Isten hozott a fedélzeten!


Nagyon örülök, hogy idetaláltál. Szeretettel ajánlom ezt az oldalt:
olvass, írd meg a véleményedet, mazsolázz kedvedre az itt olvasható tartalmakból.

Ha személyes kérdésed van, akkor küldj egy e-mail-t:
címemet az oldalsávban megtalálod.

Hasznos időtöltést és Isten áldását Neked:

Eszti :)

________________________________________________________



2015. április 9., csütörtök

Húsvét. Vagy mégsem?



Ez megint egy határfeszegetős bejegyzés lesz: nagy tavaszi hideg frissítő zuhé az ünnepek után. De muszáj erről is írnom, mert egy ideje bennem van, és ez is én vagyok. Az időzítés egyébként nem szándékos: közvetlenül az ünnep előtt kezdtem megírni ezeket a sorokat, de aztán félretettem a posztot - nem mertem vállalni, hogy közzéteszem, amit írtam. Először ugyanis csak kiírtam magamból a gondolatokat, magamnak. Aztán ma mégis csak befejeztem ezt a bejegyzést és úgy gondoltam, ki is teszem ide a blogra. Ilyenkor persze nagyon úgy érzem, hogy az őszinteség egy bátor döntés... de, majd úgyis kiderül, hogy így van-e.

Húsvét. Karácsony mellett a másik nagy 'keresztény' ünnep, a maga sajátos hangulatával, kötelező kellékeivel, meg a szélsőséges vásárlási/lakásdekorálási hullámmal, amely mindig megelőzi. A húsvétot éveken keresztül csak kerülgettem, nem igazán tudtam vele mit kezdeni. Kábé, mint a karácsony: az esemény maga bibliai témájú, de sem a kellékei, sem a szokásai nem a Szentíráson alapulnak. Elvetve a díszeket és a hívő szempontból nem megalapozott külsőségeket, gyakorlatilag nem marad semmink: az ünnep a felismerhetetlenségig eltorzul. Vagy inkább megszűnik ünnep lenni.

És akkor ez felveti bennem a következő dilemmát: ha nem tudom, nem akarom ezt az ünnepet olyan módon megünnepelni, ahogyan azt meg 'kellene', és ha az ünnep maga megszűnik ünnepnek lenni a lelkiismeretileg nem felhasználható (számomra fölösleges/problémás) szokások, kellékek nélkül, akkor hogyan, miként ünnepeljem meg? Kell-e egyáltalán ezt tennem?

Felmerül persze, hogy ott van a család és kiemelten a gyerekek. Hogy mindenképpen szegényebbek lennének ünnepi kellékek, húsvéti szokások, meg az egész hercehurca nélkül, hiszen nekik még sokat jelent az egész. De én ezt nem így látom. Ha nem tudom hitelesen képviselni a dolgot, mert belül háborgok még a gondolatától is, hogy húsvéti dekorációval kell szépítenem(?) az otthonunkat, és locsolkodni, nyuszizni, meg tojás festeni kell, akkor muszáj-e, kell-e ezt csinálnom? Kell-e erőszakot vennem a saját gondolataimon a gyerekeim kedvéért - egyáltalán elvár-e a családom tőlem ilyesmit?

Ha a húsvétra gondolok, jó hívőként a feltámadás kellene, hogy először eszembe jusson és ebben kellene felettébb örvendeznem, de nekem ez nem megy. Szerettem volna magam erre szoktatni, erőfeszítéseket tettem is magamban, de az évek próbálkozása sem tudta lenyomni ezt az ünnepet a torkomon. Még mindig előbb jönnek a szokványos dolgokkal - húsvét külsőségeivel - kapcsolatos gondolatok és érzések. Pontosabban ellenérzések, mivel a pogánysággal nem akarok azonosulni.

Küzdöttem, pont úgy, ahogyan küzdöttem a karácsony esetében is. Sőt, ha jobban belegondolok, sokkal inkább, hiszen ez az egész már nem csak a társadalommal (és a vallásos világ többségével) való szembemenés volt: a magam által meghatározott hívőség határait is feszegettem. Mert azért az már milyen, hogy egy hívő kereszténynek a feltámadás-ünneppel vannak problémái??

Mostanra sikerült bevallanom magamnak, hogy én ezt az ünnepet nem tudom/nem akarom megszeretni. Arra is rájöttem, hogy a hitem és a húsvéttal kapcsolatos ellenérzéseim között nincsen ellentmondás: éppen, hogy az a normális, hogy így érzek. Hiszen arról van szó, hogy szeretem az Úr Jézust, de nem szeretem az ünnepi pogányságot. Pontosabban: szeretem az Úr Jézust és éppen ez az oka annak, hogy nem szeretem, nem viselem az ünnepi pogányságot.

De mégis mi lehet a gondom a húsvéti szokásokkal? Az, hogy semmi közük a feltámadáshoz. Se a nyuszinak, se a tojásfestésnek, se a fészeképítésnek, se a locsolkodásnak. Tudom, tudom, hogy van elkeresztényiesített szimbolikája ezeknek a kellékeknek is (mint karácsony esetében), de ez mégsem több, mint elkeresztényiesített kelléke egy másik ünnepnek. Ráadásul nem semleges szimbólumokról van szó, hanem egy régi pogányság ünnepi kellékeiről (pont, mint karácsonykor).

Ami még nagyon zavar, az az egyház kollektív hozzáállása ehhez a témához. Konkrétan egyáltalán nem értem, miért kell minden adandó alkalommal kihangsúlyoznunk nekünk, hívőknek, hogy mit NEM ünneplünk. A gyerekeknek kedves történeteket írunk és előadjuk velük húsvétkor az imaházban, hogy a világ szerint ez a nyuszi ünnepe - no, de mi a feltámadást ünnepeljük ám!

Valóban azt ünnepeljük? Miért kell akkor egyáltalán megemlíteni, hogy mit csinál a világ ilyenkor? Miért fontos ez nekünk? Nem tűzoltás-e vajon a részünkről mindez, amellyel kompenzálni próbáljuk az otthonainkban jelen lévő megalkuvást? Mert azért otthon nálunk is van nyuszi, meg tojás... És persze mellé csinálhatunk feltámadás-sütit, meg a tojásra festhetünk keresztet meg egyéb kreatív módokon keverhetjük össze a dolgokat, de bármennyire is erőlködünk, a húsvéti pogányságból sosem lesz kereszténység. És szerintem ezt megérzik, értik a gyerekeink is.

Nem tudom, felfogjuk-e, hogy milyen nagy jelentősége van ennek! Látnak minket és tőlünk megtanulják a valódi értékrendünket - nem azt, amit fontosnak vall a szánk, hanem azt, amit tényleg fontosnak hiszünk a szívünk legmélyén. Gyerekeink ellesik tőlünk, hogy ha a kettő ellentmond, akkor inkább a szokásokat kell tisztelnünk, nem az Urat, mert a 'húsvéti fíling' fontosabb, mint a hitünk. Ugye, némi kellemes érzés miatt nyugodtan félretehetjük a szigorúan a Bibliához való ragaszkodást, mert a hagyománynak alárendelhető a meggyőződés és ez nem megalkuvás, csak... csak...

"De, hát nem kell olyan túlzásokba esni, mint egyes szekták, hogy nem tartunk semmilyen ünnepet!?" Való igaz, hogy lehet helytelen módon, félrement hangsúlyokkal is ünnepelni a húsvétot, "na de, mi nem úgy ünneplünk, mert a nyuszinak és a tojásnak nálunk alig van jelentősége: mi szívünkben a feltámadott Jézus Krisztust ünnepeljük és Neki vagyunk hálásak azért, amit értünk tett!"

Ha így van, akkor minek a nyúl meg a tojás? Csak, mert mindenki más is így csinál? Tartunk attól, hogy a gyerekeink kilógnának a sorból a közösségben, s a többiek lesajnálnák őket, ha nem nyusziznánk velük otthon? Akkor tehát csak a gyerekeink öröméért csináljuk? A gyerekeink kedvéért vállaljuk a pogányságot? Nem olyan ár ez, amelyért a lelkünkben már megítéltetünk?

Dettó, mint a karácsony, sajnos. És ezt nem tudom beleerőltetni a keskeny úton járásba, már jó ideje. Viszont ez volt az első év, hogy úgy telt el az ünnepünk, hogy tényleg nem volt ünnepünk. Nem emlékeztünk sehogy. Nem volt se tojás, se nyuszi, de feltámadás sem. A gyerekeink tudtak róla, mi megy most mindenfele, de nem csináltak problémát belőle, hogy mi nem húsvétolunk. Együtt volt a család és kirándultunk. Meg beszélgettünk, de nem direkt a feltámadásról, a kereszthalálról. Nem került elő ez éppen most és mi erőszakkal nem hozakodtunk elő vele. Nem éreztük szükségét.

Szeretem az Uramat, de nem tudom, pontosan mikor halt meg és támadt fel. Nem tudom, hogy az a világot megrengető 3 nap mikor volt. Nem tudom - és mivel nem tudom, képtelen vagyok úgy csinálni, mintha... Nem megy, hogy azt mondjam a gyerekeimnek, hogy ezen a pénteken halt meg és ezen a hétfőn támadt fel. Nem tudok pénteken szomorkodni és úgy tenni, mintha még a sírban lenne - hisz már feltámadt! És nem tudok úgy örülni a vasárnapnak/hétfőnek sem, hogy végre feltámadt - hiszen már régen feltámadt és ez számomra mindennapos valóság!

Már csak azért sem tudom megtenni ezt a háromnapos 'búból öröm' szertartást (minden évben újból és újból!), mert szerintem oka van annak, hogy nem tudható a pontos időpont: mégpedig az, hogy ez nem fontos. Nem a konkrét dátum a fontos, mert nem kell évről évre szertartásosan újraélni ezt. A dolog jelentősége abban áll, hogy a kereszthalál és a feltámadás megtörtént.

Értem történt, érted történt, mindenkiért történt! Elég erről tudni és jó erre olykor (vagy akár napi szinten) megemlékezni. De nem évente egyszer kell hivatalosan egy nagyünnep keretében emlékezni, hiszen ez annál sokkal személyesebb dolog, mert maga a megváltás is személyes. A háromnapos rohanás (ahol sütünk-főzünk-tojást festünk-rokonokhoz rohangálunk-gyülekezetben készülünk kifulladásig) nem méltó módja a keresztről és a feltámadásról való megemlékezésnek, mivel ahhoz nem elég bensőséges. Nem is igazán illik az Úr Jézus személyéhez. Ő a földi életében kerülte a feltűnést és egyáltalán nem méltányolta, ha nagy felhajtást csaptak körülötte. Miért gondoljuk akkor, hogy feltámadása után már méltányolja a nagy rendezvényeket, amelyeket állítólag Miatta tartunk?

Őt sosem hatották meg a szép szavak, mert belelátott az ékesszólók szívébe. Ezért választott 'műveletlen' halászembereket tanítványaiul tanult írástudók helyett. És ezért dicsérte meg Márta helyett Máriát, aki a gondoskodó nyüzsgést abbahagyva inkább leült Őt hallgatni. Amikor bevonult Jeruzsálembe, rajta kívül mindenki örült, Ő viszont sírt. Azért sírt, mert bár külsőleg mindenki Őt ünnepelte, Ő pontosan tudta, hogy az emberek lelkesedése látványos, de rövid ideig tart, mert igazán nem hisznek Benne. Szerintem ma is igaz ez. A sokaság lelkesedése még mindig látványos (=külső dolgokra irányul), de rövid ideig tart, mivel nem a hitükből fakad az örömük, hanem külső események generálják. A húsvét is egy ilyen külső generátor, amely három napra segít feltuningolt lelki-, és érzelmi állapotba kerülni.

Én nem hiszem, hogy az Úr Jézus követőjének erre a mesterségesen generált lelkiállapotra van igazán szüksége. Jó, ha az örömünk nem másban, mint a valóságban (vagyis magában az Úr Jézusban és a Tőle nyert hitünkben) gyökerezik. Bár így az örvendezésünk valószínűleg nem lesz olyan látványos, mint a sokaságé (mivel azt személyesen fogjuk megélni az Úrral), Ő ezt kétségkívül méltányolni fogja, hisz amit teszünk, az összhangban van az Ő személyével.

De nem bűn, hogy nem emlékezünk sehogyan sem? Vagy bűn, ha évről évre húsvétkor megemlékezünk a feltámadásról valamilyen formában? Én nem találok olyat az Igében, hogy az Úr Jézus feltámadását évente meg kell ünnepelni. Ő azt mondta, emlékezzünk meg a haláláról. És amikor ezt mondta, akkor az úrvacsorára gondolt, nem a húsvétra.

A húsvét akkor eleve gáz? Nem tudom. Pogányság nélkül talán (talán!) nem gáz. De nem hiszem, hogy van olyan család, amelyik tudja, meri vállalni, hogy ezen a három napon pogányság nélkül ünnepel.





18 megjegyzés:

  1. Szia

    Hasznos írás, a lényeg benne van.
    Kicsit sajnálom, hogy nem húsvét előtt tetted ki, hogy ezáltal is sokan átgondolják és elhagyják az életükből ezt a pogány ünnepet, aminek tényleg semmi köze a Megváltónkhoz.

    Valóban egy ünnep van, egy megemlékezés amiről azt mondta Krisztus, hogy "ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" és ez az Úrvacsora.

    Vállald fel bátran az igazságot :)

    Egy rövid anyagunk a pogány húsvétról:
    https://www.youtube.com/watch?v=VIWo68CO0Wo

    az Atyánk tartson meg mindannyiunkat!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Zoli, megint örülök annak, amit írtál. Azt hiszem, igazad van. Jobb vállalni, mint nem, amit az ember gondol. Én az ominózus 'nagy keresztény ünnepek' előtt még mindig örlődésben vagyok. Nem akarok ugyanis durván betolakodni mások életébe és nem szeretném elrontani azoknak az ünnepét, akik még nem készek befogadni a dolgokat. De abszolút igazad van abban, hogy egy másfajta hozzáállás változtathatja meg az embereket. Ha nyíltan, bátran, szeretettel van ALKALMAS időben képviselve mindaz, ami helyénvaló, az hathat másokra is. Köszönöm a figyelmeztetést.

    Áldjon és erősítsen meg minket minden jóban az Úr Jézus!

    VálaszTörlés
  3. Az igazság jobb, még ha fájdalmas is egyeseknek és napokig nem alszanak miatta, felzaklatja őket stb, de legalább Isten előtt megállnak, mert elhagyják az engedetlenség eme fajtáját, a pogány ünnep megtartását.

    Péld 27:5 Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkolt szeretetnél.

    Fel kell kavarni az álló vizet, a kereszténység pocsolyáját.
    A mocsarat, amibe az emberek benne vannak és körbe forognak, nem tudnak kijönni belőle.
    Kintről kell egy botot nyújtani nekik, hogy ki tudjanak mászni belőle :)

    http://files.realprophet.webnode.hu/200000263-44ddd45d9f/igazsagot%20kovesd.JPG

    http://files.realprophet.webnode.hu/200000262-cf991d092f/igazsag-hazugsag.jpg

    VálaszTörlés
  4. Én pogányság nélkül ünnepelek. Nincs nyuszi, addig sem, míg kicsi volt a gyerek, mert az állat érző lény és nem játék. Keresztény ember meg nem dobja ki Isten teremtményét az ünnep után. Nálam is vannak külsőségek. Van húsvéti dekoráció, csak mert szép és ezáltal szebbé teszi az ünnepet. Minden vasárnap - az Úr napján - Jézus halálát és feltámadását ünnepeljük. De a nagyheti szertartások nekem személy szerint minden évben segítenek átgondolni Jézus halálát és feltámadását. Nincs benne a Szentírásban, hogy ezeket kötelező ünnepelni, de nincs megtiltva sem. Akik a szentháromságos egy Istent imádják azok nem pogányok. Akik hiszik és ünneplik, hogy Jézus meghalt értük, de feltámadt a halálból, azok nem pogányok. (A pogányok ugyanis nem a Szentháromságot imádták...) Szerintem mindenki tegyen lelkiismerete szerint az ünnepekkel kapcsolatban. (A hanuka háttere sincs a zsidó Bibliában, de ünneplik. Mégpedig jogosan szerintem, attól függetlenül, hogy nincs erre utasítás, mint a többi ünnepre vonatkozóan.) Jézus világosan megmondta, mi az, ami döntő lesz az üdvösség szempontjából: éhes voltam és ennem adtatok...Tehát felismerjük e Őt a másikban, vagy sem. Nem tartom gondnak, ha néhány külsőséget a régi pogányok is használtak. Mi nem tartozunk arról számadással, rég nem azt hisszük, amit ők. Nem is nagyon tudnék olyan dolgot megnevezni, amit valaha valakik még nem használtak rosszra. A keresztény etika szándék-etika. Mi nem azzal a szándékkal használjuk. Az egyébként engem is lehangol, ha valaki külsőségeiben "éli" meg az ünnepet, belső tartalom nélkül.
    Isten áldjon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Isten áldjon meg téged is. Köszönöm, hogy írtál, ugyanakkor szeretnék pár dolgot pontosítani.

      Azt írod, hogy a vasárnap az Úr napja. A Biblia a vasárnapot lelki vagy más alapon egyáltalán nem különbözteti meg a többi hattól. Ha tehát ragaszkodunk az Igéhez, akkor ezt a napot semmiképp nem nevezhetjük meg úgy, mint az Úr napja, hacsak nem illetjük a többi napot is ezzel a névvel (azon az alapon, hogy mind az Úré).

      Ha mindenáron meg szeretnénk valamelyik napot különböztetni (úgy, hogy úgymond megszenteljük azt), akkor arra a szombat a legalkalmasabb, mivel az Igében ez az egy nap van megkülönböztetve a többitől.

      Azt írod, nincs benne a Szentírásban, hogy kötelező húsvétot ünnepelni, de nincs tiltva sem, és ebben igazad van. Viszont az is igaz, hogy húsvétot nem nevezhetjük a legnagyobb keresztény ünnepnek, pont azért, mivel nem a Szentírás útmutatásai miatt emeltük ki a többi közül ezt a néhány napot. Ha tehát valaki egyénileg vagy családilag meg akarja tartani, akkor pogányságok nélkül talán nincs is ezzel baj. Viszont a gyülekezetekben nemigen lenne ott a helye...

      Írod, hogy akik a Szentháromságos Istent imádják, nem pogányok. A Biblia megkülönbözteti ennek a szónak a kétféle jelentését.

      A Teremtő Istent imádók a zsidók voltak. Ők (amennyire én tudom) egyetlen Istenben hittek, nem a Szentháromságban. Persze a Szentlélek időnként megjelent és Krisztus előképei is megnyilvánultak, de ez nem jelenti, hogy a zsidó dogmatikusan a háromegy Istenben hittek akkoriban. Ők egy Istenben hittek, Aki a mennyet és a földet teremtette.

      Azokat, akik akkoriban nem hittek a Teremtő Istenben, pogányoknak nevezték. Ide tartozott minden nép, amely nem-zsidó volt. Aztán eljött az Úr Jézus és onnantól voltak hívők és pogányok. Ebben az új helyzetben hívőnek volt nevezve az, aki valódi hittel hitt abban, hogy az Úr Jézus Isten Fia és ennek a hitnek a nyomán valóban újjászületett a Szentlélek által. Pogánynak azt nevezték, aki nem hitt Jézus Kisztusban és nem született újjá.

      Azért tartom fontosnak megkülönböztetni a pogány szó két jelentését, mert ha nem tenném, akkor keveredés lenne. Ugyanis éppen amit írtál, az egyikre sem illik. A 'régi' jelentésben ugyanis a zsidók nem a Szentháromságban hittek, hanem Jahvéban. Ennél a jelentésnél tehát nem beszélhetünk úgy a pogányságról, ahogyan te említetted. Az 'új' jelentés esetén pedig nem Istenben nem hitt az, akit pogány névvel jelöltek, hanem Jézus Krisztusban ÉS nem született újjá. Lehetséges hinni a Szentháromságban és nem újjászületni. Lehetséges imádni a háromegy Istent és nem ismerni személyesen Őt. Itt persze az imádat nem olyan, ami megfelelő lenne, hanem maga-alkotta istentisztelet, ami nem tetszik Istennek - de ettől függetlenül lehetséges ezt tenni.

      Azt írod, mindenki tegyen a lelkiisimerete szerint. Igen, ez egyértelmű: nem is kértem senkit sem arra, hogy vegyen erőszakot a lelkiismeretén. De nem a lelkiismeretem dönti el, hogy valami helyes vagy nem, hanem Isten Igéje. Lehetséges a lelkiismeretem szerint tenni valami, ami nem egyezik Isten akaratával.

      Törlés
    2. Azt írod, Jézus világosan megmondta, mi az, ami döntő lesz az üdvösség szempontjából. Egyetértek. Azonban az nem tett, hanem valódi (=Istentől kapott) hit és a szív valódi (=természetfeletti) megváltozása. Jézus nem azt az embert üdvözíti, aki felismeri Őt a másikban, hanem azt, aki valódi bűnbánattal fordul Feléje, valódi hittel hisz Benne és akit a Szentlélek valóban újjászült. Lehetséges Jézust felismerni a másik emberben és mégsem üdvözülni. A jó cselekedet megmutathatja a tettek forrását (a valódi hitet), de nem biztos, hogy azt mutatja meg. Lehet, hogy csak egy cselekedet, amely mögött egy meg nem tisztított szív van.

      Azt írod, nem gond, hogy néhány külsőséget a régi pogányok is használtak. De, gond. Isten a Bibliában úgy mutatkozik be, mint féltőn szerető Isten. Őneki utálatos, ha más isten tiszteletéhez használt kellékekkel próbáljuk Őt tisztelni. Amikor saját gondolatink szerint próbáljuk imádni Őt, azt ember-alkotta istentiszteletnek hívják. Az ember-alkotta istentisztelet mélyen sérti Istent, mivel aki ezen keresztül közelít Őhozzá, az nem úgy jön, ahogyan Ő azt elvárja.

      Írod, hogy a keresztény etika szándék-etika. Igazad lehet. De itt nem etikáról van szó, hanem bűnről és helyes cselekedetről. A Biblia nagyon világosan tanítja, hogy nem csak a szándék a fontos. Jó szándékkal is lehet bűnt elkövetni, mert a bűn a szándéktól függetlenül bűn. Persze, más kérdés, hogy Isten nem rója fel a bűnt, ha a személy, aki elkövette nem tudott arról, hogy az bűn. De, ha tudott erről (pl. ismerte Isten törvényét vagy a lelkiismerete megítélte őt), akkor azért már számonkérhető a személy.

      Törlés
    3. Az igaz, hogy a zsidók sem pogányok. Tehát pontosítok, akik az egyetlen Istent imádják, a világ Teremtőjét, azok nem pogányok. Akik a Szentháromságot imádják, azok keresztények. Szerintem viszont igenis a szándék számít. Mert a Biblia tanítását értelmezni nem könnyű. Hiszen minden keresztény - és magát annak valló, de a Szentháromságot tagadó - felekezet az Írásra hivatkozik. Mert ugyanazt a mondatot lehet másképp értelmezni. Szerintem a bűn,ha nem szándékos, akkor nem is bűn abban az értelemben, hogy nincs benne Isten iránti engedetlenség. Akkor max. a tett csak tárgya szerint lenne bűn. (Ha tudva és akarva követnénk el.) Tehát aki ismeri a törvényt az sem biztos, hogy ugyan úgy értelmezi, mint egy másik felekezet tagja. De ő is az igazságot keresi őszintén.A vasárnap ünneplése pedig benne van a Bibliában, az ősegyház a hét első napján, Jézus feltámadásának napján összegyűlt....Én semmiképpen nem olvasom ki a Bibliából, hogy bűn lenne valami olyat ünnepelni, ami egyébként ott le van írva és tényleg örömteli. És azt sem hiszem, hogy baj, ha saját gondolataink is benne vannak tiszteletünkben, hiszen más gondolatait mégsem használhatjuk. Persze más, ha valami egyértelműen tiltva van. Pál is megmondta, senki ne szólja meg a másikat,ha megkülönbözteti a napokat és akkor sem, ha nem teszi. Mindkét esetben az Úrért teszi, amit tesz. Ahogy a hanuka posztbiblikus ünnep, úgy nekünk is vannak később kialakult ünnepeink. Amiket valóban nem kötelező megünnepelni.

      Törlés
    4. Az újjá nem született zsidók új (=újszövetségi) értelemben sajnos pogányok. Azok is pogányok, akik, bár a Teremtő Istent imádják, de nem születtek újjá. Lehetséges ugyanis Istenről egy helyes teológiát vallani, de mégsem üdvözülni.

      Attól senki sem lesz keresztény, ha egy tantételt intellektuálisan elfogad, még ha az a tantétel 100%-ig a Bibliára alapozódik is. Egy dolog ugyanis fejben igazságnak elismerni egy igazságot, viszont egy másik teljes szívvel hinni abban, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Aki személyesen az én bűneimért halt meg. Nem az igazság ismerete által válunk kereszténnyé, hanem az által a természetfeletti hit által, amit Isten gyújt az ember szívében. Ez a hit teszi képessé az embert meghallani az igazságot és jól reagálni arra - vagyis megtérni.

      A Biblia tehát nem tanít olyat, hogy azok mind keresztények, akik a Szentháromságot imádják. Jézus Krisztusban való hitről és bűnbánatról (megtérésről) tanít, de az Isten kilétével kapcsolatos hitről, mint üdvözítő igazságról nem. Jézus a Máté evangéliumában említi, hogy az ítéletkor sokan lesznek, akik Uramnak fogják szólítani Őt, mert egész életükben azt hitték, hogy ismerik és követik Őt. Az Ő nevében csodákat is tettek és ördögöket űztek, látszólag tehát nem voltak kispályás hívők. Mégsem üdvözülhetnek, mert Jézus nem ismeri őket: hiszen sosem hittek Benne valódi hittel, sosem fordultak őszinte bűnbánattal Felé és így nem vette el a bűneiket, tehát nem volt az Ő személyes megváltójuk. Pedig azt hitték magukról, hogy ők keresztények...

      Törlés
    5. A bűn az ismeretemtől vagy a szándékomtól függetlenül bűn. Ha nem így lenne, akkor minden viszonylagos lenne és a jó szándékú emberek mind bűntelenek lennének, de ez nem így van. Minden ember bűnös, mert senki sem tudja és nem is akarja megütni Isten mércéjét. Sosem tudunk elég jók lenni, mert tele vagyunk bűnnel és a tagjainkban munkálkodó bűnt szolgáljuk, nem az Urat. A szándék fontos, de nem elegendő. Ha valaki jó szándékkal elhisz egy hamis tanítást az üdvösség mibenlétéről, akkor az az ember a jó szándékú törekvése ellenére is elkárhozik. A szándék tehát nem elégséges. Amint az előzőekben írtam, ha az ember őszintén keresi az Úr akaratát (azzal a szándékkal, hogy amit Isten neki az igéjéből megmutat, azt feltételek nélkül hajlandó meg is cselekedni), akkor Ő meg fogja mutatni az akaratát. És ameddig az ember ide el nem jut, addig a kegyelem hordozza, és a tudatlanságáért nem számoltatja el az Úr. De nem azért, mert jogosan ne tehetné meg. Nem is azért, mert ne lenne bűn, amit az ember nem tud. Hanem egyedül a kegyelem miatt.

      Nekem az a tapasztalatom, hogy az emberek a szív csalárdsága miatt meggyőzik saját magukat is arról, hogy ők az Úr akaratát keresik - de valójában nem. Mert amikor megmutatja nekik, hogy mit kell tenniük (bűnöket elhagyni, máshogy dönteni, mint ahogyan kényelmes lenne) alkudoznak Ővele.

      A vasárnap megünneplésének gyakorlata igeileg nem támasztható alá. Lehetséges, hogy volt, amikor a hét első napján gyűltek össze az őskeresztények, de ebből akkor nem lett állandósult szokás. Ez nem is rendelésszerű dolog az Igében, hanem eseti. A vasárnap helyett a szombat az, ami igeileg az Úr napja, tehát, ha megszentelni szeretnénk valamit, az a szombat. De ez sem kötelező rendelés, hanem van szabadsága a hívőnek, hogy megtartja a szombatot vagy minden napot egyformának tart.

      Nem írtam, hogy bűn megünnepelni a húsvétot. A pogány kellékek átvétele viszont a Biblia alapján egyértelmű, hogy nem tetszik Istennek. Pogányság nélkül viszont elég nehéz megünnepelni. De nem mondom, hogy nem lehet, csak szerintem az az ünnep úgy már nem ugyanaz...

      Törlés
    6. Nem baj, ha a saját gondolatainkat is beletesszük az istentiszteletbe. Azonban, ha mi találjuk ki, hogy hogyan is tetszik Istennek az imádatunk, amikor pedig Ő pontosan meghatározta, hogy hogyan kell közelednünk Hozzá, hogy az Neki kedves legyen és mi az, ami nem kedves Neki, akkor már önkényesen döntünk és az nem kedves az Úrnak. Sokszor az a baj, hogy nem vesszük a fáradságot, hogy alaposan utánajárjunk, annak, hogy milyen istentiszteleti mód tetszik Neki, és melyik ingerli haragra. Csak random, a szívünk kívánságai szerint teszünk dolgokat és ráfogjuk, hogy biztos tetszik neki, mert jónak látszó dolog az. Vagy, mert szeretetből tesszük, amit teszünk. Pedig Istennek sok minden nem tetszik, ami pedig annyira evidensen hívő szokás...

      A hanuka poszt-biblikus. És a karácsony meg a húsvét is az. Meg a többi olyan ünnep is, amit általánosan keresztény névvel illetünk. Ezeket szerintem nem kellene megünnepelni, mert szinte lehetetlen is ezt megtenni tisztán az Ige rendeléseire alapozott módon vagy pogány szokások gyakorlása nélkül. Valahol mindenképpen muszáj emberileg improvizálni, Isten tetszésével kapcsolatban találgatásokba bonyolódni: hiszen ezekről nincsen igei rendelés vagy parancs, hogy hogyan is kell helyes módon eljárni velük. Emiatt nagyon könnyen bele lehet csúszni olyasmibe az ünneplésünkben, ami biztosan nem tetszik Istennek. Én ennek a kockázatát komolynak érzem, ezért sem tartom jó ötletnek ezen napok megünneplését.

      Törlés
    7. Abban igazad van, hogy a posztbiblikus ünnepeket nem lehet tisztán az Ige rendelései szerint megülni. De szerintem nem is kell. Ha ellentétbe nem kerülünk az Írással, akkor egyéniségünket is belevihetjük az ünnepbe felekezetünk gyakorlatával együtt. Egyébként a katolikus tanítás szerint bűnt (súlyosat) csak tudva és akarva lehet elkövetni. Tehát csak szándékosan lehet az ember engedetlen Istennel szemben. Ezért nincs valódi személyes bűne a súlyosan fogyatékos embernek vagy az egészen kicsi gyereknek vagy a mentálisan zavartaknak. (Amíg az állapot fennáll.) Tárgya szerint bűnös cselekedetet persze elkövetnek. És a jó szándékú, de Krisztust nem ismerő emberek, bár nem keresztények, mégis remélhetik az üdvösséget. Mert egy jó szándékú ember, ha engedelmeskedik lelkiismerete parancsának, keresi az igazságot, akkor Jézust keresi, csak nem tud róla. (Ő azt mondta: Én vagy az út, az igazság és az élet.) De látod, már itt is másképpen értelmezünk sok dolgot. Kérdezhetek valamit? Te melyik keresztény felekezethez tartozol? Mert gondolkodásmódod és szokásaid nem segítenek ezt nekem kitalálni. Csak azt tudom, hogy mi nem vagy...

      Törlés
    8. A Biblia nem ismeri a súlyos és a kevésbé súlyos bűn kategóriát. Az emberek méricskélnek és számolgatnak, hátha valami módon megkönnyíthetnék önmaguk számára az üdvösség elnyerését, de Isten szerint minden bűn BŰN, aminek a következménye kárhozat. Ha a Biblia nem tesz különbséget, akkor nekünk sem kellene.

      Az Ige nem a tudva és akarva elkövetett 'törvényszegést' nevezi bűnnek, hanem mindent, ami Isten akaratával ellentétes, akár tudja az illető, hogy az nem tetszik az Úrnak, akár nem. Vagy szerinted azokban a társadalmakban, ahol a nőt bizonyos indokkal meg lehet ölni (pl. a férj elhagyása vagy a keresztény hitre térés esetén), azok az emberek, akik ezt végrehajtják, nem követnek el bűnt? Ha valaki nem tekinti teljes értékű személynek a kis embriót és abortuszt követ el, akkor az szerinted nem vétkezik Isten ellen csak azért, mert nem tudta, hogy Istennek van joga rendelkezni az emberi élet felett? Ha a 2. világháborúban egy német tiszt elhitte a birodalom agymosását arról, hogy a zsidók nem is igazi emberek, inkább állatok, és ezzel az ismeretével asszisztált sokak halálához, akkor ő nem bűnös, csak mert nem tudott róla, hogy Isten erről mit gondol? Nem gondolom, hogy ez így lenne.

      Az Ige szerint "mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül." (Róma 3:23)

      Még a világi hatalmak is elszámoltatnak, ha szabályt szegsz, függetlenül attól, hogy tudtál-e a szabályszegésedről vagy sem (a törvény nem ismerete nem mentesít a törvény betartása alól). És az Ige szerint Isten is elszámoltat mindenért, amit az Ő akarata ellen tettünk. Erről nyíltan szó esik:

      "Mert akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el; és akik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg." (Róma 2:12)

      Nem csak szándékosan lehetsz engedetlen Istennek. A legtöbb ember nem méltatja igazán Istent és nem is érdekli, hogy mit akar, mit parancsol. Akkor a legtöbb ember nem is engedetlen?Hiszen nem szándékosan az: egyszerűen csak nem foglalkozik azzal, hogy Istent valóban létező személynek elismerje.

      Törlés
    9. Lehetséges, hogy azoknak, akik mentális állapotuknál fogva nem képesek felfogni Isten törvényét, Ő megkegyelmez, de ezt nem tudhatjuk bizonyosan, mert erről nem állít semmit sem a Biblia. Azt viszont állítja, hogy mindenki vétkezett. A mindenkibe benne kell, hogy legyenek azok is, akik nincsenek öntudatuknál. Az tehát bizonyos, hogy Isten az Ő bűneiket is bűnnek tartja. Arról nem tudunk, hogy mi lesz ezekkel az emberekkel, de el tudom képzelni, hogy Isten megkegyelmez nekik az állapotuk miatt. De ez csak spekuláció, és amúgy sem értini az emberek legtöbbjét, akik viszont nem esnek bele ebbe a kategóriába. Aki képes felfogni Isten törvényét, annak - bármilyen szándékú is - biztosan nincsen mentsége Őelőtte.

      A jó szándékúság a Biblia alapján nem feltétele az üdvösségnek, a Krisztus ismerete ( a váltságának hitben való teljes elfogadása) viszont igen.

      "Megigazulván ingyen, az ő kegyelméből, a Krisztus Jézusban való váltság által, kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt, az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására a mostani időben, hogy igaz legyen Ő, és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való." (Róma 3:24-26)

      Csak azok ismerhetik meg Őt, akik megigazultak az Ő kegyelméből. Csak azokat igazítja meg, akik "a Jézus hitéből valók". Akik a helyzetük miatt nem ismerhették meg Őt (távoli földrészek lakói), azoknak a lelkiismeretükbe beleírt 'törvény' lesz az alapja az ítéletüknek.

      "Mert mikor a pogányok, akiknek törvényük nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük, mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik." (Róma 2:14-15)

      Törlés
    10. Nem szeretem bekategorizálni magam felekezeti alapon, egyrészt mert ez nem olyan fontos, másrészt, mert úgy tapasztalom, hogy az, 'ami' vagyok, általában semmit sem mond arról, hogy mit hiszek. A felekezeti hovatartozás egy embereket elválasztó kategória, amely semmiféle tájékozódási pontot nem ad arra nézve, hogy valaki igazi követője-e az Úr Jézusnak, aki komolyan veszi a Biblia tanításait vagy inkább egy olyan ember, aki a gyülekezetében 'hisz', nem az Úrban. Mindazonáltal, ha érdekel, elmondom, hogy baptista gyülekezetben tértem meg és sok éven át oda jártam. Jelenleg nem járunk sehova, de attól még továbbra is szeretjük az Úr Jézust.

      Mostanában inkább szeretem szimplán kereszténynek kategorizálni magam, mivel nem a baptizmus fedi le, amit a világról gondolok, hanem a Biblia. Mára több dologgal nem is értek egyet, ami a gyülekezeteinkben folyik, de másokkal sem feltétlenül értek egyet mindenben. Szóval nem tértem át másik felekezethez, de már baptista sem feltétlen vagyok, bár a múltam ehhez a felekezethez köt.

      Mostanság szeretnék egyszerűen felekezet nélküli keresztény lenni: HÍVŐ ember, a szó őskeresztényi értelmében. Nem akarok sem kevesebbet, sem többet hinni, mint amit a Bibliából ki lehet olvasni és arra törekszem, hogy minden területen szigorúan az Úr Jézushoz és Isten kinyilatkoztatott Szavához való ragaszkodásom határozza meg a gondolkozásomat és a tetteimet. Aki ugyanígy gondolkozik, az az Ige szerint a testvérem, függetlenül a tagsági címkéjétől.

      Gondolom, most nem lettél okosabb a bekategorizálásomat illetően, mert részben én is csak azt tudtam definiálni, hogy mi nem vagyok már.:)

      Törlés
  5. De azt is Jézus mondta, hogy Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Tehát Jézus szerint is menti az embert ha nem tudva és akarva...Azért kéri az Atyától ezekre a bocsánatot, mert nem tudják...Én váltig úgy gondolom, hogy csak tudatosan vétkezhetünk. Nem értünk tehát egyet, de én köszönöm a vitát, sok pontosításod jogos volt, tanultam belőle.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is köszönöm neked a vitát: nekem ez segített átgondolni dolgokat, amikkel eddig nem annyira foglalkoztam. De az utolsó gondolatodra még reagálnék.

      Éppen azért menti őket Jézus, mivel van olyan bűnük, amely miatt ez szükséges. Ha tudatlanságban vétkezve nem számítana bűnnek a tettük, akkor szükségtelen lenne kérnie az Atyát, hogy bocsásson meg nekik, hiszen nem is lenne miért. Ha nincs bűn, nincs mit megbocsátani.

      Ez a mondata Jézusnak viszont pontosan arról szól, hogy hiába nem tudták, hogy milyen súlya volt a dolognak, amit cselekedtek (=hogy a bűntelen Isten Fia megfeszítésében vettek részt), attól még Isten szemében bűnt követtek el, amiért jogosan jár az ítélet. Jézus nem azért imádkozik értük, hogy Isten ne számítsa bűnnek, amit tettek, mert szegények tudatlanságból cselekedtek, hanem éppen azért, hogy bocsásson nekik meg elengedve a jogos szellemi követelést, tartozást (vagyis a bűnüket).

      Törlés
  6. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson (helyesebben: az igazság pontos ismeretére, NW, 1Tim. 2:3,4).
    Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai (Máté 15:9).
    Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint (Róma 10:12).
    Egyebek között fenti versek mutatják, hogy Istennek nem mindegy, milyen módon imádják őt az emberek, hiszen neki Mindenhatóként joga van elvárásokat támasztani azt illetően, milyen módon közeledjenek hozzá azok, akik ezt szeretnék. És a Szentírásban részletezi az általa megszabott imádati formát, aminek a megismerésére lehetősége lesz mindenkinek az élete folyamán, sőt senki sem kerülheti el az Isten tanításával való szembesülést, mert annak alapján lesz megítélve, ahogyan viszonyult ehhez az információhoz. Így mindenkinek a megítélése teljesen igazságos és szeretetteljes lesz Isten részéről.
    Ahogyan az igaz Istennek szervezett népe volt az első századi kereszténység, úgy a végidőben is van népe a bibliai próféciák szerint: És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá (Mikeás 4:1), Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok; és eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde; ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul (És. 2:2–4), És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég (Máté 24:14) stb.
    Ki az egérlyukakból, kitárni a szíveket!
    És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jőjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen (Jel. 22:17).

    VálaszTörlés
  7. Egészen pár nappal ezelőttig azt gondoltam, hogy tulajdonképpen egyetértesz és bátorítást fogalmaztál meg a hozzászólásoddal. Úgy éreztem, nincs is mit hozzáfűzni. Aztán nemrég érkezett egy másik poszthoz egy másik anonim hozzászólás, amely pontosan erre a kommentre utal. Ebből összeraktam, hogy tulajdonképpen te egyet nem értést fogalmaztál meg. Így tehát utólag most reagálni szeretnék.

    Ezt írtad:

    "Egyebek között fenti versek mutatják, hogy Istennek nem mindegy, milyen módon imádják őt az emberek, hiszen neki Mindenhatóként joga van elvárásokat támasztani azt illetően, milyen módon közeledjenek hozzá azok, akik ezt szeretnék."

    Ez IGAZ.

    "És a Szentírásban részletezi az általa megszabott imádati formát, aminek a megismerésére lehetősége lesz mindenkinek az élete folyamán, sőt senki sem kerülheti el az Isten tanításával való szembesülést, mert annak alapján lesz megítélve, ahogyan viszonyult ehhez az információhoz."

    Igy van.

    "Így mindenkinek a megítélése teljesen igazságos és szeretetteljes lesz Isten részéről."

    Egyetértek.

    "Ahogyan az igaz Istennek szervezett népe volt az első századi kereszténység, úgy a végidőben is van népe a bibliai próféciák szerint"

    Igen, igaz. Szervezett népe van, de az a nép nem a földön, hanem a mennyben szerveződik. Nem tudok olyan bibliai próféciáról, amelyet az igén való durva erőszaktétel nélkül rá lehetne húzni valamely ma létező, a világi hivatalnokok által egyházként bejegyzett vallásos csoportosulásra. Nincsen egyetlen igaz egyház, amely egy földi felekezetet takarna. Lásd bővebben kifejtve itt:

    http://fiukahajoban.blogspot.hu/2016/02/melyik-az-igazieredeti-egyhaz.html

    VálaszTörlés