tag:blogger.com,1999:blog-4271955603906390751.post725556524027185379..comments2024-03-26T11:00:45.041+01:00Comments on Fiúk a hajóban: Felkészítés vagy védelem??Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comBlogger6125tag:blogger.com,1999:blog-4271955603906390751.post-81974666388540500662016-07-16T21:25:41.352+02:002016-07-16T21:25:41.352+02:00Köszönöm, hogy ezeket a tapasztalataidat leírtad!:...Köszönöm, hogy ezeket a tapasztalataidat leírtad!:)Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4271955603906390751.post-66587368087952947532016-07-16T21:24:00.023+02:002016-07-16T21:24:00.023+02:00Szia Betti!
Úgy gondolom, hogy egy kicsit félreér...Szia Betti!<br /><br />Úgy gondolom, hogy egy kicsit félreértettél. Én nem azt írtam, hogy egy otthon nevelkedő gyereknek soha nem lehetnek agresszív megnyilvánulásai otthon. A posztban olyan viselkedést írtam le, amikor egy kisgyerek az óvodában vagy a gyülekezetben a családon kívüli személyekkel is agresszíven nyilvánul meg. Erre a helyzetre írtam, hogy biztosan otthonról hozott mintáról lehet szó.<br /><br />A ti küzdelmeiteknek a kisfiaddal nem tudom, mi lehet a magyarázata. Lehet (de most csak találgatok), hogy a háttérben a tesók gonoszkodásait vezeti le a legkisebb ilyen módon. A kislányok nagyon édesek, de egyben nagy játékosok, drámakirálynők is. Nem egy olyan sztorit hallottam fiús-lányos anyáktól, amikor az ártatlannak gondolt kislány volt körmönfontan gonoszkodó a tesóival. Ráadásul ezt olyan módon tette, hogy sokáig egyáltalán nem gyanították a szülők, ki is a hunyó: meg voltak győződve, hogy a fiúk a hibásak, akik valami rossz fát tettek a tűzre...<br /><br />Lehet az is (és még mindig csak találgatok), hogy a fiadat nem otthon, hanem valahol máshol érte valami komolyabb lelki trauma (játszótéren, gyülekezeti gyerekközösségben, a rokonságban vagy kórházban), amit nem tud szavakba önteni és ezért feldolgozni sem: ezért ösztönösen próbálja kijátszani magából azzal, hogy másokkal erőszakosan viselkedik.<br /><br />Ne emészd ezen magad. Isten jól tudja,miért ilyen, és ő így is szereti - mint minket is. Az elfogadó szeretet idővel célt ér. Ha gyengéd odafigyeléssel veszitek őt körül még ha lehetetlenül is viselkedik, akkor a fiad változni fog. Valószínűleg belül szenved, azért csinálja ezt.<br /><br />Szeresd őt jobban, mint az összes gonoszsága, amit tesz. Aki 'rossz' annak nagy szüksége van a szeretetre, a 'rosszaságával' azt mondja, hogy szeress jobban! Isten hordozzon kegyelmében és tegyen benneteket kegyelmes, gyengéd, szükségletekre reagálni tudó szülővé! Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4271955603906390751.post-74706268242312146802016-06-30T08:56:20.302+02:002016-06-30T08:56:20.302+02:00A pénzügyekre reagálva, mi kiszámoltuk konkrétan, ...A pénzügyekre reagálva, mi kiszámoltuk konkrétan, hogy ha a gyerekek oviba, suliba, én pedig dolgozni járnék, mi speciel rosszabbul élnénk, mint most, egy fizetésből. Persze, ez nem feltétlenül igaz minden családban, de mire mi kifizetnénk mindenki utazását, nekem a munkaruhákat, a gyerekeknek az iskolába az elmenős ruhákat, tornafelszerelést, táskákat, stb megvennénk, a gyerekek iskolai kiadásait fedeznénk, az többe kerülne, mint amit én előreláthatólag megkeresnék. Még akkor is, ha csak az otthonoktatás költségei és az iskolába járós kiadások különbségével számolok. Ráadásul, mivel itthon vagyok, sokmindenen talán jobban is tudok spórolni, mert vagy nincs szükség dolgokra, vagy megcsinálom, megcsináljuk a gyerekekkel házilag.<br /><br />De én azt gondolom, hogy bármibe belevágni csak úgy érdemes, ha meg vagyunk győződve arról, hogy Isten akaratában járunk. Mert ami nem hitből van, bűn az.Anonymoushttps://www.blogger.com/profile/07861131473860930493noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4271955603906390751.post-84153266053803997952016-06-30T08:41:52.829+02:002016-06-30T08:41:52.829+02:00Kedves Eszti!
Azt írod, "olyan kis agresszor...Kedves Eszti!<br /><br />Azt írod, "olyan kis agresszorok, akik a szüleiktől egy nagyon vad viselkedésmintát vettek át, mely viselkedéssel az óvónők sem tudnak mit kezdeni (ezekben az esetekben a kis agresszor szüleivel való komoly elbeszélgetés sem jön szóba, mint lehetséges megoldás, hiszen a gyerek éppen tőlük vette át a mintát...)"<br /><br />Mi nem vagyunk férjemmel agresszív emberek. Négy kislányunk az egymás közötti szokványos civakodáson kívül nagyon 'jó' kislányok. De legkisebb gyermekünk, kisfiunk olyan, mint Jekyll és Hyde. Egyik pillanatban édes, kedves, szeretetteljes, a másikban tör-zúz, szétdobál mindent, bántja nagytestvéreit, a cicáinkat és vigyorog hozzá. Minden esetben megszidjuk, megfegyelmezzük és bocsánatot kéretünk vele, valamint, ha lehet, jóvátetetjük, amit csinált. Ez már legalább egy éve így megy, ha nem több, naponta számtalanszor. Nagyon fárasztó, kimerítő ez. Amennyire tudom, más gyerekkel nem tesz ilyet, sőt, másokkal általában nagyon kedves, barátságos, szeretetteljes, segítőkész, viszont van, amikor nekem jön, rám üt, akár a gyülekezetben is.<br /><br />Tőlem, tőlünk ezt nem láthatta és eddig itthon volt mindig testvéreivel együtt, most lehet, hogy kötelező lesz oviba adni, de még megnézem, háromévesekre mi a szabály. <br /><br />Gondolom, nálatok nem volt soha ilyen gond, hogy ennyire egyértelműen kijelented, a szülőktől tanulnak az agresszív gyerekek. Mi szégyelljük és szenvedünk ettől a helyzettől, s valószínűnek tartjuk, hogy inkább genetika áll a háttérben (nagyapa természetét örökölte egy az egyben). Ez csak bizonyítja, hogy a Biblia igaz, minden ember bűnös, akár hány éves is. Abban bízunk, hogy ha szorgalmasan nevelgetjük és Isten Igéjét alkalmazzuk, túljutunk ezen a korszakon és Isten segedelmével hátrahagyja ezt a viselkedést.Anonymoushttps://www.blogger.com/profile/07861131473860930493noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4271955603906390751.post-37824586514524805652012-04-21T18:43:55.926+02:002012-04-21T18:43:55.926+02:00Enca, sokat gondolkoztam, hogy hogyan is fogalmazh...Enca, sokat gondolkoztam, hogy hogyan is fogalmazhatnám meg jól a választ a gondolatokra, amiket írtál.<br /><br />Nagyon igazad van: a legtöbb magyar családban nem magától értetődő, hogy miként lehetséges lemondani az édesanya jövedelméről. De én nem erről az oldalról szeretném megközelíteni a kérdést.<br /><br />Az ovimentesség (csakúgy, mint az otthonoktatás) nem olyanféle személyes döntés, amelyet az anyagi körülményeink miatt hozunk meg, vagy vetünk el. A legtöbb általam ismert otthonoktató nem azért választotta ezt az utat a családjának, mert anyagilag annyira el voltak eresztve. A legtöbbünk családjából nagyon hiányozna a keresetünk, hiányozna, ha nem lennénk tudatában annak a jelentős hatásnak, amit így a gyerekeink életére gyakorolhatunk. Ez felülírja az anyagiakat. Persze, ettől nem lesz étel a gyerekünk szájában és a számlák sem lesznek kifizetve, de az első lépés az, hogy a dolog jelentőségét megértsük és elismerjük.<br /><br />A fenti poszt is elsősorban meggyőződésekről és prioritásokról szól, és ezek adott esetben nem kézenfekvő dolgok. Mert amíg elismerjük, hogy ez igaz, de az elismerésünk nem késztet minket a helyzetünk megváltoztatására, Istenhez igazítására, addig a gondolatainkból nem lesz tett, az érzéseinkből nem lesz meggyőződés. Tettek nélkül pedig nem fogunk semerre sem elmozdulni - marad minden a maga kétségbeejtő útján.<br /><br />Mindezzel azt szeretném csak mondani, hogy igen, igazad van: valóban nem könnyű lemondani a második kereső személy fizetéséről egy családban. De nem lehetetlen! Nem az a kérdés, hogy meg tudom-e tenni, hanem hogy akarom-e eléggé vagy sem.<br /><br />Abszolút nem érzem felhatalmazva magam, hogy a te, vagy bárki más anyagi helyzetében bölcs legyek. Fogalmam sincs, hogyan éltek, és még ha lenne is, akkor sem lenne feladatom okosnak lenni mások életében. De van Urunk és Istenünk, aki pontosan látja a helyzeteteket és a kezében tartja a lehetőségeiteket (meg a mieinket is). Ő képes bölcsességet adni, hogy hogyan lehet megoldani, átszervezni, lehetővé tenni, hogy az anya otthon maradhasson a gyerekeivel.<br /><br />A kérdés nem is az, hogy ez jó-e, megvalósítható-e, hanem, hogy mit akar Isten. Vajon nálatok azt a rendet szeretné-e látni, hogy a jó alapok egyre meg vannak erősítve és a rossz, Isten ellen való hatásoktól való védelem a megfelelő módon megvalósul a családban?<br /><br />Ha Ő nem ezt akarja; ha az Úrnak úgy is lehet engedelmeskedni, hogy oviban és iskolában vannak a gyerekeink, akkor nem éri meg azon gondolkozni, hogy hogyan lehetne másként. De én úgy látom, hogy csak az Úr törvényét kompromittálva és a gyerekeimet káros dolgoknak kitéve hozhatok az ovi és az iskola melletti döntést. Márpedig a tét óriási: a gyerekeink lelke és további boldogulása.<br /><br />Hiszem, Enca, hogy akit Isten elhív, azt el is készíti, hogy megléphesse, amit meg kell. Ő gondoskodik a körülményekről is, hogy a lehetetlen lehetségessé váljon. De először egy döntésnek kell kiformálódni: "igen, Uram". Ha nem Ő mozdít ebben, ha nem az Ő hívására reagálsz, akkor nem érdemes lépni. Tanulmányozni kell az Igében, hogy Ő hogyan képzeli a családos életet, és mit vár el a szülőktől. A suli és az ovi sok ponton ellentmond az igei rendnek. Maga a gyerekközösség sem Isten megoldása, hanem az emberé.<br /><br />Kívánom, hogy meglásd azt a megoldást, amit Isten a ti családotok számára készít. És köszönöm, hogy megosztottad a gondolataidat - nekem építő volt olvasni.:)Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4271955603906390751.post-11897240037843663472012-04-20T22:23:59.410+02:002012-04-20T22:23:59.410+02:00Eszti, nagyon jó témát feszegetsz, érdeklődve olva...Eszti, nagyon jó témát feszegetsz, érdeklődve olvastam a véleményedet, és kétféle érzés kavarog bennem. Egyetértek veled, nagyon fontos a védelem, és nem lehet meghúzni egy határt, hogy hol van vége ennek a védelemnek. De emellett szükség van az édesanya jövedelmére a puszta megélhetéshez (étel, fűtés, víz...), így nem megoldható az ovi-mentes élet.<br />Nagyon sok gondolatom forog akörül, hogy a gyerekem kikerül a befolyásom alól az oviban, s majd az iskolában. Bár jó alapokat kap, nagyon sok hatás éri, és egyre több a rossz, Isten ellen való dolog.<br />Nem látom a megoldást (egyelőre).<br />Örülök, hogy felvetetted ezt a témát, kíváncsian várom a kommenteket.Encahttps://www.blogger.com/profile/05980968966605016533noreply@blogger.com