'Mi van a tűben?' - Tanulmányféleség az abortumokról

Utánajártam néhány dolognak az oltással kapcsolatban. Ez az, amit találtam. A kérdéseket a válaszokkal együtt közlöm. Bár igyekeztem tárgyilagos lenni, előrebocsátom, hogy felkavaró lesz...


Vannak konkrét bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy abortált magzati szöveteket használnak az oltóanyag előállításához sejttenyészetként?

Igen, vannak. Az oltóanyagot gyártó cégek a legtöbb esetben feltüntetik, ezt az információt az adott oltással kapcsolatos tájékoztató oldalon. Nem lenne rossz minden esedékes védőoltás előtt végignézni, mert az oltás terjedelmes mellékhatáslistáját is tartalmazza. És nem a bőrpírt, meg a belázasodást, hanem a ritkábbakat és súlyosabbakat is. Másik bizonyíték, hogy voltak emberek, akik erre vonatkozó konkrét keresztkérdéseket szegeztek egy gyógyszergyártónak levél formájában. A válaszlevélben a gyógyszergyártó nem tagadott semmit, sőt, röviden informálta a kérdezőt azzal a konkrét abortummal kapcsolatban. Harmadik bizonyíték, hogy léteznek olyan tudományos értekezések, amelyek a sejttenyésztéshez való alkalmasság szempontjából egyik vagy másik abortumból származó szövetet elemzik és értékelik.


Vajon meg lehet ezeket a bizonyítékokat találni?

Meg lehet találni. Sajnos magyar oldalt csak elvétve találtam, angolul viszont elég sok minden dokumentálva van a fentiekkel kapcsolatban. A részletes linklistát a megfelelő kérdésekhez rendeztem.

Elsőként itt van a levél, amiben a Merck gyógyszergyártó cég reagál egy amerikai abortusz-ellenes szervezet abortumokkal kapcsolatban felvetett kérdéseire.

Hogyan kezdődött az abortumok használata?

Egy kis történelem. 1954- az adenovírus elleni vakcina kifejlesztéséről gondolkoznak a kutatók. Eredetileg tumoros szöveteket használtak az oltóanyag előállításához. (El tudod ezt képzelni???) Azonban volt egy probléma, amivel nem tudnak mit kezdeni a szakemberek. Ez pedig a szennyezőanyagok kérdése. Az oltóanyagba az eljárás során belekerülnek (vagy benne maradnak?) annak a szövetnek a részei, amelyen tenyésztették a baktériumokat vagy a vírusokat. Senki sem tudta, hogy ez milyen hatásokat indíthat el az emberi szervezetben. Nem tartották kizártnak, hogy az oltóanyagból a vérbe kerülő rákos sejtek bizonyos embereket esetleg rákra vagy más megbetegedésekre hajlamosíthatnak. Először az Amerikai Hadsereg Járványügyi Hivatala állt elő azzal az ötlettel, hogy lehetne normál sejteket használni tumoros sejtek helyett... A javaslat alkalmazásba került, és precedens értékű lett. Hát így indult.

(Angolul itt olvashatsz róla az oldal közepén 'Background' címmel.)


Milyen magzatokból szedik a szövetet, és jogilag ez hogy néz ki?

Ezzel kapcsolatban más derült ki, mint amire számítottam. Ugyanis nem arról van szó, hogy kórházi abortumokat egyszerűen csak elvisznek és a szöveteiket kedvük szerint fölhasználják. Nem. Mindössze pár halott magzat szövetéből dolgozik mindenki, de a lista időnként újabbakkal bővül. Ezek a magzatok sok évvel ezelőtt lettek megfosztva az életüktől, és valamely szervükből kiszedett szövetből kémiai eljárásokkal szaporításra alkalmas sejttenyészetet hoztak létre (tudsz követni?:D). Amint írtam, mindössze néhány van belőlük- olyan kevés, hogy mindegyik külön kódot kapott, amely még ma is érvényes, így visszakereshető a magzat származása és a kora, valamint az abortusz oka. A szakemberek dilemmáztak is rajta, hogy vajon meg lehetne-e találni a néhai magzatok még létező felmenőit vagy rokonait...

A halott magzatok kódjait és jellemzőit is meg lehetett találni, úgyhogy ezeket is leírom szépen sorban. (Vannak más abortumok is, de ahogy én láttam, ezek a legelterjedtebbek.)

WI-38 : az ezzel a kóddal ellátott szövetet 1962 júliusában nyerték egy abortumból. Ő egy 12 hetes europid típusú lánymagzat volt, s a tüdőszövetéből használtak fel.

MRC-5 : 1966 szeptemberében nyertek szövetet egy másik abortumból. Ő egy 14 hetes europid típusú fiúmagzat volt. Szintén a tüdőszövetéből használtak.

PER C-6 : 1985 októberében újabb abortumot használtak fel. Ő az egyetlen, akiről többet lehet tudni. Az anyukája kérésére végzett abortusz volt, aki azért döntött a baba elpusztítása mellett, mert a gyerek apja ismeretlen volt. 18 hetes magzat volt, és a retinájából vett szövetet használták.

Régen a WI-38 szövete volt a leginkább elterjedt. Az MRC-5 váltotta föl, mivel több szempontból is jobb hatásfokkal lehetett vele dolgozni. Jelenleg is az utóbbit használják a gyógyszergyártók. A Per C-6 ha jól értelmezem, párhuzamosan fut az MRC-5-tel, de nálunk kevésbé elterjedt. Amint már írtam, ezeket azért fontos tudni, mert a tájékoztatón feltüntetik, hogy melyik magzatból vett szövettel dolgoztak, így az már nem egy értelmezhetetlen kód lesz a számunkra, hanem nagyon is sokatmondó információ.

Még valami, ami ide tartozik:
Némely oltásnál a tájékoztatóban szerepel, hogy humán diploid sejttenyészeten hozták létre (itt még meg szokták nevezni a magzat kódját is) . Mi is az a humán diploid sejt? Gondolom a humánról mindenki levágja, hogy emberből származó vagy emberi dolgora utal. Diploid sejtnek pedig az ember testi sejtjeit hívják 'biológusul'. Most mondhatnánk, hogy oké, de akkor miért kell a diploid szó, amikor úgyis minden testi sejtet így hívnak. Ez nem így van, mivel a testnek vannak haploid sejtjei is, amik az ivarsejtek...

Idelinkelem a MRC-5 más abortumokkal való összehasonlítását.


Mit jelent az a gyakorlatban, hogy egy magzat sejtjeit használják, és hogy néz ki az eljárás?

Magáról az eljárásról csupán annyit tudok, hogy a halott magzat valamely szervét eltávolították, és abból nyertek ki szövetet. Ezután kémiai anyagokkal, sóoldattal meg egyébbel kezelték. Azt, hogy ezt pontosan hogyan tették, nem találtam meg, bár direktben erre nem is kerestem.

A jogi háttérről nem sokat tudok, de szerintem csak pár embernek lehet joga emberi szövetet tenyészteni, nem juthat hozzá akárki korlátlanul ezekhez a dolgokhoz. Remélem legalábbis. Valaki árulja, az biztos, mert az MRC-5 szövet angol leírásánál (ez a már előbb belinkelt dokumentum) ott van egy ár, ami számomra azt jelenti, hogy valószínűleg meg lehet vásárolni.


Orvosilag milyen problémát vet fel az oltóanyag előállításának módja?

Gyakori jelenség, hogy egy csirkeembrión tenyésztett oltóanyagban tojásfehérjék vannak, az emberi szöveten tenyésztett oltóanyagban meg emberi szövetek. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy milyen szöveten tenyésztik az oltóanyagot: ha csirkeembrión, akkor annak szövetrészei nagyon valószínű, hogy megtalálhatóak az oltóanyagban, márpedig az allergiás reakciót válthat ki arra érzékenyeknél. A magzati szövetrészek vérbe kerülése meg eléggé... hát, gáz, hogy úgy mondjam. Emberileg. Allergiás reakcióról nem tudom, hogy lehet-e beszélni ebben az esetben, de nyilván az immunrendszerünk nem arra van kitalálva, hogy ilyesféle idegen anyagokkal terhelődjön.

Ebben a magyarra fordított interjúban egy szakértő bővebben kifejti, hogy mi a jelentősége az oltóanyagok szennyezettségének.


Milyen etikai kérdéseket vet fel ez az egész?

A magzati élet védelmének a kérdését. Vannak, akik úgy vélik, hogy nem etikus dolog használni az abortumok szöveteit, ha ellenezzük az abortuszt magát. Akkor sem, ha a cél az oltóanyagok előállítása. Mert visszásnak hat, hogy ellenezzük a magzat megölését, de mégis hasznot húzunk belőle, ami az oltásokat illeti. Ez egy érdekes kérdés. Egyébként a Vatikán kiadott egy nyilatkozatot (angol), hogy mit gondol erről az egész abortumon tenyésztett oltóanyag témáról.

Bennem az pendíti meg a húrt, hogy ha csak így lehet előállítani azt az oltóanyagot, halott magzati szövetet vagy csirkét használva, aminek a szövetmaradványai bekerülnek a gyerek véráramába, szóval ha kizárólag ilyen úton lehet ezt előállítani, akkor lehet, hogy nem is kellene előállítani. Legalábbis nem tömegesen, csak azoknak, akik igazán veszélyeztetve vannak. Vagy választható alapon. Hiszen az abortusz emberölés, az emberölés pedig bűn. A bűnt pedig nem igazolni kell, hanem megvallani és elhagyni. Ilyen egyszerű. Szellemi és erkölcsi szempontból egyáltalán nem számít, hogy sok évvel ezelőtti magzatokról van szó.

Én idegenkedem attól, hogy a gyerekem vérében egy halott magzat szövetmaradványai keringjenek. Fontos az immunitás megszerzése. De vajon milyen áron? Nincsen egy másik út, ahogyan el lehet ezt érni? Van, aki azt állítja, hogy oltás nélkül is lehet immunizálódni. Ez a kérdés megérne egy újabb kutatást.


Lehet tudni, hogy a gyerekkori oltások közül konkrétan melyek oltóanyagait tenyésztik abortumokon és melyeket csirkeembrión?

Igen. A neten fenn van a részletes tájékoztató minden oltásról, bárki számára elérhetően! Sajnos a gyerekdokik erre nem szokták felhívni a szülők figyelmét oltatás előtt, a rendelőben meg már sem idő, sem türelem nincs olvasgatni, meg kérdéseket feltenni az oltóanyagról. Most, hogy már ezt is tudjuk, a legközelebbi oltatás előtt azért nézzük meg, hogy pontosan milyen összetevőjű oltást kap a gyerekünk, és milyen mellékhatásokkal lehet számolni. Ne a kampányoldalakról, hanem a gyártótól.

Magyar információ itt található erről: (Ez alapvetően pont egy kampányoldal, úgyhogy az oltások hatásaival kapcsolatos információ elég félrevezető, de az oltásnaptár meg az oltóanyagok összetétele tekintetében hiteles forrásnak tartom.)


Oltási naptár az idei évre (itt tudod megnézni az aktuális oltás nevét)

Mo.-on engedélyezett vírusvakcinák

Mo.-on engedélyezett bakteriális vakcinák

Utóbbi kettőn látszólag csak egy orvos tud kiigazodni, de azért ez nem így van. Mindenesetre néhány oltás magyar nyelvű teljes tájékoztatóját idelinkelem.

BCG

Di-Per-Te

INFANTRIX-IPV

MMR

Prevenar (59 oldalas tájékoztató- ezt találtam csak róla...)

H1N1


Egy abszolút laikus képes kutatni, utánajárni és megnyugtató válaszokat kapni a kérdéseire, vagy ez nem lehetséges, csak akkor, ha orvosi végzettséggel áll neki ennek?

Arra, hogy képes-e, a válasz határozott IGEN. Azzal az alázattal kiegészítve, hogy valószínűleg sohasem lesz képes igazán mélyen belemászni a biológia meg az orvostudomány rejtelmeibe. Viszont amire szüksége van, abból nagyon sok mindenre képes megtalálni a választ offline orvosi tanácsadás nélkül is. És ez nagyon biztató, ugyanakkor persze veszélyeket is rejt magában.

Nem vagyok orvos, nem is leszek sosem. Talán ez a különbség orvos és laikus között: utóbbit nem a tudomány iránti szenvedély, hanem 'csupán' a kíváncsiság, a gyanakvás vagy az információhiány ragadtatja ilyen kutakodásra. DE lehet, hogy másként van.:)

Témába vágó idézettel fejezem be:

("A krízisterhesség megoldása az, hogy a problémát,
és nem az, hogy a magzatot szüntetjük meg."
Jeannie W. French)