Réééég nem írtam. Most újra itt vagyok. Sok dolog történt, de gondolom nem csak velem. Most nem írok még hosszabban, majd pár nap múlva. Ez amolyan bejelentkezés, hogy nem hagytam magára a blogot: vagyok ám még és egyre jobban. Az utóbbi sok hétben ezt általában nem mondhattam el. Nem vagyok beteg, csak olyan állapotban vagyok, aminek a kezdetén ez normális. Igen, ha vásott anya/apa vagy, akkor már lehet, hogy kitaláltad: élet van bennem, egy újabb élet, egy új áldás! Ötödikünk útban van. Pár napja voltam ultrahangon: köszöni, jól van, nagyon aranyos (tudom, elfogult vagyok, de mi mást írhatnék?)
Az elmúlt hetekben sok mindent kellett ennek kapcsán végiggondolnom, hiszen egészen nagy család leszünk most már és tudom, hogy ma még hívő körökben sem tekint mindenki áldásként egy többedik lurkóra. Mi igen. Még ha az elején naponta többször hányok is miatta...
Jövök még, hamarosan, új gondolatokkal.
Addig is szeretettel ajánlom ezt a videót. Csak mert.:)
