Otthonoktatás többféleképpen 2.

Folytatom az otthonoktatós irányzatok bemutatását, ill. rövid elemzésüket. Az első kettőről az előző bejegyzésben írtam. A harmadik irányzat neve klasszikus tanmenet. Living books-szal, vagyis élő könyvekkel dolgozik, ami azt jelenti, hogy előre 'lebutított' (az esetek többségében valóban erről van szó) és szintezett tankönyvek és munkafüzetek helyett valódi könyveket használ forrásként az oktatásban. Ezek általában történelmi, irodalmi klasszikusok, valamint sok más értékes írás, amit az író a téma iránti szenvedéllyel átszőve, szakértő módon megírt. Ezek a könyvek érzelmeket váltanak ki a tanulóban, hatással vannak rá, és ezért ideálisak a gondolkodás 'felébresztésében' és a tanult tárgyak iránti szenvedély lángra lobbantásában.

Emellett viszont a klasszikus tanmenet kötött: előre meghatározza, hogy mikor mit kell tanítani, az írástanítást (ha emlékezetem nem csal) például illogikusan korán előírja... Mivel ez a tanmenet kissé rugalmatlan előre felállított rendszer szerint válogatja az olvasnivalókat és a tanulnivalókat, a szabadon szárnyaló típusú otthonoktatóknak kínlódást okozhat ez a fajta szabályozottság. Ennek ellenére több értékes dolog is található benne, amit haszonnal alkalmazhat bárki, ezért ez a 'módszer' érdemes lehet közelebbi vizsgálatra.

A negyedik irányzat az unschooling nevet viseli. Értelmes magyarra fordítása számomra gondot okozott, ezért meghagytam 'idegenül'. Az unschooling nem tanmenet, mivel ez az irányzat semmiféle kötött formát nem használ az otthonoktatásban. Ez azt jelenti, hogy nincsen tanmenet, és 100%-ban a tanuló érdeklődésétől vezérelt tanulás van. Igen, jól értette mindenki: itt nem a szülő, hanem a tanuló diktál! A 'szabadon szárnyalók' szívéhez leginkább ez az oktatási stílus áll közel. Az unschooling-os spontán oktatási mód azon az alapelven működik, hogy a gyerekekbe meg lehet, sőt, meg kell bízni, ha a saját tanulásukról van szó. Mivel beléjük van kódolva az új ismeretek megszerzésének vágya, és ha hagyják őket kibontakozni, akkor a belső érdeklődésüktől vezérelve képesek magukra szedni mindazt a tudást, ami a boldogulásukhoz szükséges. Ehhez csupán arra van szükség, hogy kitegyék őket sokfajta tanulási helyzetnek.

Legközelebb az utolsó, számomra legszimpatikusabb otthonoktató irányzatot fogom kicsit bővebben bemutatni.

(Felirat nyersfordítása: "Az otthonoktatás működőképes,
add tovább!")

Otthonoktatás többféleképpen 1.

Mostanában olvasgattam kicsit az otthonoktatás különböző szemléletmódjairól. Merthogy az otthonoktatók tábora sem homogén, már ami a módszereket és az eszköztárat illeti. Az öt lényegesebb megközelítési módról írnék, csak azért, hogy ez az infó is egy helyen legyen... :)

Mielőtt azonban elemzésükbe bonyolódnék, megosztom azt a 3 kérdést, ami mindenféle otthonoktató irányzat megértéséhez ill. ha úgy tetszik, besorolásához nagy segítséget nyújt.

A három kulcskérdés tehát az, hogy egy adott szemléletmód:

1. Hogyan tekint a gyermekre?

2. Mi módon definiálja az 'oktatást'?

3. Hogyan értékeli a tanár szerepét?

Fentiek szerint tehát öt lényegesebb otthonoktató irányzatot különböztethetünk meg. Valószínűleg ennél több is létezik, de azt hiszem, az öt alapirányzat ismerete is kellőképpen megszínesíti nekünk a palettát- nem is szeretném túlbonyolítani.

Az öt irányzat közül az első az ún. hagyományos tanmenet. A hagyományos tanmenet jellemzője, hogy leginkább szöveggyűjteményekkel és munkafüzetekkel dolgozik, mivel a célja a tények elraktároztatása. Ezeket a tényeket a szülő direkt kérdésekkel hívja elő a tanuló agyából. Az iskolában is leginkább így tanultunk. A hagyományos tanmenet tárgyi tudásra épít, vagyis fejet tágít. Előnye nem túl sok van, talán annyi, hogy fejleszti a rövid távú memóriát. Hátránya, hogy mivel a bemagolt tények minimális szinten érintik meg a tanulók érzelmeit, a hosszútávú memóriába szinte lehetetlen tárolni az így megszerzett 'tudást'.

A második irányzat a témaközpontú, vagy tematikus tanmenet. Ebben jellemzően a szülő hoz létre gondolati kapcsolatokat a tanuló számára, és mintegy előemésztve, készen tálalja azokat a tanulónak. Ez az irányzat mindent mindennel összefüggésben kezel: egyazon éppen aktuális téma köré pl. a 2. világháború vagy a vizek élővilága köré épít fel minden tantárgyat és tevékenységet azon a héten vagy abban a hónapban.

Hátránya, hogy a tanuló teljesen a tanárra szorul azzal kapcsolatban, hogy a dolgok hogyan kapcsolódnak egymáshoz, tehát hozzászokik az 'előemésztéshez' és a készen tálalt összefüggések 'elfogyasztásához', ahelyett, hogy az agyát arra használná, hogy ezeket az összefüggéseket maga kutatja fel és maga jönne rá. Az ilyen előemésztett ismeretek nem a tanuló sajátjai, ezért ez a fajta irányzat nem elég hatékony abban, hogy az igazi szenvedélyes tanulást, a felfedezés örömét megadja a tanulónak. Ugyanakkor a hagyományos tanmenethez képest kevésbé mechanikus, így színesebbé, izgalmasabbá, tanulhatóbbá tehető, mint az előbbi.

Te melyik stílussal rokonszenvezel?

A másik három irányzattal még később jelentkezem. Folyt. köv.

Sokkal jobban...

... vagyok, mint tegnap. Megtörtént a bibliaolvasás, és ígéretem szerint 'mellékelem' a fejleményeket. Pontosabban szólva, úgy gondoltam, hogy bemásolom az olvasott igerészt, okulásra. Nekem nagyon jó volt éppen azt a részt olvasni, bár az elején 'nem tetszett', mert annyira... hát, nagyon kemény, és most inkább valami léleksimogatósabbat kívántam volna magamnak. De hát az Úr pontosan tudja, hogy mi az, ami adott pillanatban betalál, így aztán Jakab 3 lett az olvasott rész. Ez volt tegnap. Ma is Jakabnál maradtam, és az első résszel kezdtem (jobban mondva folytattam). Ezt írom szeretettel mindenkinek. A számozást töröltem, mivel ez egy levél (Jakab levele), és így egybeolvasva is friss és új.

Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.

Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,

Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.

A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.

Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.

De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány.

Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;

A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.

Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával;

A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága.

Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban.

Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.

Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.

Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.

Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.

Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!

Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.

Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.

Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja. SZERESD ellenségeidet. Kivétel nélkül.

Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.

Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.

Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:

Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.

De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.

Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.

Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.

(Jakab 1:1-27)

Olyan kerek és olyan igaz... és ereje van a szívemben. Szeretem Isten Igéjét olvasni.

Mezítelen lélekkel...

Kedves keresztények! Voltatok már úgy, hogy Isten egy szakadék szélére kényszerített benneteket? Csak ott állsz és belebámulsz a mélybe és tudod, hogy már nem sokáig araszolhatsz a perem felé: itt hamarosan naaaaagy zuhanás és brutális összetöretés lesz, vagy mennyei csoda... Ha rendezett a kapcsolatod az Úrral, akkor ilyenkor jó reménységgel várhatod a nagy szabadulást és a természetfeletti kimenekedést, a csodát. Ha lenne mit rendbe tenned Istennel, akkor jönnek a vegyes érzések, kételyek, valahogy minden olyan kétesélyes. Rég voltam már így, de most valahogy a családunk ebben az araszolásban halad a meredély felé. Nem, nem családi tragédiáról van szó. De kutyaszorítóban vagyunk, és ez most nem segélykiáltás, hanem ténymegállapítás.

Szinte kézzelfoghatóan érzem, ahogy egyre közelebb lökdös az Úr a végkifejlethez, amire azt is mondhatnám: a JÓ VÉG, de most nem tudom, hogy jó vég lesz-e. Ha Istenen múlna, akkor biztosan jó vég lenne. Ez viszont most rajtam, meg F.-en múlik, az odaszánásunkon múlik, a hitünkön, és az Úrba vetett bizalmunkon múlik. Azon, hogy a nyomorúság idején is kitartunk-e jó megvallásunk mellett.

Néha egy sírós gyerekhang azt kérdezi bennem, hogy "ugye az Isten nem hagy el?"...

Néha az örök harcos bennem azt mondja, hogy "nemsoká ezen is túlleszünk, valahogy majdcsak megoldódik ez is!"...

Néha meg a hit édes hangja szól, jó mélyről így: "ne félj"... Ez a hang most nagyon távoli, és a másik két hang jól elnyomja...

Meg kell találnom, amit félúton elvesztettem: a békességet az Úrral. Ehhez döntéseket kell hoznom: Bibliát leporolni, komolyan elbeszélgetni az Úrral- hosszú idő óta megint. Aki dicsekedni akar, az Úrral dicsekedjék -mondja Isten Igéje. Nekem most dicsekedni valóm nincs, csak pironkodnivalóm. Nem is nagyon akaródzik leírni. Azért teszem mégis, mert az igazság szabaddá tesz.

Ha világosságban járok, akkor úgyis fölfedetnek a cselekedeteim, Isten előtt bizonyosan. Online lehetek jó fej, és vidám, meg minden, ami csak álmodható rólam, de azt hiszem, néha el kell mondani, hogy nem vagyok ott, ahol szeretnék. És ez nem jelenti, hogy képmutató lennék- távol álljon tőlem. Egyszerűen csak csapongok. Hol az élet öröme kerekedik fölém és akkor széles jókedvem támad a helyzettől függetlenül, hol letaglóz a helyzet és olyankor borongóssá válik a tekintetem, mint minden földi gonddal terhelt embernek.

Szeretnék valami happy-endet írni a végére, mert az nem lehet, hogy elrontsam a te kedvedet is. Hmmm. Jaj, de nehéz. Na, megvan. Az lesz a happy-end, hogy megígérem, hogy elmegyek Bibliát olvasni, és holnap beszámolok arról, hogy milyen üzenetet kaptam. Vagy holnapután. Várjál rám, leszek én még jobban is. :)

Aki tud angolul, annak itt a szöveg, nagyon jó:

Toby Mac: Lose My Soul

Man I wanna tell you all something, Man.
Man I'm not gonna let these material thing's,
get in my way, you all.
I'm trying to get somewhere.
I'm trying to get somewhere,
That's real and pure and true and eternal.

Father God, I am clay in your hands,
Help me to stay that way through all life's demands,
'Cause they chip and they nag and they pull at me,
And every little thing I make up my mind to be,
Like I'm gonna be a daddy whose in the mix,
And I'm gonna be a husband who stays legit,
And I pray that I'm an artist who rises above,
The road that is wide and filled with self love,
Everything that I see draws me,
Though it's only in You that I can truly see
that it's a feast for the eyes- a low blow to purpose.
And I'm a little kid at a three ring circus.

I don't want to gain the whole world, and lose my soul,
Don't wanna walk away, let me hear the people say.
I don't want to gain the whole world, and lose my soul,
Don't wanna walk away, let me hear the people say.

(Mr. Franklin, Step up to the mic sir)

The paparazzi flashes, and that they think that it's you,
But they don't know that who you are is not what you do,
True, we get it twisted when we peak at the charts,
Yo before we part from the start,
Where's your heart?
You a pimp, hustler?
Tell me what's your title,
America has no more stars, now we call them idols,
You sit idle, While we teach prosperity,
The first thing to prosper should be inside of me.
We're free...
Not because of 22's on the range,
But Christ came in range, we said yes now we changed,
Not the same, even though I made a fall,
Since I got that call, no more Saul, now I'm Paul.
(YEP!)

I don't want to gain the whole world, and lose my soul,
Don't wanna walk away, let me hear the people say.
I don't want to gain the whole world, and lose my soul,
Don't wanna walk away, let me hear the people say.
Don't wanna walk away,
Don't wanna walk away

(Lord what we gonna do,
We're relying on you,
all eyes are on you Lord,
all eyes are on you,
all eyes are on you Jesus.)

I don't want to gain the whole world, and lose my soul,
Don't wanna walk away, let me hear the people say.
(Don't let me lose my soul, my soul.)
I don't want to gain the whole world, and lose my soul,
(This is my honesty, Father, won't you cover me.)
I don't want to gain the whole world, and lose my soul,
(Don't wanna walk away, and all those people say)
I don't want to gain the whole world, and lose my soul,
(Don't wanna lose, I don't wanna lose my soul.)

Lord forgive us when we get consumed by the things of this world,
That fight for our love, and our passion,
As our eyes are open wide and on you.
Grant us the privilege of your world view,
And may your kingdom be,
what wakes us up, and lays us down.

(Hallelujah, Don't wanna lose our soul,
No, Don't wanna lose my soul.)

Időközi posztos

Rég volt már olyan, hogy ilyen hosszú ideje nem írtam bejegyzést. Mostanság rámjött a nagy zsúfoltnapos élet. De nem ez a fő ok, hanem az, hogy átsorolódott a net máshová. Sokkal hátrább a napi programjaim között. A túlélés érdekében: az otthonoktatás, amit nemrég kezdtünk tandemben a két nagyobbal, nem teszi lehetővé, hogy órákat üljek a gép előtt. Nem azért, mert órákat vesz igénybe az otthonoktatás, egyelőre ott még nem tartunk. Viszont ahhoz, hogy mindennap legyen valami foglalkozás, és hogy mindenre jusson idő, ami nekünk fontos, ahhoz az szükséges, hogy a napirendünket az otthonoktatós időszakok és egyéb szilárdabb napirendi pontok köré szervezzem.

Ezen dolgoztam az elmúlt jópár hétben. Végre készen van a szupertuti napirend, most csiszolom, formázom, alakítom, vagyis gyakorlatban teszelem. Nem vagyok túl szigorú magamhoz, és minden kis sikert SIKERnek könyvelek el, ami örömmel jutalmaz meg, tehát nem stresszel a bizonyos mértékű káosz magam körül (ez a káosz tárgyakra, nem emberekre vonatkozik).

Szóval blogger-életemet egy ideje megelőzte sok más családos, meg otthonoktatós, meg keresztény dolog. Ez nem azt jelenti, hogy nem fontos a blog, hanem éppen azt, hogy fontos annyira, hogy helye legyen az életemben, de nem több és nem is kevesebb helye, mint szükséges. És nem egész nap, folyton és nem mindenáron, mint ahogyan eddig volt. Lehet, hogy ezen a 'holahelyeablognakazéletemben'-dilemmán minden vérbeli blogger végigmegy, aztán meg az is lehet, hogy nem. Mindenesetre én belekerültem a blog-, és netfüggőség áldatlan csapdájába. Nem is vettem észre, hogy mennyire hozzászoktam és milyen sok időmet emészti fel. Már nem engem szolgált, hanem én szolgáltam őt... És mennyire vakká tett más dolgokkal kapcsolatban...

Aztán egy nap teljesen fájdalommentesen ráébredtem a dolgokra és elindult bennem a változás. És olyan jó, hogy nem egy direktbe az arcomba jövő külső hatás, vagy megrázó esemény volt a kiváltó ok... egyszerűen csak- nem tudom, hogy mi. Csak felnyílt a szemem, és megláttam, hol vagyok, és tudtam, hogy nem akarok ott lenni... Isten hosszan tűrt, kegyelmét megint megtapasztaltam, és azóta helyre került nálam a net, meg a blog is. És igazán nem is a net, nem is a blog volt a hunyó, hanem én, aki nem jól éltem a nettel, bloggal. Ma sokkal inkább engedem, hogy Isten napról napra változtasson, amiben csak akar. És Ő megteszi. Én meg csak ámulok. És szeretek élni.

A napirendem kicsit nyugisabbá, rendszerezettebbé válásával (aminek egyre jobban örülök), csak este jut időm blogolni. Napok óta akkorra már az agykikapcs-csakpihentetőprogramfut része van a napomnak, így értelmes és mélyenszántó eszmefuttatásokra akkor már nem futja (legalábbis ne kelljen leírni...:D). Azért rajta vagyok a témán, mert van mit írnom, csak nincs mikor. De majd lesz. Nemsokára. Csak kell még némi idő.

Egy otthonoktatásról szóló bejegyzésen dolgozom napok óta. A nethátrasorolás miatt nem megy már az együltőben írás... Azért jó reménység szerint napokon belül közzé tudom tenni. Szóval türelem.