Halloween: haláli halál-ünnep??

Közeleg nagyon a töklámpás-fesztivál, a halottakra való megemlékezés és az általános ijesztgetés ünnepei: mindenszentek, Halloween és a halottak napja. Most mondhatnád, hogy ez három teljesen eltérő ünnep, mind tartalmilag, mind eredetében. De biztos ez?? Valójában van köze egymáshoz ennek a háromnak. Mindegyik 'ünnep' megérne egy külön posztot, és ha felmerül az igény, akkor szívesen írok ezekről bővebben. De most először Halloween.

Nekem már az is problémát okoz, hogy egyáltalán ünnepnek hívjuk, és úgy is kezeljük. Jobb lenne inkább halottkultusznak nevezni (a másik kettővel együtt), mert ez jóval egyértelműbben hangzana.

De nem a neve az egyetlen bajom ezzel a nappal. Alapvetően helytelen és veszélyes cselekedetnek tartom a halált ünnepelni. Hogyan is éltethetjük a halált?! Hogyan is gondolhatjuk, hogy a halál, amely mindnyájunk ellensége, egy-két napra a barátunkká válhat?

A halál a végső ellenség, és az idők végén legutolsóként fog megsemmisülni. Igen, a Biblia valóságos szellemi személynek írja le a halált: mintha egyike lenne a lázadó angyali fejedelmeknek. Talán a Nagy Kaszás ábrázolás nem is áll nagyon távol a valóságtól. Habár az Igében nincsen semmilyen konkrét leírás ennek a lénynek a kinézetével kapcsolatban, mindenképpen helyénvaló dolog úgy gondolni rá, mint valós személyre.

Az Ige azt is kijelenti, hogy lesz idő, amikor ez a lény már nem fog létezni. Ameddig azonban ez az idő el nem jön, addig a halál ellenség marad, s úgy is kell kezelnünk, mint egy igazi ellenséget. Mennyire sokan nem akarnak tudomást venni arról, hogy az ördög a mi igazi ellenségünk, és hogy ma a világban valóságos hadiállapot van: Isten vonzza az övéit, az ördög azonban nem akarja elereszteni az országához tartozókat! Ennek a háborúnak te is részese vagy, s ha keresztény vagy, akkor egyértelmű, hogy melyik oldalon állsz.

Isten a harcosaként számít rád, és a cselekedeteid nagyban meghatározzák, hogy mások képesek lesznek-e meghallani Isten hívását, vagy sem: rajtad múlik más emberek élete, szó szerint. Hiszed-e ezt?

Ebben a közelharcban a szellemi tunyaság, a közömbösség, és a kemény szív mind az ördög malmára hajtja a vizet. Akkor is neki segédkezel, amikor mások elől elzárod az igazságot azzal, hogy magad is a hamisságot teszed. Halloween nem Isten ünnepe, hanem az ördögé. Ha ez a 'mókás halál-fesztivál' már a családi szokásaid közé adaptálódott, akkor vizsgáld felül a korábbi döntésedet, mert az ellenséggel barátkozol, ilyet pedig csak az árulók tesznek.

Ha tehát te a keskeny úton jársz, akkor valóban járj is azon.

A halállal már a természeténél fogva sem lehet rokonszenvezni, mert munkájának elszakítottság a következménye. A testi halál a szeretteinktől és az élettől szakít el, ami nagyon fájdalmas lehet, de a szellemi halál még ennél is súlyosabb. Mert az utóbbi Istentől, minden élet Forrásától szakít el teljesen és véglegesen: ez a pokol, ahol a lélek legalább úgy fog szenvedni, mint ahogyan a lelkiismeretünk vádlása miatt érezzük olykor, csak ennek sohasem lesz vége... Úgy is mondja ezt a Biblia, hogy sírás és fogaknak csikorgatása lesz ott.

A halál nem megszelídíthető játszópajtás, hanem egy megkerülhetetlen és zord szellemi valóság. Ezt már a kelták papjai, a druidák is tudták. Ők a halál istenét imádták, s az ő kiengesztelésére öltek gyerekeket a mai Halloween háttereként: ennek a rituálénak az alapjai ma is felfedezhetőek a Halloween-napi szokások között.

A halál tehát egy szellemi valóság, de ezt a valóságot Jézus Krisztus már legyőzte! Ezért nekünk nem kell félnünk tőle, de nem is szabad elvitatni az erejét: amíg itt a földön élünk, a halálnak lesz ereje, és fogása rajtunk. Jézus viszont legyőzte a halált és az Ő győzelmében mindenki osztozhat, aki odaadja Neki az életét.

A Halloween része a riogatás is: a szellemek és halottak ábrázolása, boszorkányok, borzalmak és horror-arcú töklámpások. Másokat megijeszteni nem helyénvaló dolog, mert a félelem nem áldás, kivéve akkor, ha istenfélelemről beszélünk. A Bibliában Isten nagyon sok helyen beszél a félelemről, és mindig arra szólít fel, hogy ne tegyük, ne féljünk. A Biblia azt is írja, hogy az ördögök azok, akik rettegnek Istentől, nekünk viszont nem kell Tőle félnünk, hanem Őt kell félnünk, ami azt jelenti, hogy tisztelnünk és szeretnünk kell Őt.

Az is meg van írva, hogy a teljes szeretet kiűzi a félelmet, és ez a szeretet Isten szeretete, amellyel Ő szeret minket. Az Ő szeretetét mindannyian megéreztünk egyszer, amikor keresztények lettünk (remélhetőleg nem az volt az utolsó alkalom, hanem azóta is folyamatosan érezzük).

A félelem valóban káros, sőt, a Biblia szerint vannak, akiket a haláltól való félelem egész életükben rabságban tart. Felmerül a kérdés, hogy ha mi magunk már nem élünk félelemben, mert Isten szeretete megszabadított minket ettől, akkor miért ijesztgetnél másokat? Jézus az egyetlen, aki képes megszabadítani azokat, akik a haláltól való félelmükben egész eddigi életükben rabok voltak. Ő ezt ma is meg tudja tenni. Miért is tipornánk lábbal ezt a szabadítást azzal, hogy rémes dolgokkal félelmet keltünk másokban, meg azzal, hogy töklámpás-gyújtással emlékezünk a halálra?

Nagy probléma, hogy még sok hívő sem áll a helyzet magaslatán, amikor az egész halott-kérdésről van szó. Sokan tájékozatlanok vagy szándékosan tudatlanok e napok valós mibenlétét illetően. Fogalmuk sincs, hogy pl. a Halloween régen milyen ünnep volt. Ha sejtenek is valami nem túl szépet mögötte, elintézik annyival, hogy számukra ez nem a riogatásról szól, mert ők nem úgy ünnepelnek, mint a világ, nem is hisznek az egészben, csak családilag örömködnek egyet... mi ebben a rossz??

Más hívők simán lelegyintik a jó szándékú figyelmeztetést, arra hivatkozva, hogy nem kell fölfújni a jelentőségét, ez nem veszélyes dolog.

Én nem így látom! Halloween szokásai, jellegzetes tárgyai és dekorációi nem ártatlan ünnepi kellékek, hanem jelképeznek bizonyos kultikus és ördögi dolgokat. Csak mert fogalmunk sincs e szimbolikáról, még nem jelenti, hogy ne hatna ránk. Az ördöggel veszélyes dolog játszani, s éppen az óvatlanságunk tesz bennünket tökéletesen sebezhetőekké, amit sátán alkalomadtán ki is használ.

Nem származik semmi jó sem abból, ha olyan dolgokban forgolódunk, amik magukban hordozzák a potenciálját annak, hogy kárt szenvedünk szellemileg. És nem csak mi: hiszen téves iránytűnek is bizonyulunk, amikor mások a mi családi szokásainkból merítve tartják majd meg ezt az ünnepet.

Arról sem szabad elfelejtkeznünk, hogy nem a magunkéi vagyunk. Keresztények vagyunk, ami azt jelenti, hogy nem mehetünk a saját fejünk és a saját vágyaink után. Követők vagyunk, és Isten vezet bennünket. Ha Jézust követjük, és Isten tetszését keressük az életünkkel, akkor már nem az a lényeg, hogy mennyire sérülök meg, ha játszom a tűzzel, hanem hogy mit mondd Isten az ilyenfajta tűzzel való játékról?

Istennek egyáltalán nem tetszik, hogy az ördög munkáit pozitívnak állítjuk be: sem a félelem, sem a halál, sem egy pogány kultusz megünneplése nem szabadna, hogy helyet kapjon egy keresztény otthonban! Amikor ez mégis megtörténik, akkor már nem Isten dicsőítése folyik, hanem Isten ellenségének áldozunk. Hogyan tehetnénk ezt meg, amikor ezzel Istent raboljuk meg a dicsőségtől?

Ne sántikáljunk kétfelé: Halloween egyáltalán nem egy ártatlan ünnep. Az, hogy megemlékezünk és akár a legcsekélyebb formában is megtartjuk ezt a napot, a gyerekeink és az ismerőseink előtt kifejezzük, hogy egyetértünk mindazzal, amiről ez az ünnep szól. Hívőként 'helovinozva' így olyan dolgot helyeselünk, ami Istent gyalázza, és nemcsak a magunk és a gyerekeink, hanem a környezetünk szellemi jólétét is veszélyeztetjük. A tét tehát nagyobb, mint elsőre gondolnánk.

További vizsgálódásra ajánlom:
 

Idejétmúlt gondolatok a Helloween-ről (új poszt a témában)

Halloween és a keresztény Magyarország (szintén új poszt)

Cuki töklámpások (2009-ben írtam a Halloween-ről)

A mindenszentek eredetéről (egy keresztény felekezet informáló írása)

A Halloween hagyománya (Budapest Töklámpás Fesztivál kissé hátborzongató, de részletes cikke)

Megcáfolható evolúció

"Az hogy valaki kezelni tudja a számítógépet és olvasni tudja az interneten található írásokat, egyértelműen azt mutatja, hogy az illetőnek van egy bizonyos szintű intelligenciája. Hogy honnan van neki, és egyáltalán az intelligencia honnan van?

Magyarországon egyre többen állítják, hogy csak úgy magától lett, vagy kifejlődött az anyagból, meg ilyesmi. Ez azonban már egyáltalán nem intelligenciát tükröző válasz, hanem egy zsigerből ateista válasz. Egy tipikus fejtől fölfelé evolucionista, fejtől lefelé materialista válasz. (...)"

"Az emberi intelligencia van olyan mértékű, hogy megcáfolja azokat az unintelligens evolucionista válaszokat, amelyek szerint az intelligencia magától jött létre az intelligenciát nem hordozó puszta matériából. Ez a cáfolat már sokszor sok helyen megjelent különböző formákban, azonban az evolucionisták átnéznek rajtuk mint a levegőn.

De hogy valójában ki az intelligens és ki az ostoba, nem lesz örökre homálytól fedett, mert ígéretünk van arra vonatkozóan, hogy Isten nyilvánvalóvá fogja tenni magát minden földi ember számára: "És nagynak s szentnek mutatom, és megjelentem magamat a pogányok sokasága előtt, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr!" (Ezékiel könyve 38:23)

Úgy hogy akinek intelligenciája van, az inkább előbb mint utóbb vizsgálja felül a materialista/evolucionista álláspontját, nehogy váratlanul szembe találja magát az ítélő Istennel. Mert bizony az intelligenciát nem azért kapta az ember, hogy általa megtagadja az Istent, hanem hogy a megcáfolhatatlannak kikiáltott evolúciós elméletet megcáfolja, és a kollektív tudományos hülyítéstől az embereket a bibliai igazságok felé irányítsa."

Ez a két idézet, bár elsőre kicsit ítélkezőnek tűnik, egy nagyon jó kis anyagból származik. Több komolyan elgondolkodtató tényt sorol az evolúciós tan hiteltelenségéről, tudománytalanságáról, olyanokat, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

A fenti idézetek, és az egész anyag hangvétel szempontjából talán erős kicsit, néhol akár lekezelő is lehet, mégis értékes anyag. A stílus oka valószínűleg az, hogy felfokozott lelkiállapotban írták. Vagy csak nem lett visszaolvasván korrigálva a néhol nem odaillő megfogalmazásokat tartalmazó szöveg. Ez viszont keveset von le tudományos és hitvédelmi értékéből, ezért részemről bátran továbbajánlható ez az írás.

Főleg, mivel a teremtés-evolúció párbeszédben az evolúciót képviselő oldal is gyakran ragadtatja magát cinikus és lekezelő kérdésekre, reakciókra...

Hiszem, hogy ennek ellenére nekünk máshogyan kell: szelídséggel, szeretettel fűszerezve a tényeket és a tudományt. Enélkül kisebb eséllyel talál célba a mondanivaló. Úgy hiszem, ez gyengéje az előbb említett szövegnek. Viszont ezt a szöveget nem én írtam, kijavítani a stilisztikát pedig jelenleg túl nagy falat nekem. De mivel a benne felhozott érvek elég erősek, és a teremtés mellett szólnak, úgy hiszem, helyes dolog közzétenni, még nem teljesen szalonképes stílusával együtt is.

Szó mi szó, néhol kapaszkodni kell, hogy az ember követni tudja a gondolatmenetet, de ettől még jó.:)

A LEGJOBBAN „ILLESZKEDŐ” SZERVEZETEK

Alapvetően fontos tényt rejtenek a fenti sorok, mégpedig, hogy a legjobban illeszkedő szervezetek élnek túl, szaporodnak. Ez a lényege az egész evolúciós mechanizmusnak, amiről Kampis György azt állapította meg, hogy „nem tudjuk, hogyan alakulnak ki a komplex szervek,”. Márpedig csak komplex szervek által illeszkedő szervezetek tudnak szaporodni.

És itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ahol belép az evolúciós spekuláció leghipotetikusabb része, amit csak képzelet által lehet átugrani. Mert még azt erős ráhatással el tudják hitetni, hogy az élet létrejött spontán a vegyi elemek tervezés nélküli összekombinálódásából, de hogy miképpen történik a szaporodás a szaporodási mechanizmusok kialakulása előtt, azt egyszerűen átugorják. Mert miről is van szó?

Azt leszögezhetjük, hogy fejletlen szaporodószervvel semmiféle szaporodás nem vitelezhető ki!

Ha a legjobban illeszkedő szervezetek szaporodnak, akkor kétségtelen, hogy a fejletlen szaporodószervvel rendelkező szervezetek kevésbé jól tudnak illeszkedni, és ez annál inkább válik domináns tényezővé, minél fejletlenebb maga a szervezet, különösen annak a szaporodási mechanizmus által vezérelt szaporodó szerv általi funkcionalitása.

A kérdés az, hogyan jut el a legjobban illeszkedő szervezetek szintjére az a biológiai csodabogár, amely a legkevésbé illeszkedő szervezetek szintjéről indul?! Hiszen maguk az evolucionisták állapították meg, hogy „a legjobban illeszkedő szervezetek élnek túl, szaporodnak”, arra szintre tehát először el kell jutni.

Azonban meg kell jegyezni, hogy itt a sorrend fel van cserélve, mert ugyanis nem a túlélő szaporodik, hanem a szaporodás által lesz túlélő. Ahhoz tehát, hogy túlélő lehessen, szaporodnia kell (mégpedig sikeresen!), ahhoz meg hogy szaporodhasson, a legjobban illeszkedő szervezetek közé kell hogy tartozzon.

Odatartozni pedig úgy tud, ha eleve olyan kezdettől fogva (ami viszont a teremtésre bizonyíték), mert ha nem olyan kezdettől fogva, akkor nem tartozik a legjobban illeszkedő szervezetek közé, vagyis szaporodási gátlás miatt nem lehet túlélő!

Vagyis valahogyan fel kell tornáznia magát a legjobban illeszkedő szervezetek szintjére, hogy túlélő lehessen, viszont túlélő csak akkor lehet, ha a legjobban illeszkedő szervezetek szintjét megüti. Mert ha rögtön nem üti meg a legjobban illeszkedő szervezetek szintjét (hanem éppen fejlődésnek induló szaporodószervvel rendelkezik), akkor az evolúciós elméletet 'üti meg a guta', és beáll kényszerű stroke, az egész evolúciós mechanizmus szélütése.

Az evolucionisták azt állítják, hogy minden egyes komplex szervek által felépülő szervezet eljutott a legjobban illeszkedő szervezetek szintjére, és így tudott szaporodni, túlélni, sőt átalakulni. Ezt pedig úgy lehet elképzelni, mint a hullámvasutat. Az is kap egy kezdő löketet, aztán föl le megy.

Amikor lent van, (éppen átalakulási fázisban), akkor kevésbé illeszkedik, amikor meg fönt van akkor a legjobban illeszkedik. Azután megint lent és megint fönt. A hullám alján van az átalakulási stádium, a hullám tetején meg a kifejlődött stádium.

Azonban gondok vannak ezzel a perpetuum mobile módján funkcionáló mechanizmussal. Ugyanis először fel kell jutni a magasba, hogy legyen lendület a hullámzásra, mert alulról fölfelé csak lassan araszolni lehet. Ha meg nincs elegendő kezdőlöket, akkor az araszoláshoz rengeteg idő kell, és semmi garancia nincs arra, hogy egy idő után ne csússzon vissza a fajátalakulásra vetemedett élőlény az időkilométerekre kinyúló mászókán.

A két képzeletbeli evolúciós dinamó, a mutáció és a természetes kiválasztódás meg éppen hogy nem arról híres, hogy gyorsan dolgozzon (mint egy versenyautó, amely pár másodperc alatt gyorsul fel százra), hanem idő kell neki, hogy kifejthesse a neki tulajdonított áldásos hatását. Mégpedig sok idő, rengeteg idő. Hiszen még a kutyából sem lesz hirtelen szalonna, hát még abból a farkas ősből annyiféle kutya fajta.

[Különben is, az összes kutyafajta a farkasfajból, mint alapfajból származik, és ha nem volna céltudatos tenyésztés, egy idő után nem fölfelé fejlődnének a kutyák valami új fajjá, hanem visszafejlődnének farkassá.]

Ha pedig fajátalakulásról beszélünk (ami az evolúció leglényegesebb momentuma, hogy egymásból eredezteti a fajokat, alulról indulva és fölfelé fejlődve), akkor két faj átalakulási fázisának bármelyik stádiumában kényszerűen meg kell állapítani, hogy az éppen a legjobban nem illeszkedő szervezetek stádiumát jelenti, amely nem biztosítja a szaporodást, ebből kifolyólag a túlélést sem.

A millió évek éppen a gátjai az átalakulásnak, és nem segítői. Mert a millió évek arra lennének jók, hogy létrejöjjenek a legjobban illeszkedő szervezetek. A legjobban illeszkedő szervezetek létrejöveteléhez meg állandóan fenntartott túlélésre van szükség, aminek az előfeltétele a sikeres szaporodás. Ezért az egyik evolúciós fázisból egy magasabb rendű evolúciós fázisba való átmenet nem képzelhető el éppen a legjobban illeszkedő szervezetek szaporodóképességének hiányában.

A teljes anyagot is szeretettel ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi, hogy képes a jót megtartani belőle. A teljes anyagot itt olvashatod. Pdf-ben is el tudom küldeni bárkinek, ha kommentben megadod az emailcímedet.

Dicső angyalok, sötét angyalok 4.

Még mindig van mit mondani, mert nem könnyed ez a téma, és elég tág is. Elifáznál fejeztem be az előző angyalos posztot, s most továbbviszem a dolgot, még inkább belecsapva a sűrűjébe...

Figyelmeztetés: Vigyázat, szókimondó szöveg! Nem szeretnék senkit sem szándékosan megbántani, de teljes szívvel hiszem, hogy mindaz, amit leírtam, igaz. Kérlek, hogy ennek tudatában olvass tovább.

Isten, Jézus és angyalaik nem jelenítik meg magukat okkult szertartásokon. Nem lehet közelebb kerülni az Istenhez sem meditáció, sem jóga, sem ezekhez hasonló tudatmódosító technikákkal, sem kábítószer, vagy más szerek használatával.

Aki ezek közül bármelyiket igénybe veszi, az az ördöggel vagy hitető szellemmel találkozik- efelől semmi kétség, ha Isten Igéjének a fényében látjuk a dolgot. Sok dolgot megtudunk az Igéből:

Istent meg tudja találni az, aki hiszi, hogy Ő van!
Isten mindenkinek ad bölcsességet, aki hittel kéri tőle.
Ő közel van a megtört szívűekhez.
Jézus Krisztus az ajtó, amin keresztül Istennel kapcsolatba lehet kerülni.
Jézus mondja: senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.

Nincsen másmilyen szellemi csatorna, más mód, más elérési útvonal, amely Istenhez közelebb visz, csak Jézus Krisztus. Egyedül Ő a bölcsesség forrása szellemi dolgokban, és földi dolgokban is. Ő minden egyes ember számára elérhető, aki őszinte szívvel keresi az igazságot. A kérdés csak az, hogy tényleg az Igazság-e, amit keresünk, vagy megelégszünk valami mással...

És mi lenne akkor, ha egyszer csak megtalálnád Őt? Ha szembejönne veled és beleszólna az életed gyakorlataiba. Hajlandó lennél ott és akkor Őhozzá igazítani az életedet? Vagy az túl kényelmetlen lenne?

Lehet, hogy inkább a saját fejünk után szeretnénk menni, és a magunk-alkotta világban jól érezni magunkat. Ha így van, akkor talán nem is igazán fontos számunkra, hogy mi az igazság, csak az, hogy jól érezzük magunkat, amíg itt vagyunk.

Jézus ma is szól hozzád, és nem jó, ha úgy mész el mellette, mint egy idegen...

Az Ige fényében az is teljesen világos, így ki kell mondani, hogy Isten nem ad gyógyító hatalmat olyanoknak, akik nem Jézus Krisztus követői. Minden gyógyító hatalom, ami nem Istentől van, az ördögtől van- nincsen köztes út. Ez azonban azt is jelenti, hogy az ördögnek is van természetfeletti ereje, aminek hatására ugyanolyan valóságos gyógyulás következhet be, mint az Isten erejével történő gyógyulás esetében. Illetve majdnem teljesen ugyanolyan.

Ha nem Isten a gyógyító forrás, akkor az ember életének valamilyen másik területén meg fog mutatkozni az ördögi romboló hatás. Az ördög sohasem 'segít' önzetlen szeretete megnyilvánulásaként: bár így tünteti fel magát, de ő nem az emberek barátja, hanem gyűlöli az embereket, és embergyilkos. Nem az emberek boldogulását munkálja, hanem keresi kit nyelhet el. Kizárólag félrevezetés szándékával állítja helyre valakinek az egészségét: hogy ezzel a természetfeletti megtapasztalással hitelesítse a saját erejét. Így a személy szellemileg nyitottá válik további praktikákra, eljárásokra, szellemi találkozásokra, amelyek megakadályozzák, hogy Isten hívó hangját meghallja ill., hogy az igazságra rányíljon a szeme.

Sohasem az dönti el, hogy kitől jön egy kinyilatkoztatás, hogy pozitív érzületre apellál-e. Nem számít, hogy jól érzem-e magam annak a lénynek a jelenlétében vagy félek-e. Nem számít, hogy mennyire mondja ugyanazt, mint amit én gondolok, sem az, hogy a mondanivalója mennyire egyezik a világnézetemmel. Az számít, hogy az Igét megvizsgálva ellentétes-e valamely kijelentéssel ez az új kijelentés vagy sem, illetve hogy megpróbál-e hozzáadni az isteni kijelentéshez vagy sem. Szellemi kérdésekben is a Biblia a fogódzó.

Médiumi felhatalmazás, vagyis élők és halottak közötti közvetítő szerep sem lehet Istentől, mert Isten az övéinek nyíltan megtiltotta halottaktól való tudakozódást, és a jövendőmondást a varázslással együtt.

Érdekes, hogy az ószövetségi történetekben, amikor valakinek megjelent Isten angyala, az a személy, aki ezt átélte, az esetek nagyobb részében nem tudta elsőre megítélni, hogy pontosan jót vagy gonoszat látott-e pl. Jób barátja, Elifáz sem. Gyakori, hogy az ember nagyon megretten egy Istentől jött angyal megjelenésekor. A félelem alapján tehát nem lehet megítélni, hogy kivel állunk szemben.

Van még egy fontos dolog, ez sokakat érint. Merthogy az is előfordul, hogy egy hitető szellem fénylénynek, képzeletbeli barátnak, szellemi vezetőnek, gyógyító energiának, vagy jó angyalnak mutatkozik be, pedig az üzenete, és a körülmények nyilvánvalóvá teszik, hogy nem Isten küldte, hanem sátán fennhatósága alatt áll.

Nagyon tisztán kell látnunk ezt, és józanul megítélni a dolgokat, amikor gyerekeink természetfeletti megtapasztalásaikról rajzolnak, mesélnek nekünk. Sokan örömmel veszik és bátorítják is a képzeletbeli barátokkal, fénylényekkel, angyalokkal való találkozásaikat. Azt gondolják, hogy a gyerekek szellemi nyitottsága annak a bizonyítéka, hogy ők tisztább csatornák szellemileg, mint a felnőttek.

De nem erről van szó, hanem arról, hogy a sátán korra való tekintet nélkül mindenkire ki akarja vetni a hálóját. A gyerekek nem tisztább csatornák, mint a felnőttek, nem is fogékonyabbak, hanem könnyű prédák, mert az igazság igéjében járatlanok és gyanútlanok. A kezdeti 'angyali érintések' nyitottá teszik őket a későbbi szellemi megtévesztésekre. Ezért nagyon fontos, hogy lássuk a saját szellemi védő szerepünket ebben a helyzetben.

Gyerekeink szellemi védelmét is ránk bízta az Úr, nem csak a testüket. És Ő számon fogja kérni rajtunk mind azt, amit engedélyünk alatt néztek, hallottak, tapasztaltak.

Tündérek, boszorkák és varázslók káprázatos világával kapcsolatos mesék, okkult terheltségű filmek, hamis szellemiséget hordozó könyvek, előző életekkel, testen kívüli élményekkel kapcsolatos elbeszélések, gyerekjóga, angyali jelenésekről és földönkívüliekről szóló történetek, asztaltáncoltatás, szellemidézés, boszorkányság, horoszkóp, jóslás és hasonlók... ezek mind terhelik a gyerekeinket szellemileg, mert nyitottá teszik őket afelé a világ felé, amire Isten a keresztényeknek azt mondta, TILOS.

Mi vagyunk gyerekeink szellemi szűrői, és súlyos hibát követünk el, ha teljes szabadságot biztosítunk nekik a szellemvilág kóstolgatásában, vagy akár ha erre biztatjuk őket, kívánatossá tévén számukra ezeket a hamis utakat. Mindezek ártatlan, és veszélytelen dolognak tűnnek a szemünkben, de csak azért, mert figyelmen kívül hagyjuk sátán velünk kapcsolatos szándékait.

Kedves emberek: vegyük már észre, hogy sátán intelligens! Ő nem egy lelassult, logikátlan lény, aki ne tudna megtéveszteni minket! Sokkal nagyobb hatalommal és tudással rendelkezik, mint mi, emberek, és akkor éri el a legkönnyebben romboló céljait velünk, amikor alábecsüljük őt: amikor tudatlanok és gyanútlanok vagyunk a szándékait illetően.

A saját érzéseink egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy kizárólag azok alapján ítéljük meg a helyzetünket- nem egy jelentéktelen valakivel, hanem magával az ördöggel állunk szemben! Egy ilyen angyali lény, bármilyen kellemes formában van is, félrevezethet, s az ördög gonosz angyalaival meg is fogja tenni, ha lehetőséget adunk neki erre. A saját érzéseinknél szilárdabb fogódzókra van szükségünk.

Legyünk józanok, és engedjük, hogy a magunk-alkotta gondolatok helyett a Biblia igazságai szabjanak irányt a természetfeletti dolgokhoz való hozzáállásunkban.