Már a név választása is egy furcsa sztori volt. Emlékszem, hogy napokkal az indulás előtt épp valamit csináltam, de közben járt az agyam mindenfélén. Akkor már egy ideje gondolkoztam, hogy blogot kellene indítani, de nem tudtam eldönteni, hogy Isten noszogatása ez bennem, vagy az ismeretlen terület hívogat: hogy emberi-e vagy felülről jön. Aztán egyszer hirtelen bejött a fejembe, hogy 'fiúk a hajóban'. Először nem értettem, hogy ennek mi értelme van, és még mosolyogtam is, meg csóváltam a fejem, hogy ezt aztán senki sem fogja megérteni, kellene valami más inkább, valami találóbb, olyan, mint pl. 'A mi otthonunk' vagy 'Tücsök és mazsola' vagy a 'Zimonyi klán blogol', mert akkoriban ezeket olvastam és egyszerűek, mégis sokatmondóak voltak a számomra. Mindenestre a Fiúk a hajóban név csak nem akart kimenni a fejemből, és határozottan éreztem, hogy ez lesz az- de akkor még fogalmam sem volt, hogy ez a blog azzá válik, ami ma: emberek által olvasott lelki hellyé. Mindenesetre nagyon örülök ennek.
Azért az vicces volt, amikor először jelenítette meg a netes kereső a blog nevét hosszú ékezetek nélkül. (igen, úgy írtam be, ahogy van...)
Így nézett ki: fika hajban- és persze nem jelenítette meg a blogot.:)
Úgy gondoltam, hogy megleplek benneteket három archív felvétellel a régmúlt napjaimat idézendő... hú, ez nagyon történelmien hangzott. :D Ez a három a blog első hónapjának termései közül való. Ha van kedvetek, olvassátok el, nekem nagy élmény volt 'újraélni' a régebbi gondolataimat az által, hogy elmélyültem ezekben. De első olvasásra is érdekes lehet.
1. Az első bejegyzést 2009 január 30-án, pénteken tettem közzé. Egy bemutatkozó volt ez, amiből kiderült, hogy kikből áll a családunk, milyenek vagyunk, valamint az is, hogy miért hívom F.-nek a férjemet, amikor nem is ez a neve.:)
2. Néhány héttel később a nevelésről is blogoltam egyet. Azért választottam most ezt, mert egyrészt nagyon rám jellemző stílusban íródott, másrészt, mert még mindig nagyon időszerű- talán másoknak is, de leginkább most nekem.
3. Mivel akkoriban már komolyan döntöttünk az otthonoktatás mellett, így készült egy poszt arról is, hogy miért gondolom azt, hogy ez a jó nekünk. Habár akkor még csak kívülről szemléltem az otthonoktatást, hiszen nem voltak még gyakorlati tapasztalataim, azért az itt fesorolt célok azóta is megmaradtak. Bár ma már kicsit mosolyognom kell a nagy otthonoktató öntudatomon és a kategórikusságomon: ezekben megváltoztatott az a helyzet, hogy már nem csak beszélek róla, hanem csináljuk is... :)
Nem is tervezem hosszabbra nyújtani: olvassátok el ezt a három posztot, és ha van kedvetek, akkor írjátok meg, hogy mit gondoltok.
Köszönöm, hogy itt vagytok, hogy velem tartotok, hogy olvastok. Köszönöm a visszajelzéseket, a bátorítást, az egyet értést, az ellenvéleményt- mind hozzátettek a bloghoz, és külön-külön is sokat jelentenek!
Isten áldjon meg benneteket!
Szeretettel:
Eszti
("Gondolkodom, tehát blogolok."
Persze nem gondolom, hogy aki nem blogol, ne gondolkodna...)
