Halloween és a keresztény Magyarország...

  

Régebben kaptam egy hozzászólást, amelynek írója komoly bírálattal illette azt a véleményemet, hogy hívők ne Halloween-ozzanak. Ez a hozzászólás sok gondolatot kavart fel bennem a népszokásokról, a hitről, és az igazi kereszténységről. Az előző posztban már megírtam e gondolatok egy részét, és most továbbgondolkozom a témáról.

(Ha még nem olvastad az említett előbbi bejegyzést, akkor tedd meg, mert a mostani írás nehezen értelmezhető az előzmények ismerete nélkül. )

***

Hiteltelen az az érvelés, hogy keresztény ember nem vehet részt ilyesmiben (ti. a Halloween megünneplésében).

Nem gondolnám, hogy hiteltelen dolog lenne azt kereszténynek nevezni, akit a Biblia is kereszténynek nevez. De ki is a keresztény? Az, akinek Jézus Krisztus az Ura, s aki Istennek a gyermeke. Ehhez egy életre szóló döntést kell meghozni arról, hogy átadom magamat teljesen Jézusnak. Amikor ezt meghozom, akkor Isten Szentlelke bejön az életembe - Általa újjászületek. Akinek Jézus az Ura, az Jézust követi, s ez egy személyes döntéssel indul.

Jézus Isten Igéjéből ismerhető meg. Őt követni is csak úgy lehet, ha az ember az életét a Biblia igazságaihoz szabja. Isten ilyen módon tisztogatja az ember életét az által, hogy az Igét olvasva felismeri a bűneit és elhagyja azokat. Tehát a Biblia minden keresztény hitének alapja. Ezért nem a közvélekedés, a hagyományok, vagy a józan ész a közös alap hívő és hívő között, hanem egyedül Isten Igéje.

Minden bibliai értelemben vett keresztény Isten akaratát keresi az életére nézve (a benne levő Szentlélek ösztönzi erre). Tényleg azt keressük vagy a magunk akaratát?

A keresztény nem azonos a vallásossal. A vallásos ember a kegyes cselekedetei alapján szeretne üdvösségre jutni. Ezért jár templomba, ezért adakozik, ezért önmegtartóztató, ezért igyekszik jót tenni. Azt gondolja, ha előbb 'jó' lesz, utóbb elnyerheti az üdvösségét. A keresztény előbb átadja életét Jézusnak, és ezzel Istentől üdvösséget nyer, utána kezdi azt cselekedni, ami Istennek tetsző.

A vallásos ember azért buzgólkodik, mert a mennybe szeretne jutni, míg a keresztény azért buzgólkodik , mert biztosan tudja, hogy Jézus üdvösséget és mennyei otthont szerzett neki és végtelenül hálás Istennek ezért. A kettő tehát teljesen más megközelítés, és igei alapon nyilvánvaló, hogy nem lehet mindkét megközelítés igaz. Én meg vagyok győződve, hogy a vallásos megközelítés nem igei, ezért nem igaz.

S hogy mi módon jön ez össze a Halloween-nal? Az a kritika ért, hogy hiteltelen dolog azt mondani, hogy keresztény ember nem Halloween-ozhat. Pedig, ha a Halloween ünnepköre teljesen ellentétes Isten személyével, s ha mi az életünkkel Neki akarunk tetszeni, akkor szerintem ez az egyetlen logikus következtetés, amit le lehet vonni. Ha Istent nem dicsőíti, akkor nem helyes, és nem követendő.

Nemzeti-kulturális hagyomány.

A nemzeti-kulturális hagyományok esetében is pontosan ugyanez a mérce alkalmazható. A magyar népszokásrendszer tele van babonás, okkult, pogány, és éppen ezért Isten-ellenes elemekkel. Magyar vagyok, de elsősorban keresztény vagyok. Szeretem a hazámat nagyon, de számomra a magyarság nem azt jelenti, hogy a hagyományok kedvéért képes vagyok félretenni Istent. Ezt nem tudom megtenni, mert Isten fontosabb számomra mindennél, még a magyarságomnál is. És tudom, hogy ez így van rendjén, mert Isten Igéje is erre bátorít. A kereszténység éppen arról szól, hogy Isten vezet engem, én meg Őhozzá szabom az életemet. Őhozzá: nem magyar népszokásokhoz, nem nemzetközi ünnepekhez, és nem is a többséghez.

Busójárás, locsolkodás.

Sokan részt vesznek és sokan ünneplik, de ettől még ezek a pogány népszokások nem egyeztethetők össze a hittel. Nem azért tartja meg sok hívő is ezeket, mert ez helyes lenne, hanem mert nem tulajdonítanak neki jelentőséget, hogy mi is ez. Nem jártak utána, hogy mit ünnepelnek, így nincsenek a tudatában annak, hogy amikor ezeket megtartják, akkor valójában pogány szertartásokban vesznek részt.

Ártatlan dolognak tűnik? Lehet. De nem az számít, hogy én mit gondolok róla, hanem az, hogy mit gondol Isten. Vajon Neki tetszik ez az ünneplés? Őt dicsőítem, vagy az ördögnek teszek tiszteletet?

Itt megint azt kell megkérdezni magamtól, hogy ki vezeti az életemet. Ha Jézus az Úr, akkor az életemmel elsősorban Istent szeretném dicsérni. Vajon mi módon dicsőíti Őt az, ha részt veszek babonás hiedelmekben, amik a kereszténységgel ellentétes világnézetet képviselnek? Ha keresztény vagyok, hogyan is ünnepelhetek olyan dolgokat, amik ellentétesek azzal, amiben hiszek? Hogyan korrumpálhatom a hitemet az ünnep kedvéért? Nem tehetem meg.

Mennyire lenne a hitem komoly, ha egy hagyomány kedvéért elvetném, megtagadnám? Ha szeretem az Urat, akkor a Szentlélek háborog bennem, amikor bűnt teszek, és ugyanígy háborog akkor is, amikor nem Isten dolgaiban örvendezem, hanem az ördögében. Csak egy út vezet Istenhez, és az Jézus Krisztuson át van. A pogány hagyományok akár magyarok, akár angolszászok, az ördögnek tesznek tiszteletet, mert más szellemi valóságot, más hitet képviselnek, mint amit a Bibliában Isten kijelentett. Az Ige szerint nem lehet két úrnak szolgálni.

Keresztény nemzet.

Ez egy mítosz, ilyen nincsen! Keresztény nem attól lesz valaki, hogy beleszületik egy országba, gyerekként megkeresztelik, csatlakozik egy gyülekezethez vagy hisz Istenben. Nagyon sokan mondják, hogy hisznek Istenben és közben nincsen személyes kapcsoltuk Istennel, nem is tudják, hogy Ő mit akar. Hogyan követhetnek valakit, akinek az útjaival nincsenek tisztában?

Az ember keresztény a saját személyes döntésétől lesz: attól, hogy a Szentlélek munkája által megérti Isten hívását és Jézusnak egészen átadja az életét. Ezt nemzeti szinten nem lehet megtenni, mert kollektíve nem lehet személyes döntést hozni. A hitet államilag kikényszeríteni sem lehet, mert az akkor már nem személyes döntés, nem szabad akaratból származik- így Isten nem is fogadja el. István király és mások is megkísérelték e kikényszerítést, s tudjuk, hogy mennyire nem működött- az emberek félelemből és névlegesen vették fel a kereszténységet, s ma 'keresztény' országunkban öngyilkosság, abortusz, öntörvényűség, New Age, okkultizmus, varázslás és mindenfajta bűn burjánzik szerte a magukat kereszténynek valló magyarok között. Értelmetlen a keresztény nemzetre hivatkozni, mert sem Magyarország, sem az angolszász országok nem nevezhetők keresztény nemzetnek.

Bár sokan kereszténynek vallják magukat, de nagyon-nagyon kevesen gondolják komolyan, amit mondanak. Legtöbbeknek ez a kifejezés nem több pár felvett szép szokásnál. Ez nem ugyanaz, mint a valódi, bibliai kereszténység.

Sajnos a név leamortizálódott, s már nem lehet elhinni, hogy mindenki keresztény, aki annak mondja magát. Nyugaton és Európában is divatos dolog kereszténynek hívni magunkat. De ha keleten élnénk, ahol az embereket bebörtönözik és megölik, ha Jézus követőivé válnak... ahol családokat elszakítanak egymástól azért, mert Jézus Krisztusban hisznek... ahol tilos nyíltan beszélni Jézusról és az evangéliumról... ha keleten élnénk, ahol a kereszténység egy olyan társadalmi szégyenbélyeg, amelyet csak az igazi hívők vállalnak büszkén, bátran szembenézve a súlyos következményekkel... ha keleten élnénk, akkor a keresztény szó jelentene valami nagyon mélyet, amit felénk már sokaknak nem jelent.

Volt már, hogy azért imádkoztam, hogy jöjjön a keresztényüldözés Európába is. Komforthívő énünk nagyon nem szeretné, hogy ez az idő eljöjjön, de akkor legalább nem kellene arról beszélni, hogy ki a valódi hívő. Mert akkor mindenki előtt nyilvánvaló lenne és tudnánk. Akkor egycsapásra láthatóvá válna az Egyház a maga dicsőségében és Krisztushoz való ragaszkodásában. És a névleges kereszténység, mint fogalom, megszűnne létezni. A súlyos kérdés persze az, hogy vajon az én Jézusba vetett hitem megtartana-e engem egy ilyen helyzetben...

Fundamentalizmus.

Számomra ez a vád kicsit olyan, mint amikor a homoszexualitás, mint bűn elítélése kapcsán mások homofóbnak és szexistának bélyegzik a keresztényeket. Hmmm. Fundamentalista, homofób, szexista... lehet, hogy nem tiltakozom ezen jelzők ellen, amennyiben arra utalnak, hogy az ember szemellenzősen Isten Igéjéhez ragaszkodik. Ha ezt jelenti, akkor igen, bevállalom. Szemellenzős vagyok Jézusért, de ennél igazabb dolgot nem tehetek.

  

Idejétmúlt gondolatok a Halloween-ről

 

Nem szoktam ilyet csinálni, de most igen.:) A mostani poszt ugyanis nem annyira mostani: tavaly novemberben írtam - de akkor már nem akartam közzétenni, hiszen rég vége volt a Haloween-nak, ami aktualitást adott neki. Most azonban megint itt van ez a rondaság. És mivel itt van, a Halloween-ről való gondolatok is sajnos újra aktuálisak.

 ***

Nemrégen kaptam egy kritikát a tavalyi Halloween-os posztomhoz. Úgy gondoltam, hogy közzéteszem ezt és reagálok rá, mert olyan gondolatokat feszeget, amelyekkel szerintem sokan azonosulnak.

"Egy katolikus fórumon az összegyűlt társaság alaposan kitárgyalta, hogy ez a cikk tele van tárgyi tévedésekkel. A gyerekáldozat részre semmilyen írásos hivatkozást nem találtam, pedig elég sokat olvastam a kelta hagyományokról.

Azon lehetne még elgondolkodni - szintén a katolikus fórumról származó felvetés - hogy az angolszász országokban Halloween-eznek a népek, és mégse ott konganak a templomok az ürességtől, hanem minálunk.

Azt gondolom, nem mindegy, milyen érvekkel fejezzük ki a nemtetszésünket. Azt teljesen hiteltelen érvelésnek tartom, hogy "keresztény ember nem vehet részt ilyesmiben", hiszen az angolszász országok keresztény (protestáns) társadalmak és naná, hogy részt vesznek benne, a nemzeti és kulturális hagyományuk része, pont mint a mi busójárásunk tavasszal, és arra se mondja senki (remélem), hogy keresztény ember nehogy részt vegyen rajta.

Azzal viszont lehet érvelni, hogy azért ne csináljuk mi magyarok, mert a SAJÁT kelet-közép-európai hagyományainktól és halotti szertartásainktól idegen, és mint ahogy mi nem exportáljuk a húsvéti locsolkodást - amire szintén nem mondjuk, hogy pogány dolog, pedig az, és azt se mondjuk, hogy keresztény ember ne vegyen részt benne - az angolszász országok teljesen eltérő hagyományai közé, ugyanúgy ragaszkodnánk a saját gyertyafényes és csendes ünneplésünkhöz az évnek ebben a szakaszában.

De teljesen fölösleges démonizálni, főleg nem olyan cikkel, ami tele van tévedésekkel és csúsztatásokkal, és tulajdonképpen a kereszténységnek kelti rossz hírét azzal, hogy fundamentalista színekben tünteti fel."

Muszáj volt utánajárni ennek, és el kellett gondolkoznom. Bevallom, hogy a fentiek kihívások elé állították a hitemet: mert hogyan is mondhatnám el másoknak, hogy miért tartom igaznak azt, amiben hiszek, és miért nem tartom igaznak, amit ők gondolnak, ha első blikkre úgy tűnik, hogy nem igazán van közös alap?

A közös alap mindig Jézus Krisztus, s ha mindkét félnek valóban Ő a személyes alap, akkor meg lehet próbálni az álláspontok közelítését. Meglátjuk.

A gondolatokat különszedtem, így könnyebb volt reagálnom rájuk.

Nincsen írásos hivatkozás a gyerekáldozatokról.

Utánajártam- van alapja ennek a vádnak. Valóban nincsen olyan történelmi hivatkozás, amely egyértelműen a Halloween-hez kötné a kelta papok, a druidák gyerekáldozatait. Az viszont tény, hogy a kelták véres népség voltak, pogány kultuszuk pedig valóban tartalmazott ember-, és állatáldozatot is, s ennek maradványait egybehordott csontkupacok formájában meg is találták. Én az információimat keresztény cikkekből és egy angol nyelvű szintén keresztény youtube-os tanításrészletből szedtem. Azok nem tudom, hogy mire alapozták a kijelentésüket, de mindkét forrás tartalmazta a gyerekáldozatokkal kapcsolatos ténymegállapítást, s én fenntartás nélkül elhittem ezt. Talán hiba volt, nem tudom.

Alaposabban meg kellett volna vizsgálnom a tényeket, s általában meg is szoktam tenni, de ez alkalommal nem tartottam szükségesnek. Mert ebben az esetben hitelesnek tűnt a cikk, és eszembe sem jutott, hogy esetleg tartalmazhat tárgyi tévedést: nem láttam értelmét, miért költene bele bárki hamis dolgokat egy ilyesféle történeti leírásba. Lehet, hogy nem is tartalmaz tárgyi tévedést. De az is lehet, hogy igen.

Azóta próbáltam utánajárni, de nem igazán találtam többet annál, minthogy a kelták ünnepeiken használtak rituális ember-, és állatáldozatot. Ez persze nem tér ki arra, hogy a téli kelta ünnepkör tartalmazott-e ilyet vagy sem. Ha tartalmazott is, akkor sem tudjuk biztosan, hogy gyerekek voltak-e az áldoztak. Mondjuk ez az egyik legnagyobb ünnepük, úgyhogy simán elképzelhető, hogy nem maradt el az emberáldozat sem, de tény, hogy erre nem tudok tényszerű bizonyítékkal hivatkozni.

Nekem nem a félelemkeltés volt a célom a Halloween-os posztok közzétételével, hanem annak bemutatása, hogy mennyire mélyen a halálban gyökerezik ez az ünnep. És éppen mivel ilyen, nem összeegyeztethető a kereszténységgel.

A gyerekáldozatokkal kapcsolatos leírás nélkül is elég sötét ez az ünnep. Ha nem is voltak gyerekáldozatok a Halloween kelta háttérünnepén, akkor is egy pogány ünnepről van szó, ahol a halált, mint istent tisztelik. Már maga ez a tény is elég súlyos, gyerekáldozat nélkül is.

Halloween-eznek az angolszász népek is, mégsem konganak a templomaik. A mi templomaink ellenben igen.

Nem vagyok abban biztos, hogy az angolszász országokban kevésbé konganak a templomok, mint minálunk. Lehet, hogy ott is konganak, de gyanítom, hogy a magyarországi templomok kongása sem általános jelenség: vannak olyan helyek, ahol sokan vannak, vannak, ahol kevesen, s ez nem a Halloween megtartásának a függvénye, hanem a papok és a hívek hitéé.

Van, akin keresztül tud Isten munkálkodni, van, akin keresztül nem tud. Mert van amelyik pap Istenben bízik, és van, amelyik az egyházi rendszerben. A katolicizmus is egy rendszer és Isten nem áll semmilyen rendszer mögé, sem katolikus, sem kisegyházi rendszer mögé. Isten a Jézus Krisztusba vetett élő hit mögé tud csak odaállni, a halott hit mögé nem. A halott hit nem is hit, hanem önáltatás. Ez a hívekre is igaz: vannak látszatkeresztények, sokan, és vannak lagymatag hívek, akik bár megtértek, de nem odaszántak. És vannak odaszánt hívek is.

Nem lehet tudni, hogy melyik helyen melyik csoport jár inkább gyülekezetbe, s ezért semmiképpen sem a létszám felduzzasztásával kellene foglalkozni, hanem azzal, hogy a tagok odaszánt tagok legyenek és ne halott hitűek. Hogy Istenbe bízzanak, ne egy rendszerben. A rendszert szabad szeretni, és sokan elkötelezetten szeretik is a maguk egyházát, hisz azért járnak oda. De nem minden gyülekezeti tag tudja, hogy kizárólag Jézusban kell bízni, ha a mennybe akarunk menni, nem pedig az egyháztagságunkban, ami egyikünket sem képes megmenteni Isten közelgő ítéletétől.

Az emberek szeretnek a taglétszámból következtetni egy gyülekezet eredményességre: a mennyiség a fontos, nem a minőség. De nem ez a megfelelő hozzáállás, mert Isten sem egy tömeget, hanem egyes embereket ítél meg. Ő személyes döntést, személyes odaszánást vár, nem egy csoporthoz való névleges csatlakozást.

Ma sok gyülekezet az emberek vallásos identitásának megerősítésén keresztül próbálja a taglétszámát biztosítani. Más gyülekezetek népszerű tanításokkal vagy show-műsorszerű istentiszteleti alkalmakkal vagy élmény-kereszténységre biztatással próbálnak embereket szerezni és megtartani. Egyik megoldás sem jó.

Megalkuvással és a bűnök fölötti elnézéssel nem lehet Istennek tetsző közösséget létrehozni és fenntartani. Ilyen módon valóban lehet tagságot növelni és gyülekezetet megtömni, de ez nem növeli szükségképpen az üdvözülők számát is. Márpedig nekünk, hívőknek nem gyülekezeti tagokat, hanem tanítványokat kell képeznünk a Biblia szerint: olyan embereket, akik megtartják Jézus parancsolatait. Jézus pedig mindenkit megtérésre hív: arra, hogy életét teljesen adja át Neki, s a bűneit vallja meg és hagyja el. Ameddig az ember ezt nem teszi meg, addig bármi mást tesz, az élete a kárhozat felé menetel, mert ezek nélkül senki sem mehet be a mennybe.

Ezért nem a mennyiséget kell másoktól elirigyelni. Inkább meg kell vizsgálni, hogy vajon mi hogyan állunk a bűneinkkel: hogy Jézusé-e az életünkben a főszerep, vagy még mindig azt csináljuk, amit mi akarunk? Isten minket akar használni mások életében. Ő úgy gondolta el, hogy a gyülekezet tagjai egymást és a gyülekezetet is építik, nem passzívan siránkoznak azon, hogy konganak a templomok.

Ha egy gyülekezet nem növekszik, az legalább annyira a tagok hibája, mint a pásztoré. Mert nem a pásztornak kell beszeretni az embereket a gyülekezetbe, hanem az oda járó embereknek: ők vannak többen. A pásztor tegye meg a maga részét a nyájról való szeretetteljes gondoskodásban és igei tanítás biztosításában. De a tagoknak is meg kell a tenni a részüket, és ha nem teszik meg, nincs miért reklamáljanak, mert magukat kellene hibáztatniuk.

Az újabb tagok nem a semmiből pottyannak a gyülekezetbe, bár sokszor így tekintünk rájuk. A valóság az, hogy minden megtérő ember Isten ajándéka annak a gyülekezetnek. De egy megtérő olyan ajándék, mint egy kisbaba. Ahhoz, hogy a gyülekezet büszke szülőként fogadhassa az elismerő gratulációkat, ahhoz ELŐTTE valakinek el kell hordozni az érdeklődő embert és fáradságot nem kímélve kell vele megismertetni Isten szeretetét a saját élete, otthona megnyitásával. És ott van még a szellemi szülés fájdalma is: mert a legtöbbünket valakinek a kitartó imádságai segítettek be a mennybe és ez annak az embernek küzdelem, szellemi harc volt. A megtérés/újjászületés után is éppen olyan intenzív gondoskodást igényel az az ember, mint egy újszülött: valakinek tanítványoznia kell őt. Ha ezeket a nehézségeket egy gyülekezet tagjai nem hajlandók felvállalni, akkor az istentiszteleti helyük kongani fog, és erről nagyobb részben ők tehetnek, nem a Halloween.

Mert a jól működő, sok taggal bíró gyülekezet árát valakinek meg kell fizetni. Ha te lennél, aki elindul, akkor Isten téged használna. De ha te nem akarod megfizetni a növekedés árát, akkor miért várod másoktól, hogy ők nálad buzgóbbak legyenek ebben a dologban?
Egy gyülekezetnek Jézus szeretetét és a bűnökből való megtérést kell hirdetni kifelé a világnak és befelé a tagoknak is. Gyülekezetként csak úgy tudunk növekedni, ha szentségben és igazságban járásra buzdítjuk egymást, ahogyan azt Isten elvárja. Ha egy 'gyülekezet' a Halloween megülése miatt van tele tagokkal, akkor az bibliai értelemben nem nevezhető gyülekezetnek. Hiszen a gyülekezet a szentek közössége, s a szentek az újjászületett hívők, akik az életüket Isten Igéjéhez igyekeznek igazítani.

A Halloween Isten-ellenes ünnep, mert a halálkultusza életellenes. Jézus viszont maga az élet! A Halloween-nak semmi köze az élethez, így nekünk sem kellene, hogy közünk legyen a Halloween-hoz.

Folyt. köv. hamarosan, további gondolatokkal.

(A poszt elején belinkelt "tavalyi Halloween-os poszt" tulajdonképpen tavaly előtti, hiszen az írásom, amiben erre a posztra hivatkozom, tavaly született.)

Halloween-ról írtam még ebben a posztban is.