is van ez?
    Volt egy (több?) pogány ünnep, amelyet később megtöltöttek keresztény tartalommal, majd ismét később elkezdték ezt az ünnepet profanizálni (pl. kis hazánkban néha nagyon is nyilvánvaló módon, szervezetten – ld. 50-es 60-as években fenyőünnep, „karácsonyi” gyerekdalok, melyben meg sem említik Jézust – máskor pedig szinte észrevétlenül – fogyasztói társadalom, ajándékozás, külsőségek túlhangsúlyozása), utóbbi zajlik napjainkban is, egyre durvább módon.
    Hogy a karácsonyból nem hagyható el a feldíszített fenyő? No ezzel bizonyára vitatkoznának azok a keresztények, akiknél egyáltalán nem létezik ez a szokás (lévén mondjuk azon az éghajlaton nem túl gyakori ez a fajta növény).
    Hogy nem hagyható el a nagy kajálás? Rengeteg családot ismerek, ahol nincs ilyenkor megavacsi és megaebéd és semmi egyéb megazaba (legalábbis egy hajszálnyival sem bőségesebb, mint bármely más családi összejövetel – pl. névnap, születésnap - alkalmával lenni szokott).
    Nem hagyható el az ajándéközön? Az ajándékozás talán nem (de erre még visszatérek), de hogy ennek „özön”-nek kellene lennie, az bizony nem törvényszerű (van rá számtalan példa, hogy családon belül kihúzzák, hogy abban az évben éppen ki-kinek készít ajándékot, de nemcsak saját készítésűnek kell lennie az ajándéknak, hanem még az alapanyag vásárlásra szánt összeg is korlátozva van – és nem azért, mert ne engedhetnék meg maguknak, hogy súlyos tízezreket költsenek 1-1 ajándékra).
    Milyen „kellék” az, ami annyira pogány, hogy nem lehet miatta Jézust ünnepelni?
    Ha Jézust elhagyod, senki nem veszi észre? Ez azért merész kijelentés. Abban igazad van, hogy sokaknak fel sem tűnne, de sok hívő bizony észrevenné. A vallástalanok meg egyébként sem keresztény ünnepet ünnepelnek ilyenkor és nem látom be, hogy miért ne lehetne egymástól függetlenül ugyanazon a napon több dolgot ünnepelni. A pogányok azt amit (nem kötekedés, de szerinted 100 találomra leszólított emberből hány tudná megmondani, hogy miféle pogány ünnepek kötődtek ehhez a naphoz még a kereszténység előtti időkben – vagy pl. te kapásból meg tudnád mondani google nélkül?), meg az újpogányok is azt amit (tényleg nem tudom, mit ünnepelnek ilyenkor, de ez legyen az ő problémájuk), a keresztények pedig Jézus születését. Az persze lényeges, hogy ne keverjük a szezont a fazonnal (azaz tudatosítanunk kell magunkban, hogy mi is az, amit mi ünneplünk, de ez rajtunk múlik első sorban és nem a külső körülményeken).

    A dátum kérdés: Mivel nem tudjuk, mikor született Jézus, mint ahogy életének számtalan más eseményének az időpontja is ismeretlen, az nem jelenti azt, hogy ne is ünnepeljük vagy legalábbis ne emlékezzünk meg róla (van különbség a kettő között?). A Húsvét pl. mozgó ünnep (és vele együtt mozog többek között Jézus mennybemenetelének és a Szentlélek eljövetelének ünnepe is), ott legfeljebb az időszak stimmel (március-április), és legfeljebb valahány évenként ünnepeljük éppen azon a napon, amit valós „évfordulónak” nevezhetnénk. Ha fontosak lennének a pontos dátumok, akkor tudnánk ezeket. Mivel nem tudjuk, nem értem, miért van annak bármi jelentősége, hogy 2 napot, 2 hetet vagy 2 hónapot tévedünk. Számomra az, hogy Jézus születését olyankor ünnepeljük, amikor biztosan nem lehetett, az azt fejezi ki, hogy nem a dátum a fontos, hanem a megemlékezés. Ráadásul Jézus születését ünnepeljük ilyenkor és nem a születésnapját (van különbség, nem mindegy).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy leírtad, te hogyan gondolkozol a témáról. Amit írtál, az engem is továbbgondolásra késztetett.

      Elképzelhető, hogy egyes tájakon elhagyható a fenyő, de Magyarország nem tartozik ezek közé, hiszen itt a karácsony nagyon erősen összefonódik a karácsonyfa állítással. Bizonyos trópusi országokban kiváltják más növény díszítésével a fenyőt, de ahol van fenyő, ott rendszerint használják is karácsonykor. (http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/lelek/5294/karacsony-afrikaban) Az igaz, hogy a karácsonyi kajálásnak nem feltétlenül kell megavacsinak lennie, mint ahogyan az ajándékozás is lehet visszafogott. Sőt, az is lehet, hogy az előbbi dolgok elvileg mind elhagyhatóak a karácsonyi ünneplésből- de mindez csak elviekben igaz. Hiszen ki lenne gyakorlatilag is hajlandó karácsonyfa és mind a többi nélkül ünnepelni? Ha mindent elhagyunk, az már nem karácsony, ha azonban mindent megtartunk, az akkor is karácsonyozás, ha elvileg Jézust akarjuk a középpontba tenni, nem a karácsonyi hagyományokat (mármint hívőkről beszélek).

      Pogány kellék a karácsonyfa, és maga a dátum is pogány ünnepnap. Lehet Jézust ünnepelni, de miért így tennénk? Miért ünnepeljük Őt olyan napon és olyan módon, ami a legkevésbé alkalmas erre? Ha egy kereszténynek valóban Jézus a fontos, akkor Neki tetsző módon kellene emlékezni Rá - nem pedig úgy, mintha nem Őt ünnepelnénk, hanem a karácsonyt. A Bibliából tudhatjuk, hogy Ő miként vélekedik a pogány elemekről.

      Nem azért ne ünnepeljük Jézus születését, mert nem tudjuk, mikor is volt pontosan. Azért ne ünnepeljük, mert Ő ezt nem parancsolja, hogy tegyük (a Szentírásból pontosan tudjuk, hogy mely eseményekre kell Jézussal kapcsolatban megemlékezni). És azért ne karácsonykor ünnepeljük Őt, mert az biztosan nem a születésének napja. Ha karácsonykor ünnepelünk, az pont azt fejezi ki, hogy nem a személy, hanem a dátum a fontos, hiszen ha a személy lenne a fontos, akkor figyelembe vennénk, hogy ekkor biztosan nem születhetett, ráadásul ünneplésünk kellékeinek sincsen semmi köze az ünnepelthez.

      Törlés
  28. A „kisjézusra” emlékezés nem logikus?
    Sántít egy kicsit szerintem a hasonlatod, amikor írókra, költőkre (és az ő születési dátumukra) vonatkozó megemlékezésekről írsz. Rájuk persze, hogy felnőttként emlékezünk, mert felnőttként hozták létre azt, ami miatt fennmaradt a nevük (bár ez nem teljesen igaz azokra, akiknek a tehetsége már egészen fiatal korban megmutatkozott, mert náluk a gyermekségükre is megemlékezünk). Ezzel szemben Jézus Krisztus már ott a betlehemi jászolban „gyámoltalan újszülött”-ként is az, Aki: a megtestesült Ige, az élő Isten, a mindenek Ura. Ja, hogy ez a felületes személőnek nem látszik? Ez nem ok arra, hogy mi ne vegyük ezt észre és ne gondolkozzunk el azon, hogy mennyire szeret minket az Isten, hogy ezt vállalta értünk (irgalomra, kegyelemre szoruló bűnösökért), hogy ennyire közel akart lenni hozzánk, hogy emberként köztünk élve akart tanítani minket (és az emberi élethez bizony hozzátartozik a születés is). Karácsony mondanivalója ennyi: „Velünk az Isten!” (és azért ez nem kevés... sőt... annyit igazán „megér”, hogy évente legalább egyszer kiemelten megemlékezzünk róla, bár tulajdonképpen akár minden nap lehetne... lehet is).
    Hogy nem kérte, hogy ünnepeljük a születését? Valóban, szó szerint ilyen felhívás nincs a Bibliában, de ismertek Jézus születésének körülményei, hogy születését angyal adja hírül a pásztoroknak „Üdvözítő született ma nektek” (és nem „megszületett az, aki majd egyszer, ha nagy lesz, a világ üdvözítője lesz”). Továbbá bizony példa is van arra, hogy annak a „gyámoltalan újszülött”-nek is lehet hódolni. A bölcsek napkeletről hosszú utat tettek meg azért, hogy imádják Őt és ajándékokat vigyenek Neki. (A gyermeknek és nem a felnőtt Tanítónak, Mesternek, vagy a feltámadott Krisztusnak) Adhatunk mi is ajándékot Neki, aminek számtalan módja lehet (pl. adhatsz a rászorulóknak, meglátogathatsz valakit, akinek erre van szüksége – mert ugye „velem tettétek”, de sok egyéb forma is létezik – és nemcsak elméletben). Ha a szeretteinket ajándékozzuk meg, abból sem kell kihagyni Jézust. Minden Isten ajándéka, semmink sincs, amit ne kaptunk volna, így ha adunk, azzal együtt hálát is adhatunk Istennek, hogy lehetőségünk van adni. És nem baj, ha a gyerekeknek Jézus(ka) hozza az ajándékot, mert hát akkor is ő hozza, ha én rakom a fa alá, vagy akárhova (ld. előző mondat). Nélküle nem adhatnék semmit (ez egyébként az ateistákra is igaz, csak legfeljebb ők nem tudnak róla). Az angyal nem tudom mennyivel jobb. Ha nincs keresztény tartalom, akkor kik az angyalok (bár nem keresztényként valóban inkább angyalok, mint Jézus). Ha van keresztény tartalom, akkor meg felmerül a kérdés: ha csomagot kapok, azt kitől kapom? A feladótól (Jézus) vagy a postástól (angyal)? Persze lehet csak annyit mondani, hogy az angyal/postás hozta, de szerintem fontos (lenne) az is, hogy kitől.

    Az, hogy keresztényként mennyire tartom meg tisztán az ünnepet (és ez nemcsak a karácsonyra vonatkozik), az csak rajtam múlik és nem a külsőségeken. („tudok nélkülözni és tudok bőségben élni” - ha nem tudok, akkor az nem a karácsony vagy a környezet hibája)
    Az, hogy a világ mást ünnepel ezen a napon, nem akadályozhat meg abban, hogy én azt ünnepeljem, Akit (és hálát adok azért, hogy a „szektám” nagyon sok lehetőséget ad arra, hogy ezt megtegyem, hogy megfelelően felkészüljek rá, hogy ne feledkezzek el a lényegről).

    Hálát adok azért is, hogy ezt a posztot megírtad (meg a többit is), mert sok-sok gondolatot ébresztett(ek) bennem. Becsülöm a nyíltságodat, a bátorságodat, a tiszta szívedet, az őszinte keresésedet.

    Isten áldjon!

    Kata (szintén zugolvasó)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bár Jézus testet öltése valóban nem kevés, ugyanakkor a megváltás műve az, amiért Krisztus a földre jött. Emlékezhetünk erre, de karácsony messze a legalkalmatlanabb időpont ilyesmire a fentebb részletezett okokból. Ha Jézusnak akarunk hódolni, akkor engedelmeskednünk kell neki, hiszen Ő az áldozatoknál az engedelmességet tartja fontosabbnak. A bölcsek Jézusnak hódoltak és nem egymást ajándékozták meg, ha tehát ezt az eseményt szeretnénk másolni, akkor a szegényeknek kellene adnunk, nem a családtagoknak.

      Úgy gondolom, komoly probléma, ha egy hívő családban Jézuska vagy az angyal hozza az ajándékot. Jézuska egy gyámoltalan gyermek, aki kétségkívül nem képes bárkinek is ajándékot hozni. Ha viszont Jézus, mint dicső Úr hozza az ajándékot a fa alá, az nagyon megtévesztő, hiszen a karácsonyi ajándékozáshoz Neki semmi köze: Ő jött ajándékként a világnak, és nem azért, hogy a gyerekek anyagi kívánságainak eleget tegyen. Ráadásul, ha Jézus, mint felnőtt, hozza az ajándékot, akkor képzavar a jászolban fekvő kis Jézusra emlékezni...

      Az angyal sehogyan sem illik a karácsonyhoz, ők ugyanis a Biblia szerint szolgáló lények, akik azokért küldetnek szolgálni, akik hívők vagy azok lesznek. Természetesen ők nem postáskodnak ajándékot a gyerekeknek, hiszen az ajándékok a szülőktől jönnek, nem Istentől.

      Az, hogy keresztényként mennyire tartom meg tisztán az ünnepet, nem csak rajtam múlik. Vannak dolgok, amik nem helyesek, függetlenül attól, hogy valakinek mennyire tiszta a szíve vagy a hozzáállása. Ha az ember az Úr akaratát keresi és karácsony gyökereit, szokásait, kellékeit és szellemiségét őszintén megvizsgálja, akkor egyértelművé válik, hogy nem tud mást tenni, mint lemondani az ünneplés ilyen formájáról. Nem lehet összeegyeztetni Jézus Krisztussal: biztos, hogy Neki ez nem tetszik. De ha valaki hívő, akkor maga is utána tud járni mindennek: meg tudja vizsgálni a maga szívét, a karácsonyt mérlegre tudja tenni, meg tudja érteni, hogy mit is vár tőle személyesen az Úr, mit kell cselekednie, és hogyan kell gondolkoznia erről az egész dologról.

      Köszönöm, Kata, amit a végén írtál. Jól esett.

      Törlés
  29. Nem igazán értem, amit művelsz a családoddal, mert szerintem ez már bőven fanatizmus.
    Azon nem gondolkodtál el, hogy van e jogod elvenni a gyerekektől a készülődés örömét? A boldogságot? És nem nem kell nagy ajándékokra gondolni, nem kell az ész nélküli evés, de kell az együtt töltött idő. A szeretet ünnepén. Mert szerintem ez az.

    Nem vagyok vallásos (hála nem is tudom kinek, bár a köszönést nem viszonzó papnak (aki a falubeliek szerint egy szent volt és húzta... néniket) is volt rá hatása). És jé még élek, boldogan, ahogy a gyerekeim is, minél kevesebb kötötséggel boldogan nőhetnek fel és nem egy láthatalan lény, egy könyvben leírt (igaz nem igaz?) utasításait követve. Amit valljuk be, ki így ki úgy értelmez.

    Van Isten? Lehet. De ha van is biztosan nem az a célja, hogy elvegye a gyermekek örömét.

    Ja és nagymama mit szól hozzá, hogy nem akartok bocs akarsz ünnepelni? Mit a véleménye ilyen mértékű bigottságról?

    (hát gondolkoztam jó sokat leírjam-e a véleményemet, de igen, ez egy nyitott blog és bár egészen máshogy nevelem a gyerekeimet érdekel, hogy mások hogy is csinálják ezt.
    És örülök, hogy nincs lányom, mert nem szeretném a fiaidat vőnek. Bár lehet, hogy addigra teljesen ellened fordulnak, vagy nem. De a felnőtt útkeresésük nehéz lesz. )

    Ildikó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kereszténynek csak bókolsz, ha fanatikusnak nevezed, ugyanis imádják Jézust. Ha nem fanatikusak, akkor csak vallásosak. Én így értelmezem ezt a szót.
      Emi ;)

      Törlés
    2. Ildikó, a fanatizmus egy érdekes kifejezés. Ha azt érted alatta, hogy komolyan veszem a Biblia igazságait és igyekszem teljes mértékben ahhoz igazítani az életemet, illetve, Jézus Krisztust követem - nos igen, akkor fanatikus vagyok. És valójában nagyon szeretek bolond lenni Jézusért, de úgy érzem, pár dolgot, félreértettél.

      Nem hiszem, hogy egy gyerek öröme, boldogsága kizárólag a karácsony megünneplésén múlna. Lehet a családban egymással együtt tölteni időt, készülődni valamire, izgulni, boldognak lenni, karácsonytól függetlenül - és ezt tesszük is.

      Isten célja szerintem sem az, hogy elvegye a gyerekek örömét, nem is tudom, hogy jön ez ide.

      Kérdezted: nagymamák kezdetben bizony nehezen értették meg, hogy miért akarjuk 'megfosztani' az unokákat ettől a szuper keresztény ünneptől, de mára elfogadták, hogy mi így látjuk jónak. Nagyon jó nekünk, mert mindkét oldalon javarészt együttműködő, normális após-anyósokkal bírunk, így ebből sem csináltak nagyobb ügyet, mint amekkorára számítottunk.:)

      Törlés
    3. Emi, nagyon tetszett az előző hozzászólásod!! Nagyon igaz, te fanatikus.:)

      Törlés
  30. Kedves Eszter!
    Valóban elgondolkodtató mindaz amit a posztban írtál, de sajnos nem tudok veled egyetérteni.
    A karácsonyról a formaságok tekintetében pontosan ugyanaz a véleményem, amit Vera a január 7-i hozzászólásában nagyon szépen kifejtett . A lényeg, hogy sosem fosztanám meg a gyermekeimet a karácsony örömétől: ésszerű körülmények között szerintem igenis egy csodálatos, felemelő ünnep, ami első sorban a családi együttlétet és a szeretet ünneplését jelenti, hiszen Jézus tanításai is erről szóltak lényegében. Nem értek egyet tovább azzal a felvetéssel, miszerint nincs szükség egy konkrét napra a szeretet ünneplésére, mert azt minden nap gyakorolni kell. Igen, elméletben valóban, de a gyakorlatban sajnos a rohanó hétköznapokban nem mindenki teheti meg (a legjobb szándék és a legnagyobb igyekezet ellenére sem), hogy annyi és olyan minőségű időt töltsön szeretteivel, amennyit és amilyet szeretne. Erre a karácsony kiváló alkalom. Az (ésszerű – és ezt nem győzőm hangsúlyozni) ajándékozás pedig mindenki örömére szolgál: az ajándékozó és a megajándékozott számára egyaránt boldogság.
    A dolog vallási vetületéről: mindezek után úgy gondolom, teljesen mellékes, valóban ezen a napon született-e Jézus, vagy sem. Úgy vélem, születésnapjának megünneplése egyértelműen az emberek tiszteletét fejezi ki irányába, és ez ellen viszont az Úrnak sem lehet semmi kifogása (mellesleg honnan tudod olyan bizonyosan, hogy nem örül neki?).
    A pogány hagyományokról pedig azt gondolom, hogy az is népünk, nemzetünk hagyományának része, ami remélem, még nagyon sokáig él majd a köztudatban és a gyakorlatban. Csak azért,mert keresztények lettünk, nem hiszem, hogy minden korábbi (nép)szokásunkat fel kellene adnunk. Ez a múltunk, ebben rejlenek a gyökereink, ekként éltek őseink. Attól még, hogy keresztények lettünk, magyarok is vagyunk, és a nemzeti identitás szerintem ugyanolyan fontos, mint a vallási. Én egyáltalán nem bánom e kettő keveredését és együttes továbbélését az ünnepeink által.
    Üdvözlettel: Noémi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Noémi!

      Nem állítom, hogy nem felemelő és érzelmeket megmozgató ünnep a karácsony, mert az! De szerintem ennél fontosabb, hogy mit szól mindezen dolgokhoz Isten - hogy tetszik-e Neki ez a mi ünneplésünk. Én nem akarok olyan ünnepben részt venni, ami Neki nem tetszik, még ha annyira kellemes érzéseket keltő ünnepről van is szó, mint a karácsony.

      És egyáltalán nem mindegy, hogy ekkor született-e Jézus vagy nem! Ha azt mondjuk a gyermekeinknek, hogy az Ő születéséről emlékezünk karácsonykor (ami akkor biztosan nem lehetett), úgy vagy mi válunk hazuggá előttük, vagy őket vezetjük félre.

      A szeretetet nem kell ünnepelni - azt adni kell. De nem csak egy nap, hanem mindennap, minden lehetőséget kihasználva. Igen, ez egy másfajta életforma, amely sokkal több időt szán heti és napi szinten a többiekre. Szeretve időt szánni a többiekre, nem rohanni, hanem egymással valódi életközösségben (nem egymás mellett) élni - ez többet érhet minden karácsonynál. Nem tudom, hogy valójában mekkora jelentősége van az ünnepeknek, de gyanítom, messze nem akkora, amennyire nagyot tulajdonítunk nekik. Mindenesetre nem a karácsony az egyetlen jó alkalom, amikor ünnepelni, együtt lenni, egymást kiemelt figyelemben részesíteni meg szeretni lehet.

      Nem értek egyet azzal, amit a pogány hagyományokról írtál. A pogánysághoz egy kereszténynek semmi köze, mert azok a szokások nem kedvesek Istennek. A Bibliából tudhatjuk, hogy Isten milyen módon viszonyul ahhoz, ha más isteneknek akarunk tiszteletet tenni (még ha nincsenek is más istenek, csak az Úr van).

      Úgy hiszem, Noémi, hogy egy hívő ember nemzeti identitásának nem kell, hogy bármi módon köze legyen a pogány szokásokhoz. Ismerhetjük népünk régi szokásait, tudhatjuk, hogy miben hittek és hogyan gondolkoztak az elődeink, de nem kell megítélés nélkül, vakon követnünk az ősök hagyományait. Mert Istennek nagyon konkrét véleménye van mindenről, amit teszünk. Neki nem kedves, ha kompromittáljuk a hitünket, bármilyen hazafiasan hangzó gondolatok jegyében tesszük is. Egy keresztény már mennyei polgárjoggal bíró személy, aki csak átutazóban van itt a földön. Ha tehát valóban Jézus Krisztust követi, akkor nem járhat az ősök nyomdokain, nem veheti át tőlük ünnepeik, szokásaik mintáját - hiszen azok nem követték az Urat.

      Törlés
    2. Kedves Eszti!
      Köszönöm a kimerítő válaszod. Tényleg jól esett, hogy vetted a fáradtságot, és érdemben válaszoltál minden felvetésemre. Ennek azonban az lett az eredménye, hogy továbbra is egyfolytában kattognak az agytekervényeim, mert nem hagy nyugodni, amiket írtál. Időközben kicsit beleolvastam a blogodba, szemezgettem a korábbi bejegyzéseid között is, így talán sikerült egy kicsit jobban megismernem az álláspontod (nem csak a Karácsonnyal kapcsolatban, hanem úgy általában).
      A legnagyobb kérdőjel számomra az életetekkel kapcsolatban, hogy HOGYAN lehetsz ennyire biztos abban, hogy amit, teszel, az jó? Föltételezem, a válaszod erre az lesz, hogy a Bibliából. És igazából itt következik az én legnagyobb problémám. Annyit még mindenképpen előrebocsátanék, hogy hívő emberként szemernyi kétségem sincs Isten létezését illetően, ám a Bibliával kapcsolatban vannak problémáim… Rendszeresen forgatom, olvasom, jegyzetelek, agyalok. Mégsem értek sok mindent. Hogy miért?
      Mert a Bibliában rengeteg a „homály”. Tele van nehezen, vagy helyenként egyáltalán nem értelmezhető kijelentésekkel/kifejezésekkel, olyasmivel, ami minden ember számára más és más tartalommal bír. És így értelmezem, te úgy. Nem vitatom, ennek is megvan a maga szépsége, de egy ilyen horderejű „törvénykönyv” esetében ez megengedhetetlen. Ezt nagyjából ahhoz tudom hasonlítani, mintha egy bizonyos jogi terület nem lenne törvényileg egyértelműen leszabályozva, hanem valami zavaros, kétes eredetű és könnyen félreértelmezhető, félremagyarázható „szabályzatot” dobnának az emberek elé, hogy íme, eszerint kell élned. És tegyük hozzá, a vallás esetében nem csak pár havi/évi börtönbüntetés, esetleg egy kisebb pénzbírság a tét, ha valamit nem jól értelmezek, hanem a lelki üdvösségem. Magyarán, ettől függ, a Mennybe megyek-e halálom után, vagy a pokol tüzén fogok fortyogni az idők végeztéig.
      Az általam „homálynak” titulált többértelműség persze valamilyen szinten természetes, hiszen a Biblia „születésétől” számítva nagyon sok idő eltelt, és rengeteg dolog megváltozott azóta a világban. Átalakultak a társadalmak, a szokásrendszerek, és nagyrészt a technikai vívmányoknak és felfedezéseknek köszönhetően az emberek gondolkodásmódja is: kinyílt előttünk a világ, megtudunk olyan dolgokat is, amit az akkori (mondjuk a Jézus korabeli és az azelőtti) emberek még csak nem is sejtettek: jártunk a világűrben, megtudtuk, hogy léteznek baktériumok és mindenféle mikroorganizmusok, tehát némi költői túlzással azt mondhatnánk, minden irányban kitárult, kitágult előttünk a tér.
      A Bibliában leírtak (legyen szó parancsolatról, szabályról, utasításról, tanításról, illetve bármilyen formájú kinyilatkoztatásról) egy adott kor egy adott társadalmára vonatkoznak, amelyeket a mai modern világban sok esetben nagyon nehéz, sőt szinte lehetetlen értelmezni.
      Ebben egyébként az archaikus nyelvezet és a helyenként igen pontatlan fordítás sincs éppen segítségünkre. Hogy egy klasszikus példát idézzek, amit gondolom, mindenki ismer: Steinbeck: Édentől keletre c. művében boncolgatja az egyik szereplő Káin és Ábel történetét, ahol is az egyik fordítás szerint Isten Káinnak „megparancsolja”, hogy „uralkodj” a bűn fölött, a másik fordítás szerint „megígéri”, hogy „uralkodni fogsz” a bűn fölött, és harmadik fordítás szerint lehetőséget ad neki (és vele együtt minden embernek), hogy „uralkodhatsz” a bűn fölött. És egy másik filmbéli klasszikus (Guy Ritchie, a film címe most nem ugrik be): az egész Újszövetség egy félrefordításnak köszönhető, ugyanis a jelző, amivel Máriát illeték, nem „szüzet” jelent, hanem „hajadont”. De tényleg nem szeretnék ezen poénkodni, végülis a lényeg, hogy miután a bibliai szövegeknek nem tudhatjuk a pontos eredetét és szó szerinti tartalmát, szerintem felelőtlenség kizárólag erre alapozni az életünket.

      Törlés
    3. Tehát egyszerűen nem tudom megérteni, hogyan vetheti magát alá az ember (az egész életét, a családját, a mindennapjait, az ünnepeit – lásd Karácsony…) ilyen bizonytalan eredetű és hitelű forrásoknak? Elnézést kérek, amiért a Bibliát annak neveztem, igazán nem sértésnek szántam, pusztán egy ténybeli megállapításnak. A sok két- vagy akár többértelmű kijelentés közül hogyan tudjuk kihámozni a lényeget? Honnan tudhatjuk például egészen bizonyosan azt, hogy Isten nem örül a karácsonynak? Vagy, hogy Isten nem tűri a pogány szokásokat, hagyományokat. Azért ne feledjük, az egyistenhitű vallásunk előtt is volt élet! Mellesleg, ha mindennek van értelme a földön, és minden a Jóisten akaratából történik, akkor nyilván az sem véletlen, hogy ennyiféle nép és vallás létezik a világban… Ezen logika mentén pedig akkor mégis csak lehet valami jelentősége a népszokásoknak, néphagyományoknak, akár pogány eredetűek, akár nem.
      És egy nagyon lényegi kérdés, amiért előre is bocsánatot kérek. Mentségemre szóljon, nem bántásból, nem arroganciából, hanem, mert tényleg, őszintén érdekel: Eszti, nem félsz attól, hogy mindaz, amire az életed építed, amit a tetteid, szavaid, gondolataid alappillérének tartasz… egyszerűen nem igaz?
      És itt hagy idézzem Millok Évát, aki oly tökéletesen szavakba öntötte az összes kételyt, mely engem is gyötör:
      „Az oly megragadó a Bibliában, ebben a leggazdagabb emberi „költeményben”, hogy az Isten mindig-mindig csak ürügy benne, mindenható igazolás arra, amit az emberek tesznek, gondolnak, akarnak, elítélnek. Jehova parancsai, haragvásai, büntetései és bosszúállásai nem megistenített emberi törvények, indulatok és átkok-e? Mi van az emberen kívül, ami Jehovának még érdekes? Ez a bibliai Isten mennyire elárulja, hogy a „Szent Írás” nem emberfölötti lény sugallata, hanem valahai zsidó Ady Endrék írták bele látomásaikat, ítéletüket és törvényeiket…”

      Üdvözlettel: Noémi

      Törlés
    4. Kedves Noémi!

      Nagyon jók a kérdéseid és ezért is örülök, hogy 'nem hagyott nyugodni' az, amit a blogon olvastál - meg vagyok győződve, hogy Isten volt, aki szeretettel élesztgetett.:)

      Kis időt kérek még, mert nem fogok tudni röviden válaszolni a felvetésekre: úgy érzem, hogy szorosan összefügg egyik a másikkal, és a válasszal is valahogy így lesz.

      Hamarosan jelentkezem - talán poszt is lesz belőle, meglátjuk.

      Törlés
  31. Azon gondolkozom eszébe jutott-e már valakinek Jézust magát megkérdezni, hogy szeretné-e, ha megünnepelnék a születésnapját? És milyen formában, mikor? :)

    És még ez jött fel bennem: "Szeretteim, ha a szívünk nem vádol bennünket, bizodalmunk van az Istenhez;" 1János 3:21
    Meg Pál Apostol írása " De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete? Ha pedig én hálaadással veszek részt, miért káromoltatom azért, amiért én hálákat adok?" 1 Korintus 10: 29-30

    Már néhány éve kivontam magam a "karácsonyozás"-ból, mert szenvedtem attól, amivé vált a világ nyomása alatt. Családom felháborodva, de tudomásul vette. Idén szenvedtem talán legjobban és kértem Istent, hogy segítsen megtalálnom a helyem ebben az ünnepben. És egyszercsak sikerült. Nem állítottam karácsonyfát (és nem is fogok, nem hiányzik), még ajándékot sem vettem (és valószínűleg ezután sem fogok, hanem készítek, és nem karácsonykor adom oda nagy csinadatrával :) ). Ezen az ünnepen a szeretteimet fogom ezután (is) ünnepelni velük együtt. Hálát adok Istennek, hogy vannak, hogy kimeríthetetlen szeretetet töltött a szívembe irántuk, hogy együtt vagyunk és szépen csöpögtethetem rájuk ezt a szeretetet. Kihasználva az alkalmat, hogy ilyenkor ők is lassítanak egy kicsit, jobban odafordulnak.
    Azt egyértelművé teszem számukra, hogy nekem mit jelent, mit nem ez az ünnep, de nem vonom ki magam az ünneplésből, mert azzal csak megbotránkozást okozok. Az pedig eddig nem vitte előbbre őket.

    Zsuzsa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Zsuzsa a gondolatokat. Meg vagyok győződve, hogy nem kell attól félnünk, hogy megbotránkozást okozunk: nekünk hívőként az a dolgunk, hogy kövessük az Urat. Ha erre mások botránkozással reagálnak, az az ő szívük szándékait leplezi le. Egyedül arra kell ügyelnünk, hogy amit teszünk, az összhangban legyen Isten akaratával és Isten iránti szeretet motiváljon, ne más indulat.

      Az Úr vezetése szükséges a hívő embernek és ha Ő elvezetett téged 'a helyedre' a karácsonnyal kapcsolatban (megmutatta a megfelelő viszonyulást), akkor megtapasztalhattad a valódi békességet. Én is valahol itt tartok, de nagyon kívánnám, hogy ne csak 'tudomásul vegye' a tágabb családunk azt, ahogyan viszonyulunk a karácsonyozáshoz, hanem teljes mértékben megértenék és magukévá tennék ezt. Úgy gondolom, hogy ameddig ez nem történik meg, kicsit mindig szenvedés lesz a karácsonyi időszak. De talán már nem fog annyira háborogni a lelkem, mint akkor, amikor még nem tudtam, mit tegyek, csak azt tudtam, hogy nem helyes ez az ünnep.

      Törlés
  32. Kedves Eszti!

    Bocsánat, ha olyasmit írok, ami már a kommentekben szerepel, de annyira felindultam, hogy most először írnom kell, és csak utána fogom tudni elolvasni a hozzászólásokat :)
    Teljesen egyetértek ugyanis veled! Én idén, illetve helyesebben november táján jöttem rá, hogy a karácsony gonosz ünnep. Mert mit mutat (és mi dől a médiából, a reklámokból): a családok szeretik egymást, teljes egyetértésben élnek, mindenki kedves mindenkivel, megajándékozzák egymást, együtt vannak a szeretteikkkel - igen, ha tökéletes családban élünk. De hány embernek van tökéletes családja?

    Akinek bármi is hiányzik: szeretet, családtag, pénz, ajándék, békesség, az szenved. Hogy lehet, hogy "szenteste" olyan sok magányos ember lesz öngyilkos? Milyen ünnep ez? Hogy lehet, hogy a kislányát egyedül nevelő anyuka csak sír a fa alatt, és a gyerek vigasztalja? Mégis hány millió embernek volt, csak itt, Magyarországon szomorú karácsonya?

    Olyan tökéletes világra vágyunk ezen a napon, amit emberi erővel lehetetlen megvalósítani, ezt csak a Messiás Jézus fogja tudni megtenni, amikor eljön. Ezért eleve kódolt a bukás, és hasztalan minden próbálkozás. Egy nagy képmutatás az egész ott is, ahol külsőleg minden idilli, és még a bejgli sem repedt szét.

    Én is készültem az ünnepre (nekem, az Úr kegyelméből, ép családom van). De eszembe jutottak az elmúlt évek karácsonyai, amikor elvárásokat támasztottam a férjemmel szemben, hogy legalább ezen a napon hogyan kellene viselkednie (ne legyen egész nap a dologzószobájában, hanem társasozzunk a gyerekekkel késő estig, és foglalkozzon csak velünk, sőt, leginkább csak velem). Persze, ha nem úgy viselkedett, ahogy elvártam volna, keserűség volt bennem. És a gyerekeimtől is azt vártam, hogy legalább ezen a napon ne veszekedjenek. Csalódnom kellett.

    Így vártam a legutóbbi karácsonyt is, és eldöntöttem, hogy én ezt nem akarom. Akkor egy gondolat merült fel a fejemben, és tudom, hogy az Úrtól volt: "Ez a nap is olyan, mint a többi." Ez valahogy hihetetlen megnyugvást adott. Ezzel tudtam vigasztalni egyedül élő ismerősömet is. Ne csináljon ügyet a karácsonyból, ha az év többi napján tkp. jól megvan, 24-én se depizzen, hiszen ez a nap is olyan, mint a többi!

    Vettünk persze fát, nem nagyot, a gyerekek díszítették (ezt nagyon szeretik, mindig is ők csinálták), elkészült az ebéd, amikor elkészült, nem görcsöltem semmin, számomra tényleg olyan volt ez a nap, mint a többi. Halálosan nyugodt voltam, és nem volt bennem semmi elvárás. Anyósom tölöttte velünk a napot, és mit mondott később a férjemnek: Ez volt számára az utóbbi évek legszebb karácsonya...

    Én meg kihasználtam az alkalmat, hogy evangéliumi könyveket ajándékozzak a rokonainknak, anyósom és lelkesen elvitt egy Fruchtenbaum-könyvet, én meg csak lestem, hogy látszott, tényleg érdekli (imameghallgatás, mert ezért imádkoztam, hogy akinek ilyet adok, szívesen fogadja).

    A karácsony egyetlen pozitívuma össztársadalmi szinten (és a mi szemszögünkből) az, hogy ilyenkor "legálisan" beszélhetünk az elveszetteknek az Úr Jézusról. Ezt ki kell használni, de ez a nap számomra nem ünnep többé.

    Bocsánat, hogy ilyen hosszan írtam, Hajni mesélt a blogodról, és nagyon tetszik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zsuzsi!

      Érdekes szempontból közelítetted meg a témát. Az összefüggés, amire rávilágítottál, nekem eddig eszembe sem jutott, de tetszik a gondolat! Azonban a karácsonynak elsősorban nem azért nincsen létjogosultsága, amit a magányos emberek életében okoz. És nem is azért, mert a tökéletes ünnepre törekedő, vagyis túl nagy elvárásokkal nekiinduló emberek csalódásai az ünnepnek tulajdoníthatóak. Ha így lenne, akkor a karácsonyt meg lehetne javítani: lehetne megváltozott hozzáállással, elengedettebben ünnepelni, pont úgy, ahogyan ti is csináltátok; azzal a felhanggal, hogy ez is csak olyan nap, mint a többi - ami igaz is. Azonban a fő probléma nem a fent leírtak, hanem az, ami emögött az ünnep mögött van: a pogányság, ami nem tetszik az Úrnak. A pogány ünnep és a kellékek (pl. a karácsonyfa), ami az ünnep része, és az, hogy Jézus születéséről beszélünk, amikor annak nincsen semmi köze ehhez az időszakhoz. Karácsony nem javítható meg sehogyan sem, hiszen nem 'elromlott' az ünnep, hanem eleve nem is volt 'jó'.

      Ugyanakkor, jót tenni emberekkel, könyvet ajándékozni, szeretni az év bármely napján lehet, nem csak decembernek ezeken a napjain. Viszont úgy gondolom, hogy karácsonnyal összekötve megosztani másokkal a hitünket nem jó ötlet. Jézus nem ezen a napon született, és a karácsony inkább pogány, mint keresztény ünnep, ami ráadásul érzelmi felfokozottsággal jár. Ezt az időszakot szerintem nem helyes 'hit-terjesztésre' használni, hiszen az emberek érzelmi fogékonyságára alapoz vagyis némiképpen manipulatív. Nem hiszem, hogy az Úr azt akarja, hogy az emberek érzelmeit és ünnepi nyitottságát használjuk arra, hogy az igazságot megosszuk. (Vagyis tegyük ezt karácsonyi időszaktól függetlenül és ne kiemelten csak ekkor.)

      Köszönöm, amit a blogról írtál és köszönöm, hogy megosztottad, hogyan bátorítottad az ismerősödet - a leleményes szeretet megnyilvánulása volt ez.

      Törlés
    2. Kedves Eszti,

      egyetértek veled mindenben, és nagyon tetszik a megalkuvásmentes hozzáállásod. Mekkora áldás lehet, hogy a férjeddel teljes az összhang közöttetek ebben az ügyben (is), és nyilván közösen hoztátok meg ezt a döntéseteket.

      Az én helyzetem viszont a családunkban jelenleg nem olyan, hogy azt tudjam mondani: idéntől nem karácsonyozunk; a lehetőségeimen belül én így tudtam magamat kivonni az ünneplésből, hogy számomra nem jelentett semmit (a gyerekeim mindent tudnak a karácsony visszásságaival kapcsolatban; egyébként idén először a hanukát is megünnepeltük, főleg mert ebben valamelyest érintettek is vagyunk, és ez az ünnep legalább szerepel a Bibliában, ha nem is isteni rendelés - éppen ezért el is gondolkoztam, hogy érdemes-e belekezdeni... Keresgélek én is.).

      Azt is gondolom ezzel együtt, hogy nem vonhatjuk ki magunkat a világból, amiben élünk, és ha a szívünkben nincsen helye a pogányságnak, akkor anélkül karácsonyozhatunk "megtérítendő" családtagjainkkal, ismerőseinkkel, hogy ezzel bűnt követnénk el, vagy megszomorítanánk az Urat. Szeretetlenség lenne másoknak felróni annak az ismeretnek a hiányát, amire mi esetleg már eljutottunk - hiszen nálunk is hosszú folyamat eredménye lett az, hogy biztos meggyőződésre jutottunk egy adott dologban.

      A "zsidónak zsidó, görögnek görög" elv alkalmazása nem megalkuvás, és
      én a karácsonnyal is így vagyok: a világ csinálja, hát hadd csinálja - ez is egy alkalom, ami a Jézusról való beszélgetésre, bizonyságtételre szolgáltat alapot.

      Az érzelmileg felfokozott időszak kihasználásával kapcsolatban is az jutott eszembe (habár nyomatékosítom, hogy teljesen egyetértek azzal, hogy nem tisztességes a manipuláción alapuló evangelizáció), hogy a kedvező alkalmakat használjuk fel, és hirdessük az Igét, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő.

      De mondjuk azt én sem szeretem (már), amikor testvérek is karácsonyi áhítattól csöpögnek, és a templomban is ott a fa. És a karácsonyi prédikációk arról szólnak, hogy és a mi szívünkben megszületett-e már Jézus (sőt, már fel is sírt - vagy mi egyebet lehet erre mondani?)...

      Tehát amíg testvérek közt indokolt a keménység a bálványimádás és a pogányság elutasításával kapcsolatban, addig a világban nem tehetjük meg ugyanezt. Nem tudom, hogy ez mennyire érthető, hogy mire gondolok, talán az 1Kor 5,9-11 világít rá a legjobban. Nem tudunk a világból kimenni, és nem is akarunk, mert ott vannak az elveszett bűnösök, akikhez el kell vinnünk a megváltás jó hírét. Ha egy kocsmában a nyóckerben, akkor ott, ha karácsonyfa alatt, akkor ott :)

      (Egyszer azt mondtam egy krisnás fiúnak a parkolóban, aki odajött hozzám: Habár tudom, hogy bálványáldozatnak szánják, én mégis adok neki 500 ft,-ot, ha meghallgatja azt, amit én akarok mondani neki. Meghallgatta, és láttam, hogy az egyik Ige betalált nála (a "vérontás nélkül nincs áldozat".) - hát nekem mostanában valami ilyesmi a hozzáállásom :)

      A családi helyzet miatt (a férjem MÉG nem hívő) nálunk fel sem merülhetett, hogy mondjuk otthon tanítsak, de persze a gyerekeket jó előre fölkészítettem pl. az evolúcióelmélet hazugságára, és folyamatosan beszélgetünk is ezekről. Hallgatjuk Kent Hovind előadásait, és azt is fölolvastam nekik, amit az egyik kommentelőnek válaszoltál az ősemberekről, nagyon tetszett. (Csak sajnos nagyon szeretek vitatkozni, akkor is, ha tulajdonképpen teljesen egyetértek - "come, let us reason together" - jeligére :))

      Törlés
  33. Kedves Mindenki,

    egy dolgot valaszoljatok nekem mar csak meg, mert az gondolom, hogy a temat korbekommentelte mar az osszes erintett csoport nagyjabol.
    sarkitva ket front van: az egyik a hivo tabor, a masik a ketkedo (vagy nem hivo) tabor. a karacsony temajan azt gondolom tulhaladtunk.

    mondjatok meg nekem: MIBOL gondoljatok,hogy van isten? massziv elmeleteket epitetek egy legvarra. egyetlen cafolhatatlan bizonyitekot mondjatok arra, hogy isten letezik, a hiteteken kivul. miert letezne jobban, mint a tobbi kultura istene? ez az egesz egy orult osszeeskuves elmeletre hasonlit, aminek minden pontja ki van precizen dolgozva, de az alapok hianyoznak...

    ne beszeljetek melle, erre valaszoljatok.

    Vera

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Vera,

      nem tudok a többiek nevében válaszolni, azt tudom elmondani, hogy számomra miből nyilvánvaló, hogy van Isten.

      Külső bizonyítékok:
      1. A világ összetettsége, komplexitása, rendezettsége, törvényszerűségei mind-mind egy teremtőre mutatnak, egy mögöttes akaratra, aki ezt az egészet kitalálta és megalkotta. Az evolúciós agymosás persze nehezen teszi lehetővé, hogy az ember önállóan elgondolkozzon ezekről, de ha belegondolunk, jóval nagyobb hit kell azt elfogadni, hogy minden magától jött létre, mint azt, hogy valaki létrehozta, megalkotta.

      2. A Biblia kijelentéseinek beigazolódása, azaz a beteljesedett próféciák. Isten évszázadokkal és évezredekkel előre pontosan megmondta, milyen változások fognak bekövetkezni a világtörténelemben. Ezek igazolható jövendölések, tehát a keletkezés megelőzte a beteljesülést. Számomra egyébként ez az egyik legerősebb érv Isten léte és a Biblia igazsága mellett.

      3. Azoknak az embereknek a megváltozott élete, akik objektív módon tanúsítják, mi történik akkor, ha valaki Istenbe veti a bizalmát.

      Belső bizonyíték:

      Számomra Isten teljesen egyértelművé tette, hogy létezik; a Biblia olvasása közben szól hozzám; sőt abban is bizonyos vagyok, hogy teljes bűnbocsánatot kaptam (mert Jézus magára vette a bűneimet, és megfizetett értük), és ha meghalok, őhozzá megyek. Tudom, hogy van Isten, mert ismerem őt; benne kételkedni olyan lenne, mintha az anyám létében kételkednék, aki szült.

      Igyekeztem nem mellébeszélni :)

      Törlés
    2. Kedves Vera, kedves Mindenki!

      Ez már valóban messze nem a karácsonyról szól, remélem, Eszti sem bánja, hogy ennyire elkanyarodtunk a poszt eredeti témájától. Mivel engem is borzasztóan foglalkoztat a dolog, leírom, én mit gondolok. Előre is elnézést kérek a mélyen vallásos és bibliakövető olvasóktól, szeretném leszögezni, hogy nem áll szándékomban senkit sem megbántani, ez pusztán egy vélemény. Az enyém.

      Hiszem, hogy Isten teremtette a világot, mert a mikrokozmosztól a makrokozmoszig, a legapróbb atomtól egészen a végtelen világűrig mindenben, mindenhol megfigyelhető a rend (és a hasonlóság!). Ezek olyan tökéletesen, alaposan kimunkált, kidolgozott rendszerek, hogy én szinte elképzelhetetlennek tartom, hogy mindez pusztán egy véletlen irányú fejlődés eredménye legyen. Az emberi elme határtalan szárnyalásáról, a művészetekről, a tudományról szintén úgy vélem, hogy a benne rejlő „információ” nem eredhet egy kezdetleges egysejtűből az „őslevesben”.
      Istenről azonban azt is gondolom továbbá, hogy megteremtette ugyan a világot (nem a bibliai értelemben vett 6 nap alatt, de ez egy másik kérdés), megalkotott egy rendszer a maga szabályszerűségeivel, de ennyi. Személy szerint nem hiszem, hogy Istent a legkevésbé is érdekli az én gyarló életem, nem hiszem, hogy érdekli, állítok-e karácsonyfát vagy sem, hogy imádkozom-e hozzá vagy sem, vagy egyáltalán. Hogy egy nagyon triviális hasonlattal éljek, úgy képzelem őt, mint egy zseniális tudóst, aki megalkotott egy rendszert (rajtunk kívül talán többet is, ezt nem tudhatjuk), és most elégedetten (néha fejcsóválva, néha hangosan hahotázva) figyeli munkájának eredményét. Mondjuk, mint ahogyan mi szemlélünk egy akváriumot.
      Jézusról pedig azt gondolom, hogy egy fantasztikus ember volt, szenzációs tanító és filozófus, de, hogy Isten fia lett volna….? Elnézést kérek, talán szentségtelenségnek tűnik, de az igazság az, hogy én nem vagyok teljesen meggyőződve efelől. De egyébként nem is ez a lényeg. Jézus rengeteg dologra rámutatott, sok mindenre megtanította a tanítványait, de nem hinném, hogy ezek örök érvényű igazságok lennének. Nem hiszem például, hogy, ha megütik egyik orcámat, oda kellene tartani a másikat is. Mégis miért tenném?
      A Bibliát sokat olvasom, törekszem rá, hogy a lehetőségeimhez (és szellemi korlátaimhoz) mérten minél jobban megismerjem. Nem tekintem isteni ihletettségűnek, sőt, éppen ellenkezőleg, szerintem nagyon is emberi. Én nem tudom, nem akarom elfogadni azt a kegyetlen, bosszúálló, személyválogató, áldozatkövetelő Istent, akiről a Biblia ír. Nem fogadom el azt a szolgalelkűséget, amelyre a Biblia tanít, azt pedig kikérem magamnak, hogy bűnös lennék. Soha nem bántottam senkit, sőt, lehetőségeimhez mérten igyekszem segíteni, ahol tudok. Normális, emberi értékrendet követek, tisztességre, becsületre, hazaszeretetre nevelem a gyerekeimet. Mindezek mellett nem szeretném nap, mint nap azt érezni, hogy én egy senki vagyok. Nem vagyok tökéletes, messze nem, de igyekszem, törekszem, és, ha Istennek ez nem elég…
      Mindemellett elismerem, hogy a Biblia egy zseniális alkotás, nagyszabású, koherens, rengeteg bölcselet, igazság van benne, de én (egyelőre) nem tartom többre egy jól megszerkesztett történelemkönyvnél. A szerzői minden esetre nem voltak hétköznapi emberek, a műveltségük, , történelemismeretük, világszemléletük minden esetre átlagon felüli volt.
      A beteljesül próféciákkal kapcsolatban a Prédikátor könyve jut eszembe (ez egyébként az egyik kedvenc részem az egész bibliában): Nincs új a nap alatt... Ami egyszer, kétszer megtörtént már, az jó eséllyel megtörténik harmadszor is.

      Elnézést, ha a leírtakkal megbántottam volna valakit, nem állt szándékomban. Ez az én (jelenlegi) véleményem, aztán, ki tudja, 10 év múlva talán teljesen másként fogom gondolni…

      Üdv.: Noémi

      Törlés
    3. Kedves Noémi!

      Egyáltalán nincs messze ez a téma a karácsonytól - hiszen most a referenciapontjainkról (ha úgy tetszik a hitünkről) beszélgetünk, és ez az, ami meghatározza a cselekedeteinket, így azt is, hogy milyen véleményt alakítunk ki a karácsonyról. Amúgy nagyon örülök, hogy elkanyarintottátok a témát, mert nagyon jó téma ez is.

      Nagyszerű dolog, hogy olvasod és tanulmányozod a Szentírást. És helyesen hiszed, hogy a a világ összetettsége Isten létezésére enged következtetni. A Biblia is ír erről:

      "Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik".

      Azonban így folytatja: "... úgy, hogy ők menthetetlenek. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem hálákat néki nem adtak".

      Nem igaz tehát, hogy Istent nem érdekli az életünk! Ő gondol az Ő teremtményeivel és vannak felénk elvárásai. Ő azt akarja, hogy mindenért Neki adjunk hálát és dicsőítsük Őt, azért aki Ő. Ha ezt nem tesszük meg, akkor vétkezünk. És mivel a teremtést szemlélve nem jutunk el igaz istenismeretre, és Isten mindenekfelett való dicsőítésére, ezért igaz ránk ennek az igének a folytatása: "hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; és az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával." (Róma 1:20-23)

      Isten nemcsak megteremtett, hanem igényt tart a mi imádatunkra. Szeret bennünket, és nem távoli szemlélő, hanem egészen közel van.

      Törlés
    4. Hogy mit gondolunk Jézus Krisztusról, az ebben a földi életben az egyik leglényegesebb kérdés, mivel ezen múlik a folytatás. A Biblia ír arról, hogy az út a halál után kétfelé ágazik. Aki ebben az életben nem jut el Isten valódi ismeretére és nem dicsőíti Őt azért, mert Ő Isten, Aki méltó erre, azon Isten haragja marad rajta, amely harag az utolsó ítéletkor fog rá lesújtani. A Bibliából nyilvánvaló, hogy a pokol ugyanolyan szellemi valóság, mint a menny és a földi életben meghozott döntésünktől függ, hogy mely hely lesz örök lakóhelyünk. A tét tehát óriási - ezért nem lényegtelen, hogy egy ember mit is gondol Jézus Krisztusról.

      Azt írtad, kikéred magadnak, hogy bűnös lennél. Talán a saját mércéddel mérve nem vagy annyira 'rossz', mint mások. De ne a saját mércéddel mérj, hiszen minden szentnek maga felé hajlik a keze. Van az ember saját mércéjénél objektívebb mérce: mit szólnál mondjuk Isten mércéjéhez? Gondolatban tedd az életedet a tökéletes, szent és bűntelen Isten mérlegére. Vajon könnyűnek bizonyulnál? Valószínűleg igen.

      A Biblia erről így ír:

      "Micsoda tehát? Különbek vagyunk-é? Semmiképpen nem. Mert az elébb megmutattuk nyilván, hogy zsidók és görögök mindnyájan bűn alatt vannak; amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. Nyitott sír az ő torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt. Szájok telve átkozódással és keserűséggel. Lábaik gyorsak a várontásra. Útjaikon romlás és nyomorúság van. És a békességnek útját nem ismerik. Nincsen isteni félelem az ő szemök előtt." (Róma 3:9-18)

      Hazudtál már életedben? Loptál már? Beszéltél emberek háta mögött? Káromkodtál? Lehetne folytatni a sort, de gondolom érted, miről szól ez az egész. Nem vagy bűntelen, és igaz az, hogy Istennek nem vagyunk elég jók: senki sem az. És éppen ezért jogos az ítélet rajtunk.

      Törlés
    5. Isten igaz bíró és mi mindannyian méltóak vagyunk a kárhozatra a saját személyes életünk bűnei miatt. Legelső sorban pedig azért, mert nem dicsőítettük úgy a Teremtőt, ahogyan megkívánja tőlünk. A magunk erejéből tehát semmit másra nem jutunk, csak a kárhozatra. És jogosan, teljesen igazságosan kerülünk oda! Mert lehetőségünk volt ebben az életben Isten dicsőíteni és mi mégsem tettük ezt meg. Önszántunkból a magunk útját jártuk, mit sem törődtünk azzal, hogy Istent Istenként imádjuk.

      Az Úr azonban jól látta, hogy ilyenek leszünk és ezért elkészítette a kegyelem útját, hogy az emberiség minden bűnéért, mocskáért meghaljon Isten szent Fia. Ő helyettünk - helyetted is és helyettem is -, mindegyikünkért szenvedett. Érted és értem halt meg a kereszten. Mi nem kértük őt erre, hogy ezt megtegye, de az előzékeny szeretetében ezt megtette: lehajolt hozzánk. Mert tudta, hogy saját erődből sohasem leszel képes megváltani magadat.

      És ezért lényegbevágó, hogy mit gondolsz Jézus Krisztusról. Ha neked Ő csupán egy bölcs tanító, egy erkölcsös életű ember, akkor az áldozatára, amit érted hozott, egy nagy NEM-et mondasz. Megtagadod őt. És arról, amit Róla gondolsz, egykor számot fogsz adni Isten előtt.

      A Biblia pedig igaz. Ha nem hiszed el, akkor nincsen valódi referenciád az életben. Pedig léteznek abszolútumok, létezik a Valódi Jóság és létezik a Tökéletes Mérce, amihez szabni kell az életünket. Léteznek azok az elvárások, amelyeket Isten elvár az emberektől, és ezek megismerhetőek. Ezért egyetlen tettünk sem semleges, mindegyik vagy Isten tökéletes akaratával találkozik, és akkor kedves Előtte, vagy nem találkozik vele, és akkor bűn.

      Törlés
    6. Kedves Eszti!

      Köszönöm szépen a válaszod. Ha nem bánod, néhány gondolatban reagálnék rá, mert úgy érzem, mi ketten merőben másként látjuk Istent. Aztán ígérem, másokat is hagyok szóhoz jutni… :-)

      Kicsi gyermekként Istent úgy képzeltem el, mint egy jóságos öregapót. Lelki szemeim előtt láttam, ahogy a felhők fölött ül égi trónusán, glóriával a feje felett, és pipát pöfékelve mosolyogva tekint le ránk, emberekre. Megnyugtatott ez a tudat, mert úgy éreztem, van kihez forduljak, ha szükséges. Fordultam is hozzá, nem egyszer, nem kétszer, nyilván persze afféle gyermeteg kérésekkel, de úgy láttam, Isten mással van elfoglalva. És akkor megharagudtam rá. Na, nem volt ez olyan igazi harag, csak őszinte, gyermeki sértődöttség. Azért megkértem a húgom, ha esténként imádkozik, biztos, ami biztos alapon szóljon egy-két szót az én nevemben is az öregúrnak… :-)
      Később aztán Isten újra visszatért az életembe, de már merőben más formában. A pöfékelő öregúr eltűnt, és megjelent helyette valamiféle túláradó pozitív energia, az igazi szeretet, az őszinte megbocsájtás energiája, amely végtelen megnyugvással töltött el. Egyszerűen éreztem, hogy ez JÓ.

      És azt is éreztem, hogy szeretném ezt a végtelenül pozitív „energiát” jobban megismerni, és ha lehet, még közelebb kerülni hozzá. Ezért elkezdtem olvasni a Bibliát. Kerestem azt a jóságos, minden teremtését szerető, végtelen irgalmú, bűnbocsátó Istent, aki bennem élt.
      Kerestem, de nem találtam.
      Találtam helyette egy beképzelt, önelégült, önimádó valakit, akiről te magad is ezt írod: „Ő azt akarja, hogy mindenért Neki adjunk hálát és dicsőítsük Őt, azért aki Ő. Ha ezt nem tesszük meg, akkor vétkezünk.” valamint „Isten nemcsak megteremtett, hanem igényt tart a mi imádatunkra.” És akkor kétségbeestem, mert arra gondoltam, hogy akit én keresek, talán nem is létezik…

      Emberi mértékkel mérek, mert ember vagyok… Így számomra az igazság azt jelenti, hogy mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Az irgalom, ha valaki nem kapja meg, pedig megérdemelné. A kegyelem pedig, amikor valaki megkapja azt, amit nem érdemelne meg. Kerestem ezt is a Bibliában, de nem találtam.
      Amit találtam, az egy személyválogató (hol az igazság?), bosszúálló (hol a megbocsátás?), kegyetlen (hol az irgalom?) Isten, akit képtelen voltam elfogadni.

      Kerestem továbbá Isten legnagyobb ajándékát, a szabad akaratot. De azt sem találtam. Úgy érzem, Isten szárnyakat adott nekünk, ugyanakkor a repülést megtiltotta…

      Azt kérded tőlem: „Hazudtál már életedben? Loptál már? Beszéltél emberek háta mögött? Káromkodtál? Lehetne folytatni a sort, de gondolom érted, miről szól ez az egész. Nem vagy bűntelen, és igaz az, hogy Istennek nem vagyunk elég jók: senki sem az. És éppen ezért jogos az ítélet rajtunk.”

      Igen, megtettem mindazt, amire rákérdeztél, mégsem érzem magam bűnösnek. Ember vagyok. Hús-vér ember, érzésekkel, gondolatokkal, (elő)ítéletekkel, és sok-sok kérdéssel. Ez vagyok, mert így születtem erre a világra, anélkül, hogy kértem vagy akartam volna azt. Isten teremtett, és hát, ha ilyennek teremtett, akkor azt kell mondjam, nem végzett valami jó munkát.

      Törlés
    7. És végezetül, még annyit, hogy bár nem pontosan azt találtam a Bibliában, amit kerestem, azért úgy érzem, egyáltalán nem volt hiábavaló a vesződésem.
      A teremtés története például megtanított arra, milyen fontos a fokozatosság, hogy mindig mindennek a feltételeit kell előbb megteremteni, s azután belevágni a nagy műbe. A Prédikátor Salamon megerősített abban, hogy a világnak, vagy ha úgy tetszik, az életnek, van egy sajátos menete, amit tiszteletben tartva sokkal könnyebbek a mindennapok. Valamint „Rájöttem, hogy az a jó és szép, ha az ember eszik, iszik, és élvezi a jót minden fáradozása nyomán, amivel fárad a nap alatt egész életén keresztül, amelyet Isten adott neki, mert ez jutott neki.” (Prédikátor 5. 17.)
      Jézusban pedig nagyszerű tanítóra és filozófusra találtam, aki önbizalmam ekként erősítette: „Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: emelkedjél fel, és vesd magadat a tengerbe! – és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik, annak meg is adatik az.”
      Szóval, hiszem, hogy van Isten. Egy jóságos, (emberi mértékkel mérve is) igazságos, kegyelmes Isten, aki viszont minden bizonnyal nem a Bibliában lakozik...

      Noémi voltam.

      Törlés
    8. Verának:

      Kevesebben vannak, akik tagadják Istent,mint azok akik hisznek a létezésében. Akkor miért az bizonyítsa be, hogy van Isten, aki tudja, hogy van? Bizonyítsa be a másik tábor az ellenkezőjét. Csak egy megcáfolhatatlan bizonyítékot mondj annak alátámasztására, hogy Isten NEM létezik. ;)

      Emi

      Törlés
  34. Bocsánat, ez kimaradt! Zsuzsi hozzászólásának 3. pontjára szerettem volna még reagálni.
    Úgy vélem, a tulajdonképpen "Istenbe vetett hit" nem más, mint önerő gyűjtése. Mint írtam, nem hiszem, hogy Istent a legkevésbé is érdekli a mi nyomorúságos életünk, erre bizonyíték, hogy ima esetén a kérések teljesülésének esélye 50-50%. Magyarán, teljesen mindegy, imádkozunk-e vagy sem, mert a kérésünk nem fog nagyobb eséllyel teljesülni, ha igen. Aki kimászik a bajból, legyen az függőség, rossz életkörülmények, betegség, vagy bármi egyéb, tulajdonképpen önerőből teszi. Persze, kell egy kapaszkodó, egy önmagunkon kívül helyezett felsőbb hatalom, mert úgy hitelesebb. De azok mi vagyunk, a mi lelki erőnk, kitartásunk és élni akarásunk.
    N.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igaz, hogy az ember önerejéből is képes megváltoztatni az életében dolgokat, de azért a bűnt nem tudja semmissé tenni. Bűntelen életet sem képes élni és megváltani sem tudja magát.

      A hit nem azonos az önerővel, de ahhoz, hogy a különbséget megértsük, meg kell tapasztalni a hitet is, nem csak az önerőt.

      Az imádsággal kapcsolatban igazad lehet, azonban valamit látni kell, és ezt egy kis történettel szeretném szemléltetni. Tízéves nagy fiam pár hete kifakadt, hogy miért utasítom el minden javaslatát. Egy kicsit túlzott is, de a kifakadását azt váltotta ki, hogy ötletei egytől egyig arra vonatkoztak, hogy milyen filmek nézését kellene megengednem nekik. A lista természetesen kizárólag olyan filmeket tartalmazott, amelyek nem hasznosak nekik. Ha megengedném, hogy megnézzék, azzal rosszat tennék nekik. Ezért (a gyerekem érdekében) nem is dilemmáztam, hogy mit döntsek, még ha ezzel időlegesen népszerűtlenné is váltam a szemében.

      Istent nem az enyémhez hasonló véges földi szeretet, hanem a tökéletes szeretet jellemzi. Ő maga a Szeretet. Amikor az emberek imádságairól van szó, akkor Ő nem habozik megtenni, ami hasznos nekünk (mint ahogyan nem habozik nem megtenni, ami káros). Ő tehát nem lesz szívbajos attól, ha 'nem jó' dologért imádkozunk és vissza kell utasítson.

      Meg vagyok győződve, hogy a meg nem hallgatott imádságok túlnyomó része esetén az imádkozó személy hitetlenségéről van szó, illetve arról, hogy nem olyat kérünk, ami Isten tökéletes akaratával egyezik. A maradék kevés esetben az imádság azért nem válik valósággá, mert Isten célja az, hogy előbb állhatatosságot munkáljon bennünk, később megadja majd, amit kértünk.

      Törlés
    2. Kedves Noémi!

      Az jutott eszembe arról, amit írtál az önerővel kapcsolatban, hogy a hívők valamiért tudnak örülni és boldognak lenni a nélkülözés, a szenvedés, a gondok-bajok között is. Ezt én is megtapasztaltam, és tapasztalom most is, amikor már harmadik hete vagyok beteg, de közben helyt kell állnom idehaza és a munkámban is. Ez az öröm amiatt lehet, hogy ilyenkor különösen is ráeszmélünk Isten gondoskodására, arra, hogy törődik velünk.

      Mikor ugyanis az ember a saját ereje végére jut, akkor lép be Ő a képbe - pláne, ha megkéred rá! És ez akkora tapasztalás, amikor TUDOD, hogy ez nem tőled van, most Isten visz téged. Mert persze amíg jól mennek a dolgok, azt hiszem, mindenre képes vagyok. Istennek a gyengeség pillanatait kell felhasználnia, hogy megmutassa: képes beavatkozni az életembe, és azt szeretné, ha akkor is ugyanígy ráhagyatkoznék, amikor úgy érzem, minden rendben van bennem és körülöttem.

      Egy nagyon nehéz életszakaszomban Isten a következő Igét adta elém az egyik reggel: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." Ebbe kapaszkodtam, és Isten így vitt végig ezeken az éveken, és nagy dicsőséget szerzett a nevének, mert annyira nyilvánvaló volt, hogy önerőből lehetetlen lett volna elérni, amit elértem. Azóta ez lett az életem vezérfonala, de mégis újból és újból emlékeztetnem kell magamat, hogy nem én vagyok erős, hanem Krisztus bennem.

      Ettől nem érzem magamat egy senkinek, vagy olyannak, aki értéktelen - hiszen Isten éppen elég bizonyítékát adta annak, hogy mennyire nagyon szeret: feláldozta magát azért, hogy engem a bűneimből megváltson, és az Ő gyermeke lehessek.

      Ez nem csalás, nem ámítás: ez valóság.

      Törlés
  35. Kedves Eszti!

    A poszthoz írott kommentek részletesebb elolvasása nélkül megfogalmazódott bennem néhány gondolat, melyet szeretnék Veled megosztani. Remélem, hogy nem bántalak vele, egyáltalán nem ez a célom!

    Ahogy olvastam a bejegyzésedet a karácsony ünneplésével /nem ünneplésével, az jutott eszembe, hogy ez a kérdés nagyon hasonlít ahhoz, amivel Pál apostolt kereste meg korinthusi gyülekezet, azaz a bálvány-áldozati hús evéséről / nem-evéséről való vita.

    "Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete: az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Ha valaki azt gondolja, hogy ismer valamit, az még semmit sem ismert meg úgy, ahogyan ismerni kell. De ha valaki szereti az Istent, azt már ismeri az Isten.

    Ami tehát a bálványáldozati hús evését illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.

    Viszont nem mindenkiben van meg ez az ismeret, sőt némelyek a bálványimádás régi szokása szerint a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik.

    Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk.

    De vigyázzatok, nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést ne váltson ki az erőtlenek között. Mert ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, amint a bálványtemplomban asztalnál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodni arra, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? És így ismereteddel vesztét okozod erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt.

    Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek.

    Ezért tehát, ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam.

    Folyt.köv

    VálaszTörlés
  36. Nehogy félre érts, egyáltalán nem úgy értem, hogy megbotránkoztató dolgokat írsz, hiszem, hogy az Úr Lelke által vezetetten vezeted ezt a blogot:):)

    Csak a bejegyzésed kapcsán elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy igazából - számomra - a karácsony ünneplése tekintetében is irányadó lehet az 1Korinthus 8,8: "Az étel (az ünnep) pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon; ha nem eszünk (nem ünneplünk), nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk (ünneplünk), abból sem lesz előnyünk"

    Tehát az sem vétkezik, aki ünnepli, és az sem, aki nem, mert ez a meggyőződése, a lényeg, hogy ne botránkoztassunk.

    Számomra a felsorolt 5 érv nem elég meggyőző arra, hogy feladjam Jézus Krisztus születésének ünnepét (mely nekem nagyon jó alkalom arra, hogy hitetlen ismerőseim, kollegáim felé vigyem a jó hírt, pl. a legutóbbi karácsonyon lehetőségem volt a munkahelyemen arra karácsony kapcsán, hogy felolvassak egy részt az Igéből és imádkozzak, amit máskor nagyon-nagy valószínűséggel nem tehetnék meg).

    Ezzel együtt, ha az Igéből Te ezt így látod helyesnek, akkor szerintem ezzel ugyanúgy nincs baj, mint ha az ellenkező következtetésre jutottál volna.

    Eszembe jutott még az is, hogy mennyire kell szó szerint értelmeznünk a Szentírást. (Nyilván elsődlegesen a szó szerinti értelmezés az irányadó, azzal, hogy sem elvenni, sem megtoldani nem lehet az Igét.)

    Mégis, az Úr Jézus számos alkalommal "megtörte" pl. a szombat-törvényt (az Ószövetség, az akkori Biblia teljesen egyértelmű tiltása ellenére), elengedte a bűnös asszonyt (szintén "törvényellenesen"), mégis egyedül Ő töltötte be a Törvényt. Nem a szó szerinti előírásoknak akart megfelelni, hanem az Isten és emberek iránti szeretet parancsát érvényesítette.

    Számomra ez nagy (és nehéz) tanítás, és igyekszem az ilyen kérdések felmerülése esetén előtérbe helyezni, hogy vajon mit tenne Jézus?

    Vajon tényleg nem örül annak, hogy megünnepeljük a születésnapját? (Nyilván az ünneplés módjával sok esetben nem ért egyet...)

    De tényleg elképzelhetetlen, hogy örüljünk a születésének a Földön, amikor 2000 évvel ezelőtt, sőt valószínűleg azóta is öröm volt/van a Mennyben is? (Ebből a szempontból szerintem teljesen irreleváns, hogy melyik naptári napra esett a Testet-öltés.)

    Jézus Krisztus kisgyermekként született meg, a legtörékenyebb emberi formát felvéve, hogy minden földi szenvedést megélve Életét adja értünk a Kereszten.

    Szerintem ennek tudatában ünnepelhetjük a születésnapját, és ünnepeljük a feltámadását is. Ha az Úr Jézus tölti be a szívünket, akkor úgyis minden egyes nap Vele töltött ünnep lehet:):)

    Remélem, a fentiekkel nem bántalak és azt is remélem, hogy nem veszed "kioktatásnak" ezeket a gondolatokat:)) Ilyen célom egyáltalán nem volt, inkább csak szerettem volna leírni, hogy a felvetésed kapcsán milyen gondolatok fogalmazódtak meg bennem.

    Sok áldást kívánok az Életedre és a Rád bízottakéra is!

    Szeretettel, Virág

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Virág!

      Igen, ezt az igét már más is felvetette ezzel a poszttal kapcsolatban, de úgy gondolom, hogy erre a helyzetre nem alkalmazható. A testi eledel ugyanis szellemi szempontból valóban semleges, de az ünnep nem az. Sohasem olvassuk azt Páltól, hogy bárkit bátorított volna a pogány szertartásokon való részvételre, mivel ezek a dolgok nem tetszenek Istennek. Olyat viszont olvasunk, hogy újult értelemmel járjunk és ne e világhoz, hanem Istenhez szabjuk magunkat.

      Meg vagyok győződve, hogy Istennek nem tetszik a pogányság! Ha valóban Őt akarjuk ünnepelni, akkor ne decemberben, ne karácsonyfával és ne a világgal együttmozdulva tegyük. Hanem mondjuk ősszel, karácsonyfa nélkül, szerényen, az Úr Jézusra emlékezve. De így már nem akarunk ünnepelni, mert mi ahhoz a karácsonyhoz ragaszkodunk, amelyet megszoktunk, és ez leleplezi, hogy valójában a pogány formákhoz ragaszkodunk, nem Jézus Krisztus születéséhez. Az, hogy a karácsonyt ugyanúgy ünnepeljük, mint a világ, azt mutatja, hogy ebben a dologban mi is 'világ' vagyunk - és tudom, hogy ez nem tetszik Istennek. Az ünnep nem ugyanaz Isten szemében, mint az étel, mert az étel a gyomorba jut, de az ünnepnek van szellemi tartalma.

      Mindaz a kegyes és jó cselekedet, amelyet karácsony napján gyakorolunk, bármely más napon is ugyanúgy megállná a helyét. Karácsonykor talán fogékonyabbak az emberek, de éppen ezért nem helyes ilyenkor az érzelmeikre apellálva beszélni nekik Jézusról. Ezek a dolgok nem is feltétlenül maradandóak, pont azért, amit te is írtál: hogy karácsonyi hangulatban az emberek meghallgatnak, de amúgy nem érdeklik őket Isten dolgai...

      Szerintem alapvetően fontos, hogy megértsük a Bibliában leírtakat. Ahol a szöveg megkívánja, ott szó szerint kell értelmezni; ahol nem kívánja meg, ott nem.

      A karácsony megünneplése nem vonható párhuzamba a törvény betöltésével. Jézus nem volt renegát, csak a farizeusok és írástudók érezték úgy, mivel leleplezte a szívüket és nyilvánvalóvá tette képmutató cselekedeteiket. Az Úr Jézus nem szegte meg Isten törvényét, Ő pont, hogy teljesen betöltötte a törvényt. De nem emberek eltorzított rendeléseit, nem a vallási vezetők túlsúlyos igáját, hanem a valódi törvényt, Isten törvényét! Isten törvénye a szeretet, de a szeretet nem írja felül a törvényt, hanem a szeretetben teljesedik be a törvény.

      Nem haragszom, nem sértődtem meg azon, amit írtál. Értelmes eszmecserére mindig kapható vagyok.:)

      Áldjon és vezessen téged az Úr!

      Szeretettel:

      Eszti

      Törlés
  37. Mi, szemléletmódunkat tekintve az "ú.n. hívőkhöz" tartozunk.
    Sem férjem, sem én nem kaptunk gyermekkorunkban vallásos nevelést, életünk ilyen-olyan állomásain keresztül jutottunk el annak felismeréséig, hogy van Isten, és mentünk át azon a tapasztalaton, amit megtérésnek neveznek.

    Egész életünk, életmódunk, értékítéletünk megváltozott, és a kiinduló poszt által ismertetett érvek alapján nem is ünnepeltünk karácsonyt.

    Aztán megszülettek a gyerekek (1-2-3...), és ez a téma nem is volt kérdés, mert annyira egyértelmű volt. A gyerekek sem beszéltek róla, nem is vágyakoztak. Aztán amikor beértek az ovis korba (habár nem jártak oviba), valami megváltozott.
    Akkor sem beszéltek róla, még csak halk kérés sem hangzott el, csak megláttam a szemükben a sóvárgást...
    Elkezdtünk finoman faggatózni, ki hogy gondolkodik erről az ünnepről. És akkor elmondták, hogy ők szeretnék, ha lenne egy fánk. Nem kell, hogy nagy legyen, meg majd ők meg is csinálják a díszeket...
    És habár teológiailag mind egyetértek a fentebb megfogalmazott írással, a gyerekek kedvéért beadtuk a derekunkat. Azóta sem "ünneplünk Karácsonyt", hanem van fánk, és a gyerekek kapnak egy kis ajándékot. Figyelünk arra, hogy ők is adjanak - és ne csak dec. végén. Elmegyünk emberekhez, akik szükségben vannak, és éneklünk nekik Krisztusról. Nem a születéséről.

    Nyugodtan lehet ezt megalkuvásnak nevezni, és én sokat gondolkodom rajta, de úgy látom, hogy nem volt az.
    Úgy ismertem meg Istent, mint Aki jó atyaként érti a szívünk vágyait, és szeretné be is tölteni azokat (ha azok nem rombolóak, önzőek). Ha a gyermekeimnek ez a vágya, és az nem ütközik bibliai elvekbe, akkor miért ne?
    Nagyon szeretem a Bibliából a parázna nő esetét. Sokat gondolkodom rajta, mert Jézus látszólag "igazságtalan" volt. Pedig ellenkezőleg... Csak az az igazság nem a betű/törvény igazsága volt, hanem az életé...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Leonóra,

      én hasonló megfontolások mentén lettem a gyerekkori barátnőm kislányának a keresztanyja. Pedig mindent tudok a csecsemőkeresztség vs. felnőtt bemerítkezés ügyéről, de hosszas vívódás után rájöttem, hogy itt az ő (valójában még nem újonnan született) hitükről van szó, és én, mint akinek ebben nagyobb világosság adatott, megtehetem, hogy az irántuk érzett szeretetből elvállaljam ezt a szerepet.
      Én ezt nem tartom megalkuvásnak, és nagy-nagy békességem lett, amikor erre az elhatározásra jutottam.

      A karácsony ugyanez: nálunk semmilyen vallási jellege nincs. A férjem nem hívő, én meg igen, a gyerekek meg szeretnek fát díszíteni és ajándékot kapni, a szüleink meg szeretnek együtt lenni az unokákkal ilyenkor (is). Nekik ez különleges nap. A magunk részéről meg ünnepnek nem is nevezném, mert hát nem ünnepeltünk semmit, mert mindenki tudja, amiket Eszti a posztban leírt.

      Szóval hogyan mondjam, hogy érthető legyen: a szeretteim kedvéért én vállalom azt az áldozatot, hogy elviselek egy olyan dolgot, amiben nekem már nagyobb világosság adatott, de a bennem levő szeretet képessé tesz arra, hogy a helyén kezeljem ezeket. (Azaz nem félek a bálványáldozati hús megevésétől - szerintem ez a párhuzam nagyon is helytálló ebben az esetben.)

      Tudom, a másik véglet a korinthusiak esete, akik a Krisztusban elnyert szabadságot kicsapongásra használták, és ma is sokan takaróznak ezzel, ha igeellenes dolgokat akarnak igazolni vele. Az említett esetekben azonban éppen arról van szó, hogy nem a saját vágyaimat igazolom, hanem azok ellenére, a másik ember iránt érzett szeretetből elviselem az adott dolgot.

      Törlés
  38. Noemi, halas vagyok Neked mindazert, amit leirtal. hozzam messze ez a gondolkodas all a legkozelebb. A vegytiszta racionalitas es a szakralis hovatartozas kevereke, szamomra mindenket veglet ijeszto, mert egy olyan abnormalis rendszert mutatnak be, amely kizarolag egy labon all. Nem is labon, hanem egy uvegcsovecsken. Szamomra elfogadhatatlan az, hogy tokeletlen lenynek teremtodtem, de a tokeletessegre kellene torekednem: ez pontosan attol foszt meg, ami a legjellemzobb a letezesemben - hogy ember vagyok. Mint ilyen, egyedi, utanozhatatlan, es reprodukalhatatlan. Ha az egesz eletemnek nem kell masrol szolnia, mint egy mereven kijelolt ut kovetesenek, akkor mi a letem ertelme? Ha a dontesi jogkorom csak arra vonatkozik, hogy eldontom, hogy a poklot felem, vagy rogton a mennyorszagot veszem celba az eletem minden megmozdulasaval, akkor ez szamomra mit sem er. Kikerem magamnak, hogy en nem vagyok istennek megfelelo. Hibazom. Sokat es aktivan. Karomkodom. Hazudok (mint mindenki, sokszor eszre sem vesszuk a fullenteseinket). Igyekszem dore eletet elni, habar erre sajnos nem nagyon van lehetosegem mostanaban (de rendkivuli modon vagyom egy kis paraznalkodasra). Stb, stb. Ember vagyok. Sokat ketelkedem, es sokszor van buntudatom. Ezekbol tanulok, es fejlodom. Hasznositom az elmenyeimet es a tapasztalataimat. Sokszor teszek jot masokkal, akar a sajat karomra is, meg akkor is, ha nincs erte koszonet. Aldozatosan nevelem a gyerekemet, akiert gondolkodas nelkul tudnek olni.

    Tenyleg, Ti, hivok, tudnatok olni a gyereketekert?
    Szamomra peldaul ez merce, hogy ki mit tesz meg a gyerekeert. Az oles nyilvan tulzas, de az eletunkben nagyon sokszor a drasztikus dontesek mutatjak meg az igazi enunket.
    Szamomra az itt folyo disputa egy elmeleti vita tulnyomoreszt. Mondjatok, Ti jartok szegenyekhez, oregekhez tamaszt nyujtani? Segitetek valakinek takaritani? Adtok enni az ehezoknek? Latogattok idos, egyedulallo embereket? TESZTEK valamit azert, hogy MAS EMBEREK boldogabbak legyenek, tul a sajat szuk csaladotokon kivul, akit ellattok? MONDTOK le valamirol, masokert? Mert szamomra ennek az egesz hitbeli, vallasi dolognak egy ertelme van: masokkal jot tenni. VALOS jot tenni. Ami NEM korlatozodik arra, hogy imadkozom ertuk, vagy nekik, vagy enekelunk (nem szeretnek most senkit megserteni ezzel), hanem arrol szol, hogy veszek egy kilo narancsot az alattam lako szegeny szomszed neninek, vagy beadok neki egy tal meleg etelt.
    HA VAN isten, akkor en olyan istent kepzelek el, aki az ILYEN embereket juttatja a mennybe, nem azokat, akik a Bibliat bujjak vagy onjelolt profetak. En olyan istent tudnek tisztelni, aki az alapjan iteli meg az embereket, amit azok MASOKERT tesznek, es nem az alapjan, amit OERTE, az istenert tesznek. Ha en lennek az isten, akkor nekem egy ciposdoboznyi karacsonyi ajandek lenne egy ima vagy egy ora, amit masokert dolgozom, onzetlenul.
    Ha en lennek az isten, akkor minden tuzolto es onkentes mentoorvos-apolo a mennybe jutna, mindenki aki gyerekeket ment meg, vagy masoknak dedikalja az eletet - a tetteit. (es veletlenul sem sorolnam ide az katolikus egyhaz papjait automatikusan...)


    Erti valaki, hogy mire gondolok? Hat annyira rossz a vilagkepem? Ha mindenki igy elne az eletet, akkor ez egy sokkal szebb es boldogabb vilag lenne, mint amit imakkal el tudtok valaha is erni. Ugyanis az emberek SZERETNEK egymast es biznanak egymas josagaban. Nem errol kene az egesznek szolnia balvanyimadat helyett???

    Vera

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Vera,

      a második bekezdéshez tudok hozzászólni. Jézus azt mondja, hogy a követőit a gyümölcseikről - azaz a tetteikről lehet megismerni. Nem látunk senkinek a szívébe, csak azt látjuk, hogy ki mit csinál. Az, aki magát kereszténynek (Krisztus követőjének vallja), de nem teszi azokat a dolgokat, amiket felsoroltál (tehát az irgalmasság, a szeretet, az önzetlenség stb. cselekedeteit), az azt jelenti, hogy nem engedelmeskedik az Úrnak, és valószínűleg nem is ismeri Őt: csak névlegesen keresztény.

      Mellesleg Jézus azt is mondta, hogy amit másokért teszünk, azt valójában Őérte (is) tesszük.

      De nagyon fontos megérteni azt is, hogy Isten igazságossága hogyan működik. Megpróbálom egy jelenettel érzékeltetni.

      Képzelj el egy földi bírót, aki elé odaállítanak valakit, akit mondjuk gyorshajtáson kaptak. Mivel nem az első eset, pénzbírságot kell fizetnie, nagyon sokat, és ennyi pénze nincsen. Ha viszont nem tud fizetni, börtönbe kell vonulnia. A vádlott azonban szót kér, és elmondja, hogy ő egyrészt ártatlan, másrész aznap enni adott egy hajléktalannak, a megelőző héten egy jelentősebb összeget utalt át egy árvaháznak, és egyébként pedig rendszeresen bevásárol a szomszéd néninek.

      A bíró elismeri mindezeket, és nagyon rokonszenves is neki a vádlott, és szíve szerint fel is mentené, de nem teheti, mert a törvény kötelezi: el kell ítélnie.

      A történet innen két szálon folytatódhat tovább. Az egyik, hogy a vádlott továbbra is kitart az ártatlansága mellett, és kéri, hogy mentsék fel a különböző jótettei miatt. Ez ugye lehetetlen, a vége az, hogy megy a börtönbe.

      A másik pedig az, hogy a bíró benyúl a mellényzsebébe (épp nála van az összes vagyona), és megkérdezi a vádlottat: elismeri-e, hogy bűnös, és megvallja-e, hogy vétett a törvény ellen - vagy továbbra is ragaszkodik az ártatlanságához és a jócselekedeteiben bízik? A vádlott megtörten a beismerés mellett dönt. A bíró hatalmas áldozatot hoz, kifizeti a büntetést. A vádlott szabadon távozhat.
      A törvénynek eleget tettek, a büntetés ki lett fizetve, a vádlott nem került börtönbe. Nem azért, mert jó ember volt, hanem a mert a bíró megszerette, és ennyire önzetlen áldozatot hozott érte.

      Isten pedig még nagyobb áldozatot hozott: Ő saját magát áldozta fel értünk. Elszenvedte azt a büntetést, amit az Ő saját igazságossága megkövetelt. Jézusban emberré lett, és a kereszten magára vette a bűneinket, és elviselte az értük járó büntetést. Majd föltámadt - bennünket pedig megszabadított.

      A Törvénynek eleget tettek, a büntetésünk ki van fizetve. Már csak rajtunk múlik, hogy melyik lehetőséget választjuk.

      Törlés
  39. Kedves Noémi!
    Van egy jó hírem számodra :) Isten olyan, mint ahogyan azt te legbelül érzed, ahogy gyerekkorodban biztonságot adott, ahogy benned van, az Isten. Egy kegyelmes, szerető, jóságos Isten, akinek a leggyönyörűbb műve, alkotása, az ember. Isten nem hibázott, amikor megalkotott, ő pont ilyennek akart, ha hibázott volna, akkor megtehette volna, hogy elpusztít minden embert és újat teremt. De nem ezt tette, mert az ember, tökéletes teremtény, Isten képmása. Isten, csak tökéleteset alkot. Igaz, hogy az ember a bűn következtében eltávolodott Istentől, és ezáltal a bűn kihatott az emberre de az ember távolodott Istentől és nem Isten az embertől. És mégis annyira fontosak voltunk neki, hogy odaadta a Fiát értünk, hogy újra tökéletes legyen a kapcsolat Isten és ember között. Jézus tökéletes megváltást végzett!!! TÖKÉLETESET!!!! Tudod mit jelent ez? Bármennyire is hihetetlen, de Istennek NINCSENEK elvárásai felénk. Ha lennének, akkor az azt jelentené, hogy Jézus halála nem volt tökéletes megváltás és nekünk még mindig tenni kéne valamit, bizonyítani, de NEM! Ö így, ilyennek szeret amilyen vagy és a megváltás óta, Jézuson keresztül lát minden embert, minden embernek meg van bocsájtva az összes bűne, ez a KEGYELEM. Még az is meg van bocsájtva, amit még el se követtél, Ő már tisztának lát TÉGED. A kérdés, hogy te tudsz-e úgy tekinteni magadra, hogy tiszta és bűntelen vagy…mert Isten tud, sőt Ö csak így tud rád tekinteni. A bűn már csak az elménkben létezik, (na meg a testünk is még megváltásra vár) és ez kihatással van a tetteinkre. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy jaj de jó, meg van bocsájtva minden bűnöm, így csinálhatok amit akarok….nem….ha olyannak kezded el látni magad, amilyennek Isten lát téged, tisztának és bűntelennek, akkor a bűnös cselekedetek is kezdenek elmaradni az életedből, persze ez hosszabb folyamat és a testünk még nincs újjáteremtve, tehát állandóan visszahúz, de a lényeg, hogy, hogyan gondolkodunk. Minden hívő más-más szinten van, olyan ez mint egy lépcső és Isten egyformán szeret mindenkit, függetlenül attól, hogy most éppen a lépcső melyik fokán áll.
    A törvényt Isten csak azért adta, hogy rávilágítson arra, hogy az ember önerőből, nem tud megigazulni, a törvény csak arra volt jó, hogy rájöjjünk, nem tudjuk betartani, lehetetlen és szükségünk van a kegyelemre. A kegyelmet már megkapta minden ember kivétel nélkül, úgyhogy a törvény ideje lejárt. Na persze ez nem azt jelenti, hogy minden ember üdvözülni fog, hanem azt, hogy mindenkinek egyenlő esélye van rá, hogy üdvözüljön és aki hisz Jézusban, az üdvözül. Ilyen egyszerű. Isten, nem közel van hozzánk, hanem bennünk ÉL. És nem tart igényt semmire. Ő bennünk él és bennünk cselekszik is. Tehát jól gondolod, nem vagy bűnös, de nem azért, mert nem követsz el bűnöket, hanem azért, mert Isten tisztának lát téged és nincs szüksége ahhoz a te bűnbánatodra, egyedül Jézus befejezett megváltásáért vagy te tiszta és bűntelen az Ő szemében. A bűntudat az ördög műve. És amúgy a pokol az ördögnek készült, nem az embernek., az más kérdés, hogy rengeteg embert magával visz, sajnos :(….
    Tehát Isten olyan, mint ahogyan gyerekkorodban elképzelted, csak ennyit akartam írni igazából, de egy kicsit hosszúra sikeredett, remélem nem voltam túl bonyolult. :)Ja és nem a bibliában lakozik hanem benned :) A bibliában a betűk lakoznak :) Azok az emberek akik írták, azokban is Isten lakozott/lakozik. :) …ennyit a karácsonyról :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy írtál: eredeti módon fogalmaztad meg a lényeget. Vannak dolgok, amiket azonban pontosítani szeretnék.

      Azt írtad, hogy az ember távolodott el Istentől és nem Isten az embertől. Ez azt feltételezné, hogy Isten képes szemet hunyni a bűneink fölött, pedig nem így van. Igaz, hogy az ember döntött úgy, hogy bűnt cselekszik, a bűne pedig elválasztotta, elszigetelte őt Istentől, de Isten számára viszont annyira utálatos dolog a bűn, hogy semmilyen módon nem tud azzal közösséget vállalni. Nem úgy van tehát, hogy Isten a bűneink ellenére is nyitott volt arra, hogy közösségben maradjon velünk, csak az ember elfordult Őtőle.

      Azt is írtad, hogy Isten a megváltás óta Jézuson keresztül lát minden embert, de én nem olvasok ilyet a Bibliában.

      Az előbbi mondatot pedig úgy magyaráztad, hogy minden embernek meg van bocsájtva az összes bűne, az is, amit még el sem követett. Ezek szerintem veszélyes megjegyzések, mivel nincs igei alapjuk. Az Ige bizonyos feltételhez köti a bűnbocsánatot is (megvallás) és az üdvösséget is (hit). Megtérésükkor az egyének engednek a Szentlélek indításának, hisznek Krisztusban, megbánják a bűneiket és Istenhez fordulnak. Isten pedig megbocsátja a bűneiket. Ha azonban ezt nem teszik meg, akkor nem kapnak Istentől bűnbocsánatot, ezért egyénileg el fognak veszni.

      Nem helytálló, hogy Isten már tisztának látja a meg nem tért embert. Isten az emberekkel hosszútűrő és Ő azon munkálkodik, hogy mindenki megtérjen, de nem úgy van, hogy már mindenki megtért, ezért nem is mindenki van megtisztítva. Isten tehát nem tekinthet mindenkire úgy, hogy tiszta.

      Írtad, hogy, ha egy ember olyannak kezdi látni magát, amilyennek Isten látja őt (tisztának és bűntelennek), akkor a bűnös cselekedetek is kezdenek elmaradni az ember életéből, de ez nem így működik. Önsegítéssel nem lehet megszabadulni a bűntudattól, mert a bűntudat nem véletlenül van az ember életében. Persze van hamis bűntudat is, most nem arról beszélek, hanem arról, amit Isten Szentlelke munkál ki az emberben. A bűntudattól úgy lehet megszabadulni, hogy az ember bűnbánatra jut és lerendezi a bűnét Istennel: megvallja és elhagyja azt. Úgy nem lehet megtisztulni, ha magamnak mondogatom, hogy én már tiszta vagyok: az Igében Isten kijelenti, hogy minden ember bűnös és méltó a kárhozatra. De, ha megtér, akkor a Szentlélek az ember szívével együtt tesz bizonyságot arról, hogy ő már Isten gyermeke, aki ellen nincsen kárhoztató ítélet, tehát megszabadult a bűntudattól.

      Törlés
  40. Olvasom a bibliát és szeretem is olvasni, de volt idő amikor nem szerettem és ugyanazon okokból mint Noémi. :) Ismertem a bibliát, de nem ismertem Istent, egyszerűen kinevelte belőlem a vallás azt az Istent, akivel gyerekként találkoztam. :) Amúgy ugyanígy gondolkodtam mint te Eszti, de rá kellett jönnöm, hogy azok az én gondolataim voltak és nem az Istené. Nem véletlenül nem használtam/használok bibliai verseket alátámasztásként, (persze szívesen küldök, mindenről ami érdekel) mert ugye kétélű kard, aki használja, annak van igaza és ebben a formájában nem szeretném használni. Nem akarom, hogy nekem igazam legyen (a névtelenség is ezért van), mert ez az IGAZSÁG nem az enyém és független attól, hogy te vagy én mit gondolunk róla.
    Isten mindenkit saját képére és hasonlatosságára teremtett, ami azt jelenti, hogy Isten mindenkiben ott van. (gondold el, tudna valaki akár egy lélegzetet is venni, nélküle?) Mindenki ott volt Isten gondolatában a teremtés előtt. :) Tehát belőle, az ő akaratából és szent gondolatából származunk.
    A bűneset kihatással volt az emberre és igen, az ember távolodott el Istentől és nem fordítva. Az igaz, hogy a bűn miatt távolodott el és az is igaz, hogy Isten nem vállal közösséget a bűnnel, de csak a bűn utálatos dolog az Ő számára és nem az EMBER. Ha a gyereked rosszat tesz, te nyitott maradsz arra, hogy továbbra is közösségben élj vele vagy eltávolodsz tőle ? Na látod, Ő sem tett másként. :)
    Mindenkit Ő alkotott és mindenkiben benne van, van aki ezt tudja és hálás érte, van aki meg nem tudja és nem hálás ezért. Isten a nem hívő „bűnös” embereket is nagyon szereti, nem a bűnt, hanem az EMBERT. Mert a bűn bármennyire is hihetetlen, de nem tartozik az emberhez, a bűn az ördöghöz tartozik és tőle ered. Az igaz, hogy nagyon bepiszkította vele az embert de ezt tisztára mosta Jézus vére, persze ezt el is kell hinni. És Isten ezért lát tisztának bennünket, nem azért, mert próbálunk jót tenni és az ő tetszése szerint élni. Ez nagy különbség. Úgy látom, hogy rengeteg hívő nem érti azt, hogy mi a KEGYELEM. Én sem értettem nagyon sokáig…. pedig olyan egyszerű és mégis hajlamosak vagyunk túlkomplikálni és túlaggódni. Látod? Ugyanazt a bibliát olvassuk és mégis mást értünk belőle.
    Jézus az egész emberiség bűnének a büntetését magára vette, elszenvedte a kereszten. OTT, A GOLGOTÁN, EGY HATALMAS DOLOG TÖRTÉNT!!!!! Sokkal hatalmasabb mint azt el tudnánk képzelni, csak kapizsgálni tudjuk, de néha még azt se. A sátánt is legyőzte végleg!!! A sátánnak már nincs hatalma az ember felett és hogy mégis ennek az ellenkezőjét látjuk néha, az a hitetlenségünk eredménye.
    Azért írtam hogy minden ember bűne meg van bocsájtva, mert ezt jelenti a KEGYELEM…..ha ezt nem hisszük, akkor értelmetlen és személyválogató lenne a megváltás, de erről szó sincs. Egy hatalmas ajándék, ami mindenkinek el van készítve névre szólóan, (nem birtokolja mindenki, csak aki elfogadta) az embernek csak el kell fogadni. Ennyi….És ha elfogadja, akkor kezdődnek a változások az életében. Tehát Istentől a bűnbocsánatot mindenki megkapta, kivétel nélkül…. ugye nehéz elhinni, hogy ennyire kegyelmes Istenünk van? hogy ennyire szeret mindenkit kivétel nélkül? :)….a börtönlakókat, a prostituáltakat, mindenkit, akit megalkotott. :)…..és megelőlegezte nekik/nekünk az örök életet,, kegyelmével átölelte az egész emberiséget. Aki ezt elfogadja és valamennyire megérti, abból hatalmas örökké tartó hála fakad iránta…tehát, nem kell megtennünk semmit, csak elfogadni kell. Ez a kegyelem. És a biblia is ezt a kegyelmet hirdeti , ezt az örömhírt. :)

    VálaszTörlés
  41. Tudom, hogy a legtöbb hívő úgy tartja, hogy a megtéréshez, bűnbánat, megvallás ( vagy bűnlista) kell, de NEM, nem kell semmi, csak el kell fogadni egy hatalmas nagy ajándékot, ami ugye visszautasíthatatlan. :) És aki ezt elfogadja úgy is megbán minden bűnt amit elkövetett vagy amit még nem követett el, úgyhogy ez nem egy feltétel, hanem egy következmény. Ez nem azt jelenti, hogy többé nem követünk már el bűnt, nem botlunk meg sosem, hanem azt, hogy többé nem a bűneinkre tekintünk, hanem az Istenre……sok „hívőnek” megbotránkoztató ez a kegyelem, Jézus korában is ez így volt már…..de a „bűnösöknek” örömhír. :D
    Vannak félreértések vagy egyet nem értések köztünk, de ez nem fontos, egy lélek vezérel és egy családba tartozunk, de mindenki a megértésnek más - más szintjén van….és ez így jó…. én hiszem azt hogy az Ő szentlelke mindenhol és mindenkiben ott van, nem csak a „hívőkben”…..én már gyerekkoromban is éreztem rengeteg érintését (amúgy a gyerekek nagyon megérzik , mert sokkal nyitottabbak még erre)…..

    VálaszTörlés
  42. Úgy látom, van még pár hozzászólás, amire eddig nem reagáltam. Névtelen, Noémi, Eleonóra, Vera, többiek, kis türelmet kérek még, és akkor fogok tudni írni.

    Addig is szeretettel ajánlom figyelmetekbe az új posztot, ami az egyik itt megírt hozzászólás alapján született és Isten létezésének témáját, meg a bűnbocsánat és a hit kérdését járja körül egy kis karácsonysággal fűszerezve.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Belinkelni elfelejtettem az imént...

      http://fiukahajoban.blogspot.hu/2013/02/karacsony-ujratoltve-egyuttgondolkozas.html

      Törlés
  43. Kedves Eszti!
    Mikor elolvastam a bejegyzésedet, csak részben értettem egyet veled bevallom, úgy voltam vele, hogy miért bűn megünnepelni, és miért fosztanám meg a gyermekeimet ettől? Majd rátaláltam erre a videóra:
    https://www.youtube.com/watch?v=hSWByjCkE6w
    Minden világos lett előttem. Biztosan lesznek olyanok, akik evvel nem értenek egyet, de örülök neki, hogy igazságra jutottunk. Az igazság szabaddá tesz.

    VálaszTörlés