Otthonoktatás többféleképpen 1.

Mostanában olvasgattam kicsit az otthonoktatás különböző szemléletmódjairól. Merthogy az otthonoktatók tábora sem homogén, már ami a módszereket és az eszköztárat illeti. Az öt lényegesebb megközelítési módról írnék, csak azért, hogy ez az infó is egy helyen legyen... :)

Mielőtt azonban elemzésükbe bonyolódnék, megosztom azt a 3 kérdést, ami mindenféle otthonoktató irányzat megértéséhez ill. ha úgy tetszik, besorolásához nagy segítséget nyújt.

A három kulcskérdés tehát az, hogy egy adott szemléletmód:

1. Hogyan tekint a gyermekre?

2. Mi módon definiálja az 'oktatást'?

3. Hogyan értékeli a tanár szerepét?

Fentiek szerint tehát öt lényegesebb otthonoktató irányzatot különböztethetünk meg. Valószínűleg ennél több is létezik, de azt hiszem, az öt alapirányzat ismerete is kellőképpen megszínesíti nekünk a palettát- nem is szeretném túlbonyolítani.

Az öt irányzat közül az első az ún. hagyományos tanmenet. A hagyományos tanmenet jellemzője, hogy leginkább szöveggyűjteményekkel és munkafüzetekkel dolgozik, mivel a célja a tények elraktároztatása. Ezeket a tényeket a szülő direkt kérdésekkel hívja elő a tanuló agyából. Az iskolában is leginkább így tanultunk. A hagyományos tanmenet tárgyi tudásra épít, vagyis fejet tágít. Előnye nem túl sok van, talán annyi, hogy fejleszti a rövid távú memóriát. Hátránya, hogy mivel a bemagolt tények minimális szinten érintik meg a tanulók érzelmeit, a hosszútávú memóriába szinte lehetetlen tárolni az így megszerzett 'tudást'.

A második irányzat a témaközpontú, vagy tematikus tanmenet. Ebben jellemzően a szülő hoz létre gondolati kapcsolatokat a tanuló számára, és mintegy előemésztve, készen tálalja azokat a tanulónak. Ez az irányzat mindent mindennel összefüggésben kezel: egyazon éppen aktuális téma köré pl. a 2. világháború vagy a vizek élővilága köré épít fel minden tantárgyat és tevékenységet azon a héten vagy abban a hónapban.

Hátránya, hogy a tanuló teljesen a tanárra szorul azzal kapcsolatban, hogy a dolgok hogyan kapcsolódnak egymáshoz, tehát hozzászokik az 'előemésztéshez' és a készen tálalt összefüggések 'elfogyasztásához', ahelyett, hogy az agyát arra használná, hogy ezeket az összefüggéseket maga kutatja fel és maga jönne rá. Az ilyen előemésztett ismeretek nem a tanuló sajátjai, ezért ez a fajta irányzat nem elég hatékony abban, hogy az igazi szenvedélyes tanulást, a felfedezés örömét megadja a tanulónak. Ugyanakkor a hagyományos tanmenethez képest kevésbé mechanikus, így színesebbé, izgalmasabbá, tanulhatóbbá tehető, mint az előbbi.

Te melyik stílussal rokonszenvezel?

A másik három irányzattal még később jelentkezem. Folyt. köv.