Isten hozott a fedélzeten!


Nagyon örülök, hogy idetaláltál. Szeretettel ajánlom ezt az oldalt:
olvass, írd meg a véleményedet, mazsolázz kedvedre az itt olvasható tartalmakból.

Ha személyes kérdésed van, akkor küldj egy e-mail-t:
címemet az oldalsávban megtalálod.

Hasznos időtöltést és Isten áldását Neked:

Eszti :)

________________________________________________________



2009. augusztus 30., vasárnap

Anyatej-poszt



Zeki 1 éves, szoptatott, hordozott- boldog! Hú, ez most nagyon önérzetesen hangzott, de ezek a dolgok tényleg kézzelfoghatóan összekapcsolódtak ez alatt az egy év alatt. Na, de nem akarok előreszaladni. Van egy Zekink, aki múlt szombaton ünnepelte egyéves születésnapját. Születése óta anyatejen él, és ez a jó rend hivatalosan múlt szombaton szakadt meg. Egy teljes évig 'anyatejeztünk', de nem úgy, ahogyan mások; féléves kortól ezzel-azzal hozzátáplálva, hanem teljesen, kizárólag és csakis anyatejjel. Nem volt plusz teáztatás, se desztillált víz, se játszócumi, se cumisüveg, se sütőtök, se keksz, se banán- szóval se semmi. Ezt azért emelem így ki, mert a kisgyerekes ismerőseim állandóan félreértenek a témával kapcsolatban. Amikor azt mondom, egy évig szoptattam, akkor felderül az arcuk és rávágják, hogy "én is!", de aztán a beszélgetés további részében kiderül, hogy számukra a 'csak anyatej' annyit jelentett, hogy még nem választották el teljesen (tejesen, hehe) a gyereküket. Jobb esetben azt, hogy a különféle kaják mellett igény szerint szoptatják, bár azt hiszem ez annyira ritka az ismerőseim között, hogy szinte említést sem érdemel.

Nem szeretném, ha bárki félreértene: nem ítélem el egyik fent említett verziót gyakorló anyukát sem! Mindenkinek megvannak a maga érvei, hogy miért úgy csinálja, ahogy- ezt nem vitatom el senkitől. Ellenben másokhoz hasonlóan én is büszkén lengetem a saját zászlónkat, amely két gyerekkel ezelőtt óta a meggyőződésem. Ez pedig arról szól, hogy a kizárólagos és igény szerinti szoptatás egyéves korig jó dolog, ami után a gyerek már elég nagy és érett ahhoz, hogy a családi menü majd' minden fogását káros mellékhatások nélkül végigehesse. Ez bébiétel-, és turmixolásmentes babás napokat jelent, meg azt a nyugalmat, amit 2 gyerkőccel ezelőtt nem tapasztaltam: hogy nincs stressz a táplálás körül, hanem szinte bárhol, bármikor megoldható az etetés maszatmentesen, körülményeskedés nélkül. (és igen, tanúsítom, hogy lehet vonaton, autóban, tóparton, gyüliben, wc-ben, kendőzve, ülve, fekve, alva, olvasva, gép előtt pötyögve, mint most is éppen... szóval lehet szinte mindenféle helyzetben szoptatni!) Egyéves korára pedig már ügyesen képes megtanulni pohárból inni, ami azt jelenti, hogy a cumisüveg és a csőrös pohár fogalmát sem kell megismernie, annak költségei a családi kasszában maradnak. Nincsen pepecselés, legalábbis nem annyi... (kicsit reklámszövegesen hangzott, pedig nem árulok anyatejet.)


Talán most azon merengsz, hogy nem káros dolog-e az, ami mellett letettem a voksomat, hiszen minden jól informált anyuka tudja, hogy féléves korig fontos az anyatej, e kor után viszont már nem elegendő a benne található tápanyagmennyiség, így szükséges a szilárdabb kajákhoz szoktatás. Én is így gondoltam régebben, de aztán olvastam egy cikket. Ebben valaki egy tanulmányra hivatkozik, amelyben két csoport kisbabát eltérően tápláltak. Az egyik csoportot egyéves koráig kizárólag anyatejjel. A másikat féléves kortól hozzátáplálva. A vizsgálat eredménye megdöbbentő módon az lett, hogy a két csoport egészség és fejlettség szempontjából semmiféle lényeges különbséget nem mutatott (némi ásványianyag-hiány egyik és másik oldalon is megmutatkozott egyes babáknál). Az eredmény ismeretében a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az egyéves korig tartó kizárólagos szoptatás nem károsítja a babát, tehát egy működő alternatíva lehet. Ez először elgondolkoztatott, azután úgy gondoltam, hogy ezt én is kipróbálom, hogy működik-e...

(Ma már nagyon sajnálom, hogy a tanulmányt évekkel ezelőtt, amikor olvastam, nem mentettem el. Most rákeresve a google-ben, nem találtam meg. Találtam viszont másik szakvéleményt, ami támogatja az első évben kizárólagos anyatejes táplálást, de azzal a kitétellel, hogy nem minden helyzetben és nem minden babánál működőképes ez a dolog. Azért nem, mert a babák vastartalékai valahol féléves és egyéves kor között ürülnek ki -egyén-függő, hogy melyiküknél előbb, melyiküknél később-, ekkortól tehát szilárd ételből kell utánapótolniuk azt. Persze, vannak cseppek, meg egyéb táplálékkiegészítők, amikkel kikerülhető a teljes anyatejesség feladása. Az előbb említett 'másik szakvélemény' cikke itt olvasható angolul.)

Elgondolkodtató, hogy erről miért hallani ma olyan nagyon keveset. Meg az is, hogy ehelyett viszont miért terjedt el az a nézet, hogy muszáj féléves kor után hozzátáplálni. Nem kell sokat gondolkozni, mert a szálak egyértelműen egy komplett iparág felé mutatnak. Ez pedig, gondolom kitaláltad, a tápszer-, és az üveges bébiétel-ipar. Számomra ők amolyan mumus-félék. Ide tartozik mindenféle tejpép, meg babavíz, meg tápszer, meg babakeksz, meg bébiétel, meg bébiital. Meg minden más, ami nélkül nem lehet igazán kiegyensúlyozottan táplálkozó, egészséges gyereked- mondják ők... na persze.


A bicskát az nyitja ki a zsebemben, amikor mindenféle szakemberek a tudományosság köntösébe bújtatva, lakcímre küldött bébiétel-, és tápszer-reklámanyagaikban leoltják az első gyereküket nevelő (nyilvánvalóan potenciális vásárlóerővel bíró) asszonyokat. Látszólag segítő kezet nyújtanak nekik ebben az új élethelyzetben... valójában azonban nem azt nézik, hogy mi a jó a babának meg a mamának, hanem hogy hogyan tudnak arra rávenni, hogy a babád számára teljesen fölösleges terméküket megvásárold... (amely termék adott esetben több hátránnyal, mint előnnyel bír táplálkozásbiológiailag, ráadásul magas ára miatt hozzásegíti a közgondolkozást az "egy kisbaba nagy anyagi teher a családnak" legenda fenntartásához.)

Évekig fogalmam sem volt arról, hogy a kórházban kapott termékmintás ajándékcsomag aláírásakor hozzájárulok ahhoz, hogy az ott megadott lakcímemre reklámanyagokat postázzanak. (Ez persze nem az ő hibájuk, hiszen a csomagoláson ott van a tájékoztató szöveg feketén-fehéren, csak hát azok olyan apró betűk...) Ezek a reklámanyagok aztán épp akkor érkeztek meg, amikor a babánk 2, 4, 6 hónapos lett, talán éppen növekedési ugrások előtt, amikor az anyatej mennyisége már nem volt elegendő a gyerkőcnek. Ebben az esendő időszakban szinte minden mamának kísértés, hogy abbahagyja a szoptatást, és ezek a cégek kihasználják a helyzetet, hogy az arcunkba tolják az anyatejet helyettesítő termékek armadáját, ahelyett, hogy megerősítenék a kétségek között őrlődő anyákat abban, hogy az anyatej a legjobb a babának és bátorítanák őket arra, hogy bízzanak anyai ösztöneikben. Hiszen szinte bármikor képesek vagyunk megnövelni a tejmennyiséget gyakori és hosszan tartó szoptatással.



Visszakanyarodva Zeki ételeihez, ez alatt az első szülinap óta eltelt egy hét alatt nagy gyorsasággal rászoktattuk a fiúcskát mindenféle földi jóra: végigkóstolt több menüt is, amit olykor pépesítettünk (mezei módon, villával), olykor meg nem- hagytuk, hadd használja 6 fogát. Érdekes volt megfigyelnem, hogy a kajához szoktatás elején minden falatot kiköpött. És ezt tessék szó szerint érteni! Nem értettem, miért csinálja. Kellett egy kis idő, mire leesett a tantusz, hogy azért, mert megszokta, hogy eddig mindaz, ami a szájába került a földről vagy az asztalról, az kizárólag fogyasztásra alkalmatlan tárgy volt, amiket megízlelés és összenyálazás után rendre kiköpött (márkahű gyerek révén kizárólag én voltam a tápanyag-disztributora, más termékét nem akarta fogyasztani, hehe). Azt gondolta, hogy eztán is így fog ez menni, de most már, hogy rájött, hogy van élet az anyatejen túl, szívesen fogyaszt más dolgokat is- azért az előbbi disztributor iránti elkötelezettségét még mindig lelkesen tartja...

És ha már lelkesség, akkor elmondom, hogy a hordozás a másik büszkén lengetett zászlónk. Zeki a kórházból hazajövet óta szupifajta rugalmas hordozókendőben utazik, bárhová megyünk. Babakocsiban mindössze 2x ült életében, pedig sok helyen jártunk vele- kendőzve. (A kölcsönbabakocsi meg egy éve itt porosodik az előszobában, na de sebaj...) A kendőnkről majd máskor még bővebben mesélek.

28 megjegyzés:

  1. Gratulálok!
    Én is anyatej és hordozópárti vagyok. Johannát 26 és fél hónapig szoptattam, Sámuel viszont 14 hónaposan egyik napról a másikra abbahagyta, ami sokk-ként éltem meg. Hathósan kezdtema hozzátáplálást, de Sámuelt nem nagyon érdekelte, úgyhogy vele elhúzódott. Elkezdtem a hozzátáplálást hathósan, mert akkor csak 2 véleményt hallotam: minél hamarabb hozzátáplálni, akár 3 hósan is, és elég ha hathósan.
    Samuval olyan sebes volt a mellem a rossz pozicio miatt első két hónapban, hogy csillagokta láttam, de akkor elmentem Debrecenbe szoptatási tanácsadóhoz, és segitett, ezekután tudtam még egy évig szoptatni minden gond nélkül.
    Érdekes, hogy a fiam mostanában idebújik cicizni, vagyis csak úgy tesz, mondom neki, hog ymár késő, akkor kellett volna.

    VálaszTörlés
  2. Jó volt olvasni, hogy nem vagyok egyedül ezzel a nézetemmel és véleményemmel. Az én gyerekem is nagyon sokáig csak anyatejet kapott (10 hónapos koráig). Jelenleg másfél éves, ha rajta állna, akkor még ma is csak cicivel táplálkozna :)
    Én sem gondolom, hogy problémát jelentene, sőt, meggyőződésem, hogy ez nagyon jó neki. Így jó neki. Nekik.

    VálaszTörlés
  3. Isten éltesse a kicsi fiút egész családjával együtt!
    Jó hogy írtál a táplálásról, bár én hat hós kora óta adok mást is Rékának, de kizárólag csak akkor, ha ő maga kéri. Ez annyit tesz, hogy megkínálom, aztán ha kell neki megeszi, ha nem hát nem. Emellett folyamatosan, éjjel-nappal igény szerinti szopi van. :-) Azt kell mondjam, a gyerek tudja, mi a jó neki, hiszen alig-alig eszik mást, mint anyatejet. :-)
    Hű, még akartam írni, de Réka hív, majd folytatom. Puszi nektek és jó egészséget, hosszú boldog életet a kis szülinaposnak és mindannyiótoknak. :-)

    VálaszTörlés
  4. Eszter, olyan jó volt olvasni, hogy a nehézségek ellenére is kitartottál! Ügyes vagy (és áldott az Úrban)!:) Tényleg nagyon nem mindegy, hogy az elején milyen tanácsot, infót kap az ember a szoptatással kapcsolatban- nagy a felelőssége a szakembereknek, gyakran ők nem is látják, hogy mennyire... Köszi, hogy megosztottad.

    VálaszTörlés
  5. erdna, nekem is jó olvasni, hogy én sem vagyok egyedül a nézetemmel. Köszi, amit írtál. :)

    VálaszTörlés
  6. Gabka, köszi hogy a kicsilány mellől is írtál. (írjál még, ha időd engedi!)

    A te verziód is tetszik: hogy a gyerkőc dönti el, hogy mikor anyatej, mikor más. Ez is ritka, mert szerintem keveseknek van türelme ehhez- ha már kaja, akkor minek még anyatej is neki, inkább hamar elválasztják, ha már megindult a folyamat... Hát tök jó, hogy te erről másképpen gondolkodsz.

    Mi tudatosan nem adtunk lehetőséget másfajta kajára, csak az anyatejre. Nem volt mindig egyszerű, mert néha már nagyon vártam, hogy végre leteljen az egy év.(valahol 10-11 hós kora körül volt a mélypont, amikor szinte a napokat számoltam az első szülinapig). De kitartottam és azt kell mondjam, hogy megérte.

    (az igazsághoz hozzátartozik, hogy 2 héttel a szülinap előtt azért evett egy-két dolgot, de inkább kóstolgatott a kezünkben levő kajákból, ezért ezt nem számolom bele)

    Most meg, hogy ehetne mást is, valahol én is örömmel veszem tudomásul, hogy azért annyira nem töri magát a más-evésben. Furcsa, de örülök, hogy még mindig jóóó sokat szopizik.

    Jó, hogy ti így, mi meg úgy csináljuk- a lényeg, hogy bízzunk az anyai ösztöneinkben és a családunknak leginkább megfelelő alternatívát válasszuk... (persze szoptassunk minél tovább, ha megtehetjük)

    VálaszTörlés
  7. Lányok, köszönöm a gratulációkat Zeki nevében... éppen sírdogál, úgyhogy megyek eteni (anyatej természetesen)... :D :D

    VálaszTörlés
  8. Ciki, de nem emlékszem pontosan, hogy Bernát hány hónaposan kapott almát először, de nem hat:), de 10 előtt. Max két falat volt egy nap és sokszor volt, hogy ez is elmaradt. Kóstolgatott ezt azt, de a szó szoros értelmében nem evett, mindig csak pár falatig jutott.
    Egy éves kora körül volt egy ugrás, azóta eszik szépen, egyre több mindent, kóstolgat és van, amit már kér is (ételek csoportjából elég színes a szókincse is).
    Ivás, most nyáron kezdett el rendesen vizet inni, kéri is, ha szomjas. Két hete volt először, hogy amikor esete felkelt, cici helyett vizet kért. Apa megitatta és aludt tovább.
    Nálunk sem volt csőrös pohár, meg cumisüveg (csak amikor szopi bojkott volt és a lefejt tejet itta belőle - torokgyulladás). Mi a janás kisüveget használjuk, nah nem a babavíz miatt, hanem mert kicsi, sportkupakos, ha nincs nálam, bárhol kapok, így soha sem áll elő az a helyzet, hogy a gyerek követeli a mittom én milyen itatóját. A sportkupak mellett azonnal megtanult inni rendesen pohárból (ma már ezt se kell fogni neki), valamit üvegből is iszik, és két hónapja szívószálazik is (most ezzel kóstolgatja a tejet és mondja is, hogy tejcsi).
    Én nem csinálok nagy ügyet az etetésből, ha kér, eszik, én megkínálom, ha nem kér, nem kell. Viszont tényleg szinte mindent megeszik elsőre is, amit elsőre nem, azt x. alkalommal már simán.
    Cumi: soha se volt, abszolute ütközik minden elvemmel.

    Gratula Zekinek, Isten éltesse!

    VálaszTörlés
  9. A víz. Igen, Mary, én is a vízzel szeretnék kezdeni, bár volt már, hogy teát kapott. Vízből mindig csak akkor kérnek, ha szomjasak, az édes itókákat régebben csak úgy, nasiként is kérték a nagyobbak. Most szeretném tudatosabban vízre szoktatni Zekit. Jó, hogy nem görcsölsz a hogyanon meg a mikoron a táplálással kapcsolatban, ügyesen csinálod- én az elsőszülöttünkkel mindent a védőnő javaslata szerint csináltam, pedig jobb lett volna, ha a gyerekem igényeire hallgatok... :)

    Köszönö Zeki nevében. (még nem beszél) :)

    VálaszTörlés
  10. Nálunk a védőnő az egészben mellettem volt, persze nem véletlenül szoktam szuper védőnőként emlegetni (Szupera a vezetékneve mellesleg:). Ő volt az, aki hívott, hogy beszéljek a hordozásról és a mosható pelusról.
    Bernát nem issza meg a teát és nem eszik meg semmit ami édes, múltkor meg akarták etetni francia drazséval, de kiköpte (a citromfagyi, meg a csípős kagylós tésztát bezzeg ette - anyja fia).
    Amit mostanában csinálunk anyukámmal, sárgarépalé naranccsal, nah ezt nagyon szereti, mi is, én kevesebb cukorral gyártom, bár anyum se rak sokat bele, és gondolom a töredékét annak, amit az üdítősők.

    VálaszTörlés
  11. De jó volt olvasni! Érdekes ez az egy évig csak anyatej dolog is, erről még én sem nagyon hallottam. A két gyerkőccel mi is a félévig anyatej, utána hozzátáplálást követtük. Jázminunk igy egy és fél éves koráig szopizott. Én nagyon örülök neki, mert annak idején nagyon megszenvedtem az első gyerek első heteivel, onnantól kezdve, hogy egyik nagyszülő sem igazán biztatott jóval, szerintuk nem létezik hogy elég neki... :) És emellett iszonyuan fájt, mint Eszter irta. Végül rajtunk is szoptatási tanácsadó segitett, aki ugyebár nincs itt helyben. De nem bántam meg és azóta minden anyukának lelkesen segítenék...
    Nálunk már az is nagy furcsaság volt, hogy nem hasnáltunk abszolut semmilyen cumisüveget és tápszert sem, mert fél éves koruktól pohárbol isznak és általában csak vizet.
    Most a harmadiknál a kendőzért is végre kipróbáljuk, alig várom! És ez is ujdonság lesz itt, a környezetemben, mert senkit sem láttam még kendővel errefelé! Már rendesen várom! hi-hi

    VálaszTörlés
  12. Köszönöm, hogy leírtad Git! A családunkkal kapcsolatos döntéseink miatt mi is ritka madaraknak számítunk a környezetünkben, én már kezdem megszokni. De azért ez nem mindig ilyen laza, mint ahogy most leírom... úgyhogy megértelek. Azért valakinek mégiscsak el kell kezdeni a kendőzést felétek is, nem? :D
    Előbb-utóbb lesznek mások is, akik a te példádon felbuzdulva belevágnak ebbe. (készülj is erre, mert az a szupi kendő vonzza a tekinteteket- és az emberek oda fognak jönni érdeklődni a tapasztalataidról, velem is így volt.)

    Érdekes, ahogyan fejlődünk. Jó esetben a gyerekeink születésével egyre jobban és tudatosabban csináljuk az anyukás dolgainkat... :) Git, nálam Zekinél jött csak elő ez az abszolút kendős rajongás, az első három gyerkőcöt másfajta hordóeszközökben szállítottuk. S mivel velük nem próbáltuk ezt a fajta kendőt, ezért nem is volt mibe beleszeretni...:)

    Ugyanez igaz a szoptatásra: ott is megfigyelhető ez a fajta fejlődés. Doda 4 hónapos volt, amikor elkezdtük banánnal meg sütőtökkel etetni. Rafit 6 hónapos korától tápláltuk hozzá. Nátinál és Zekinél pedig egy évre toltuk ki az anyatejes időszakot.

    Azt hiszem sokan vagyunk így ezzel: mindig a saját fejünk szerinti legjobb döntést igyekszünk meghozni, de jó esetben az ismereteink egyre gyarapodnak út közben, és ezért a döntéseink egyre informáltabb és bölcsebb döntéseknek bizonyulnak.:)

    Azért meghallgatnám az egyet nem értőt is, érdekelnének az ellenvetései (...a bejegyzés végén valaki beklikkelte, hogy nem ért egyet a témával).

    VálaszTörlés
  13. Kedves Eszti,
    én sajnos csak a 3. gyerekemnél jutottam el eddig, de nem panaszkodom, kicsi lányom elmúlt egy éves reggel-este még szopizik, ill. néha "levetkőztet" bárhol is legyünk :-) no de ki bánja?
    A nagy bánatom viszont az, hogy most már alig van tejem, habár iszom a Laktoherb teát. Van esetleg valami ötleted, hogyan lehetne újból növelni a mennyiségét? Sajnos azt vettem észre, hogy most már nincs összefüggésben a szopizások hosszával és számával a tej mennyisége. Tudsz esetleg valami csodaszert?
    Előre is köszönöm,
    Mackómama

    VálaszTörlés
  14. Tegnap a városunkban Anyatej-világnapot szerveztek, ahová sokáig szoptató anyukákat, és akik nem nem tudtak szoptatni, de mindent megtettek ezért (anyatejet hordtak másoktól) anyukákat hívtak. Nagyon jó volt látni, hogy milyen sokan voltunk. És azt is jó volt látni, hogy milyen arányosak azok a gyermekek.
    Zsófi vékonyka kisbaba volt és maradt is. Ez a családi öröklődés nálunk. Mindenki próbált meggyőzni, hogy tápláljam mindenfélével, hogy "kövérebb" legyen. Persze nem tettem. Az anyatejtől nincs jobb. Zsófi még most is szopik, bár már csak alváshoz engedem. De ő neki ez a kedvenc eledele. A jó Isten jól tudja, hogy mire van szüksége az ember gyermekének, nem?

    VálaszTörlés
  15. erdna, nálunk is családi öröklődés a férje ágán a nem-túl-husisság. :) A fiaink sohasem voltak extrahurkásak, és az elsőszülöttel mi is megkaptuk, hogy biztosan nem elég neki az anyatej, azért ilyen. Most 6,5 évesen is vékony, nyúlánk, de sok az energiája és nagyon gyors futó. Jó, hogy nem hallgattál azokra az anyatej-ellenes felhangokra!!!

    Az nagyon igaz, hogy "A jó Isten jól tudja, hogy mire van szüksége az ember gyermekének, nem?" Én is így látom. :)

    VálaszTörlés
  16. Mackómama, azt hiszem a tejszaporítás akkor a leghatékonyabb, amikor még kizárólag anyatejen él a gyerkőc. Ha mást is kap, akkor szerintem már csökken a hatásfok, és kevésbé gyorsan lehet elérni, hogy növekedjen a tejmennyiség. De szerintem elérhető azért, csak türelem és kitartás kell hozzá. :)

    Nekem kizárólagos szoptatás mellett is 4-6 nap kellett a 'tejszaporításhoz' nagyon gyakran etetve. Tehát ha mondjuk most akarnék tejmennyiséget növelni, akkor én várnék 2 hetet is az eredményre.

    Úgy vettem észre, hogy a gyakoriság fontosabb ebben a kérdésben, mint a szoptatás hossza, szóval inkább nagyon gyakran engedd mell-közelbe Zsófit, nem baj, ha csak néhány kortyot nyel, minthogy ritkán de akkor sokáig hagyd.

    A másik lehetőség, ami szerintem működhet, az a teljes kajamegvonás, csak szopi 2-3 napig- attól biztos brutálra beindulna a tejtermelésed. Éjszaka még szoptatsz? Ha már nem, akkor, lehet, hogy elég lenne arra visszaállni néhány nap erejéig.

    A Laktoherb ahogy én tapasztaltam, változó hatásfokú, bizonyos esetekben inkább amolyan placeboként működik (használ, ha elhiszed, hogy ez használ): van, akinek beválik, és mindig issza, van, aki sohasem itta, mégis teje mint a tenger. Én az első gyerekünknél ittam, a többinél nem. Azt hiszem ami igazán számít, az a szoptatás, nem a tea. :)

    VálaszTörlés
  17. Nekem egy falubeli néni adni akart egy babahordozót, amikor meglátta a hordozókendőmet, azt hitte, szegénynek, nincs :D
    Nekem az egyetlen bajomm a kendővel, hogy nem győzöm felkötni. Ezért nekem jobban tetszik, amit a húgom is használ, és varr.
    www.skmeitai.blogspot.com

    VálaszTörlés
  18. Ízlések és pofonok, Eszter. A Mei Tai-t is kötni kell. Nem is minden kendő bonyolult és kényelmetlen. Amit mi használunk, azt magadon hagyhatod, amikor nincs benne a baba- rugalmas, és öltöztet, ugyanakkor képes teljesen elrejteni az újszülöttet (a lábait is). Ez itt nem a reklám helye volt, tényleg ezek a tapasztalataim. :)

    VálaszTörlés
  19. szia! erdekes amirol irsz, engem is foglalkoztat es nagyon aktualis. az en fiam nemsokara 15 hos lesz,es lenyegeben egy ket gabonan es gyumolcson kivul csak anyatejet volt hajlando folgyasztani 11 hos koraig. en megkezdtem volna a hozzataplalast olyan 7 hosan, de nem volt ra vevo, ugyhogy talan 1o hos volt, mire nem mikroszkopikus meretu mennyiseget evett. akkor is csak azt, amit mi, ugyhogy megjobban odafigyeltem az alapanyagokra. nem idegeskedem(bar neha bosszanto) de nem eroltetem, en is ugy vagyok vele, hogy biztos jobban tudja, mire van szuksege:) szoval 1 es negyedeves, a pureket alapbol kikopi, csak rag ezt azt neha. neha etelt is:)) de olvastam utana, es nem is tudom hol, de talaltam egy megnyugtato cikket, hogy nincs min aggodni, az anyatejnel jobbat ilyen korban sem tudnank nekik fozni. gondolom egyszer meg eljon az ido , mikor majd mast is eszik rajtam kivul:))

    VálaszTörlés
  20. Hugomum, néha én is elmerengek, hogy lesz-e valaha olyan, hogy tartósan mást is fog enni rajtam kívül... Akkor ezek szerint lehet, hogy jobb, ha ráhangolódok arra, hogy akár hónapok múlva is anyatej-függő gyerekem lesz?? :D Hát, nem erre számítottam, nem így terveztem, de azt hiszem most nem én tervezek. Most sem... :)

    VálaszTörlés
  21. szia Eszti!
    Örültem, hogy rátaláltam a blogodra!Én jelenleg még csak 1 gyerekes keresztény anyuka vagyok:)DE néha engem, és tudom mást is- Kisebbségi érzéssel töltenek el az ilyen írások.
    Kisfiam születése előtt eldöntöttem, hogy persze, igény szerint szopttatni fogom. Koraszülött lett. Nem bírt szopni. 2,5 hós koráig cumisüvegből itattam a saját tejcimmel. kemény volt mindig fejni-és sokan csodáltak, hoyg még nem apadt el-ugye egyik szívó se oly erős, mint maga a baba.De mindig szoktattgattam, sokat mellre tettem, vigasztaltam vele-aztán egyszercsak megtanulta. Nőnek éreztem magam akkor végre. De addig_ az aki akar szoptatni az tud-mondatoktól fájt a szivem. Én kb . 8-9 hós kora körül kezdetm volna el a hozzátápit. DE.Ő olyan baba volt, aki minden este 7től 11ig sírt.valamint napközben, ha nem aludt, ordított, tekergett. Teljesen kivolt az egész család./ én eslő gyerekesnélk azt hittem, ez atermészetes, de amikor másokkal beszélgettem, rájöttem, lehet mégsem. A gyerekorvosunk is azt hitte, első gyerekes miatt csak túlzok, hoyg egész nap orídit a gyerek. DE kiálltam. kapott egy-két kanál sinlac pépet, sé a fiam elkezdett fejlődni, nem ordítani napi 14 órát. / két kk volt a pép!!Helyrehozta az emésztéseét, és ata is jót tesz neki, ha kap pépest, szilárdabbat, mint a tej, így én 5 hósan elkezdtem hozzátáplálni.Én sem bántam volna, ha 10 hós ooráig csak szopizik. De minden gyerek más. A ő érdekeit jó szem előtt tartani.
    Valamint most végeztek el nála egy vérvételt, és kiderült, nagyon-nagyon vashiányos.Ezekre mondjuk nem elég ahozzátápi, cseppeket írtak fel.
    No, első gyerekesként ennyi, de szívesen olvasom további írásaidat, tapasztalataidat!!! És örülök, hogy vannak keresztény családi blogok!!!

    VálaszTörlés
  22. Kedves Névtelen. Néhány gondolatodra hadd reagáljak.

    Gondolkoztam a bejegyzés megírása előtt, hogy írjak-e egyáltalán erről a témáról. A sikeres szoptatás egy tipikusan olyan dolog, amivel megoszthatod az olvasótáborodat és akár vitákat vagy keserűséget is szülhet. Olyan ez a téma, mint a szülés: ha áldott és szép szülésed volt, akkor téged örömmel tölt el és szívesen megosztod mindenkivel. Ha viszont érzelmileg vagy fizikálisan traumatikus szülésemléked van, akkor az előbbi élménybeszámolók könnyen a földbe döngölhetnek. Akkor most mi a megoldás: hallgasson az, akinek szép szülése volt a többiek iránti kíméletből? Szerintem ne. Mert lehet, hogy amazoknak okulására válik és bátorítóan hathat rájuk a tény, hogy van, akinek sikerült ez, s talán máskor majd nekik is fog... Végül emiatt az utóbbi gondolat miatt döntöttem el, hogy nem hallgatok arról, ahogyan mi megéltük ezt a szopi dolgot, hanem blogolok róla. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy sokféle oka van annak, ha valaki nem szoptat, vagy nem egy évig. És, amint írtam, nem ítélem el a többieket, egyszerűen azt akartam bemutatni, hogy létezik egy ilyen verzió is, és ez is egyike annak, amire azt mondjuk- 'normális' .:)

    A te szopis történetedet pedig alapvetően egy hatalmas sikersztorinak tartom, hiszen a nagyon nehéz helyzet nem eltántorított, hanem állhatatossá tett téged: küzdöttél azért, hogy szoptathass, és végül győztél! Igazán ügyes vagy!!

    Isten áldjon meg gazdagon és adjon örömteli szoptatást és könnyen szopós babácskákat a későbbiekben, amikor a tesó-kérdés előkerül!:)

    Örülök, hogy vagy és köszönöm, hogy leírtad, amit írtál, inspiráló volt. Isten hozott itt. :)

    VálaszTörlés
  23. Nem tudom, hogyan kell kommentet egy másik poszthoz áthelyezni, így most a mezei módszerhez nyúlok: control 'c', control 'v'. :)

    Marton-Horváth Kriszti írt egy másik bejegyzéshez OFF-ot részben az ikres szoptatásról. Szerintem tanulságos, ezért a hozzászólása idevágó szakaszát átpakoltam. Itt olvashatod:

    "Szopi: én ugyan 9 hónapos korukban elkezdtem a lányokat kínálgatni, 11 hónaposan fogadtak el bármit is, most 14 hónaposan is főleg cici az étel - egyszerűen lusta vagyok nekik külön adni ezt-azt, amit meg mi eszünk, az többnyire nem kell nekik. De a LLL azt mondja, hogy 6 hónap után az anya felelőssége kínálni, ugyanis a gyerekek ösztönösen mutatják, hogy mit kérnek, mit nem. Én azt mondom, hogy ha elfogadja pépelgetés nélkül, akkor mehet. A 6 hó nálam sem jött éppen ezért szóba, hiszen akkor még darabosat nem is igen tudna megenni. Meg lusta is lettem volna két gyerek mellett még kettőre pépelgetni. Ha ezt mások meghallják, elhülnek, hiszen alig tudják elhinni, hogy két egy év körülinek elég a főleg anyatej (vagy 11 hósan a csak anyatej). Azt hiszem az emberekből túlzottan is kihalt az az ösztönös ráérzés ezekre a dolgokra, amelyek évmilliókon keresztül olyan csodásan irányítottak "minket". És ez szomorú..."

    VálaszTörlés
  24. Válasz Krisztinek:

    Teljesen egyetértek veled! (leszámítva az évmilliós mondatot, mert én azt vallom, hogy Isten teremtette meg a világot.)

    Pont úgy képzeltem magamnak, ahogyan leírtad: én is épp így csinálnám ikrekkel- nagyon spontán, nagyon natúr, nagyon anyai ösztönösen! De jó ez így! Köszi, hogy ezt megírtad, eddig még csak elmélet-szintjén élt a fejemben a közel egyéves szoptatás ikrekkel!

    Tudod, a tesóim hármasikrek: akkor születtek, amikor kiskamasz voltam- anyu viszont csak 3 hónapig szoptatta őket, utána tápi volt. Most mondhatnád, hogy én első kézből tudom az ikres dolgokat, de nem, mert éppen akkor kamaszodtam, és nem volt otthon sem olyan rózsás a helyzet, hogy otthon gyönyörködjek a tesóim fejlődésében... Mindenesetre jó, hogy élő például szolgálsz: engem nagyon bátorít, hogy meg lehet csinálni, lehet ikreket szoptatni SOKÁIG!! (Ha esetleg ikres helyzet adódik az életemben, akkor legalább tudom, hogy kihez fordulhatok szopis tippekért...:D)

    VálaszTörlés
  25. "leszámítva az évmilliós mondatot, mert én azt vallom, hogy Isten teremtette meg a világot" - én is.

    Hármasikrek - na, az totálisan más, mint a duplagyerkőcös verzió. Hiszen konkrétan még egy gyerek van, akit maximálisan ki kell(ene) elégíteni. Húúú, sokszor eszembe jut, hogy micsoda szerencse, hogy "csak" kettő jött harmadikra...

    Ikreket éppen annyi ideig lehet szoptatni, mint egy gyermeket. 0-1-2-3-4-5...évig. És éppen úgy lehet egy évig kizárólag anyatejjel és éppen úgy lehet két 14 hónapost éjjel naaaaagyon szokszor szoptatni. Ez többnyire mind az anyán múlik, ritkán, nagyon ritkán más, kívülálló dolgon.

    Ha úgy adódik, bátran fordulj hozzám. A bloggeren azt hiszem fenn van a mail címem a profilban. :-))

    VálaszTörlés
  26. Köszi, Kriszti. Jó volt olvasni. Ezek szerint te is nagyon szeretsz szoptatni, főleg éjjel.:)

    Egyelőre tényleg sikerült végigvinni, amit tudatosan elterveztem (pl. egy év szopi), de eddig ezt a körülmények jófajta összjátékának és isteni kegyelemnek gondoltam. Most viszont egyet tudok érteni veled: valójában leginkább tényleg az anyán múlik. Ebben a dologban sem árt mítosztalanítani az agyamat...

    VálaszTörlés