Isten hozott a fedélzeten!


Nagyon örülök, hogy idetaláltál. Szeretettel ajánlom ezt az oldalt:
olvass, írd meg a véleményedet, mazsolázz kedvedre az itt olvasható tartalmakból.

Ha személyes kérdésed van, akkor küldj egy e-mail-t:
címemet az oldalsávban megtalálod.

Hasznos időtöltést és Isten áldását Neked:

Eszti :)

________________________________________________________



2009. április 8., szerda

Nyulak, tojások, feltámadás ünnepe?!




Közeleg az ünnep. Én még dilemmázom magamban a húsvét mibenlétéről, meg az ünneplésünk hogyanjáról. Pedig már régen vad szervezkedésben kellene lennem, mint más 'rendes' asszonyságoknak. De hát én máshogy vagyok rendes asszonyság, mint más rendes asszonyságok...

Amennyire vissza tudom idézni az elmúlt évek feltámadás ünnepeit, eddig egyszer sem sikerült jófajta szokások elindítását megvalósítani. Minden évben olyan váratlanul ért az egész, hogy "jaj, már megint húsvét van?", és ez azt eredményezte, hogy inkább átment felettünk az ünnep vagy még inkább: elrobogott alattunk, mi meg becsuktuk a szemünket, és megvártuk, míg abbamarad a dübörgése... "Na, de majd jövőre más lesz"- gondoltam én, na ja, csak az a gond, hogy már 'jövő' van, de azért tegnap óta komolyan szívügyem lett valamilyen jófajta szokások kialakítása. Talán még nem vagyok elkésve, mert azért abban nagy vagyok, hogy ami mellett döntést hozok, azt villámsebességgel össze tudom hozni, amolyan 'spontán-mami futkos, mint pók a falon' stílusban, de ez csak a külső kísérőtünet, belül teljes gőzzel zakatol a megvalósítással kapcsolatos tevékenységsor ütemterve... jó, lehet ez úgy hangzott, mintha Fiúk A Hajóban Anyuka kicsit zizzent lenne, de nem vagyok. :)

Úgy gondoltam, hogy kezdetnek ötletelek ma egyet arról, hogy milyen húsvétot nem szeretnék. Igen, jól olvastad, arról, hogy milyen NE legyen az ünnepünk, ezt ugyanis jobban tudom, mint azt, hogy pontosan milyen legyen. Ha ezt leírom, akkor talán neki tudok indulni holnap megvalósítani mindazt, amit az ANTIHÚSVÉT elkerülése érdekében meg kell tennem.

Tehát amit húsvétkor nem szívesen tennék:

- nem mesélnék arról, hogy a nyuszi hozza a tojást, mivel ez már csak biológiai alapon is hatalmas ferdítés, ami a 3évesem megtévesztésére alkalmas.


- nem locsolkodnánk. Miért nem? Elsősorban azért, mert van egy háttere ennek a szokásnak, ami távolról sem keresztény gyökerű. Itt és most nem szeretnék erről írni, de sok helyen utána lehet nézni ennek, többek között ezen az oldalon, vagy ezen, esetleg ezen.

- locsolóverset sem fogok tanítani a fiainknak az előbbiek miatt.

- nem festenénk tojást pusztán azért, hogy a locsolóknak odaadjuk. Nyilván ez abból következik, ahogyan a locsolásról gondolkozom. (Persze ha már úgyis festünk más indokból, akkor azt azért el tudom képzelni, hogy adnánk belőle azoknak, akik a családból meglocsolnak. Nem miattunk, hanem miattuk, hogy szeretve érezzék magukat az ünnepen.)




- nem választanám szét a 'cuki' nyuszis meg tojásos dolgokat, mint pl. a kerti tojásvadászatot a húsvét valódi jelentőségétől és komoly mondanivalójától. Vagy kapcsolódjon össze a kettő és ezt le is tudjam kommunikálni, vagy hagyjuk a 'cuki' dolgokat! Nem szeretném ugyanis, hogy a cuki dolgok az ünnep 'jó' részét, a komolyabb dolgok pedig az ünnep 'legyünk-már-túl-rajta' részét jelentenék. Hiszen így pont az ünnep valódi történése válna egy nagy nyűggé a felnövekvő generáció számára- ezt meg ugye nem szeretném.

- nem kezdenék vad süti-készítő és bőségtál-hadjáratba, ami felemészti a családi készülődés nyugodt idejét, s a megszervezéssel elrabolja a békémet. Ismerem magamat: ha nem lesz jó a kaja, akkor attól leszek frusztrált, ha jó lesz, akkor meg a ráfordított idő alatti "hagyjon-mindenki-békén-most-SÜTÖK-FŐZÖK!!!!" állapotban elkövetett család elleni beszólós vétkek miatt. Ha nem megy szolidan és békésen, akkor jobb, ha májkrémes kenyér lesz a menü desszertnek bolti keksszel...

- nem nézetnék húsvéti Jézus-filmet, csak azért, hogy a családban is letudjuk a lelki részét az ünnepnek. Ha nem tudom a feltámadás köré építeni az ünnepi szokások legjavát, akkor kár azzal áltatni magam, hogy egy film megnézésétől jobb keresztény család leszünk. Jó reménységem szerint azonban az előbbit fogom megvalósítani.


8 megjegyzés:

  1. En azon csodálkozom,hogy a gyerekek ajándékot kérhetnek és kapnak is! a nyuszitól.Ismerőseim nagy bevásárlást csinálnak pont mint Karácsonykor!
    Sőt már felnőtt ismerősöm is várja az ajándékot!
    Hol van itt a feltámadás???

    VálaszTörlés
  2. Igen, az ajándékozósdi is félreviszi az ünnepet. Lehetséges, hogy megoldható úgy is, hogy megmarad a feltámadás-hangulat közben, de én egyetlen családot sem ismerek, akinek ez sikerült volna, bár lehet, hogy nem is volt ez céljuk...

    Meglepő, amit mondasz a felnőtt ismerősödről. Én is szeretek ajándékot kapni, de úgy gondolom, ennek nem húsvétkor van ideje. Milyen példát kommunikál az ajándékvárásával az ünnep lényegéről??

    Ha már itt tartunk, akkor egy körkérdés mindenkihez:

    Nektek vannak olyan családi szokásaitok, ami a feltámadás hangulatába beleillik, arról szól vagy azzal valamilyen módon összekapcsolódik?

    VálaszTörlés
  3. Eleve az ünnep tartalmával van gond, amint utaltál rá, pogány ünnepek és szokások kereszténynek mondott köntösbe öltöztetve. Sajnos. A feltámadás ünnepe maga az életünk, szerintem; én ezért nem kerekítek nagy feneket a húsvétnak.

    VálaszTörlés
  4. Maimoni, igazad van, én is így látom, csak kicsit tartottam attól, hogy egy ilyen álláspontot nyíltan propagáljak... Tavaly páskát akartam helyette tartani, az azt hiszem egész heti ünnep, de lemaradtam. Idén nem jutott eszembe, hogy erre jutottam tavaly, csak most, hogy olvastalak. Hát, valamit azért ki kellene találni, kicsit bűntudatom van, amiatt, hogy a húsvétnak eddig én sem kerekítettem nagy feneket... de talán nem is kell...hmmm ezen gondolkoznom kell. :) Köszi az inspirációt.

    VálaszTörlés
  5. Hát nagyon köszi ezt az összefoglalót. Minden egyes pontjával egyetértek. Talán annyi, hogy nálunk tutira nincs "cuki" dolog, eszemben sincs összezavarni a kettőt. Ajándékozás meg pláne nincs. Maimonival alapvetően egyetértek, és nálunk se volt soha igazán ünnep a húsvét, de én úgy érzem, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kéne helyeznem a lelki megélésére. Magam is, de a gyerekekkel is. Nagypénteken is, és húsvékor is. Ehhez lehetne jó eszköz egy hagyomány, ha (ki)találnék egyet, de lehet, hogy elég lenne csak egy egész napos csendesség is. Nem tudom. De az biztos, hogy sajna idén se jött össze. :( Pedig én is minden évben elmondom, hogy "majd jövőre".
    Ettől függetlenül az idén is kaptak igazi nyuszikat, de nem húsvétra, hanem egy nagyon kedves bácsi jóvoltából, gondozásra. Nem is keverik össze a dolgokat. :)

    VálaszTörlés
  6. Ó, ha lenne nyulambulamunk! De ahhoz udvar is kell sajnos... a nyulat-a-panelba projektet nem támogatom. :)

    Kamilla, a gyerekek gondozzák a nyulat? Vagy besegítenek? Mindnek van egy , vagy egy közös példányon 'osztozkodnak'?

    VálaszTörlés
  7. Hát a panelbe én se támogatnám. :(
    Kettőn osztoznak négyen. Egyelőre a simogatás jobban megy. :) Pontosabban készségesebbek a gondozásban, mint ügyesebbek, de remélem abba is hamarosan belejönnek.

    VálaszTörlés
  8. Idén én is "későn rájövő tipus" lettem. Ma jöttem rá ugyanis, hogy milyen jó is lett volna, ha minden nap elmondom a gyerekeknek, hogy mi történt éppen azon a napon. Hogy mit csináltak az emberek, mit gondoltak Jézusról, mit vártak tőle, stb., külön kiemelve, hogy nekünk mit helyes gondolnunk róla, és mit várjunk tőle :)
    Jövőre biztos, hogy téma lesz nálunk a
    - Jeruzsálembe való bevonulás és háttere,
    - kereszthalál,
    - feltámadás,
    stb. még ki kell gondolnom pontosan.

    Ezek olyan dolgok, ismeretek, amiket évközben is sokat hallunk. Azt hittem, elég lesz, ha nem veszünk tudomást a világ hadjáratáról, de ez kevés. Ma ébredtem rá, hogy a nagy húsvétkampány közepette, amikor pár napon belül kapnak 10-15 csokinyuszit, csokitojást, ajándékot a nagyitól (!), látják a nyúl-és tojáshalmokat a kirakatokban és vágyakoznak is rá, meg kell találnunk a módját, hogy nyújtsunk nekik helyette jobbat, kellemesebbet, örömtelit, hatalmas élményeket. Éppen ma tanított meg a dédike a fiúknak egy locsolóverset, és evvel akkora örömöt okozott nekik, hogy csak! Ha nem lettem volna résen, szerintem előveszi a kölnit is, hadd tanulják meg a jó magyar szokásokat :( Emiatt évről évre vita kerekedett eddig, idén valahogy elkerültük a vitát, legközelebb meg csak húsvét után megyünk...

    Szóval, jövőre lesz csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap is kiemelt csendesség, hogy mi történt aznap, és mindez sok-sok kézműveskedéssel, igetanulással és énekekekkel.
    Ha Isten engedi.

    pepita

    VálaszTörlés