Egyik kedves blogolvasóm (egy apa) ma feltett egy kérdést. A délutánom egy része többek között az erről a kérdésről való ötleteléssel telt, és most hogy megvan a válasz, úgy gondoltam, hogy a neki szánt komment helyett blogolok egyet róla (mert talán mást is érdekel ez a téma). A kérdés úgy hangzott, hogy hogyan nevelnék 3 kislány között egy fiúgyerkőcöt. Habár harmadik gyerekről van szó, tehát fiatalabb és idősebb lánytesója is van, a megfogalmazott alapelvek úgy gondolom, hogy bármely olyan családban alkalmazhatóak, ahol vegyesen vannak fiú-, és lánygyermekek.
Három dolog jutott eszembe.
1. Éreztessed a fiaddal, hogy ő Isten teremtménye, egyedi és különleges, mint fiúgyermek. Ez a dolog először a szülők fejében kell, hogy letisztuljon. Némi önvizsgálat szükséges annak felismerésére, hogy apaként, anyaként milyen érzéseitek vannak a fiatokkal kapcsolatban: akartátok őt, mint fiút vagy titokban ő is kislánynak készült? Ez azért lényeges pont, mert azokban a családokban, ahol lánygyermekek is vannak, gyakran lánymércével szemlélik a fiúgyermeket is: mennyire hangos, mennyire izgő-mozgó, milyen a kézügyessége, milyen választékosan beszél, mikor lesz szobatiszta, mennyire bújós a fiú a lánygyermekhez képest.
Ez a lányokkal való összehasonlítás, habár a legtöbbször nem tudatosan megfogalmazott, ennek ellenére negatívan megkülönböztető a fiúgyermekre nézve: ugyanis az előbbi szempontok alapján a fiú egyértelműen alulmarad és ő bizonyul 'rosszabbnak', nehezebb esetnek. Megjegyzem, vannak nagyon nyugis, békés, és gyorsan fejlődő fiúgyermekek, akik rácáfolnak erre az ítéletre, de ezekben az esetekben is a lányokkal van összehasonlítva a fiú, és a lányokhoz képest könnyebben kezelhető. Ez a megítélés, ez a lányokból való kiindulás alapvetően gátolja azt, hogy a fiadat fiúként különleges teremtménynek, Isten áldásának lásd, akivel Neki célja van. Így nagyon nehéz a gyereked fiú voltát ünnepelni. És sajnos ezt a kisfiúk megérzik.
Mivel benne van a megfelelési vágy, a te szülőként sugallt "könnyebb dolgom lenne veled, ha lány lennél" vagy "jobban örültem volna, ha lánynak születsz" kimondatlan gondolataidra reagálva a fiad könnyen ellányosodhat. Vagy problémás fiúvá válhat, amivel kimondatlanul lázad szülei kimondatlan elutasítása ellen. Azt hiszem a szülőknek sokkal inkább kellene tartaniuk attól, hogy lányos lesz a fiuk, mint attól, hogy fiús lesz a lányuk. Ha tehát a lelkünkben rend van azzal kapcsolatban, hogy fiú a fiú, akkor képesek vagyunk könnyedén üdvözölni gyerekünk fiú voltát a vele kapcsolatos tevékenységeink során, a hozzá való viszonyulásunkban- és ez fontos.
Emellett pedig: szavak, szavak, szavak. Mondd is ki, amit gondolsz: "örülök, hogy fiú vagy"! Ez tudatosítja a hozzáállásoddal közölt információt saját magáról. A lányok kisgyermekként, fogékony éveikben annyi ilyenfajta szóbeli megerősítést kapnak még ismeretlenektől is az utcán pl. amikor szép ruhában jelennek meg valahol- a fiúknak alig jut ebből... Ezért ragadj meg minden alkalmat, hogy verbálisan is ünnepeld a fiút a fiadban, ha eddig nem tetted: szüksége van erre a megerősítésre.
2. Mesélj neki sokat azokról az izgalmas dolgokról, amik felnőtt férfiként rá várnak: feleségválasztás, családvezetés, szolgálat. Az sem hátrány, hogy ha te örömmel éled meg a saját férfiasságodat. Ha a fiad nem látja nyűgnek a felnőttkori férfi-feladatokat, hogy ha nem rettented el a legelején, hanem látja, hogy örömmel vagy férfi, apa, családfenntartó, család papja és gyülekezeti szolgálattevő, az hatással van rá, és segítségére lesz abban, hogy elfogadja fiú voltát. Amikor egy apa nehezen vállalja fel a saját szerepét, vagy láthatóan olyan iga az számára, amit szívesen lerázna, az sajnos káros dolgokat kommunikál a fiának is a férfilét értékeivel kapcsolatban.
Ha nőként örömmel és tisztelettel élsz a férjeddel, akkor ezek a dolgok beégnek a fiad elméjébe, elrakja odabenn. Ebből a mintából fog építkezni, amikor később tiniként az életét újraértékeli: amikor eldönti, hogy fel akar-e nőni, érdemes-e neki ezt végigcsinálni, vagy biztonságosabb és veszélytelenebb, ha nem nő föl, mert a látott mintát nem tartotta követésre méltónak.
3. Vond bele férfias tevékenységekbe, és beszélj a lányok előtt erről. Legyenek kettesben töltött időitek, amikor férfidolgokat csináltok: barkácsolás, nehezebb kerti munka, autó szervizbe vitele, gépszerelés, vagy akár egy égőcsere- a lényeg, hogy vond bele abba, amit csinálsz, amit férfiként csinálsz. Legyen ez ismert a nőnemű családtagok előtt, hogy vannak apa-fia dolgok, és az csak rólatok szól. Ez segít neki a bőrén megtapasztalni, hogy miről szól a férfiak élete.
Azt hiszem, egy több lánygyermekkel megáldott családban sokkal több figyelmet kell szentelni a fiak jellemének alakítására és az identitásuk tudatosítására. Azt látom, hogy a lányok születésüktől fogva hordozzák a maguk lányos tudatosságát: nekik nem kell tanítani, hogy lányok. Persze az ő esetükben a jellemfejlesztésre kell nagy gondot fordítani.
Ugyanakkor a fiúkat tudatosan kell fiúvá nevelni, és a szűkebb és tágabb környezet ellentétes jelzéseire reagálva védeni az identitásuk elleni támadásoktól, bármilyen forrásból is érkezzenek azok: rokonok cuki rózsaszín holmijaitól, amit fiunknak küldenek, feminista viccektől, amik társaságban időnként elhangzanak a férfiak alsóbbrendűségéről, még a lánytestvérek cikizésétől is. Társadalmunk alapvetően biblikus családrend-ellenes, és egy a végletekig kicsavart, torz férfiideált állít nap mint nap a gyerekünk elé: ha nem vagyunk résen és ha nem ragadjuk meg az ellennevelés és a ránevelés éveit imádsággal, akkor nem érjük el az ideális hatást, amivel a fiunk életben való boldogulását megfelelően előkészíthetnénk.
Szerezz igazságot, és el ne adj;
bölcsességet és erkölcsöt és eszességet.
Igen örül az igaznak atyja,
és a bölcsnek szülője annak vigadoz.
Vígadjon a te atyád és a te anyád,
és örvendezzen a te szülőd.
Adjad, fiam, a te szívedet nékem,
és a te szemeid az én utaimat megőrizzék.
(Péld.Besz. 23:23-26)
bölcsességet és erkölcsöt és eszességet.
Igen örül az igaznak atyja,
és a bölcsnek szülője annak vigadoz.
Vígadjon a te atyád és a te anyád,
és örvendezzen a te szülőd.
Adjad, fiam, a te szívedet nékem,
és a te szemeid az én utaimat megőrizzék.
(Péld.Besz. 23:23-26)