Te is tékozló fiú vagy?

Itt az ideje visszatekinteni 2009-re. Vajon ebben az évben hogyan gazdálkodtam az erőforrásaimmal? Megtettem mindent, amire Isten indította a szívemet? Mindig imádkoztam azokért, akiket Isten elém hozott? Szolgáltam a családomat fáradhatatlanul, mindenkit magam elé helyezve önzetlenül? A gyerekeim mennyit láttak belőlem, az én emberi megnyilvánulásaimból, és mennyit a rajtam keresztül hatalmasan munkálkodó Úrból?

Támasza és lelkes tisztelője voltam-e a férjemnek, vagy inkább olyan valaki, aki megnehezíti az életét? Igazi otthont teremtettem-e a családomnak, vagy inkább én voltam, aki megakadályozta, hogy szeretve, elfogadva és helyesen nevelve érezzék magukat a gyerekek? Odaadtam-e teljesen a szívem Jézus Krisztusnak, és megtettem-e mindent amit mondott: akkor, amikor mondta, és úgy, ahogy mondta, vagy visszatartottam ettől magam, és halogattam? Vajon az egészségem, az anyagi javaink, az időm, a szeretetem, a szavaim, az imáim jól ki lettek használva? Áldás voltam, vagy inkább én tartottam távol az áldást?

Annyi, de annyi mindennel ajándékozott meg idén is az Úr! Voltak próbák és érzelmi patthelyzetek. Volt, amit nem érettem, hogy miért történt, és volt, ami váratlan áldásként megdöbbentett.

Év elején indítottam útjára a blogokat, és ez egy olyan terület volt, amivel eddig nem számoltam, nem is gondoltam. Értékes blogger-barátságokat hozott nekem ez az év, kaptam sok szeretetet, és áldást másokon keresztül, és talán valamennyit adni is tudtam másoknak. Köszönök mindent, elsősorban, és leginkább JÉZUS KRISZTUSNAK, Aki által élek és Aki megváltotta az életemet! És köszönöm mindegyikőtöknek, hogy elolvastátok, amiket írtam, hogy hozzászólásaitokkal gazdagabbá tettétek ezt a virtuális lelki helyet.:)

Az otthonoktatásunk is idén indult el, és nagy hála van bennem ezzel kapcsolatban, mert látom, hogy jó, és hogy Isten megáldja.

Olyan sok mindent kaptam Istentől, amit nem tudok befogadni: tartotta az életemet, megőrzött sok bajtól, gondot viselt, és a próbákon átvezetett. Élünk, otthonoktatunk, nem nyomorgunk, hanem virágzunk- és hányszor nem adtam dicsőséget ezekért Istennek, pedig Ő méltó volt rá! Én nem voltam olyan gyermeke, amilyennek látni akart volna idén. Nem voltam hűséges, hanem lázadó, nem szerettem annyira, amennyire erőt adott, hogy tegyem. Nem mentem el a végsőkig, és nem az Ő szolgálatáról szólt az életem: a szívem nem állt készen, bár vágytam rá, hogy küldjön, vigyen, indítson. De most már nem akarok többet tékozolni, hanem komolyabban akarom venni az identitásomat: hogy keresztény vagyok...

Sok mindent tanított nekem az Úr magamról, és Őróla. Hálás vagyok a leckékért, és nagyon várom 2010-et, AZ ÚJ ÉVET, amiben hiszem, hogy új szellemi dolgokra fog elvezetni Isten, és sokkal többet fog megmutatni magából. Érzem, hogy így lesz, és tudom, hogy 2010 egy nagyszerű év lesz, hiszen a dolgokhoz való hozzáállásomat meg tudom változtatni. Az Úrhoz ma is mehetek a bűneimmel, mint tékozló fiú, és Ő örömmel fog fogadni.

Ha neked is vannak olyan dolgaid, amiket le kell tenned Istennél, amiket eddig cipeltél, és nem akartad az Úr elé vinni, akkor most itt a lehetőség , hogy megtedd: Ő vár Rád a megbocsátásával. Az atyai ház ajtaja nyitva áll, és te bemehetsz azon újra és újra...

S hogy mit kívánok neked?

Kérem az Urat, hogy 3+1 dolog ne fogyjon ki 2010-ben:

konyhádból A FINOM ÉTEL,
házadból A NEVETÉS,
szívedből AZ IMÁDSÁG,
szádból A HÁLAADÁS!

Az Úr vezesse lábadat áldást hozó ösvényeken, és tegyen Téged áldássá a szeretteid, és az ellenségeid számára! 2010 legyen Neked az újra-odaszánás éve. SZÍVEMBŐL KÍVÁNOM!

Áldjon meg Téged az Úr és őrizzen meg 2010-ben is!

Szeretettel:

Eszti:)

Áldott Új Évet kívánok mindegyikőtöknek ezzel a videóval!

Nézd, közeleg az éj,
és nem tudod hol talál,
a terveket már rég feladtad,
mikkel kérkedőn, büszkén elindultál.
Mész, hív a messzeség,
célod régen nincsen már,
emlékek élnek szívedben,
látod magad előtt az Atyai ház falát.

Az éj csendesen leszáll, s te úgy kiáltanál,
de jól tudod, úgy sincs kinek,
hisz régen elhagyott már minden jó barát.
Csak mész, hív a messzeség,
célod régen nincsen már.
Csak várod, hogy feltűnjön a fény,
amit hajdan láttál az Atyai ház falán.

A Mennybe fenn számítanak rád,
az Atya a kapuban várja tékozló fiát.
Kapsz új ruhát és gyűrűt az ujjadra,
Isten vár, Ő soha fel nem adja!

Azt mondod ez nem érdekel,
nem a te világod, hívő nem leszel!
Nem kell, hogy neked papoljanak,
mindent megoldasz egymagad,
s közben nem látod, hogy elestél
és nincs erőd, hogy fölkeljél.
A szívedben nincs békesség,
mióta otthonról eljöttél.
Mert Várnak rád!!!