Isten hozott a fedélzeten!


Nagyon örülök, hogy idetaláltál. Szeretettel ajánlom ezt az oldalt:
olvass, írd meg a véleményedet, mazsolázz kedvedre az itt olvasható tartalmakból.

Ha személyes kérdésed van, akkor küldj egy e-mail-t:
címemet az oldalsávban megtalálod.

Hasznos időtöltést és Isten áldását Neked:

Eszti :)

________________________________________________________



2013. szeptember 8., vasárnap

Szombattartás vagy vasárnapszentelés?


Igazság szerint a vasárnapra nem úgy tekintek, mint egy olyan napra, amikor muszáj a munkától tartózkodva pihenni. Aki ugyanis a munkaszünetet igei rendelésnek veszi, annak azt is meg kell fontolnia, hogy az bizonyosan szombatra vonatkozik, nem vasárnapra. Erre tehát nem helytálló hivatkozni, ha a vasárnapot tartjuk meg.

Azonban én azt is hiszem, hogy az Úr a szombattartást az izraelitáknak rendelte el és nekik a mai napig ezt törvény szerint meg kell tartaniuk. Ránk, újszövetségi hívőkre viszont nincsen ez vonatkoztatva, hiszen az Apostolok cselekedeteiben az első pogány-keresztények megtérésekor nem volt ez külön kiemelve.

Természetesen, önként alárendelhetjük magunkat bizonyos törvények megtartásának. Úgy gondolom azonban, hogy ebben az esetben az a mérvadó, hogy az is hasznos, ha megtartom, az sem káros, ha nem tartom meg, de legyek a magam értelme felől meggyőződve és ne legyek ebben dicsekvő.


Vasárnap megszentelése kilőve?

Nagyon hibrid dolognak gondolom, amikor keresztényként a vasárnapra hivatkozunk, mintha olyan lenne számunkra, mint a zsidóságnak a szombat. Ennek nincsen semmiféle igei alapja.

Amikor hívők között a vasárnap megszenteléséről van szó, leginkább a munkától való tartózkodás van kiemelve. Pedig az Igében nem csak ennyi mondandója van Istennek arról, miként is tudunk Neki tetsző módon ünnepelni. Nem csak egyetlen rendelés van ebben a témában. Ha tehát szorosan követni akarjuk az Igét, akkor pl. a kedvteléseinket sem végezhetjük ezen a napon (tv-ről, filmnézésről, szabadidős tevékenységről nem is szólva). Vasárnapozó keresztények körében azonban nem jellemző, hogy az Ige szombatra vonatkozó rendeléseit egy-az-egyben átvennék. Így viszont fura, hogy bár hivatkozunk arra, hogy az újszövetségi hívők számára az Úr szombatja a vasárnap, nem tartjuk meg úgy, mint ahogyan Isten népe az ószövetségben a szombatot.


Nem a vasárnap, hanem a szombat?

Úgy gondolom, hogy nincsen igei alapja a nem zsidó-keresztények szombattartásának sem. Írom ezt úgy, hogy évekkel ezelőtt mi is szabbatoltunk a családdal (péntek napnyugtától szombat napnyugtáig, gyertyagyújtással, zsidó imádsággal, fonott kaláccsal, ahogyan a messiáshívő zsidók ma is tartják). De aztán megítélt ebben az Úr, mert ez nekem inkább egy olyan törvény volt, amiben magam előtt kérkedtem a szentségemmel - nem olyan valami, ami mögé hosszú távon a családot szívesen szerveztem volna.

Ez csupán az én akkori lelkiállapotom volt, nyilván lehet máshogyan is ünnepelni, vagyis kérkedés nélkül. Azonban számomra továbbra is egy megoldhatatlannak látszó problematikája az egész szombat-dolognak, hogy nem látom azt az Igéből, hogy Isten azt parancsolná, hogy minden pogány-keresztény vegye fel a zsidó szokásokat. Hanem úgy látom, hogy a pogány-keresztényekre a vértől, a fúlva holt állattól és a paráznaságtól való tartózkodás vonatkozik.

Sem ünnepek, sem táplálkozás tekintetében nincsen olyan igei parancs, utasítás, amely alapján egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy Isten tőlünk ugyanazt várja el, mint az Izrael népétől.

Ez a szombattartásra is vonatkozik: nincsen igei alapunk feltételezni, hogy Isten akarata az minden hívő számára, hogy megszentelje a szombatot úgy, amint azt a zsidók is teszik: szombatnapi járófölddel, tűzgyújtási tilalommal, kikapcsolódó tevékenységektől való teljes tartózkodással.

Egy másik érv, hogy a szabbatolás kétségtelenül egy zsidó szertartás. Mi nem vagyunk zsidók, és ez olyan nagyon idegen a számunkra. Ha viszont nem teljesen a zsidó szokásokkal ünneplünk, akkor az már nem a Bibliában parancsolt szombattartás. Természetesen ez utóbbi érv csak egy kényelmi szempont, ami gyorsan megváltozna, ha az Ige a szombattartást elrendelte volna a pogány-keresztényeknek is.


Egy kevés személyes tapasztalat

Személyes tapasztalataim a szabbatolás közben arra vezettek, hogy mélyen elgondolkozzam az egész szokásról. Ha ugyanis családilag igazán komolyan gondoljuk ennek a napnak a megtartását, akkor ez távol fog tartani minket Krisztus testének többi tagjától, akik pedig vasárnap gyűlnek össze. Tehát, ha ideológiai alapon, igei meggyőződés alapján ünneplünk szombatot, akkor keresni kell egy olyan közösséget (vagy olyan testvéreket), akik hasonlóan gondolkoznak. Máskülönben igencsak hibrid ünneplésünk lesz, amelyben szabbatolunk a családdal, aztán meg vasárnapolunk a többi testvérünkkel (vagy elszakadunk a többi testvérünktől).

Akkor, amikor ezen elgondolkoztam, rájöttem, hogy el kell határozni magam, hogy szeretnék-e a szabbat miatt izolálódni Krisztus testétől. És arra jutottam, hogy nem szeretnék. Azért nem, mert ez nem elegendő ok: nincs elég erős igei alap mögötte, melyre egy mély meggyőződést építhetnék, amely arra sarkallna, hogy radikálisabb lépéseket is megtegyek. Arról van tehát szó, hogy tudom, Isten nem akar engem Krisztus testétől elszakadva látni a szabbat miatt.

Vannak azonban más dolgok, meggyőződések, amelyek miatt szégyenkezés nélkül felvállalom a Krisztus testén belüli izolálódást. Ilyen pl. a húsvéti nyuszizás, télapózás, karácsonyfa állítás, vasárnapi iskolába (gyermek bibliakörbe) járatás. Ezeket mi nem tesszük és nem vagyunk hajlandóak kompromisszumokra még a gyülekezeti békesség kedvéért sem. Mert hisszük, hogy szilárdan álló igékre és Istennek tetsző alapelvekre épített meggyőződés mindegyik. Így, amikor konfliktusba kerül az emberek és Isten akarata, akkor az a mérvadó, hogy nem embereknek, hanem az Úrnak kell megfelelni.

A szabbat megtartása azonban nem egy ilyen kérdés, mert nincs mögötte szilárd alap, amely alapján bárkitől, aki keresztény, el lehetne várni, hogy ő is hasonlóan vélekedjen. Természetesen, ha a gyülekezet arra a meglátásra jutna, hogy szombatoljunk, akkor gyanítom, hogy örömmel vennék részt ebben az újfajta szombatnapi közösségben - már csak azért is, mert az, hogy egy gyülekezet bátran szembemegy a régóta megszokott tradícióival, számomra azt mutatná, hogy ott az Úr Igéje igazán fontos. (Már amennyiben teljesen a zsidó előírások szerint ünnepelnék.) Amint írtam, máshogyan nem látnám értelmét, mert akkor megint csak nem Isten Igéje szerint járnánk el ebben a dologban. Úgy viszont értelmetlen lenne erre a rendelésre hivatkozni...:)


 

12 megjegyzés:

  1. Szia Eszti!

    Nagyon jó témát vetettél fel, szeretnék egy pár gondolattal reagálni rá.

    Nagyon egyet tudok érteni az alábbi bekezdéseddel:
    "Vannak azonban más dolgok, meggyőződések, amelyek miatt szégyenkezés nélkül felvállalom a Krisztus testén belüli izolálódást.
    Ilyen pl. a húsvéti nyuszizás, télapózás, karácsonyfa állítás, vasárnapi iskolába (gyermek bibliakörbe) járatás. Ezeket mi nem tesszük és nem vagyunk hajlandóak kompromisszumokra még a gyülekezeti békesség kedvéért sem. Mert hisszük, hogy szilárdan álló igékre és Istennek tetsző alapelvekre épített meggyőződés mindegyik. Így, amikor konfliktusba kerül az emberek és Isten akarata, akkor az a mérvadó, hogy nem embereknek, hanem az Úrnak kell megfelelni."
    A szombat ünneplésének keresztények ( azaz Bibliában hívő emberek) számára ugyanúgy megvannak a Bibliai alapjai, mint a fent említetteknek. Az egy más kérdés, hogy a zsidók nem úgy ünneplik a szombatot, ahogy Isten eredetileg rendelte. Amikor Jézus a földön járt, és "betöltötte" ezt a törvényt (is), az akkori zsidók azon megbotránkoztak. Nem azért tett sok jót szombaton, mert eltörölte a szombat parancsát, hanem épp ellenkezőleg, így töltötte be azt. Ő maga mondta, hogy nem azért jött, hogy eltörölje, hanem hogy betöltse a törvényt.
    A zsidók mindig arra helyezték a hangsúlyt, hogy mit NEM szabad szombaton tenni, Jézus pedig éppen ennek az ellenkezőjét tette. Isten azért tiltotta meg bizonyos dolgok cselekvését szombatnapra, hogy azzal lehetőséget adjon nekünk az imádságra, testvéri közösségre, gyógyításra, beteglátogatásra, stb...
    Furcsa nekem, hogy a szombat törvényét a zsidóknak adott törvénynek írod (és általában a keresztények így gondolják), hiszen a Bibliának a legelején már azt olvassuk, hogy Isten 6 napon át teremtett és a 7. napon pedig megpihent a munkájától. "És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten." 1. Mózes 2,3
    Ha hiszünk Isten teremtő hatalmában, fölmerül a kérdés, miért nem egy pillanat alatt teremtette meg földünket. És miért nyugodott meg a hetedik napon, talán elfáradt? Szerintem azért, mert ezzel példát adott nekünk arra vonatkozóan, hogy az embert úgy alkotta meg, hogy 6 napi munka után 1 napot pihenjen és teljesen Istenre szánjon.(Próbálták a hetet már 10 naposra megváltoztatni a Francia Forradalom idején de az emberek nem bírták.) Egyébiránt zsidóságról ekkor még nem beszélhetünk, Ábrahám (aki mint tudjuk a zsidó nép atyja volt) is még bő kétezer év múlva született.
    Amikor Isten a Sínai-hegyen a törvényt írásban adta a zsidóknak, akkor a szombat parancsa nem új parancsolat volt nekik, mint ahogy pl. a Ne ölj!, vagy Ne paráználkodj! sem volt az.
    A szombatünneplés évszázadok alatt teljesen eltorzult a zsidók körében. Jézus azért helyezkedett ebben a kérdésben sokszor szembe velük, mert ezt az eltorzulást akarta megreformálni. Azt is mondta, hogy "Imádkozzatok, hogy a ti futástok (menekülésetek) ne télen és ne szombatnapon legyen." Ha Jézus a szombat parancsát eltörölte volna, miért kérte volna ezt tőlük. Egyébként az első keresztények is szombatot ünnepeltek a 300-as évekig.
    Ézsaiás könyvéből pedig azt is tudjuk, hogy a mennyben is szombatot fogunk ünnepelni :
    "Mert mint az új egek és az új föld, a melyeket én teremtek, megállnak én előttem, szól az Úr, azonképen megáll a ti magvatok és nevetek;
    És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr." Ézsaiás 66:22-23
    Köszönöm, hogy elolvastad a hosszú válaszomat. Lehet, hogy ez sokakban megütközést kelt, de én ezekre jutottam el a Bibliából.
    Bea

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bea, köszönöm, hogy írtál és együtt gondolkozhatunk.

      Jézus betöltötte a törvényt, ez igaz. De a törvény nem nekünk, hanem a zsidóknak adatott, azért, hogy ők, mint kiválasztottak azon keresztül felismerhessék a Messiást, amikor eljön. Sajnos, akkor még mint nép, nem ismerték fel, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a törvényt ők kapták.

      Az újszövetségben Pál apostol úgy hivatkozik a pogány-keresztényekre, vagyis ránk, mint törvényen kívüliekre, körülmetéletlenekre. A zsidók a törvény alattiak, mi pedig a törvényen kívüliek - ebből is látható, hogy a törvényt nem mi kaptuk, hanem Isten 'első' népe. Az első szövetség, a 'régi' vagyis ószövetség nem velünk, hanem a zsidók és Isten között köttetett és a törvény megtartásáról szólt. Ők az elsőszülöttek, Isten első népe. Az újszövetség óta mi is Isten népe vagyunk a zsidósággal együtt, mint két testvér. Ezt a viszonyt nagyon tisztán leírja a Római levél 11.része. És bár a kegyelem tekintetében nincs különbség a két testvér között, a törvényhez azonban más a viszonyunk az Ige alapján.

      A szombattal kapcsolatban nemrégen beszéltem egy messiáshívő zsidó asszonnyal és ő azt mondta, hogy Jézus szombatnapon végzett cselekedeteiből egyértelmű a zsidóság számára, hogy eltörölte a szombatot, mert azok a cselekedetek valóban megrontották a szombatot. A zsidóságnak a szombat volt az Úrral közösségben töltött napjuk, de nekünk nem kell egyetlen napra várni, hiszen mindennap közösségünk lehet az Úrral!

      Az első pünkösd óta nem kell tapintható hegyhez vagy kőből épült templomhoz sem járulni szellemi közösség megtapasztalásához, hiszen mi magunk vagyunk a templom, amelyben a Szentlélek lakozást vett, ha valóban megismertük Őt! A zsidóságnak csak szombatnapon volt lehetősége hozzájutnia Isten Igéjéhez, mi viszont hozzájuthatunk mindennap. Zsidó ismerősöm azt is elmondta, hogy a keresztények maguk a templom, és az Úrral lehet minden napunk ünnep. A jó cselekedetekre sincsen egyetlen kijelölt nap a héten, hiszen bármely napot felhasználhatunk, és fel is kell használnunk, hiszen az Úr elkészíti az alkalmakat, amikor ezt tehetjük - szombattól függetlenül.

      Törlés
    2. A teremtési rend mintája egy másik dolog, ebből a szempontból valóban vannak igei irányelvek, de ez nem törvény. Isten a hetedik napon való megpihenésével a pihenésre, a munkától való tartózkodásra adott mintát és ezt a mintát átvehetjük. De amikor törvény, rendelés lett ez, az már a zsidóságra vonatkozott. Ezért is írja az újszövetségben Pál apostol, hogy aki ügyel a napokra, az Úrért ügyel, de van, akinek meg mindennap egyforma. És egyik sem bűn, egyik sem probléma, egyik sem 'jobb' választás szellemileg, mint a másik! Ebből én azt értem, hogy az Úr előtt szabadságunk van abban, hogy megtartjuk-e a szombatot és a zsidó ünnepeket a zsidósághoz kapcsolódva (hiszen testvéreink ők az Úrban), vagy nem tartjuk meg, azért, mert minden napot egyformán különlegesnek tartunk, hiszen mindegyikben Istennel közösségben élhetünk.

      Jézus nem pogány, hanem zsidó embereknek mondta azt, hogy imádkozzanak, hogy futásuk ne szombatnapon legyen. Ez az ige nem jelzi a számunkra, hogy nekünk, pogány-keresztényeknek miként kell viszonyulni a szombattartás kérdéséhez. A Máté 24-ben ugyanakkor azt is mondja Jézus, hogy látnunk kell a pusztító utálatosságot a szent helyen, ez Jeruzsálemre vonatkozik és a templomra. Más olyan felszólítások is találhatók abban a részben, amelyek arra engednek következtetni, hogy itt zsidó embereknek szóló figyelmeztetésről van szó és nem pogány-keresztényeknek.

      Az első keresztények szombatünnepléséről nem hallottam, de végül is logikus, hiszen ez szorosan kapcsolódik a zsidósághoz. Ők ugyanis kezdetben nem akartak izolálódni a zsidóságtól, hiszen egy a Megváltójuk. A pogány-keresztényeknek ráadásul el kellett szakadniuk a pogány ünnepektől, vagyis nem maradt semmi, amit ünnepelhettek volna. A zsidóság szokásrendszere pedig adott volt, hogy átvegyék, főleg, mivel Isten hitelesítette azt. Így megfelelő alternatívának tűnhetett ebbe bekapcsolódni. Ha ünnepekről, szokásokról van szó, akkor a pogány elemek (mint pl. a karácsony) ma sem alternatíva a keresztényeknek, a zsidó ünnepekből, szokásokból viszont ma is lehet meríteni, csak nem csináljunk belőle törvényt.

      Maga az Ige egyedül a szombatünneplést tartja alternatívának, amennyiben valaminek a megtartását, megszentelését mindenképpen fontosnak tartjuk. De igei alternatíva az is, hogy nem tartunk külön ünnepet, vagyis nem kapcsolódunk be a zsidósághoz. (Ha viszont bekapcsolódunk, akkor szerintem zsidó módon kell megtartani.)

      Törlés
    3. Én is szeretek együtt gondolkodni:-)

      Többször írtad, hogy a zsidóknak adatott a törvény. Akkor ezek szerint Jézus a mind a 10 parancsolatot eltörölte, logikusan. Tehát akkor nyugodtan ölhetünk, lophatunk stb? Vagy csak a szombat törvényét törölte el?

      Idézed fentebb Pált. Ő is azt mondja, hogy "Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad." Szerintem ez ugyanúgy igaz zsidóra és keresztényre is. A zsidóknak sem a betű szerinti törvényt kellett volna megtartani, Dávid is azt mondja, hogy a törvény az ő szívében van. Csak ez egy magasabb szintű lelkiség, amit az Isten nem követelhetett meg. Voltak tehát alapvető dolgok, amelyeket be kellett tartaniuk, de Isten célja nem az volt, hogy itt megrekedjen a dolog. Ilyen értelemben az Ószövetségben is élt az Újszövetség. Attól, hogy betartották a 10 parancsolatot, még nem biztos, hogy üdvözültek (lásd gazdag ifjú példája).

      Jézus valóban eltörölt törvényeket, de csak azokat, amelyek rá mutattak előre. A ceremoniális törvények (áldozat stb...) mind Jézusra mutattak előre, de miután Ő eljött a valóságban, ezeknek a betartása okafogyottá vált. Azt azonban sehol nem olvassuk, hogy a szombat ceremoniális törvény lett volna.

      Az első keresztények addig ünnepeltek szombatot, amíg Konstantin császár összeolvasztotta a kereszténységet a pogánysággal, akik a vasárnapot (a Nap születésnapját) ünnepelték. (Sonntag, Sunday)

      Szerintem is igazad van abban, hogy minden napot az Úrral való közösségben kell eltöltenünk, de mivel Isten megáldotta és megszentelte (vagyis a többi naptól elkülönítette)a szombatot, úgy érzem példát adott ezzel az emberiségnek, hogy mi is tegyünk így. Jézus is azt mondta, hogy a szombat lett az emberért (nem azt mondta, hogy a zsidókért), és nem az ember a szombatért.

      Bea

      Törlés
    4. Én is szeretek együtt gondolkodni:-)

      Azt írtad: "Többször írtad, hogy a zsidóknak adatott a törvény. Akkor ezek szerint Jézus a mind a 10 parancsolatot eltörölte, logikusan. Tehát akkor nyugodtan ölhetünk, lophatunk stb? Vagy csak a szombat törvényét törölte el?"

      Jézus betöltötte a törvényt, ebbe a tízparancsolat igéi is beletartoztak. Követőinek nem a törvény betűinek szigorú betartásával kell foglaltoskodniuk, hanem azzal, hogy szeressék a többi embert és ezt a szeretetet kifejezzék feléjük mindenkor, amikor a Szentlélek arra indítja őket. Nem lophatunk és ölhetünk tehát, de nem a tízparancsolat miatt, hanem a szeretet törvénye miatt, amely messzebbre megy, mint a tízparancsolat.


      Azt írtad: "Idézed fentebb Pált. Ő is azt mondja, hogy "Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad." Szerintem ez ugyanúgy igaz zsidóra és keresztényre is."

      Ezzel egyetértek. De Pál azt is mondja, hogy a törvény Krisztusig a nevelőnk. A törvény nem rossz, hanem hasznos - amikor azonban valaki hitre jut, onnantól nincsen törvény alatt, amely kárhoztatná (mert már megint nem tetted meg, ergo nem feleltél meg, elbuktál a mércén). A hívő ember kegyelem alatt van és olyan a viszonya a törvénnyel, hogy a törvény a szívébe van írva. A szívbe írott törvény magasabb rendű és magába foglalja mindazt, ami fontos - a szeretetet. A szeretetnek persze gyakorlati megvalósulása van, vagyis konkrét cselekedeteket kell végrehajtani, de egy hívő ember elsősorban nem a törvény betűjének betartására törekszik, hanem arra, hogy az Istennel való szeretetkapcsolatában virágozzon, amely magával hozza a folyamatos megszentelődést és az emberek felé a helyes cselekedeteket. Azt hiszem, a Korinthusi levélben mondja Pál, hogy akiket Isten lelke vezérel, azok Isten fiai - nem azok, akik a törvényt betartják. Sőt, ha valaki a törvény betartásában fáradozik, akkor nem üdvözülhet, mivel az üdvösség kegyelemből van, amely kegyelem Isten ajándéka.


      Azt írtad: "Jézus valóban eltörölt törvényeket, de csak azokat, amelyek rá mutattak előre. A ceremoniális törvények (áldozat stb...) mind Jézusra mutattak előre, de miután Ő eljött a valóságban, ezeknek a betartása okafogyottá vált. Azt azonban sehol nem olvassuk, hogy a szombat ceremoniális törvény lett volna."

      Ebben igazad van. De amikor Jézus megkérdezte a gazdag ifjút, hogy melyik a két legfontosabb parancsolat, akkor nem a szombattartást említette (Jézus szerint helyesen felelt). Ezzel nekem azt mondta, hogy nem az a fontos. Azért is így gondolom, mivel az újszövetségben sehol sincsen megerősítve, hogy nekünk, pogány keresztényeknek ezzel a nappal kiemelten foglalkoznunk kellene. (Más törvények ellenben meg lettek erősítve.)


      Azt írtad: "Az első keresztények addig ünnepeltek szombatot, amíg Konstantin császár összeolvasztotta a kereszténységet a pogánysággal, akik a vasárnapot (a Nap születésnapját) ünnepelték. (Sonntag, Sunday)"

      Erről nem tudtam, de érdekes.


      Azt írtad: "Szerintem is igazad van abban, hogy minden napot az Úrral való közösségben kell eltöltenünk, de mivel Isten megáldotta és megszentelte (vagyis a többi naptól elkülönítette)a szombatot, úgy érzem példát adott ezzel az emberiségnek, hogy mi is tegyünk így. Jézus is azt mondta, hogy a szombat lett az emberért (nem azt mondta, hogy a zsidókért), és nem az ember a szombatért.

      Értem az érvelésed, de az Ige világos abban a kérdésben, hogy van, aki minden napot egyformának tart, van, aki egyes napokat különbnek tart - és egyik sem magasabbrendűbb gondolkozás szellemileg. Ha már valamit meg akarunk tartani, az egyértelműen csak a szombat lehet. Ha viszont minden napot az Úrban igyekszünk megélni szombatok nélkül, az is igeileg helytálló.

      Törlés
  2. A magyar naptár szerint a 7. nap a vasárnap. A legtöbb ember ezt pihenéssel is tölti, hisz valóban szükségünk van arra az egy napra. Az Apostolok cselekedetei szerint a keresztények a hét első napján gyűltek össze, amit az Úr napjának nevezünk, mert az az Úr feltámadásának napja és a keresztény hit alapja. Akkor ne menjünk inkább hétfőn gyülekezetbe? Azért mondom ilyen kötekedően, mert egyrészt elég összezavaró ez a dolog a napokkal, másrészt tényleg törvényeskedőnek tűnik ez a keresztény szombatozás. Nem megbántás akar ám lenni, csak az együttgondolkodás kedvéért mondom. Egyébként meg vannak szombatot ünneplő felekezetek is, de az a kisebbség, és ezek a törvény betartásától teszik függővé az üdvösséget.

    Mit gondoltok mindezekről?

    Emi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt gondolom, hogy igazad van, Emi, de nem mindenben.

      Az, hogy az első keresztények vasárnap jöttek össze, nem jelenti, hogy a vasárnap átvette volna a szombat helyét. Ha a megpihenésről a munkától való tartózkodásról van szó, az az Ige alapján egyértelműen a szombat. Ma Mo.-on és számos más országban is a hetedik nap a vasárnap, ennek ellenére maga a nap, amelyen ünnepelni kell (vagyis amit meg kell szentelni, már ha ezt szeretnénk tenni), meg van nevezve, ez pedig a szombat.

      Szerintem teljesen mindegy, hogy melyik napon jövünk össze. A hét bármely napján meg lehet ezt tenni, mivel nincsen kifejezett ige, amely az összegyülekezés napját előírná. A zsidók szombaton jönnek össze, így mi is összejöhetünk szombaton. Ám sokan szombaton még dolgoznak, így a vasárnap egy fokkal logikusabbnak hangzik.

      De nem gond sem a szombati, sem a vasárnapi vagy akár a hétfői összegyülekezés. Ami gond, az az, hogy megpróbálunk igéket felsorakoztatni arra, hogy egyedül az a helyes, ha szombaton jövünk össze, illetve hogy azt gondoljuk, a keresztényeknek vasárnap kell(!) összejönni. Nincsen egyértelmű rendelés az Igében, amely erre vonatkozna! Igen, egyes alkalmak meg vannak örökítve a Bibliában, amikor az összegyülekezés pl. a hét első napján volt, de ez kétségkívül nem egy rendelés, mely alapján törvény, hogy vasárnap kell összegyülekezni.

      Lehet vasárnap, lehet hétfőn, lehet bármely napon, de ne keverjük össze az összegyülekezést a nap megszentelésével, megtartásával. Összegyülekezni bármikor szabad, de ha egy nap megszentelését nézzük, vagyis azt, hogy melyik nap az, amit az Izrael népéhez hasonló módon, törvényekkel kötötten kell megtartani, az egyértelműen a szombat. (Szerintem az első keresztények, akik vasárnap gyülekeztek össze, egyáltalán nem tartották meg zsidó módon a vasárnapot, csupán ezt a napot használták ki a közösség gyakorlására.)

      Én úgy gondolom, tehát, hogy összegyülekezni lehet vasárnap is, szombaton is. De ha törvényt csinálunk belőle és meg akarjuk szentelni, akkor csak a szombat jöhet szóba. Ezért fura, amikor vasárnapot ünneplő keresztények a zsidó szombatra hivatkoznak, mint az Úrtól rendelt pihenőnapra, ráadásul úgy, mint az Úr napja. Az Úr napja egyértelműen a szombat, ma is. Ha az Igére hivatkozunk, akkor úgy tartsuk meg, ahogyan igeszerű. A másik probléma, amikor valaki szombatot tart és úgy tekint a maga ünneplésére, mint az Igéből levezethető egyedüli alternatívára. Ez sem helytálló, hiszen az Igében Isten elég nyíltan állást foglal, amikor azt mondja, hogy lehet ezt a napot megtartani, de nem kötelező.

      Törlés
  3. Én sem gondolom, hogy a két napot egybe kellene mosni, de nyilván logikus, mert legtöbben vasárnap nem dolgoznak, tehát ez az egyetlen pihenőnapjuk. És én most csak a pihenésről beszélek a hetedik nappal kapcsolatban. A szombathoz kapcsolódó zsidó szokásokkal vagy törvénnyel kapcsolatban nem is vagyok képben, csupán a teremtéshez kapcsolódó alapelvvel. Egyébként meg pl. lelkipásztoroknak a vasárnap kemény munkanap, így ők csak egy másik napon tudnak pihenni: ki szombaton, ki vasárnap. Ez csak úgy az érdekesség kedvéért.
    A zsidó barátnőd válasza meg elég meggyőzőnek tűnik.
    Mindeneket együttvéve pedig arra jutottam, hogy nagyon örülök, hogy kegyelem alatt vagyok, nem pedig törvény alatt. Valóságos megkönnyebbülés. :)

    Emi

    VálaszTörlés
  4. Bea,teljesen egyetértek veled,jobban én sem tudtam volna összefoglalni a lényeget :)
    A szombatot Isten nem a zsidóknak adta,hanem az EMBER-nek,maga Isten pihent meg a teremtés után hetedik napon,szombatnapon,Ádám és Éva nem volt zsidó. A világ K.u. 3oo-valamennyiben ha jól emlékszem(utána lehet járni) a szombatot ünnepelte és a naptárban is a szombat volt a hetedik nap ( Emi-az angol naptárban mai napig is igy van) csak jött egy pápa és azt a rendeletet hozta,hogy onnan kezdve mindenkii a vasárnapot ünnepelje és ne dolgozzon aznap. Kérdem én:kire hallgatunk? Emberekre? Vezetőkre? Magyarokra?(ezt azért irom,mert Emi a magyar naptárra hivatkozott ) A többségre?? (itt megint arra hivatkozok,hogy az lett feljebb irva,hogy a legtöbb ember vasárnap nem dolgozik,akkor mi azt tartsuk meg pihenőnapnak... ) VAGY ISTENRE ???

    Eszter-Márta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eszter, Márta, természetesen Istennek kell megfelelni, nem embereknek. Az Ő tetszését kell keresni, nem emberek elfogadását. A kérdés azonban az, hogy Isten egyértelmű elrendelése-e a szombattartás a pogánykeresztények számára, vagy nem.

      Nyilván a vasárnap szombatként való ünneplése nem megalapozott igeileg. Azonban arról a verzióról hajlamosak vagyunk elfelejtkezni, hogy lehet olyan, hogy valaki egyik napot sem tartja különbnek a másiknál. Istennek mindkettő verzió tetszik, mivel a Biblia mindkettőt megerősíti.

      Törlés
  5. A szombatot Isten nem a zsidóknak adta,hanem az EMBER-nek,maga Isten pihent meg a teremtés után hetedik napon,szombat napon,

    - Nem is tudtam, hogy az Isten az ember. Hogy miket tudnak egyesek. Isten az embernek adta a szombatot, és az Isten megpihent szombaton. Ezek szerint Isten tényleg ember. Sok ilyen okosságot tudsz még?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Isten nyilván nem ember. Úgy érzem, ezzel a következtetéssel elsiklottál a lényeg felett, de ilyesmi előfordul. Aztán meg lehet, hogy én nem értettem pontosan, mit szerettél volna mondani - ebben az esetben elnézést, és kérlek, hogy fogalmazd meg újra a gondolataidat, hátha akkor már érthetőbb lesz számomra a mondanivalód. A cinikus hangnemet viszont kérlek mellőzd.

      Törlés