Szombattartás vagy vasárnapszentelés?

Igazság szerint a vasárnapra nem úgy tekintek, mint egy olyan napra, amikor muszáj a munkától tartózkodva pihenni. Aki ugyanis a munkaszünetet igei rendelésnek veszi, annak azt is meg kell fontolnia, hogy az bizonyosan szombatra vonatkozik, nem vasárnapra. Erre tehát nem helytálló hivatkozni, ha a vasárnapot tartjuk meg.

Azonban én azt is hiszem, hogy az Úr a szombattartást az izraelitáknak rendelte el és nekik a mai napig ezt törvény szerint meg kell tartaniuk. Ránk, újszövetségi hívőkre viszont nincsen ez vonatkoztatva, hiszen az Apostolok cselekedeteiben az első pogány-keresztények megtérésekor nem volt ez külön kiemelve.

Természetesen, önként alárendelhetjük magunkat bizonyos törvények megtartásának. Úgy gondolom azonban, hogy ebben az esetben az a mérvadó, hogy az is hasznos, ha megtartom, az sem káros, ha nem tartom meg, de legyek a magam értelme felől meggyőződve és ne legyek ebben dicsekvő.


Vasárnap megszentelése kilőve?

Nagyon hibrid dolognak gondolom, amikor keresztényként a vasárnapra hivatkozunk, mintha olyan lenne számunkra, mint a zsidóságnak a szombat. Ennek nincsen semmiféle igei alapja.

Amikor hívők között a vasárnap megszenteléséről van szó, leginkább a munkától való tartózkodás van kiemelve. Pedig az Igében nem csak ennyi mondandója van Istennek arról, miként is tudunk Neki tetsző módon ünnepelni. Nem csak egyetlen rendelés van ebben a témában. Ha tehát szorosan követni akarjuk az Igét, akkor pl. a kedvteléseinket sem végezhetjük ezen a napon (tv-ről, filmnézésről, szabadidős tevékenységről nem is szólva). Vasárnapozó keresztények körében azonban nem jellemző, hogy az Ige szombatra vonatkozó rendeléseit egy-az-egyben átvennék. Így viszont fura, hogy bár hivatkozunk arra, hogy az újszövetségi hívők számára az Úr szombatja a vasárnap, nem tartjuk meg úgy, mint ahogyan Isten népe az ószövetségben a szombatot.


Nem a vasárnap, hanem a szombat?

Úgy gondolom, hogy nincsen igei alapja a nem zsidó-keresztények szombattartásának sem. Írom ezt úgy, hogy évekkel ezelőtt mi is szabbatoltunk a családdal (péntek napnyugtától szombat napnyugtáig, gyertyagyújtással, zsidó imádsággal, fonott kaláccsal, ahogyan a messiáshívő zsidók ma is tartják). De aztán megítélt ebben az Úr, mert ez nekem inkább egy olyan törvény volt, amiben magam előtt kérkedtem a szentségemmel - nem olyan valami, ami mögé hosszú távon a családot szívesen szerveztem volna.

Ez csupán az én akkori lelkiállapotom volt, nyilván lehet máshogyan is ünnepelni, vagyis kérkedés nélkül. Azonban számomra továbbra is egy megoldhatatlannak látszó problematikája az egész szombat-dolognak, hogy nem látom azt az Igéből, hogy Isten azt parancsolná, hogy minden pogány-keresztény vegye fel a zsidó szokásokat. Hanem úgy látom, hogy a pogány-keresztényekre a vértől, a fúlva holt állattól és a paráznaságtól való tartózkodás vonatkozik.

Sem ünnepek, sem táplálkozás tekintetében nincsen olyan igei parancs, utasítás, amely alapján egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy Isten tőlünk ugyanazt várja el, mint az Izrael népétől.

Ez a szombattartásra is vonatkozik: nincsen igei alapunk feltételezni, hogy Isten akarata az minden hívő számára, hogy megszentelje a szombatot úgy, amint azt a zsidók is teszik: szombatnapi járófölddel, tűzgyújtási tilalommal, kikapcsolódó tevékenységektől való teljes tartózkodással.

Egy másik érv, hogy a szabbatolás kétségtelenül egy zsidó szertartás. Mi nem vagyunk zsidók, és ez olyan nagyon idegen a számunkra. Ha viszont nem teljesen a zsidó szokásokkal ünneplünk, akkor az már nem a Bibliában parancsolt szombattartás. Természetesen ez utóbbi érv csak egy kényelmi szempont, ami gyorsan megváltozna, ha az Ige a szombattartást elrendelte volna a pogány-keresztényeknek is.


Egy kevés személyes tapasztalat

Személyes tapasztalataim a szabbatolás közben arra vezettek, hogy mélyen elgondolkozzam az egész szokásról. Ha ugyanis családilag igazán komolyan gondoljuk ennek a napnak a megtartását, akkor ez távol fog tartani minket Krisztus testének többi tagjától, akik pedig vasárnap gyűlnek össze. Tehát, ha ideológiai alapon, igei meggyőződés alapján ünneplünk szombatot, akkor keresni kell egy olyan közösséget (vagy olyan testvéreket), akik hasonlóan gondolkoznak. Máskülönben igencsak hibrid ünneplésünk lesz, amelyben szabbatolunk a családdal, aztán meg vasárnapolunk a többi testvérünkkel (vagy elszakadunk a többi testvérünktől).

Akkor, amikor ezen elgondolkoztam, rájöttem, hogy el kell határozni magam, hogy szeretnék-e a szabbat miatt izolálódni Krisztus testétől. És arra jutottam, hogy nem szeretnék. Azért nem, mert ez nem elegendő ok: nincs elég erős igei alap mögötte, melyre egy mély meggyőződést építhetnék, amely arra sarkallna, hogy radikálisabb lépéseket is megtegyek. Arról van tehát szó, hogy tudom, Isten nem akar engem Krisztus testétől elszakadva látni a szabbat miatt.

Vannak azonban más dolgok, meggyőződések, amelyek miatt szégyenkezés nélkül felvállalom a Krisztus testén belüli izolálódást. Ilyen pl. a húsvéti nyuszizás, télapózás, karácsonyfa állítás, vasárnapi iskolába (gyermek bibliakörbe) járatás. Ezeket mi nem tesszük és nem vagyunk hajlandóak kompromisszumokra még a gyülekezeti békesség kedvéért sem. Mert hisszük, hogy szilárdan álló igékre és Istennek tetsző alapelvekre épített meggyőződés mindegyik. Így, amikor konfliktusba kerül az emberek és Isten akarata, akkor az a mérvadó, hogy nem embereknek, hanem az Úrnak kell megfelelni.

A szabbat megtartása azonban nem egy ilyen kérdés, mert nincs mögötte szilárd alap, amely alapján bárkitől, aki keresztény, el lehetne várni, hogy ő is hasonlóan vélekedjen. Természetesen, ha a gyülekezet arra a meglátásra jutna, hogy szombatoljunk, akkor gyanítom, hogy örömmel vennék részt ebben az újfajta szombatnapi közösségben - már csak azért is, mert az, hogy egy gyülekezet bátran szembemegy a régóta megszokott tradícióival, számomra azt mutatná, hogy ott az Úr Igéje igazán fontos. (Már amennyiben teljesen a zsidó előírások szerint ünnepelnék.) Amint írtam, máshogyan nem látnám értelmét, mert akkor megint csak nem Isten Igéje szerint járnánk el ebben a dologban. Úgy viszont értelmetlen lenne erre a rendelésre hivatkozni...:)