Isten hozott a fedélzeten!


Nagyon örülök, hogy idetaláltál. Szeretettel ajánlom ezt az oldalt:
olvass, írd meg a véleményedet, mazsolázz kedvedre az itt olvasható tartalmakból.

Ha személyes kérdésed van, akkor küldj egy e-mail-t:
címemet az oldalsávban megtalálod.

Hasznos időtöltést és Isten áldását Neked:

Eszti :)

________________________________________________________



2012. november 27., kedd

Iskola és hit - válasz egy pedagógusnak


"Aki törődik velük, tanítja őket."

Az előző, iskolával kapcsolatos posztra egyetlen hozzászólást kaptam. Egy tanárnő írt, aki úgy gondolja, hogy az iskola nem káros közeg, hanem egy olyan hely, ahol Isten az Ő áldott munkáját végzi. Úgy hiszem, talán mások is felvetik ezeket az érveket, ezért ebben a posztban az ő gondolataira szeretnék reagálni.


Most jöttem haza egy lelkigyakorlatról az osztályommal. Csodálatos dolgokat éltünk át együtt. Isten akkorára tágította a szívünket, hogy alig bírtuk elviselni. Van köztük jó néhány, akinek nem "példaértékű a jelleme", de attól, hogy ezen a hétvégén megtapasztalta, mennyire szereti őt az élő Isten nagyon megrendült. Ennyit az iskola nagyon káros hatásairól.

Nem állítom, hogy minden dolog rossz, ami az iskolában van. Nem kétséges, hogy vannak ott jó dolgok és vannak kompetens, gyerekeket szerető személyek. Abban is biztos vagyok, hogy Istent is meg lehet ott tapasztalni - de ettől még nem lesz káros hatásoktól mentes, ideális hely. A börtönben is jelen van Isten, meg a gettóban is, és Ő munkálkodik mindenki szívében, akárhol van, de ettől még nem fogom ezekre a helyekre küldeni a gyerekemet, hogy ott tapasztalja meg Istent. Mert meg lehet máshogyan is tapasztalni.

Az előző poszt nem arról szólt, hogy egy iskolában soha senkit nem érhetnek pozitív behatások. Én jellemfejlődés és hit szempontjából értékeltem az iskola hatását, nem különálló élmények alapján - még ha az oly pozitívak is, mint a tied. Vitathatatlan, hogy egy iskolában pozitív hatások is érhetnek egy gyereket, azonban úgy hiszem, az is teljesen egyértelmű, hogy negatív hatások is bőven akadnak. Ha a jellemfejlődést nézzük, akkor az iskolában a negatív dolgok összességében felülírják a pozitívat. Emiatt állítom, hogy ott nem jó egy gyereknek.

Ha már itt tartunk, akkor vizsgáljuk meg komolyan az iskolai hatások összességét - ne csak egy-egy behatást nézzünk, hanem az egészet! Képes-e vajon az iskola arra, hogy egy "nem példaértékű jellemű egyénből" példaértékűt formáljon? Nem képes erre. Tud-e segíteni azokon, akik nehéz háttérből jönnek? Nem igazán. Meg tudja-e óvni az atrocitásoktól azokat, akik sebzettek és védtelenek? Nem, sőt sok gyermek számára az atrocitások legfőbb helyszíne maga az oktatási intézmény. És vajon arra képes-e, hogy egy erkölcsös háttérből érkező gyereket elrontson? Igen, képes erre.

Számomra kérdés, hogy mi haszna jellemfejlesztés szempontjából az iskolának, amikor a problémás magaviseletűek viselkedésében nem tud érdembeli változást indukálni (hiszen a problémák gyökere jóval mélyebben van), ugyanakkor a pozitív magaviseletűekre negatívan tud hatni...


Szerintem aki ennyire megvet bárkit, mint te (ezt sugallja minden sorod: mi vagyunk a jók, s körülöttünk a szennyes világ), az sem lát igazán helyesen.

Nem akarom senki fölé helyezni magam, nem vetek meg másokat és nem gondolom, hogy én 'jó' lennék. Én is bűnös vagyok, de megtisztított bűnös. Ennyi a különbség - Jézus Krisztus a különbség! Ez nem az én érdemeimről szól: Jézus választja el a keresztényeket a világ többi részétől. Az Őbenne való hit és az Ő követése az, ami megkülönböztet másoktól, és ez az, ami el is választ - de nem azért, mert én mások fölé helyezem magam.

Az Biblia szerint Isten minden egyes embert bűn alá rekesztett. Mindenkit - engem is és téged is. Senki sem tudja megütni az Úr 100%-os szentségmércéjét: a szemében mind romlott bűnösök vagyunk, akik képtelenek Őt az életükkel magasztalni. Bűneink és lázadásunk miatt mindegyikünk számára zárva van a menny és el fogunk kárhozni (a pokol valóság!), hacsak nem ragadjuk meg az Úr kegyelmét.

Igen, Isten mindenki számára felkínálja, hogy higgyen Benne, forduljon el a bűneitől és térjen meg. Neked és nekem is pozicionálni kell magunkat.

Az Úr szemszögéből a világ valóban szennyes, hiszen a benne élő emberek mind a bűneikben veszteglő lázadók! Aki hisz, azt Isten megtisztítja a bűneitől és új élettel ajándékozza meg. Az ilyen ember az Ő szemében valóban 'jó' lesz - de nem maga miatt, nem is a cselekedetei vagy bármilyen emberi státusza miatt, hanem kizárólag Jézus Krisztus váltsághalála miatt, amelyet minden emberért elszenvedett. Sajnos nem mindenki él ezzel a kegyelemmel!


Burokban élve nem igazán látszanak a sorsok, amik nyomán a helytelen jellem kialakul, s amit látva egyet tudok: leborulok az Isten előtt és kérem, mutassa meg magát nekik is, és közéjük engedem a gyerekemet is, hogy eszköze lehessen az Istennek ebben. Egy "hitet veszélyeztető tényező" (iskola) tanára, Márta

Nem élek burokban: a világban élek, és látom a nyomorúságos sorsokat magam körül, ugyanúgy, ahogyan te is látod. És én is szoktam értük imádkozni, de nem a gyerekemet küldöm magam helyett! Nem lökdöshetek magam elé másokat, elvárva, hogy úgy viselkedjenek, mint eszközök Isten kezében. Főként, mert egy hívő családból jövő gyerek nem lesz automatikusan hívő a háttere miatt. Hívő a saját személyes döntése alapján lesz az ember. Ha a gyermekem nem hívő, akkor hogyan is tudna "Isten eszközeként" munkálkodni?

Emellett pedig, senki sem tehet másokat eszközzé Isten kezében, főleg nem akaratukon kívül! Vajon hány gyerek végez önszántából iskolamissziót? Csak mi, szülők gondoljuk úgy, hogy a gyerekeinknek ez lenne a dolga - ők maguk inkább beleolvadnának a környezetükbe és elvegyülnének a többiek között, mint, hogy a hitük miatt gúnyolódás, kirekesztés vagy nevetség tárgya legyenek. Kérdezzük meg őket erről!

Isten elhívására mindenkinek magának kell reagálni, nekem is és neked is. Elsősorban a saját családunkban, a szeretteink között és azok között, akikhez még Isten vezet. Ő nem azt várja tőlünk, hogy egy hitében 'gyerek' gyermeket minimális felkészítéssel olyan közegbe küldjünk, ami az ő moráljára biztosan rossz hatással lesz! Nem azt várja, hogy 'a világban való fénykedés' címszó alatt megbotránkoztassuk a saját gyerekeinket azzal, hogy erkölcsi szennybe engedjük őket. Vajon ki lesz nagyobb hatással a másikra? Mert a tapasztalatok szerint a hívő hátterű gyerek, akit 'fénykedni' küldenek, formálódik át a közeg miatt és nem fordítva!

A tanítványok nem kiforratlan jellemű, befolyásolható gyerekek voltak, hanem felnőtt emberek. És Jézus mégis három éven át éjjel-nappal velük volt és tanította őket mennyei Atyja dolgaira, mielőtt szolgálatot bízott volna rájuk. Azt is mondta nekik, hogy ahol nem fogadják be őket, ott verjék le a port is a lábukról és álljanak tovább.

Ha tényleg a gyerekeinket szeretnénk 'Isten eszközeiként' használni, akkor intenzíven kellene felkészíteni őket a misszióra. Megtettük ezt, mielőtt 'terepre küldtük' őket? Tanítottuk őket olyan mértékben a hit dolgaira, hogy most van elegendő igeismeretük (és bátorságuk) másokkal beszélni az Úrról? Adtunk nekik lehetőséget elhatárolódni azoktól, akik nem fogadják be az üzenetüket (ahogyan a tanítványoknak is megvolt erre a lehetőségük)?

Hogy ha Istent szeretnénk szolgálni, akkor az Ő akarata szerint, vezetésének engedve kell tenni, nem úgy, hogy azt tesszük, amit a szívünk diktál és reméljük, hogy Ő majd megáldja.

Igazság szerint már az sem túl bibliai megközelítés, hogy mások gyerekeit akarjuk hitre téríteni. A szüleikkel kellene megosztanunk az evangéliumot, és ha ők pozitívan reagálnak rá, akkor jó esély van arra is, hogy a 'házuk népével' megosztják majd a hitüket. Istennek megvannak a maga módszerei - Őt kell követnünk, nem partizánakciókat folytatni. Nem tettünk semmit, ha nem Isten akaratát tettük. És mindent megtettünk, ha azt tettük, amit Ő akart, hogy tegyünk.



   

17 megjegyzés:

  1. Előző posztodhoz azért sem írtam semmit, mert sajnos egyet kellett értenem veled. Főleg, ami az egyházi iskolákat illeti, nagyon szomorú a helyzet. De ki kell emelnem, nem sok egyházi iskolát ismerek igazán.
    Amelyiket igen, oda viszont nem engedném a gyerekeimet. Szerencsére sikerült elkerülnünk, nem vették fel őket. :)))) Felvettek viszont szabályos iskolakerülőket (hamisított orvosi, és szülői igazolások...nem hiszem el, hogy a tanárok, de főleg az osztályfőnök nem sejti, mi van a háttérben), folyamatosan bukásra álló tanulókat. Olyan gyerekek járnak oda, akiknek már most a rendőrséggel gyűlik meg a bajuk. Iskola után sörözni mennek (!!!), heti szinten vannak hétvégi bulik, ahol berúgnak, és ide a szülők el is engedik a gyerekek nagy részét. Ez egy elismert egyházi iskola. Amiket itt leírtam, nem urbán legendák, hanem tények. Közeli barátaink mesélték, akiknek a gyerekei jártak ide.
    Sok szülő úgy gondolkozik, amikor egyházi iskolába íratja a gyerekét, hogy "itt csak jót tanul majd". Hát ha kellőképpen sokan jönnek ilyen környezetből, akkor elképzelhető, hová vezet a sok jó, amit ott tanulni lehet.
    :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amit leírtál, Virág, az a húzós része az egész suli-témának. Elég durva dolgok ezek, de biztos vagyok abban, hogy a felét sem tudjuk annak, ami azokon a bulikon a sörözésen kívül történik... Szomorú, hogy a szülők támogatják a fiatalokat az ilyesféle szórakozásban, de nem biztos, hogy meg kell ezen lepődni, hiszen hiába egyházi az iskola, ha nincs valódi hit a gyerekekben (a túlnyomó többségben legalábbis).

      Ismerek olyan családokat, akik sosem íratnák a felekezetük által működtetett suliba a gyerekeiket, mert tudják, hogy mi megy ott, pedig még csak nem is nagyegyházi iskoláról van szó.

      A mi gyülekezetünkben ugyanakkor divat a városunk egyik neves egyházi iskolájába íratni a gyerekeket. Nemcsak, mert erős iskolának gondolják, hanem a hit miatt. Hát, én éppen a hit miatt nem választanék ilyen iskolát. Komolyan tartanék attól, hogy a gyerekeim egyszer csak körülnéznének ott, és azt mondanák "na, ha ez a hit, akkor én ebből nem kérek!"... :(

      Törlés
    2. Én még jóval megtérésem és keresztelkedésem előtt egyházi iskolába jártam. A sörözés még a leglazább része volt a heti kikapcsolódásnak. És az a helyzet, hogy nem egy esetben a tanárokkal ittunk, velük mentünk szórakozni.

      Törlés
  2. "na, ha ez a hit, akkor én ebből nem kérek!"... :("

    Azt gondolom, hogy bárhol körülnéznek, találnak majd ilyen helyzeteket. A mieink már nagyok, a legkisebbem akkora, mint a te legnagyobbad :), de sokat beszélgetünk erről. Hogy nem az az igazi hit, amit torz módon is láthatnak úton-útfélen. És hogy bizony a miénk is csak olyasféle, amin mindig van mit dolgozni. Hálát adatunk azért, hogy nap mint nap kapunk esélyt, hogy egyre mélyebb, és igazabb lehessen.
    :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van Virág, Folyamatosan hitelesnek lenni a gyerekeink szemében az egyik legnagyobb szülői kihívás. De ez az, ami igazán számít, ezért kell napról napra hitben járnunk. Csak egy lépés. Mindennap. Hitben. És mellette folyamatosan kommunikálni velük, mert tényleg sok ilyen helyzet van.

      Törlés
  3. Sajnálom, hogy azokról a gyerekekről sehol nem esik szó, akiknek egyetlen esélyük az iskola... Kevés az olyan család, ahol minta a szülő, ahol lelkileg, erkölcsileg, értelmileg megfelelő közeg a család, ahol az otthon tényleg fészek. Az iskola nem tökéletes!!! Soha nem volt az és nem is lesz. A tanár sem, először, hogy mást meg ne bántsak - magamat említeném. De a jószándékot, az elköteleződést megvonni bárkitől vagy nem a jót feltételezni róla nem öröm számomra. A gyerekek nagy hányada a családban van veszélyben. Velük mi legyen? A nagy hányad: minimum a fele, ha nem több. Hiszen itt is kiderül, hogy a szülő engedi el épülését nem szolgáló közegbe, a szülő falaz neki, holott idejében még orvosolhatóak lennének a problémák. Azzal egyet értek, hogy a mindennapi példamutatás a legnagyobb tanító erő és a hitet nem lehet tanítani. A példamutatás minden felnőttre értendő, akivel érintkezik a gyermek: így lehet jó példa egy tanár (akár!) és lehet rossz példa egy szülő. Rám sem csak a szüleim voltak hatással: sokat köszönhetek nekik, hálás szívvel gondolok rájuk. A hittel való találkozásom azonban nem nekik tudható be... A hitben való elmélyülésem, megint másnak... A hitben járásban példaképként megint mást említenék. ...és köszönök mindent Otti néninek a magyar tanáromnak, Popejnek a törinek, Szocsi bácsinak a tesiért, az edzőmnek, hogy meglátta bennem, amit én sem láttam meg magamban. A hozzászólásom célja, hogy ne csak egyoldalú vélemények fogalmazódjanak meg, mert én színesebbnek és összetettebbnek látom ezt az egészet! Erika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erika, köszönöm ezt a hozzászólásodat. Mindig elgondolkoztatsz és bizonyos gondolatok megfogalmazására sarkallsz: tehát inspirálsz. Most is annyi sok gondolatom támadt, hogy egy kommentbe terjedelmes lenne. Poszt lesz ebből is, ott reagálok azokra a dolgokra, amiket most felvetettél. Köszönöm a témát.:)

      Törlés
    2. Erika, valóban vannak gyerekek, akiknek az iskola sokkal többet tud adni,mint a szüleik. De ez mégsem "normális", nem szabadna, hogy így legyen.
      A szülők persze nem maradnak mindig a gyerekeik mellett, és különösen igaz ez a hitre nézve. A hitéért mindenkinek magának kell megküzdenie. Lehet akármilyen sziklaszilárd hite egy szülőnek, ezt átadni nem tudja senkinek.
      Csak megint azt érzem csúsztatásnak, hogy mintha azt sugallnád, egy otton oktatott gyereknek nem lehet Otti nénije, Popeje, Szocsi bácsija. Csak azért, mert ezekkel a számára fontos személyekkel nem az iskolában találkozik, összefuthat ám máshol is. :)))
      Egy otthon oktatott gyerek is sokat lát ám a világból, sok embert megismer, sok emberrel kerül közeli kapcsolatba.
      :)

      Törlés
    3. Ilyenkor a nagy kérdés az, hogy melyik intézményt kell erősíteni! Mert vannak szituk, amikor a gyerek a családban nem tud fejődni, és még sok minden.
      SZóval ilyen esetben mi a jó megoldás: létrehozni egy intézményt, amely a családból kiragadva megpróbálja kijavítani a hibákat?
      vagy a család intézményét erősíteni, az adott családoknak segíteni?
      Nekem, és gondolom többünknek egyértelmű a válasz!

      Törlés
  4. Igen, sajnos előfordul,hogy a gyerek a családban van veszélyben. Szükség van az iskolákra.
    Viszont azok a szülők akik felvállalják, azt amit-akit az Úr rájuk bízott, a kötelességüket el akarják végezni, azokat a szülőket legyenek szívesek nem akadályoztatni az iskolák negatív hozzáállásukkal. Mi oo szülők hagyjuk békén az iskolákat, ne mondjunk róluk negatív kritikát, ne tegyünk keresztbe. Cserébe ugyanezt várom tőlük. Kevés sikerrel. Mármint: én nem "feketítem" a tanerőt, egy rossz szót nem mondtam róluk. A tanítók viszont "feketítenek" bennünket. Eljárással fenyegetnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, Hajni, bizonyos értelemben szükség van az iskolákra, hiszen nélkülük nem tudnánk otthonoktatni (mármint törvényileg), de amúgy nem gondolom, hogy tudnak segíteni. Főleg nem azokon, akik a családjukban veszélyben vannak. Én így látom.

      És nagyon sajnálom, hogy ilyen dolgok történnek veletek! Sajnos nem egyedi eset, hogy így bánnak oo-kal. Engem eléggé felzaklat, amikor ilyenekről hallok, márpedig nemrég hallottam több ilyen esetről is. Gyorsan el kell abból a suliból jönni, ha ennyire nem kooperálnak veletek... Örülnék, ha írnál egy mailt, talán tudok segíteni.

      Azért remélem sikerül rendezni a dolgokat és tényleg nem ti lesztek a mumusok a tanárok szemében, csak, mert oo-ztok.

      Törlés
    2. Hajni, sokáig én is ezen a véleményen voltam: nem írok semmi rosszat az iskoláról. Ma már úgy gondolom, miért ne írhatnék? Miért lenne az iskola hibáktól mentes? És miért ne lehetne ezekről a hibákról beszélni, írni?
      Mint ahogy az oo sem mindig működik tökéletesen. Erről is kell írni, hiszen ezek a kritikák segítenek bennünket is.
      Az is nagy probléma, hogy az iskola és az oo nem tud egymással együttműködni. Pedig mindenki élete sokkal könnyebb lenne.:)

      Törlés
  5. Véleményem szerint jobb az iskola kritázálását kihagyni az otthonoktatásból. Nézzük csak meg, hogy mi történt az otthonszülés körül, akik folyamatosan elég kemény kórházkritikát folytatnak!
    Amint beindul egy intézmény kritizálása, elszabadulnak az indulatok, ráadásul egy rendszer, amely a kritkák miatt veszélyeztetve érzi magát, sokfajta lépésre szánhatja el magát!
    Jelen pillanatban az oo hazánkban jó helyzetben van, egyáltalán már az is csoda, hogy lehetséges, ráadásul töredéke megkötéssel mint mondjuk Szlovákiában! Szerintem egy ilyen áldott állapotot kár megbolygatni azért, mert az iskolában vannak hibái, és mindenáron hangoztatni akarjuk ezeket.
    Az iskola hibáit hangoztassák azok, akik használják, mi meg keressük meg a támogató iskolákat.

    VálaszTörlés
  6. Kedves Mary! Nagyon köszönöm ezt a véleményedet, pontosan ezt gondolom a helyzetről...
    Azt hiszem Eszti, hogy egy fejbólintással megerősítheted, hogy ez így van, hiszen Te tudod!
    Egyiket sem mindegy, hogy ki csinálja és hogyan!
    Erika

    VálaszTörlés
  7. Mary, én azt gondolom, hogy szabad és kell is beszélni arról, ha az iskolával valami probléma van. Ebbe a beszélgetésbe nem csak azok kapcsolódhatnak be, akik az iskolát 'használják', hanem mindenki, akinek van véleménye. Egy véleményt -épüljön akár saját tapasztalatra, másokéra, egyéb életbölcsességre vagy előítéletekre-, érdemes megvizsgálni, bárki fogalmazza is meg. Persze az nem építő, ha keserű érzésekkel, tisztelet nélkül, maró gúnnyal fogalmazunk meg dolgokat, de nem gondolom, hogy ez itt a blogon jellemző lenne.

    Amennyire én tudom, az otthonszülők esetében a jogilag megoldatlan helyzet rendezése miatt szólaltak fel és akkor lett erőteljesebb a hangnem, amikor konkrétan az egyes családok otthonszülés melletti döntése került veszélybe a törvényhozás miatt. Nem azért kerültek nehéz helyzetbe, mert hallatták a hangjukat, hanem fordítva: azért hallatták a hangjukat, mert gyakorlatilag ellehetetlenítették, hogy ők, akik szerették volna, az otthonszülést választhassák.

    Nyilvánvaló, hogy ha egy konkrét rendszer ellen fogalmaz meg valaki véleményt (legyen az egészségügyi rendszer vagy oktatási), az darázsfészekbe nyúl. De akkor hallgassuk el a valós helyzetet és csináljunk úgy, mintha minden rendben lenne, amikor nincsen? Szerintem nem ez a megoldás.

    VálaszTörlés
  8. Én nem arra gondoltam, hogy el kell tusulni, némulni etc. Hanem arra, hogy az oo-s embereknek nem hivatása, feladata, hogy folyamatos iskolakritikát gyakoroljon. Véletlenül sem arra gondoltam, hogy senki se szólaljon meg a problémák miatt! De szerintem ezt elég egyértelműen leírtam!

    VálaszTörlés
  9. Mary, nekem ez jött le abból, amit írtál, de akkor félreértettelek.

    VálaszTörlés