Befejeződött végre az ünnep körüli nagy rohanás, ami nálunk nem is volt nagy. Hiszen az elmúlt hétvége számomra inkább amolyan belső csend és elmélyülés ideje volt, amikor is külső szokásokkal való ön-lekötés helyett inkább hagytam magam elsodortatni az ünnep valódi mondanivalójától... El is sodort, és emiatt feltöltődve és új gondolatokkal a fejemben, új odaszánással a szívemben indulok most tovább, nem pedig a programkavalkádtól rongyosra facsarva, mint egy elhasznált citrom... Örültem is egy sort magamnak, hogy most nem nekem kell alkalmazkodnom, mint fiatalabb koromban, hanem a férjemmel úgy alakítjuk a családi ünnepet, ahogyan csak akarjuk: nem kell mesterkéltnek, vagy túlzsúfoltnak lennie, hacsak nem úgy szeretnénk, és senkinek sem kell megfelelnem (na jó, azért a rokoni látogatás más tészta, de az nem volt vészes, néhány dolgot leszámítva). De jó dolog felnőttnek lenni, hehe! (Mondom én, a magam 28 évével...)
Volt időm olvasgatni, meg kutakodni is kicsit. Egyik olvasóm húsvéttal kapcsolatos kérdése kapcsán kezdtem el kutatni- és hamar rá is akadtam három ígéretes cikkre. (Van átfedés a három között információk tekintetében, de csak töredékben.) Megírhattam volna neki a linkeket egy kommentben is, de úgy gondoltam, hogy hasznosabb, ha poszt lesz belőle. Igen, én is tudom, hogy hétfő este óta az idei húsvét véget ért. De úgy gondolom, hogy miért ne gondolkodhatnék erről a témáról még egy kicsit?
Jó lenne, ha minél többen elolvasnátok és véleményt formálnátok a témában- ha még nincsen saját véleményetek. Szeretettel ajánlom tehát az alábbi három cikket elolvasásra. Örömmel veszem, ha velem 'húsvéti-gondolkozol' és megírod, ami kisül belőle, így, húsvét után.
Mit ünnepeltek a kereszténység előtt húsvétkor
Európában?
(a National Geographic cikke)
Csokinyuszi és tojást tojó nyúl- honnan ered?
(a Weborvos cikke)
Mi volt előbb: a nyúl vagy a tojás?
(a Múlt-kor cikke)
Európában?
(a National Geographic cikke)
Csokinyuszi és tojást tojó nyúl- honnan ered?
(a Weborvos cikke)
Mi volt előbb: a nyúl vagy a tojás?
(a Múlt-kor cikke)
Köszönöm a linkeket.
VálaszTörlésÉn mégsem értem hogy tud így elkorcsosulni a Húsvét nyuszissá és piros tojásokká? (ez olyan elgondolkodtató kérdés,nem feltétlenül kell megválaszolni)
Azt hiszem itt jó rendesen össze vannak keveredve a szokások. Sajnos ez a legtöbb keresztény családban is így van. Én is örülök, hogy felnőttként - új családként - új szokásokat vihetek be családunkba. Nálunk ez egyelőre a húsvéti istentiszteletet jelenti(nagypéntek és vasárnap) és a sok-sok szép virágot - dekorációként.
VálaszTörlésIgen sajnos sok keresztény család nem vizsgálódik, hanem mindent átvesz ami a gyerekkorából ismerős... git, a sok-sok szép virágot én is szeretem, és van egy érzülete a saját kertben termett szépségeknek- úgy megvidámítják az ember szívét! Jó, ha van kerted... ;)
VálaszTörlésÉrdekes, éppen pár napja olvastam erről német nyelven, ők nem írtak Ostara-ról, hanem Holda germán földistennőről, a nyulak pedig mindenhol a 16. század óta hozzák a tojásokat, azelőtt voltak mellettük még akár rókák is, őzek is, akik tojásokat festettek, de aztán a nyulak nyertek, mint a legszaporább állatok.
VálaszTörlésMég annyit, hogy vajon miért is van az, hogy sokkal kevesebbet jelent az embereknek a Húsvét, mint ünnep, mint pl. a Karácsony? Talán mert már, így megünnepelve, nem az igazi jelentését tanítva gyerekeknek, igaz, hogy vidám, de már gyerekként is olyan hiteltelen ez az egész. Méghogy nyuszi és tojás. A gyerek is tudja rögtön, hogy ez nem igaz. De belemegy a játékba az ajándék, a csoki és a móka kedvéért. Hiányzik az áhítat és a szeretet, ami a Karácsonyt jellemzi. Hívőnél és nem hívőnél egyaránt.
VálaszTörlésTalán ha Jézus jönne el újra Húsvétkor - ahogy jött is - de nem valami csokitojást és egyebeket hozna, hanem kis apróságot, jelet, búcsúajándékot, hogy elköszön, a Húsvét ünnepi jelentősége jobban felerősödne a gyermekben. Nem az ajándékért, hanem a misztikus élményért, persze gyereknek éppen ezért kell az ajándék. Az élmény belerögzülése miatt. És elég egy apróság. A hagyomány meg nem baj, ha van, tojásfestés és hasonlók. Mint dekorációk a természet újraindulására.
Én így gondolom.
Eszti, nekem nincs kertem, csak anyumnak van sok-sok virágja, és rajta kívül egyik néni a gyüliből szokott néha külön nekem hozni egy-egy csokrot! Annyira tudok gyönyörködni bennük!
VálaszTörlésmynona, én úgy gondolom, hogy az ünnep alapvetően másról szól. Nem rólunk szól, és nem is a gyerekeinkről, sőt nem is a családi összejövetelről. Jézusról Krisztusról szól, és helyes lenne Őt ünnepelni. Nyulak, tojás, csoki, és locsolkodás nélkül. Mert ezek nemcsak hogy félreviszik az ünnepet, hanem megfosztják valódi sava-borsától. Ezért én az ajándékozást is olyan félresikerültnek érzem. Nem ide való. Miért ajándékozunk? Miért akarunk kapni? Azért, hogy jól érezzük magunkat? Nem eleve a húsvéti hangulattól, a család Jézus személyére és az ő tettére emlékezésétől kéne, hogy jól érezzük magunkat? Attól, hogy a családi légkör ilyenkor olyan más? Már ha más.
VálaszTörlésEz persze kizárólag keresztényekre vonatkozik. Azon nem háborgok, hogy azok számára, akiknek nem Uruk Jézus, a húsvét egy népszokásokkal gazdagon tűzdelt, de mondanivaló szempontjából alapvetően üres ünnep. És nyilván, ha egy ünnepnek nincsen mondanivalója, akkor muszáj ajándékokkal és mindenféle más módon értelmet kreálni neki- ez érthető.
Az viszont kétségbeejtő, hogy ha keresztényként 'lepogánytalanítod' a húsvétot, vagyis ha mindazt kidobálod belőle, ami nem Jézusról szól- nos, akkor az ég világon SEMMID sem marad!! Egyetlen épkézláb Jézusra mutató szokást nem örökítettek ránk elődeink. Én legalábbis így látom. (Kivéve az ünnepi istentiszteleten való részvételt, de ez felfogható egy gyüli által szervezett programnak is...)
És ez azt jelenti, hogy neked kell teljesen új szokásokat kitalálni és megvalósítani. Vagy megalkuvóvá kell válni azzal a kompromisszummal, hogy: "mi a tojás tojó nyulak és a locsolás közepette is Jézusra nézünk." (Ami persze lehet igaz is, de nem az ünnep miatt, hanem éppen annak ellenére.) Vagy komolyan el kell gondolkodni a húsvét, mint ünnep értelmén, ünnepelhetőségén és azon, hogy van-e egyáltalán így értelme bármilyen módon húsvétot ünnepelni...
Az unokatestvérem megkérdezte, hogy miért is nem locsolkodunk? Valami pogány szokásokat vettünk fel? Erre röviden annyit válaszoltam, hogy nem, pont hogy azokat hagytuk el :) Eddig azt gondolta, hogy a locsolkodás egy szép keresztény szokás!
VálaszTörléspepita
Igen, az Ünnep persze, hogy másról szól, de hát pici gyerekeid vannak, nem érezhetik át úgy, ahogy Te.
VálaszTörlésNem feltétlenül ajándékra gondoltam, ez lehet Jel is (ajándék a pici gyereknek azért jó, mert nekik nehezen fogod máshogy ünnepélyessé tenni, ezzel könnyebben misztikussá teheted, és jobban ráhangolhatod őt, és ennek persze nem muszáj játéknak lennie). Pl. Jézus Krisztus eljött hozzátok, akár míg aludtatok és Jelet hagyott, mert visszatért. (Ha már új hagyományt akarsz kialakítani..)
Ha az új szokásokat, és hagyományokat ki akarod alakítani, akkor ideje elkezdeni. A nyuszit nem fogod kikerülni, legalábbis a csokinyuszit, de megveheted nekik - mert azért ugye ha teljesen elutasítod, még az ellenkező hatást éred el a gyerekben, mint amiért küzdesz- , szóval megveheted, mint tavaszvárót, vagy akármit.
Azt hiszem, hogy egyről beszélünk, de azért volt egy érzésem, hogy a harmadik sor első bekezdésében rám háborodsz fel... :)
De mégegyszer elolvastam, és remélem nem.
A Karácsonyt is ajándék nélkül ünnepled a gyerekekkel?
Hidd el, ha gyereknek csak megértés szintjén akarod ezt az új ünnepformát megtanítani, nem fogsz sikerrel járni. Kell a misztikum minden gyereknek, mert a "nem látható" más világ, az angyalok stb. sokkal hihetőbbek nekik, mint egy tojást hozó nyuszi. Mintha ők tudnák alapból, hogy létezik az is, amit ők nem látnak. És sokkal inkább bennük is ragad így az ünnep érzése. A tudatos megértés meg később jön. Mondjuk a nagyfiadnál már kezdődhet.
Nem rád gondoltam a második bekezdésben. Nem is háborgósan írtam, hanem megmagyarázóan. Mert tényleg nem gondolom, hogy amiket írok, az azokra vonatkozik, aki nem keresztények a szó bibliai értelmében. És nem akartam, hogy úgy tűnjön, hogy mindenektől elvitatom a hagyományaikat. Az nem lett volna fair. Ezért akartam kihangsúlyozni, hogy ez másokra nem vonatkozik. Nem akartam cinikus vagy háborgó lenni, csak kicsit fáradt is voltam, és nem tudtam pontosan megfogalmazni, amit akartam. Bár, ahogy így most gondolkozom, igazad lehet, azért volt benne egy kis él, de ez nem direkt ellened irányult.
VálaszTörlésEgyébként a karácsonyról is lehetne beszélni, de ezt a témát meghagyom decemberre...
Én úgy vagyok a dolgokkal, hogy továbbra sem gondolom, hogy ajándék kellene a gyerekeknek ahhoz, hogy, megérintse őket az ünnep hangulata. Mert úgy tapasztaltam, hogy az ajándékosztás teljesen elterel, egyáltalán nem ráhangol az ünnepre, legyen szó akármilyen ünnepről, és akármilyen ajándékról: előtte azért nem érdekli őket más, mert hogy jaj, mit fognak vajon kapni, az ajándékozás után, meg már az ajándékkal kapcsolatos elfoglaltság köti le őket.
Jézust meg egyáltalán nem szeretném ilyen módon belevonni a dolgokba. Egyszerűen azért nem, mert a cél szerintem nem szentesíti az eszközt. Nem az a fő nekem, hogy Jézust megszeressék a gyerekeim bármi áron, úgy értem, akár hazugság árán is. Manipulatív és etikátlan eszköznek tartom a gyerekek csodavárására való szülői apellálást.(Senkit nem akarok elítélni, de ezt az eszközt elvetem, és alkalmazását nem tartom helyesnek.) Alapvetően szerintem ennek a kiszolgálása rontja meg a húsvétot. Nem kell minden évben új csoda. Mert a csoda már megtörtént. És nincs más dolgunk, mint emlékezni erre. És az emlékezést valami módon szokásokkal megerősíteni. Mint az Úrvacsoránál. És szerintem ezt meg lehet oldani ajándék nélkül. Ha nem lehet megoldani, vagyis képtelen vagyok az ünnepet anélkül a gyerekeimévé tenni, nos, akkor nem biztos, hogy meg akarom ünnepelni húsvétot...
Egyébként a közös szokások, mint pl. közös társasozás, különféle finom ételek, és nyalánkságok evése, esetleg speckó programok, séta vagy kirándulás, vagy akár Jézusról és az Ő áldozatáról való komolyabb beszélgetés is értelmet és örömet adhat az ünnepnek. Úgy értem, olyan tevékenységek ezek, amelyekből megérezhető, hogy Jézust ünnepeljük,hogy Ő a fontos, és ez most csak Róla szól- és nem azért, mert ajándékot fog hozni NEKEM.
És számomra az a kérdés, hogy vajon bele tudnám-e vinni erőszak, és erőlködés nélkül az ilyenfajta tevékenységekbe az ünnep értelmét. Egyébként azt is észrevettem, hogy a kisebb gyerkőceink rajonganak az ünnepekért, úgy magában natúr az ünnepekért. Nem kifejezetten és kizárólag az ajándék-kapásért, hanem mert akkor mást csinálunk, másról beszélgetünk, ilyesmi. Szóval a kicsik is felfogják a dolgokat, még Jézust kereszthalálát is. És tudják a sztorit, a 3évesem még csak fejből, a többiek mér szívből is... :)
Nekem ez olyan furcsa... hogy ilyen kicsin már átélik. Jó, nem kell ajándék, persze, igazad lehet benne. Ez, hogy szívből felfogják a dolgot, pedig úgyis Neked köszönhető, mert folyamatosan erre tanítod őket. Egy kisgyerek feltétlen bizalommal és hittel fordul szülője felé, megtanul és elhisz, és igaznak vesz mindent, amit a szülő mond. Akkor mégsincsen nehéz dolgod ezzel az ünneppel. Persze, ha már megszokták a máshogy ünneplést, akkor más.
VálaszTörlésHa már kaptak nyuszit, tojást, ajándékot. De ha leülsz velük, és megbeszéled, hogy hogy lesz ezután, és megindoklod, hogy miért, a nagyobbak már partnereid lesznek ebben. Főleg, ha már szívével is átérzi a dolgot, ahogy írtad is.
Az meg a kisgyerekekre tényleg igaz, hogy csak úgy, a "natúr" ünnepeket szeretik. A fiam is ilyen. (na jó, mi elrontottuk az ajándékkal)
Azok a gyerekek ilyenek, akiknek van egy rendszer az életében, napi szinten, és egyszer csak jön egy más nap, egy jobb, egy érdekes nap.
Fogékonyak lesznek így az ünnepre, ezt lehet kihasználni.
Közben lett még pár vallásos OFF kérdésem, majd privátban megírom :)