Teremtés...evolúció...őszinteség...

Régen írtam már, mindenkitől bocsi. Most a londoni netünk rendetlenkedett hosszú hetekig... ma végre megoldódott a probléma. Nemrégen kaptam egy hozzászólást az evolúcióval kapcsolatban írt egyik régi bejegyzésemhez. Nem tettem közzé a kommentet, de nem a tartalma miatt, hanem mert itt terjedelmesebben reagálhatok rá.:)

Így szólt:

"Az x felekezet által szervezett előadáson ott voltam mint érdeklődő, egy francia felekezet meghívott előadója beszélt a hatnapos teremtésről, érdekes volt!

Sok dolog mellett beszélt pl. a megkövesedett fák kialakulásáról. Azt mondta, hogy ezek úgy jöttek létre, hogy villám csapott a fába és a villám megolvasztotta a földet, amit a fa gyökerei felszívtak, és így jött létre a megkövült fa.

Hihetetlen volt számomra, hogy a jelenlévők közül egyik sem hökkent meg ezen a "tényen".

Csak megemlíteném, hogy az olvadt kőzet- talaj, hőmérséklete 900 és 1200 celsius fok környékén van. Hawaii-n a láva kb. 900 fokon buggyan elő, nem tudom elhinni, hogy tanult vagy akár tanulatlan emberek, hogy képzelik azt, hogy egy fa, vagy bármi ezt kibírná.

Azért furcsállom még azt is, hogy a tudományt a sok hívő "élvezi" napi szinten. De, ha beteg vagyok, hopp egy tabletta. Vagy akár, ha nagy a baj egy kis operáció. Meg ugye a számítógép, internet... mind-mind a tudományok terméke, és sorolhatnám ezerszámra, amit a hívők használnak. De bármi, ami konkrétan Biblia-ellenes az egyből tudománytalan, stb...röhej.

Remélem azért ezen is elgondolkodik valaki, és remélem, nem egy moderátor áldozata lesz.
Üdv"

Elgondolkoztató volt, amit Névtelen írt, meg tanulságos is. És úgy érzem, hogy muszáj rá reagálnom.

Áltudományosság.

Sajnos, mi hívők (is), igazunk megvédése érdekében képesek vagyunk blöffölni...

Tudjuk, hogy úgy van, ahogy gondoljuk. Tudjuk, hogy igazunk van. De nem járunk eléggé utána. Sem annak, hogy miben is hiszünk (vagyis, hogy pontosan mit tanít a Biblia), sem annak, hogy mit gondol a másik oldal, a hitünk és gondolkozásunk helyességét megkérdőjelező oldal. Viszont nem szeretnénk felsülni, hiszen úgy gondoljuk, hogy az igazság forog kockán. Nem akarunk sem tudománytalannak, sem tudatlannak tűnni, és úgy érezzük, a hitünk a tét, ezért bevetünk mindent, néha azt is, amit nem kéne: áltudományosságot, hazugságot, bármit, csak alul ne maradjunk egy hitetlennel folytatott vitában. Pedig ez az elveink ellen való...

Néha elég lenne csendesen és alázattal azt mondani, hogy "nem tudom a választ." Nem kell mindet értenünk, hiszen Isten lénye emberi léptékben nem befogadható. Bár a teremtett világ és a teremtés emberi értelemmel megérthető, nem kell úgy tennünk, mintha az evolúcióban hívők minden kérdésére képesek lennénk tudományos igényű feletet adni. S ez nem is baj: vannak olyan keresztények, akik képesek erre, és meg is teszik helyettünk. Ami az evolúcióban hívő embereket illeti: szerintem valójában ők sem értik minden részletét tudományos igényességgel annak, amiben hisznek, s így a részükről nem is annyira fair, hogy azzal vádolják a keresztényeket, hogy nem tud mind megfelelni nekik.

Mindenesetre sokkal egyszerűbb lenne beszélgetni emberekkel a hit dolgairól, ha mi, keresztények ugyanazt mondanánk: ha mind együtt mozdulnánk a Szentírás kijelentéseivel, ami a gondolkozásunkat, és hitünk építőköveit illeti. De nem ez van. És nem azt mondom ezzel, hogy mindig mindenről ugyanazt kellene gondolnia minden kereszténynek, vagy hogy most akkor helyénvaló dolog lenne belebonyolódni a 'melyik az igaz egyház' és 'kinek van jobban igaza' című reménytelen vitába. Nem.

De, ha a saját fejünk után menve nem mozdulnánk el a szélrózsa minden lehetséges irányába, állandóan más szellemi hivatkozási pontok után kutatva, mint Isten Igéje... MI, akik kereszténynek mondjuk magunkat... ha igazán tudnánk az Igét ALAPnak tekinteni: hivatkozási alapnak a tudományos beszélgetésekben, és életünk hivatkozási alapjának, amihez hozzáigazítjuk az életünket... s ha nem akarnánk bölcsebbnek látszani, annál, mint amilyenek vagyunk, ha nem keverednénk ellentmondásokba amiatt, hogy nem igazán éljük azt, amiben hiszünk... akkor nem lennénk nevetség tárgya és botránykő a világ szemében.

Ez itt most sajnos nem a kereszt botránya, amiről pedig a Biblia is beszél- az dicső és áldott botrány lenne! Ez ellenben szégyenteljes, hiszen ez a keresztények emberi gyarlósága, de jobb, ha nevén nevezzük a gyereket, a keresztények bűne: azoké, akik nem járnak utána annak, aminek a szakértőinek mondják magukat, s a többiké, akik emezeket nem igazítják helyre...

Megközelíthetőség kellene, és emberiesség a keresztényeknek. Bevallani, hogy felsültünk, hogy nem vagyunk tökéletesek. Nem vagyunk BŰNTELENEBBEK, mint a világ. Szeretnénk, próbálunk, és nekünk SOKKKKAAAL magasabb a mennyei mérce, s meg is kapjuk ezt sokszor az orrunk alá dörgölve azoktól, akik nem ezen az úton járnak. Azonban itt az ideje belátnom és neked is, hogy ha megszakadunk, akkor sem leszünk bűntelenek, ezen a földön nem.

DE NEM IS KELL ÚGY CSINÁLNUNK, MINTHA AZOK LENNÉNK, HISZEN NEM KELL ANNAK LENNÜNK!

Törekednünk kell, naponta megszentelődésben, bűn-gyűlölésben és Istennel kapcsolatot ápolva Vele járni. Ennyi kell. És ne akarjunk többek lenni, mint a világ, ne akarjunk jobbak lenni. Ne akarjunk a jóságunkkal a nem-hívők fölé kerekedni, mert nem fog menni. Mert ami még nem jön belőlünk természetesen, amilyenekké még nem formálódtunk, annak kár a látszatát kelteni. Sőt, bűn a látszatát kelteni, mert képmutatás. És lelepleződni fájdalmas. Mennyivel felszabadítóbb igazságban, egyenességben, őszinteségben járni! Beismerve azt a fájdalmas igazságot, hogy nekem is vannak bűneim, és én is elrontom néha, mert bármennyire is szeretném, én sem vagyok emberfeletti ember.

A Grand Kanyon-nyi különbség azonban a reménységben és Isten kegyelmében van. Mert ezt a kettőt én birtoklom, te még nem. De jó lenne, ha neked is lenne, ha te is tudnál hinni! Ezért imádkozom, ezért beszélgetünk, ezért próbálok valóságos és őszinte lenni: miattad, hogy meglásd a bennem lévő pluszt, ami nem én vagyok, hanem Jézus Krisztus, az én Megváltóm, aki szeretne a tied is lenni... azt hiszem, ez ennyire egyszerű. Csak mindig túl akarjuk bonyolítani, pedig nem kellene.

(Emellett persze fontos, hogy szívvel adjuk bele magunkat abba, amit csinálunk, és készüljünk föl rendesen, ha már tudományos előadást tartunk a teremtésről...)

("Azután az Úr megteremtette a Szaturnuszt ...
... és tetszett neki, úgyhogy bekarikázta.")

Hit és tudomány

Na, ezzel a részével a hozzászólásnak nagyon nem tudok egyetérteni. Mivel azonban nem ő az első, aki a tudományt a hittel és a Bibliával szembeállítja, úgy hiszem, ezt nem árt világosan letisztázni.

A vád úgy szól, hogy mi keresztények kétlakiak vagyunk, mert egyrészről nem hiszünk a tudományban, hiszen bibliai alapon ítéljük meg a tudományt, és elvetjük, ami nem bibliai, vagyis az egészet úgy ahogyan van. Másrészről viszont használjuk a tudomány vívmányait, holott magát a tudományt elvetjük.

Hogy van ez valójában? A keresztények a Bibliát tartják a viszonyítási pontnak, mégpedig azért, mert az Isten kijelentett Igéje. Teljesen logikus, hogy a tudományt is bibliai alapon fogjuk megvizsgálni. Milyen más alapon kellene megvizsgálnunk? Egyáltalán mások mi alapján vizsgálják? A nem-hívőknek nincsen teljesen objektív referenciájuk.

Nekünk, hívőknek a Biblia a mércénk, ez a hivatkozási pont, amihez a dolgokat mérjük: jó esetben a tudományt is, és az életünket is.

(Nem szeretném, ha úgy tűnne, kérkedek, vagy hogy azt gondolom, hogy mi többek vagyunk. Nem gondolok ilyesmit: Isten kegyelme által lett mindegyikünk, aki hívő, hívővé. Isten Igéje pedig ajándék, nem olyan dolog, ami bárkit mások fölé helyezhet. Arra szeretnék csak rámutatni, hogy mennyire kettős az a mérce, mely elítéli, hogy a hívők a referenciájukra, a Bibliára támaszkodnak, míg tudományosnak tartja, hogy mások referencia nélkül elvetik a teremtést.)

Nem igaz, hogy elvetjük a tudományt. A tudomány fontos és hasznos. A keresztények használják, és nem vetik el! Amit elvetnek, az az áltudomány, mert az áltudomány nem áll meg a Biblia mérlegén. Az evolúció áltudomány, mert nem áll meg a Biblia mérlegén, de egyébként a tudomány mérlegén sem. Nagyon félrevezető az evolúciót a tudománnyal egyenlővé tenni. Az evolúció nem egy tudományos elmélet, hanem egy hit, mivel az evolúcióra nincsen semmilyen tudományos bizonyíték.

Sőt, ez a hit a tudományt nagyban hátráltatja, mégpedig azzal, hogy a benne hívő kutatók szándékosan elhallgatják és folyamatosan visszatartják azokat a tudományos bizonyítékokat, amik nem ezt az elméletet, hanem a teremtést támasztják alá. Az evolúcióra tényként hivatkoznak a tankönyvek, és sok tudományos írás is, úgy, hogy máig sincsen rá meghatározó bizonyíték- ez sem túl tudományos.

Sajnos a keresztények nem egységesen teremtéspártiak: vannak, akik csak névlegesen fogadják el, igazából nem is hiszik, és vannak, akik egyenesen elvetik, és az evolúciót fogadják el. Ennek, a szerintem nem jófajta sokszínűségnek, azonban nem az IQ-szintünkhöz vagy a műveltségünkhöz van köze, hanem ahhoz, hogy ki mennyire ragaszkodik a Biblia abszolút tekintélyéhez az életében. Ez tehát hitkérdés...

Az is igaz, hogy sajnos nem minden hívő eléggé felkészült, amikor teremtés-evolúció vitáról van szó. De csupán, mert valaki nem elég meggyőző, még nem kellene a teremtés koncepcióját erre alapozva teljesen elvetni.