Isten hozott a fedélzeten!


Nagyon örülök, hogy idetaláltál. Szeretettel ajánlom ezt az oldalt:
olvass, írd meg a véleményedet, mazsolázz kedvedre az itt olvasható tartalmakból.

Ha személyes kérdésed van, akkor küldj egy e-mail-t:
címemet az oldalsávban megtalálod.

Hasznos időtöltést és Isten áldását Neked:

Eszti :)

________________________________________________________



2013. december 1., vasárnap

Advent, Mikulás, karácsony?



Eljött a december. Van, akinek ez a legszebb hónap az évben. Nekem éppen ekkortájt kezdődnek a belső küzdelmeim. Maga a hónap alapvetően szép, most azonban az ünnepekről és a szokásokról van szó, azokkal van a gond.

Látom, a világ egyre inkább karácsonyváró hangulatba kerül, erre készülődik és nem is akárhogyan teszi. Sajnos viszont, a hívők is készülődnek, 'adventi várakozásban' vannak. "Ez a hónap különösen a szeretetről szól" - mondogatják az emberek. "Mi nem ünnepelünk a világgal, mi Jézus Krisztus születésére készülünk" - mondják a hívek. De kit/mit szeretünk és kit/mit ünneplünk valójában? Van-e bármi köze 'keresztény' ünnepeinknek, szokásainknak Isten akaratához, az Ő Fiához, az Ő Igéjéhez?

Nem arról van szó, hogy más hívő vagy a többség mit tesz ilyenkor. Nem arról van szó, hogy tudunk-e valamiféle szellemi analógiát rátenni arra, amit teszünk. Nem az érzéseinkről van szó, amelyek felmentenek bennünket, mert olyan szívmelengető ez az időszak mindazzal, amit beleálmodunk. Arról van szó, hogy mit szól maga Isten az adventhez, a Mikuláshoz, a karácsonyhoz. És ezt most teljesen komolyan kérdezem. Mert én azt látom, hogy ezek a mi szokásaink Őneki nem tetszenek. Tehát, egyiket sem kellene ünnepelni, hanem elvetni, elhagyni.

Advent - ez a karácsony előtti lelki készülődés neve. De nekünk nem kell a karácsonyra készülnünk, hiszen nem is lenne szabad azt megünnepelni! Ha nem ünneplünk karácsonyt, akkor okafogyottá válik az adventi várakozás. Ebből is látszik, hogy az advent nem Jézusról szól, hanem a karácsonyról. Még, ha Jézusról is szólna a karácsony, nekünk akkor sem az Ő születését kell várni/ünnepelni, hanem a visszajövetelét. Az Ige szerint mindenkor készen kell állnunk. Nincs az évnek egy kiemelt időszaka, amikor jobban kell Őt várni, a Vele való találkozásra jobban készen kell állni, jobban meg kell tisztítani magunkat, mint máskor. Kinevezni egy konkrét időszakot, hogy most Jézus visszajövetelére várunk - ez a szokásunk nem alapozható meg a Bibliából.

A Mikulást sem szabadna megtartani, mert ahhoz, hogy megtegyük, hazudni kell a gyerekeinknek. Az Ige szerint nem kerülhet Isten országába, aki szereti és szólja a hazugságot. Ráadásul a mikulásozáshoz Isten jellemvonásait és cselekedeteit (melyekkel kapcsolatban világosan beszél a Biblia), egy másik személyre, a vörösruhás, fehérszakállú, jóságos Télapóra kell ruháznunk - ez önmagában igen súlyos dolog, mondhatni eretnekség. Nem elég nyomós érv az sem, hogy mások tartanak Mikulást és szomorú dolog lenne, ha a mi gyerekünk ebből kimaradna: nekünk ugyanis még a gyerekeink kedvéért sem szabad a világgal együttmozdulnunk a Biblia tanításainak ellenében. Az Ige egyértelműen kijelenti, hogy Ki mindentudó, Ki írhatja könyvekbe a mi neveinket és Ki az, aki majd megjutalmaz minket a mi cselekedeteink szerint. Nyilvánvalóan nem a Télapó.

Karácsonyfát állítani sem helyes, mivel a feldíszített fenyő pogány szimbólum, amelynek semmi köze Jézus Krisztushoz. Jézus születésével nem köthető össze a december 24-25-ei ajándékozás, mivel Ő nem ekkor született. Már csak azért sem ünnepelhetünk ebben az időszakban, mivel ilyenkor pogány kultuszokat ülnek, olyanokat, amelyek alapvetően szembenállnak a kereszténységgel. Jézust nem ünnepelhetjük a karácsonyhoz kapcsolódó pogány szokásrendszerrel, mert az utálatos Őelőtte. Amíg a Földön járt, abban volt a gyönyörűsége, hogy Atyja akaratát tegye. Az Ószövetségből pedig tudjuk, hogy a pogány szokások és a bálványimádás mindenkor haragra ingerelték Őt.

Látjuk, tudjuk, tehát, hogy ez az időszak valójában nem keresztény értékekről, nem Jézus Krisztusról vagy bármilyen örökkévaló dologra való emlékezésről szól. Mégis várakozunk, készülődünk, 'ünnepi lázban égünk'. És emellett persze erősen koncentrálunk, hogy ne lógjon ki a lóláb és ne derüljön ki, hogy valójában egy-az-egyben azt és úgy ünneplünk, mint mindenki más.

Azt mondjuk, mi kizárólag Jézusra gondolunk, Őt ünnepeljük ezekkel a (pogány) szokásokkal. És, hogy nincs ezzel semmi gond, hiszen mi csak az ünnep/ a család/ a gyerekek kedvéért tesszük, amit ilyenkor kell. Adventi koszorút az asztalra, tisztogatott csizmát az ablakba, feldíszített fenyőt a szoba közepére. Mert Isten biztosan nem bánja. Ő megérti, hogy ez az időszak mindenkinek (így nekünk is) erről szól.

Itt van az ellentmondásos advent, Mikulás és karácsony (a szeretet ünnepe?) a maga szokásaival. És itt vagyunk, mi, hívek, akiknek valamit kell ezekkel az ünnepekkel(?) kezdeni. Amit kezdünk, az hatással lesz a családunkra, rokonainkra, szeretteinkre: ismerősökre és talán ismeretlenekre is. Ebben áll a küzdelem (az enyém legalábbis). Tenni, amit kell, szorosan azt, amit Isten akar, hogy tegyünk. Nem többet, de kevesebbet sem.




    


78 megjegyzés:

  1. Vannak-e helyette keresztyén ünnepeitek? Vagy maradnak még ilyenek? Nekem csak az a bajom, hogy ezt nagyon nehéz megértetni a gyerekeinkkel, nem beszélve a kívülállókkal. Én azon gondolkodom, hogy merre billen a mérleg: megtartani az ünnepet, mert túl nagy sebet okoznék a gyerekeimnek, és bízni benne, hogy Isten elnézi, vagy radikálisnak lenni. Persze, könnyű lenne egy tanyán élve.

    VálaszTörlés
  2. Átérzem a dilemmád, Eszter. Bennem is ugyanezek a gondolatok voltak. Meg kell harcolni a dolgot önmagunkkal az Úr előtt. És azt már te is tudod, hogy radikálisnak lenni jobb.:)

    Az ünnepes dolgot nem olyan nehéz megértetni a gyerekekkel. Ha azt szeretnénk tenni, amit Isten akar, hogy tegyünk és Neki nem kedvesek ezek az ünnepek, akkor nem marad sok alternatíva. Olyan ez, mint az otthontanítás, meg az, hogy miért nem nézheti meg azt a sorozatot, amit a másik gyerek megnézhet, meg miért nincs még mobilja, laptopja, stb. Az a válasz, hogy azért nem, mert keresztények vagyunk és nem a világ trendjét, hanem Isten akaratát követjük. Ez a mi családunk személyes döntése és a gyerekeknek is meg kell majd hozni a maguk döntését, amikor felnőnek, de egyelőre ezekbe a családi döntésekbe kell belenőniük (illetve megtalálni benne magukat).

    Egy gyerek képes azt megérteni, hogy Istennek valami nem tetszik, ezért mondunk le róla. Le tudnak róla ők is mondani, mivel nincsenek magukra hagyva ebben a döntésben, mindezt együtt tesszük. Magának a döntésnek a terhét nem tesszük rájuk: mi, szülők hozunk döntést és aztán elmondjuk nekik, hogy mi így döntöttünk és mostantól így lesz. Ehhez kell alkalmazkodniuk, és nem olyan nehéz nekik, mint amilyennek tűnik.

    Inkább a szülők azok, akik jobban ragaszkodnak ezekhez a földi dolgokhoz. Nekünk a nehezebb lemondani, mert talán nem is akarunk lemondani igazán. Mert félünk. Félünk az emberektől: attól, hogy mit fognak gondolni és mondani rólunk. Meg, mert a mi szívünket is megmelengetik ezek az ünnepek. Ha őszinték akarunk lenni: a mi szívünket sebezné meg, ha a gyerekünknek ebben is 'más'-nak kellene lennie, mint a környezetében élő többi gyereknek. Sajnáljuk őt, és azt gondoljuk, hogy az ünnepek kérdésében dönthetünk úgy, hogy az kevésbé fájjon. Pedig ezt nemigen lehet megúszni. A keskeny út nem az emberfélelem útja, hanem az istenfélelem útja. Lemondásokkal jár, de amiről lemondunk, annak a helyébe Isten békességét és áldását kapjuk.

    A gyerek pedig nem sérül, ha a szülő döntései mögötti valódi meggyőződés az ő érzései iránti gyengéd szeretettel párosul - ha elfogadom azt, ahogyan ezzel az egésszel kapcsolatban érez, de ragaszkodom ahhoz, ami eldőlt bennem.

    Egyelőre nem sok keresztény ünnepünk van. Lehetne keresni, meg találni is biztosan többet, de nem érezzük ennek szükségét. Vannak persze nekünk is harcaink, és a poszt ezt akarta kicsit érzékeltetni. De idén az erősödött meg bennem, hogy nem azon kell gyötrődnöm, mi lenne a jó, hanem az Úr Jézus akaratát kell keresnem. Ő egészen konkrétan vezet. Amikor ad világosságot meg erőt egy lépéshez, akkor ott abban lépni kell. Ha nem lépek, vétkezem. De sosem kell többet lépnem, mint amihez világosságot kapok.

    VálaszTörlés
  3. Szia Eszti, érdekes ez az írásod is. Értem a gondolatmenetedet, és való igaz, hogy a Karácsony dátuma a téli napfordulóhoz kötődik, amelyet régen a pogány világ ünnepelt. De én nem látok akkora problémát abban, hogy egy pogány tartalmú ünnep az idők során keresztény tartalmat nyert. Ha nem tették volna az ókorban hivatalosan is keresztény ünneppé, hanem mondjuk betiltották volna, azzal csak azt érték volna el, hogy titokban, "fű alatt" élt volna tovább a kultusz, teljesen pogány tartalommal, teljesen Jézus nélkül. Mert ilyen az emberi természet: ha egy régi és népszerű kulturális szokást el akarnak venni egy néptől, az csak annál erősebben fog ragaszkodni hozzá. Szóval én nem bánom, hogy a régi pogány ünnepből mára keresztény ünnep lett (vannak még ilyenek, pl. Halottak Napja, Keresztelő Szent János napja stb.). Én ebben inkább azt látom, h lám, Isten még egy rossz dologból is képes jót kihozni végül :)

    Továbbra is értem, h neked miért nem tetszenek ezek a szokások, de azt már nagyon meredeknek érzem, h kijelented, h ezek Istennek sem tetszenek. Ezt meg honnan tudod ilyen pontosan? A családi együttlétek, a szegények és magányosok megajándékozása, a jótékonysági ételosztás stb. ne tetszenének Istennek? Én nem hiszem, h Isten ennyire merev lenne, sőt. Éppen Jézus volt az, aki anno a farizeusok szigorú szabályait simán átlépte, ha a szeretet úgy kívánta. Isten a szívek szándékát vizsgálja, és ha valaki jó szívvel ad az embertársainak, akkor nem tudom elhinni, h az ne tetszene Istennek.

    Az Advent azt jelenti, h várjuk a Messiás eljövetelét, ahogy az Ószöv. idején is várta Őt Isten népe, évszázadokon át, míg végül Jézus megszületett. Kicsit ezt a várakozást éljünk át az adventi időszakban, mint a korabeli emberek, úgy várjuk mi is Isten ígéreteinek beteljesülését és a Megváltó eljövetelét. És szerintem ez gyönyörű, a testi-lelki készüléssel, a várakozás izgalmával. Hogy miért jó "beleélni magunkat" a korabeli, Messiásra váró emberek helyzetébe? Mert katarzis-élmény, lélekformáló hatású lehet.
    Igaz, h Isten nem kért meg minket külön arra, h erről az eseményről emlékezzünk meg, de nem is tiltotta meg. Krisztusban pedig szabadságunk van arra, h jót tegyünk.

    Mikulás: ezt mindenki máshogy közelíti meg, én pl. elmondanám a kisgyereknek, h ez a Télapó egy aranyos fantáziakarakter, nem valódi személy, és valójában nem ő hozza az ajándékot rénszarvasszánon, de attól még ez egy kedves szokás, mert ajándékozni jó dolog és örömet okoz a másiknak. Plusz elmesélném Szent Miklós történetét, aki egy valódi személy volt, és ezen a napon őrá emlékezünk az ajándékozással.

    Karácsonyfa: a fenyőfa az egyetlen örökzöld fafajta, amely még a legnagyobb hidegben és sötétségben is zöldell - innen már nem nehéz analógiát találni, h miért szimbólum értékű. Én semmi keresztényellenes dolgot nem látok a karácsonyfa-állításban, inkább itt is azt látom, h Isten egy rossz dologból (pogány szokás) is képes jót kihozni.

    Összefoglalva: Isten a szíveket vizsgálja, és ha valaki tiszta szívvel Őreá vár Advent idején, Őbenne gyönyörködik ajándékozás közben és Őnéki ad hálát a legnagyobb ajándékért: hogy Ő önmagát adta nekünk - akkor én nem tudom elképzelni, h ez ne tetszene Istennek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Istennek bizonyára tetszik az, ha valaki őszinte indítékból, tiszta szívvel Őreá vár. Hiszem, hogy az Úr kegyelmesen elnézi nekünk azt az időszakot, amikor még nem tudunk eleget egy dolog hátteréről. Amikor azonban Ő ébresztget, hogy kutass utána és jöjj rá, hogy pl. milyen pogányság rejlik a karácsony mélyén, akkor onnantól nem lehet ugyanolyan őszinte és tiszta szívvel folytatni az ünneplést.

      Nem úgy van, hogy ne lehetne tudni, mi tetszik és mi nem Istennek. A Bibliából kiderül, mi az Ő akarata, konkrétabban, hogy hogyan viszonyul Ő ahhoz, amikor az Ő népe pogánysággal ünnepel. Nem szabad áltatni magunkat. Isten szól az emberhez, és a Szentlélek által vezeti is Őt. Nem kell sötétben tapogatóznunk akaratát illetően.

      Családi együttlétet tartani, ételt osztani, szegényeknek segíteni - ezek nagyon szép dolgok, de olyanok, amelyeket bármelyik másik napon meg lehet tenni az évben. Ezek miatt nem szükséges a karácsony. Őt várni pedig nem kell advent, főképp, hogy Ő nem, mint kisgyermek fog visszajönni, hanem, mint bíró!

      Törlés
  4. Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat.
    Lk 2.9
    Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek.
    Lk 2.10
    De az angyal így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.
    Lk 2.11
    Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában.
    Lk 2.12
    Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket."
    Lk 2.13
    Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal:
    Lk 2.14
    "Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!"
    Lk 2.15
    Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!"
    Lk 2.16
    Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket.
    Lk 2.17
    Miután látták, az ezen gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel.
    Lk 2.18
    Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén.
    Lk 2.19
    Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette.
    Lk 2.20
    A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik.
    Lk 2.21
    Isten angyalokat küldött, hogy menjenek el az újszülött Kisjézushoz, hogy örüljenek Isten világbalépésének, és dicsőítség őt!
    Ő maga hívta meg őket, hogy örüljenek a születésének, pontosan leírta, hogy hová kell menniük, mit kell keresniük, tehát nem pusztán közölni akarta a tényt, de hívta őket! És ők mentek, és diőcsítették az Istent!
    Isten megtestesülésének a titkán elmélkedni nagyon gyümölcsöző dolog. Abból a végtelen, titokzatos szeretetből, ami Isten, nagyon sok mindent megérthetünk.
    Nagyon kár lenne kihagyni ezt az életünkből. A megváltás nem csupán kereszthalál és a feltámadás. Nem csak a megtestesülés. Már előtte elkezdődött...
    Miért ellenezné Jézus, hogy örüljünk, az ő születésének, amikor ezen a napon örvendeztek az angyalok, örvendezésre hívták a szegény pásztorokat, és örültek a gazdag bölcsek, akik teveháton érkeznek majd. És a pásztorok ezt az örömet nem is tudták magukba tartani, mondták tovább, akinek csak tudták... hiszen az angyal is nagy örömet hírdetett az egész népnek!
    Vajon miért írta ezt le Lukács ilyen gazdagon, ilyen részletesen? Mert nagyon sok mindenre megtanít minket a megtestesülés titka: a feltétel nélküli odaadásra, mind Jézus, mind Mária és József részéről, az alázatra, a szolgálatra, a megosztásra (bölcsek), a leborulásra, és az örömre és a dicsőítésre...
    Miért ne tetszene Jézusnak, hogy minderre rá tudunk csodálkozni és dicsőítjük érte Isten? Amikor bevonult Jeruzsálembe, talán nem maga mondta, hogy ha az őt éljenző és királlyá koronázó nép elhallgatna, akkor a kövek zengenének a dalt?
    Én Isten végtelen szeretetéről nem szeretnék hallgatni. Engem is az angyal hív a jászolhoz, hogy örüljek a világmindenség együtt a világmindenség Urának.
    Jézus nem veti meg az ünnepet. Ő maga is ünnepelt. Ő maga mondta, hogy János nem evett, nem ivott, de az se tetszett a farizeusoknak, ő lám eszik és iszik, az sem tetszik. Ünnepelte a mennyegzőt, együtt lakomázott farizeusokkal. Minden élethelyzetben azt nézte, mit tud az emberekért tenni, hogyan tudja az adott helyzetben Istent szolgálni...
    Karácsonyt ünnepelni számomra a megtestesülés titkán elmélkedni és leborulni az alázatos, végelenül hatalmas, szerető Isten jászla előtt, aki ránk merte bízni magát, ránk, bűnösökre egy kiszolgáltatott csecsemő képében.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szabad ünnepelni, Jézus sem ellenezné. De tegyük abban az időben, amelyben a legvalószínűbb, hogy született: ősszel a sátoros ünnep idején! Jézus nem születhetett karácsonykor, legalábbis a bibliai leírást elemzve erre juthatunk. Ha tehát valódi vágy van bennünk emlékezni a testet öltésre, örvendezni és hirdetni az Ő születésének csodáját, akkor ne karácsonyt tartsunk, hanem őszi emlékezést!

      A másik dolog, hogy a feldíszített karácsonyfa nem lehet kelléke ennek a Krisztus születését megidéző ünnepnek, hiszen semmiféle köze nincs ahhoz. Ha, tehát Jézusra szeretnénk emlékezni, az Ő születését visszaidézni, akkor az ünnepi kellékeinket is eszerint kellene módosítani. Karácsonyfa helyett jászol, betlehemi jelenet, vagy valami hasonló. Ilyen formában van helye az emlékezésnek.

      Úgy gondolom, hogy ha valóban Jézus áll ennek az ünnepnek a középpontjában, akkor az kevéssé hasonlít a karácsonyra.

      Törlés
    2. A karácsonyfában igazad van, ez már valóban emberi szükséglet, nem tudom, Isten örömét leli-e benne, vagy sem, viszont el tudom képzelni, hogy egy család által közösen feldíszített fa tetszhet Istennek, főleg, ha pl. közben dicsőítjük őt énekekkel és beszélgetünk róla. Ez egy közös alkotás, mint egy közösen készített torta, és felajánlhatjuk Jézusnak, hogy jöjjön, nézze meg, tetszik-e neki... De el tudom képzelni a karácsonyt fa nélkül, egy nagyon egyszerű betlehemmel.

      Jézus születésének időpontja valóban nem lehet december. Viszont én úgy tudom a legujjabb kutatások most a mi időszámításunk szerint ez a dátum március. Most nincs itt idő arra, hogy ezt fejtegessem, csak egy-két példa: Heródes királyságában az összeírás minden évben Adar hónap 12-25-e között zajlott (a mi idősz. szerint Kr.e. 5. évben február 24 és márcus 6. között. Erre ment József és Mária is. A mezőn lévő pásztorok említése kizárja a novembertől februárig tartó időszakot, mert ekkor a bárányokat a barlangistállóban tartották. A Sas csillagképben ebben az időszakban felrobban szupernovát azonosítják a betlehemi csillaggal. A betlehemi gyermekgyilkosság adja a legbiztosabb támpontot, mert ezt máshol is dokumentálták, és ennek időpontja május 18, Zakariás meggyilkolásáé pedig május 20 más forrás szerint. A bölcsek kb. 53 napig vándoroltak, és a menekülés közvetlen a látogatásuk után kezdődött. Visszaszámolva tehát március 4-9-i időpont jön ki. Március 9- kezdődött a Niszán, aminek nagy jelentősége volt a zsidóság életében (...Niszán hónapban nyernek megváltást utódaink, mondja Eliezer rabbi.) Ez volt számukra a megújulás jelképe, eben a hónapban születtek a húsvéti bárányok... Ezen és más tények alapján Jézus születését Kr. e. 5, mácius 9re teszik, és pont ebben az időben tűnt fel egy új, ragyogó csillag, egy szupernova, aminek elemzése megintcsak nagyon izgalmas és tényekkel bizonyítható.
      Az első keresztények, kr. u. a 4. századtól azért nem akarták az eredeti dátum szerint ünnepelni a karácsonyt, mert túl közel esett húsvéthoz. És kézenfekvőnek tűnt a december 25, szimbolikus jelentésénél fogva, mint a fény sötétség feletti győzelme.
      Az biztos, hogy ma úgymond, kétkézzel kell kapaszkodnunk, ha meg akarjuk őrizni tisztán a hitünket, és az ünnepünket minden világi sallangtól mentessé akarjuk tenni.
      Én mélységesen tisztelem ezt a törekvésed!

      Törlés
    3. Nagyon érdekesnek találom, amit az 'új' kutatásokról írtál Jézus születésének dátumát illetően. Ha időd engedi, kérlek, írj róla bővebben! (Hozzászólást, vagy akár e-mailt is, aztán, ha hozzájárulsz, alkalomadtán leközlöm itt egy vendégposztban. Akárhogyan is, de én mindenképp szívesen olvasnék még erről.)

      Köszönöm, az utolsó mondatod, jól esett!

      Törlés
  5. Üdv!

    Olyan vallási ünnepeket, amelynek bibliai alapja nincs, és hamis pogány Istenek és kultuszok tovább mentését szolgálja a hitehagyott kereszténységben, azokat a Krisztus követői nem szentelik meg, és nem gyakorolják.

    Ez az igazság!

    Krisztus a sátoros ünnepkor született, ez kiderül az írásból, hisz

    "Íme, az Isten sátra az emberekkel van, és velük lakozik" Jel 21:3

    Ján 2:21 Ő pedig testének templomáról mondta ezt.

    Anno Isten sátora és a kőtemplom is előképe volt az igazi szent templomnak, Krisztus testének, az eklésziának stb.

    Az egyetlen ünnep, amin majd hódolni kell Krisztus előtt, a sátoros ünnep lesz:

    Zak 14:16 Akik pedig azután megmaradnak a Jeruzsálemre támadó népek közül, esztendőről esztendőre mind fölmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek URának, és megünnepeljék a sátoros ünnepet.

    Jeroboám a 8.ünnep behozatalával is a sátoros ünnepet gyalázta és így Krisztust.

    Ezért született a sátoros ünnepekor, vmikor szept-októberben.


    Meg amúgy sem a születését kell ünnepelni, hanem ami nekünk örök életet adhat, a halálát,

    az Úrvacsora, mint egyetlen parancsba adott ünnep által:

    1Kor 11:26 Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isztok e pohárból, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.

    Minden más, emberek által kitalált ünnep mögött pogány eredet van és bálványimádás, a húsvéttól kezdve, a halottak napja, karácsony stb stb.

    Az igazi Krisztus követő emberek, akik igazságban és engedelmességben élnek, akik az igazi eklésziához tartoznak, nem vállalnak közösséget ilyen ünnepekkel, bálványimádattal, mert

    "hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal?" 2Kor 6:16


    Isten temploma=Krisztus teste=eklészia=(babiloni rendszerű egyházakból,gyülekezetekből,a világból) kihivottak közössége=a menyasszony=az igazságba és engedelmességben élő emberek közössége szerte a világon.

    Akik az eklésziába akarnak tartozni, nem vehetnek részt semmilyen pogány ünnepben, bálványimádatban.

    Ezért akik benne vannak még,
    "menjetek ki közülük, és szakadjatok el tőlük – azt mondja az Úr –, és tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket" 2Kor 6:17

    részletesebben:

    https://www.youtube.com/watch?v=hSWByjCkE6w


    Senkit nem akarok meggyőzni, vitázni.

    Aki kellően nyitott gondolkodású, szívű és kérlelhető, annak Isten majd megmutatja mi az igazság.


    az Atyánk adjon mindenkinek tisztánlátást ebben, ezt kivánom szeretettel!


    Z.

    VálaszTörlés
  6. és még ami fontos, hogy Isten egyértelműen tiltja a karácsonyfa állítást és a többi ceremóniát :

    Jeremiás 7:18

    „A fiak fát szedegetnek, az atyák gyújtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek.”

    Jeremiás próféta könyve 10:

    2. Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!
    3. Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal.
    4. Ezüsttel és aranynyal megékesíti azt, szegekkel és pőrölyökkel megerősítik, hogy le ne essék.

    VálaszTörlés
  7. Nem érdemes vitatkozni a karácsonyi ünnepkörről, mert azoknak is okos érveik vannak, akik tartják azt. Ki-ki meggyőződése szerint. Viszont, mikor Jézus jobbjára állítja majd a jókat, akkor azt fogja mondani: éhes voltam és ennem adtatok.....Tehát a szeretet cselekedetei határozzák meg üdvösségünket. Mert cselekedetek nélkül a hit halott. Aki tehát minden emberben Jézust szolgálja, és HISZ, az minden bizonnyal az Úr jobbjára fog állni, akár ünnepli a karácsonyt, akár nem. A keresztények egy része az Úrért ünnepli, egy része az Úrért nem ünnepli...De Jézus nem a szokásainkat kéri majd számon rajtunk, hanem a szeretet cselekedeteit és a benne való hitet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem értek egyet veled. Igaz, hogy a szeretet és a hit fontos, de ezek nem elvont dolgok, hanem nagyon is gyakorlatiasak. Hitünk és szeretetünk Isten iránt (vagy ezek hiánya) mindennapi tetteinkben, szokásainkban, egész hozzállásunkban megnyilvánul. Ha valóban szeretjük az Urat, engedelmeskedni fogunk Őneki, mint ahogyan Krisztus is úgy szerette az Atyát, hogy engedelmes volt Neki mindenben, mindhalálig. Az ilyen engedelmességnek látható gyümölcsei vannak az életünkben. Ez az engedelmesség abban is megmutatkozik, hogy az Ő Igéje igazi tekintély az életünkben.

      Nem az a lényeges, hogy vannak-e valakinek okos érvei a karácsony mellett vagy ellene. Attól, hogy okosnak vagy logikusnak tűnnek bizonyos érvek, még nem lesznek igazak vagy helyesek. Magát a karácsonyozást nem teszi helyessé vagy helytelenné, hogy az élet többi területén mennyire vagyok engedelmes Istennek. Kizárólag az Ige mércéjén és Isten előtt (az Ő akaratát szívből keresve) megvizsgálva a karácsonyt lehet kimondani, hogy az tetszik-e Istennek vagy sem.

      Hiszem, hogy Istennek öröme telik abban, ha egész életünket - szokásainkkal, ünnepeinkkel és minden egyéb dolggal - az Ő akaratához igazítjunk. Persze, ez nem jelenti, hogy a földi életünkben el tudjuk érni, hogy mindig mindent az Úr szerint tegyünk. Mégis minden erőnkkel törekszünk arra, hogy Neki mindenkor minden dolgunkban kedvesek legyünk.

      A karácsony nem tetszik Istennek, erről meg vagyok győződve. És arról is, hogy a mennyben számítani fog, hogy ebben a kérdésben Isten tökéletes akarát kerestem-e vagy megelégedtem valami ennél kevesebbel.

      Törlés
  8. Nekem a karácsonyfa nem bálvány, márpedig ezek az idézetek szerintem a bálványimádásról szólnak. Ha ünnepelünk, feldíszítem az asztalt, tiszta terítőt rakok, virágot. A karácsonyfa számomra olyan, mint az asztalon a virág, a nappaliban egy fa, vagy bármi, díszként. Nem áldozunk előtte, nem imádjuk, nem jósolunk belőle. Isten teremtette ezt is, mi meg felhasználjuk. Ennyi.
    Hogy mikor született pontosan, az számomra történeti érdekesség.
    A megváltás számomra nem a kereszthalálával kezdődik, hanem amikor a bűnös emberek elhagyják a paradicsomkertet, és Isten már készíti is elő számukra a megváltást...
    A születés története pedig a bibiában is szerepel, mégpedig nagyon is bőven és szépen kifejtve... Ha ennyire nem lenne számukra mondanivalója, miért került volna bele? Ha pedig Isten üzenni akart valamit a megtestesüléssel, miért ne szánhatnánk egy külön napot arra, hogy ezen elmélkedjünk? Vajon miért szólította fel az angyal a pásztorokat, miért jelent meg olyan jel, ami az egész világon látható volt? (csillag) Miért ünnepeltek még az angyalok is, holott Isten minket jött megváltani? Talán mégsem olyan kicsiny és semmitmondó dolog történt ott abban az istálló-barlangban, ha a biblia ennyi figyelmet szentel neki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A bálványimádás azt jelenti, hogy van valami, ami fontosabb nekem, mint az Úr és az Ő akarata.

      Ha a karácsonyt azért tartom meg, mert nem ismerem az ünnep eredetét, hátterét és a Bibia ünnepekkel kapcsolatos álláspontját, viszont azt hiszem, hogy Istennek ez tetszik, akkor tudatlanságból cselekszem, ami nem számíttatik bűnnek. Ha viszont tudom, hogy gond van a karácsonnyal, mert akkor és abban a formában, ahogyan ünnepeljük, nem támasztható alá az Igéből, csak pogány emberek hagyományaiból, de ennek ellenére mégis megtartom, az már lehet bálványimádás. És igaz, hogy nem szoktunk leborulni a karácsonyfa előtt, de szoktuk azt csodálni, holott egy pogány ünnepkörhöz és nem Jézus születéséhez kapcsolódik. Igaz az is, hogy nem áldozunk előtte, viszont áldozunk rá pénzt és időt, amit olyan dolgokra is fordíthatnánk, amelyről biztosan tudjuk, hogy tetszik Istennek.

      Karácsonyt nem ünnepelhetjük azért, mert Jézus akkor született - hiszen tudjuk, hogy Jézus nem akkor született. Karácsonyfát sem azért állítunk, mert azzal arra emlékezünk, hogy Isten elküldte egyszülött Fiát értünk a földre - hiszen a bibliai születéstörténetekben sehol sem szerepel fenyő, feldíszített karácsonyfa, vagy akár bármilyen élő fa. Már az is kétes, hogy miért is akarjuk Jézus születését megünnepelni, amikor az Úr Jézus erre nézve nem adott utasítást, és az újszövetségi hívők évszázadokig nem is ünnepelték meg azt. És nem arról van szó, hogy ne szabadna megemlékezni a születésére. De azért egy megemlékezés nem ugyanaz, mint egy hatalmas parti, amiben az ünnepeltet egy karácsonyfa szimbolizál! (Tudom, hogy senki sem gondolja, hogy a fa Jézust jeleníti meg. Azért írtam ezt, mert annyira abszurd az ünnepelt helyett egy hozzá semmi módon nem köthető díszes fát a középpontba állítani és azt mondani, hogy ezzel semmi probléma.)

      A karácsonyfa és a karácsony arról szól, hogy kegyes szívvel bár, de egy megszokott és megszeretett hagyományhoz jobban ragaszkodunk, mint Isten akaratának kereséséhez. Az, hogy kegyes szívvel próbáljuk Jézust beleerőltetni az ünnepbe, nem teszi Isten előtt kedvessé a karácsonyt, hiszen, ha tudjuk az ünnep hátterét, akkor a szívünk kétségtelenül elítél minket, amikor a körülálljuk a fenyőt. Nem szabad magunkat áltatunk. Nem Isten és nem Jézus miatt ünnepeljük a karácsonyt, hanem a rokonok miatt, a gyerekeink miatt, meg a régebbi szép emlékeink miatt, amik az ünnep 'varázsával' kapcsolatosak.

      Ha igazán keresnénk az Urat a karácsonyozással és az Ő születésének megünneplésével kapcsolatban, akkor Ő minden bizonnyal megmutatná nekünk azt, amit tudunk kell, de általában nem erről van szó. Mi ragaszkodunk a karácsonyhoz és nem vagyunk hajlandóak lemondani róla, még ha nyilvánvaló is, hogy ez nem 'kompatibilis' Isten akaratával.

      Törlés
  9. Istennek tetsző élet nem arról szól, hogy mi kitaláljuk, hogy mi tetszik neki és el is várjuk tőle hogy az tetsszen Neki.
    Olvastam máshol, vki ezt irta: "mi keresztények kitaláltuk hogy dec 25én megünnepeljük Jézus születését és kész"
    Az hogy erről mit gondol valójában Isten azzal már nem foglalkoznak.
    Káin is azt hitte, hogy a tökökkel,banánnal és barackkal kedves lehet Isten előtt....hát tévedett.

    Magával a fenyőfával nincs gond, addig amíg csak díszként használjuk, vagy mert jó illata van, tehát csak dekoráció.
    De ha már összekötjük az ősi pogány vallások napisten imádó ünnepeivel és a december 25-el és még ráadásul Krisztussal,
    na az már Isten előtt nem áll meg, akár mi emberileg ezt elhisszük, akár nem. FŐLEG HOGY KRISZTUS VALAMIKOR A SÁTOROS ÜNNEPKOR SZÜLETETT!
    Teljesen mindegy, hogy mi emberek miket magyarázunk bele, hogy "de hát mi a szeretet jegyében jövünk össze", meg hogy "Krisztust ünnepeljük" stb, Istent ez nem érdekli, mert rossz eszközöket használnak az emberek hozzá és ráadásul olyanoknak vesznek ajándékot akik nem szorulnak rá, miközben mások éheznek és szenvednek odakint...
    Az igazi Isten imádat, szeretet az a mindennapi küzdelmünk a gonosz világ ellen, a bűneink ellen, minden napon úgy élni, hogy az Ő akaratát keressük és igyekszünk segíteni másoknak,
    akik éheznek nem csak fizikailag, hanem Isten beszédére is, akik lelki eledelre és italra vágynak.
    Ez az igazi Istentisztelet és imádat, nem pedig az emberek által kitalált ünnepnapok mint a karácsony meg a húsvét meg az ilyen olyan nagypéntek meg nagyszombat
    meg a bokám tudja még mi, ezek Isten előtt egyenlőek a NULLÁVAL!

    Emlékezzetek meg Krisztus születéséről és halálról úgy ahogy Ő kérte, hogy "Ha szerettek engem, megtartjátok a parancsolataimat" Ján 14:15
    Ha valaki szereti Krisztust azért amit tett, akkor "annak úgy is kell járnia, amint ő járt." 1Ján 2:6 ,
    vagyis úgy is kell élnie, engedelmességben,alázatban, szeretetben, türelemmel és békességgel az emberek felé, ami nem könnyű sokszor, igaz?
    A cselekedeteinkkel imádjuk Istent, ha úgy élünk ahogy azt Ő tanácsolja, akkor így megtartjuk a kegyelmét és igaznak lát minket a Fián keresztül.
    Ahogy "névtelen" írta, a tetteink alapján fog megítélni minket Isten, márpedig ha valaki részt vesz karácsonyban, szilveszterben, húsvétban stb, az már cselekedet jócskán!

    A születése valóban szép történet, láthatjuk Isten vezetését, ahogy megtartotta Józseféket stb.
    A halála, szenvedése még megrendítőbb és fájdalmasabb,de ugyanakkor örömteli számunka,
    mert emiatt nyílt ki egy másik ajtó, ami hazavisz minket és Krisztus megadta a kulcsot is ahhoz az ajtóhoz,a kulcsot, vagyis hogy hogyan kell élnünk ahhoz, hogy átmehessünk azon az ajtón,
    a sűrű erdőben pedig, a sok széles ösvény közepette,amik tele vannak csapdával, Krisztus megvilágította a keskeny utat, amit a sátán eltakart gazokkal.
    Ha valaki ezen akar járni, befutni a célt, ahogy Pál is mondta, akkor egyszerűen nem fér bele a mi emberi kitalációink, hogy mi úgy akarunk Istennek tetsző
    életet élni, ahogy azt mi jónak látjuk.
    Isten pontos útmutatása szerint kell élnünk, amit az Ő használati kézikönyvében, a bibliában le is írt, hogy többször tudjuk elolvasni.
    És ha már egyszer Isten leírta Jeremiáson keresztül, hogy utálatos előtte a karácsonyosdi az összes körítésével, akkor nehogy már mi bűnös,senkiházi emberek
    majd megmagyarázzuk Istennek, hogy "jajj,ne már, rosszul látod Isten, dehogy is rossz az, tök jó a karácsony meg minden"

    Gőgösek, önteltek, felfuvalkodottak a keresztények, az egész keresztény vallás az, tisztelet az emberek között a csekély kivételnek, ezért kell kiszakadni belőle, mert
    fertőzött az egész sajnos...
    Ne keresztények legyetek, hanem Krisztus követők, a kettő teljesen más!

    (Arról már ne is beszéljünk, hogy a kereszt is egy ősi babiloni, pogány szimbólum. Krisztus fára,cölöpre volt szegezve,nem keresztre)

    VálaszTörlés
  10. Tömören:
    a húsvétot,szilvesztert,halloween-t és a karácsonyt a pogányok(hitetlenek,Isten nélkül élők) és az ál-kereszténységben élők ünneplik, az igazi Krisztus követők NEM!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az ilyen kijelentésekkel szerintem vigyázni kell, hiszen a karácsony nem-tartása nem üdvkérdés!

      Úgy hiszem, részleges az ismeretünk mindaddig, ameddig itt a földön élünk. Senki sem ismer mindent úgy, ahogyan az Úr akarja, hogy ismerjük. Minden újjászületett hívő ember értelmét-szívét egész életében módszeresen nyitogatja a Szentlélek az igazságra. Azonban mindenkinél úgy teszi ezt (olyan sorrendben, olyan dolgokra hívva fel a figyelmét), ahogyan azt Ő jónak látja.

      Nem leszünk újjászületésünk 'pillanatában' a teljes igazság birtokosai. Egész életünk azzal telik, hogy új meg új dolgokat (az igazság újabb részleteit, aspektusait) mutat meg az Úr, amelyeket oda kell igazítani az Ő akaratához. Ennek fényében állítom, hogy egy emberről kizárólag az 'ünnepekhez' való hozzáállása alapján nem dönthető el, hogy hívő-e vagy ál-keresztény.

      Úgy gondolom, hogy nem helyes kimondani, hogy mindaz, aki ünnepli a karácsonyt, húsvétot, halloweent, vagy más pogányságot, az ál-keresztény. Mert honnan tudható ez teljes bizonyossággal? Szerintem nem tudható.

      Lehet, hogy valaki igazi keresztény, de az Úr még nem irányította rá a figyelmét arra, hogy ez nem helyes dolog. Nem a karácsonyhoz való hozzáállásunkból ismertetünk igaznak az Úr előtt, hanem az elfogadott kegyelem miatt, amely nem a mi érdemünk, hiszen ahhoz is kegyelemre szorultunk, hogy egyáltalán megértsük, hogy elveszettek vagyunk!

      Krisztus a fontos, de természetesen ez nem jelenti, hogy a karácsonnyal meg a többi 'ünneppel' kapcsolatban ne lehetne eljutni az Úr szerinti igazságra. Hiszem, hogy el lehet jutni! De nem az tesz hívővé, hogy eljutottam-e, nem ez a mérce. Ez lehet az egyik gyümölcs több közül, amelynek hiányában még lehet gyömülcstermő egy hívő ember.

      Ezzel persze nem azt mondom, hogy a karácsonnyal kapcsolatban nem fontos megismerni, hogy mit akar Isten! Fontos ez, csak ne mondjuk azt, hogy aki ezzel kapcsolatban nem jutott el a helyes meggyőződésre, az ál-keresztény. Több gyümölcs van, nemcsak ez az egy. Mindazonáltal, jó dolog ezt a kérdést is az Úr elé vinni és lelkiismeretesen vizsgálódni ünnepeink eredetével kapcsolatban. Hiszem, hogy ha valaki igazán szereti az Urat és keresi a válaszokat, akkor attól Isten nem fogja elrejteni az igazságot.

      Törlés
    2. Úgy írtam, hogy ál-kereszténységben élők, ami nem zárja ki azt, hogy Isten előtt ezen emberek kedvesek és igazak, max. tudatlanságból tartják meg a karit, amit idővel el kell hagyniuk.

      de igen, igazad van Eszti, jó hogy leírtad, elragadott a hév, másképp kellett volna fogalmazni, bocsánat!
      de annyira bánt, hogy látom a testvéreket bezárva a kereszténységnek nevezett börtönbe és tévelyegnek a különféle tanok között,mint a
      víztelen, szél sodorta fellegek, tengerek megvadult habjai.
      Természetesen rész szerint van a tudás, jobb is így, gondolj bele mi lenne ha 1-2 ember tudna mindent....nem kicsit lennének felfuvalkodva :)

      Az Atyánk adjon neked sok erőt és türelmet az 5 törpéhez és az igazság terjesztéséhez, a hazugságok leleplezéséhez ! :)

      Ef 5:11 És ne legyen részetek a sötétség gyümölcstelen cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le azokat

      Törlés
    3. Köszönöm, amit írtál. A helyesbítést is.

      Törlés
  11. Nagyon tetszettek ezek a gondolataid (meg a többi is):

    "A cselekedeteinkkel imádjuk Istent, ha úgy élünk ahogy azt Ő tanácsolja, akkor így megtartjuk a kegyelmét és igaznak lát minket a Fián keresztül."

    És ez is:

    "Isten pontos útmutatása szerint kell élnünk, amit az Ő használati kézikönyvében, a bibliában le is írt, hogy többször tudjuk elolvasni."

    Köszönöm Truth Liberates, hogy ilyen jól megfogalmaztad, egyetértek veled.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. el sem hiszed Eszti, hogy én, mi (kis házi csoportunk) mennyire örülünk annak, hogy vannak olyan igazi Krisztus követők (mint te), akik végre úgy is élnek ahogy azt Isten akarja és nem sínylődnek az ál-keresztény egyházakban,gyülikben,biznisz szektákban és nem elégszenek meg a hamis tanokkal, hazugságokkal, hanem utána néznek és addig nem nyugszanak amíg a tiszta igazságot meg nem kapják Istentől, mint a béreabeliek :)
      És így igazságban élik az életük, Isten természete alapján.

      Istené az érdem, a dicsőség mindenért, hogy egyre több embernek nyitja fel a szemét és húzza ki a dugót a füléből, hogy végre meghallják az Ő szavát:
      "Fiam, menekülj az ál-kereszténységtől és fuss a Fiamhoz, mert Ő az út, az igazság és az élet" :)

      Törlés
    2. Én is örülök, hogy vannak mások is, akiket az Úr Jézus elvezet az igazságra ebben a kérdésben. Az viszont fáj, hogy sokan nem jutnak el az igazságra.

      Úgy hiszem, hogy ez a lelki szomjúsággal van összefüggésben. Mert először szomjazni kell az igazságot és akkor Isten betölti ezt a szomjúságot az Ő igazságával. Ha nem az igazságra szomjazom, akkor nem fog az Élő Víz betölteni, az ugyanis másfajta szomjúságot nem csillapít, csak az igazság utánit...

      Törlés
    3. igen, a felületes olvasók, akik megelégszenek a nagy pásztorok tanaival, és nem néznek utána a dolgoknak, mint a béreabeliek, azoknak Isten csak azt tudja adni, hagyja hogy tévelyegjenek, mert "saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük és az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez odafordulnak." .... :((

      Az igazi Isten vizével, beszédével kell öntöznünk az életfánkat,és a fa gyökerének Krisztusnak kell lennie, mint jó alap :), hogy így az egész fa jó terméseket hozzon és mások is ehessenek a termésből :)

      Törlés
  12. ajánlom az alábbi videót azoknak, akiket érdekel a háttér, a napimádat eredete és hogy kit is imádnak valójában, hogy kapcsolódik ez a karácsonyhoz, a zenéhez, keresztény dicséretekhez stb.
    a videó feltöltője keresztény és nagyon sok információ van az elméjében, érdemes nézegetni egy-két videóját, ha valakit érdekelnek a sátán csapdái,hazugságai, hitetései, mert ezek ismerete sajnos szükséges, ahhoz, hogy le tudjuk leplezni a hazugságokat a vallásokban, kereszténységben és a világban, miközben mellette az igazságot és jobban megértjük.
    http://www.youtube.com/watch?v=Tvopz3yLZdU

    VálaszTörlés


  13. "A Biblia tiltja fa felállítását, tehát a karácsonyfaállítás pogányság."

    Azok a bibliai szövegek, amelyekre hivatkozni szoktak, másról szólnak, nem a karácsonyfáról, sem a születésnapról. Az 5Móz 16:21-22 a kánaánita termékenységünnepeknek az izraelita istentisztelettel való keverését tiltotta; a kánaániak ugyanis zöld lombú, buja fák alatt csaptak rituális orgiákat (vö. Jer 2:20, 3:6,13 stb.). A Jer 7:18-ban a "fa szedegetése" ugyan az ég királynőjének pogány ünnepére való készülődés része volt, de a fát eltüzelték, hogy süthessenek. A Jer 10:3-ban a fakivágás a pogány fabálványok előkészítéséről beszél, de a fát kivágták, ágait levágták, törzsét figurává faragták, és istenként imádták, hozzá imádkoztak. Egyik szövegnek sincs köze a 17. század utáni európai keresztények fenyőfájához és a Krisztus megszületéséhez.

    "Csak a Bibliában megparancsolt ünnepeket szabad megünnepelni."

    Először is, a Biblia nem mond ki ilyen alapelvet; magának bárki szabhat ilyen szabályt, de ha ezt másoktól is elvárja, akkor törvényeskedik. Másodszor, a Biblia pozitív szereplőinek az előírt évenkénti ünnepeken kívül is sok más alkalmi és rendszeres ünnepe volt, méghozzá Isten áldásával. Ami például Jézust illeti, a templomszentelés ünnepén (hanukka) felment Jeruzsálembe, a Templomban járkálva tanított (Jn 10:22), és az evangéliumokban nincs nyoma annak, hogy egy ilyen ünnepet ellenzett volna. Harmadszor, az Újszövetség kifejezett tanítása szerint nincs vallási jelentősége annak, hogy valaki egy bizonyos napot valamilyen szempontból különbnek tart a másiknál. Ezért egyfelől nem szabad másoknak megparancsolni, hogy bármelyik napot megünnepeljék, másfelől nem szabad másokat elítélni, ha megünnepelnek valamit (Róm 14:5-12, Kol 2:16-17). Bár nem bűn Krisztus születését nem megünnepelni, bűn elítélni mást azért, csak mert megteszi. Még ha közben valamiféle bűnt is elkövetne, amit a Biblia annak nevez, akkor is csak a konkrét bűnök lennének elítélendők, nem maga az ünneplés.

    Ami a római vallásosságot illeti, a téli napforduló csak i. e. 45 után, a Julius Caesar-tól származó, ún. Julianus-naptárban esett december 25-re, korábban nem. A december 25 pedig először csak jóval később, Aurelianus császár idején, i. sz. 274-ben lett ünnepnap, a Legyőzhetetlen Napé (Sol Invictus). Aurelianus egy kis, hanyatló római napkultuszban nőtt fel, és szimpatizált az iráni Mithrász-kultusszal (Mithrász napisten is volt). A napkultuszok egyesítésének terve és a december 25-i dátum tőle származik, mert azon a napon sem az iráni, sem a római kultuszok nem ünnepeltek.

    Egyesek szerint az egyház mégis a Nap vagy Mithrász ünnepét vette át. Kérdés azonban, hogy erre milyen oka vagy lehetősége lett volna? Az egyház újra meg újra kegyetlen üldözéseket szenvedett el a pogányok részéről, egészen Konstantinus milánói türelmi rendeletéig (313). A keresztények inkább meghaltak, minthogy a pogány császári kultuszok bármelyikén részt vettek volna, ehhez elég elolvasni a korabeli vértanúaktákat. A kereszténység és a Mithrász-kultusz kölcsönösen ellenségként tekintett egymásra. Ez utóbbinak eleve csak férfiak lehettek a tagjai, ráadásul csak katonák, tehát éppen azok, akik a keresztényeket üldözték. A korabeli katonai hűségeskü ráadásul bálványimádással járt: a magukat istenítő császárok jelvénye előtt kellett volna hódolni, keresztények tehát már csak ezért sem lehettek katonává, a kultusz tagjaivá és egyházon belüli népszerűsítőivé. Az egyházon belül viszont az könnyítette meg a december 25-ös dátum elfogadását, hogy a Mithrász-kultusz a 4. századra erejét vesztette, majd a légiókkal együtt eltűnt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes, amit az egyház (így kisbetűvel) és az egyes pogány kultuszok összefonódásáról írtál. Úgy gondolom, hogy amit írtál, az nem zárja ki, hogy a kettő mégis valami módon összefonódjon. Az egyháznak volt oka arra, hogy pogány szokásokat beemeljen, beengedjen a falai közé, hiszen azok a társadalomban népszerűek, széles körben elfogadottak voltak. Mindenkor könnyebb volt és ma is könnyebb az árral együtt úszni és azt tenni, amit a többség tesz. Ez persze megalkuvás, de ha az egyház (így kisbetűvel) tömegeket akar megnyerni, akkor ahhoz szükséges lehetett egy ilyen lépés meghozása. A pogányságra tehát azért húztak vallásos mázat, hogy ezzel kedvezzenek azoknak a tagjaiknak, akik jobban szeretik a testüket, mint az Urat.

      És igazad van abban, hogy a valódi hívők sosem mozdultak együtt semmiféle kultusszal, viszont egy államvallás jellegű felépítmény és a valódi hívők hite közé sosem vonható egyenlőségjel.

      A Biblia az újszövetségi hívőknek nem teszi kötelezővé valamely ünnep vagy nap megtartását, de bizonyos keretek között szabadságot kaptunk megkülünböztetni a napokat. Nem bűn ünnepelni, nem bűn nem ünnepelni - a pogányságtól viszont tartózkodnunk kell. Tehát bármely, pogányságtól mentes szokás, még ha az Igében nem is kerül említésre, szabadon megünnepelhető. De szerintem nagyon nehéz ilyeneket találni.

      Amit előbb írtam, az viszont nem áll a karácsonyra és a többi pogányságban gyökerező úgymond 'keresztény' ünnepre éppen azért, mivel pogány gyökerekkel bírnak. Az újszövetségben több intés van arról, hogy akik Krisztuséi, azok szakadjanak el a pogányságtól. Ezért nem tudok azzal egyetérteni, hogy bűn elítélni a karácsony megünneplését. Nem bűn felhívni a figyelmet arra, hogy valamely ünnep nem tetszik Istennek, amennyiben ennek a megállapításnak van valamilyen hívő szemmel elfogadható alapja. Az Ige inti a híveket, hogy egymást figyelmeztessék, intsék, bátorítsák - van tehát igei alapja annak, hogy az ünnepekről és a pogány eredetű szokásokról megfogalmazzunk bizonyos gondolatokat. Ez nemhogy nem bűn, hanem a Biblia egyenesen bátorít is arra, hogy tegyük ezt! Mint ahogyan arra is, hogy mindent vizsgáljunk meg. A karácsonyt is meg kell vizsgálni és ha nem tetszik Istennek, akkor nem szabad ünnepelni. Maga az ünneplés is lehet tehát helytelen cselekedet, vagyis bűn.

      A Jeremiás 10:4 szerint a fát nemcsak szedegetik, hanem fel is díszítik és kiszegezik, hogy le ne essen. Én ebből nem merném teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy a karácsonyfára utal, de akár utalhat arra is. A bálványt nem díszítik ezüsttel és arannyal, hanem azt mesterember készíti el. Valószínű tehát, hogy bálványt nem jelent, inkább valami másfajta felállított fafélét.

      Törlés
    2. idézet a katolikus lexikonból:

      "A niceai zsinat 325: tette ~ napjára a születés ünnepét, hogy az →ariánusokkal szemben, akik tagadták Jézus istenségét, ezzel is az emberré vált Istent magasztalja. A napot nem véletlenül választották ki: a →Mithrasz-kultusz ekkor ünnepelte a →Nap születésnapját és sötétség
      fölötti győzelmét (Natalis Solis invicti). -"

      idézet a MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár), karácsony címszó alatti mondataiból:

      "Jézus születésének dec. 25-i megünneplésével lezárult a születés dátumának tisztázása körül támadt vita. Erre a napra a következő okból esett a választás: Antiochus kalendáriuma dec. 25. napját a Nap (Napisten) születésnapjának nevezi. Aurelianus császár (270–275) elrendelte, hogy dec. 25-én birodalma egész területén ünnepet tartsanak a legyőzhetetlen Nap (sol invictus) tiszteletére (→ napfordulók). Az ünnep új tartalmának szimbolikus magyarázata szerint karácsony Jézusnak, az örök Napnak, az isteni fényforrásnak születésnapja."

      Ebben meg kell látni a mögöttes tartalmat, a rejtett (okkult) lucifer imádatot:
      "A napot nem véletlenül választották ki: a →Mithrasz-kultusz ekkor ünnepelte a →Nap születésnapját"
      vagyis napimádat,ami egy csillag, napisten imádat,és emögött persze sátán. "Miként hullottál le az égből, fényes csillag" "Láttam a Sátánt villámként leesni az égből."
      Ugyanígy rejtett módon sátán imádták azok, akik a villámokat szóró Zeust, vagy Thort imádták.
      Vajon miért van vasárnap mise a templomokban?
      Sunday--> SUN day, a Nap imádat.
      Monday=MOON Day, Hold imádat,
      Saturday=SATUR Day, szaturnália,szaturnusz imádat
      Thor nevéből ered az angol Thursday, csütörtök.
      Wednesday,szerda a Merkur római "istenhez" kapcsolódik
      Tuesday,kedd,római "istenekhez" és a Marshoz,
      Friday,péntek is "istenségekhez" és Vénuszhoz.
      Ezek mögött mind rejtett módon sátán áll!

      A katolikus egyház, ami ugye a legrégebbi, hemzseg az ősi,pogány,babiloni vallások szokásaitól,szimbolikájától,napisten imádatától, ez egy pogány vallás, semmi más,
      semmi köze Istenhez és a Fiához. A rendszernek, a vezetőknek nincs köze, nem a tudatlan,becsapott egyszerű emberekről beszélek.
      És mivel a Jezsuiták, a Vatikán kontrollja alatt áll minden más egyház,gyülekezet,sőt a többi kitalált vallás is(lásd pl. a dalai láma behódolását a Pápának),
      ezért is hívatják magukat "anyaszentegyháznak",ebből következően rejtett, azaz okkult módon megfertőzték ördögi tanokkal az egész kereszténységet!
      Persze minden egyházban,gyüliben mások ezek a rejtett tanok, hogy nagyon nehéz legyen észrevenni.
      A Katik hozták létre az iszlám vallást is pl.,katolikus felesége volt Mohamednek, erről is sokan lehúzzák a leplet,bemutatják a hasonlóságokat,pl: rózsafűzér,fekete csuhás nők mindkét oldalon
      és még sok más, utube van erről sok anyag, meg más oldalakon.

      sátánnak ez a ravasz trükkje, hogy okkult, azaz rejtett módon imádtatja magát, becsempészve a kereszténységbe is ezeket a tanokat.
      Hiszen, ha nyíltan mondanák a kereszténységben az egyházak, gyülekezetek, hogy ez vagy az a sátán imádata, akkor nem lenne senki ott, igaz?
      Ezért Isten előtt a mai látható kereszténység utálatos, a rendszere,a vezetői, nem a kisemberek. Ezért is hívja ki őket belőle,"fussatok ki babilonból" ugye.

      Rejtett sátán imádat:
      napisten,napimádata.
      Karácsony,húsvét,szilveszter,halloween és a többi emberek által kitalált ünnepek.
      UFO: azok várása és imádata: rég vannak nekik spéci gépeik, amivel elhitetik az embereket, hogy ufót láttak, 40-50 évvel előrébb járnak a technológiában mint amit ma látunk, még akár el is viszik őket, mintha elrablás lenne, ezek mind emberek által eljátszott hazugságok, átverések.
      Ezoterika,new age,hiszen az emberek különféle praktikáktól,varázslásoktól és a háttérben sátántól várják a segítséget, nem pedig Istentől.
      Szentháromság ami minden pogány,ősi vallásban meg van.
      És még sok sok elrejtett, kifinomult tanok,szokások,amik első látszatra Istennek tetszőek.

      Békesség mindenkinek :)

      Törlés
  14. A hitben erőtelent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit.2Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a hitben erőtelen pedig zöldséget eszik.3Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta őt.4Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.5Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.6Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.7Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának:8Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.9Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék.10Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.11Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja.12Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.13Annakokáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást.14Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja.15De ha a te atyádfia az ételért megszomorodik, akkor te nem szeretet szerint cselekszel. Ne veszítsd el azt a te ételeddel, akiért Krisztus meghalt.16Ne káromoltassék azért a ti javatok.17Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.18Mert aki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált.19Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók.20Ne rontsd le az ételért az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki botránkozással eszi.21Jó nem enni húst és nem inni bort, sem semmit nem tenni, amiben a te atyádfia megütközik vagy megbotránkozik, vagy erőtelen.22Te néked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel.23Aki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitből eszik. Ami pedig hitből nincs, bűn az.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a részt sokan félreértik. A hitben erőtelen a szövegkörnyezet szerint olyan ember, aki nem érzi szabadnak magát arra, hogy minden napot egyformának tartson vagy bármit elfogyasszon. A ilyen ember a megváltásban kegyelmet nyert, de azt gondolja, hogy neki kínos gonddal kell ügyelnie a részletekre, mégpedig olyan módon, hogy emberi szabályok betartásán fáradozik. Attól fél, hogy Isten ellen vétkezik, ha nem tartja meg a szombatot vagy az ünnepeket. Attól fél, hogy nem lesz Isten előtt kedves, ha megeszi a bálványáldozati oltárról származó húst is. Ez az ember szereti az Urat, de a törvények félelmében él. Még kiskorú, mert nem jutott el a Lélek szabadságára. Még nem értette meg, hogy Isten az, Aki megtanítja és vezeti Őt. Hogy nem törvényekre kell figyelnie, hanem az Urat kell mindenek fölött szeretnie, és akkor a többi magától a helyére kerül (vagyis az Úr elvezeti őt a bölcsességre az egyes kérdésekben).

      Az ilyen hívőnek nem arra van szüksége, hogy valaki kiokosítsa igeileg, sem arra, hogy bírálgassák. Hanem arra, hogy befogadják a háklijával együtt és engedjék felnövekedni az Úrban. Isten majd elvégzi őrajta a szükséges simításokat és egyszer majd nagykorú lesz, aki képes különbséget tenni igaz meg hamis tanítások, előrevivő meg hátráltató szelek között. Idővel képes lesz Isten szemével ránézni helyzetekre és dogmákra.

      A karácsonyozó emberre azért nem vonatkoztatható a fenti Ige, mert a kiskorú hívő az Isten iránti szeretete miatt ügyel kínosan a részletekre. Éppen amiatt nem eszik bálványáldozati húst, éppen amiatt akar minden rendelt napot megtartani, mivel azt gondolja, ezeket várja el tőle Isten. És Ő szorosan ahhoz akar ragaszkodni, amit Isten tőle elvár (még ha nem is tudja pontosan, hogy mi az). A kiskorú hívőt Isten iránti buzgalma viszi rá, hogy teljesen elszakadjon és elhatárolódjon mindenféle pogányságtól, sőt, még annak látszatát is messze elkerülje. Mert azt gondolja, hogy a bálvány valami és az ünnepnap megtartása által engedelmeskedik Istennek.

      Karácsony-tartásra ez egyáltalán nem vonatkoztathó. Ugyanis az emberek nem azért karácsonyoznak, hogy ezzel Isten rendelésének eleget tegyenek. Nem azért, mert úgy gondolják, hogy ezzel Isten törvényeinek felelnek meg. Aki karácsonyt tart, az nem azért teszi, mert elszakadt a pogányságtól és kínosan ügyel arra, hogy ez így maradjon.

      Törlés
    2. örülök, hogy az Istentől kapott bölcsességedet megosztod és olvashatjuk, hogy élő vízek áradnak a belsődből :), remélem sokan merítenek belőle.

      "Isten az, Aki megtanítja és vezeti Őt"
      "Isten majd elvégzi őrajta a szükséges simításokat"
      Ez a lényeg, hagyni és részt venni aktívan a megigazításban, a helyreállításban.
      Isten helyreállítja a természetünket, a felfogásunkat, olyanná teszi, mint amilyen az Övé és amit a Fián keresztül bemutatott. És a végére ez befejeződik, a
      testünket is átalakítja,megváltja és a megújult,helyreállított isteni lelkülettel,természettel és az átgyúrt testünkkel bemehetünk Isten országába, mert oda csak az isteni természetet magában hordozó létforma mehet be,gonosz nem.

      Istené a dicsőség mindenért és az Ő Fiáé :)

      Törlés
  15. Sziasztok!

    Eszti, ez mit jelent sokkal pontosabban?
    A karácsony nem tetszik Istennek, erről meg vagyok győződve. És arról is, hogy a mennyben számítani fog, hogy ebben a kérdésben Isten tökéletes akarát kerestem-e vagy megelégedtem valami ennél kevesebbel.
    Mi lesz például velem a mennyben? Hű, nagyon kíváncsi vagyok, mit mondasz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Liv!

      A Biblia azt írja, hogy a hívőknek nem lesz büntetésük, mert azt már elhordozta Jézus Krisztus helyettük. Van szó azonban valamiféle számadásról, itt azonban jutalmakról beszélünk, nem bírósági ítéletféléről (amilyenben azoknak lesz részük, akik a földi életükben nem ismerték el Uruknak Jézust). A jutalmakkal kapcsolatban sokféle kifejezést használ az Ige, úgy mint, hogy el ne veszítsük a koronánkat, fehér kövecskét kapunk, oszlop leszünk az Úr templomában vagy a lelki vezetők esetében arany és ezüst épületekről ír, amelyek a helyes tanítás nyomán felépülő, Krisztus tetszése szerint funkcionáló gyülekezetet jelentik. Utóbbi igehelynél meg van említve, hogy tűz fogja megpróbálni az épület tartósságát. Ha valaki nem megfelelő épületet épített Krisztusra, az bemegy ugyan a mennybe, de az épülete, amelyen fáradozott, odalesz.

      Először is tehát az a kérdés, hogy ott leszel-e ennél a számadásnál vagy rád még a bírósági ítéletféle vonatkozik. Magyarán az az első számú kérdés, hogy újjászületett hívő ember vagy-e vagy nem. Erre a kérdésre senki nem tud válaszolni helyetted, mivel nem látunk a szívedbe, de a válaszhoz figyelembe kell venni az Ige kijelentéseit, amelyek óvatosságra intenek. A példázatokból látszik, hogy ez nem olyan egyszerű kérdés: sokan lesznek ott az ítéletnél, akik egész életükben úgy tudták, hogy ők hívők, de valójában nem azok. Az ember tehát képes megvezetni önmagát is ebben a kérdésben. Ezért ez az első kérdés, amit fel kell tenni.

      Ha bizonyos vagy abban, hogy rád nem az ítélet, hanem a számadás vonatkozik, akkor olyan nagy baj már nem lehet.:) Ebben az esetben igaz rád, hogy szereted az Urat. Mivel szereted Őt, vágysz is arra, hogy azt tedd, amit Ő szeretne, hogy tegyél. Nem mindig van bennünk erős buzgalom, de a Szentlélek folyamatosan tanít, vezet, figyelmeztet - munkálja bennünk mind az akarást, mind a cselekvést. Az Ige azt írja, hogy akiket Isten Lelke vezet, azok Istennek a fiai. Isten Lelke pedig előbb-utóbb elvezet oda, hogy elgondolkozz az ilyen kérdéseken, mint a karácsony. Amikor ez megtörténik (amikor már foglalkoztat a dolog), akkor Ő meg fogja mutatni a helyes kérdést. Van, amikor eleve nem jól közelítünk a témához, először tehát ezt kell rendbe tenni, hogy feltehessük a jó kérdést, amire már megkaphatjuk a jó választ Istentől. Ő el fog vezetni arra, amit Ő akar, hogy gondolj erről a dologról.

      Törlés
    2. Ha Isten Lelke elvezet az igazságra, de te elfordulsz attól, akkor megszomorítod a Lelket, az pedig bűn. Ha viszont azért nem jutsz el az igazságra, mivel nem voltál kész arra, hogy elfogadd az Ő válaszát (vagyis nem akartál mindenáron engedelmeskedni a kapott válasznak), akkor magad voltál az akadálya, hogy az Úr megmutassa, amit meg akart.

      Mindkét esetben igaz, hogy nem kell félni a következményektől, mivel a mi bűneink már meg vannak bocsátva. De a hívő ember nem is a büntetéstől való félelem miatt engedelmeskedik, hanem azért, mert hálás, hogy megváltották és szereti a Megváltóját. Szeretetből engedelmeskedünk, nem félelemből. A szeretet nagyobb, mint a félelem, de nem a mi szeretetünk, hanem Istené. Ő nagyon szeret és ez a szeretet indít minket, hogy minden szeretetünkkel viszontszeressük. És ez az, hogy az akaratát vágyunk tenni.

      Meg bizalomból is engedelmeskedünk, tudva, hogy amit Isten el akar végezni az életünkben, annak értelme és áldása van. Ha ugyanis Isten téged rá akar venni, hogy változtass a szokásaidon, akkor Ő ezt azzal a felhanggal teszi, hogy valami jót hozzon ki az életedből, mert jót akar neked. Ha te nem hallgatsz Rá, akkor egyrészt valami jótól fosztod meg magadat itt a földön. Másrészt, valami mennyei jó dologtól - jutalomtól - esel el. Hiszen Isten elkészíti a gyümölcsöket, amelyeket meg kell teremnünk. Ezek azok a jó cselekedetek, amelyekre Lelke ebben a földi életben minket indít.

      Amikor azt írtam, hogy számítani fog a mennyben, hogy a karácsony-kérdésben Isten akaratát vagy emberi megoldást kerestem-e, az előbbi összefüggésre gondoltam. Arra, hogy ezek a mi jelentéktelennek tűnő földi döntéseink az örökkévalóságban nyomot hagynak, mégpedig abban az értelemben, hogy amit teszünk vagy nem teszünk, az (nem az ítéletnél, de) a számadásnál számítani fog. Azt hiszem, utólag minden olyan alkalmat nagyon fogunk sajnálni, amikor a Lélek indított valamire, de nem tettem meg, nem mentem utána annak, vagy nem voltam hajlandó elfogadni Isten válaszát a kérdésemre. Nincsen tehát kárhoztatás, de van annak a tudatnak a szomorúsága, hogy a cselekedetemmel hátat fordítottam annak, Aki az életét letette értem.

      Remélem, ez így most sokkal pontosabb volt.:)

      Törlés
  16. Először is a "pogányság" fogalmát kell tisztázni. Maga a "pogány" (latin paganus = vidéki, falusi) szó nincs benne a Bibliában, a többnyire "pogányok"- nak fordított héber gójim és görög ethnoi jelentése egyszerűen "népek" vagy "nemzetek", szemben a választott (zsidó) néppel, "a Nép"-pel. Másodszor, a Biblia a "pogány", azaz egyszerűen nem zsidó hiedelmeket és praktikákat csak azért és akkor tiltotta, ha azok bálványimádáshoz vagy erkölcstelenséghez vezettek. A Biblia nem tilt "mindent, ami nem zsidó", hiszen nem kultúra-ellenes, hanem istentelenség-ellenes. Ezért sok "pogány eredetű" dolog ma már tökéletesen semleges, bár "pogány" környezetben alakult ki, és a pogány világkép része volt.

    Például a zsidók megtarthatták a hónapok babiloni neveit. Isten csak a babiloni isten- és csillagkultusz átvételétől féltette őket, amihez viszont a hónapnevek puszta használatánál jóval többre volt szükség. Ugyanígy a keresztény hitre áttért germánok is megtarthatták a régi germán és római napneveket, mert természetesnek vették, hogy megtérésük után péntekenként (Freitag) nem fognak többé Freia germán tavaszistennőnek áldozni; a mai átlag németnek pedig eszébe sem jut Freia.

    Ugyanez az elv érvényes a babiloni eredetű csillagászaton, a görög eredetű geometrián vagy a római eredetű jegygyűrűn át az újkori karácsonyi kellékekig rengeteg olyan dologra, amely ma már a mi kultúránk része. Még megvannak, használjuk is őket, de azok a pogány elképzelések, amelyek egykor hozzájuk kapcsolódtak, régen leváltak róluk. Kit zavar az ma, hogy az ókorban, itt vagy ott, ennek vagy annak a tárgynak, szokásnak vagy tudományágnak mágikus jelentőséget is tulajdonítottak? Miféle hatása lehetne ez azokra, akik nem is tudnak róla, vagy ha tudnak is róla, nem hisznek benne?

    Én nem ismerek olyan keresztényt, aki a Napot megy imádni a templomba.
    Hogy lehet a sátánt rejtetten imádni?
    Bűn az, amit tudva és akarva követek el...
    Ha nem is tudok valamiről az nem bűn. Akkor a sátánnak mi haszna belőle? A sátán azt szeretné, hogy tagadjam meg az Isten és mindent, amit a szeretet parancsa diktál. Ennek ellenére a keresztény egyházak sorra termik a jó-gyümölcsöt, a teljes önátadást és a másokért való szolgálatot (csak a legismertebb: Teréz anya). És hibáznak is. Mint Péter hibázott.
    Általánosítással pedig nem tudok mit kezdeni. Isten is személy szerint ítél.
    A karácsonyt az első pillanattól ünnepelte ég és föld, ez nem emberi okoskodás, ez bibliai tény, ezért csak azt tudom elfogadni, hogy az ünneplés alatt elkövetett bűnökért kell számot adnom, nem magáért az ünneplésért. És ahány kultúra, annyiféleképp ünnepel. Az európai kultúra is csak egy porszem, úgy, ahogy a naptárunk és időszámításunk is egy porszem Isten előtt, hiszen nála nem létezik olyan, hogy idő.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van igazság abban, amit írsz. Azonban különbséget kell tennünk aközött, hogy Isten direkt megengedte, meg aközött, hogy Isten tudomásul vette, amit tettek. Az Igéből nem derül ki, hogy a pogány eredetű dolgok átvételéhez hogyan viszonyult vagy ma hogyan viszonyul az Úr. Nem vagyok teljesen bizonyos abban, hogy megengedte a zsidóknak az átvételt. Lehet, hogy nem kérdezték meg Őt erről, Ő meg csak elviselte, tudomásul vette, hogy ebben nem Neki engedelmeskedtek.

      Az, hogy valaminek a hatásáról nem tudunk, még nem zárja ki, hogy hasson ránk. Ha nem tudom, mivel kezelik a citrom héját, mégis belereszelem a sütibe, akkor ami vegyszer rajta volt a héjon, az mostmár a sütimbe lesz. A vegyszert nagyon nem érdekli, hogy én nem tudtam arról, hogy ő a héjon van. Nem várhatom el, hogy a rákkeltő hatás valami csodálatos módon semlegesítődjön pusztán amiatt, hogy én nem tudtam róla vagy nem hittem abban, hogy azt a gyümölcsöt vegykezelték. Még az is lehet, hogy sem az első, sem az ötvenedik vegykezelt citromhéjas sütitől nem kapok rákot. De ez nem bizonyítéka annak, hogy a vegyszer nem rákkeltő.

      Úgy gondolom, hogy a szellemi dolgok éppígy működnek. Ahogyan a fogyasztó félrevezetése bevett gyakorlat az élelmiszeriparban, ugyanígy bevett gyakorlat a szellemvilágban is. Az ördög a hazugság atyja. Ő is tudja, hogy maszatolással, féligazsággal, hazugsággal könnyebben tévútra tud vinni, mintha minden pillanatban tisztában lennénk az igazsággal. Ezzel tehát óvatosan kell bánni.

      Persze, nem gondolom, hogy túl kell reagálni a dolgot és azon kell aggódnunk, hogy tudatlanul miféle mágiával károsítjuk magunkat. Nem jó átesni a ló másik oldalára, de az sem jó, ha semmiféle erőt nem tulajdonítunk azoknak a dolgoknak, amelyeknek "régen mágikus jelentőséget tulajdonítottak". Nem lehet tudni, hogy adott esetben egyszerű 'paraszti babonáról' van-e szó, vagy az ördög nagyon is valóságos erejének a megnyilvánulásáról. Jó, ha nyitott szemmel járunk és figyelünk arra, mit akar ezzel kapcsolatban mondani az Úr. Meg érdemes elbeszélgetni olyanokkal, akiket okkult láncokból szabadított meg az Úr. Ők megtapasztalták azoknak az ártatlan dolgoknak a valóságos erejét. Engem elgondolkoztatott, amit írtál, főleg a felsorolás a régről átvett és ma is használt sokféle használati eszközről, eljárásról...

      Törlés
    2. Az emberek nyilván nem a napot imádni mennek a templomba. De az egy dolog, hogy ők mit gondolnak, miért mennek, egy másik pedig az, hogy valójában mi történik akkor és ott szellemi szinten. Magunktól képtelenek vagyunk megítélni ezeket a dolgokat, ehhez egyikünknek sincsen elegendő bölcsessége, belelátása. Csak az Ige és a Lélek ad támpontot ebben a kérdésben.Isten valódi imádása ott van, ahol lélekben és igazságban imádják Őt. Semmi szándékos félrevezetés, semmi nyílt igeellenesség, semmi bevett helytelen gyakorlat. Csak az Istenre vágyó, Neki feltételek nélkül engedelmeskedni kívánó, önmagát megalázó lélek kedves Előtte. Egy templomban sok dolog igeellenes.

      Nem szabad azt gondolnunk, hogy az ördög imádása mindig nyíltan történik. Éppen az ellenkezője az igaz. Nagyon ritkán történik nyíltan. És nem feltétel, hogy tudjál róla, sem az, hogy higgy benne. Csak próbáld ki, és majd megtapasztalod, hogy működik. Aztán, amikor már eleget működött, akkor majd máshol is elkezd működni az életedben. De addigra már behálózott, akkor már nem tudsz szabadulni. Mint a kábítószer, olyan ez. Ki vásárolna drogot, ha az első adag előtt valaki elmondaná neki, hogy ebbe nagyon gyorsan bele lehet halni?

      Nem bolond az ördög, hogy felfedje magát, hiszen amint felfedi, rögvest leleplezhető a hazugsága. Ezt nyilván nem akarja, mert akkor oda a megtévesztés. A legtöbb ember, ha tudná, hogy jó szándékú cselekedeteivel az ördögnek tesz tiszteletet, akkor megdöbbenne. De ez sokszor nem derül ki. Erről szól a mágia, varázslás, horoszkóp, jóslás, kártyavetés, meditáció, jóga... és mennyi minden még! Sok ártatlannak látszó dolog mögött munkálkodik az ördög.

      Hogyan mondhatod, hogy amiről nem tudsz, az nem bűn? Nem attól lesz bűn, hogy tudsz róla - a bűn, az a tudomásomtól függetlenül bűn! Mint ahogyan a btk. sem csak abban az esetben ítél el, ha tudtam, hogy bűn, amit teszek.

      Karácsony a Bibliában sehol nem kerül említésre. Nem helytálló azt mondani, hogy bárki az Igében a kezdetektől ünnepelte volna. Jézus Krisztus születése felett örvendeztek a pásztorok és az angyalok - ennek az örvendezésnek azonban nincsen köze a karácsonyhoz. Nem ebben az időpontban született Jézus, nem egymást, hanem Őt ajándékozták meg a jelen lévők és semmiféle feldíszített karácsonyfa nem volt még a környéken se.

      Törlés
  17. Szia Eszti, még egy kérdés eszembe jutott, csak eddig nem sikerült megfogalmazni: nagyon érdekelne egy olyan poszt, amiben arról írsz, hogy végül is hogyan leszel "meggyőződésig" biztos vagy valamiben, egy általánosabb példán levezetve. Azt hiszem, hogy fontos lenne látni ezt a folyamatot, talán többeket is érdekel, mert a "benne van a Bibliában" sokszor nem ilyen egyértelmű, legalább is nekem nem.
    Csak, ha lesz időd, persze, vagy kedved ehhez egyáltalán.
    No és ahhoz a bejegyzéshez jobban is illene még 1-2 kérdésem, amiket ide nem tennék fel, mert nem vág szorosan a témába, s nem akarok nagyon offolni.
    Köszi
    Livi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó téma, Liv, végiggondolom. Úgyis érik már egy új poszt, talán lehetne az erről írott az. Nem tudom, időben mikor tudom megvalósítani, mindenesetre átgondolom, hogy mit tudnék erről írni. Az előző hozzászólásodhoz reagáltam egyet, az részben érinti ezt a témát, nézd majd meg. Nyugodtan offolhatsz amúgy, érdekelnek a kérdéseid. Nem baj, ha nem vág szorosan ide, attól még jöhet.

      És köszi szépen a témát, annak mindig örülök.

      Törlés
  18. Karácsonykor nem Jézus születésnapját, hanem a Krisztus eljövetelét, világba jöttét ünneplik a keresztények.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, ez így pontos, ahogyan írtad. De a kettő között a gyakorlatban nem teszünk különbséget szerintem. Krisztus eljött, mégpedig úgy, hogy megszületett Jézus. És erre emlékeznek az emberek karácsonykor, mint ahogyan egy születésnapkor is arra emlékezünk, hogy valaki megszületett. Én nem látok nagy különbséget: ez ugyanannak a dolognak a két oldala.

      Törlés
  19. Eszti, ez most így teljesen érthető volt, köszi. :)

    Névtelen, jó felvetés, hogy a fogalmak tisztázásra kerüljenek, hiszen sokszor nem is ugyanarról beszélünk. Érdekes gondolat, hogy vajon pogány ünnepkor ült keresztény ünnep automatikusan beszennyződik-e, és ha igen, akkor pontosan miért? Ezt el lehet vinni odáig, hogy az év legtöbb napján felkelni sem érdemes, mert valaki pogány biztosan csinált valamit azon a napon (lásd Freitag példa). :)

    De mivel a dolgot erősen dominálja az a tény, hogy a karácsony nincs benn a Bibliában (az Apostolok nem ünnepelték, nincs rá parancs sem, stb.), szerintem ez a fő oka annak, hogy probléma van az ünneppel. Én így látom most legalább is (persze, nem így gondolom, de ez most nem is lényeges). De ha van kedved itt tovább beszélgetni, kíváncsi lennék, mit hoztok ki Esztivel ebből a pogány dologból, mert úgy látom, hogy jó dolgokat vetettél fel, várom Eszti válaszát a témára.

    Érdekes lenne megnézni azt is, hogy vajon a zsidók ünnepei estek-e pogány ünnepek időpontjára és hogy akkor mi volt a teendő. Most mondta nekem egy ismerősöm, aki teológiára jár épp, hogy a Pészach idejére esett anno Perszephoné feljövetele az alvilágból. Azért ez sem semmi, nem? Főleg, hogy Jézus is feljött épp, pont akkor. :)
    Livi

    VálaszTörlés
  20. ha valakit érdekel a katolikus-iszlám kapcsolat, annak leleplezése, majd ezek után el kell gondolkodni, hogy kik is valójában a jezsuiták és a vatikán:
    angolul van csak sajnos:
    http://www.youtube.com/watch?v=JIlEZnXFO70
    ez a sorozat amúgy nagyon tömör és hasznos, ha valakit érdekel a háttér, rengeteg mindent lelepleznek benne a sátán hazugságairól képekkel, videókkal alátámasztva
    ez is csak angolul:
    http://www.youtube.com/watch?v=A1lul2nEyIU

    bocsi, tudom hogy nem a témához kapcsolódik, de nagyon érdekes és hasznos ezekről is tudni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a linket. Nem baj, hogy off.:)

      Törlés
  21. A citrom héján a vegyszertől lehet, hogy nem kapok rákot ötvenedik alkalommal sem, de a sok vegyszer, ami felhalmozódik a szervezetemben ahhoz vezet majd, hogy csökken az immunrendszerem, egyre többször kapok el betegségeket, egyre nehezebben gyógyulok ki belőlük. Ez viszont biztos, és akkor az emberek többsége elgondolkodik azon, hogy mi vezetett idáig, és akkor elkezd az életén változtatni. És remélhetőleg eljut oda, hogy nem eszik töb vegyszeres gyümölcsöt.
    Biztos vagyok benne, hogy ha Istennek nem tetsző dolgot cselekszem, gondolok, használok, ha a sátán elkezdi a hálóját fonni körém, az előbb-utóbb fel fog tűnni egy Istent-szerető embernek. Talán egy Isten-tagadó embernek is, de talán egy igaz Kriszust követő embernek hamarabb feltűnik, hogy valami nem stimmel az életében... hogy nem a szeretet gyümölcseit termi. Hanem a széthúzás, az ellenségeskedés, az örökös zsörtölődés, a rosszindulat, a pletyka, békétlenség, a nyugtalanság valahogy túlsúlyba került az életében... és akkor elgondolkodik azon, hogy mi vezetett el idáig... Ha Krisztus születésének megünneplése után csömört kezdek érezni, akkor kötelességem elgondolkodni, hogy miért nem a Szentlélek gyümölcseit termi nálam az ünnep, talán az ünneplés módjával, vagy magával az ünneppel van probléma? A sátán cselszövései nem működhetnek titokban! Az első bűn után, amire az ember tudva és akarva mondott igent a paradicsomkertben, hiszen az Isten megmondta nekik, hogy ez nem helyes, már nem érezték jól magukat az emberek. Szégyellték a meztelenségüket, kötény kellett, elbújtak Isten elől... Egy őszinte hívő, aki vigyáz arra, hogy lelkiismerete érzékeny műszerén ne állítson el semmit (se ne túlozzon, se ne legyen túl megengedő), és Isten maga hangolja fel ezt az érzékeny műszert, hiszem, hogy észre fogja venni, hogy már nem Isten szeretetének fényében sütteti az arcát! Persze, hogy észrvetlen akar maradni, de ha te Istent várod, mint Ádám és Éva, akkor jönni fog Isten, és megérzed, hogy kötényre van szükséged. És ha felismered, hogy ezt Isten ellen cselekedted, de újra elköveted, akkor az már bűn! Addig, ha az Úrért (!)eszünk, vagy nem eszünk, nem lehet bűn!
    Amikor egy asszony egy zsidó kisifút bújtatott, egy tiszt észrevette, de felajánlotta, hogy nála maradhat a kisfiú, ha együtt hál vele. Akkor már csak aki a homokba dugta a fejét, az nem tudta, hogy mi történik a zsidókkal ha táborba kerülnek...márha eljutnak odáig. Az asszony a kisfiú érdekében együtt hált a férfival. A kisfiú életben maradt. Az asszony paráználkodott? Igen. De a Sátán parancsára, vagy a szeretet parancsára? Talán rosszul döntött? Vajon Jézus hogyan fogja ezt a paráznaságot megítélni? Ugyanúgy, mintha házasságban élek, és unalomból megcsalom a férjem? Én nem hiszem. De nagyon sokat gondolkodtam ezen a történeten. Szerintem a cseleked indítéka fontosabb, mint maga a cselekedet. Persze, itt elgondolkodhatunk az öngyilkos-merénylőkön. Ők is a hitük szerint cselekszenek. Csak kezdek nagyon elkanyarodni a témától. De gyümölcseiről ismerszik meg a fa. Ez is segít eligazodni Isten útjain. És ezért is írtam, hogy a kereszténységnek is vannak nagyon szép gyümölcsei. Az öngyilkos merényletnek kevésbé. És odaát pontosan fogjuk látni, hogy bizonyos cselekedeteinkkel a szeretetet vagy a halált szolgáltuk. De hiszem, hogy a Sátán bármennyire is rejtőzködni akar, aki valóban nemet mond rá, és igent Istenre, az észre fogja venni a ravaszkodását. Ebben tökéletesen egyetértünk, hogy résen kell lennünk! Kötelességünk! De hiszem, hogy ha Isten előtt állunk, nem maradhat a ravaszkodása rejtve.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek veled. Isten a szívet vizsgálja és sátán tervei nem maradhatnak rejtve. Ehhez azonban nyitott szívvel kell lennünk, mindeneket megvizsgálva - mindent, amire a Szentlélek ráirányítja a figyelmünket!

      Magam körül úgy tapasztalom, hogy az emberek elgondolkoznak - például a karácsonnyal kapcsolatban -, azt mondják, hát, ez tényleg így van, DE... És ez a 'de' nem az Isten előtt számító érvekről szól, hanem arról, hogy mi az idegen vallási gyökerekre nem gondolunk, nekünk a karácsonyfa nem bálvány, igaz, hogy nem ekkor született, de miért ne tarthatnánk ekkor... Szóval az emberek elismerik, hogy van alapja a karácsonnyal kapcsolatos szellemi aggályoknak, de aztán a maguk életét nem igazítják az általuk is elismert tényekhez. Az ember képes megcsalni a maga szívét, ha valami fontosabb neki, mint az, hogy Isten mit gondol erről a kérdésről.

      Nagyon elgondolkodtat most a zsidó kisfiús történet. Nem tudom, hogy mit kellett volna tennie annak az asszonynak. Azt hiszem, egy ember életének a megmentése érdekében meg lehet tenni azt, amit ő tett. Viszont azt nem lehet biztosan tudni, hogy valóban csak így lehetett-e megmenteni a kisfiú életét, hiszen lehet, hogy a táborban is megmaradt volna. Itt most csak gondolkozom: radikális szeretet a radikális szeretet 'ellen'.

      Mert, ha szeretem az Urat, akkor akarok a parancsainak megfelelni. Abba viszont nem fér bele, hogy odaadom magamat valakinek, aki nem a férjem. De, ha szeretem az Urat, akkor drága nekem a másik ember élete! És nincs senkiben nagyobb szeretet annál, ha valaki életét adja a barátaiért. Vajon ebbe belefér a paráznaság (ahol nem az életét, de a testét odaadja, ami a Szentlélek temploma)?

      Szerintem a 'jó szándékkal' ezt a helyzetet megmagyarázni nem lehet. A szándék fontos, de a szólásból tudjuk, hogy a merre vezető út van jó szándékkal kikövezve... Szóval, ha hívő emberről beszélünk, akkor ez abszolút egy olyan helyzet, amiben Isten ott és akkor ad bölcsességet, eligazodást, hogy az ember tudja, neki éppen most mit kell tennie. A jó szándék nem elegendő, hiszen az ember szellemi vezetés nélkül csak az orra hegyéig lát. Nem tudhatom, hogy az én jó szándékom, mire elég. Nem az a dolgom, hogy megtegyem azt, ami a jó szándékomból telik, hanem, hogy Isten tökéletes akaratába belesimuljak. Ő pontosan tudja hogy mi az egyetlen helyes döntés egy ilyen helyzetben. És, ha Rá hallgatok, akkor ez a döntés később is helyesnek fog bizonyulni.

      Ha Ő arra vezet, hogy odaadjam magam egy katonának azért, hogy megmentsek egy kisfiút, akkor ezt kell tennem. De, ha én vagyok, aki azt hiszem, hogy ezt kell tennem: akkor vagy jól döntök vagy nem, mindenesetre erősen kétesélyes a dolog. (Ettől még lehet, hogy vaktában a jó döntést hozom, de mindez csak idővel, utólag fog jó döntésnek vagy nem jónak bizonyulni, ami nem egy jó felállás.)

      Törlés


    2. Számomra egyébként ez egy borzasztóan húzós kérdés. Kábé annyira húzós, mint az, hogy mit tenne az ember, ha valaki betörne a házába és életveszélyben lenne a családja. Hiszen másokra kezet emelni helytelen. Én meg ilyeneken gondolkozom mostanában. Hogy van-e helye Isten akaratában az erőszakos cselekedeteknek. Vagy egy elnyomó hatalom elleni lázadás valamely formájának - bármilyen indítékból tenné is egyiket vagy másikat az ember. (Itthon ez egyelőre nem aktuális, de a történelem során volt már olyan helyzet, amikor ilyesmivel szembesültek az emberek, meg vannak országok, ahol ma is ezzel néznek szembe).

      Ezek olyasfajta kérdések, amik engem visszavezetnek ahhoz a fő kérdéshez, hogy mit gondolok arról, hogy minden helyzetben megáll-e Jézus tanítása, Isten Igéje. Vagy csak akkor kell ragaszkodni Hozzá, ha könnyű? Melyik a könnyebb: elvetni a parancsolatot vagy megtartani a parancsolatot? Van, amikor egyik sem könnyű. De Isten mit vár el, hogy mit tegyek? Melyik származik a tökéletes Szeretetből, magából Istenből? Az, ami annak tűnik vagy az, ami nem tűnik annak?

      Ez valahol bizalom kérdése is. Vannak nagyon nehéz helyzetek, de minden esetben abban mutatkozik meg az Úrban bízás, hogy maradéktalanul ragaszkodom az Ő Szavához. Még akkor is, ha a szívem mást diktálna. Mert nem a szívem vezet, hanem Isten. Mint Ábrahámot, akitől Isten azt várta, hogy az egyetlenegyet, akit szeret, azt áldozza föl neki. Ő nem lett engedetlen Istennek azért, hogy megmentse a Fiát, hanem bízott abban, hogy Isten tudja, mit csinál. Bízni Istenben, hogy Ő tudja, mit csinál, amikor kijelent valamit, és ragaszkodni az Ő Szavához - nagyon fontos dolgok ezek. És egyelőre ennyit látok tisztán.:)

      Törlés
    3. Igen, de Ábrahámot az Isten szólította fel, hogy áldozza fel a fiát, ezt az asszony meg a katona :(. Nekem ami magyarázatot ad, az a főparancs.
      1. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!
      2. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" (Mk 12,30-31)

      És igen, néha nagyon bátornak kell lenni, és úgy kell bíznunk Istenben, mint a kisfiú, aki az égő házból kivetette magát az ablakon az édesapja buzdítására, mert HITT az édesapjában, hogy elkapja.
      Azt hiszem, ha magamról van szó, könyebben mennék a halálba, mint hogy mást küldjek oda. Egyszerűen, és most a magam nevében írom, képtelen lennék kiszolgáltatni egy gyermeket a halálnak. Pedig hát a szentírásban erre is van példa, amikor az édasanya odaadja a hét gyermekét a katonáknak.
      Viszont ott motoszkál bennem, amit Jézus mondott az aggályoskodó farizeusoknak, akik minden törvényt szerettek volna betű szerint betartani: nem az ember van a szombatért, hanem a szombat az emberért... ne mi akarjunk görcsösen minden törvényt betartani, a törvények azért vannak, hogy könyebben tudjuk a főparancsot betartani. Nem csap paráznasággal lehetett emberi életet menteni, hanem akár hazugsággal is, ami nem olyan szembetűnő, mégis bűn...
      Igen, én bűnös vagyok és gyenge. De ami még biztosan tudok, hiszen Jézus maga mondta: Isten nekünk Atyánk! Az igazságos bíró ugyan megbüntet akkor is, ha nem ismerem az állam törvényét, de Isten nem csak igazságos bíró, hanem Mennyei Atyánk is! Irgalmas Isten! Köztünk élt és ismeri a mi gyarló emberi természetünket. Mint édesapa, vagy Te, mint édesanya, megbünteted a gyermeked azért, ha olyan dolgot követ el, amiről nem tudta, hogy nem szabad? És nem nagy dologra gondolok, amikor a következmény megbünteti, csak mondjuk felhasználja azokat a dolgokat, amiből te szerettél volna sütni ünnepi tortát. És ő azt mondja, hogy azt hitte, csak a cukorra gondoltál, a lisztre nem... félreértette... mint ahogy mi is félreértjük gyakran a Mennyei Atyát a világ zajában. Irgalmas az Isten. Ezzel persze ne mentegessük magunkat, és ne bízzuk el magunkat, de bízzunk Benne!
      Nálam nincs De. Nem ismerem el, hogy nem jó a karácsony, De. Én azt hiszem, hogy jó a karácsony! Egyszerűen azért, mert Jézus nekünk akarja ajándékozni magát. Ebben biztos vagyok. Mert az angyalok erre a nagyon fontos dologra akarták felhívni a figyelmet. Jézus nekem akarja ajándékozni magát, és ha nem szentelek ennek a misztériumnak egy napot, akkor megfosztom magam valami nagyon fontostól. Isten sokoldalú. A megváltó Isten, de a megtestesült Isten is. És az egyházam nem kötelez arra, hogy megünnepeljem! Katolikus vagyok, és szabadon eldönthetem, hogy megyek-e hajnali misére, hogy állítok-e karácsonyfát, hogy ülök-e és milyen módon ünnepet. Az egyházam azt mondja, hogy szenteljek egy napot a megtestesülés titkának elmélkedésére. És én azt mondom, igaza van.
      Sajnos, nagyon-nagyon kevés időm van érdemben válaszolni. Nem is azért lépek be névtelenül, mert rejtőzködöm, hanem mert nincs facebookom, és a többiről meg azt se tudom mi.
      A válaszaim szörnyen összeszedetlenek, és pontatlanok, és néha érzem, hogy ezen többet is gondokodhatnék mielőtt leírom gyors iramban. Ezért bocsánat. Mariann

      Törlés
    4. Örülök, hogy írtál, Mariann. Nem érzem kuszának a hozzászólásod, értem az érvelésed. Igazat írsz: Jézus nekünk akarta ajándékozni magát és nekünk szabad erről gondolkozni! Jó is erről gondolkozni, azonban az ilyenfajta megemlékezésnek nincsen köze a karácsony ünnepléséhez. Azért nincsen, mivel Jézus nem karácsonykor született. Meg azért sincsen, mert a karácsony ünnepi kellékei sehogyan sem kapcsolhatók Jézus Krisztus testet öltésének történetéhez. Karácsony főszimbóluma, a karácsonyfa egy olyan dísz, amit nem lehet összekötni a betlehemi eseményekkel. Össze lehet viszont kötni pogány kultuszokkal, ami már magában is kizárhatná, hogy Jézusra emlékezvén mi is felhasználjuk azt.

      Ha szeretnénk Jézusra emlékezni, azt megtehetjük bármelyik napon. Megtehetjük karácsonykor is, de ha valóban azt szeretnénk, hogy Jézus Krisztus álljon az ünnepünk középpontjában, akkor előbb magát Istent kellene megkérdezzük arról, hogy Ő hogyan szeretné, ha megünnepelnénk az Ő Fiát. Hogy egyáltalán szeretné-e azt, hogy bármilyen módon kiemelten ünnepeljük Őt karácsonykor vagy bármely napon. Meg vagyok győződve, hogy nem szeretné ezt. Nem, hiszen a karácsony szokványos módon, szokványos díszekkel való megünneplése távol áll az igazi Istentisztelettől.

      Isten igazi tisztelete mindig a szófogadás: előbb a szívünket/életünket adjuk oda Neki és ha ezt megtettük egyszer és tesszük napról napra, akkor nem lesz szükség évenkénti áldozatra a karácsony 'oltárán'. Nem lesz szükség arra, hogy csak reménykedjünk abban, hogy Istennek tetszik a mi tiszteletünk - akkor tudni fogjuk, hogy mi tetszik-e Neki mi nem.

      Jézus Krisztus nem karácsonykor született. A Rá való emlékezés nem teheti jóvá ezt az 'ünnepet', mivel bárhogyan szépítjük is, a karácsony alapvetően nem Róla szól, hanem más istenségek tiszteletéről. Nem lehet Istennek tetszeni úgy, hogy a magunk-alkotta istentiszteleti formával keressük az Ő kegyeit. Ha Őt akarjuk tisztelni, akkor tegyük azt úgy, ahogyan erre Ő útmutatást adott.

      Törlés
  22. Kábítószer? Hát bizony annak ellenére sokan élnek vele, hogy tudják, ez halálba visz :(. Na ők azok, akik egyértelműen igent mondanak a Sátánra. Tudják hogy halál és pusztulás lesz belőle, mégis megteszik. Talán mert még nem találkoztak az élő Istennel.

    Én is Krisztusnak viszek ajándékot. Mert amit a legkisebbel tettetek, azt velem tettétek. A felebarátomban ott él Jézus. Ha egy pohár vizet adok neki az Ő nevében, neki adom. Ha egy szép könyvvel öröme okozok egy családtagomnak, mert a Megváltó Isten születésén örvendezek, akkor neki szereztem örömet. Őt ajándékozom meg a szeretteimen keresztül. Nálunk az ünneplés azt jelenti, hogy közösen elolvassuk a biblia tanítását, és elgondolkodunk azon, hogy mit is akar nekünk ezzel a történettel tanítani. Már nagyon sok karácsonyt megéltem, de mindig tud újat tanítani. Kiapadhatatlan. Mondhatjuk, hogy ezen tudunk máskor is elmélkedni. De nekem jólesik, ha rendszer van úgy a mindannapjaimban, mint az egész évemben. Így Isten titkain is egyfajta ritmusban tudunk elmélkedni.
    Én azt hiszem, szomjazom az igazságra. Meghallottam ezt a felvetést, hogy a karácsony nem kedves Istennek. És azóta is foglalkoztat és elgondolkodtat a dolog. Mert én is Istennek tetszően szeretnék élni. De neked egyértelmű, hogy nem helyes, nekem viszont (talán csak még) de még nem az.

    Tehát ha a születése pillanatában az angyalok, a pásztorok, és a messziről jött bölcsek is örvendeztek, az számomra egyet jelent az ünneppel. Az angyal külön szólt a pásztoroknak! A bölcseknek a bölcsességüket használta fel, hogy felismerjék, Krisztus világba születéséért érdemes útrakelniük, életüket kockáztatva megkeresni és hódolni előtte! Vajon mit akar ezzel nekem Isten üzenni? Mert nekem azt üzeni, hogy készüljek fel, és életemet kockáztatva is hódoljak az emberré lett Isten előtt. Hogy tudjak sötétben lenni. Hogy tudjak korán kelni, böjtölni, áldozatokat hozni... hogy aztán átérezzem az Megváltóra szomjazó világ örömét, amiért eljöt nekünk az élő, hatalmas Isten! Hogy mit jelentett az igazhitű zsidók számára Krisztus születése... Mert semmitmondó történet nincs a bibliában. Természetesen nem volt karácsonyfa. És rengeteg helyen a mai napig nincs. Afrikában úgy ünnepelnek, hogy a tűz körül énekelnek, dobolnak, táncolnak, néha félmeztelenül... Azon őszinte örömből, hogy Isten nem feledkezett meg rólunk. Az ő kultúrájuk szerinti legszebb módon teszik. De a bölcsek aranyat, tömjént és mirhát vittek, feltételezem, nem csak úgy nekifutottak a hétköznapi ruhájukban ennek az útnak, hanem magukat is rendbe hozták... ünnepi díszben érkeztek. Az ő kultúrájuk szerinti legszebb módon. Nálunk per pillanat a karácsonyfa az ünnepi dísz. Nem régóta és lehet, hogy már nem is sokáig. Talán visszatérünk a betlehem-készítéshez, ami a mi magyar kultúránkban olyan szépen élt még száz évvel ezelőtt is. Mindig voltak az ünnepnek tárgyi kellékei. Jézus lábát kenegeti olajjal egy bűnbánó asszony, és ő nem utasítja el, pedig még szemére is vetik, hogy a szegények nagyobb hasznát vették volna.
    Ha tisztában vagyunk azzal, hogy nem Jézus születésnapját ünnepeljük, hanem Krisztus érkezését, az Istenné lett ember előtt hódolunk, akkor mindegy is, hogy mikor született a mi időszámításunk szerint. A titok a lényeg és a végtelen egyszerűség és szeretet, ahogy Isten közénk érkezett. Az ő önátadó szeretete előtt hódoljunk, és egymásban is szeressük az értünk emberré lett Istent!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Névtelen, azt írtad, hogy karácsonykor Krisztusnak viszel ajándékot akkor, amikor megajándékozod a szeretteidet. Krisztusnak nincsen szüksége ajándékra! Neki a szívünket kell hozzunk és a tiszteletünket, amely akaratának készséggel engedelmeskedő szívben nyilvánul meg. Ha valakit meg szeretnénk ajándékozni, akkor ne a viszonylagos jómódban élő családtagjainkkal tegyük, hanem azokkal, akik valóban nélkülöznek: a szegényekkel, árvákkal, özvegyekkel, e világ nyomorultjaival. Ha egynek is adok közülük, Krisztusnak adok. De, ha ajándékaimat azoknak viszem, akiknek valójában nem nélkülözik a jót, akkor azt nem azért teszem, mert Isten akaratát vágyom maradéktalanul betölteni, hanem mert karácsonykor mindenki ezt teszi....

      Mit üzenhet a betlehemi történet? Isten áldozatot hozott és Krisztus hajlandó volt betölteni az áldozati bárány szerepét, mert bolond szeretettel szereti ezt a világot! Szabad erre emlékezni, mert megindító ez a szeretet. De nincsen köze a karácsonyhoz, a kellékekhez, a pompához. Érdekes, hogy Jézus éppen egy rongyos istállóban, állatok közé született és mi mégis úgy próbálunk emlékezni rá, hogy költünk, költünk, és pompába díszítjük az otthonunkat és a fenyőt is és nagyokat kajálunk... ez éppen hogy ellenkezője annak, amibe Jézus jött. A magunk fényűzéséből emlékezünk arra, Aki gazdagból szegénnyé lett értünk, hogy mi általa meggazdagodhassunk. Még a születésére emlékezve sem vagyunk képesek lemondani a díszítésről. Pedig az az istálló egyszerű volt. Talán, ha csak a szívünkben készülnénk és egyszerűségben ünnepelnénk...

      Jézusnak nincsen semmi köze a karácsonyfához. Nem a mi kultúránkról van itt szó, ennek (szó szerint) mélyebb gyökerei vannak. Pont ez a gond vele. Mert, ha kitalálnánk egy dekorációt saját kútfőből (mondjuk, mától legyen a lapulevél a karácsonyi dísz, amellyel Jézusra emlékezünk), akkor más lenne. Az úgy szellemileg 'semleges' lenne. De fenyő a karácsony szimbóluma, az pedig egy pogány kultusz része! Hogyan mondhatjuk, hogy mi ezzel a dekorációval Jézusra emlékezünk, amikor Ő mindenkor igazságban járt és azt tette, ami megdicsőítette az Atyát? A karácsonyfa nem az Atyát dicsőíti, hiszen egy másik kultusz része, nem semleges tehát.

      Mindegy, hogy mikor született Jézus, hogyha nem tudjuk behatárolni. De be tudjuk határolni. Annyi bizonyos, hogy nem december végén született. Hogyan ünnepelhetjük Őt akkor, amikor nem született, olyan szimbólumokkal, amelyek nem Róla szólnak, olyan pompában, amely ellentéte annak, ahogyan belépett ebbe a világba? Nem lehet Jézust ünnepelni karácsonykor, mert ez a nap így ünnepelve nem Róla szól.

      Törlés
  23. Mi az ünnep? Egy valamilyen szempontból fontosabb eseményről való megemlékezés.
    Isten ellenzi az ünneplést? Nem, Jézus maga is részt vett ünnepeken (hannuka), mennyegzőn.
    Krisztus születése valamilyen szempontból jelentős esemény? Igen, hiszen az emberiségnek szüksége van a Megváltóra. Isten emberré válása titok, amin elmélkedhetünk, de teljes egészében nem érthetjók meg.
    Zavarta-e Istent, hogy születésekor ünnepelték őt?
    Nem. Angyalokat küldött, jelt adott.
    Zavarja Istent, ha ünneplik őt?
    Nem. A farizeusoknak mondta: "Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni." Lk.19,39
    Mi a karácsonyfa? Feldíszített fenyő. Mi a fenyő? Isten lélegzetelállítóan szép alkotása. Mi a dísz? Az ember kezemunkája, amit Jézus megáldott, mivel szintén kétkezi mesterségből élt.
    A karácsonyfa bálvány? Ha Isten imádatának helyére lép, akkor igen. Ha fontosabbá válik Istennél, akkor igen. Ha előtte borulunk le, ha tőle várunk természetfölötti dolgokat, akkor igen. Ellenkező esetben pusztán dísz.
    December 25-én született Jézus?
    Nem. De mivel nem a születésnapját ünnepeljük, hanem Isten megtestesülését, ez nem is fontos.
    Kapcsolható pogány szertartás a karácsony ünnepléséhez? Kapcsolható, de inkább épp a pogány ünnepek elhalványítása volt a cél, mint támogatása. Rengeteg pogány, azaz nem zsidósághoz tartozó szokás, tárgy él még mai is a kultúrákban. A tüzet is tisztelték istenként. Jézus jelenléte azonban megszenteli és új tartalmat ad ezeknek az ünnepeknek, tárgyaknak. "A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Az embefia azért Ura a szombatnak is."
    Minden attól függ, kinek szolgálunk vele? Kőből lehet házat építeni, és lehet a másikat fejbe vágni is...
    Jézus személyválogatás nélkül ült le a farizeusok, a vámosok asztalához, beszélgetett a szamáriai asszonnyal, sőt, a mellette kereszten függő latornak, aki Jézushoz fordul és kéri, hogy emlékezzen meg róla, megígéri, hogy vele lesz a mennyben. Nem kérdezi hogy milyen vallású, hogy mit vétett... Az igaz szívvel Jézus felé fordulása megtisztította őt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nincsen baj az ünnepléssel. Nincsen baj azzal, hogy Jézust ünnepeljük. Nincsen baj a fenyőfával - bár, ha annyira szép önmagában, akkor fölösleges feldíszíteni, hiszen úgy már nem a maga teremtettségében áll. Úgy már igazából a díszeket csodáljuk - és rendszerint pontosan erről van szó. Karácsonyfa önmagában nem bálvány, de egy bálványimádó kultusz része. Nem csak egy egyszerű dísz, még ha szeretnénk is így tekinteni rá.

      Azt írtad, hogy nem fontos a pontos időpont, hiszen a megtestesülést ünnepeljük, nem a születést. Pedig a kettő egy és ugyanaz: Krisztus földi testet öltött, és megszületett, mint Jézus baba.

      Jézus személye nem szentel meg, nem is ad új tartalmat egy pogány ünnepnek. Az Igéből azt látjuk, hogy a pogány istentisztelettel nem vállal közösséget az Úr. Nekünk sem kellene.

      Jézus mindig szerette az embereket. De belelátott a szívükbe és azokat, akik meg akartak maradni a bűneikben, megfeddte. Aki Jézussal találkozott, nem tudott úgy továbbmenni az útján, mintha semmi sem történt volna, mert megváltoztatta az ember szívét ez a találkozás. Bár előbb a bűneiben élt, Jézus megtisztította a bűneitől és a találkozás után Istennek élt. (Vagy később még megátalkodottabb lett, hiszen ellenállt az igazságnak, amely eltávozott tőle.)

      Törlés
    2. Nem, számomra nem ugyanaz, valakinek a születésnapját ünnepi, azt a pillanatot ünnepelni, amikor a világra jött, vagy azt megünnepelni, hogy Isten személyesen jött el, hogy emberi sorsunkban osztozzon, hogy eggyé legyen velünk minden tekintetben, kivéve a bűnben. A kereszthalálában sem a napról emlékezünk meg, hanem a megváltás titkáról. Ezek titkok, a megtestesülés és a megváltás titka. Ezekről elmélkedünk, megemlékezünk és leborolunk az Isten előtt, aki ezt vállalta értünk. Megszületett, mint minden ember, gyermekként, de maga a gyermekség döbbenetes, hanem az alázat, hogy az Isten, magát kifosztva vállalta ezt értünk. Hogy még ezt is, és ennyire, ilyen módon kiszolgáltatottá vált. Ez titok, misztérium, nem születésnapi buli.

      Törlés
    3. Én sem szülinapi buli-szintre gondoltam 'lealacsonyítani', nem erre gondoltam. De mégiscsak van egy konkrét napja annak a megemlékezésnek - pedig nem biztos, hogy kellene lennie. Lehetne mondjuk, hogy olykor, amikor a személyes bibliaolvasásunkban, vagy egy közösségi alkalmon előkerülnek a születéssel, testet öltéssel kapcsolatos igék, akkor emlékeznénk. Nem egy előre megjelölt konkrét napon, hanem időnként, amikor úgy hozza Isten - évente akár többször is. Nem szertartásos készülődéssel, hanem spontán, egyszerűen elmélkedve, elgondolkozva, hálát adva az Úr előtt. Nem pompával és díszekkel, kiemelve Jézus életéből egy olyan eseményt, ami nem ezen a napon történt meg. Nem úgy, hogy fontosnak tartunk egy egész időszakot erre a megemlékezésre elkülöníteni, de valahogy a mindennapokban a Megváltónak való élés ilyen intenzitással nem jelenik meg. Karácsonykor mintha letudnánk a testet öltésre való emlékezést, hogy aztán majd a húsvétolás és a kereszthalál kerüljön előtérbe egy időre. Mintha nem naponta az Ő feltámadásának erejében élnénk, járnánk...

      Törlés
  24. Sziasztok, szép napot! :)

    Most megint feljött ez:
    "Csak az Ige és a Lélek ad támpontot ebben a kérdésben."
    És ebben ugye egyetértünk talán mind.

    Én még abban is egyetértek, hogy gondatlanságból elkövetett bűn van, miért ne lenne?

    Azonban az nagy kérdés nekem, hogy az Ige és a Lélek kinek és hogyan ad támpontot ezekben a kérdésekben? Én például - egy csomó keresés után - nem találtam olyan helyet az Úsz-ben, ahogy a hívőnek meg lenne engedve/tanácsolva lenne/parancsolva lenne az, hogy egymaga döntse el az Írásokból (és csak abból) azt, hogy mi a bűnös cselekedet és mi nem. Még ha a Lélek vezetését kéri is, akkor sem. Ehhez persze nyilván hozzátehetjük, hogy vannak egyértelmű dolgok az Igében, de vannak nem egyértelmű dolgok is bőven (pl. ennek a posztnak a témája), és szerintem ezekben a nem egyértelmű dolgokban az egyéni hívőnek nincs felhatalmazása dönteni.

    Persze, továbbra is mindenki abban dönt/hisz, stb., amiben jónak látja, remélem, ez átjött, csak érdekel, mit gondoltok erről a felvetésről.
    Livi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes kérdést feszegetsz, Liv. Számomra a Biblia alapján nagyon egyértelmű, hogy minden egyes hívő egyénileg Isten személyes fennhatósága alatt áll. A Szentlélek személyesen tanítja, formálja mindegyiküket. Van, amikor embereket is felhasznál ehhez, de van, amikor nem. Az a csodálatos, hogy az egyes hívők hitben való felépülése nem emberek kezében van, hanem Krisztus maga kezeskedik az Övéi felépüléséért! Ő az, Aki gondot visel jellemükről, hitnézeteikről. Ezért van az, hogy egyszerű emberek Isten akaratát keresve egy teljesen közömbös közegben is nagykorúságra juthatnak, és a megtanult dogmáktól függetlenül a valódi hitigazságokra eljuthatnak.

      Persze, nem minden kérdés egyértelmű, de az Ige az egyes hívőket szolgálatuktól függetlenül egyenrangúnak tekinti és szellemi 'rangjuktól' függetlenül bátorítja őket arra, hogy maguk vizsgálják meg és ítéljék meg a dolgokat. Mivel így van, természetesen benne van a pakliban, hogy az egyes hívek félreértik Őt vagy más módon hibáznak, de ezek a botlások az igazságot nem érintik. Isten idővel megtanítja az Övéit, hogy meg tudják különböztetni az igazságot a nem-igazságtól, az Ő hangját mások hangjától. Ő vonzza magához őket és megtisztítja a szemüket, hogy a mennyi látásuk jobb legyen, megtisztítja a szívüket, hogy a polgárságukkal összhangban viselkedjenek. Ez a megszentelődés.

      Isten nem egy egyházi szervezetet vagy felkent embereket használ arra, hogy a híveknek átadja az Általa jóváhagyott hitigazságokat. A felkent vezetőknek nem az igazságok közlése a feladata. Az igazság már egyszer és mindenkorra közölve lett és nem csak kenetes emberek érthetik meg, hanem az az ígéret, hogy mindenki, aki nyitott szívvel keresi az Urat, annak Ő megjelenti akaratát. Az a hívő ember, aki tiszta szívvel keresi az Urat, meg tudja érteni, hogy mi az Ő akarata.

      A döntéssel kapcsolatos felhatalmazást nehezen tudom ebben az esetben értelmezni. Istentől való felhatalmazás arra, hogy megvizsgálja, mi a helyes és mi nem? Vagy emberektől való felhatalmazás arra, hogy Isten dolgaival kapcsolatos igazságokat kimondjon? Ha jól értelmeztem, a papságra gondoltál vagy egyéb lelki vezetőkre, hogy nekik van felhatalmazásuk (Istentől?) kimondani azt, hogy mondjuk a karácsonyról mit gondol Isten. Erre gondoltál vagy rosszul értelmezem?

      Az a kérdés akkor, hogy kié az igazság, ki mondhatja ki, hogy ez igaz, az meg nem? Az a kérdés, hogy egy mezei hívő kimondhatja-e valamiről, hogy bűn, amikor a vezetői másként vélekednek? Nem éllel tettem fel ezeket a kérdéseket, hanem úgy fogalmazódtak meg, mert nehezen értem, hogy kitől és milyen felhatalmazásra lenne szükség ahhoz, hogy az Ige alapján kimondjunk bizonyos dolgokat. Vagy, ha tényleg kell ilyen felhatalmazás bizonyos dolgok kimondására, akkor milyenfajta felhatalmazása van mondjuk egy mezei hívőnek? Szabad hívő életet élnie, de a vezetők döntéseit ne kérdőjelezze meg, mert 100%, hogy a vezetők által kimondott dolgok maguk az igazság? Vagyis a vezetők tévedhetetlenek? És ha igen, akkor hogyan mondhatnak ellent egymásnak a vezetők? Az igazság nem változik a történelemmel. A tanítások viszont változtak. Ez pedig azt jelenti, hogy nem volt mindig tiszta, hogy mit akar az Úr. Talán, mert nem mindig tiszta szívvel keresték az igazságot azok, akik keresték.

      Törlés
    2. Meg vagyok győződve, hogy az igazságot nem birtokolhatja egy tanult csoport, egy felkent vezetői réteg vagy bárki más - legyen akár pap, pápa, próféta vagy szuperkenetes prédikátor - csak az egyén birtokolhatja. Isten egyénekhez szól, a Bibliát egyének kapták épülésre és nekünk egyénenként a feladatunk mindent megvizsgálni és a jót megtartani. Így van ez azóta, amióta kitöltetett a Lélek és minden valódi hívő ember kapja a kenetet, amely tanítja, vezeti, fegyelmezi őt az örök életre.

      Úgy gondolom, a felépítményekre akkor van szükség, ha hiányzik a személyes kapcsolat Jézus Krisztussal. Mert akkor nincsen kenet, amely elvezetne az igazságra. Ilyenkor szükséges, hogy az embernek más mondja meg, mit kell gondolnia vagy mit kell tennie, hiszen neki magának nincsen elég világossága. De, ha megvan ez a mindennapi személyes kapcsolat az Élő Igével, akkor már nem emberekre akarsz hallgatni, hanem azt akarod tenni, amire Isten téged elvezet. És Ő az Igéhez vezet és az Ige pedig Krisztusra mutat. És ebben a spirálban galoppírozunk a menny felé a keskeny úton. Nem nézve jobbra vagy balra, hogy mit tesznek mások, mert nem embereknek akarunk tetszeni, hanem Istennek.

      Pontosan ez a probléma azokkal az emberi felépítményekkel, ahol az egyszerű Krisztus-követővel elhitetik, hogy Ő nem képes mélységében megérteni az Igét, nem képes Isten személyes vezetését segítség nélkül megérteni. Hanem, mint egy önállótlan kisgyereknek, szellemi felügyeletre van szüksége és arra, hogy valaki megvizsgálja, szelektálja, értelmezze és mintegy előrágja neki a 'keményebb' igazságokat. Mert azt úgy kell érteni, ahogyan a vezetők látják... Sok gyülekezetre jellemző, hogy a vezetők nem csak, hogy nem bátorítják egyéni bibliatanulmányozásra és logikus gondolkodásra a tagokat, nem csak, hogy nem várják el tőlük, hogy a lelki ítélőképességük folyamatosan csiszolódjon, hanem egyenesen elnyomják azokat a hangokat, amelyek megfogalmazzák, hogy az Ige mást tanít arról, amit teszünk, mint ami a gyülekezeti gyakorlatban van.

      Törlés
    3. Minden egyes hívő az Istennel személyesen járva személyes tanításban és nevelésben részesül - ez nyilvánvaló az Igéből. Pál apostolt is maga Krisztus tanította, nem a tanultsága vitte el Őt ahhoz a kinyilatkoztatáshoz, hogy kicsoda Jézus. Leveleiben folyamatosan a testvérek értelmére, hitére, logikájára apellál, nem a tisztségéből következő felhatalmazására. Gyakran mondja nekik, hogy "ítéljétek meg magatok", hogy szabad-e, helyes-e, jó-e. Pál elhitte, hogy a testvéreiben is legalább annyira munkálkodik Krisztus, mint őbenne. Meg volt győződve, hogy Krisztus kimunkálja bennük a szentséget és elvezeti őket minden igazságra. Nem gondolta, hogy neki az lenne a feladata, hogy felhatalmazással kimondjon valamit, amit azoknak - felhatalmazás hiányában - nem szabad lett volna megítélni.

      A hívők feletti hatalmat senki más nem birtokolhatja, csak Krisztus, mert Ő a feje az egyháznak. Nincsenek földi fők, csak a Fő van. A földi lelkivezetők nem fők, hanem szolgák, akik Krisztussal együtt munkálkodnak az Ő Teste felépülésén. A cél, hogy nagykorúak legyenek a tagok és az egész test jól funkcionálva betöltse a maga feladatát, amire rendeltetett. A nagykorúság azt jelenti, hogy egy személy képes Isten szerint megítélni a hittanításokat és a helyzeteket és a jó cselekvésében jártas. Utóbbihoz nyilván pontosan kell tudnia, mi a helyes - máskülönben nem tudná azt cselekedni.

      A testvéri közösségnek és a vezetőknek az a feladata, hogy gondoskodjanak a testről: hogy építsék a többieket, amíg mindenki fel nem növekszik. És persze a felépülés úgy megy, hogy folyamatosan mélyül és szorosabbá válik a kapcsolat az Úr és a hívő között, míg már nem marad más, mint a szeretet különleges mélysége Krisztus iránt, amikor az embernek mindenekben minden a Krisztus.

      Ha a lelki vezetőknek az a célja, hogy kiskorúságban tartsa a tagokat, akiktől elvárják, hogy ne vizsgáljanak meg bizonyos általuk meghatározott szokásokat, tanításokat, akkor azok a vezetők nem azt teszik, ami a Biblia szerint a feladatuk. Ha a hatalmasok zsákmányt vesznek a hívekben, akkor a híveknek ezt nem szabad hagyniuk. Azt írja Pál apostol, hogy ne engedjék a hívek, hogy emberek hatalmaskodjanak rajtuk. Építeni szabad, de a hatalom Istené, nem a lelki vezetőké.

      Ha szeretnéd, kikeresek konkrét Igéket is erre. (Az elmúlt napokban a leveleket olvastam és az összefüggések, amelyeket fentebb leírtam, ott is megtalálhatóak. Meg az evangéliumokban is.)

      Törlés
    4. A keresztények a pápát Servus, servorum Dei-enk nevezik. ISTEN SZOLGÁINAK SZOLGÁJA. 12 tanítványt választott ki Jézus, és bár Jézussal együtt élték mindennapjaikat, mégis volt, aki félreértette Jézus szándékát (Júdás) és volt, aki súlyos hibát követett el (Péter egy pár órával az árulása előtt még tiszta szívvel bizonygatta Jézusnak, hogy ő követi őt, akár a halálba is.). Isten ismeri a mi emberi természetünket, tudja, hogy pásztor nélkül szétszéled a nyáj. Péternek megmondta, ő erősíti meg majd a testvéreit (Lk. 32.31) Tanítványokat feltámadása után megerősítette abban, hogy akiknek megbocsátják bűneiket, azoknak ő is megbocsát (Jn. 20,21). De csak Pétert kérdezi meg háromszor, hogy szereti-e, és bízza meg azzal háromszor, hogy legeltesse bárányait és juhait! (Jn. 21,15). Nincs többes szám! Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy ahol több ember összegyűlik, ott ne legyen vezető! A házasságban az asszony engeledelmeskedik a férjének! És Jézus engedelmeskedett a szüleinek! Péterre valóban, mint vezetőre tekintettek ezután az apostolok, és Péter halála után kellett valaki, aki betölti ezt a tisztséget. De miután egyre többen és több helyen kezdték Isten igéjét befogadni, egyszerűen természetes emberi szükséglet, hogy legyen helyettes és annak helyettese... A keresztényeknél a papság nem azért prédikál a templomban hogy megfelebezhetetlen igazságot hirdessen! Együtt olvassuk Isten igéjét és együtt gondolkodunk rajta, bibliaórákon, kis közösségekben! Senki részéről, mint keresztény nem tapasztaltam, hogy tiltotta volna a gondolkodást, sőt! Minden évben külön ünnepet szentelnek annak (Szentírás vasárnapja), hogy felhívják a figyelmet a bibilia mindennapos olvasására. A papok, a püspökök, a pápa, szolgák! És természetesen sok-sok hibájuk van, mert senki sem tökéletes. De nem mindegyik! És én azt gondolom, hogy magányos bárányt könyebben felfal a farkas, mintha a nyáj, és a pásztor védi! És ez akkor is igaz, ha egyes pásztorok nem a legtökéletesebben végzik a szolgálatukat.

      Törlés
    5. Van igazság abban, amit írtál, névtelen, de nem minden állítás helytálló.

      Ha a pápa valóban Isten szolgáinak a szolgája, akkor miért 'szolgál' olyan fényűzésben, amelyet még hírből sem ismernek azok, akiknek ő a szolgája? Miért hagyja, hogy kezet csókoljanak neki és felmagasztalják, amikor az Ige szerint az Úr szolgáihoz az alázat és a csendben munkálkodás illik? Eleve nem szabadna, hogy akkora jelentőséget tulajdonítsanak neki, hiszen nem több ő sem, mint egy ember.

      Pál azt mondta a korinthusi levélben Péterről, Apollósról és önmagáról, hogy csak munkások ők: az Úr munkatársai. Pétert tehát név szerint említette együtt Apollóssal és önmagával: vagyis úgy tekintett rá is, mint akármelyik szolgáló testvérre. Péter nem olyan ember volt, akit bizonyos szellemi kritériumok alapján meg kellene különböztetni vagy akár a teljesítményéért rajongásig kellene tisztelni. Fontos munka volt az, amit elvégzett az Úrral, de nem egyedül ő végzett fontos munkát.

      Nincsen utasítás az Igében, amely egy központi vezető vagy vezetés megválasztását indokolhatná. Gyülekezetenként kellett vezetőket választani és ez nem változott meg. Krisztuson kívül soha senki nem gyakorolt szellemi teljhatalmat Krisztus Teste felett! Péter nem a Fő volt, ezért nem indokolja semmi, hogy az ő szellemi utódlásával foglalkozni kellene. Az Igéből nem lehet levezetni sem a központi vezetés elvét, sem a pápaság intézményét. A helyi csoportok kezdetektől házanként gyűltek össze, (meg ott, ahol tudtak) és önszerveződőek voltak: a Szentlélek emberi felépítmények nélkül szervezte meg a gyülekezetet. Ő hívott el embereket különböző szolgálatokba és ezt a többiek idővel felismerték (hiszen bennük is ugyanaz a Lélek munkálkodott). Ezeket az embereket Ő választotta ki, és ez a választás nyilvánvaló lett a tagok előtt is. (Akkoriban nem létezett még regisztrált tagság...)

      Bár a pogánykeresztények nyilvánvalóan elismerték az apostolok szellemi tekintélyét, de figyelemreméltó, hogy ez mégsem 'okozott' szervezeti hierarchiát náluk. Nem voltak alá-fölérendeltségi-, vagy függőviszonyban az aposotolokkal, még Péterrel sem. Hanem a szeretet kötötte őket össze, ezzel 'tartoztak' a pogánykeresztények a jeruzsálemieknek. Újra mondom: az Ige szerint semmiféle teológiai vagy gyülekezetszervezési kényszert, leköteleződést nem jelentett az első (jeruzsálemi) gyülekezet szellemi tekintélye, hanem egyedül annyit, hogy az 'alárendeltek' a tiszteletüket úgy fejezték ki, hogy imádkoztak értük és időnként anyagilag segítették őket.

      Sem Péter, sem a többi apostol nem szólt bele a vezetőK kiválasztásába vagy egyéb kérdésekbe. Minden esetben rábízták ezeket a dolgokat a helyi KrisztusTestre. Nem volt központi vezetőség. Az apostoloknak volt szellemi tekintélyük, de nem ők voltak a Fő, akinek a véleményét muszáj elfogadni, illetve kitagadás terhe mellett lehet csak megkérdőjelezni. Péter Krisztus követője volt - de ma milyen alapon tartják a pápa kijelentéseit egyenértékűnek a Szentírás kijelentéseivel? (itt most szellemi vagy igei alapra gondolok)

      Törlés
    6. Az igék, amikre hivatkoztál (Lukács és János evangéliumából), nem pontosak. Talán csak elnézted őket, de nem arra utalnak, amiről írtál. Ha gondolod, nézz utána ennek.

      A hivatakozott igékhez hozzátett magyarázataid, vagyis ahogyan értelmezted ezeket az igéket, adtak nekem némi gondolkoznivalót, amit ezúton is köszönök (jó dolog ilyesmiken agyalni). Bővebben alább reagálok.

      Péter valóban erősítette a testvéreit, de ez a fajta szolgáló tekintély egyáltalán nem vonható párhuzamba a mindenkori pápa uralkodásával. Ha a pápa valóban Péter példáját követné, akkor egyszerű emberként használná őt Isten. Akkor nem egy emberi felépítmény Fejeként akarná szolgálni az Urat.

      A Biblia nagyon tiszta azzal kapcsolatban, hogy ki bocsáthat meg bűnöket. Ember nem, csak Isten! Jézus nem állított olyat, hogy mi emberek - még, ha az Ő követői vagyunk is - tisztára moshatunk valakit, aki vétkezett. Aki vétkezik, az elsősorban Isten ellen vétkezik, ezért nem egy pap vagy lelki vezető vagy bárki, hanem nyilvánvalóan csak Isten tudja megbocsátani a bűneit. Az, amit Jézus mondott, arra utal, hogy a hívő embernek van szellemi joga arra, hogy kihirdesse Isten kegyelmét az egyes ember felett, aki bűnbánattal fordul az Úr felé. És arra is van szellemi joga, hogy kihirdesse Isten ítéletét azok számára, akik megátalkodottak és a bűneikben akarnak maradni. Ez a fajta szellemi 'jog' semmi más, mint Isten hírnőkének lenni: azt mondani, amit Isten már eleve kimondott. Ennek a fajta szellemi jognak a gyakorlását látjuk Pál leveleiben, amikor ő és a gyülekezet egyes embereket 'átad a sátánnak', mert nem akartak a nyilvánvaló bűnükből megtérni. És akkor is ennek a gyakorlatban való megvalósulásáról van szó, amikor Pál kimondja, hogy az a testvér, aki korábban vétkezett, de időközben megbánta és lerendezte a bűnét, ne ítéltessék el a gyülekezeti tagoktól (korintusi levél).

      Jézus valóban utasítja Pétert, hogy legeltesse juhait, de ezzel a kijelentéssel az Úr nem földi helytartót nevezett ki, hanem felkészítette őt az előtte álló feladatra. Krisztus földi 'helytartója' a Szentlélek, nem pedig egy ember.

      Azt pedig nem úgy értettem, hogy bármelyik gyülekezetben magát a gondolkozást tiltanák, hanem úgy, hogy nem látják szívesen, ha az Igét összefüggéseiben értelmezi a mezei hívő ember. Mert szabad Bibliát olvasni, csak a bibliaolvasásban ne juss el odáig, hogy észrevedd azokat az igeellenes dolgokat, kettősségeket, amelyek benne vannak akár a saját életedben, akár a gyülekezeti gyakorlatban. Ne tedd szóvá, hogy igei alapon bizonyos problémákat vélsz fölfedezni. Csak hallgass a vezetőidre, ne kérdőjelezd meg, hogy ők jobban tudják a teológiát, jobban értik ezeket a hívő dolgokat, mint te. Csak legyél jó bárány, aki hallgat és megy a többiek után. Erre értettem, hogy a gondolkozás 'tilos'. Vagyis akkor inkább így fogalmazok: nem tilos, csak ne vidd 'túlzásba'.

      Törlés
    7. Mt 16,13
      Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"

      Az alábbi fejtegetésre Jáki Szaniszló Az Ország kulcsai (Ecclesia, 1992) című könyve hívta fel a figyelmemet. Fülöp Cezáreája egy újonnan épült, fenséges császári város volt Jézus korában. Ennek közvetlen közelében van egy hatalmas, legalább 200 láb magas, szinte függőleges sziklaképződmény, amelynek alja egy pogány templomnak adott otthont, Pán istenségnek, a tetején pedig Jupiter temploma ékeskedett. (Itt megnézheted) Ha a városba tartottak, akkor feltétlenül erre kellett jönniük, és mindenképpen a szemük elé tárult az a látvány, amelyet pompájával a templom és monumentalitásával a sziklafal nyújtott. Ez a látvány éles ellentétben volt a zsidók egyszerű vallásossága és a pogány civilizációban elfogadott császári kultusz ragyogása között. A szikla tetején álló Jupiter-templom és az ékes város a császári hatalmat önkéntelenül is demonstrálhatta az egyszerű halászembereknek. Ebben az éles kontrasztban vallotta meg Péter Jézus istenfiúi voltát, valamint azt, hogy Jézus a Krisztus, azaz a "Felkent", amely cím a Római Birodalomban csak a császárt illethette, aki Jupiter fia, s az Olimposz isteneinek uralkodója volt. Ebben a környezetben mondta Jézus azt, hogy az Egyház, Isten fiainak közössége, Péterre alapozódik, s az Alvilág hatalma sem korlátozza ebben. A sziklafal aljában lévő Pán-szentély, amelyben a legrémisztőbb (vö. a pánik szavunkkal) pokoli szertartások folytak, szolgáltatta erre a megfelelő szimbolikát. A bűnös világ (Jupiter temploma), és az Alvilág (Pán szentélye) az az erő, amellyel az Egyháznak majd szembe kell szállnia, de amellyel szemben vereséget nem szenvedhet.

      Most nézzük meg, hogy mikor történhetett ez a hitvallás, és a feleletül adott jézusi megbízás. A színeváltozás jelenetében előforduló furcsa kérés Péter szájából, hogy "ha akarod, csinálok itt három sátrat...", minden bizonnyal a zsidók sátoros ünnepére, a Yom Sukkot-ra utal, melynek része volt a gallyakból, levelekből való sátorkészítés, s ahol egy hetet kellett eltölteniük. (vö. Lev 23,39-43) Ha a színeváltozás ezen a napon történt, akkor ez fontos utalást tartalmaz a Krisztus és Péter közötti beszéd megértéséhez. A színeváltozás közvetlenül a cezáreai események után történt, méghozzá pontosan egy héttel később. Ez olyannyira fontos volt a szinoptikusoknak, hogy mindhárman pontosan megjelölik a két esemény közötti időt - ami rendkívül ritka. Máté és Márk azt írja: "hat nap múlva", Lukács pedig "mintegy nyolc napot" említ. Mindkét kifejezés egy hetet jelent. A Yom Sukkot előtti héten szintén egy ünnep, a zsidó liturgikus év legfontosabb ünnepe volt, az Engesztelés Napja, a Yom Kippur. Ennek az ünnepnek a központi cselekménye volt, hogy a főpap bevonul a Szentek Szentjébe, hogy kimondja a legszentebb nevet: JHVH, Jahve. Tehát fontos párhuzam van az engesztelés napi Isten nevének kimondása és Péter hitvallása között. Ezt további érv is erősíti. Jézus Péternek a Kéfa nevet adta, és ugyanez a neve annak a főpapnak is, aki ugyanezen a napon a Szentek Szentjében kimondta a tetragrammatont: Kaifás, akinek a neve az arám szikla szóból származik. Ráadásul, ami már a véletlenek sorának csodája lenne, hogy a minden hatalom jelképét, a Templom kulcsát a Szentek Szentjének egy üregében tartották. Ezt az üreget úgy nevezték: kifa.

      Tehát az időpont párhuzama rámutat arra, hogy Péter szerepe kivételes szerep. Jézus új Templomot épít, amelyet Péterre alapoz, s amelynek kulcsát őrá bízza, hogy kezében legyen az a hatalom, amellyel "megköt és felold" bármit. A főpap immár nem Kaifás, hanem Kéfás, azaz Péter. Így a Sirák könyvében található őskép aktualizálódik:

      Törlés
    8. Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva." (Mt 16,17-19)
      Mi, katolikusok nem hisszük azt, hogy az Egyház sziklája egyes-egyedül Péteren van. Ugyanúgy valljuk protestáns és orthodox testvéreinkkel együtt, hogy elsődlegesen a Szikla maga Jézus Krisztus, az Isten egyszülött Fia, de egyúttal azt is valljuk, hogy, tekintettel Jézus szavaira, a másodlagos és nélkülözhetetlen Szikla Péter hivatala, amelyre épül Krisztus Egyháza, amely látható alap, amely nyithat és zárhat, oldhat és köthet, és amely az idők végezetéig fennmarad.
      A közösségnek kellett vezetőt választani, de Jézus mégse bízta rá az apostolokra, hogy halála után válasszanak maguk közül vezetőt. Sőt, nagyon is erős nyomatékot adott annak, hogy neki Péterrel tervei vannak:
      Jn 1,42
      ... Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: "Te Simon vagy, János fia, de ."Kéfa, azaz Péter lesz a neved

      Jézus megváltoztatja Simon nevét "Kéfá"-ra, ami az arám nyelvben "sziklát" jelent. Ez egy nem mindennapi dolog volt Jézustól. Egyrészről azért, mert Jézus csak Simonnak adott új nevet, méghozzá egy olyan nevet, ami nem is volt személynév abban az időben.
      Szikal, és nem sziklák! Egyetlen szikláról beszél, holott jól tudja (ki ne tudná, ha nem ő?) hogy több közösség is alakul majd halála után. Miért csak egy sziklát nevez ki?
      Ezt a névváltoztatást Jézus nem azért tette, hogy csak úgy valami különleges nevet adjon Simonnak, hanem azért, mert így akarta Simon új státusát az apostolok között megnevezni. Miért mondjuk ezt? Mert Simont nem mondhatjuk sziklaszilárd jellemnek, pedig a zsidók között a "nomen est omen" mindig fontos volt. Péter többször megbotránkoztatta Jézust kishitűsége miatt, sokszori lelkesedése majdnem mindig csődöt mondott, ráadásul amikor Jézus bajba került, akkor ő háromszor megtagadta Őt. Tehát semmiképpen nem nevezhette volna Jézus őt "sziklának", ha személyére, személyiségére akart volna ezzel utalni. Nem így, ha az ő hivatalának, státusának természetét, legfőbb jellemzőjét kívánta Jézus megadni. A szikla szimbolikája az erő, és a maradandóság, a jó alapot jelenti, egy épület biztos talapzatát, amire nyugodt szívvel lehet építeni, mivel sem ár, sem vész, el nem pusztíthatja. "Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja." (Mt 7,25)

      Törlés
    9. Másrészt azért volt különleges Jézus eljárása Simon nevével, mivel a Bibliában Isten mindig nagy jelentőséget ad egy-egy ilyen névváltoztatásnak, s mindig valami üdvtörténeti szerep kapcsolódik hozzá. Ez is azt bizonyítja (számomra), hogy a Péter név hivatalt jelöl, s nem személyi tulajdonságot.
      Jézus (és Máté is) arámul beszélt, s Jézus arámul nevezte el Pétert (vö. Jn 1,42). Nem Petrosnak hívta őt, hanem Kepha-nak. Szent Pál, a Gal 2,7-8 kivételével, mindenhol így is hívja Pétert. A későbbiekben a görög nyelvterületen kibontakozó egyházban azonban, hogy görögül is érthető legyen, hogy mit jelent maga a Kepha név, lefordították görögre, Petroszként. (Már maga az a tény, hogy egy nevet lefordítanak egy másik nyelvre, és nem ugyanolyan formában használják, azt jelenti, hogy nem pusztán egy személynévről van szó, hanem egy metaforikus jelentésű hivatali névről.) Ez a fordítás egyetlen egy módon volt lehetséges, úgy, hogy Petros-nak fordították. Miért nem Petrá-nak, ami kifejezetten a sziklát jelenti? Mivel a petra szó nőnemű. Simont egy nőnemű névvel ellátni egyértelműen furcsa lenne, nem? Azonban a petra szónak van egy hímnemű változata is, ez a petros. Így lett a mondat első Kephá-ja Petros-szá, míg a második kepha petrá-vá. (azaz: te "Kepha" vagy, és én ezen a "kepha"-n építem fel egyházamat = te "Petros" vagy, és én ezen a "petrá"-n építem fel egyházamat.) Máté mindenképpen meg akarta őrizni azt a szójátékot, amelyet Jézus itt használt (többek között ezért is biztos, hogy eredeti Jézus-logionnal van dolgunk), hiszen éppen ez a lényege a mondatnak, ezért ragaszkodott ugyanahhoz a görög szóhoz még annak árán is, hogy a nembeli viszonyt kifejező szótövet így meg kellett változtatnia, mint már megjegyeztem, mert Péter férfi volt, de a szikla szót kifejező petra szó nőnemű.
      Szoktak azzal érvelni, hogy nem sziklát jelent Péter neve, hanem kavicsot. És kavicsra nem épülhet egyház. Érdekességként még annyit, hogy a Simon név arámul homokszemet jelent. Elég érthetetlen lenne, ha Jézus Simon nevét homokszemről kavicsra változtatta volna.
      Az Egyház sziklája elsődlegesen Isten, de ez nem jelenti azt, hogy Isten ezt a megkülönböztető jelzőt nem adományozhatja annak, akinek akarja, ez esetben Péternek és utódainak, hogy ezáltal elősegítse Egyházában az egységet, ami annak záloga, hogy a pokol erői ne diadalmaskodhassanak rajta.
      Többen vannak, akik pedig azt állítják, hogy Jézus az idézett versekben az Egyházat Péter hitére, vagy az ő hitvallására építi, és nem a péteri státusra, Péter személyére és hivatalára. Azonban ez az állítás, legalábbis abban a tekintetben, hogy kizárja magát Pétert a szöveg elsődleges jelentéséből, minden alapot nélkülöz. Péter itt valóban megvallja hitét, hogy Jézus Krisztus az élő Isten Fia. Azonban nem erre a hitvallására utal vissza Jézus.

      Az "ezen a sziklán" görögül így hangzik: "epi tauté té petra". A tauté té görög szerkezet jelentése egyértelmű: "ezen", "ugyanezen", vagy "pontosan ezen". Ez a mutató szerkezet mindig a legközelebbi előtagra utal, tehát a szerkezet biztosan mutat Péterre, a mondat tárgyára, mint sziklára, amelyen az Egyház épül. S nem Péter hitére, hitvallására.

      Az is ezt a tényt bizonyítja, hogy még akkor is, amikor Jézus elfogadja Péter hitvallását, a szöveg végig Péter személyére irányul: "Boldog vagy (te) Simon... nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked... Én is mondom neked: (te) Péter vagy... Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit (te) megkötsz... amit (te) feloldasz..." Jézus az egész szövegben Péterről beszél, és nem a hitéről, vagy a hitvallásáról.

      Valamint az egész Szentírásban sehol sincs olyan hely, ahol a szikla azonosítva lenne a hittel.

      Törlés
    10. És 2000 éve áll fenn ez a sokat támadott egyház, élén a pápával. Volt ideje bőven, hibákat elkövetni. És volt ideje a hibáit javítgatni is. Jézus sok csodája közül a legnagyobb, hogy ez az "emberi építmény" még mindig áll. Valóban állna, ha tényleg csak emberi építmény lenne?
      Ferenc pápa ugyanazt kérdezte, amit te? Minek a fényűzés a Vatikánba? Hiszen sok történet szól róla: lukas cipő, metró, elutasított lakosztály... És Teréz anya is pontosan ezt rótta fel a Vatikánnak: minek nektek ennyi szoba? Milyen remek kórházat lehetne itt csinálni... De nem hagyta el az egyházat. Belülről próbálta javítgatni.
      Bárcsak megcsókolhatnám Jézus kezét... az övét nem csókolhatom meg fizikai valójában, de a pápájét, akit mi szolgaként tisztelünk, megcsókolhatom.
      Uralkodik? Fényűzésben? És kinek mosta meg a lábát? Rabok, köztük nők és muszlimok lábát is megmosta... csak ügyes taktikázás lenne? Hát olyan jó lehet pápának lenni? Öreg bácsikaként, akinek már a diófa alatt kellenne mesélnie az unokáinak és pipát pöfögtetni, szembe nézni nap-mint nap a világ dolgaival? Folytonosan a figyelem középpontjában lenni? Testőrökkel járni lépten-nyomon? Utazni, szervezni, fogadni, alárírni, érvelni?
      Biztosan vannak, akik fényűzően élnek. Helytelenül teszik. Ám biztosan tudom, hogy a helyi plébánián godnot jelent a templom fűtését kifizetni télen. Ezért nem fútünk. De még sosem küldtek ki senkit azért, mert a perselybe nem dobott be pénzt.
      Mindenki előtt nyitva áll a Hittudományi Főiskolától kezdve bármilyen teológiai, egyháztörténeti kurzus és könyv. Soha, senkitől nem hallottam ilyet, hogy ne gondolkodjunk el teológiai kérdésekről. De vannak dolgok, amiket vagy elfogad az ember, vagy nem. Természetesen ha nem tudom elfogadni az egyházam alapelveit, akkor fölösleges tovább magam katolikusnak vagy bármi egyébnek neveznem.

      Törlés
  25. Sziasztok!
    Köszönöm a választ, Eszti.
    Nekem evvel az egésszel egy még nagyobb rátekintésű nézőpontból van "bajom", nevezetesen, hogy bármilyen klasszul is hangzik így (nekem is annak hangzik), a 18. századig az ég világon senki nem gondolta ezt így, sőt, még csak említés sem esik erről a racionalista típusú keresztény megközelítésről, ami a Felvilágosodás tanaival jött be a protestáns kereszténységbe, tehát számomra ez „csak” egy viszonylag modern neoprotestáns tan, semmi több.

    Sőt, ugyanebben az időben lépett fel a nyilván a korszellemtől alaposan megvezetett Paul Ernst Jablonski, akinek a nevéhez fűződik mindaz, amit a tavalyi karácsonyellenes bejegyzésedben te magad is összefoglaltál.

    Természetesen rengeteg minden van a válaszodban, amiben én is teljes terjedelmében egyetértek, s amelyet minden keresztény vall a kezdetektől fogva.

    Arra reagálnék csak külön, amikor azt írod: „nem volt mindig tiszta, hogy mit akar az Úr”. Ezzel a kijelentéssel csak az a bajom, hogy ha ezt feltételezzük, akkor a deizmus csapdájába esünk, mert ezzel azt feltételezzük, hogy volt idő, mikor Isten inkább „hagyta”, hogy téves tanítások olyan erővel hatalmasodjanak el, hogy az Igazság tényleg valódi kárt szenvedjen. Ez persze nem zárja ki, a tévtanításokat, hiszen azok gyakorlatilag azonnal meg is jelentek, de ha Isten betartotta a szavát, akkor az Igazságot mindvégig folytatólagosan megőrizte.
    No, de a témára visszakanyarodva:
    Nekem az a problémám a karácsonyt ünneplők megítélésével, hogy egy individualista nézőpontból (értsd: saját, közvetett gondolatmenet felépítésével, mely az Igéből van eredeztetve, de az emberen szűrődik át, mégpedig ahány ember, annyi formában) ez teljesen valid és logikus gondolatmenet, amit leírsz ám maga az "ítélet joga" számomra továbbra is kérdőjeles.

    Tök jó példa az Igéből (ráadásul szóról szóra csak fel kell olvasni, tehát nem lehet félreértelmezni), s szerintem nem is véletlenül van benne, mikor a tanítványok egy olyan kérdésben döntenek, amit Jézus nem érintett direktben, nem adott róla utasítást és az Ószövetségben sincs közvetlenül. Az Apcsel 15:6- tól kezdődő szakaszra gondolok.
    Szóval el bírom képzelni, hogy mi lett volna, ha ott mindenki ütközteti a meggyőződését, amit az Igéből (?) olvas ki, nyilván, ki-ki tetszése szerint!
    Ugyanilyen módon döntöttek anno 300 körül a Szentháromságról, a Bibliai könyvekről és arról, hogy Jézus egyszerre Isten és ember.
    Szóval ez most pár szösszenet volt, nyilván én is nagyon sok mindent gondolok a témáról, de nagyjából ezekért nem tudom elfogadni, hogy valaki leül és a Bibliájából grandiózus, minden keresztényt érintő és megítélő doktrínát mond ki.

    Amit hosszan fejtegetsz, ti. hogy az egyén hogyan fejlődik személyesen, hogyan válik nagykorúvá, stb., ez mind feltehetően így van, ezt az utat járjuk mind. Nyilván Pál is ezt az utat járta az Úrral, de ő sem taníthatott mást, mint a paradosziszt, és ha valamiről nem volt kerek perec szó (fenti példa szerintem egész jó az ApCselből), akkor annak az eldöntésére megvolt a pontos metodika. Ezzel éles ellentétben a racionalista individualizmus a végső autonomiát az egyén kezébe helyezi, pedig szerintem a keresztény tanításban ez nem lelhető fel.

    Csak hogy más szempontból is megfogalmazzam: szerintem nincs baj azzal, ha valaki úgy érzi, hogy a bálványimádásnak még a látszatát is el akarja kerülni, ezért inkább nem ünnepel. "Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve!" Ennél többet az Ige szerintem nem enged meg az individuumnak, de szívesen veszem, ha igéket is előveszel, remélem továbbra is, hogy nem offolom szét itt a kommenteket.
    Livi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a választ, Liv. Nem offolod szét: nagyon is ide tartoznak ezek a gondolatok.

      Értem, hogy egyháztörténelmi szempontól muszáj kategóriákat felállítani és tanokat besorolni, és ebben az olvasatban én bizony nagyon eretneknek tűnök, de ezzel nem tudok most mit kezdeni. Én igéket és keresztény alapelveket értelmezek és úgy hiszem, amit írok, az megáll ezen a mércén (mármint az Ige mércéjén). Ha nem áll meg ezen a mércén, akkor kérek is mindenkit, hogy vegye a fáradságot, hogy felhívja erre a figyelmemet. De számomra az az érvelés, hogy régen nem így gondolták, meg az, hogy xy, (aki alapból is egy kétes figura volt) ugyanezt gondolta, amit én, nem elég releváns, mert hát az Igéből és a dolgok megvizsgálásából akkor sem következik más, mint ez.

      Csomót gondolkoztam azokon, amiket írtál, mármint a többi dolgon, amit felhoztál. Ha nem fáraszt, megosztom még ezt, hogy mire jutottam magamban.

      Nem akartam deistának hangozni: nem volt szándékomban azt kifejezni, hogy Isten valamely időszakban ne tartotta volna meg tisztán az Igéjét. Hanem azt akartam írni, hogy mindig voltak, akik nem értették pontosan, hogy mit akar az Úr. Ezzel arra utaltam, hogy a vezetők nem tévedhetetlenek, tehát nem szabad úgy venni az általuk kijelentett dolgokat, mintha az maga lenne az Igazság. Hogy ha az, amit egy vezető kijelent, ellentétben áll azzal, amire egy mezei hívő embert elvezetett az Úr, akkor először is mindkettőjüknek újra kell gondolniuk, amire eljutottak. Abból ugyanis, hogy valaki vezető, még nem következik az, hogy minden esetben korrekt is az igeértelmezése. A vezetők szellemi tekintélye nem abban nyilvánul meg, hogy eldöntik helyettem, hogy miről hogyan szabad gondolkoznom. A vezetők formálhatják a gondolkozásomat és eljuttathatnak egy biblikus látásra az adott témában, de félre is vihetnek, el is távolíthatnak az igazságtól. Utóbbi esetben nekem akkor is az igazsághoz kell ragaszkodnom, ha a vezetők nem bátorítanak ebben.

      Ha pl. egy vezető mást mond a karácsonyról, mint amire (hiszem, hogy az Úr előtt) eljutottam, és a véleménye, látása nem az Igében gyökerezik, akkor a tekintélyének engedve szerinted le kellene mondanom arról, amire (hiszem, hogy az Úr előtt) eljutottam. Hiszen én nem vagyok felhatalmazva a karácsonyról kimondani azt, amire eljutottam. Azért nem, mert azt, hogy mit kötelességem megünnepelni és mit tilos, egyedül a vezetőimnek van szellemi felhatalmazásuk eldönteni, nekem nem. Vagyis, nyilván az a helyzet van, hogy rosszul olvastam valamit, vagy tévesen értelmeztem, esetleg hibás végkövetkeztetésre jutottam - de bizonyosan bennem van a hiba. Ezzel a 'bizonyos'-sal nem tudok egyetérteni. Az én meglátásom szerint egy mezei hívő is kimondhat grandiózus dolgokat. Persze, ne kezdje el ezt terjeszteni a gyülekezetben, ha a vezetői teljes mellszélességgel karácsonyozósak. Ehhez mondjuk kell a bölcsesség.

      Törlés
    2. Én sem azt mondom, hogy minden kérdésből lázadást, lázítást kell csinálni és sportot kell űzni az önérzetes renegátkodásból. Nem. Igenis van szellemi tekintélye a vezetőknek és alá kell rendelnem magam ennek a tekintélynek, ha már elköteleztem magam, hogy oda járok. Vagy el kell menni onnan, ha ezt nem tudom vagy nem akarom megtenni. Ne úgy értsd tehát, amit írtam, hogy nem ismerem el a vezetők szellemi tekintélyét. Elismerem, de szerintem ebben a tekintélyben nincsen benne az, amit leírtál: hogy pl. egy karácsony kérdésében a vezetők vannak felhatalmazva dönteni.

      Az Ige nem hatalmazza fel a vezetőket mások helyett látni. Javasolhatnak valamit, imádkozhatnak velem világosságért, bátoríthatnak, hogy tanulmányozzam a dolog szűkebb-tágabb hátterét és forduljak az Igéhez és magához az Úrhoz világosságért. De nem lehetnek helyettem az én világosságom az Úrban. Lehet, hogy már náluk megvan a világosság az adott kérdésben, de ezt nem tudhatom bizonyosan. Vagy náluk van, vagy nem. Ezért nekem elsősorban az Urat kell követnem és Nála kell keresnem a világosságot. Ő felhasználhatja a vezetőket, hogy kimondják azt, amit Ő meg akar mutatni. Ha a vezetők nyitottak erre. De nem kizárólag őket vezeti az Úr.

      Ez persze, nem azt jelenti, hogy Isten mindenkit másfajta látásra fog vezetni. Nagyon sok kérdésre csak egyféle helyes válasz létezik. De minden hívő embernek Isten előtti felelőssége megtalálni azt a helyes választ. Nem vehetjük fél vállról ezeket a dolgokat.

      Törlés
    3. Az ApCsel. 15-ben olvasható rész nagyon jól szemlélteti azt a harmonikus viszonyt, amely a jeruzsálemi gyülekezet és a pogány-keresztény gyülekezetek között volt. Ez azonban nem arra példa, amit írtál. Pál és Barnabás önszántából döntött úgy, hogy elmegy az apostolokhoz és kikéri a véleményüket egy adott kérdésben. Nincsen szó arról, hogy bárki ne tartotta volna felhatalmazottnak őket arra, hogy maguk hozzanak döntést ebben a kérdésben. Ha hoztak volna egy döntést, azt nem kellett volna egyeztessék az apostolokkal, mint ahogy látjuk is, hogy Pál sok mindenről ír, amiről nem egyeztetett Péterékkel. Ettől még persze egyet gondoltak, de nem azért, mert Pálnak muszáj volt referálni Péteréknek, akik kimondhattak dolgokat, amiket Pálnak, vagy bárki másnak nem szabadott.

      Ebben a konkrét esetben sem azért mentek egyeztetni, mert muszáj volt, hanem mert menni akartak, mivel szükségesnek tartották ezt az egyeztetést. Itt tehát éppen fordított irányú a dolog ahhoz képest, amit te írtál: alulról jött az igény egy másik nézőpont meghallgatására (bölcs döntés meghozás céljából), nem pedig felülről volt kimondva, hogy te nem vagy felhatalmazva, azért jönnöd kell velünk egyeztetni, mielőtt bármit kimondanál. És pont ezt írtam én is: hogy a felek egyenrangúak, a testvérek között nincs olyan, hogy valaki a szellemi tekintélyénél fogva fel van hatalmazva kizárólagosan dönteni egy kérdéses ügyben.

      Ebben az esetben sem Péter döntött. Péter felszólalt, amit meghallgattak. Jakab is felszólalt, amit szintén meghallgattak. És a javaslatát elfogadták, ami végül a probléma megoldásának bizonyult. Figyelmesen olvasva viszont az is nyilvánvalóvá válik, hogy Pál nem egyedül Barnabással ment fel, hanem más testvérekkel együtt. És az apostolok sem egyedül hallgatták meg őket. Nem olyan volt tehát ez a találkozó, mint egy egyházi zsinat vagy kihallgatás, hanem az egész jeruzsálemi gyülekezet jelen volt. Nemcsak, hogy jelen volt, hanem közösen döntöttek: egyetértettek az elhangzottakkal és ez a levélben is le lett írva aztán. Tehát a gyülekezet véleménye is számított: fontos volt, hogy a pogány-keresztények lássák, hogy a vezetők és az atyafiak együtt hoztak egy döntést ebben az ügyben.

      Ez az ige is azt támasztja alá, hogy mindenki fel van hatalmazva, mert mindenkinek lehet bölcsessége az Úrtól - egyik testvér nem rendelkezik magasabb szellemi jogkörrel a többiek 'rovására'. A Test viszont szépen egybeilleszkedik, tehát akinek nagyobb a világossága az Úrtól, az a kapott világosságot a testvérei építésére használja. És így végül egyre növekszik a világosság. Egy jó gyülekezet vagy helyi testvéri csoport éppen az ilyen világosság-megosztások, az Ige fölötti közös gondolkozások miatt élő, ahol a Szentlélek képes formálni nem csak az egyes tagokat, hanem az egész közösséget az által a látás által, amelyet az egyes tagoknak ad és ami bekerül a közösbe. Ahol majd lehet, hogy helyre kerül és megcsiszolódik vagy át is alakul, de mindenképpen építeni fog az által, hogy a jelenlévők kutatják Isten akaratát és közösen gondolkoznak arról.

      Törlés
  26. Truth Liberates-hez:

    Láttam eltávolítottad a hozzászólásaidat, sajnálom. Egész héten gondolkoztam az általad felvetett nagyon érdekes gondolatokon, de nem volt időm gép elé ülni és megírni a válaszomat. Most tudtam volna reagálni, de így akkor már nem aktuális. Szeretném, ha tudnád, hogy nem volt semmi a hozzászólásaidban, ami miatt nem tettem közzé. Hanem a komolyabb felvetéseket tartalmazó kommentek esetén gyakori, hogy akkor teszem csak láthatóvá azokat, ha rövid időn belül le tudok ülni és meg tudom rájuk írni a választ. A tiédre, meg Livére egy hete készülök. Ezért tettem tegnap láthatóvá, és ma tudtam volna válaszolni. Talán majd legközelebb.:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen töröltem, mert nem tartozik a témához, jobbnak láttam így :)
      majd ha csinálsz erről egy topicot, majd ott...:)

      Törlés
  27. Sziasztok!
    Sajnos vége a vizsgaidőszaknak, úgyhogy a jövő héttől már nem nagyon tudok jönni, de azért majd mindenképp benézek, érdekes a beszélgetés nagyon, de lehet, hogy már csak olvasni jövök.
    Arra próbáltam csak utalni a bevezetőmmel, hogy értem az érvelésed, tök jó, de tovább nem jutok vele, mert nem látom benne, hogy a sok közül miért pont ez lenne az Úr Igazsága, és nem a többi, ráismerek, melyik csoporthoz tartozik ez az igeértelmezés, de az nem jön le belőle, hogy miért pont ez a helyes. Ezért kértem azt, hogy erről írj, mert nem értem, miért pont a te igeértelmezésed helyes, és hogy ezt honnan lehet egyáltalán felismerni vagy tudni. Ez a kulcskérdés, ami engem érdekel.
    A vezetős kérdésedre nem tudok válaszolni, mert nem tudom, kit értesz vezető alatt. De a Bibliai értelemben a vezető (apostol, vén, püspök…) nem azért vezető, mert igaza van, hanem azért van igaza, mert vezető. Kiválasztatott, elküldetett, stb.
    Félreértetted az ApCsel példámat. Az antiochiai gyülekezet úgy döntött, hogy Barnabást és Pált és még pár embert felküldtek Jeruzsálembe, hogy megbeszéljék, mi legyen a probléma megoldása, tehát nem önszántukból mentek, hanem közös döntés alapján. (Ja, és az is igaz, hogy az apostolok nyilván nem egyeztettek minden levélírás és tanítás előtt, de hát ez egyébként is képtelenség lett volna, meg hát minek is?)
    Én nem mondtam azt sem, hogy felülről jött a parancs, ezt nem is értem, miért értetted így. Én nem gondolom, hogy a zsinatok vagy bármi gyülekezeti tanács azért ülne össze, mert nincs joguk az adott vezetőknek dönteni. Csak hogy jobban értsd a véleményem: szerintem is dönthetett volna az antiokhiai gyüli vezetősége, sőt, dönthetett volna a gyüli maga, de a vénekkel egyetértésben (akikről tudjuk, hogy Pálék választották ki őket), de nem egy ilyen kérdésben, mint ez.
    Mert mi lett volna? Az, hogy az antiokhiai gyüliben így van, a lisztraiban meg nem? Érted, mi a gond? Ez egy közös döntés volt, hiszen a doktrínák mindenkire érvényesek, akik keresztények. Minden, ami a gyülekezet létrejöttétől kezdve döntésre került, az mindenkire érvényes. Ezért volt okos a Jeruzsálemi döntés, onnan meg kiment minden gyülibe az infó. Ezért van értelme annak, hogy a döntések egységesek legyenek. Mert akkor egy marad a test, a tanítás.
    Folytatom.

    VálaszTörlés
  28. Tehát Isten remekül meg tudta volna oldani (1700 éve), ha a Karácsonyt nem akarta volna, erre utaltam, illetve ezen gondolkodtam el. Persze, mondhatod, hogy nem volt vezető, aki helyesen értette volna az Igét. Lehet, ezt nem tudhatom, és lehet, hogy tökre igazad van ebben az egészben, de akkor „Isten miért nem szólt”? Hiszen a Lélek ígéretet tett, és nem az individuumnak, hanem Krisztus Testének.
    Visszatérve: én nem állítottam, hogy Péter döntött. Meg azt sem, hogy nem voltak ott egy csomóan, ezt nem is értem, hogy miért gondolod, hogy én nem olvastam ezt elég figyelmesen.
    És a következtetésedet végképp nem értem: már az apostolok korában nem gondolták, hogy minden testvér egyforma jogkörrel rendelkezik. Már csak azért sem, mert már az első században nem lett volna 2 egyforma gyülekezet, aki ugyanazt tanította volna, ha ezt így látták volna, sőt, a gyülekezetekben lehet, hogy nem lett volna 2 ember, aki egységesen értette volna a keresztény tanítást. A tanítás hamar felhígult volna, ahogy sok gyüliben meg is történt. Még jó, hogy az apostolok azért tovább adták az Igazságot és volt elég tekintélyük: nekik, az általuk kiválasztottaknak és utódaiknak, hogy az Igazság életben maradt. Így is sok gond volt a gyülikben, hogy az alapok egyek voltak!
    A vezetők kiválasztásába pedig nem csak hogy beleszóltak, de ők maguk választottak vezetőket a gyülekezeteknek. A korábban emlegetett ApCselben is az van, hogy kénytelenek voltak Antiochiában rendet tenni, mert olyanok tanítottak, akiknek ők nem adtak megbízást (sic!). Kicsit korábban meg az van írva, hogy Szíria-szerte elöljárókat választottak a gyülekezetek számára, tehát az apostolok jelölték ki a vezetőiket. Ezt az első századi gyülekezeti levelezések is megerősítik, ennek a hagyománya fennmaradt, az apostolok által választott vezető adhatta csak tovább a vezető jogát.
    Timóteusnak azt mondja Pál, hogy amit tőle hallott, azt adja át a megbízható (sic!) embereknek, akik szerinte alkalmasak lesznek mások tanítására!
    Tehát én pont azt látom, hogy voltak bizony vezetők, akiknek a tanítását muszáj volt elfogadni, sőt, senkinek eszébe nem jutott volna megkérdőjelezni. A szervezeti hierarchia azért alakult ki, mert máshogy képtelenség megoldani, hogy a keresztény tanítás egységes maradjon, hogy egy döntés mindenkihez eljusson. Pl. ha nem lett volna a második zsinat, akkor most lehet, hogy nem tudnánk a Szentháromságról, vagy ha nem mennek fel Pálék Jeruzsálembe, akkor a pogányokat egyik gyüliben körülmetélnék, bizonyos gyülikben meg nem.
    S ez egyáltalán nem zárja ki, amit mondasz: a gyülekezet nyilván erről szól, amit írsz az utolsó bekezdésben. Nekem is erről szól.
    Remélem, most érthetőbb voltam!
    Livi

    VálaszTörlés
  29. Még egy gondolat, kicsit agyaltam még, egy másik nézőpontból így fest a kérdésem:
    Sokszor írsz hosszan arról, hogy hogyan működik az egyéni szinten a Lélek, én evvel teljesen egyetértek, de a karácsonnyal kapcsolatban ezek nem alkalmazhatóak. Írod is, hogy „mezei hívő is e, kimondhat grandiózus dolgokat. Csak ne terjessze (?), ha a vezetői mást gondolnak, s ezt bölcsességnek nevezed.” (de hát miért bölcs ez? az igazságot nem rejtik véka alá, hanem tartóra teszik, nem? vagy az erre nem vonatkozik? ha nem, akkor miért nem?)

    A karácsony ünneplése vagy nem ünneplése nem lehet egyéni döntés, Te magad ezért írtad a posztot, mert ezt mindenkinek tudnia kellene. Ez nem egy egyéni látásod a saját életedre, a te magad útjára! Ez egy olyan téma, mint a pogányok körülmetélésének kérdése: szerinted mindenkinek tudnia kellene róla, aki keresztény. Mert jelenleg mindenki bűnben van. Nem üdvkérdés, de az általános gyakorlat rossz.

    Szóval ezt nem értem. Ha 1700 éve hibázik minden egyes keresztény minden egyes felekezetben, akkor ez hogy lehet egyáltalán? Voltak tanácskozások, amik eredményét ma is mindenki elfogadja, aki keresztény (oké, van, amelyiket nem, de ez már egy másik útra visz, nem erre akarok menni). Az egyik ilyenen döntöttek a karácsonyról is, azóta a keresztény gyakorlat része.

    Én nem azt gondolom, hogy te nem vagy felhatalmazva arra, hogy a karácsonyról kimondd, amire jutottál. Mondd ki, persze, sőt, szerintem a biblikus gyakorlat a kimondás, a terjesztés, hiszen ezt olvassuk, hgoy így jártak el. De Isten ezt hogyan fogja felhasználni, hogy eljuttasa mindenkihez?

    Szerintem a keresztény gyakorlat nagyon nem úgy néz ki a Bibliából, hogy egyesével mindenki mindenre rájött, bár akár még ezzel is egyet tudok érteni, de ezután az illetőnek feladata volt: ha valaki rájött valamire (vagy ütköztek egy problémával, s valaki megfogalmazta), akkor az előzőekben tárgyalt módon megvitatták, aztán gondoskodtak róla, hogy mindenkihez elérjen, aki keresztény volt.

    Az egyház nagy területen élt meg sok féle kultúrában, szokások között, és a karácsony mégis elterjedt és általános gyakorlattá vált. Ennyi erővel az ellenkezője is elterjedhetett volna és általános gyakorlattá válhatott volna. Miért nem ez történt?

    Én nem gondolom továbbra sem, hogy nincs igazad, engem azok a problémák érdekelnek, amiket ez a te igazságod következményesen felvet. Ha a karácsonyt el kell hagyni, akkor ezekre az általam felvetett dilemmákra is megoldást kellene találni, nem?
    Ha meg erre nincs megoldás, akkor a karácsony ünneplésének megkérdőjelezése minden keresztény életében egyszerű törvénykezés marad. Nyilván a bibliai problémamegbeszélés ettől mentette meg a keresztényeket: nem lett helyi törvénykezési gyakorlattá a körülmetélkedés, amit mindenki tetszése szerint átvett volna, vagy sem. Kérdem akkor: a Lélek hogyan oldja meg, hogy egy újonnan felvetett (?), de régi igazság elterjedjen? Az apostoloknak ez is a célja volt, mindenki, aki igazságot közvetít, annak ez is a célja kell, hogy legyen.
    Hátha így még érthetőbb, persze, lehet, hogy egyáltalán nem, akkor meg elnézést a helyfoglalásért. :) Szép hetet mindenkinek!
    Livi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Liv!
      A felvetéseid jogosak. Sokat gondolkoztam a válaszon, meg is fogalmaztam már, de hosszabb lett, mint amit ide írnék. Így - mivel maga a téma is megér egy kicsivel több gondolkozást - poszt lesz belőle. Már készül. Köszönöm a türelmet. Jó hétvégét neked (mert a hét az közben eltelt).:)

      Törlés
    2. Ez az új poszt linkje, amelyiket említettem:

      http://fiukahajoban.blogspot.hu/2014/02/hogyan-vezet-isten-marathoni.html

      Törlés
  30. Szia

    Remélem jól vagy(tok)

    Egy "kicsit" kibővítettük a karácsonyos anyagunkat, talán érdekel:

    https://www.youtube.com/watch?v=G6b7Yt5qeKM

    az Atyánk vezessen titeket mindvégig!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi az érdeklődést, jól vagyunk. Mostanában sok minden változott az életünkben, ezért kicsit elhallgattam. De hamarosan folytatom az írást. Köszönöm a linket, hamarosan meg fogom nézni!

      Áldjon meg téged is az Úr Jézus, és a 'házadnál' lévő gyülekezetet is:)!

      Törlés