Isten hozott a fedélzeten!


Nagyon örülök, hogy idetaláltál. Szeretettel ajánlom ezt az oldalt:
olvass, írd meg a véleményedet, mazsolázz kedvedre az itt olvasható tartalmakból.

Ha személyes kérdésed van, akkor küldj egy e-mail-t:
címemet az oldalsávban megtalálod.

Hasznos időtöltést és Isten áldását Neked:

Eszti :)

________________________________________________________



2013. február 20., szerda

Karácsony 'újratöltve' (együttgondolkozás Istenről, hitről, ünnepről egy ateistával)


Isten
A legutóbbi, karácsonyos poszthoz sokan hozzászóltatok és jócskán születtek kommentek is, aminek nagyon örültem. Sok gondolatot indukált bennem ez a téma, amíg az egyes felvetésekre válaszoltam, és jól esett tapasztalni, hogy a családom nincsen egyedül, mivel hit-alapon más keresztények is pontosan úgy éreznek a karácsonyozással kapcsolatban, ahogyan mi, és ebben egyetértésben tudunk lenni az Úrban, ami igen jó érzés.

Persze, nem mindenki értett egyet. Sőt, a többség más véleményen van, de ez várható is volt egy ilyen érzékeny témánál.

Hogy a poszt címéhez kanyarodjak: egyikőtöktől kaptam egy terjedelmes hozzászólást sok-sok értelmes gondolattal, ami kihívás elé állította a hitemet, abban az értelemben, hogy életemben igen kevés hithű ateistával találkoztam. Úgy gondoltam, erre mindképpen válaszolnom kell.


Kedves Eszti,
Olvasom a blogodat egy ideje, mert érdekesnek tartom az okfejtéseidet. Sokszor azt érzem, hogy amit leírsz, az összefüggések sorozata, de valahogy mégsem áll össze a kép. Előre szeretném bocsátani, hogy kötekedőnek tűnhetek - az is vagyok sokszor, de nem rosszindulatú. Szintén le kell hogy szögezzem, hogy sok évnyi hezitálás után a tavalyi év volt az, amelyikben hangosan is ki mertem mondani azt, amit régóta érzek: hogy isten nem létezik. Fura megkönnyebbülés volt, titkon számítottam arra, hogy rajtakapnak, mint a rossz gyereket és majd valami nagy kék villám csap belém, de aztán semmi sem történt.

Hozzá kell tennem, hogy nem hajtogatom naponta ezt a mondatot, ez kicsit olyan volt nekem, mint egy homoszexuális coming out-ja, megtettem, letudtam. Sok minden okozta azt, hogy eddig eljutottam (kilyukadok majd a karácsonyhoz is valamikor), túl sok veszteség és nyomorúság ért, méltatlan nagy terhek gyerekként és felnőttként is, amiket én nem úgy éltem meg, mint a hitem próbatételét, hanem úgy, mint vaskos arccsapásokat. Tudom, hogy ezt lehet másképpen is látni, én nem úgy teszem. Amit az élettől kaptam, azt vagy a szüleimtől, családomtól jött - értsd minden vetületét, érzelmit, anyagit, erkölcsit - vagy én magam fizettem-fizetem az árát.

Sajnálom, hogy az eddigi életed nem olyan élet volt, amilyet magadnak szerettél volna. Azt hiszem, sokan vannak így. De nem gondolom, hogy helyes dolog Istent okolni mindazért a sok rosszért, ami veled történt. Isten mindenható, de bölcs is. Neki nem az a célja, hogy vég nélkül kiszolgálja a mi kívánságainkat. Isten nem szolgája az embernek, hanem fordítva: nekünk kellene szolgálni Őt. Már csak ezért sem róható fel Neki, hogy nem azt tette, amire te számítottál. Ő Isten - szuverén Úr, Aki azt tesz, amit akar. De mindegyikünket nagyon szeret, és így tudhatjuk, hogy mindaz, amit tesz, szeretet.

Nagyon jól látod: Ő osztja a lapokat. Mindent, ami itt a földön történik velünk, Isten célzottan enged az életünkbe. De nem azért teszi ezt, mert egy gonosz szándékú személy, Aki örömét leli abban, ha másokat szenvedni lát. Ellenkezőleg: Isten maga a szeretet. Ő megtehetné, hogy egy elég jó életet biztosítson, ehhez azonban Rá kellene hallgatnunk és máshogyan hozzáállni az Ő személyéhez és a Fiához.

Azt írtad, hogy a nehézségeket és traumákat nem a hited próbatételeként élted meg. Ebben helyesen cselekedtél, ugyanis a hitpróbák kizárólag a hívőknek adatnak. Isten nem próbálja meg azoknak az embereknek a 'hitét', akik nem rendelkeznek azzal. Előbb jön a hit és utána jön a próbatétel.

Megértem, hogy vaskos arculcsapásnak élted meg azokat a helyzeteket, azonban nem jogos elvárni Istentől, hogy mindenféle jót tegyen veled, amikor te nem Őt szolgálod. Szándékosan írtam így: nem Őt szolgálod, mivel mindegyikünk szolgál valakinek. De, míg egyesek a testnek szolgálnak és a maguk kívánságait teljesítik, addig mások Istennek a szolgái. A Biblia a testüknek szolgáló embereket a bűn szolgáinak nevezi, mivel a testük kívánságainak a kötelékei közt élnek: vagyis a testük a saját akaratuktól függetlenül viszi bűnre őket, és nem tudnak más tenni, csak engedni a testüknek, amely állapotnak a vége, halál. Tehát, csupán illúzió, hogy a magunk akaratát tesszük: vagy Isten akaratát tesszük, vagy a testünkét.

Ha nem Istent szolgálod, akkor nem Ő a te Urad. Ha Ő nem az Urad, akkor nem igazságos a részedről, ha Őt kéred számon mindazért, ami az életedben van. A számlát az illetékes hivatalnál kell benyújtani: ha te a te testednek szolgálsz és a magad szíve szerint élsz, akkor önmagadat kell okolnod mindazért, ami veled történt. Talán Isten megmutatta volna a helyes utat, talán megvédhetett volna, talán másként alakulhatott volna, talán... - de te az Ő bölcs kormányzását csak korlátozottan tapasztalhatod meg, hiszen nem tartozol az Ő uralma alá, hanem onnan kivonod magadat azzal, hogy nem Néki szolgálsz, hanem önmagadnak.

Természetesen vannak bizonyos dolgok, amiket emberekként nem áll a hatalmunkban megváltoztatni. Vannak helyzetek, események, amik elkerülhetetlenek. És ezek megtörténnek velünk hívőként is, akár szeretnénk, akár nem. De, ha valaki Istent szereti, annak a rossz dolgok is a javára vannak, mert az Ura természetfeletti erőket mozgat meg azért, hogy az Ő szolgája a nyomást elviselhesse - sőt, a hívő ember képes Istent még jobban megismerve formálódni is a nehézségek által. És az az igazság, hogy pontosan ez a célja a nehézségeknek...


Volt egy pillanat, amikor a Szent Péter Bazilikában meginogtam apám halála után. Egy érsek vágott át a csarnokban, és azóta is megmagyarázhatatlan módon léptem elébe és kértem tőle, hogy áldjon meg, három nyelven kellett elmakognom, hogy mit szeretnék, láttam hogy siet, és zavarban is voltam nagyon. Anyám a távolból figyelte döbbentem az eseményeket, ősautista családból származunk, generációk óta. Az érsek pillanatnyi hezitálás után megtorpant, mögötte a komplett slepp majdnem a sarkára lépett, akkora hőkölés volt. Megértette végül, amit kértem tőle, behunyta a szemét, és megfogta a homlokomat.

Egy másodperc múlva azt éreztem, hogy forró a keze, és a becsukott szemhéjamon át valami irdatlan nagy fehér fény csapott bele a koponyámba, rövid villanás volt, mint a vaku. Levette a kezét, rajzolt a homlokomra egy keresztet, és szó nélkül tovább sietett, közben a tömegből többen rávetették magukat, de nem állt már meg. Én meg ott álltam döbbentem, és elsírtam magam. Percekig bőgtem, fogalmam sem volt, hogy mi történt, de nagyon megrázott az egész. Aznap megvásároltam életem első és vélhetően utolsó keresztjét, a kifeszített Jézussal. Ezt csak azért írtam le, mert fontosnak tartom elmondani, hogy 'been there, seen that, done that'**.

Nem gondolom, hogy "you've been there". Volt egy szellemi megtapasztalásod - talán istenélményed -, de ez nem jelenti, hogy volt hited is (amitől aztán elfordultál volna).

A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéjének megismerése által. Tehát, nem egy élmény határozza meg a hitet (vagy a hit hiányát), hanem az igazság, amelyet Isten kijelent a Bibliában. Az ördögök is hiszik, hogy van Isten, de ettől még nem fognak a mennybe jutni, mivel az üdvözítő hit nem azonos az Isten létezésébe vetett hittel, hanem sokkal több annál: egy természetfeletti dolog, amit Istentől kapunk. Ő hitet gyújt az ember szívébe és az ember erre a hit-gyújtásra hittel és engedelmességgel reagál. A hit tehát először is Isten ajándéka, azután személyes döntés kérdése minden egyes helyzetben, ameddig élünk. A Szentlélek viszont minden alkalommal segítségünkre van ebben a döntésben.

Ha úgy gondolod, hogy Isten volt az, Aki megérintette a szívedet abban a válságos helyzetben, amikor apukád meghalt, akkor arra reagálnod kellett volna. Te tettél egy lépést (vettél egy keresztet), de nem tetted meg, amire Isten (ha Ő volt) téged valójában indított. Ő akkor és ott a te szívedet akarta - nem a pénzedet vagy egy szimbólumot a szobádba. Ha Ő volt, akkor azért érintett meg, hogy az Övé legyél: mert meg akar vigasztalni, be akarja gyógyítani a sebzett szívedet és egy új életet akart neked adni, amelyben Ő a Te szerető mennyei Atyád és a vezetőd is, Akivel sohasem tévedhetsz el.


De túl azon, hogy soha nem múló emlékem lett ebből, ami a mai napig lúdbőröztet, és biztos vagyok benne, hogy sokan ennek a töredékétől megtérnének, bennem ez a dolog nem kanyarított eleget hozzá. Valószínűleg azért, mert nincs rá szükségem.

Nem gondolnám, hogy egy szellemi élmény arra szolgál, hogy az ember attól 'jól megtérjen'. Szellemi élményekre nem jó alapozni a megtérést, mert minden hasonló élmény kétféle forrásból eredhet.

Egy templom nem garancia arra, hogy ott biztosan Istent tapasztaljuk meg, az ördög ugyanis nem fél a vallás céljára fenntartott épületektől. Szellemi élmények tőle is származhatnak, ezért minden ilyen megtapasztalást Isten Igéjének alapján kell megvizsgálni.

A nem hívőknek Isten nem élményeket akar adni, hanem új életet. Az Úr nem késztet arra, hogy vallásos tárgyakat vásárolj - különösképpen nem feszületet, amin Ő még rajta van -, mert Ő már feltámadt a halálból és ma is él. És éppen ez a lényege az evangéliumnak, ettől lesz az üzenet ma is aktuális.

És lehet, hogy nem veszel róla tudomást, de ettől még nagy szükséged van Istenre, mint ahogyan minden embernek. Én nem ismerlek téged, de a Bibliából tudom, hogy egyetlen ember sem tud teljes lenni az ő Teremtője nélkül. Mert a bűneinkkel, a bűntudatunkkal, a múltunkkal és a jövőnkkel nem tudunk Nélküle mit kezdeni: Nála van az igazi betöltöttség. Azt a vágyat - az Isten utáni vágyat - soha, semmi más nem tudja betölteni benned: sem dolgok, sem emberek, csakis Isten maga. És Ő be is akar tölteni téged, mert nagyon szeret.


A lelki tölteteim más erőforrásokból táplálkoznak, számomra a meditáció szó sokkal több megnyugvást ígér, mint egy hideg, kényelmetlen padon eltöltött óra, ahol valaki arról beszél, hogy hogyan érzelmez valamit, amit mások írtak le a saját gondolataik interpretációjaként (biblia). Mint a verselemezés, ha rossz az ember magyar tanárja - és akkor a költő arra gondolt...

Megértelek és teljesen igazad is van. Csakhogy Isten nem egy vallás és nem is egy tan elsajátítása, ahol majd jól megmondják, hogy miről mit is kell gondolnod. De nem is lelki pótlék, vagy eszköz arra, hogy az ember békességet és megnyugvást kapjon. Isten egy személy, Aki jobban szeret téged, mint amekkora szeretetet valaha tapasztaltál.

Ő valóságos, pont ugyanannyira, mint te vagy én. Vele kapcsolatba lehet kerülni, és Ő személyes kapcsolatot szeretne minden emberrel. A Vele való találkozás nem hasonlít egy hideg templomi padban eltöltött órára, és messze többet ad, mint amit a meditáció adhat. Isten és a hit nem személytelen, hanem nagyon is személyes!


Nem tudok azonosulni istennel, mert az egyházai - ki melyik irányt követi ugye - tele van szennyel. Nem tudok azonosulni egy pápával, aki Prada cipőt hord, és az adakozásról beszél, etc, nem is kezdek bele az abortusz, a világbéke, a melegek házassága témakörbe. Nem tudok azonosulni egy olyan főnökkel, akinek a beosztottai ilyen trágya munkát végeznek, és még nincsenek elbocsátva. Mint a teleshop. Ott valahogy jobban működik a gőzborotva, meg a elektrosztatikus törlőrongy.

A szenny az nem az Istentől jön! A képmutatás Neki nem tetszik! A valláshoz pedig semmi köze: az élő hit, az az Ő asztala! A vallás egy halott dolog, de a hit élő. És e hitben Isten ereje mutatkozik meg, amely teljes mértékben megváltoztatja az embert belülről. Azok az emberek, akiket te Isten beosztottainak gondolsz, valószínűleg nem azok, mert a Biblia azt tanítja, hogy a gyümölcseikről ismerhetőek fel az Övéi. Ha valakinek nem látszik az életén, hogy Istennel találkozott, akkor valószínű, hogy nem is találkozott Vele.

Egy ember állíthatja magáról, hogy Ő Isten 'beosztottja', de ettől még nem lesz az. A Bibliában olvasunk olyanokról, akik az utolsó napon nagy ledöbbenéssel fogják majd tudomásul venni, hogy ők nem kerülhetnek a mennybe. Azt hitték magukról, hogy keresztények, sőt, még Istennek is bizonygatták, hogy ők valóban az Övéi, az Úr mégis a kárhozatba küldte őket, mivel nem voltak az Ő szolgái a földi életükben. Bár látszólag Istent szolgálták a földön, vagyis Érte tettek csodákat és nagy dolgokat, de a szívükben mégsem voltak az Övéi. Mert ezt a kérdést nem az ember szavai, nem az egyháztagság, és nem is az Úrért végzett cselekedetek döntik el.

Amelyik ember találkozott Istennel, annak a Szentlélek a szívével együtt bizonyságot tesz arról, hogy ő már az Övé! Ezt említi is a Szentírás. És ez a találkozás meglátszik rajta, mert onnantól fogva ő már más ember - egy új ember - aki nem csak hallgatja, hanem cselekszi is az igazságot (a Biblia szerint, aki csak hallgatja az igazságot, az nem valódi hívő).

Ha valaki találkozott Ővele, akkor annak az élete tejesen megváltozott, mert az Úrral való találkozás az ember életét alapjaiban változtatja meg. Ha nincsen ilyen változás, akkor nem történt meg a találkozás. Akkor viszont nem Istent kell okolni, mert ebben az esetben nem az Ő szolgáiról van szó.


Nem gondolom azt, hogy egy olyan isten, aki az evilági létünkben nem foglalkozik azzal, hogy pedofil papjai vannak, az pont azon fog fenn akadni, hogy megünnepeljük a karácsonyt.

Istennek nincsenek pedofil papjai. A vallásnak semmi köze Istenhez: Ő nem vallásos és a valódi keresztények sem azok. A 'keresztény' szó errefelé nyugaton nagyon le van amortizálva. Sokan beszélnek "keresztény Európáról" és szinte sikk arra hivatkozni, hogy valaki hisz Istenben - még akkor is, ha az a hit nem különösképpen befolyásolja az életét, csak a két nagy ünnepen, meg néha vasárnap... Keleten más a helyzet. Ott a keresztényeket üldözik. Akinek a Jézus Krisztusba vetett hitéért súlyos árat kell fizetnie, az nem dobálózik olyan könnyen a keresztény jelzővel.

Az, hogy Isten jelenleg még nem büntet meg minden bűnöst, aki a Földön él - kegyelem. Főleg azért, mert nem csak a pedofil pap bűnös, hanem te és én is... Istent nagyon is érdekli, hogy mit teszünk és a pedofil papok súlyos bűne ugyanúgy haragra ingerli, mint a te ateizmusod. Mert mindkét dolog mélyen sérti az Ő szentségét (bűn nélküli állapotát). A Biblia azonban világosan tanít arról, hogy Isten a kegyelmi időt egyszer 'lezárja' és utána lesz majd elszámoltatás.

Egykor minden egyes ember minden egyes bűnéért számot fog adni az élő Istennek. Isten pedig, mint igaz bíró, mindenkire ki fogja szabni a rá vonatkozó igazságos ítéletet. És akkor a pedofil pap -ha addig meg nem tér- bűnhődni fog a bűneiért a szentsége hiánya miatt. De ugyanúgy te is -ha addig meg nem térsz- a saját hitetlenségedért, mert Istennél nincsen személyválogatás. Amikor tehát a másik ember fejére kéred a tüzet, vigyáznod kell, mert tőled sincsen az távol. Ezt egyáltalán nem fenyegetésnek szánom, nagyon is komolyan gondolom, hogy ez fog történni. Isten kijelentette, hogy lesz Utolsó Ítélet - és én hiszek Neki.


Nekem, mint hithű ateistának, a karácsony nyilván nem jelent semmit, a kultúrtörténeti részén kívül (hagyjuk, hogy téveszmék-e vagy sem, tekintsük a téveszméket is a kultúrtörténetünk részének), de mégis tartjuk. Teszem hozzá: nem szeretem. Ennek a gyökerei a múltamig nyúlnak vissza, de ez mindegy most. De tartjuk.

Tartjuk, mert van egy 4 éves gyerekem, aki már hetekkel a karácsony előtt karácsonyi lázban ég - ahogy én is égtem az ő korában. És igen, kér dolgokat, ajándékokat, amiket jó eséllyel meg is kap. Megkapná amúgy is, de a decemberben megvett dolgokat akkor inkább már dec. 24-re időzítem. Mert akkor hozzák az ANGYALOK. A nagypapija, a dédimamája angyalkái. Véletlenül sem a Jézuska. Más okból, mint nálatok, de nálunk sem ő hozza.

De SOHA, soha nem tenném meg a gyerekemmel, hogy a saját meggyőződésem, hitem, babonám, bármim miatt megfosztom attól, ami alapvetően nem okoz neki kárt: hiszen az, hogy nyugalomban eltölt pár napot a szeretteivel, jókat eszik és iszik, tágra nyílt szemmel bámulja a karácsonyfát, együtt sétálunk nagyokat és játszunk a játékaival, az csak pozitív élményeket okoz neki. Megtehetném azt, hogy kivonom magunkat belőle, de MINEK?

Miért fosztanám meg magam és a gyerekem, az anyám bármitől, ami ártatlan örömforrás mindannyiunknak? Szeretnünk adni egymásnak, látni a másik örömét... Együtt lenni, nevetni, kártyázni, jó borokat inni. Miért jobb az, ha azért, mert valamiben nem hiszek, az öröm lehetőségét is megvonom magamtól?

Értem az érvelésed és nem is arról beszélek, hogy neked, mint hithű ateistának bármitől meg kell fosztanod magadat (épp elég az, hogy Istentől megfosztottad magad). Téged a magad értelme irányít, nem Isten akaratát keresed - logikus, hogy nem látod értelmét annak, hogy lemondj valamiről, amit a szíved kíván, mert örömforrás az életedben. Azonban, meg kellene értened a másik oldalt is. Egy kereszténynek Isten a Forrása az életében: neki az ad örömet, ha Isten tetszését keresheti, és ha cselekedheti az Ő akaratát.

Egy hívő akkor érzi jól magát, ha Istennel megfelelő kapcsolatban* van, ezért neki egyáltalán nem mindegy, hogy mit akar Isten. Ha keresztény vagyok és tudom, hogy a karácsony Istennek nem tetszik, akkor örömmel lemondok róla, mert akkor azt is tudom, hogy Istennek tetszik az én lemondásom. Ilyen módon megmaradok az Ő akaratában és nem vétkezem, és megmarad a Vele való szeretetkapcsolatom is, ami boldogságot és betöltöttséget ad a hívő embernek, rajta keresztül pedig békességet és örömet egész családjának.

Ez ugyanakkor a bizalomról is szól. Hogy elhiszem-e, hogy az a jó nekem, amit Isten jónak tart, és az nem jó nekem, amit Ő nem tart jónak. Az, hogy valami 'látszólag' ártalmatlan, az csak a látszat, mert, ha Isten tetszésével nem találkozik, akkor az már nem lehet hasznos. Nem véletlenül nem akarja Isten, hogy ennek az 'ünnepnek' a részesei legyenek a keresztények.

Erről másként vélekedünk, mert mások a referenciáink. Neked elég az, amit magad gondolsz erről a témáról az alapján, hogy látszólag milyen ez az 'ünnep'. Nekem muszáj tudnom azt is, hogy Isten mit gondol róla. És az életemet ahhoz fogom igazítani, amit Ő gondol.

Egy hívő családban felnövő gyermek esetében Isten tud adni kreativitást a szülőknek, hogy hogyan szeressék jól a gyermekeiket karácsonyfa nélkül, karácsony nélkül. Egy jól szeretett gyermek nem fog összeomlani, ha nem egy kivilágított fenyőfát kell csodálnia évről évre. Ha a légkör megfelelő otthon, akkor az többet nyom a latba egyetlen feltuningolt napnál az évben. Ha a légkör nem megfelelő otthon, akkor az egyetlen feltuningolt nap nagyon kevés lesz a gyermek gyerekkora szempontjából.

Nem törvényszerű, hogy egy gyerek azért, mert a szülei hívők (akik emiatt nem karácsonyoznak) már kimarad minden jó mókából, szeretetből, közösen eltöltött csodás időből. Lehet mást, máshogyan, máskor is ünnepelni. Ráadásul ott vannak a hétköznapok is, amiket lehet széppé tenni tartalmas programokkal, összebújásokkal, akár ünnepekkel.

Mi sem vonjuk meg magunktól az öröm lehetőségét: télen családi ünnepet tartunk, amit hét napig ünnepelünk, és az év többi napján mindennap együtt vagyunk a családdal. Szerintem ez bőven 'kiváltja' a karácsonyt.


Számodra isten mindent vivő hatalom, ami alá berendeled a családodat is, hiszen ugyan azt állítod, hogy a választás lehetőségét a gyerekeid megkapják, hogy kövessék-e az utadat vagy sem, de azért ekkora nyomás alatt a gyerekek legtöbbször a szülői-nevelői csapáson mennek végig (vagy totálisan az ellenkezőjén - lásd a vakbuzgó hitű mészáros gyilkosokat).

Igen így van: számomra Isten a mindent vivő hatalom. Amikor arról van szó, hogy mi felnőttek mit viszünk be a családunkba a hitünkből, ott mindig megméretik a hitünk.

Mi hisszük, hogy helyes dolog istenfélelemben nevelni a gyermekeket, nemcsak, mert hasznos ez nekik, hanem, mert Isten ezt jelenti ki az Igéjében. Az istenfélelemre nevelés végső célja nyilván nem egyfajta erkölcsös életre való felkészítés, hanem az élő Istennel való személyes találkozás előkészítése. Mi, szülők, reméljük, hogy a gyerekeink is Istent fogják követni, mert ez a legjobb dolog, amit az ember tehet.


Nem érzed néha azt, hogy a való élet egy fikció nyomása alá kerül?

De, folyamatosan. A fikciót úgy hívják, hogy Evilág Hiábavalósága...


Azért, mert van egy 2000 éves kultúrtörténeti hagyományunk, és történelmi bizonyosságaink Jézus létezéséről, még semmi nem támasztja alá isten létezését.

A teremtett világ lépten-nyomon bizonyságot tesz Istentől. Minden körülöttünk - a sejttől kezdve az univerzumban található égitestek pályáiig - borzasztóan összetett. És hiába a sok 'modern' műszer és okos tudós, mert a töredékét sem tudjuk sem kikutatni, sem felfogni ennek.

A világban rendszer van nemcsak makro, hanem mikro szinten is - ez is egyike azoknak a bizonyítékoknak, amelyek egyértelműen a Teremtőre mutatnak. És nem tudom, számít-e neked, de tizenhét évvel ezelőtt én személyesen találkoztam Vele. Ma is kapcsolatban állunk, a gyermeke vagyok. A bizonyíték az Ő létezésére számomra evidencia, mert megtapasztaltam Őt, és megváltoztatta az életemet. (És azóta is folytonosan teszi.)

Ezekkel együtt egy fontos dologra tapintottál rá. Mivel Isten nem látható, ezért annak, aki Őt keresi, hinnie kell, hogy Ő van - de megjutalmazza azokat, akik Őt keresik.


Nem gondolod, hogy erőszakos és méltánytalan valami olyat erőltetni a gyerekeidre, amiből később hátrányuk is származhat? Hogy nem lehet azt megtenni, hogy hol hanukával próbálkozol, hol karácsonyfával, hol meg semmivel, mert a hitelességed látja a kárát?

Nem gondolom, hogy egy gyereknek kára származik abból, ha a szüleit néha látja tévedni. A legtöbb ember változik és formálódik valaminek a mentén, valaminek az irányába: engem leginkább az Istennel való személyes kapcsolat formál folyamatosan. Ez egy dinamikus szeretetkapcsolat, amelyben a legfőbb vágyam, hogy az Ő akarata mentén mozogjak. Az életemben minden dolgot, amire Ő felhívja a figyelmemet, igyekszem hozzáigazítani az akaratához - és az, amikor megteszem, nagy belső örömmel tölt el.

És nem hiszem, hogy te nem változol, nem fejlődsz és sosem próbálkozol. Csak éppen te a karácsonyhoz ragaszkodsz, az az egyik szilárd pont az értékrendedben, nekem pedig Isten a szilárd pont, amit nem akarok megváltoztatni.

Ha folyamatosan Isten akaratához igazítjuk a családi életünket, az folyamatos változást jelent, de ez nem okoz problémát, ha a gyerekek felé is jól van lekommunikálva a váltás. De hadd fordítsam most meg a kérdéseidet.

Te nem gondolod, hogy méltánytalan valami olyat erőltetni a gyerekedre, amiből később hátránya is származhat? Hogyan adod neki át az erkölcsöt, miért legyen 'jó', mi értelme helyesen cselekedni, ha úgysem létezik semmiféle viszonyítási pontja az életben, mivel nincsenek abszolútumok, hiszen nincsen Isten?

Nem gondolod, hogy a hitelességed látja a kárát, hogy azt mondod a gyermekednek, hogy nincs Isten, de az ajándékát angyalok hozzák? Ha a nagyszülők angyalok, akkor ők vajon a mennyben vannak, ami nem is létezik, hiszen nincsen Isten?


Nem gondolod, hogy a gyerekeiddel látszólag meg tudod értetni azt, hogy a karácsony badarság, csak épp mindenki hülye akkor, aki körülöttetek él és nem így gondolkodik?

Miért minősíteném a gyerekeim előtt a máshogyan gondolkozókat? Miért tanítanék nekik ilyenfajta mentalitást, amikor ez nem áll meg az igei szeretet alapjain? Ők tudják, hogy nem attól lesz valaki értelmes vagy 'jó', hogy nem ünnepli meg a karácsonyt, mert ez nem értelem vagy a 'jó'-ság kérdése. Okos emberek is cselekedhetnek helytelenül és kevésbé briliáns elmék is dönthetnek helyesen. 'Jó' meg 'rossz' emberek pedig nincsenek, csak Isten kegyelme nélkül szűkölködő bűnösök, meg olyanok, akik részesültek Isten megbocsátásában és ezért az Ő szemében tiszták (szentek).

Nem nevelek felsőbbrendűségi tudatot a gyerekeimbe: nem gondolják azt, hogy egy jó döntéstől az ember jobbá válik. Tisztelik a többi embert, de ettől még nem fogják lemásolni a döntéseiket. Arra tanítom őket, hogy minden dolgot vizsgáljanak meg és ha kell, merjenek az árral szemben úszni, hiszen az ár gyakran sodorja rossz döntések felé az embereket. És, hát, a karácsony esetében is pontosan ez a helyzet. Mert két irányban megyünk.

Én a magam részéről Isten akaratát szeretném tenni, bármibe kerül is, mivel egyedül ezen van az Ő áldása. És nem befolyásol, hogy sokan mennek a másik irányba, mert az nem a helyes irány.

Ami a karácsonyt illeti, valakinek biztosan igaza van. Vagy a környezetemnek van igaza és a karácsony egy nagyszerű ünnep, amivel semmi baj sincs, vagy tévednek a karácsonyozók. Szerintem tévednek.


Nem gondolod, hogy végül is mindegy, hogy hiszel-e vagy sem, a lényeg az, hogy ki tudd szemezgetni a valóság morzsái közül az értékeset az értéktelentől?

Egyáltalán nem mindegy, hogy hiszel-e vagy sem! Mert teljesen más a valóságérzékelésed, ha nem hiszel, mint, ha hinnél. A valóság morzsáihoz ugyanis a szellemi valóság is szervesen hozzátartozik. Ha a természetfölöttivel kapcsolatban elhibázod a megítélést, annak súlyos következményei lesznek már itt a földön is, de még inkább az örökkévalóságban.

Eleve, hogyan is tudod az értékeset az értéktelentől különválasztani, amikor Isten nélkül nincsen olyan abszolút mérce, amely egyértelműen megmondaná, hogy mi az értékes és mi nem. Mert egyik embernek ez az értékes, a másiknak meg az. A pedofilnak más az érték, egy sorozatgyilkosnak megint más, egy muzulmánnak ismét más. És más a pénzéhes üzletembernek, más az alkoholistának, más a drogbárónak, más a sztárnak. Más a kisgyerekes szülőnek, más a szinglinek, más a tininek, más az özvegynek. És más Ázsiában, más Afrikában. Szóval, akkor most melyik az igazi érték és melyik úgynevezett 'érték' értéktelen valójában? Vagy szerinted minden értékes, ami valaki szerint az? Nem hiszem, hogy ezt gondolnád.


Nem gondolod, hogy nem minden fekete vagy fehér, függően attól, hogy isten rátette a kézjegyét vagy sem? (Tudom. Mindenre rátette.)

Nem gondolom, mert nincsen sokféle út, csak kétféle: széles és keskeny. Kétféle élet: keresztény és nem keresztény. Kétféle irány: menny és pokol. Kétféle cselekedet: Istennek tetsző és Neki utálatos. Nincsen határterület, nincsen semleges zóna, mert Isten számára nem közömbösek a mi utaink. És mi minden nap állást foglalunk...


Elgondolkoztál már azon, hogy lehet, hogy jót akarsz, de kárt okozhatsz?

Igen, sokszor gondolkozom ezen. Sőt, időről időre feljön bennem a kétely: nem mintha nem bíznék Istenben, hanem látom a saját esendőségemet. És amikor szembesülök ezzel, akkor tudom, hogy okozhatok kárt is, de az, hogy okozok-e, egyedül az én döntéseimen múlik. Azokon a döntéseken, amelyeket napról napra meghozok. A szeretetemen múlik a dolog, az Istenre figyelésemen és az engedelmességemen. Ugyanakkor tudom és érzem is, hogy Isten végtelen szeretete átöleli a családunkat (nem csak a miénket, mindenkiét, még ha nem is érzik, nem is tudják). Az Ő kegyelme az, amely segít, hogy lehessen újrakezdeni mindennap egymással. Megbocsátani, helyre tenni, és amit tegnap elrontottam, ma már nem elrontani.

Fejlődés, növekedés, hitben, szeretetben, Isten ismeretében - erről szól ez a mi életünk. És, ha mindig megteszem, amit Isten elvár tőlem, akkor a családom boldog család lesz, mert Isten jelenlétében békesség és szeretet van, és egy ilyen otthon, boldog otthon. Ha viszont nem teszem meg, amit Isten elvár, akkor kárt fogok okozni, ez bizonyos.

Minden nap kihívás felülkerekedni a kísértéseken (amik tévútra visznek) és odaadni magam Isten terveire. De, amikor megteszem, azt Isten mindig megáldja. Hiszem, hogy a családunk hosszú távú boldogulása pontosan azon múlik, hogy mi, felnőttek, mennyire tudjuk követni Isten akaratát a mi egyéni életünkben. A karácsonyhoz való viszonyulás is ebből mutat meg egy keveset.

Isten igazságos, méltányos, jó és mindenható. Ő maga a szeretet. Ha Isten jelen van az otthonunkban és az Ő szeretetével szeretjük egymást és a gyerekeinket, abból úgy hiszem, hogy nem baj, hanem túlcsorduló áldás származik.


* "Egy hívő akkor érzi jól magát, ha Istennel megfelelő kapcsolatban van."Amint korábban írtam, az Úr egy személy, Akivel a hívő ember személyes kapcsolatot ápol. Ezt az embert Isten megszólítja, megbízza, elhívja, vezeti napról napra. A hívő elhanyagolhatja az Úrral való személyes kapcsolatát, amitől ez a kapcsolat megromlik. Ettől a hívő ember boldogtalan lesz, hiszen az életét ez a kapcsolat tölti be. Ilyenkor helyre kell állítani a kapcsolatot, de ez nem olyan bonyolult, ugyanakkor őszinteséget igényel. De Isten mindig megbocsát a Hozzá folyamodó embernek.

** "been there, seen that, done that": nyers fordításban 'én tudom, mert jártam ott, láttam és megtapasztaltam azt'.


Isten


18 megjegyzés:

  1. "Ha nem Istent szolgálod, akkor nem Ő a te Urad. Ha Ő nem az Urad, akkor nem igazságos a részedről, ha Őt kéred számon mindazért, ami az életedben van. A számlát az illetékes hivatalnál kell benyújtani: ha te a te testednek szolgálsz és a magad szíve szerint élsz, akkor önmagadat kell okolnod mindazért, ami veled történt. "

    Tehát ha engem bántalmaztak gyerekkoromban, ha szegénységbe születtem és sanyarú sorsom volt, akkor az azért, mert nem hittem Istenben? Ez most komoly? És ha ateista családba születtem, akkor az is az én hibám? Gratulálok az okfejtéshez.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Tehát ha engem bántalmaztak gyerekkoromban, ha szegénységbe születtem és sanyarú sorsom volt, akkor az azért, mert nem hittem Istenben?"

      Nem azért volt, nem állítottam ilyet. Leírom érthetőbben, hogy hogyan értettem.

      Vannak rossz dolgok, amik azért történnek velünk, mert nem engedtük, hogy Isten vezesse az életünket. Amikor mi irányítunk, abból sokféle nehézség és szenvedés származhat, mivel Isten nélkül nincsen a birtokunkban annyi bölcsesség, amivel a helyzeteinket átláthatnánk. Ha még át is látnánk, Isten nélkül nincs ahhoz elegendő erőnk, hogy meghozzuk a helyes döntést és kitartsunk abban. Tehát, sok minden, ami az életünkben van (a rossz dolgok) igenis amiatt vannak, mert nem hittünk Istenben és mert nem Ő az életünk irányítója, hanem mi, a magunk erősen korlátozott lehetőségeivel.

      Sok esetben magunk vagyunk a saját szenvedéseink okozói, azzal, hogy nem Istenre hallgatunk - más esetekben viszont más emberek a szenvedéseink okozói.

      Nyilvánvalóan egy bántalmazás nem a bántalmazott hitén múlik! De itt is hitetlenségről van szó, hiszen, ha a bántalmazó hitt volna Istenben és az élete az Ő irányítása alatt lett volna, akkor nem követte volna el azokat a szörnyű dolgokat embertársa ellen. Amit ilyenkor az ember tapasztal, az a bűn és az Istentől elszakadt élet következménye. Az istentelen élet és a bűn sohasem csak rólam szól: rendszerint kihat más emberekre is.

      Itt abban van az elszenvedőnek felelőssége, hogy mit tesz azokkal a bántásokkal és sérelmekkel, amik őt érték. Mert Isten azt várja, hogy az ember megbocsásson az embertársának, még akkor is, ha az olyan súlyos dolgot tett is ellene, mint amilyen a bántalmazás. A megbocsátás segít meggyógyulni a lelki sebekből - ellenkező esetben az ember továbbharcolja őket akár egy életen át és ezzel másokat is megsebez. Hiszen a sebzett élet nem egészséges élet: gyógyulás nélkül elmérged, megkeseredik és sokaknak fájdalmat okoz. Még a hívőket is arra inti az Úr, hogy intsék egymást, nehogy valaki a bűn miatt megkeseredjen és emiatt elszakadjon Isten kegyelmétől.

      A megbocsátás tehát nagyon fontos, ez a gyógyulás kezdete, de igazi megbocsátás Isten nélkül nagyon nehéz, ha lehetséges egyáltalán. És itt lép be megint Isten a képbe, hiszen, ha az ember Neki adja a szívét és Őt kezdi szolgálni, akkor Őbenne megtapasztalja a tökéletes megbocsátást (amiben nincs elnyomott fájdalom és újra feltörő keserűség és harag, hanem szabadság van a másikra úgy gondolni, hogy közben nem borít el az indulat).

      Mélyre kell nézned, és meg kell vizsgálnod, hogy a te életedben melyek azok a történések, melyeket mások Isten nélküli élete miatt kellett megtapasztalod, és melyek azok a dolgok, amelyeket a saját, Isten bölcsessége és vezetése nélkül meghozott döntéseidnek.

      A fájdalmat és a sérelmet sokféleképpen próbálják meg feldolgozni az emberek, de Isten gyógyító ereje nélkül rendszerint csak félmegoldásokig jutnak. Lehet, hogy gyerekként, fiatalként nem tudtad befolyásolni, hogy mit tesznek veled a felnőttek, de felnőttként nincsen mentségünk, hogy miért nem térünk meg Őhozzá. Ő meggyógyítana, egésszé tenne és olyan emberré formálna át, amelyik áldás a környezetére. Ha te mások hitetlenül elkövetett bűnei miatt ennyit szenvedtél, az kellene, hogy arra ösztönözzön téged, hogy megtaláld az Urat és ne élj hitetlenül. Ilyen módon megszabadulhatnál a múltad terheitől is.

      Törlés
    2. Igaz, hogy arról nem te tehetsz, hogy ateista családba születtél, de a folytatás rajtad múlt, és még mindig rajtad múlik. És ezekért a döntéseinkért mindegyikünk számot fog adni Istennek. A te gyermekednek sincsen választási lehetősége, hogy hall-e a családjában Isten létezéséről van nem, de ezt nem is fogják rajta számon kérni, csak azt, hogy amikor nagyobb lesz, milyen döntéseket hoz meg a saját életében az Úrral kapcsolatban. Viszont ez rajtad is múlik, hiszen őelőtte te vagy a példa: a hited vagy annak a hiánya meghatározza az ő életszemléletét is.

      A szegénység pedig nem jó dolog, de Isten gondviselését sokféle módon lehet megtapasztalni egy ilyen nehéz helyzetben is. Ő mindenható és képes enyhíteni a szegénység terhét: Ő az, aki napról napra akár másokon keresztül is, de gondoskodik az emberről. Csak ezt hit nélkül nehéz meglátni.

      Törlés
    3. Eszti, egyet értek azokkal a dolgokkal, amiket most írtál. Mégis, ha valaki elmondja, hogy nem tud hinni Istenben, mert... gyerekként ez meg ez történt vele, és erre az a válasz, hogy hát nem Istent szolgáltad, ne őt okold... Hát szóval ez sziven ütött.

      De köszi a választ. Szeretem olvasni a blogod, szeretem hogy ilyen nyitott vagy. :)

      Törlés
  2. Kedves Eszter! Lehet, hogy elkanyarodok kicsit a témától, de muszáj feltennem néhány kérdést. Azt írod, hogy Isten megismerése a Biblián keresztül lehetséges és ez a megismerés vezet igaz hitre és ment meg a pokoltól. Logikus és megnyugtató gondolat. De! Isten miért korlátozza saját megismerhetőségét? Minden hittérítő munka ellenére hányan élnek e világban, akik azért nem olvassák a Bibliát, mert nem tudnak olvasni vagy nem is tudnak a létezéséről, egy más kultúra nevelte fel őket vagy a Biblia anyanyelvi fordításait megelőző évszázadokban éltek? Engem nem nyugtat meg a gondoltat, hogy mondjuk egy ma élő manysi ember,ezért kerül kárhozatra. A mai nomád finnugorok például megisszák a rénszarvasvért, mert azon a környéken másképpen nem lehetne biztosítani a megfelelő tápanyagokat.Ez bibliai alapon bűn, de a Biblia éghajlati jellegzetességei merőben mások mint az Ural környékén. Ez csak egy kiragadott példa, remélem érthető volt a kérdésem. Szeretettel: Nóra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Nóra! Nem kanyarodtál el: ide fér minden, ami hit. (meg az is, ami nem)

      Kérdezted: "Isten miért korlátozza saját megismerhetőségét?"

      Nóra, Isten szuverén Úr, Aki megszabhatja, hogy mennyit enged magából megismerni. Mivel Ő a teremtő, ezért Ő alkotja a szabályokat teremtményei számára. De ne úgy nézd a dolgot, hogy Ő szándékosan elrejti magát, és a megismerésének ilyen módon korlátokat szab. Épp ellenkezőleg: arról van szó, hogy Ő kegyelmes és jobban megalázza magát az emberért, mint ahogyan ez elvárható lenne.

      Szem előtt kell tartanunk, hogy jogos a kárhoztatás ellenünk: amikor Ő ítél minket, akkor igazságos ítéletben részesülünk! Így nem arról van szó, hogy Isten önkényesen megfoszt sokakat valamitől (Önmaga megismerésétől), ami 'megjárna' nekünk - mert mi mindnyájan már eljátszottuk a lehetőségünket az Isten megismerésére. Megvolt ez a lehetőség, de egyikünk sem akart élni vele. És ma sem akarnak sokan. Ez nem Istenen múlik, hanem az emberen.

      "Pedig én tanítottam járni Efraimot; ő vette őket karjaira, de ők nem ismerték el, hogy én gyógyítottam meg őket. Emberi kötelékkel vontam őket, szeretetnek köteleivel, és olyan voltam hozzájok, mint akik leemelik szájukról az igát, és ételt adtam nyájasan eleikbe." (Hóseás 11:3-4)

      "Vessetek magatoknak igazságra; arassatok kegyelem szerint! Szántsatok magatoknak új szántást; mert ideje keresnetek az Urat, mígnem eljő, hogy igazság esőjét adjon néktek. Istentelenséget szántottatok, álnokságot arattatok. Eszitek a hazugság gyümölcsét, mert bíztál a te utadban és vitézeidnek sokaságában!" (Hóseás 10:12-13)

      A bűnesettel az emberiség szakította el magát Istentől - nem Isten lett hűtlen hozzánk. És, ahogy egykor Izraelt, úgy Ő ma minden egyes embert is szeretve von magához - de mi nem akarunk menni!

      Ugyanakkor Isten megismerhetőségével kapcsolatban a Biblia kijelenti a Római levélben, hogy Ő bizonyos mértékben mindenki számára elérhető, hiszen megismerhető a teremtett világból is.

      "Mert ami az Isten felől tudható nyilván van őbennök; mert az Isten megjelentette nékik: mert ami Istenben áthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívöl megsötétedett." (Róma 1:19-21)

      Az emberek tehát nem azért menthetetlenek, mert Isten szándékosan elrejtette magát előlük, hanem azért, mert, bár megismerhették volna Őt (mert tudtak róla, hogy létezik), de nem imádták és hálát nem adtak Neki. Ez azért elgondolkodtató.

      Isten nem akarja, hogy az emberek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megismerje Őt, a kapcsolatfelvétel tehát nem rajta, hanem mirajtunk -mindegyikünkön múlik.

      Törlés
    2. Kérdezted: "Minden hittérítő munka ellenére hányan élnek e világban, akik azért nem olvassák a Bibliát, mert nem tudnak olvasni vagy nem is tudnak a létezéséről, egy más kultúra nevelte fel őket vagy a Biblia anyanyelvi fordításait megelőző évszázadokban éltek?"

      Az Úr végtelen bölcsességében úgy döntött, hogy az Ő szolgáira (emberekre!) bízza az evangéliumot. Emberileg mondhatnánk, hogy ennek a döntésnek megvannak a maga korlátai - vagyis az Úr terve (az ember esendősége miatt) nyilvánvalóan nem fog tudni maradéktalanul megvalósulni. De éppen abban áll az Ő végtelen hatalma és bölcsessége, hogy esendő embereket (akik Neki adják az életüket) Ő felhasznál mások elérésére, olyan módon, hogy valóban el tud érni mindenkit, akit el akar. Ennek érdekében a keresztényeknek egyik fő feladata Rá figyelve tanítványokká tenni másokat.

      A hívők ugyanakkor nincsenek magukra hagyva ebben a feladatban: a Szentléleknek pedig nem akadály a másféle kulturális háttér, sem az, hogy valaki a Biblia üzenetét megelőző időkben élt. Ő a hívőkkel együtt munkálkodva eléri az embereket, és azok, akiket Isten már előre kiválasztott, reagálni fognak erre a hívásra. Mindig is voltak emberek, akik reagáltak Isten hívására - még akkor is, ha nem hirdettetett számukra az írott evangélium (mert akkor az mondjuk még nem is létezett). A Biblia szerint meg lehet különböztetni különböző korszakokat az üdvösség szempontjából. Nyilván a Krisztus szolgálatba állása előtti időkben nem Krisztusban kellett hinni, de ebben a korszakban Benne kell hinni, ez az üdvösség feltétele. Vagyis Istent ismerve bizonyos, hogy senki sem veszett el azok közül, akik megtértek volna, hanem azok vesztek el, akiknek a lelkiismerete megbélyegezte őket.

      A jelenleg élő népek közül vannak, akiknek a nyelvére még nincsen lefordítva a Biblia - de missziómunkások egy része pontosan őértük munkálkodik! Az írástudatlan embereknek pedig hallaniuk kell az evangéliumot, ha nem tudnak olvasni - de nem szükséges olvasni tudni ahhoz, hogy valaki döntésre juthasson. Hosszú távon viszont mindenképpen célszerű az írástudatlanság problémájával foglalkozni - ez azonban nem feltétlenül tart bárkit is távol a megtéréstől.

      Mi nem tudhatjuk, hogy ki fog megtérni és ki nem - ez Isten hatásköre. A mi feladatunk hirdetni az evangéliumot mindenkinek. Úgy hiszem, sokunkban valóban 'ég a vágy' azért, hogy az elveszettekkel megoszthassuk az örömhírt. De azért az számomra mindig elgondolkodtató, hogy bizonyos emberek mennyire tudnak aggódni azokért, akikhez eddig még nem jutott el az evangélium - amikor pedig magukhoz az 'aggódókhoz' már eljutott, mégsem reagálnak rá. Szerintem először magunkat kellene a pokol tüzétől félteni, utána kellene mások megmentésén gondolkoznunk...

      Törlés
    3. Írtad: "Engem nem nyugtat meg a gondoltat, hogy mondjuk egy ma élő manysi ember, ezért kerül kárhozatra."

      A kárhozat egy nagyon komoly kérdés. Hiszem, hogy Isten nem hagyta a manysikat sem evangélium nélkül. De Neki sokféle módja van arra, hogy elérjen népeket. Ő nagyon szereti a manysikat is és lehet, hogy majd el fog hívni valakiket, hogy közöttük missziózzanak, ez szükséges is lenne. Ma rájuk néztem a neten, és azt találtam, hogy a szomszédos hantik között már vannak keresztények. Nyilván így náluk is terjed az evangélium. Itt olvastam erről:

      http://hoimurahvad.misjon.ee/index.php?option=com_content&view=article&id=177%3Asoome-ugri-kristlik-festival-hantide-maal&catid=3%3Asuendmused&Itemid=57&lang=en

      Ez a honlap, ahogy néztem Bibliafordítással is foglalkozik és mindenféle finnugor népcsoportok között végzi a missziót. Szóval Isten az Ural környékén is munkálkodik. A manysik ugyanakkor egyike azon népcsoportoknak, akik közé eddig még senki sem vitte el az evangéliumot. Azt hiszem, valakinek majd meg kell hallania a hívást...

      Itt van egy érdekes link erről is:

      http://www.joshuaproject.net/people-clusters.php?peo2=169

      A nyilvántartásból pontosan kiderül, hogy vannak keresztények, akiknek szívügyük minden ma élő népcsoporthoz eljuttatni a Biblia teljes üzenetét, de legfőképpen az evangéliumot. Isten munkálkodik a hívők szívében, ezért a misszió is halad előre: és pontosan ez a bizonyítéka annak, hogy az Úr nem akarja, hogy a finnugor népek elvesszenek!

      Írtad: "A mai nomád finnugorok például megisszák a rénszarvasvért, mert azon a környéken másképpen nem lehetne biztosítani a megfelelő tápanyagokat. Ez bibliai alapon bűn, de a Biblia éghajlati jellegzetességei merőben mások mint az Ural környékén. Ez csak egy kiragadott példa, remélem érthető volt a kérdésem."

      Értem, mire gondolsz. Ugyanakkor hiszem, hogy Isten bölcsebb mindenkinél. A Biblia nem emberek ihletésére íródott, hanem Isten volt a mögöttes hatalom, Aki kézben tartotta az egész folyamatot. Az Ő személye a garancia arra, hogy ami az Igéjében van, az az Ő szava, amely ma ugyanúgy érvényes, mint régen volt. Természetesen szövegkörnyezetben kell értelmezni mindazt, ami a Bibliában írva van, de ez nem jelenti, hogy bizonyos rendeléseket önkényesen hatályon kívülre lehetne helyezni.

      Istennél szerintem a rénszarvasvéres kérdés bizonyára nem okoz akkora gondot, mint nekünk. Bár én nem nagyon ismerem a finnugorok életmódját, de nem vagyok biztos benne, hogy a rénszarvasvér az egyetlen, ami biztosítja a megfelelő tápanyagokat. Lehet, hogy egy ősi tradíció szerint ezt kell tenniük, vagy a régieik életmódját követik - ez azonban nem jelenti, hogy nincsen más verzió. Mivel megszokták, és bevált nekik, ezért nem keresnek más módot - minek is keressenek? De, hogyha rá lennének kényszerítve az 'életmódváltásra' (mert mondjuk nem lenne több rénszarvas a környéken), akkor valószínűleg megtalálnák a módját, hogy máshogyan biztosítsák a szükségleteiket. Nem tudom a pontos választ, de hiszem, hogy Isten ugyanúgy vezetni tudná a finnugorokat azzal kapcsolatban, hogy mivel tudják kiváltani a vérivást, mint ahogyan mondjuk a kannibáloknak is meg tudna mutatni egy működőképes alternatívát a a jelenlegi táplálkozási szokásaik helyett.

      Örülök, hogy írtál, Nóra. Köszönöm is. Szeretettel: Eszti

      Törlés
  3. „A vallásnak semmi köze Istenhez: Ő nem vallásos és a valódi keresztények sem azok.”

    azért kell ahhoz szerintem valami hihetetlen gőg, hogy ilyen kategorikus állításokat fogalmazzál meg minden vallásos emberről, illetve arról, ki a valódi keresztény. mert te nyilván tudod. biztos a vesékbe is belelátsz. ugye?
    Jézus egyébként vallásos zsidó volt, az én Szentírásom szerint legalábbis.

    bocs, hogy ilyen sarkosan fogalmazok, de alapvető értékeiben sértesz meg egy laza mozdulattal emberszázmilliókat, akik Istennel élnek napról napra, vallásosan.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy hiszem, tisztázni kellene, hogy mit is értünk valláson és mit élő hiten.

      Vallás az, amikor az ember akar közeledni Istenhez annak reményében, hogy az Ő tetszését elnyerje és emiatt a mennybe kerülhessen. Élő hit az, amikor az ember elfogadja Isten közeledését és az Általa felkínált üdvösséget; s a Vele való személyes kapcsolatot elnyerve hálából örökre Neki szolgál.

      A vallásos ember a saját vallásos életmódjában és jó cselekedeteiben bízik, mert azt gondolja, hogy bizonyos cselekedetek (templomba/gyülekezetbe járás, adakozás, imádkozás, önzetlenség) képesek 'semlegesíteni' az élete során elkövetett rossz tetteit. Így az ő célja egy 'elég jó' életet élve Isten kegyelmét kiérdemelni.

      Ez a hozzáállás mélységesen sérti Istent, ugyanis lekicsinyli az Ő szentségét. Pedig Ő (éppen igazsága és szentsége miatt) semmi esetre sem tud a bűnök fölött elnézni - még ha sok-sok jó tettel próbálnánk is meg Őt 'kompenzálni'. Istent nem lehet kompenzálni: a bűn következménye mindenképpen a halál. Vagy az ember hal meg a saját bűneiért (kárhozat) vagy elfogadja, hogy Valaki más már szenvedett és meghalt az ő bűneiért (megváltás). A Galata 5:4-ben ez van megírva:

      "Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek."

      Azoknak az emberszázmillióknak, akikről írtál mindenek előtt Krisztusra lenne szükségük, nem a vallásra! A vallásos életmód senkit sem tud megmenteni a kárhozattól. Nem véletlen, hogy Jézus Krisztus, amikor a földön járt, a legtöbb kemény szavát éppen a vallásos vezetőkhöz intézte. Ha valaki vallásos viselkedésében, jó cselekedeteiben vagy bármi másban bízik, az a Biblia szerint el fog kárhozni, mivel üdvözülni egyedül hit által, Isten kegyelmében bízva lehet.

      "Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék." (Efézus 2:8-9)

      Az az ember, akinek élő hite van, nem a saját cselekedeteiben bízik, hanem kizárólag Isten kegyelmében. Hiszen jól tudja és érzi, hogy elkövetett bűnei miatt Isten jogos ítélete az egyetlen, amit érdemel. Ugyanakkor tud arról, hogy Isten a nagy szeretetében elküldte az Úr Jézust a földre, Aki érte szenvedett és meghalt a kereszten, személyesen az ő bűneiért. Ez a szeretet arra készteti, hogy a helytelen cselekedeteket megbánja és az életét az Úrnak adja. Isten kegyelméből így egy új életet nyer és helyreáll Vele a kapcsolata. A megkapott nyereség pedig egész életen át tartó hálára ösztönzi.

      A különbség tehát óriási, mert az élő hitű ember nem azért él kegyes életet, mert abban bízik, hogy így majd a mennybe kerülhet. Hanem személyes kapcsolatban van Istennel és TUDJA, hogy üdvözül és ezért él Istennek tetsző életet. Ha nem tudod, hogy üdvözülsz-e, akkor valószínűleg még nincs üdvösséged, hiszen Isten Igéje szerint a Szentlélek bizonyságot tesz a mi szívünkkel együtt arról, hogy mi Isten gyermekei vagyunk.

      Nem látok bele a vesékbe - az Isten dolga. De Ő megengedte, hogy tudjunk az üdvösség útjáról. A Biblia nagyon egyértelműen kijelenti, hogy a kárhozattól meg lehet menekülni és lehet tudni már itt a földön, hogy üdvözülni fogunk-e. A valódi keresztények mibenlétéről is tanít a Szentírás - nem kell, hogy bizonytalankodjunk, mert Isten nagyon egyértelműen meghatározza, hogy milyenek ők.

      Nem gondolom, hogy gőg lenne ugyanazt mondani, amit a Biblia kijelent. Ha ez másokat sért, akkor is ezt gondolom: nem akarok engedni ebből, mert az nem tetszene Istennek. Ha te mást értesz vallás alatt, mint amit itt leírtam, akkor fejtsd ki kérlek, hátha csak elbeszéltünk egymás mellett.

      Törlés
  4. Kedves Eszti!
    Tavaly olvasva a beírásodat a karácsonyról,egyet is értettem vele, de úgy gondoltam, hogy miért lenne bűn ezt ünnepelni? A gyülekezeteben is ünneplik. Majd rátaláltam erre a videóra:
    https://www.youtube.com/watch?v=hSWByjCkE6w
    Minden világos lett!:)
    Gyöngyi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök mindannak, amit leírtál, Gyöngyi. Köszönöm, amit belinkeltél, sok igen jó gondolat is elhangzik benne, bár van azért pár csúsztatás is (pl. hogy a rossz dolgok mögött mindig a zsidók állnak).

      Törlés
    2. Kedves Eszti!
      "van azért pár csúsztatás is (pl. hogy a rossz dolgok mögött mindig a zsidók állnak)."
      Melyik részre gondolsz a videóban, mert nem értem miért írtad ezt.
      Köszi előre is :)
      Zoli

      Törlés
    3. Kedves Zoli!

      A videó egy ponton arra biztatja a nézőt, hogy a karácsonyt/húsvétot ünneplő gyülekezetből szakadjon ki, mert azok nem valódi hívők. Ezt csúsztatásnak érzem, hiszen nem a karácsonyhoz való hozzáállásunk az üdvösségünk alapja. Ismerek olyan embereket, akik valódi hívők, de mégis ünnepelnek karácsonyt. Nem attól lesz Krisztus Teste egy gyülekezet, hogy nem ünnepel karácsonyt - bár, ha szeretne mindenben Istennek a tetszésére lenni, annak idővel ez is a része kell, hogy legyen.

      A videó viszont nem számol azzal, hogy az ismereteink és a szellemi megértésünk részlegesek. Lehet valaki jószándékú újjászületett hívő (a valódi Eklézsia tagja), aki a karácsonyt nem vizsgálta meg komolyabban Isten előtt.

      Egyikünk sem vizsgált meg minden dolgot a maga életében. Csupán lépdelünk az Úrral, és amire rányitja a szemünket, abban változunk - már, ha engedelmesek vagyunk. Felelősségünk azon van, hogy valóban napról napra az Úrral járjunk és amit Ő mutat, abban az útmutatásaihoz igazítsuk az életünket. Úgy hiszem, ez az ismérve a valódi hívőnek. Azonban minden ilyen változás egy folyamat. Nem azonnal változunk meg, hanem Isten Szentlelke meggyőz, és amikor meggyőzött, és mi alárendeljük magunkat ennek a meggyőzésnek, akkor megkapjuk az erőt a változáshoz. De ekkor is lehet, hogy nem lesz holnaptól minden más: előbb a gondolkodás iránya változik, aztán a többi (a cselekedet, a szokások) is.

      Szóval fontosnak tartom, hogy Isten szerinti módon gondolkozzunk az ünnepekről, de azt is fontosnak tartom, hogy ne legyünk törvénykezőek, mintha az ünnepekhez való hozzáállásunk lenne az üdvösség mércéje. Jó lenne, ha a gyülekezetek helyesen viszonyulnának az ünnepekhez, viszont a karácsonyozás nem elégséges ok arra, hogy valaki elhagyja a gyülekezetét. Én így látom.

      A másik ilyen pont az, amit egy korábbi hozzászólásban említettem. Hogy egy gonosz zsidó elit áll minden ördögi bálványimádás és megtévesztés mögött. Vagy a pápa. Nem hiszem, hogy ezek a fajta kiélezések előre vinnék a helyes gondolkozás ügyét. Nem gondolom, hogy ne lenne elit, de hogy azok az emberek zsidók-e, abban kételkedem. Nem hiszem, hogy a zsidók szentek - Isten egyedül a szent, de azért nem minden elvetendő szokás mögött állnak ők.

      Ezeket a dolgokat leszámítva a videó nagyon érdekes és informatív volt. Jó, hogy elkészítetted.

      Törlés
    4. köszi a választ.
      lehet félre értettél vmit, vagy félre érthetően fogalmaztam vidiben.
      Mi nem azért próbáljuk kihívni az embereket a mai ismert, nagyobb egyházakból, gyülikből, vallásokból mert karácsonyt tartanak, dehogyis.
      Egész egyszerűen több éves kutató munka után, és Isten egyértelmű utasítása alapján felismertük, hogy ezeket ugyanazok hozták létre , ugyanazzal a céllal:
      a hamisított bibliák segítségével okkultizmusban, bálványimádásban, engedetlenségben tartják az embereket Istennel szemben. Ezek a helyek nem Istentől valók, tisztelet a csekély kivételnek, kisebb csoportok.
      Mindegyiket a háttérből a jezsuita-szabadkőművesek-illuminati kontrollálja.
      A katik hozták létre pl. a mohamedán vallást is, hogy azt a régiót is kontroll alatt tartsák, ugyanígy a reformátusokat is stb. Az egész egy óriási kamu, álkereszténység, ezekből kell kijönni, mert ez Isten akarata, 2Kor 6, Jel 18 stb.
      És aminek talán még nem néztél utána, hogy a mai zsidók, valójában nem is igazi sémitai zsidók, hanem ugyanolyan "pogányok" mint te vagy én.
      Kazár-askenázimok, semmi közük vér szerint az igazi zsidókhoz, ezért érthető, hogy az igaziak tagadják Izrael és cionizmus létét, mert ők tudják, hogy a mai Izrael egy csapda, egy álca, amit a gonosz hozott létre, hogy megtévessze az embereket, a keresztényeket.
      http://www.veteransnewsnow.com/wp-content/uploads/2012/12/Judaism-rejects-Zionism.jpg

      Ezeknek utána tudsz nézni a neten, mi is csináltunk sok anyagot erről, Isten kegyelméből:
      https://www.youtube.com/watch?v=93a_TV6OBDM
      https://www.youtube.com/watch?v=R7lZ6qegftc
      https://www.youtube.com/watch?v=gbUitsoAyPM

      Tehát mi nem okoljuk zsidókat, távol álljon, ezt a szélsőjobb teszi, meg a kurucinfó, amit szintén azzal a céllal hoztak létre, hogy szítsák a haragot a cigányok
      és zsidók ellen. Szándékos agymosás ez is.
      A háttérben irányító jezsuiták találmánya az egész, nem véletlen, hogy a pápa jezsuita és hogy most eljátssza a szelid, alázatos embert,
      óriási hittetés lesz.

      A karácsonyosdi csak egy eszközük a sok közül, amivel engedetlenségben tartják az embereket.


      Amúgy minden elismerésem neked, csodállak, ahogy több gyerek mellett még az oldalra is van időd és leleplezel sok hazugságot,
      miközben vele párhuzamosan Isten igazságát is közlöd.
      Mi is ez tesszük több mint 2 éve :)

      Törlés
    5. Köszönöm a választ, így már érthető a videó mondanivalója. És köszönöm a linkeket, utána fogok nézni. Ez a téma egy ideje nagyon érdekel, bár úgy tapasztalom, hogy nem egyszerű kihámozni a valóságot a dezinformáció, az elit-propaganda és a félelemkeltés közül. Amit a jezsuitákról írtál, arról nem tudtam, de után fogok járni az általad említetteknek, ahogyan időm engedi.

      Köszönöm az utolsó bekezdést, amit írtál. Jól esik. Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, Tőle jön az erő és a bölcsesség a mindennapokhoz és az íráshoz. Ő adjon nektek is erőt és vezessen tovább a munkátokban, amit az Ő nevében végeztek! Az igazság valóban szabaddá tesz!

      Törlés
    6. http://galatiansfour.blogspot.hu/search/label/Jesuits
      http://galatiansfour.blogspot.hu/search?q=christmas
      ezt régóta olvassuk, sok fontos infót találsz itt

      Törlés
    7. Köszönöm szépen a linkeket. Nagyon hasznos ez az oldal!

      Törlés