Isten hozott a fedélzeten!


Nagyon örülök, hogy idetaláltál. Szeretettel ajánlom ezt az oldalt:
olvass, írd meg a véleményedet, mazsolázz kedvedre az itt olvasható tartalmakból.

Ha személyes kérdésed van, akkor küldj egy e-mail-t:
címemet az oldalsávban megtalálod.

Hasznos időtöltést és Isten áldását Neked:

Eszti :)

________________________________________________________



2020. november 9., hétfő

Kecskék, bárányok, félelmek



Érdekes emberi tapasztalat, hogy ha valaki nagyon sokáig él javarészt saját maga társaságaként, anélkül, hogy mások visszajelzéseit meg tudná hallgatni, akkor elkezdi magát a közösséggel kevésbé kompatibilisnek érezni. Mi anno azért jöttünk ki a helyi lelki közösségből, amelyhez addig tartoztunk, mert úgy éreztük, Isten megengedi, hogy eltávolodjunk attól a miliőtől, mely minket lelkileg minimálisan épített, de annál inkább megterhelt, és amit úgy éreztünk, hogy szándékaink ellenére mi sem tudunk építeni, mert az életünk inkább botránykő volt mások szemében.

Évekkel ezelőtt voltunk utoljára gyülekezetben és a Biblia alapján ma is úgy látom, hogy, bár jó dolog az igazi lelki közösség, Isten mégsem akar minket mindenáron bármilyen csoporthoz csatlakozva látni. Az Úr minden hívőt felkent Szentlélekkel, Aki tanítja és vezeti őt, így egyikünknek sincs szüksége arra, hogy egy gyülekezet pátyolgassa. Persze, ha valaki megteheti és a környezetében van olyan gyülekezet, ahol a tiszta Ige szól és valóban Jézus Krisztus neve magasztaltatik fel a testvérek életvitelében, akkor menjen el, az egy jó hely. De nem kell mindenáron gyülekezeti közösség után menni.

Nem minden közösség alkalmas arra, hogy abban egy hívő ember növekedni tudjon. Egyes helyek fojtogató lelki közege vagy felszínes közönye helyett jobb inkább a magány - ami persze csak ritkán jelent lelki emberek társaságától való tényleges és tartós megfosztottságot. De, még ha azt is jelenti: jobb az, mint olyan csoportba próbálni beilleszkedni, ahova az ember nem való. Nem mindegy ugyanis, hogy adott közösség kinek/minek a közössége.

Egy bárány egy kecskenyájban nem érezheti otthonosan magát - nem az övéi vannak ott. Egy kecske is feszeng egy birkanyájban, mert ott nem az ő természetéhez illeszkedően viselkednek. Sem a bárány, sem a kecske nem akar a természetével ellentétes viselkedésre bátorítva lenni, és az az igazság, hogy a bárányból nem lehet kecske, kecskéből sem lehet bárány - hacsak újjá nem születik.

Ma sok gyülekezetben akarnak kecskéből bárányt nevelni azzal, hogy viselkedési kódexet oktatnak nekik: "a hívő ember szeret és megbocsát!", "csak mondd el ezt az imát és üdvözöllek Isten országában!" Befogadják őket a bárányok közé, az ő természetükhöz formálják a közösség alkalmait. Bátorítják őket, hogy higgyék el magukról, hogy ők már bárányok, pedig nem azok. Reménytelen küzdelemre vannak így kárhoztatva szegény kecskék azzal, hogy megfosztják őket az igazságtól: hogy kecskéből sosem lesz bárány, akármennyi erőfeszítést tesz is bele. Ahhoz újjá kell születni.

Ma mindenfelé látni e káros hozzáállás nem kívánatos következményeit. A kecskék egyre többen, a bárányok egyre kevesebben vannak jelen az alkalmakon. A kecskéket botránkoztatja a bárányok "más" természete, a bárányokat meg elidegenítik, elüldözik a felszínes kecskelétről szóló "csakérezdjólmagad" közösségi programok. Ebben a helyzetben általános jelenség az identitászavaros, önmagát folyamatosan megvető kecske és bárány, aki azt hiszi, vele van a baj, mert nem érzi magát annak, aminek hiszi magát: a kecske báránynak, a bárány kecskének. És, akármennyire is próbálnak megfelelni annak az elvárásnak, amit magukról elhittek, úgy tűnik, valahogy sosem áll össze a kép a fejükben, nem értik, miről is kellene szóljon  az életüknek a nyájjal, a Pásztorral.

Nem értik, mivel félreértik saját természetüket: lelki közegük fényében ítélik meg magukat, ahelyett, hogy az Ige "természetrajzát" hívnák segítségül annak a meghatározásához, hogy ők kicsodák. Ha tudnák, kicsodák, megértenék miért éreznek úgy, ahogy. Hogyan is tudná magát egy bárány jól érezni azon a helyen, ahol elvárják tőle, hogy asszimilálódjon a kecskékkel és kecskedolgokat csináljon? Ha ez ellen felszólal, mindig ő lesz az ünneprontó, aki megöli a hangulatot, akinek semmi sem jó. Meg kell, hogy értse a kecskéket. Hogyan is tudna egy kecske úgy viselkedni és azt fontosnak érezni, mint, amit egy bárány fontosnak érez, ha természet szerint kecske?! Ez nem elvárható tőle. Neki az evangéliumot kell hallania, azt, hogy le kell tennie a kezéből a fegyvert és kapitulálni Isten előtt - feladni kecske mivoltát és engedni magát báránnyá változtatni.

Az az igazság, hogy nem szeretnénk olyan közösségbe járni, ahol bárány viselkedési kódexet oktatnak kecskéknek. Ezt persze sosem nyíltan teszik, de látszik a hozzáállás a gyülekezet mindennapjaiban. Én nem szeretném, hogy a világot próbálják átformálni a hívő ember képére (leszállítva Isten mércéjét olyan szintre, hogy emberi erőfeszítéssel teljesíthető legyen) ahelyett, hogy a bűnökből való igazi szabadulást és a kegyelemből való valódi üdvösséget (kecskéből való báránnyá válás egyetlen lehetséges útját) prédikálnák és élnék. Nem elég, ha csak prédikálják, élniük is kell.

Gondolom létezik olyan közösség, amire jellemző, amiket szeretnék látni egy ilyen csoportban. Azonban, ott az egyes számú félelmem: mi van, ha a mi családunk alapjáraton nem kompatibilis egy gyülekezettel? Az elmúlt évek során egyre jobban tanulunk másokat tisztelve kiállni saját magunkért és nem félni kimondani, amit helyesnek érzünk, még ha pontosan tudjuk is, hogy lesznek akiknek nem fog tetszeni. Jó néhány mélyebb családi barátságunk megszakadt jó szándékú hívő emberekkel, mivel vannak dolgok, hozzáállások, amelyek hiánya nekünk már nem fér bele egy barátságba (őszinteség, őszinte érdeklődés, bizalom, jó szándék, egymás jóra bátorítása).

Valahogy ugyanezekkel a tulajdonságokkal szeretnék találkozni egy lelki közösségben is és a félelmem alapja, hogy lehet, ott sem fogom megtalálni. Mondjuk, akkor mi van? Semmi. De nem fogjuk megtudni, hogy tényleg úgy van-e, ha ki nem próbáljuk. Azt hiszem, ki kell próbálni. Majd. Ha újra otthon leszünk. Bátorság, Eszti, hehe. :)



8 megjegyzés:

  1. Kedves Eszter, távolról figyelem az életeteket, megnyilvánulásaidat, és azt látom, szép családotok van,mindent megtesztek azért, hogy a gyermekeiteknek a legjobbat adjátok, és első helyen talán nem az anyagiak vannak. Ezért is bátorkodom néhány megjegyzést fűzni a szavaidhoz, amelyekkel a keresztényi életre hivatkozol, de mondandódban nem találok bibliai alapot. Gondolom, nem veszed rossz néven, ha néhány isteni alapelvre hivatkozok, amelyeket egyébként szerintem te is ismersz, és azért érzel folyamatosan kényszert az önigazolásra, mert valahol te is tudod, hogy Isten viszonylatában hagy némi kívánnivalót az életmódotok. Kérlek, ne kötekedést érezz részemről, inkább őszinte segítő szándékot.
    A Példabeszédek 18:1-gyel kezdeném, miszerint "A különc a maga kívánságai után jár..." Miközben a Szentírás a keresztényt egy testrésznek láttatja a keresztény gyülekezetben mint testben, ahol az egyén feladata a többi testtaggal együttműködni (Róma 12,1Kor.12,Ef.5). Természetesen nem mindegy, hogy egy gyülekezet valóban élvezi-e Isten áldását,vagy igazából csak állítása szerint keresztény (2Tim.3:5). Felmerülhet jogosan az is, hogy napjainkban egyáltalán létezik-e Istennek elfogadható gyülekezet,hiszen ugye Jézus és az apostolok beszéltek a napjaik után bekövetkező hitehagyásról. Ugyanakkor a Szentírás próféciája szerint az utolsó napokban, más szavakkal a vég idején istenfélő emberek fokozottan, egységesen törekszenek Atyjuk akaratát tenni (Dániel 12, És. 2:2-4, Máté 24:14).És hogy manapság az ún. vég idején élünk-e, botorság lenne megkérdőjelezni egy magát kereszténynek valló részéről, ma, amikor nemcsak nyilvánvalóan teljesednek a végidőre vonatkozó próféciák (Máté 24,Márk 13, Luk. 21,Jel.11:18,hogy csak a fontosabbakat említsem), de még normálisabb gondolkodású világi emberek, tudósok, társadalomkutatók is látják, hogy a világ egyre rohamosabban halad a teljes összeomlás felé. És ebben az időben Jézus szavai szerint kivételes éberségre van szükség, együttérzésre a nálunk rosszabb helyzetben levőkkel, arra, hogy segítsünk azoknak, akik "éhezik és szomjazzák az igazságot", és semmiképp sincs ideje és helye a különcködésnek, egyéni út járásának, azzal hivalkodni, amit más nem engedhet meg magának.
    Kedves Eszter, hirtelenjében ennyit mondanék neked,bízva abban, hogy nem veszed kioktatásnak szavaimat, amelyek egyébként nem is enyéim. :)
    Mindenkinek saját felelőssége megtalálni Isten gyülekezetét, főképp, hogy "a bölcsesség az utcán kiált". Nincs ráoktrojálás senkire, SIESSETEK, mert gyorsan fogy az idő (Jel. 12:9-12)!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves névtelen, köszönöm, hogy írtál. Szeretnék érdemben reagálni a gondolataidra. Ezt úgy teszem, hogy szó szerint idézem, amit írtál és arra válaszolok, majd idézek még egyet, és így tovább. Remélem, ilyen módon követhető lesz, hogy mire válaszoltam.

      Törlés
    2. "a keresztényi életre hivatkozol, de mondandódban nem találok bibliai alapot."

      A keresztény élet, ha valódi, akkor eleve bibliai alapokon nyugszik, azon nem nagyon van mit magyarázni. A posztban azért nem hivatkoztam konkrét igékre, mert itt azt túl szájbarágósnak éreztem. Blogot írok, nem szakdolgozatot, így alapvetően nincs bennem késztetés Igével "levédeni" minden szavamat, bár írás közben a mélyebb értelmű mondatoknál magamban végig szoktam gondolni, hogy mely igerész vonatkozik arra, amiről épp írok. Aki olvas, rendszerint tudja, hogy bibliaolvasó és istentisztelő ember írja a posztokat. Úgy gondolom, hogy minden olvasó meg tudja vizsgálni a Biblia alapján, hogy igazak-e azok a gondolatok, melyeket leírtam. Ha egy konkrét mondattal, kijelentéssel kapcsolatba valami probléma felmerül, mert nem áll meg az Ige alapján, akkor erre fel lehet hívni a figyelmemet, szívesen veszem. Pontosítani fogom a posztom vagy kijavítom, amit írtam, ha ennek szükségességéről előbbi módon (vagy máshogy) meggyőznek. Itt most nem látom, hogy melyik gondolatra kellett volna igeverset írni, és azt sem látom, hogy a poszt melyik részében nem találsz bibliai alapot. Konkrét kijelentésemről gondolod, hogy nélkülözi az igei alapot? Ha igen, melyikről?


      "Azért érzel folyamatosan kényszert az önigazolásra, mert valahol te is tudod, hogy Isten viszonylatában hagy némi kívánnivalót az életmódotok."

      Ha van egy gondolatod, az már kényszer? Ha az eltér a többiekétől és meg tudom védeni, már önigazolás? Istennek problémája van az életmódunkkal? Egyiket sem gondolom, és mivel így indítottad a hozzászólásodat, engedd meg, hogy megjegyezzen: ez most meglehetősen mellément...


      "Kérlek, ne kötekedést érezz részemről, inkább őszinte segítő szándékot."

      Köszönöm, érzem, hogy nem támadni akarsz, méltányolom a párbeszéd szándékát. Remélem te is nyitott vagy a választ meghallani.


      "A Példabeszédek 18:1-gyel kezdeném, miszerint "A különc a maga kívánságai után jár..."

      Igaz, viszont kérdés, hogy kit nevez a Biblia különcnek. A társadalom szemében mi nyilván különc család vagyunk, mivel más az értékrendünk - azonban nem a társadalom véleménye a mérőzsinór a számunkra. Így inkább az a kérdés, hogy vajon Isten szemében különcök vagyunk-e. Szerintem nem. Ugyanazt tesszük, mint a bibliai korok keresztényei: minden dologban, ami a szemünk elé kerül, keressük Isten akaratát az életünkre nézve, és, ha valamiben megtaláljuk, akkor arra ráállunk. Így születtek a gyerekeink, így kezdtük el otthontanítani őket, így döntöttük el, hogy nem ünnepeljük a karácsonyt és így engedtük el a gyüli-dolgot is (meg még egy csomó egyebet is).
      Sajnos ma rengeteg keresztény nem keresi Isten akaratát, vagy ha keresi is, akkor, mikor megtalálja, nem tud arra ráállni. Emiatt úgy hat, mintha mi mennénk rossz felé. Nem megyünk rossz felé, csak nem arra megyünk, amerre sok másik ember megy. De Isten szemében ez meg nem engem tesz különccé, hanem őket.


      "Miközben a Szentírás a keresztényt egy testrésznek láttatja a keresztény gyülekezetben mint testben, ahol az egyén feladata a többi testtaggal együttműködni (Róma 12,1Kor.12,Ef.5)."

      Igen, ez teljesen igaz. De pontosan kik a test tagjai? Csak egy adott címkéjű helyi gyülekezet tagjai? Akkor a helyi másik gyülekezettel ezek szerint nem kell együttműködni. Ha velük is együtt kell, akkor nem szorítkozik ez az ige egy adott felekezetre. Tehát bárkivel együtt lehet működni, aki hívő ember és együtt tudunk működni Isten országa építésében. Mi keressük a lehetőségét annak, hogy helyben együttműködhessünk hívő emberekkel.

      Törlés
    3. "Hogy manapság az ún. vég idején élünk-e, botorság lenne megkérdőjelezni egy magát kereszténynek valló részéről, ma, amikor nemcsak nyilvánvalóan teljesednek a végidőre vonatkozó próféciák (Máté 24,Márk 13, Luk. 21,Jel.11:18,hogy csak a fontosabbakat említsem), de még normálisabb gondolkodású világi emberek, tudósok, társadalomkutatók is látják, hogy a világ egyre rohamosabban halad a teljes összeomlás felé."

      A világi emberek és tudósok mindig riadót fújnak, amikor valami olyan történik, ami apokaliptikus világvége-esemény részeként is magyarázható (általában lehet mással is magyarázni, de a tömegek riogatása bizonyos embereknek érdeke, mivel így könnyebben manipulálnak másokat). De a bibliai világvégének nagyjából semmi köze az ilyesmikhez. A világ nem fogja tudni, hogy itt a világvége, mivel az egész társadalom számára a béke ideje lesz. A világ apokalipszissel ijesztgető vonatára nem szabad felülni szerintem, mert félrevezeti a hívő embert a világvégével kapcsolatban.

      A világ nyilvánvalóan közeledik a vége felé, hiszen az idő folyamatosan előrefelé halad. Bibliai szempontból is lehet tudni, hogy a végidők korszakában vagyunk, ezt is megadom. Azonban arról senkinek sincs fogalma, hogy ez a korszak milyen hosszú lesz, így nincs értelme úgy beszélni, mintha már holnap bekövetkezne. Már az első keresztények is a végidőkben érezték magukat, pedig az több, mint 2000 éve volt. És azóta nem kevesen próbálták a világ eseményeiből prognosztizálni, hogy mikor jön el tényleg a vég - akik mind tévedtek az időpontokat illetően. A ma létező nagyobb szekták is úgy indultak, hogy arra figyeltek, ami a szem előtt van és megtévesztették az övéiket és összezavartak sokakat. Én nem akarok ilyet tenni. Az Ige szerint nem azzal kell foglalkoznunk, hogy merre megy a világ, vagy hogy mikor lesz vége. Az egyes ember személyes élettörténetére nincs jelentős hatással, hogy mikor jön vissza az Úr (csak az a tény, hogy visszajön). Nekünk úgy kell élni, hogy bármikor Elé tudjunk állni, akár úgy, hogy meghalunk, akár úgy, hogy eljön - vagyis korszakoktól függetlenül kell hűségesnek lenni és végezni a munkát, amit Ő szabott ránk.


      "Ebben az időben Jézus szavai szerint kivételes éberségre van szükség, (...) semmiképp sincs ideje és helye a különcködésnek, egyéni út járásának, azzal hivalkodni, amit más nem engedhet meg magának."

      Mindenki egyéni úton jár Jézussal! Az én utam nem a te utad, a te utad meg nem az enyém. Honnan tudod, hogy az én életemben minek van itt az ideje? Miből gondolod, hogy Istennek nem tetszik, ahogyan élek? Kizárólag az Úr akaratát kell tenni, azt, amit az Ige alapján állva és Jézussal járva megerősít a hívő emberben a Szentlélek. Én eszerint igyekszem élni és egyáltalán nem foglalkoztat, hogy beálljak a sorba (mert már másik sorban állok, Jézus mögött). Ha valami konkrét aggály merül föl az életemmel kapcsolatba, akkor egyértelmű érvekre és nyilvánvaló igékre van szükség - nem olyanfajta személyeskedésre, hogy valaki egész életvitelét különcnek bélyegzed és ezzel próbálod motiválni, hogy álljon be a sorba. Lehetünk egymás életében a SzentLélek hangjának megerősítői, de az nem helyettesíti a saját életünkben a SzentLelket magát!

      Törlés
    4. Kedves Eszter, mindösszesen egyetlen gondolatodra reagálnék, egyébként Isten szava nem vita tárgya, hiszen "boldogok a szelídek", és a bölcsesség az alázatosaknál van, valamint "senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya nem vonzza".
      Azt írod:
      "Az egyes ember személyes élettörténetére nincs jelentős hatással, hogy mikor jön vissza az Úr (csak az a tény, hogy visszajön)."
      Mire Jézus:
      "Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: este, éjfélkor, kakasszóra vagy reggel.
      Amikor hirtelen megérkezik, nehogy alva találjon titeket!
      Amit azért nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!" (Márk 13:35-37)
      Ugye, Noé napjaiban sem vettek észre semmit...
      És nem "korszakoktól függetlenül kell végezni a munkát, amit ránk bízott", hanem bizony korszakoktól függhet, hogy éppen milyen munkával bíz meg Isten.
      Remélem, nem ringatja egyikünk sem álomba magát, hanem keresi Istent izzó odaadással.
      Ó, mennyi gyönyörű gondolatról lehetne még beszélgetni!

      Törlés
    5. Engedd meg, hogy még néhány dologra én is reagáljak. Úgy gondolom, hogy Jézus szavaival azonos irányba mutat, amit írtam. Hiszen a "vigyázás" éppen arról szól, hogy az ember nem alszik el, vagyis nem hagyja elfordítani a figyelmét (és a szívét) Istentől: nem hagyja a szeretetét kihűlni. Ezt könnyebb tenni, ha nem merül bele e világ eseményeibe, ha nincs túlzottan lefoglalva azzal, milyen korszak van, mi felé megy a történelem, vagy akár, hogy mikor fog eljönni Jézus - mivel ezek lelki szempontból másod-, vagy sokadlagos dolgok.

      Írtad, hogy Noé napjaiban nem vettek észre semmit. Pontosítanék: Noé napjaiban csak azok nem voltak képben azzal, hogy mi történik a világukban, akik nem voltak lelki közösségben az Úrral, akik nem voltak az Ő barátai. Az igazak (=Noé) pontosan tudták, hogy mit tervez Isten, mivel adott időben Ő szólt hozzájuk. Ma is számíthatunk arra, hogy Isten szólni fog hozzánk és tudni fogjuk, hogy mikor mit kell tennünk (mivel eddig is Ő vezette az életünket). Egyelőre nem érzem, hogy Isten arra vezetne minket, hogy változtassuk meg az életvitelünket - amit egyébként évek alatt az Ő vezetésére alakítottunk olyanná, amilyen ma. De, ha valamikor mégis erre indít minket, szeretnénk engedelmeskedni Neki. És tudom, hogy szerinted változtatni kellene bizonyos dolgokon, mivel Istennek nem tetszik, ahogyan élünk, azonban nem fejtetted ki, hogy konkrétan milyen dolgokra gondolsz, így ezt most nem veszem figyelembe.

      Írtad, hogy bizony korszakoktól függhet, hogy milyen munkával bíz meg Isten és ebben részben igazad van. Korszakoktól függhet, hogy milyen munkát bíz ránk az Úr - de ez meg az Ő hatásköre, nem a miénk. Nekünk az a dolgunk, hogy, ahogy írtam is, korszakoktól függetlenül arra menjünk, amerre vezet minket.

      Törlés
  2. Kedves Eszter!
    Annak a "Névtelen"-nek, aki távolról figyeli az Önök életét és az Önök megnyilvánulásait nyilvánvalóan vannak kétségei Önök felé, de ugyaz bizony ez a személy honnan is tudhatná BIZTOSAN, hogy "Isten viszonylatában hagy némi kívánnivalót az életmódotok..." ?
    Ugyan kérem...!
    Ilyen felelőtlenül ne hivatkozzunk már össze-vissza a Feljebbvalóra, Ővéle takarózva személyes ítéleteknél...!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Sokszáz!
      Nem biztos, hogy Névtelen felelőtlenül Istenre hivatkozva fogalmaz meg személyes (elő)ítéletet. Elképzelhető, hogy az ő lelki szűrőjén valahogyan fennakadt, amit a családunk csinál - bár nem tudom, konkrétan mire kellene itt gondolnom. Az azonban tény, hogy nem fogalmazta meg egyértelműen, hogy mire céloz.

      Törlés