Férjem szerint kissé képmutató dolog úgy szomorkodni nagypénteken, mintha nem lennénk tudatában a hétfői feltámadásnak- és valahol igaza van. Ez gondolkozásra késztetett, hiszen akkor vajon hogyan kell hozzáállni a nagypéntekhez, hogyha nem mesterkélt szomorúsággal? Arra jutottam, hogy Jézus szenvedésére és kereszthalálára kell irányítani a fegyelmemet, de nem feltétlenül kell megállni a sírnál keseregni. A kereszt árnyékában szabad gondolnom a feltámadás jelentőségére is.
Felmerült bennem egy kérdés, talán az előbbiek hozományaként. Mégpedig az, hogy nekem, személyesen mit jelent a nagypéntek? Mit jelent, Jézus keresztre feszítése és váltsághalála? Mi jut eszembe, ha erre gondolok? Úgy gondoltam, hogy ma ezen fogok gondolkozni, ezért most nem válaszolok, hanem majd csak lefekvés előtt írom meg egy kommentben, hogy mire jutottam.
De most neked szeretném szegezni (ez nagypéntekhez illő szó) a kérdést.
A TE számodra mit jelent nagypéntek? Mit jelent neked az, hogy Jézus meghalt ÉRTED? Mi jut eszedbe, ha erre gondolsz? Várom a válaszaitokat.
Az alábbi videó a kedvencem kereszt-témában. Karácsonyi témájú kicsit, de teljesen húsvéti a mondanivalója: vagyis hogy az ünnep nem csak a jó érzésekről szól, nem csupán a családi együttlétről, nem az ajándékokról, hanem a keresztről szól, arról, hogy ott valaki más halt meg, a bűneidről szól, és az enyémekről, amik miatt neked és nekem kellett volna meghalnom, de Jézus halt meg helyettünk, azért, hogy otthonunk lehessen a mennyben (ehhez teljesen neki kell adnunk az életünk irányítását).
Nagypénteken én nem azért szomorkodom, mert Jézus meghalt, hanem azért, mert MIATTAM halt meg. Mert én egyszemélyben bőven adtam okot arra, hogy szenvedjen. Ilyenkor próbálom tudatosítani magamban, hogy az Ő szenvedése által van nekem életem. És próbálom végiggondolni, hogy hogyan kéne ezt a tudatot egyre jobban beépítenem a mindennapjaimba, hogyan kéne formálja ez a tudat a viselkedésemet (megbocsátás, könyörület, szeretet, stb.)
VálaszTörlés(ez csak néhány random gondolat)
Szia :)
VálaszTörlésRemélem, nem bánod, hogy olvaslak. Tanulási célzattal.
Elmondom, mit éreztem ma: Alázat..., lenyűgözött az isteni erő tudata..., tisztelet Krisztus iránt.
Csak érzések.
Nem voltam mesterkélten szomorú.
De nyugodtan szólj, ha nem akarod, hogy írjak. Nem akarlak véletlenül sem befolyásolni semmiben.
Szia, mynona. :) Nem befolyásolsz, mert szilárdan állok a hitemben (nem tudom, hogy így értetted-e a befolyásolást).
VálaszTörlésNem bánom, hogy olvasol, örülök, hogy írtál: köszi, hogy megosztottad, hogy mi van benned.
Örülök :)
VálaszTörlésIgen, erre gondoltam, Liv blogján írottakból, hátha annak veszed. De inkább olvaslak, kíváncsi vagyok nagyon a gondolataidra. :)
Nagypéntek nekem a feltámadásban nyer értelmet. A szenvedés, aminek volt értelme, mert meghozta nekem az Istennel való személyes kapcsolat lehetőségét.
VálaszTörlésNagyon hálás vagyok Jézusnak, hogy énértem végigcsinálta. És meg is szégyenít az, hogy Jézus képes volt állhatatos maradni és megtenni, amit eldöntött, képes volt kitartani, amikor egyáltalán nem élvezte a helyzetet, sőt nagyon-nagyon szenvedett- én meg?...
És nem gondolnám, hogy azért sikerülhetett neki mindvégig hűségesnek maradni, mert Ő Isten volt, hiszen a Biblia azt is mondja Róla, hogy ugyanolyan ember is volt, mint mi. Én azt hiszem, hogy azért nem hátrált meg, mert hitt a döntése jelentőségében: tisztán látta, hogy Őrajta kívül az emberiségnek nincs más sansza a megmenekülésre. És ez adott neki erőt. Meg a szeretet. A szeretet irántunk: azokért, akik keresztet ácsoltak neki. Az emberekért, akik gyakran köszönjük nem kérünk Őbelőle és az Ő tanácsolásából. És talán a remény, hogy egyszer majd megértjük, amit tett értünk, és összetörünk e tudás súlya alatt- s igennel válaszolunk a hívására. Hit, remény, szeretet. :)
Olyan reményteljes a húsvét. Nekem azt üzeni: HÉ, EMBER, AKÁRMIT TETTÉL, AKÁRMIT TESZEL, ÉS BÁRMILYEN ÁLLAPOTBAN IS VAGY- ISTEN NEM MOND LE RÓLAD! Értékes és fontos az életem és a tiéd is Istennek, és ezt jó érezni. Ugyanakkor Jézust kellene sokkal jobban követnem abban, amit már írtam: jobban hinni a döntéseim és a tetteim jelentőségében. Mert ugyan én nem az emberiséget mentem meg, hiszen Jézus azt már megtette, de azoknak az életébe bevihetem Isten áldásait, akik rám vannak bízva ebben a világban- vagy akár meg is foszthatom őket az áldásoktól...
Az isteni erőt nem arra értettem, hogy Krisztus Isten lett volna, ha a válaszodat jól értem.
VálaszTörlésKérdésem néha lenne, mert nekem néha az az érzésem, hogy sokszor nem kielégítőek a válaszaitok, amivel a történéseket és a vallásotokat magyarázzátok, ezzel gyerekkorom óta így vagyok, soha nem éreztem kielégítőnek pl. a katolikus papunk válaszait a kérdéseimre (ugyanis rk.-nak kereszteltek).
Lehet, hogy nem okos dolog ész/tudat oldalról közelíteni a valláshoz, bár én ezt nem tudom elfogadni. Ugyanis megint csak nem értem, hogy ennek mi az oka. Attól, mert megérteni szeretném, attól még én ugyanúgy rábízom magam Istenre. Illetve a felé vezető útra.
A következő posztodat már olvastam, ott is felmerült bennem egy kérdés, de biztos megválaszolod simán (csakhogy értsem is a dolgot): Azt írod, hogy Krisztus helyett Neked kellett volna szenvedned, mert Te is bűnös vagy, mert minden ember az: Ez most még a földi életed előtt eldöntetett, mielőtt megszülettél volna, tehát eleve bűnös emberek születnek a Földre, megtérés-megtisztulás céljából? Így gondolod? Bűnös lelkeket küld Isten a Földre?
Nem muszáj válaszolnod természetesen, nem akarom a családod és munkád mellett mégjobban lekötni az idődet.
Köszönöm, hogy írtál. És jó, hogy kérdezel.:) A válaszok elfogadásához hit is kell, de megvan a logikája is, amit meg lehet érteni.
VálaszTörlésAzért nem kielégítőek a válaszok, mert igazából nem nagyon van kérdésfelvetés: a magunk szintjén írunk, és nem nagyon magyarázkodunk, hiszen az az alapgondolatunk, hogy keresztény blogot leginkább keresztények olvasnak- de igazad van, nem kellene ezt gondolnunk, talán szerencsésebb dolog közérthetőbben fogalmazni. Viszont nem nagyon nyilatkoznak meg a nem-keresztény olvasók, és így én (meg talán mások is) hajlamos vagyok azt gondolni, hogy nincsenek is. Én a magam részéről ezután igyekezni fogok jobban megfogalmazni, amit írok, érthetőbbé tenni amit gondolok, ami talán nekem egyértelmű, hiszen ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek az. Köszi, hogy figyelmeztettél erre.
Én viszont arra kérlek, hogy kérdezz meg mindent, ami nem világos, vagy amiben ellentmondást látsz. Mindent. Nyugodtan. A kérdéseid fontosak- de tényleg.
Ma sajnos már nincs időm válaszolni az eddig leírt kérdéseidre, mert nem akarom elkapkodni, de holnap igyekezni fogok ezt megtenni. :)
mynona, most, hogy újraolvastam a kommentedet, rájöttem, hogy az első felében lévő kérdésedet nem értem. Azt kérdezed, hogy mi az oka annak, hogy Krisztus Isten? Vagy nem tartod Őt Istennek, mert nem érted? Légyszi pontosíts, mert így nem tudok válaszolni.:)
VálaszTörlésA 2. kérdésedre viszont a válaszom az, hogy: igen is, meg nem is. Azt nem mondanám, hogy Isten bűnös lelkeket küld a földre, mivel a lélek nem bűnös, hanem: a bűn miatt Istentől elszakított állapotú. Ebben az állapotban születünk meg.
A bűn, amivel születünk az eredendő bűn, vagyis az édenkerti események kihatása minden később született emberre. Egyszer lázadt Ádám és Éva és az olyan volt, mintha mindenki fellázadt volna. Aztán azóta, amióta megszülettünk is folyamatosan lázadunk. Egyszerűen képtelenek vagyunk saját magunk erejéből Istennek megfelelni, a törvényének eleget tenni. Ezért van szüksége minden embernek Jézus Krisztusra. Mert magunkat ebből az állapotból nem tudjuk megváltani. Mert nem tudunk a tökéletesség állapotába jutni, sosem...
Isten JÓNAK teremtette az embert, de az ember önszántából elromlott: mint egy tökéletes drágakő, ami egyszer megkarcolódott, és aztán már minden belőle származó darabka karcos... De Istennek nem ez volt a terve.
Isten nem jobbítás céljára küld bennünket a Földre. Ő minden lelket azért teremt, mert ebben neki öröme telik: mert Ő szeret embert teremteni.:) Mindenkivel terve van: különböző életcéllal és különbözőekké alkotott minket. Egy dolog viszont közös: az ember alapvetően egy imádásra teremtett lény. Valakit muszáj imádnia. Isten arra teremtette az embert, hogy imádja Őt, és dicsőítse őt: mégpedig úgy, ahogyan Isten azt kitalálta. Ez a lehető legjobb az embernek. De mindenki romlottan, és Isten hiányával a szívében születik, és ezért sok mást teszünk, mint amire el lettünk hívva...
Még az eszembe jutott, hogy ha nem Istent imádjuk, és nem az Ő irányítása alá kerülünk, akkor a másik lehetőség, hogy magunk vezetjük az életünket Isten akaratától függetlenül. Így magunkat imádjuk, hiszen az imádás azt jelenti, hogy minden másnál fontosabbá tenni valakit az ember életében.
VálaszTörlésmynona, megkaptam a kommenetedet, de nem teszem közzé, mert off (ahogy írtad is). Inkább emilt küldenék- de nem tudom a címedet. Légyszi írj egy üres üzit a fiukahajoban (kukac) gmail (pont) com címre, és akkor tudok válaszolni. Köszönöm.
VálaszTörlés