Isten hozott a fedélzeten!


Nagyon örülök, hogy idetaláltál. Szeretettel ajánlom ezt az oldalt:
olvass, írd meg a véleményedet, mazsolázz kedvedre az itt olvasható tartalmakból.

Ha személyes kérdésed van, akkor küldj egy e-mail-t:
címemet az oldalsávban megtalálod.

Hasznos időtöltést és Isten áldását Neked:

Eszti :)

________________________________________________________



2010. április 13., kedd

Hited van vagy vallásod?




Ez itt most egy poszthúsvéti poszt. És a kérdés nagyon komoly: hit vagy vallás? Mert a kettő egyáltalán nem ugyanaz. Sőt, totális ellentéte a kettő egymásnak. Ennek ellenére sajnos nagyon-nagyon sokan keverik a kettőt. És ezzel hamis biztonságban ringatják magukat, bízva abban, hogy mivel vallásosak, már szabadok az eljövendő isteni ítélet büntetésétől, holott még a fejük fölött a pallos. Ez nem Istentől van.

De mi a vallás és mi a hit? Nem szinonimája-e ez a kettő egymásnak, ahogyan sokszor használjuk? De még mennyire hogy nem!!

A vallás egy rendszer. Ez a rendszer, legyen szó bármilyen vallásról, azon a tényen alapul, hogy van az ember, és tőle távol, valahol messze van egy Isten. (vagy valaki ahhoz hasonló) Az ember nem elég jó, hogy közel legyen Istenhez, de elég jóvá válhat, ha bizonyos rituálék, előírások, szabályok, lelki törvények elsajátításával és gyakorlásával erejét megfeszítve komolyan törekszik erre.

A vallás az ember rendszere, az ember közege, amellyel maga próbál meg elég jóvá válni az Isten számára. Cselekedetek sokasága, amit tennem kell, és véghez vinnem. És a tevés majd elhozza számomra a mennyet. (vagy valami hasonlót)

Ehhez képest a hit nem rendszer, hanem ajándék. Isten ajándéka az embernek. Merthogy valóban van az ember és van Isten. De Ő nincsen távol, sőt, a legközelebb van Hozzád. Jézusban közelebb már nem tudna jönni ennél, ahogyan most van. Elközelített a mennyek országa.


De innentől érdekes a történet. Mert bár a menny kapuja tárva nyitva áll, mégsem fog mindenki automatikusan oda kerülni. Igaz, hogy elközelített a mennyek országa, de ez csupán lehetőség- a legnagyobb lehetősége, az egyetlen dobása az embernek. Nem igaz, hogy minden út a menny felé vezet. Csak és kizárólag egy út vezet oda, a többi meg egy teljesen más helyre. És ez az egy út nem a vallásos cselekedetek útja. Mert Istennél sohasem leszel elég jó, hogy a mennybe kerülj. Soha, senki, egyetlen ember sem képes közeledni Istenhez, bármit tesz is. Bármennyi jót is cselekszik, bármennyire is megsanyargatja a testét, bármennyire is akarja- ez veszett ügy, reménytelen, teljességgel esélytelen.

A Biblia azt írja, hogy minden mi igazságunk olyan Őelőtte, mint a szennyes ruha. El tudod ezt képzelni? Az összes jó cselekedetünk, az összes nemes érzület, gondolat, szó, tett, ami bennem valaha jó volt, Isten szemében olyan, mint a mocskos ruhák a szennyestartóban??? Ez így van. Mert az ember sem az eredendő lázadó voltát, sem az élete során elkövetett bűnös cselekedeteit nem tudja a maga erejéből semmissé tenni. Isten pedig nem tud a bennünk lévő jóra(?) nézni, mert a bennünk lévő bűn annyira gyűlöletes a szemei előtt, hogy el kell, hogy fordítsa rólunk a szemét! Mert az Ő szentsége sohasem fér össze az én bűnömmel. A Biblia azt írja, hogy elmondhatatlan fényességben lakik. Mi meg sötétségben élünk, a bűneinkben megkötözve...

Ez is egy érdekes dolog. Megkötözve, mint egy rab. Sok ember vallja, hogy amit az ember nagyon akar, azt képes megtenni, akármi legyen is az, de ez szellemi értelemben nem így van: valójában a saját kívánságai, bűnös vágyai és kísértései ráncigálnak madzagon minden embert. Valóban azt csinálsz amit akarsz? Képes vagy csak jót tenni? Nem. Sőt, nem tudod nem a bűnt tenni. Mert egyikünk sem ura a maga életének, mert a bűn fölénk kerekedett egyszer és azóta is lenyom mindegyikünket. Ha egyszer lenyomott a bűn, többé nem azt teszed, amit akarsz, hanem amit a benned lévő bűn diktál: rab vagy, a szó legvalóságosabb értelmében. Minden ember rab. És ez egy reménytelen állapot.


Ebből a szemszögből pedig már nevetségesen hangzik az elképzelés, hogy én, aki a saját életemben sem vagyok képes rendet tenni, sem a bűneimtől nem vagyok képes megszabadítani magam, hogy én majd egyszer képes leszek elég jó lenni Istennél.

És éppen ebben van a vallás csapdája. Mert a vallás nemcsak sugallja, hanem nyíltan ki is mondja, hogy neked az a dolgod, hogy törekedj elég jó lenni Istennél. Pedig ez soha senkinek sem sikerült, ezután sem fog soha! Ez a mentalitás: az elég jóvá válás délibábjának kergetése hozza az emberbe a vallásos buzgalmat, amikor tenni akar az Úrért, menni, csinálni, változni. De elfelejti, hogy Isten gyűlöli a bűnt, és minden bűnöst egy napon el fog ítélni, és annak a vége örök gyötrelem lesz a pokolban. Ez igaz.

Tehát senkinek sincs hosszú ideje elég jóvá válni Istennél. Miért is fektetnél energiát olyan dologba, ami teljesen hiábavaló??

Aki tehát vallásos, az egy időzített bombán ül és nagy veszélyben van. Ha azt hiszed, hogy a templomba vagy gyülekezetbe járás, vagy az adakozás, vagy az önmegtagadás vagy a gyónás vagy bármi kegyes emberi cselekedeted meghatja majd Istent az ítéletkor, amikor Maga elé állít, akkor tudd meg, hogy amit most gondolsz, az teljesen igeellenes és Jézus áldozatát tiporja lábbal.

Mert akik törvény cselekedeteiből vannak,
átok alatt vannak;
minthogy meg van írva:
Átkozott minden, aki meg nem marad
mindazokban, amik megírattak
a törvény könyvében,
hogy azokat cselekedje.
Hogy pedig a törvény által
senki sem igazul meg Isten előtt,
nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él.
A törvény pedig nincs hitből,
hanem amely ember cselekszi azokat,
élni fog azok által.
Krisztus váltott meg minket a törvény átkától,
átokká lévén érettünk;
Galata 3:10-13a

Elszakadtatok Krisztustól,
akik a törvény által akartok megigazulni,
a kegyelemből kiestetek.
Mert mi a Lélek által, hitből várjuk
az igazság reménységét.
Mert Krisztus Jézusban
sem a körülmetélkedés nem számít,
sem a körülmetéltelenség,
hanem a szeretet által munkálkodó hit.
Galata 5:4-6

Ha valaki nem egyedül Általa akar megtartatni, akkor az menthetetlenül el fog veszni, mert nem a Fiúban, hanem a saját vallásos cselekedeteiben reménykedik. Kemény dolog ez nagyon.


Ha hiszed, hogy a törvény cselekedete igazít meg, akkor abban az esetben kezdhetsz a megmenekedésben reménykedni, ha a törvényt 100%-ban megtartod, pedig ez soha senkinek sem sikerült. Mert ha akár csak egyetlen alkalommal, akár csak egyetlen egyet is megszegsz a törvény parancsai közül, megszegted mindet, és a bűnösnek kijáró büntetésben fogsz részesülni. Nincsen lehetőség, nincsen eszköz a személyes jóvátételre, és az ítélet szempontjából nincs kis bűn, meg nagy bűn.

Már egyetlen akármilyen bűnnek halál a büntetése, ami azt jelenti, hogy Istentől való örök elszakadás. Mert a halál elszakadás. És az örök halál örök elszakadás az élet, s minden jó dolog forrásától, vagyis magától a Szeretettől, mert Isten a szeretet. El tudod képzelni? Milyen lehet a szeretet teljes hiánya egy örök életen át? Én nem szeretném kipróbálni és téged is óva intelek, hogy kíváncsiskodj.

A hitre és a vallásra visszatérve. Légy őszinte most magadhoz. Neked hited van vagy vallásod?

Miben reménykedsz? Abban, hogy az életed olyan élet, amire Isten majd azt mondhatja: elég jó? Vagy egyedül Jézus Krisztusban reménykedsz, aki azt mondta magáról, hogy Ő az egyetlen, aki elég jó az Istennek:

Monda néki Jézus:
Én vagyok az út, az igazság és az élet,
senki sem mehet az Atyához, hanemha énáltalam
.
János evangéliuma 14:6


A vallás az embereket pokolba viszi. Tudom, hogy ezek nagyon súlyos szavak, de igei alapon teljesen világos a helyzet. Nem reménykedhetsz a saját cselekedeteidben is, meg Jézus Krisztus áldozatának megtartó erejében is. Kizárólagosság van: ha vallásos vagy, akkor Jézus számodra nem elég jó, tehát Isten számára te nem leszel elég jó a mennyre. Ha hívő vagy, akkor egyedül Jézusba veted a reménységedet, és Isten Jézus személyére való tekintettel téged is elég jónak fog látni ahhoz, hogy üdvözítsen.

A hit: ajándék Istentől. De egy olyan ajándék, amit mindenkinek ad, aki keresi Őt. A vallás emberi rendszer és az is marad. Az ember bukott lény, tehát a rendszer maga bukott- és sohasem fog Istenhez vinni. A vallás leránt a mélybe, a hit a mennybe emel.

Akkor hit, vagy vallás? Neked is választanod kell.

Régen nem így volt a hittel és a vallással. Régen a kettő ugyanazt jelentette, mert a vallás teli torkú nyílt megvallás volt, a HIT MEGVALLÁSA: arról beszélt, hogy komolyan döntöttem Jézus Krisztus követése mellett és ezt mások előtt nyíltan vállalom. Megvallom a hitemet, a vallásom a hitemről szól. Régen ez annyira véresen komoly volt, hogy a vallásáért, a megvallott hitéért a keresztény hajlandó volt az életét odaadni. Ma ki halna meg a vallásáért?? Persze vannak nem-keresztény öngyilkos merénylők, akik ezt megteszik, de onnantól ez már nem is vallás, hanem hit. Sajnos nem élő hit, nem megmentő hit, hanem egy téves út, így a haláluk sajnos hiábavaló. Mindenesetre nem vallás, hanem hit az, ha akár az életedet is odaadod érte.

És ha már az életnél tartunk. Vajon ha meghalnál a Jézusba vetett hited miatt, akkor miért nem élsz teljesen Őérte? Miért nem adod magad teljesen oda Neki? Miért nem teszed, amit Ő a Biblia lapjain parancsol? Lehet, hogy Érte meghalni könnyebb, mint teljesen Neki élni?

Ma keresztény értelemben azért különbözik a vallás és a hit, mert az ősgyülekezet egy ponton világiasodni kezdett és így a vallás átlényegült. Ma ha vallásos vagy, az nem azt jelenti, hogy Jézust követed, hanem azt, hogy emberi rendeléseknek akarsz megfelelni és abból reméled a lelked megváltását. Pedig a Biblia szerint nincsen más út a mennybe, csak egyedül, kizárólag és csakis Jézus Krisztuson át.

Az Atya szereti a Fiút,
és az ő kezébe adott mindent.
Aki hisz a Fiúban, örök élete van;
aki nem enged a Fiúnak, nem lát életet,
hanem az Isten haragja marad rajta.

János evangéliuma 3:35-36

4 megjegyzés:

  1. "Régen nem így volt a hittel és a vallással. Régen a kettő ugyanazt jelentette, mert a vallás teli torkú nyílt megvallás volt, a HIT MEGVALLÁSA: arról beszélt, hogy komolyan döntöttem Jézus Krisztus követése mellett és ezt mások előtt nyíltan vállalom."

    Eszti, szerintem ez csak spekuláció, ez egyáltalán nem így van. A vallás szónak a mai napig van mély spirituális értelme és a vallásnak pedig létjogosultsága.

    Amennyiben a vallás szót szűkebb értelmében értjük, vagyis kizárólag a vallásos megnyilvánulások, szokások, szertartások vagy intézmények jelenségeinek körére redukáljuk, akkor értelmezhető, amit írsz, de a szó jelentése nem ilyen kizárólagos.

    Ha a vallás szónak ahhoz az értelméhez nyúlunk vissza, amely a religio szó eredeti jelentése: az emberi lét visszatérítése, visszakapcsolása az isteni alapokhoz, és amellyel egy végső és feltétlen módon meghatározó valóságot, a lét alapját próbálták leírni, akkor én vallásos vagyok, nagyon. :)

    Paul Tillich a vallásosság lényegét a következőképpen fogalmazta meg: "Vallásosnak lenni azt jelenti: szenvedélyesen kérdezni az élet értelme felől, és nyitottnak lenni a felelet irányában".

    Az még egy dolog, hogy szerintem a hit meg a vallás a szó szoros értelmében sosem jelentette ugyanazt, a hit egy képesség, amivel mozgunk a vertikális világban, a vallás pedig ennek egy keretrendszere. De ez teljesen az én szubjektív véleményem.

    Szóval, az én olvasatomban a poszt inkább a törvény cselekedetei vs. hitből élés konfliktusát írja le, ebből a szempontból nagyon jól összeszedett, vasárnap nálunk pont a Galata 3 lesz női órán, merítek is az írásodból, köszi.

    VálaszTörlés
  2. Liv, a "régen"-es részt abból következtettem, amit az Igéből olvastam a Zsidók 4:14-ben: "Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz." Itt nyilván nem a mai felekezetekre gondol, hanem arra a vallásra, amit megvallottunk, vagy arra, amit hallottunk (mármint a zsidók), hogy az Atya megvallott Jézusról.

    A religio szó eredeti jelentése tényleg elgondolkodtató, de nekem ebben nincsen benne Krisztus. Mert a buddhisták, a mohamedánok, hinduk, NewAge-sek, Jehova tanúi, mormonok és mindenki a végső valóságot, a lét alapját próbálják leírni. Nekem éppen ez a bajom ezzel a szóval: hogy mindenféle alternatívákat kifejez, de nem fejezi ki, hogy a végső valóság szempontjából csak egyetlen alternatíva van. A vallás szó maga sugallja, hogy 'próbálkozunk', és talán egyszer majd eljutunk az igazsághoz. Miközben az Igazság maga kopog az ajtónkon és be szeretne menni...

    Paul Tillich meghatározása végül is helytálló, viszont feltételezi, hogy az ember csak nagyon rövid ideig vallásos: amint a Felelet kijelenti magát az ember szívébe, erre reagálnia kell! És ha jól reagál, akkor onnantól már hívő, nem pedig vallásos.

    Szóval végül is a vallásosság az, amikor az ember keresi az élet értelmét. De ha már tudod az igazságot, akkor már nem vagy többé kereső, hanem hívő! Ha tudod az igazságot, és tovább "kérdezel szenvedélyesen", akkor egy nagyon rossz irányzékot lőttél be magadnak, ami az örökkévalóság eltöltését illeti.

    Számomra a végső kérdés az, hogy mit csinálnak a vallásos emberek? Hogy valóban keresnek-e. Mert ha keresnek, akkor meg fogják találni Jézus Krisztust, mint végső igazságot. De tartok tőle, hogy sokan közülük nem akarják alárendelni magukat Istennek, nem akarják Urukká tenni Jézust, csupán vallásos cselekedeteket szeretnének vinni az Úr elé áldozatként, és ettől remélnek mennyei jutalmat. Holott ez nem visz sehova: csak ha először az életük Urává tennék Jézust, az vinné őket a mennybe. De aki vallásos, szerintem erről nem akar hallani. Mert akkor egyedül az Igének kellene engedelmeskednie, az meg elég egyértelmű...

    Szerintem a vallás semleges, vagyis Krisztus nélküli, vagyis igazság nélküli, a hit viszont Krisztusról szól.

    Ez a poszt valóban a cselekedetek vs. hit témára van kihegyezve. De azért van ez így, mert a vallás szó a köznyelvben használt értelme szerint a cselekedetekre építésről szól, a hit meg Jézus Krisztusról. Az embereknek Jézust nehéz Uruknak nevezni, pedig a hit őróla szól, ellenben a vallás megpróbálja kikerülni az Ő személyével kapcsolatos állásfoglalást. Én így látom. Köszi, amit írtál, elgondolkoztatott, és segített, hogy pontosabban megfogalmazzam, amit gondolok.:)

    VálaszTörlés
  3. Eszti, a hit is létezik Krisztus nélkül, ha így lecsupaszítjuk a szavakat. A kisgyerek ugyanazzal a hittel hisz a télapóban, mint amelyik hittel a muzulmán Allah létezésében. A hit egy képesség, ami bennünk él, kezdetleges formában mindenkiben ott van (abban is, aki babonás, stb).

    A "szenvedélyesen kérdezés"-t én nem tudom simán az egyetlen kérdésre vonatkoztatni. Hiszen épp Krisztusban való hitem engedi meg azt, hogy kérdezni tudjak, és mindig újabb és újabb dolgokat, tapasztalatokat, stb. hozok kapcsolatba a létem végső értelmével.

    A vallás köznyelvi értelme szerintem inkább az "intézményről" szól. De lehet, hogy csak nekem cseng így, így szoktam meg.
    A vallás intézménye szerintem sokat segít. Én valahogy mindig úgy képzeltem, mint egy kollégiumi szobát, ami az enyém egy nagy rendszerben (de egyúttal közösségbe is integrál, ugyebár). A polcok, amik a falon vannak, segítenek rendszerezni és átlátni a hitbéli tapasztalataimat (amiket a hitben járásom során szerzek) és meglátásaimat, a rendszerezés és átlátás segít növekedni. Valami ilyesmi nekem a vallás szó értelme, egy keretrendszer, ami segít elboldogulni.

    Azt hiszem, más síkon értelmezzük a szavakat, ez minden...előfordul.

    VálaszTörlés
  4. liv, az ember nem tud hinni magától. Vagyis nincsen bennünk képesség arra, hogy valaki nálunk nagyobbra bízzuk teljesen az életünket. Persze tudunk úgymond 'hinni' a magunk módján, következmények nélkül, de az a hit, nem hit bibliai értelemben. És én erről beszélek. Az Ige egyértelműen kijelenti, hogy a hit Isten ajándéka.

    Mielőtt a posztot írtam, gondolkoztam, hogy hit helyett élő hitet írok, hogy egyértelmű legyen. Aztán mégsem tettem.

    Igaz, hogy a hit szót is lehet többféleképpen magyarázni, de ha bibliai értelemben mondom, hogy hívő vagyok, akkor az egyértelmű, hogy mire vonatkozik. Vegyük tehát úgy, hogy az örökkévalóság szempontjából, Jézus személyére vonatkoztatva értelmezzük a vallást is meg a hitet is.

    Természetesen nem ez az egyetlen kérdés, ami foglalkoztatja az embert, nem is ez az egy értelmezési mód van, viszont számomra olyan egyértelmű, hogy a hit is meg a vallás is a Krisztushoz való viszonyulásunkról szól. Mert ez a legalapabb alap: ha a Sarokkő a helyén van, akkor fogjuk tudni helyesen definiálni mind magunkat, mind az életünket.

    Ha a Sarokkő nincs a helyén, akkor nem tudjuk helyesen látni sem magunkat, sem az életünket. Ez tehát a leglényegesebb jelentés egy ember élete szempontjából.

    Épp ezért sem gondolom, hogy a muzulmán ugyanazzal a hittel hinne Allah-ban, mint a kisgyerek a télapóban. A télapós hit egy személy létezésére vonatkozik, és ez a hit nem befolyásolja komolyabban a gyerek világról alkotott képét, csupán megzavarja azt. Valahogy úgy, mint amikor egy vallásos ember életén nem lehet felismerni a Jézussal való találkozás kéznyomait az élete dolgaihoz való hozzáállásában, csupán külső cselekedetek megnyilvánulásában. A muzulmán hite arra vonatkozik, hogy mit fogad el végső igazságnak, kiről szól az élete, kiben reménykedik. Neki az egész életét és világhoz való viszonyulását áthatja a hite, hasonlóan ahhoz, ahogyan a keresztények Jézusban hisznek. Persze mégsem ugyanaz a kettő, mert előbbi is elsősorban emberi cselekedetek megtételéről szól, nem a személyes kapcsolatról Isten és ember között.

    És ebben a jelentésében kapcsolódik nekem a hit fogalma a valláshoz. Számomra az a kérdés, hogy amikor ma Mo.-on valaki azt mondja, hogy vallásos vagyok, az mire gondol? Nem azokra a cselekedetekre, amelyeket megtesz, mert azt gondolja, Isten szemében így lehet kedvessé? Amikor vallásosnak definiálja magát valaki, az nem csupán valaminek a keretét jelenti, hanem magát a felépítményt, azt a nézetet, ami ha Isten tetszésének elnyeréséről beszélünk, a cselekedeteket állítja középpontba, nem a Jézushoz, mint személyes Megváltóhoz való viszonyulást. Ha azt mondom, hívő vagyok, vagy azt, hogy keresztény, az már nagyobb eséllyel vonatkozik az élő hitre és arra, hogy találkoztam Jézussal, és úgy ismerem Őt, mint személyes Megváltómat. Ezzel együtt pedig azt is sejteti, hogy ez a találkozás mély nyomot hagyott bennem, aminek hatása a mindennapjaimban is érzékelhető.

    Miután valaki kereszténnyé, vagyis újjászületett hívővé lesz, a szenvedélyes kérdezés többé már nem a végső dolgokra vonatkozik. Illetve nem arra, hogy az élete irányzékát, célját értelmét megtalálja, hiszen már megvan neki.

    A keresztény élet folyamatos mozgás szellemi értelemben is. Jó esetben ez a mozgás növekedés az Úrban, és ez törvényszerűeg egyre mélyebb létkérdéseket boncolgat az ember életében. És ez is fontos, nagyon is az. De ez már csak mellékterméke a Jézussal való személyes találkozásnak. És pontosan ez a fő gondom a vallással: hogy minden mást előtérbe helyez, csak éppen Krisztust és a Mellette való döntést nem. És nem keretnek definiálja magát, hanem egy útnak, vagy életmódnak, amit választani lehet.

    liv, értem, amit írsz, de úgy érzem, hogy ha a vallás és a hit ellentétét nem hangsúlyozom ki jobban, mint e két szó többi jelentését, akkor elvész az a lényeg, ami megmenthet egyeseket a tévutaktól.

    VálaszTörlés