Nyulak, tojások, feltámadás ünnepe?!

Közeleg az ünnep. Én még dilemmázom magamban a húsvét mibenlétéről, meg az ünneplésünk hogyanjáról. Pedig már régen vad szervezkedésben kellene lennem, mint más 'rendes' asszonyságoknak. De hát én máshogy vagyok rendes asszonyság, mint más rendes asszonyságok...

Amennyire vissza tudom idézni az elmúlt évek feltámadás ünnepeit, eddig egyszer sem sikerült jófajta szokások elindítását megvalósítani. Minden évben olyan váratlanul ért az egész, hogy "jaj, már megint húsvét van?", és ez azt eredményezte, hogy inkább átment felettünk az ünnep vagy még inkább: elrobogott alattunk, mi meg becsuktuk a szemünket, és megvártuk, míg abbamarad a dübörgése... "Na, de majd jövőre más lesz"- gondoltam én, na ja, csak az a gond, hogy már 'jövő' van, de azért tegnap óta komolyan szívügyem lett valamilyen jófajta szokások kialakítása. Talán még nem vagyok elkésve, mert azért abban nagy vagyok, hogy ami mellett döntést hozok, azt villámsebességgel össze tudom hozni, amolyan 'spontán-mami futkos, mint pók a falon' stílusban, de ez csak a külső kísérőtünet, belül teljes gőzzel zakatol a megvalósítással kapcsolatos tevékenységsor ütemterve... jó, lehet ez úgy hangzott, mintha Fiúk A Hajóban Anyuka kicsit zizzent lenne, de nem vagyok. :)

Úgy gondoltam, hogy kezdetnek ötletelek ma egyet arról, hogy milyen húsvétot nem szeretnék. Igen, jól olvastad, arról, hogy milyen NE legyen az ünnepünk, ezt ugyanis jobban tudom, mint azt, hogy pontosan milyen legyen. Ha ezt leírom, akkor talán neki tudok indulni holnap megvalósítani mindazt, amit az ANTIHÚSVÉT elkerülése érdekében meg kell tennem.

Tehát amit húsvétkor nem szívesen tennék:

- nem mesélnék arról, hogy a nyuszi hozza a tojást, mivel ez már csak biológiai alapon is hatalmas ferdítés, ami a 3évesem megtévesztésére alkalmas.

- nem locsolkodnánk. Miért nem? Elsősorban azért, mert van egy háttere ennek a szokásnak, ami távolról sem keresztény gyökerű. Itt és most nem szeretnék erről írni, de sok helyen utána lehet nézni ennek, többek között ezen az oldalon, vagy ezen, esetleg ezen.

- locsolóverset sem fogok tanítani a fiainknak az előbbiek miatt.

- nem festenénk tojást pusztán azért, hogy a locsolóknak odaadjuk. Nyilván ez abból következik, ahogyan a locsolásról gondolkozom. (Persze ha már úgyis festünk más indokból, akkor azt azért el tudom képzelni, hogy adnánk belőle azoknak, akik a családból meglocsolnak. Nem miattunk, hanem miattuk, hogy szeretve érezzék magukat az ünnepen.)

- nem választanám szét a 'cuki' nyuszis meg tojásos dolgokat, mint pl. a kerti tojásvadászatot a húsvét valódi jelentőségétől és komoly mondanivalójától. Vagy kapcsolódjon össze a kettő és ezt le is tudjam kommunikálni, vagy hagyjuk a 'cuki' dolgokat! Nem szeretném ugyanis, hogy a cuki dolgok az ünnep 'jó' részét, a komolyabb dolgok pedig az ünnep 'legyünk-már-túl-rajta' részét jelentenék. Hiszen így pont az ünnep valódi történése válna egy nagy nyűggé a felnövekvő generáció számára- ezt meg ugye nem szeretném.

- nem kezdenék vad süti-készítő és bőségtál-hadjáratba, ami felemészti a családi készülődés nyugodt idejét, s a megszervezéssel elrabolja a békémet. Ismerem magamat: ha nem lesz jó a kaja, akkor attól leszek frusztrált, ha jó lesz, akkor meg a ráfordított idő alatti "hagyjon-mindenki-békén-most-SÜTÖK-FŐZÖK!!!!" állapotban elkövetett család elleni beszólós vétkek miatt. Ha nem megy szolidan és békésen, akkor jobb, ha májkrémes kenyér lesz a menü desszertnek bolti keksszel...

- nem nézetnék húsvéti Jézus-filmet, csak azért, hogy a családban is letudjuk a lelki részét az ünnepnek. Ha nem tudom a feltámadás köré építeni az ünnepi szokások legjavát, akkor kár azzal áltatni magam, hogy egy film megnézésétől jobb keresztény család leszünk. Jó reménységem szerint azonban az előbbit fogom megvalósítani.