Egészséges életmód...hmm

Kis hazánkban igen népszerűvé és divatossá vált a hatalmas 'egészséges életmód' mozgalom. Sokan kínos gonddal válogatják meg azt, hogy mi kerüljön az asztalukra, majd a gyomrukba, ez azonban sajnos csak részben szól az egészségről. Valójában ettől várják életük meghosszabbodását vagy önmaguk megtisztulását.

Többször hallottam az egészséges életmód kapcsán a bibliai teremtésre hivatkozni olyanokat, akik a Biblia egyéb igazságait nem tartják igaznak. Azt mondják, hogy Isten eredetileg is a zöld növényeket adta eledelül az embernek, ezért ma is az lenne a normális, hogy ha csak azt ennénk. Mintha az ettől különböző táplálékok, mint pl. a tej és a hús "eredetileg tervezetten" nem emberi fogyasztásra kitalált táplálékok lennének. A fogazatunk is érvként szerepel, mert az szerintük a növényevőkére jellemző. Most nem szeretnék részletesen belemenni, de az Igében a fenti dolgokról más van megírva. A tudatosság pedig, habár más vallásokban egy igen komoly szellemi erény, a kereszténységben nem azonos a szellemi érettséggel.

Mégsem értitek-é, hogy minden,
ami a szájon bemegy




a gyomorba jut és
az árnyékszékbe vettetik?




Amik pedig a szájból jőnek ki,
a szívből származnak,




és azok fertőztetik meg az embert.




Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok,




gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok,




lopások, hamis tanúbizonyságok,
káromlások.




Ezek fertőztetik meg az embert;




de a mosdatlan kézzel való evés
nem fertőzteti meg az embert.



(Máté 15:17-20)

Lehet e mozgalomtól függetlenül is szabadon informálódni, és az életvitelünkön alakítani, hogyha:

- nem a natúr-bio témában látjuk a megváltást (az keresztényként is komoly önvizsgálatot igényel, hogy rejtetten nincs-e így),

- ha az egészséges életmód nem válik mániánkká, ha nem válunk az egészséges táplálkozás rabjaivá,

- hogyha tisztelünk minden embert az étkezési szokásaitól függetlenül, és nem nézzük le azokat, akik sertéshúst, s más, úgymond egészségtelen étkeket esznek.

Egy fontos alapelv a másokkal való hozzáállásunk gyakorlásában:

Pedig az eledel nem tesz minket
kedvesekké Isten előtt;
mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak;
ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek.
De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok
valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőteleneknek.
(1Korinthus 8:8-9)

Így aztán, mikor az atyafiak ellen vétkeztek,
és az ő erőtelen lelkiismeretüket megsértitek,
a Krisztus ellen vétkeztek.
(1Korinthus 8:12)

Nekem jó pár hónappal ezelőtt új felfedezés volt, hogy az Ige itt nem azokat mondja szellemileg erőseknek, akik mindenféle okból tudatosan tartózkodnak bizonyos ételek megevésétől. Hanem éppen ellenkezőleg: azokat, akiknek lelkiismereti szabadságuk van bármilyen ételt elfogyasztani. Pedig a közgondolkodás nem az utóbbit, hanem az előbbit tartja követendőnek. Talán szellemileg érettebbeknek gondolják őket, de legalábbis nagyra értékelik a törekvésüket, ami megvan bennük, hogy a nem-evés vagy a tudatos válogatás következményeként ezt a szintet elérjék. Pedig az ember szíve hajlamos fölfuvalkodni...

Persze az is igaz, hogy aki ismeretek nélkül eszik meg mindent, akár igénytelenségből, akár úgymond tudatlanságból teszi, arra nem vonatkozik a fenti ige. Aki viszont mindent megeszik, illetve semmiféle ételtől nem tartózkodik elvi alapon, mivel megértette, hogy szellemi szempontból nincsen különbség étel meg étel között, ő akár nevezhető szellemileg érettnek is.

Káros ételek vannak, de az azoktól való tartózkodásból nem kell szokásrendszert csinálni. És jó, ha mindig szem előtt tartjuk, hogy a legegészségtelenebbül étkező embernél sem vagyunk jobbak Isten előtt. Mert nem a bizonyos ételektől való tartózkodás tesz Isten szemében kedvessé, hiszen semmilyen étel nem képes az embert szellemileg tisztává tenni. Hanem csak és egyedül az, hogyha Jézus Krisztust Istennek valljuk, és hisszük, hogy Ő a bűneink miatt halt meg és támadt fel. A testünkről való gondoskodást Isten fontosnak tartja, ezért törekednünk kell arra, hogy se étellel se máshogyan ne tegyünk kárt magunkban. És ahogy az ige is mondja: ne váljunk semminek a rabjává.