Idejétmúlt gondolatok a Halloween-ről

 

Nem szoktam ilyet csinálni, de most igen.:) A mostani poszt ugyanis nem annyira mostani: tavaly novemberben írtam - de akkor már nem akartam közzétenni, hiszen rég vége volt a Haloween-nak, ami aktualitást adott neki. Most azonban megint itt van ez a rondaság. És mivel itt van, a Halloween-ről való gondolatok is sajnos újra aktuálisak.

 ***

Nemrégen kaptam egy kritikát a tavalyi Halloween-os posztomhoz. Úgy gondoltam, hogy közzéteszem ezt és reagálok rá, mert olyan gondolatokat feszeget, amelyekkel szerintem sokan azonosulnak.

"Egy katolikus fórumon az összegyűlt társaság alaposan kitárgyalta, hogy ez a cikk tele van tárgyi tévedésekkel. A gyerekáldozat részre semmilyen írásos hivatkozást nem találtam, pedig elég sokat olvastam a kelta hagyományokról.

Azon lehetne még elgondolkodni - szintén a katolikus fórumról származó felvetés - hogy az angolszász országokban Halloween-eznek a népek, és mégse ott konganak a templomok az ürességtől, hanem minálunk.

Azt gondolom, nem mindegy, milyen érvekkel fejezzük ki a nemtetszésünket. Azt teljesen hiteltelen érvelésnek tartom, hogy "keresztény ember nem vehet részt ilyesmiben", hiszen az angolszász országok keresztény (protestáns) társadalmak és naná, hogy részt vesznek benne, a nemzeti és kulturális hagyományuk része, pont mint a mi busójárásunk tavasszal, és arra se mondja senki (remélem), hogy keresztény ember nehogy részt vegyen rajta.

Azzal viszont lehet érvelni, hogy azért ne csináljuk mi magyarok, mert a SAJÁT kelet-közép-európai hagyományainktól és halotti szertartásainktól idegen, és mint ahogy mi nem exportáljuk a húsvéti locsolkodást - amire szintén nem mondjuk, hogy pogány dolog, pedig az, és azt se mondjuk, hogy keresztény ember ne vegyen részt benne - az angolszász országok teljesen eltérő hagyományai közé, ugyanúgy ragaszkodnánk a saját gyertyafényes és csendes ünneplésünkhöz az évnek ebben a szakaszában.

De teljesen fölösleges démonizálni, főleg nem olyan cikkel, ami tele van tévedésekkel és csúsztatásokkal, és tulajdonképpen a kereszténységnek kelti rossz hírét azzal, hogy fundamentalista színekben tünteti fel."

Muszáj volt utánajárni ennek, és el kellett gondolkoznom. Bevallom, hogy a fentiek kihívások elé állították a hitemet: mert hogyan is mondhatnám el másoknak, hogy miért tartom igaznak azt, amiben hiszek, és miért nem tartom igaznak, amit ők gondolnak, ha első blikkre úgy tűnik, hogy nem igazán van közös alap?

A közös alap mindig Jézus Krisztus, s ha mindkét félnek valóban Ő a személyes alap, akkor meg lehet próbálni az álláspontok közelítését. Meglátjuk.

A gondolatokat különszedtem, így könnyebb volt reagálnom rájuk.

Nincsen írásos hivatkozás a gyerekáldozatokról.

Utánajártam- van alapja ennek a vádnak. Valóban nincsen olyan történelmi hivatkozás, amely egyértelműen a Halloween-hez kötné a kelta papok, a druidák gyerekáldozatait. Az viszont tény, hogy a kelták véres népség voltak, pogány kultuszuk pedig valóban tartalmazott ember-, és állatáldozatot is, s ennek maradványait egybehordott csontkupacok formájában meg is találták. Én az információimat keresztény cikkekből és egy angol nyelvű szintén keresztény youtube-os tanításrészletből szedtem. Azok nem tudom, hogy mire alapozták a kijelentésüket, de mindkét forrás tartalmazta a gyerekáldozatokkal kapcsolatos ténymegállapítást, s én fenntartás nélkül elhittem ezt. Talán hiba volt, nem tudom.

Alaposabban meg kellett volna vizsgálnom a tényeket, s általában meg is szoktam tenni, de ez alkalommal nem tartottam szükségesnek. Mert ebben az esetben hitelesnek tűnt a cikk, és eszembe sem jutott, hogy esetleg tartalmazhat tárgyi tévedést: nem láttam értelmét, miért költene bele bárki hamis dolgokat egy ilyesféle történeti leírásba. Lehet, hogy nem is tartalmaz tárgyi tévedést. De az is lehet, hogy igen.

Azóta próbáltam utánajárni, de nem igazán találtam többet annál, minthogy a kelták ünnepeiken használtak rituális ember-, és állatáldozatot. Ez persze nem tér ki arra, hogy a téli kelta ünnepkör tartalmazott-e ilyet vagy sem. Ha tartalmazott is, akkor sem tudjuk biztosan, hogy gyerekek voltak-e az áldoztak. Mondjuk ez az egyik legnagyobb ünnepük, úgyhogy simán elképzelhető, hogy nem maradt el az emberáldozat sem, de tény, hogy erre nem tudok tényszerű bizonyítékkal hivatkozni.

Nekem nem a félelemkeltés volt a célom a Halloween-os posztok közzétételével, hanem annak bemutatása, hogy mennyire mélyen a halálban gyökerezik ez az ünnep. És éppen mivel ilyen, nem összeegyeztethető a kereszténységgel.

A gyerekáldozatokkal kapcsolatos leírás nélkül is elég sötét ez az ünnep. Ha nem is voltak gyerekáldozatok a Halloween kelta háttérünnepén, akkor is egy pogány ünnepről van szó, ahol a halált, mint istent tisztelik. Már maga ez a tény is elég súlyos, gyerekáldozat nélkül is.

Halloween-eznek az angolszász népek is, mégsem konganak a templomaik. A mi templomaink ellenben igen.

Nem vagyok abban biztos, hogy az angolszász országokban kevésbé konganak a templomok, mint minálunk. Lehet, hogy ott is konganak, de gyanítom, hogy a magyarországi templomok kongása sem általános jelenség: vannak olyan helyek, ahol sokan vannak, vannak, ahol kevesen, s ez nem a Halloween megtartásának a függvénye, hanem a papok és a hívek hitéé.

Van, akin keresztül tud Isten munkálkodni, van, akin keresztül nem tud. Mert van amelyik pap Istenben bízik, és van, amelyik az egyházi rendszerben. A katolicizmus is egy rendszer és Isten nem áll semmilyen rendszer mögé, sem katolikus, sem kisegyházi rendszer mögé. Isten a Jézus Krisztusba vetett élő hit mögé tud csak odaállni, a halott hit mögé nem. A halott hit nem is hit, hanem önáltatás. Ez a hívekre is igaz: vannak látszatkeresztények, sokan, és vannak lagymatag hívek, akik bár megtértek, de nem odaszántak. És vannak odaszánt hívek is.

Nem lehet tudni, hogy melyik helyen melyik csoport jár inkább gyülekezetbe, s ezért semmiképpen sem a létszám felduzzasztásával kellene foglalkozni, hanem azzal, hogy a tagok odaszánt tagok legyenek és ne halott hitűek. Hogy Istenbe bízzanak, ne egy rendszerben. A rendszert szabad szeretni, és sokan elkötelezetten szeretik is a maguk egyházát, hisz azért járnak oda. De nem minden gyülekezeti tag tudja, hogy kizárólag Jézusban kell bízni, ha a mennybe akarunk menni, nem pedig az egyháztagságunkban, ami egyikünket sem képes megmenteni Isten közelgő ítéletétől.

Az emberek szeretnek a taglétszámból következtetni egy gyülekezet eredményességre: a mennyiség a fontos, nem a minőség. De nem ez a megfelelő hozzáállás, mert Isten sem egy tömeget, hanem egyes embereket ítél meg. Ő személyes döntést, személyes odaszánást vár, nem egy csoporthoz való névleges csatlakozást.

Ma sok gyülekezet az emberek vallásos identitásának megerősítésén keresztül próbálja a taglétszámát biztosítani. Más gyülekezetek népszerű tanításokkal vagy show-műsorszerű istentiszteleti alkalmakkal vagy élmény-kereszténységre biztatással próbálnak embereket szerezni és megtartani. Egyik megoldás sem jó.

Megalkuvással és a bűnök fölötti elnézéssel nem lehet Istennek tetsző közösséget létrehozni és fenntartani. Ilyen módon valóban lehet tagságot növelni és gyülekezetet megtömni, de ez nem növeli szükségképpen az üdvözülők számát is. Márpedig nekünk, hívőknek nem gyülekezeti tagokat, hanem tanítványokat kell képeznünk a Biblia szerint: olyan embereket, akik megtartják Jézus parancsolatait. Jézus pedig mindenkit megtérésre hív: arra, hogy életét teljesen adja át Neki, s a bűneit vallja meg és hagyja el. Ameddig az ember ezt nem teszi meg, addig bármi mást tesz, az élete a kárhozat felé menetel, mert ezek nélkül senki sem mehet be a mennybe.

Ezért nem a mennyiséget kell másoktól elirigyelni. Inkább meg kell vizsgálni, hogy vajon mi hogyan állunk a bűneinkkel: hogy Jézusé-e az életünkben a főszerep, vagy még mindig azt csináljuk, amit mi akarunk? Isten minket akar használni mások életében. Ő úgy gondolta el, hogy a gyülekezet tagjai egymást és a gyülekezetet is építik, nem passzívan siránkoznak azon, hogy konganak a templomok.

Ha egy gyülekezet nem növekszik, az legalább annyira a tagok hibája, mint a pásztoré. Mert nem a pásztornak kell beszeretni az embereket a gyülekezetbe, hanem az oda járó embereknek: ők vannak többen. A pásztor tegye meg a maga részét a nyájról való szeretetteljes gondoskodásban és igei tanítás biztosításában. De a tagoknak is meg kell a tenni a részüket, és ha nem teszik meg, nincs miért reklamáljanak, mert magukat kellene hibáztatniuk.

Az újabb tagok nem a semmiből pottyannak a gyülekezetbe, bár sokszor így tekintünk rájuk. A valóság az, hogy minden megtérő ember Isten ajándéka annak a gyülekezetnek. De egy megtérő olyan ajándék, mint egy kisbaba. Ahhoz, hogy a gyülekezet büszke szülőként fogadhassa az elismerő gratulációkat, ahhoz ELŐTTE valakinek el kell hordozni az érdeklődő embert és fáradságot nem kímélve kell vele megismertetni Isten szeretetét a saját élete, otthona megnyitásával. És ott van még a szellemi szülés fájdalma is: mert a legtöbbünket valakinek a kitartó imádságai segítettek be a mennybe és ez annak az embernek küzdelem, szellemi harc volt. A megtérés/újjászületés után is éppen olyan intenzív gondoskodást igényel az az ember, mint egy újszülött: valakinek tanítványoznia kell őt. Ha ezeket a nehézségeket egy gyülekezet tagjai nem hajlandók felvállalni, akkor az istentiszteleti helyük kongani fog, és erről nagyobb részben ők tehetnek, nem a Halloween.

Mert a jól működő, sok taggal bíró gyülekezet árát valakinek meg kell fizetni. Ha te lennél, aki elindul, akkor Isten téged használna. De ha te nem akarod megfizetni a növekedés árát, akkor miért várod másoktól, hogy ők nálad buzgóbbak legyenek ebben a dologban?
Egy gyülekezetnek Jézus szeretetét és a bűnökből való megtérést kell hirdetni kifelé a világnak és befelé a tagoknak is. Gyülekezetként csak úgy tudunk növekedni, ha szentségben és igazságban járásra buzdítjuk egymást, ahogyan azt Isten elvárja. Ha egy 'gyülekezet' a Halloween megülése miatt van tele tagokkal, akkor az bibliai értelemben nem nevezhető gyülekezetnek. Hiszen a gyülekezet a szentek közössége, s a szentek az újjászületett hívők, akik az életüket Isten Igéjéhez igyekeznek igazítani.

A Halloween Isten-ellenes ünnep, mert a halálkultusza életellenes. Jézus viszont maga az élet! A Halloween-nak semmi köze az élethez, így nekünk sem kellene, hogy közünk legyen a Halloween-hoz.

Folyt. köv. hamarosan, további gondolatokkal.

(A poszt elején belinkelt "tavalyi Halloween-os poszt" tulajdonképpen tavaly előtti, hiszen az írásom, amiben erre a posztra hivatkozom, tavaly született.)

Halloween-ról írtam még ebben a posztban is.