2010. április 29., csütörtök

Kedves Miszter Iksz...




Hosszú idő után valaki rátalált egy korábbi bejegyzésemre, arra, amiben kifejezem erőteljes egyet nem értésemet az evolúció, mint tan létjogosultságával szemben. (De szép mondat volt.:D) S ha már így rátalált, el is mondta a véleményét. Amely vélemény mellett nem tudtam szó nélkül elmenni. Eredetileg úgy terveztem, hogy egy hozzászólásban reagálok, de a hozzászólás poszt-méretűvé duzzadt és így már jobbnak láttam posztként, mint hozzászólásként közölni.

Egyébként a nevét vállalta, de nem egyeztettünk azzal kapcsolatban, hogy blogolok róla, így marad inkább a Miszter Iksz. :)

Előre szeretném közölni, hogy nincsen bennem semmilyen rossz érzés a hozzászólás írójával kapcsolatban. Nem bántó szándékból teszem ki, csupán azért közlöm, mert nekem érkezett és mert reagáltam rá. Gondolatébresztőnek. Ha van kedved, bármiben is hiszel, szólj hozzá.



Ő írta:

Köszönöm, végre egy nyílt vélemény, ami nem próbálja leplezni magát a megalkuvás álcájával, hogy aztán belülről rothassza a tudományt azzal, hogy megpróbálja dogmatikus nézetek, és ezeréves tévhitek visszavezetését.

Egy korrekciót azonban kérnék: az evolúció elmélete igenis tudományos, mi több, a biológiában elfogadott tény. Igenis figyeltek már meg új fajok kifejlődősét, baktériumokét, hogy egészen pontosak legyünk. (Tekintve a többi faj szaporodási ciklusát, és hogy a tudományunk nincs több millió éves, ennél többet nem is igen lehet elvárni egyenlőre.) Bőven van bizonyíték, amit akár a hétköznapi ember is megfigyelhet önmagán, csak nyitott szemmel kell járni.

De senki nem akar meggyőzni titeket: ami azt illeti, bátorítanám az összes hívőt, hogy fogadja el a bibliát, mint megkérdőjelezhetetlen, az utolsó szóig igaz dokumentumot. Ezzel is elősegítve, hogy utódaitok közül kirostálódjanak a kritikus önálló gondolkodásra képesek, amikor szembesülnek a ószövetség, de leginkább a genezis két könyvének abszurd állításaival.

Mikor rájönnek hogy az emberi faj sokszínűsége teljesen kizárja Ádám és Éva történetét, mikor a Föld geológiája, és több millió állat s növényfaj, ami egy szupertankerre se férne fel, nem hogy egy 450 láb hosszú bárkára, nevetségessé teszi Noé bárkáját, mikor a nyelvtudomány végképp kivégzi a bábeli torony mítosztát, s mikor a történelem felfedi a héber legendák ferdítéseit és nyilvánvaló hazugságait, akkor fogják ők úgy, ahogy van kivágni a hitüket is a bibliával együtt, mert a szüleik nem voltak képesek különvenni a mitológiát a valóságtól, és a végletekig ragaszkodtak egy merev, többszörösen tévesnek bizonyult világnézethez.


A válasz:

Én is köszönöm a te hozzászólásodat. Köszönöm a nyíltságodat és az őszinteségedet, hogy meggyőződéssel kiállsz valami mellett, amiben hiszel. Igen, azt írtam, hogy amiben "hiszel", mert a tudomány nincsen a helyzet magaslatán, ami az evolúció bizonyítását illeti: az evolúcióba vetett hit is ugyanolyan hit, mint az, hogy a világot Isten teremtette.

Valóban megfigyelhetőek ilyen-olyan változások, de egyik fajból sohasem lesz másik faj. Ilyet soha senki nem látott, nem is láthatott. Az, hogy egy adott állattörzsön vagy magán az emberi fajon belül vannak változások, az valóban egy tudományos tény. Hogy a baktériumok másfajta baktériumokká alakulnak, azt senki sem kérdőjelezi meg. De baktériumból nem lesz magasabb rendű faj, sem halból madár, sem majomból ember: ez csupán spekuláció, ami minden tudományos alapot nélkülöz.

Írtad, hogy az evolúció elmélete igenis tudományos tény. Nos, nem az. Nem az, amennyiben tudományos ténynek azt nevezzük, ami bármikor reprodukálható, illetve, amit tudományos kísérletekkel hitelesen igazolni lehet. Az evolúció egyáltalán nem tudományos. Csak nagy a lobbi körülötte, hogy azt higgyük, az. A tankönyveink tele vannak tárgyi tévedésekkel az ősemberekkel kapcsolatban: olyan adatokat tanulunk, amikről tudományos körökben már réges-régen kiderült, hogy hazugság, vagy félreértelmezés. Mégis elhisszük, hogy az úgy volt, meg hogy, amit az evolúcióról tanultunk az színtiszta tudomány.

Itt semmi másról nincs szó, mint a tömegek butításáról. Mert amit elégszer mondogatnak nekünk, azt előbb vagy utóbb befogadja a tudatunk. Főleg ha tekintélyes személyek pl. tanárok vagy professzorok mondják. De vannak tanárok, professzorok és tudósok, akik éppen ennek az ellenkezőjét állították: vagyis azt, hogy tudományosan csak a teremtéssel lehet magyarázni a föld geológiáját, a fajok eredetét, az ember hihetetlen összetettségét. S ma is vannak, akik hozzáértő szakemberként tudományos alapon ezt állítják, nem is kevesen, csak ők kevesebb nyilvánosságot kapnak. Pedig nem is mindegyikük keresztény.


Most joggal kérdezheted, hogy vajon mi értelme lenne eltitkolni az igazat? Kinek állna ez érdekében? Hadd kérdezzek valamit. Vajon neked hány tudományos bizonyíték kellene arról, hogy a teremtés igaz, ahhoz, hogy elfogadd? Ha a tudomány hirtelen nyíltan kimondaná, amit (az állásukat féltve) nagyon sokan ma is fű alatt vallanak: hogy Isten teremtette a világot, akkor mi lenne veled? Mert ha Isten teremtette a világot, akkor a világnak Ő az Ura, nem a majomból kifejlődött győztes csúcsragadozó, az ember. Ha Ő az úr, akkor lehet, hogy több köze van az életedhez, mint szeretnéd...

Hogy mire akarok kilyukadni? Csak arra, hogy az emberek nem azért védik foggal-körömmel a maguk igazát, és az úgynevezett 'TUDOMÁNYT' az evolúcióval kapcsolatban, mert annyira meggyőzhetőek a tudomány által. Nem. Sajnos az embereknek jólesik hinni az evolúcióban. Az emberek nem akarják, hogy a teremtés igaz legyen, mert az közvetlen bizonyítéka lenne Isten létezésének. Ha Isten létezését minden kétséget kizáróan be lehetne bizonyítani, akkor az emberiségnek, és neked is külön szembesülnöd kellene azzal, hogy bűnös ember vagy, aki Isten előtt meg fog állni ítéletre...

Nem hiszem, hogy valami attól tudományos vagy igaz lesz, hogy sokan állítják róla, hogy az. Ennél azért többet jelent a tudomány. Sem az evolúció, sem a teremtés nem lesz attól igaz, mert sokan állítják róla, hogy az: ez nem népszerűségi verseny, a tudománynak objektívnek kellene lennie. Isten sem azért létezik, mert sokan hisznek Benne. Ha előtte nem létezne, akkor a hitünk sem lenne képes életre hívni. De Ő tőlünk függetlenül létezik.

Igazad van, a Biblia tele van abszurd állításokkal. De ettől még igaz!! A legújabb tudományos felfedezések is abszurd állításnak tűnnek egy mezei ember számára. Az, hogy abszurd, még nem teszi hamissá. Ha nem így lenne, akkor a nap kering a föld körül, a föld korong alakú és az elektromosság nem létezik...


A többiről csak pár mondatban:

- Az emberi faj sokszínűsége egyáltalán nem hitelteleníti Ádám és Éva történetét. Ha Ádám és Éva tökéletes genetikával rendelkeztek, akkor a dolog működhetett. Márpedig a Biblia azt írja, hogy Isten "igen jó"-nak teremtette az embert. Ha hozzáadod, hogy az emberek kezdetben nem azon törték a fejüket, hogy mi módon pusztíthatnák el a magzataikat, hanem szupernagy családok voltak, ahol a gyerek áldásnak számított, nem koloncnak a nyakukon, s hogy ezek az emberek egyenként sokszáz évig éltek, akkor a matematika és a genetika is a Bibliát fogja igazolni, ami a variációk számát és a lehetőségek végtelenül sok variációját illeti.

- A Föld geológiája nem teszi nevetségessé Noé történetét, hanem éppen azt bizonyítja, hogy a Föld megközelítőleg 6000 éves és volt egy özönvíz, ami hatalmas mennyiségű hordalék alá temetett sok mindent.

- A több millió állatfajból páronként 2-2 ment be a bárkába (illetve volt, amelyikből 7-7, de ezek voltak kevesebben). A legtöbb szárazföldi állatfaj méretre ma sem meganagy, hanem megakicsi: nagyon kevés van, amelyik hatalmas helyet foglal el.

- A nyelvtudomány ötévenként megcáfolja önmagát. Csak azt tudjuk biztosan, hogy sok nyelv van, és hogy vannak hasonlóak- de ez pont hogy alátámasztja Bábel tornya történetét.

- (A genezis Mózes 5 könyvéből az elsőt jelenti. Tehát nincsen olyan, hogy genezis első két könyve. Az vagy "a genezis és a kivonulás könyve", vagy egyszerűen csak Mózes első két könyve. )

- A történelem nem tudom, hogy melyik héber legenda ferdítését fedte fel, de gyanítom, hogy ez azért nem teljesen helytálló. Az, hogy valakik megcáfolták, az nem azt jelenti, hogy az úgy is van. De persze ez már hitkérdés, hogy kit tart az ember hiteles szaktekintélynek, ha történelemről van szó. Szerintem így ánblokk nem is létezik olyan, hogy történelem, hiszen csak alapdolgokban gondolják ugyanazt a történészek, vagy talán még abban sem...

Inkább azt lehet mondani, hogy van egy történelmileg vitatott tény, amivel kapcsolatban "bizonyos történészek ezt gondolják". ill. "a legtöbb történész ezt gondolja". Így tehát azt is lehet állítani, és én ezt elfogadom, hogy van elegendő mennyiségű történelmi szaktekintély, aki történelmi alapon a Biblia hitelességét alátámasztja. Ennek ellenére gondolom, hogy nem fogadod el a Bibliát igaznak tudományos alapon... Tehát az objektív is szubjektív...


Különvettem a mitológiát a valóságtól. Én is ugyanúgy abban éltem, hogy az evolúció igaz, de aztán felnyílt a szemem, amikor találkoztam Jézussal. Tehát adtam egy sanszot mind a két oldalnak. Az evolúcióban való hit nem hozott szabadulást és örömet az életembe, illetve ezeknek csak az ideig-óráig való illúziójában éltem. De egyszer meggyőződtem arról, hogy a Biblia az utolsó szóig igaz: hogy Isten létezik, és Jézus Krisztus az egyetlen személy, aki szabaddá tud tenni a bűntől. És amióta ezt megtapasztaltam, azóta egyfolytában GONDOLKOZOM!:)

Nem én vagyok az egyetlen, aki Jézussal személyes kapcsolatba került, nem is az utolsó -ez tehát megismételhető tény- vagyis akkor tudományos?...:) Engem meggyőztek valamiről, tudom, hogy téged is. De vajon melyikünk embere a tekintélyesebb: egy szakember vagy maga az Élet Ura? Engedd, hogy Isten világosságot gyújtson az elmédbe és a szívedbe, mert Ő téged is szeretne elérni a szeretetével.

Én úgy látom, hogy itt nem én vagyok az egyetlen, aki a végletekig ragaszkodik az úgynevezett "többszörösen tévesnek bizonyult világnézetéhez".:)

Azt kívánom Neked szeretettel, hogy ha már van, vagy majd ha lesz gyereked, akkor engedd őt kérdezni, és válaszok után kutatni, mert aki nyílt szívvel keresi az élet értelmét, az rátalál Istenre. Mert az őszinte kérdezőnek Ő megmutatja magát. De aki nem nyitott arra, hogy az igazi kérdésekre igazi válaszokat kapjon, arra Isten nem erőlteti rá magát, mert Ő egy igazi gentleman: nem nyomul, hanem megvárja, míg ajtót nyitsz neki, még akkor is, ha ez lehet, hogy sohasem fog bekövetkezni...



"Te kinek mondasz engem?"




2010. április 13., kedd

Hited van vagy vallásod?




Ez itt most egy poszthúsvéti poszt. És a kérdés nagyon komoly: hit vagy vallás? Mert a kettő egyáltalán nem ugyanaz. Sőt, totális ellentéte a kettő egymásnak. Ennek ellenére sajnos nagyon-nagyon sokan keverik a kettőt. És ezzel hamis biztonságban ringatják magukat, bízva abban, hogy mivel vallásosak, már szabadok az eljövendő isteni ítélet büntetésétől, holott még a fejük fölött a pallos. Ez nem Istentől van.

De mi a vallás és mi a hit? Nem szinonimája-e ez a kettő egymásnak, ahogyan sokszor használjuk? De még mennyire hogy nem!!

A vallás egy rendszer. Ez a rendszer, legyen szó bármilyen vallásról, azon a tényen alapul, hogy van az ember, és tőle távol, valahol messze van egy Isten. (vagy valaki ahhoz hasonló) Az ember nem elég jó, hogy közel legyen Istenhez, de elég jóvá válhat, ha bizonyos rituálék, előírások, szabályok, lelki törvények elsajátításával és gyakorlásával erejét megfeszítve komolyan törekszik erre.

A vallás az ember rendszere, az ember közege, amellyel maga próbál meg elég jóvá válni az Isten számára. Cselekedetek sokasága, amit tennem kell, és véghez vinnem. És a tevés majd elhozza számomra a mennyet. (vagy valami hasonlót)

Ehhez képest a hit nem rendszer, hanem ajándék. Isten ajándéka az embernek. Merthogy valóban van az ember és van Isten. De Ő nincsen távol, sőt, a legközelebb van Hozzád. Jézusban közelebb már nem tudna jönni ennél, ahogyan most van. Elközelített a mennyek országa.


De innentől érdekes a történet. Mert bár a menny kapuja tárva nyitva áll, mégsem fog mindenki automatikusan oda kerülni. Igaz, hogy elközelített a mennyek országa, de ez csupán lehetőség- a legnagyobb lehetősége, az egyetlen dobása az embernek. Nem igaz, hogy minden út a menny felé vezet. Csak és kizárólag egy út vezet oda, a többi meg egy teljesen más helyre. És ez az egy út nem a vallásos cselekedetek útja. Mert Istennél sohasem leszel elég jó, hogy a mennybe kerülj. Soha, senki, egyetlen ember sem képes közeledni Istenhez, bármit tesz is. Bármennyi jót is cselekszik, bármennyire is megsanyargatja a testét, bármennyire is akarja- ez veszett ügy, reménytelen, teljességgel esélytelen.

A Biblia azt írja, hogy minden mi igazságunk olyan Őelőtte, mint a szennyes ruha. El tudod ezt képzelni? Az összes jó cselekedetünk, az összes nemes érzület, gondolat, szó, tett, ami bennem valaha jó volt, Isten szemében olyan, mint a mocskos ruhák a szennyestartóban??? Ez így van. Mert az ember sem az eredendő lázadó voltát, sem az élete során elkövetett bűnös cselekedeteit nem tudja a maga erejéből semmissé tenni. Isten pedig nem tud a bennünk lévő jóra(?) nézni, mert a bennünk lévő bűn annyira gyűlöletes a szemei előtt, hogy el kell, hogy fordítsa rólunk a szemét! Mert az Ő szentsége sohasem fér össze az én bűnömmel. A Biblia azt írja, hogy elmondhatatlan fényességben lakik. Mi meg sötétségben élünk, a bűneinkben megkötözve...

Ez is egy érdekes dolog. Megkötözve, mint egy rab. Sok ember vallja, hogy amit az ember nagyon akar, azt képes megtenni, akármi legyen is az, de ez szellemi értelemben nem így van: valójában a saját kívánságai, bűnös vágyai és kísértései ráncigálnak madzagon minden embert. Valóban azt csinálsz amit akarsz? Képes vagy csak jót tenni? Nem. Sőt, nem tudod nem a bűnt tenni. Mert egyikünk sem ura a maga életének, mert a bűn fölénk kerekedett egyszer és azóta is lenyom mindegyikünket. Ha egyszer lenyomott a bűn, többé nem azt teszed, amit akarsz, hanem amit a benned lévő bűn diktál: rab vagy, a szó legvalóságosabb értelmében. Minden ember rab. És ez egy reménytelen állapot.


Ebből a szemszögből pedig már nevetségesen hangzik az elképzelés, hogy én, aki a saját életemben sem vagyok képes rendet tenni, sem a bűneimtől nem vagyok képes megszabadítani magam, hogy én majd egyszer képes leszek elég jó lenni Istennél.

És éppen ebben van a vallás csapdája. Mert a vallás nemcsak sugallja, hanem nyíltan ki is mondja, hogy neked az a dolgod, hogy törekedj elég jó lenni Istennél. Pedig ez soha senkinek sem sikerült, ezután sem fog soha! Ez a mentalitás: az elég jóvá válás délibábjának kergetése hozza az emberbe a vallásos buzgalmat, amikor tenni akar az Úrért, menni, csinálni, változni. De elfelejti, hogy Isten gyűlöli a bűnt, és minden bűnöst egy napon el fog ítélni, és annak a vége örök gyötrelem lesz a pokolban. Ez igaz.

Tehát senkinek sincs hosszú ideje elég jóvá válni Istennél. Miért is fektetnél energiát olyan dologba, ami teljesen hiábavaló??

Aki tehát vallásos, az egy időzített bombán ül és nagy veszélyben van. Ha azt hiszed, hogy a templomba vagy gyülekezetbe járás, vagy az adakozás, vagy az önmegtagadás vagy a gyónás vagy bármi kegyes emberi cselekedeted meghatja majd Istent az ítéletkor, amikor Maga elé állít, akkor tudd meg, hogy amit most gondolsz, az teljesen igeellenes és Jézus áldozatát tiporja lábbal.

Mert akik törvény cselekedeteiből vannak,
átok alatt vannak;
minthogy meg van írva:
Átkozott minden, aki meg nem marad
mindazokban, amik megírattak
a törvény könyvében,
hogy azokat cselekedje.
Hogy pedig a törvény által
senki sem igazul meg Isten előtt,
nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él.
A törvény pedig nincs hitből,
hanem amely ember cselekszi azokat,
élni fog azok által.
Krisztus váltott meg minket a törvény átkától,
átokká lévén érettünk;
Galata 3:10-13a

Elszakadtatok Krisztustól,
akik a törvény által akartok megigazulni,
a kegyelemből kiestetek.
Mert mi a Lélek által, hitből várjuk
az igazság reménységét.
Mert Krisztus Jézusban
sem a körülmetélkedés nem számít,
sem a körülmetéltelenség,
hanem a szeretet által munkálkodó hit.
Galata 5:4-6

Ha valaki nem egyedül Általa akar megtartatni, akkor az menthetetlenül el fog veszni, mert nem a Fiúban, hanem a saját vallásos cselekedeteiben reménykedik. Kemény dolog ez nagyon.


Ha hiszed, hogy a törvény cselekedete igazít meg, akkor abban az esetben kezdhetsz a megmenekedésben reménykedni, ha a törvényt 100%-ban megtartod, pedig ez soha senkinek sem sikerült. Mert ha akár csak egyetlen alkalommal, akár csak egyetlen egyet is megszegsz a törvény parancsai közül, megszegted mindet, és a bűnösnek kijáró büntetésben fogsz részesülni. Nincsen lehetőség, nincsen eszköz a személyes jóvátételre, és az ítélet szempontjából nincs kis bűn, meg nagy bűn.

Már egyetlen akármilyen bűnnek halál a büntetése, ami azt jelenti, hogy Istentől való örök elszakadás. Mert a halál elszakadás. És az örök halál örök elszakadás az élet, s minden jó dolog forrásától, vagyis magától a Szeretettől, mert Isten a szeretet. El tudod képzelni? Milyen lehet a szeretet teljes hiánya egy örök életen át? Én nem szeretném kipróbálni és téged is óva intelek, hogy kíváncsiskodj.

A hitre és a vallásra visszatérve. Légy őszinte most magadhoz. Neked hited van vagy vallásod?

Miben reménykedsz? Abban, hogy az életed olyan élet, amire Isten majd azt mondhatja: elég jó? Vagy egyedül Jézus Krisztusban reménykedsz, aki azt mondta magáról, hogy Ő az egyetlen, aki elég jó az Istennek:

Monda néki Jézus:
Én vagyok az út, az igazság és az élet,
senki sem mehet az Atyához, hanemha énáltalam
.
János evangéliuma 14:6


A vallás az embereket pokolba viszi. Tudom, hogy ezek nagyon súlyos szavak, de igei alapon teljesen világos a helyzet. Nem reménykedhetsz a saját cselekedeteidben is, meg Jézus Krisztus áldozatának megtartó erejében is. Kizárólagosság van: ha vallásos vagy, akkor Jézus számodra nem elég jó, tehát Isten számára te nem leszel elég jó a mennyre. Ha hívő vagy, akkor egyedül Jézusba veted a reménységedet, és Isten Jézus személyére való tekintettel téged is elég jónak fog látni ahhoz, hogy üdvözítsen.

A hit: ajándék Istentől. De egy olyan ajándék, amit mindenkinek ad, aki keresi Őt. A vallás emberi rendszer és az is marad. Az ember bukott lény, tehát a rendszer maga bukott- és sohasem fog Istenhez vinni. A vallás leránt a mélybe, a hit a mennybe emel.

Akkor hit, vagy vallás? Neked is választanod kell.

Régen nem így volt a hittel és a vallással. Régen a kettő ugyanazt jelentette, mert a vallás teli torkú nyílt megvallás volt, a HIT MEGVALLÁSA: arról beszélt, hogy komolyan döntöttem Jézus Krisztus követése mellett és ezt mások előtt nyíltan vállalom. Megvallom a hitemet, a vallásom a hitemről szól. Régen ez annyira véresen komoly volt, hogy a vallásáért, a megvallott hitéért a keresztény hajlandó volt az életét odaadni. Ma ki halna meg a vallásáért?? Persze vannak nem-keresztény öngyilkos merénylők, akik ezt megteszik, de onnantól ez már nem is vallás, hanem hit. Sajnos nem élő hit, nem megmentő hit, hanem egy téves út, így a haláluk sajnos hiábavaló. Mindenesetre nem vallás, hanem hit az, ha akár az életedet is odaadod érte.

És ha már az életnél tartunk. Vajon ha meghalnál a Jézusba vetett hited miatt, akkor miért nem élsz teljesen Őérte? Miért nem adod magad teljesen oda Neki? Miért nem teszed, amit Ő a Biblia lapjain parancsol? Lehet, hogy Érte meghalni könnyebb, mint teljesen Neki élni?

Ma keresztény értelemben azért különbözik a vallás és a hit, mert az ősgyülekezet egy ponton világiasodni kezdett és így a vallás átlényegült. Ma ha vallásos vagy, az nem azt jelenti, hogy Jézust követed, hanem azt, hogy emberi rendeléseknek akarsz megfelelni és abból reméled a lelked megváltását. Pedig a Biblia szerint nincsen más út a mennybe, csak egyedül, kizárólag és csakis Jézus Krisztuson át.

Az Atya szereti a Fiút,
és az ő kezébe adott mindent.
Aki hisz a Fiúban, örök élete van;
aki nem enged a Fiúnak, nem lát életet,
hanem az Isten haragja marad rajta.

János evangéliuma 3:35-36