Isten hozott a fedélzeten!


Nagyon örülök, hogy idetaláltál. Szeretettel ajánlom ezt az oldalt:
olvass, írd meg a véleményedet, mazsolázz kedvedre az itt olvasható tartalmakból.

Ha személyes kérdésed van, akkor küldj egy e-mail-t:
címemet az oldalsávban megtalálod.

Hasznos időtöltést és Isten áldását Neked:

Eszti :)

________________________________________________________



2009. október 20., kedd

Bocs-poszt




Le lettem győzve. És lefegyverezve. És megszégyenítve. Nem ember tette velem, hanem az Úr. Hogy is volt? Kicsit elvetettem a sulykot az előző néhány poszttal. Általánosítottam és talán kicsit mellé is nyúltam. És tutira beletapostam néhány lélekbe. Nehezen vallom be, de valahol ezt is akartam. Ez volt a reakcióm a sarokba szorításra. Mert úgy éreztem, hogy nem értenek meg, csak elszívják az életerőmet a kétkedésükkel, pedig nincsen igazuk. Bedurrant az agyam, és elfogyott a szeretet belőlem, nem akartam annyiban hagyni, megleckét akartam, beolvasást. Felülkerekedést és bűnhődést. Nekemvanigazamhehe-t és naugyé-t. Azt hiszem, valamennyire sikerült is, de milyen áron?! Elvesztettem a békességemet, és vádolt a lelkiismeretem.

Először nem is kapcsoltam az okot illetően. Aztán a mai csendességemben, ami a szokásosnál zaklatottabbra sikeredett külső megszakítások és belső nyugtalanságom miatt, megértettem, felismertem a helyzetet. Mondhatni, leesett a szellemi tantusz nálam. És most itt ülök, és írom, hogy nagyon sajnálom. Persze tudom: mindenkivel előfordul, hogy olyat mond vagy ír, amit nem kéne. De velem ne forduljon elő. Ne úgy, hogy közben megjátszom a bazári majmot és szeretetről, meg elfogadásról papolok. Hibáztam, vállalom. Nagyon nem esik jól ez most nekem; egy kicsit tartok is attól, hogy lesznek, akik félre fognak majd érteni, mások szemében pedig nagyot zuhanok, én, a képmutató. De muszáj tudatni, muszáj leírni. Késztetve vagyok, inkább kényszerítve, persze jó értelemben. Tudom, hogy a javamra válik. És többet nem fogok... ja, inkább ne ígérgessek, csak csendben ne tegyem többet, ami helytelen.

Azt hiszem, ebben a néhány napban megint értem valamennyit. Lassan kitisztul a fejem, és kezdem megtalálni a helyem ebben a nagyvilágban. Isten világával eddig sem volt gondom, valahogy azok a törvényszerűségek olyan értelmesek és logikusak. De az emberi kapcsolatokban való ellavírozás, az néha jaj.


Szeressem az embert, de ne szeressem a bűnét.
.. De miben tud megnyilvánulni a szeretetem, ha egyszer totál kiakaszt a bűne?

Ítéljem meg a másikban a bűnt, ha kell figyelmeztessem őt, de azért szeretettel tegyem, és ne ítéljem el őt magát... De ha intek vagy figyelmeztetek, azt rossz néven veszik, és én kerülök a padlóra, amikor látom, hogy ott folytatja, ahol abbahagyta...

Legyek nyílt és őszinte, de azért tartsam meg a 3lépés távolságot...
De én túlzottan lelkes és őszinte vagyok, így általában nem tudom betartani a 3lépés távolságot az ismerősökkel- aztán meg jön az ajjaj a részemről, amikor pletykát és rosszindulatot tapasztalok...

Nem akarom azt hinni, hogy az emberek bonyolultak!! Ezt már eldöntöttem. De bevallom, még keresem a kulcsot egy-két élethelyzethez. Tudom, hogy az Úr nem hagy magamra ebben, és ma megfogalmaztam, hogy szeretnék bölcs lenni, sokkal bölcsebb, és szeretném, ha még több dologra tanítana az Úr. Nemrég olvastam ezt a kedves történetet Náncsinál, ő innen szedte, nagyon szívet melengető. Szeretettel, mindenkinek.

A bárány




A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között ő a leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy valami vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni. Elmesélte bánatát a Teremtőnek.

- Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj? - kérdezte jóságosan a Teremtő.

- Igen, jó lenne - volt a válasz.

- Megfelelne egy pár erős agyar?

- Akkor a friss füvet biztosan nem tudnám leharapni.

- Akkor két hegyes szarv, talán?

- Az sem, mert biztosan rosszra használnám őket.

- Vagy olyan méregfog, mint a kígyóé, hogy mérget marjál az ellenfél testébe?

- Szó sem lehet róla. Engem is gyűlölne mindenki.

- Talán akkor két erős pata?

- Az sem kell, mert lónak néznének.

- De mégis, valami csak kellene, hogy megsebezd, aki meg akar támadni?

- Megsebezni, én? Arra nem lennék képes. Inkább maradok olyannak, amilyen vagyok.



Elfelejtettük, hogy bizonyos fokig olyanok vagyunk, mint a védtelen állatok, éles fogak vagy karom nélkül, minden támadásnak kiszolgáltatva.

Nem a ravaszság ment meg, hanem az áldozat: A képesség, hogy másokat szeressünk vagy helyet engedjünk mások szeretetének.

Nem a mi keménységünk ad az éjszakának langyos meleget, hanem mások óhaja, hogy fel tudjanak melegedni. Az ember igazi ereje a gyengédsége.




8 megjegyzés:

  1. Sokatmondo a barany tortenete.

    VálaszTörlés
  2. Nem tudom, melyik posztoddal,kit, és miért bántottál meg, de úgyse mondod el, vagy csak én vagyok iylen vak? :D

    VálaszTörlés
  3. Eszter, hát a másik tábort.:) Tudod, oviztatók, és iskolába járatósok... Talán túl kategórikus és elítélő voltam. Az elmúlt 3 poszt megírásakor nem a szeretetteljes véleménynyilvánítás volt a mögöttes ihlető, hanem a beolvasás, mert úgy éreztem, hogy a másik oldal képviselői részéről nincs elfogadás. Azt nem tudom, hogy ez átjött-e a posztokon, mindenesetre vannak sejtéseim, hogy kiket bántottam meg. Ami biztos: az Úr megítélte a hozzáállásomat, és helytelenítette a motivációmat. Ezt kellett rendeznem Ővele, és itt a blogon is.:)

    Nem vagy vak, Eszter, csak egy oldalon állunk, így nehéz beleképzelnünk magunkat a másik oldal lelkébe. :)

    VálaszTörlés
  4. Nem tudom, sokan mondják, hogy nem szabad ezeket az elveinket nagyon hangoztatni, nehogy megbntsunk másokat, engem nem a harag vagy rossz szándék vezérel, szóval nem tudom, hogy kinek van igaza, mit szabad és mit nem, bár az Úr szólt hozzád... Nekem mindenesetre óriási segitség volt, amikor egy blogban azt olvastam, hogy "ha keresztyén vagy, akkor az egyetlen út az otthonoktatás", és ha az iró attól félt volna, hogy megbánt valakit, akkor lehet, hogy nem is OO-znék. Én nem szoktam olyan blogot olvasni, amivel nem értek egyet, és elég minimálisra csökkent a baráti köröm, mert nem én, hanem a másik tábor az elitélő, vagyis inkább"milyen jó, hogy te ilyen türelmes vagy, hogy tudsz oo-zni, és milyen jó neked, hogy megengedhetitek ezt magatoknak", ez olyan, mint mikor azt mondták, milyen jó, hogy van tejem és tudok szoptatni, holott rengeteg munkám állt mögötte. Most úgy érzem néha, hogy a lányom és a tanitása a keresztem :) mert néha nagyon erőt próbáló. És látom az elvesztegetett életeket az iskolában, oviban, és sajnálom, hogy nem tud a lányom értelmes gyerekekkel játszani az ismerősi körből mert mindenki egész nap suliban van, és még éjfélkor is !!! tanulnak másnapra, mert annyi a tanulnivaló, de mégsem lesznek életrevalók és bölcsek, és nem tudják milyen pályát válasszanak, elszúrják az életüket. Most sokan dobálhatják a követ, de én most a körülettem élők 90 százalékáról beszélek.

    VálaszTörlés
  5. Akkor megszólalhatok, mint a másik oldal? :-)
    Igen, radikálisak voltak az írásaid, és igen, ha valaki érzékeny, akkor akár bántó is lehet, de nekem nem elsősorban ez tűnt fel, hanem inkább egyfajta elvakultság. Mert nyilván szükség van rá, hogy az ember teljes vehemenciával képviseljen nem népszerű és nem megszokott, de JÓ megoldásokat, csak érdemes közben megengedőnek lenni másokkal. Néhány helyen úgy éreztem, hogy te a magad igazát úgy véded, hogy a mások tőletek eltérő helyzetét rosszabbnak állítod be, mint amilyenek valójában - és ezt ráadásul általánosítva.
    De ez érthető is, hosszas lenne itt leírni, mi minden miatt, de tökéletesen értem (én is védtem anno ugyanilyen harciasan kendőben hordozást, hosszas igény szerinti szoptatást stb.)
    De, Eszter, nem ez a legnagyobb veszélye a kizárólagos látásmódnak. Hanem az, hogy amit te oly megejtő energiával képviselsz, azt olyanok is vonzónak találhatják a belőled sugárzó meggyőződés miatt, akiknek az nem való. Magyarán: olyanokat is rábeszélhetsz, akik érzik a jót a szavaidban, de akik hosszú távon nem tudják vállalni, hogy az otthonoktatás nem egyszeri döntés, hanem életforma. És ez veszélyes, mert nem mindenki rendelkezik ilyen figyelemreméltó önreflexióval, mint te. Ezért gondolom, hogy érdemes lenne arról is szólni, hogy mik a nehézségei ennek a választásnak, és milyen képességek kellenek hozzá.
    Köszönöm az őszinte posztodat, nagyon jól esett! :-)

    VálaszTörlés
  6. Eszter, én értem miről írsz... Nem tudtam kommentelni az előzőeknél, mert nagyon erősnek éreztem egy-két kijelentést és igazságtalannak. Én is nagyon határozottan tudom képviselni a meggyőződésemet, de tudom, hogy ezzel megbánthatok másokat. először is azért, mert nem mindenki tud olyan gyorsan eljutni az igazság megismerésére - sokunknak hosszú évekbe telik, másodszor meg azért mert saját életemben azt tapasztalom, hogy Isten nem mindenkit vezet egyformán(hiszen más-és más élethelyzetekben kell helytállnunk) és nem mindenkitől várja el ugyan azt.
    Amiben egyet értek minden tekintetben, az a hit kérdése, vagyis ha igent mondunk Istennek, azzal hátat is fordítottunk az ördögnek. És hogy Istenhez csak Jézus Krisztuson keresztül vezet az út (és az üdvösséghez).
    Szóval örülök, hogy határozott vagy abban, amit csinálsz és tudod mit miért pont úgy teszel, ahogy. És csak bátorítalak, hogy ne arra figyelj ki hogy reagál a döntéseidre, hanem arra a halk és szelíd hangra a szívedben. Én is erre törekszem.

    VálaszTörlés
  7. Kedves Mindenki!

    Rohanva engedélyeztem azt a néhány kommentet, ami ma érkezett. Estefelé tudok ide visszanézni, és mindenkire fogok reagálni, de most rohannom kell. Bocs.:)

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jól esett ezt a posztot olvasnom. Tudom, hogy nehéz lehet neked folyton az árral szemben haladni mindenben, és nyilván nem azért köteleződtél el egy irányban, mert nincsenek érveid. De a szeretet és az elfogadás valszeg több embert ideláncol az oldaladra és elgondolkoztat, mint a másik fajta viselkedés, pl. engem is.
    Számomra amúgy az a legérdekesebb, hogy te tényleg úgy éled meg, hogy a gyereknevelésben két tábor van, szerintem sok-sok verzió van, és szerencsére sok-sok a gyerekét nagyon szerető szülő, akik persze nem mindenben egyformán olvasottak és nem mindent csinálnak egyformán, megvan ez a Sting szám: The Russians love their children too :-)

    VálaszTörlés