Isten hozott a fedélzeten!


Nagyon örülök, hogy idetaláltál. Szeretettel ajánlom ezt az oldalt:
olvass, írd meg a véleményedet, mazsolázz kedvedre az itt olvasható tartalmakból.

Ha személyes kérdésed van, akkor küldj egy e-mail-t:
címemet az oldalsávban megtalálod.

Hasznos időtöltést és Isten áldását Neked:

Eszti :)

________________________________________________________



2012. március 22., csütörtök

Harmincegy



Benőtt a fejem lágya, felelős felnőtt vagyok. Na ja. Néha meg gyerek, meg nem is tudom, mi. De ez így jó. Szeretek ennyi éves lenni, szeretek én lenni.

Nem mindig volt így, nem mindig szerettem én lenni - Isten nagy munkát végzett rajtam és még nagyon nincsen kész ez az Ő műve!

Harmincegy éve élek már ezen a földön, éppen ma harmincegy éve. Ha visszanézek, látok korszakokat és hozzáállásokat, amelyek én voltam és amelyek ma már nem én vagyok. Még azt is mondom, hogy mennyi heves és irgalom nélküli szó és tett van mögöttem. Olyanok, amik felől akkor kétségem nem volt, hogy igaz szavak és helyes tettek - olyanok, amiket ma sajnálok, és amiket ma nem így mondanék, nem így tennék, ahogyan akkor. De 'akkor' az voltam én: ennyi tellett tőlem, ez jött ki belőlem. És Isten úgy is szeretett - hát, az emberek talán nem annyira. De utóbbin sosem szívbajoskodtam igazán. Talán kellett volna. De az akkor nem én voltam. Most már jobban én vagyok? Nem tudom. Bizonyos értelemben igen, bizonyos értelemben továbbra sem. Azt hiszem...

Változunk. Mindenki változik. Valamerre. Én vajon merre? Jó irányba? Remélem igen. Hiszem, hogy igen.

Jézus Krisztus formál, és hiszem, hogy Ő elvégzi a munkáját bennem a megadott időre. Készen leszek, ameddigre készen kell lennem. Még nem vagyok készen, de éppen ezért élek még. Mert van még mit tennem, van még mit tanulnom az Úrtól. És van miben formálódnom. DE nem én teszem ezt, hanem rajtam végzi a Mester. Ha én tenném, lehet, hogy sosem készülne el a mestermű, vagy legalábbis az egész nem lenne olyan, amiben Isten a kedvét lelné.

Így, hogy az Úr kezében vagyok, és Ő formál, jobb reménységgel vagyok az életem felől, mintha én okoskodnám végig az életet magam. Jó érzés ez nagyon.

Harmincegy év - ezt is megéltem, mondhatnám, de úgy érzem, ez még alig volt valami. Úgy érzem, a neheze még hátravan. A boldog huszas évek elmúltak és igazán szép emlék volt, de most boldog harmincas vagyok és olykor hitetlenkedve nézek vissza és kicsit félelemmel telve előre. Mert hamarosan eljön az idő, amikor meglátom, mivé váltak a gyerekeim. Mivé nevelődtek az otthonunkban. És aztán előbb-utóbb temetni kell majd a szülőket, ez is egy félsz. Egy nemakarom. Aztán magunk is meg fogunk öregedni, nagyon szeretném, ha együtt a férjemmel.

Ó, milyen sokféle színben pompázó életszakasz van még előttem! Ködbe borul, így nem látom a végét, és néha félek is tőle. DE megvigasztal, hogy Isten velem jön és Ő lesz a társam ezen a vándorúton, ami az én életem.

Úgy érzem, felelősség nyomja a vállamat. Teher. Bölcsen élni és minden lépést jól lépni. Jól: úgy, ahogyan Isten akarja. Ezt meg tudom tenni, mert Isten nem vár el tőlem semmi olyat, amit ne tudnék megtenni. Vele. A harmincegyedik évben is. És mindben, amit még kapok Tőle kegyelemből.

Köszönöm, Istenem, az életemet és köszönöm, hogy a Te kezedben lehetek!


Egy magyar kedvencem:


2012. március 20., kedd

Gondolataim a mai napra



Uram, szomjazom...

Heteken át nem tudtam leülni és Igét olvasni, mert nem ment a babavárás kezdeti nehézségei miatt, amik testileg rosszul érintettek. Most olyan a lelkem, mint egy száraz falevél - pedig kint tavasz van, és az élet itt zsong körülöttem és bennem is.

A lelkem száraz falevél, amely csak lassan telik meg Isten jóságával, Lelkének felüdítésével. Csak lassan fogadja be azt, ami olyan nélkülözhetetlen volt előbb. Most távoli... Nem Isten a távoli, hanem a Benne kiteljesedő, Élettől zsongó élet.

Most még csend van bennem. Néha meg-megtalál egy-egy kusza gondolafoszlány, amelyen elrágódom egy ideig, de ez nem Isten hangja bennem, ez most csak én magam vagyok. Magamnak. És a csend sem igazi, termékeny csend, csak csend. Inspiráció nélküli csend...

Vágyom vissza oda, ahonnan kiestem. Valójában nem estem ki: csupán az útnak egy olyan szakaszán vándoroltam végig, amelyben nem volt mit enni. Nem is tudom, miért írom ezeket. Kikívánkozik, pedig talán az Úrral kellene ezeket megbeszélnem. Talán?

Mennem kell hamarosan. Most semmi magvas gondolatom nincs, csak ennyim van: Uram, én szomjazom.

Mikor fogsz betölteni, átjárni, elindítani, felfrissíteni, és újra úgy élni bennem, ahogyan csak Te tudsz? Az áldással és a termékeny csenddel, amelyben szólsz Hozzám - ahogyan csak Te tudsz.

Közösségben Veled - mintha ebből estem volna ki, és hát rég beszéltünk, Uram, régen beszéltünk úgy mélyen...

Mennem kell. Beszélni az Atyával, Aki után vágyódom. Én, a száraz falevél itt a zsongó tavaszban...


 

2012. március 14., szerda

Csendtörés...



Réééég nem írtam. Most újra itt vagyok. Sok dolog történt, de gondolom nem csak velem. Most nem írok még hosszabban, majd pár nap múlva. Ez amolyan bejelentkezés, hogy nem hagytam magára a blogot: vagyok ám még és egyre jobban. Az utóbbi sok hétben ezt általában nem mondhattam el. Nem vagyok beteg, csak olyan állapotban vagyok, aminek a kezdetén ez normális. Igen, ha vásott anya/apa vagy, akkor már lehet, hogy kitaláltad: élet van bennem, egy újabb élet, egy új áldás! Ötödikünk útban van. Pár napja voltam ultrahangon: köszöni, jól van, nagyon aranyos (tudom, elfogult vagyok, de mi mást írhatnék?)

Az elmúlt hetekben sok mindent kellett ennek kapcsán végiggondolnom, hiszen egészen nagy család leszünk most már és tudom, hogy ma még hívő körökben sem tekint mindenki áldásként egy többedik lurkóra. Mi igen. Még ha az elején naponta többször hányok is miatta...

Jövök még, hamarosan, új gondolatokkal.

Addig is szeretettel ajánlom ezt a videót. Csak mert.:)