Isten hozott a fedélzeten!


Nagyon örülök, hogy idetaláltál. Szeretettel ajánlom ezt az oldalt:
olvass, írd meg a véleményedet, mazsolázz kedvedre az itt olvasható tartalmakból.

Ha személyes kérdésed van, akkor küldj egy e-mail-t:
címemet az oldalsávban megtalálod.

Hasznos időtöltést és Isten áldását Neked:

Eszti :)

________________________________________________________



2011. április 22., péntek

Gondolatok a húsvétról




Mert a keresztről való beszéd
bolondság ugyan azoknak,
akik elvesznek;
de nekünk,
kik megtartatunk,
Istennek ereje.
(1Korinthus 1:18)


Számomra nem vallásos ünnep. Nincsenek szokásaink, amelyek évről évre örömet hoznak, ugyanakkor le is foglalnak az előkészületekkel. Egy ideje azt terveztem el, hogy páskát fogunk tartani helyette, de ez az idén sem valósul meg, s talán nem is baj. Miért éppen páska? A húsvét körüli népszokásokkal nem tudok egyet érteni, mert mindegyik pogány gyökerekből táplálkozik. Locsolkodás, tojásfestés, nyulak és egyebek- semmi közük Jézus Krisztushoz. Nem keresztény jelképek, bár szeretnénk azt hinni, hogy azok, hogy megtarthassuk őket. Én nem akarom őket megtartani, de akkor mi marad az ünnepből? Milyen húsvéti szokás van, ami valóban Jézus kereszthalálára és feltámadására utal, s ami valóban megragadja az ünnep lényegét? Én nem tudok ilyenről, így az ünnepünket eddig még nem sikerült tartalmas szokásokkal megtölteni. Ha tartalmatlan az ünnep, akkor mi értelme megtartani? Hogyan lehet tartalmat vinni bele?

Én nem találtam eddig megfelelő külső tartalmat (ünnepet tükröző szokásokat), így ezek most nem részei az ünneplésünknek. Az az előnye megvan ennek, hogy mivel nem kell külső dolgokra készülődni, talán jobban oda tudunk figyelni a belső dolgokra (családi beszélgetések a feltámadásról, keresztyén filmek, elcsendesedés az Úrral). Mert a húsvét szerintem nem a külsőről szól, hanem a belsőről. Jézus áldozata személyesen értem lett, és ameddig ez nem jár át mélyen és nincsen hatással a mindennapjaimra, addig semmi értelme húsvétolni. Amikor megérint a feltámadás reménysége, akkor azt meg már nem tudom az ünnep kereteibe belenyomni, mert onnantól naponta megélem a húsvéti reménységet, és így ez ünnep öröme nem pár napig, hanem egész éven át tart. Így nem ez a nap az év legkülönlegesebb napja, mert minden nap különleges az Úrral.

Olyan ez, mint a gyerekeink születésnapja. Ha évente csupán egy napon részesítjük kiemelt figyelmünkben őket, és a többi háromszázhatvannégy napon teljesen elhanyagoljuk őket, nem figyelünk rájuk, nem mutatjuk ki a szeretetünket feléjük, akkor a születésnap egy napja semmi értékkel nem fog bírni gyerekeink szemében. Azt hiszem, Jézus is valahogy így van ezzel: Neki nem pár napunk kell az évből, hanem a szívünk és az egész életünk.

Ha egykor már megértettem, hogy mit tett értem Jézus, erre reagáltam is, behívtam Őt az életembe a főhelyre és azóta is Ő Úr bennem, akkor van alapja a feltámadásban való örömömnek.

Ha elhalványult a reménységem, akkor itt az ideje friss új reménységet találni Jézusban, hiszen a kereszt arról szól, hogy van még remény mindenki számára!

"Megváltva Jézus által, aki a mi Páskabárányunk"

Ha még soha nem értettem meg az Úr Jézus áldozatának lényegét, ha még nem ragadott meg, hogy Ő értem jött el, és az én bűneim miatt kellett szenvednie, hogy gyalázatos halálával kiengesztelje Istent- ha eddig még sohasem értettem ezt meg, és nem fogadtam el Jézus Krisztust megváltómnak és uramnak, akkor még húsvéti reménység nélküli, teljesen elveszett ember vagyok. Mert a feltámadás valósága egyben a pokol valósága is.

Mivel Isten kegyelme kiáradt, és ez a kegyelem Jézus halálában utat nyitott az emberiség számára, többé nincsen mentsége senkinek sem Isten előtt. Aki elutasítja Jézus Krisztust, aki nem teszi őt Úrrá a saját életében, aki nem adja Neki a szívét, amíg nem késő, az Isten ítélőszéke előtt önmaga fog számot adni önmagáért, és a bűnei büntetését önmaga fogja elszenvedni a kárhozatban. Mivel elutasította Isten tökéletes szeretetét, amelyet Jézus Krisztusban mutatott meg, elvetette a kegyelmet is, tehát kegyelem nélkül fog elveszni. Bár üres lenne a pokol, és mindenki megtérne! Isten ezt így akarja, de tiszteletben tartja a szabad akaratunkat, amellyel elutasíthatjuk Őt és a kegyelmét, és mondhatjuk Jézus áldozatára, hogy "nekem ez nem kell".

Mert úgy szerette Isten e világot,
hogy az ő egyszülött fiát adta,
hogy valaki hiszen őbenne,
el ne vesszen,
hanem örök élete legyen.
Mert nem azért küldte
az Isten az ő Fiát a világra,
hogy kárhoztassa a világot,
hanem hogy megtartassék általa.
Aki hiszen őbenne,
el nem kárhozik;
aki pedig nem hisz,
immár elkárhozott,
mivelhogy nem hitt
az Isten egyszülött Fiának nevében.
(János 3:17-18)

Húsvét az érthetetlen kegyelemről és Isten őrült szerelméről szól, amely minket, utolsó gonosztevőket magához ölel. Hogyan volt kész kivetkőztetni minket gyalázatos bűnrongyainkból és felöltöztetni tökéletes tisztaságú királyi ruhába? Hogyan volt kész legkedvesebbjét, egyetlen fiát odaadni értünk, hogy visszaszerezhessen minket magának? Olyan az Úr, mint egy kétségbeesett szerelmes... most még. De Ő igaz ítélőbíró is: mindegyikünk Neki fog számot adni.

Miről szól még húsvét? Isten emberiség iránti szerelméről, Jézus Krisztus tökéletes áldozatáról, amely egyedül és kizárólag képes megigazítani bennünket. Húsvét nem szokásokról szól, hanem rólam szól és Istenről. És rólad szól és Istenről.


Szeretnék a napokban elcsendesedni. Nem akarom, hogy a külső dolgok elnyomják a belső vágyat. Istenhez akarok menni imádságban és azt mondani: "Uram, köszönöm, hogy ennyit érek neked. Köszönöm, hogy a fiad halála nem volt drága azért, hogy engem meghódíts magadnak. Uram, meghódítottál. Nagyon szeretlek és akarom, hogy mindenkor Te uralkodj bennem. És köszönöm Jézus, hogy nem volt drága az életed, hogy értem odaadd."

Áldott húsvétot, szokásokkal vagy azok nélkül! Jézus Krisztus, Isten Fia meghalt, feltámadt és ma is él: és dicsőség Neki örökkön örökké!



9 megjegyzés:

  1. Szerintem kell valamiféle külső készülődés is, főleg, ahol gyerekek vannak, és őket még vezetni kell, nem küldhetjük el őket elmélkedni :)
    Szóval ha nem tojásfestés, akkkor bármiféle sütisütés vagy falidísz készítése, ami Jézus halálára, feltámadására emlékeztet, és közben lehet beszélgetni. Én is minimalizálom a tradíciókat, és jó lenne, ha kialakulna egy igazi családi szokás, ami csak a feltámadáshoz kötődik. Köszi a bejegyzést.

    VálaszTörlés
  2. Eszter, igazad van. Én is úgy gondolom, hogy vezetni kell a gyerekeket az ünnep lényegének megértésében, de egyelőre nem látom a külsőségek jelentőségét az egészben. Tudom, hogy a zsidó családok számára fontosak voltak az Úrtól rendelt ünnepek, hiszen ezen keresztül is a hitüket adták át. Isten jó terve ez volt és ez működőképes is a zsidók esetében. Örülnék, ha a mi ünnepeink is Jézusra mutatnának, de sajnos nem így van. Így nekem az okoz fejtörést, hogy olyan családi szokásokat alakítsak ki, amik lényegükben megragadják a húsvét lényegét.

    Én erőltetettnek érzem, hogy csak azért csináljunk valamit külsőleg, hogy csináljunk valamit, vagy mert ez kell a gyerekeknek. Én még keresem az utunkat ebben, de egyelőre nem találom, mondhatni elakadtam. Nem akarom kevesebbel beérni, mint igazi, tartalmas szokásokkal, amik Krisztusra mutatnak, de egyelőre azt látom, hogy a páska szokásrendszere sokkal inkább Jézusra mutat, mint a húsvété. Viszont mi nem vagyunk zsidók, így kicsit identitászavaros, ha ezt ünnepeljük meg. Mégis, én erre inkább hajlok, mint arra, hogy bevezessek egy olyan szokást, aminek lényegében nincsen köze az ünnephez.

    Ez nem jelenti, hogy nem csinálunk semmit. Csinálunk: de azok a dolgok több igeolvasással, keresztyén filmekkel, és egyéb nem-szervezett, de fontosnak tartott dolgokkal van kapcsolatban. Ebben szerintem a gyerekeket is be lehet vonni, és ha azt látják, hogy ezt nem nekik csinálom, hanem nekem is fontos, az szerintem hitelessé teszi a belső ünnepünket. Remélem legalábbis.

    Számomra nem működik az, hogy találjak ki egy családi szokást, és mondjam azt rá, hogy ez Jézusra mutat. De, mint mondtam, ez nem kiforrott, hanem amolyan hibridállapot. Egyelőre ez így működőképes nálunk, aztán, meglátjuk, hogyan lesz jövőre. Mindenesetre most úgy érzem, örülnék, ha találnék valami tartalmasat, de ameddig nincs, addig marad így.:)

    VálaszTörlés
  3. Talán azért vagy így vele, mert a húsvétnak az életetekben nem csak egyszer évente van jelentősége, hanem naponta.
    Nálunk az kezd szokássá válni, hogy húsvétkor többet kell beszélnünk arról, hogy mások (az egész rokonság) miért ünnepel úgy, ahogy, és mi miért nem veszünk részt benne.
    A fiúk ujjongva várják (idén először), hogy kapjanak csokinyuszit a nagyiktól, mert beígérték nekik húsvétra. Közben megkértem anyukámat, hogy vegyenek adjanak könyvet a rengeteg csoki helyett, és mehet hozzá egy csoki. Kész.
    Ha nagyobbak lesznek, tervezem, hogy készüljünk valami zenés, énekes programmal és menjünk el a gyerekotthonba az árvákhoz, hogy ők is megtudhassák, mit jelent a húsvét.

    pepita

    VálaszTörlés
  4. Pepita, nekem nagyon tetszik, amire készültök. Nagyszerű dolog, ha a húsvét arról szól, hogy másokkal megosztjuk az örömhírt- és nem csak gyülekezeti, hanem családi szinten, közösen. Ez egy olyan dolog, amit át tudnék venni, mint leendő szokást.:)

    Nálunk is téma, hogy miért csináljuk máshogyan, mint a rokonok, bár nekünk némileg más a helyzetünk. Ugyanis nálunk az újjászületett hívő rokonaink is eléggé úgy csinálják, mint ahogyan mindenki más: csokitojás vadászatot szerveznek a gyerekeknek, amiket "a nyuszi tojt" és van locsolkodás is házon belül. Persze a feltámadást is ünneplik. Mi tehát nem tudunk azzal érvelni a gyerekeknek, hogy nálunk ilyenek azért nincsenek, mert hívők vagyunk. Máshonnan kell megközelítünk a kérdést, de azt hiszem, lassan kezdünk belejönni, s úgy hiszem, a gyerekeink is kezdenek ráérezni a döntéseink mögött munkáló szándékra.

    Örülök, hogy írtál.

    És az első mondatod nagyon betalált... Azt hiszem, azért éreztél erre rá, mert ti is hasonló elvek szerint éltek.:)

    VálaszTörlés
  5. én is azt hiszem :)

    pepita

    VálaszTörlés
  6. Kedves Eszti!
    Nagyon jó írást tettél közzé, mégis kicsit végletesnek érzem. Én soha nem hallottam volna, hogy bárki párhuzamot vonna a locsolkodás, a tojásfestés, a nyuszika és a keresztény hitünk által vallott történések vagy jelképek között. Szerintem itt egy kicsit összecsúszott a két dolog. Az viszont fontos, hogy meg tudja különböztetni a gyermek a népszokásokat, a hagyományokat a keresztény hitünkből vallott eseményektől. Márpedig az, hogy Jézus feltámadt ez egy keresztény számára az ünnepek ünnepe. Keresztény ember soha nem ünnepel nyuszikát! Attól még készíthetünk húsvéti asztaldíszt, festhetünk tojást, sőt akár tortapapírból barlangsírt is alkothatunk. Ha ilyen irányú kreatív tevékenységgel elevenítjük fel az eseményeket - az én tapasztalatom szerint - nagyon maradandó élményeket adhatunk a gyerekeknek. Ma az első tanítási napon megkérdeztem a tanítványaimat, hogy mit ünneplünk húsvétkor. A válasz megnyugtató volt, harsogták, hogy Jézus feltámadását, de nagy örömmel számoltak be a vendégeskedésekről, az ajándékokról, a locsolkodásról. Nem lehetnek ezek párhuzamosan futó utak? (A népi hagyományok ápolása és a keresztény történések?) Rosszul látom Eszter? Én például a családomat láttam (szüleim, testvérem családja) vendégül és az ünnepi asztal terítékéhez hozzá tartozott, hogy mindenki kapott egy csoki báránykát! A bárányka még nincs is távol a hitünktől (hiszen mind azok vagyunk...). Egész szép kis nyáj kerekedett belőlünk! :o)
    Erika

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm a gondolataidat, Erika. Nem érzem összecsúszottnak a két dolgot. Éppen azt érzem, hogy a kettő együtt nem fér meg, mert ellentét van közöttük.

    A népszokásoknak pogány gyökereik vannak, és ez azt jelenti, hogy nem lehet őket összeegyeztetni a a keresztény világnézettel. Ha húsvét a feltámadásról szól, akkor csak a feltámadásról szóló szimbólumokkal szabadna megtöltenünk! A pogány szimbólumok nem férnek össze a keresztény hittel, mert azok nem Isten tiszteletéről szólnak, hanem más 'istenek' tiszteletéről. Más istenek tisztelete pedig Isten szemében utálatos, ezért nem helyes a húsvét égisze alatt népszokásokat is gyakorolni.

    Sajnos a vallásos világ ezeket a pogány szimbólumokat is igyekszik a keresztény ünnep részévé tenni. Azonban hiába is nevezik át, vagy keresnek vallásos szimbolikát a nyusziban, tojásban, locsolkodásban: kilóg a lóláb, ahogyan te is írtad, és ha utánaolvasunk, még nyilvánvalóbbá lesz, hogy itt semmi egyezés nincsen népszokás és feltámadás között.

    Ez két teljesen különböző dolog, és nem lehet kétfelé ünnepelni. Ha Jézus Krisztust ünneplem, akkor elvetem a bálványokat azok minden szimbolikájával, népszokásával, hiedelemrendszerével együtt. És úgy tekintek ezekre, ahogyan Isten is tekint: utálatosságként, amely haragra ingerli az Urat.

    Ha nem húsvétkor ünnepelnénk ezeket a népszokásokat, akkor sem lennének helyesek, hiszen a fő probléma nem az velük, hogy egy keresztény ünneppel házasítják össze. Hanem az, hogy keresztényként úgy teszünk, mintha Isten elnézné, hogy bálványoknak és Istennek is 'áldozzunk'. Sem húsvétkor, sem az év más napján nem áldozhatunk bálványoknak, mert nem tisztelhetünk pogány istenségeket és Istent is. Istent csak kizárólagosan lehet tisztelni, vagyis úgy, hogy nem vagyunk részrehajlóak más szellemi valósággal kapcsolatban, azokat méltatván a szívünkben.

    VálaszTörlés
  8. ugyanaz a helyzet, mint a karácsonnyal.
    Eszti teljesen jól leírta. A mai locsolós,nyuszis,piros tojásos húsvétnak semmi köze Istenhez, tele van pogány,ősi vallások elemeivel, ami utálatos Isten előtt.
    Miért?
    Mert rossz eszközökkel nem lehet Isten előtt megállni,imádni őt,tisztelni stb, se a Fiát.
    Pogány, bálványimádó kellékekkel nem lehet és kész, ez ilyen egyszerű!
    Ez pont olyan, mintha a szomszéd pénztárcájából kilopnék egy ezrest és azt odaadnám az utcán kolduló szegény embernek....
    Vagy a kedvencem, a "keresztény hard rock zenekar".....a paradoxon :)

    Káin is azt hitte, hogy majd ő kitalálja mivel mehet Isten elé, óriásit tévedett a tökökkel,cukkinivel meg a banánnal...:)

    Ishtar=asszír,babiloni termékenység,szex,háború istennője-->
    /Eostre/a germán Ostara/Astarte/Szemiramisz/angol Easter/húsvét...... no komment :(

    http://www.mikeschristiancorner.com/history.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a megerősítést, TruthLiberates. A paradoxonoktól én is kész vagyok.:)

      Törlés