tag:blogger.com,1999:blog-4271955603906390751.post4566175490990728887..comments2024-03-04T18:52:13.775+01:00Comments on Fiúk a hajóban: Én és mások...Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comBlogger4125tag:blogger.com,1999:blog-4271955603906390751.post-83167512198839537022009-10-26T12:25:36.404+01:002009-10-26T12:25:36.404+01:00Köszi Gira, jól esett olvasni, amit írtál. Jó tudn...Köszi Gira, jól esett olvasni, amit írtál. Jó tudni, hogy vannak mások is, akik így gondolkoznak.:)<br /><br />Lehet, hogy nem is kell szakszerűen felelni az oviztató oldal bántásaira.:) Mert aki oviztat, az is elsősorban érzésre csinálja, nem azért, mert Isten vagy az észérvek erre vezették őket. Szerintem elvárhatjuk, hogy mások tiszteletben tartsák azt a döntésünket, hogy távol tartjuk a gyerekeinket az ovitól. Minthogy mi is igyekszünk tiszteletben tartani az ő döntésüket. Ha pedig mindenáron érveket akarnak, akkor először mondják el ők, hogy milyen észérvek alapján vitték oviba a gyerekeiket. Azokat aztán meg lehet cáfolni, és máris megvannak a saját észérveink. :) (Gondolom nem minden esetben működik így, de lehet, hogy egy-egy harsányabb ovi-védő bántásait el lehet hallgattatni, ha felismeri, hogy neki sincsenek tényszerű kész válaszai a miértre.)<br /><br />Hogy honnan lehet tudni, hogy Isten vezetése, és nem önzés? Istennel való személyes kapcsolat nélkül nem lehet tudni. Isten pedig Jézus Krisztusban jelentette ki magát. Ezt persze sokan tudják, de a Biblia szerint egyedül Jézuson keresztül lehet Istent megközelíteni. És Isten szeretné is ezt az igazi, természetfeletti, élő kapcsolatot minden egyes emberrel. Veled is, ha még nincs így.<br /><br />A Biblia azt írja, hogy ha száddal Úrnak vallod Jézust és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból, akkor üdvözülsz. Tehát hinned kell Jézus Krisztusban, mint Isten Fiában, és mint Megváltóban, s kész kell lenned ezt nyíltan megvallani mások előtt. Ezután meg kell vallanod Istennek a bűneidet, és kérni a bocsánatát. (Ezt megadja, ha hiszel a Fiában.) Jézusban való hited folyományaként Istennek kell adnod az életedet, ami azt jelenti, hogy Ő lesz az ura az életednek, Ő fogja vezetni azt, nem te magad.<br /><br />Tehát: hit Jézus Krisztusban, bűnvallás, és életed átadása után kerülhetsz Istennel kapcsolatba (ezt megtérésnek vagy újjászületésnek hívják), és eztán Ő fogja vezetni az életedet, amennyiben erre nyitott vagy. Ha nincs meg ez a kapcsolat, akkor Isten nem tud közvetlenül vezetni.<br /><br />A másik dolog, hogy újjászületett keresztényként is megcsalhat a szívünk, ezért időnként nem árt megvizsgálnunk ezt. De Isten is figyelmeztet, ha ez megtörténne.:)Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4271955603906390751.post-87217655626795656172009-10-26T10:36:27.793+01:002009-10-26T10:36:27.793+01:00Számomra már az is hatalmas dolog, hogy felvállalo...Számomra már az is hatalmas dolog, hogy felvállalod. Bennem él a külvilág ítéletétől való félelem. Most csak oviba nem járatom a 4,5 és a 3 évesemet, de már így is annyi bántást, lehülyézést kapok, amit nehezen visel el az önbizalmam. És tényleg, miért lennék én meggyőződve, hogy én csinálom jól? Én is építettem észérveket a döntésem köré, de valójában belülről jött a döntés, éppen ezért, ha kritizálnak, nem is tudok szakszerűen felelni nekik. Mert honnan tudom, hogy Isten van a döntésem mögött és nem az önzés?<br />(Egyébként önvédelemből én is hajlamos vagyok támadni a bölcsis/ovis rendszert)Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4271955603906390751.post-11325108857539864672009-10-22T13:43:01.143+02:002009-10-22T13:43:01.143+02:00Fontos, amiken dilemmázol. Én most kezdem látni a ...Fontos, amiken dilemmázol. Én most kezdem látni a fiaimon, hogy mennyire jó nekik, hogy itthon vannak, és a saját ütemükben, senkihez nem viszonyítva érhetnek. Most, hogy Rafival (második) is le kell ülnöm foglalkozni itthoni 'nagycsoportos foglalkozás' keretében, most látom, hogy ő mennyire más, mint Doda (elsőszülött)! Doda az a tipikus órákig ülős és hosszan figyelni képes, 'pontosan és szépen' gyerek. Alapvetően ilyen. Rafi a szöges ellentéte. Lelkes, amolyan 'jön, lát győz' gyerek, de hamar elveszti az érdeklődését, s ha nem megy valami, akkor dührohamot kap, vagy ráül a pesszimizmus, hogy ő nem is fog tudni soha. Ő a rendszerben igazán szenvedne, mert a fejlődésének mostani szakaszában nem lehet kívülről keretbe foglalni és irányítani a vele való foglalkozást. Külön meg kellett találnom ehhez a gyerekemhez is a kulcsot- erre egy intézményben nem jutott volna idő... Egy kicsit persze tágítom a határait, de alapvetően az ő érdeklődése által irányítva mennek a dolgok. És tudom, hogy nem kell sietnem, és tudni fogom, amikor készen áll a továbblépésre.<br /><br />Nagyon örülök, hogy hosszúra sikerültél! Jól esik, hogy beleengedsz a fejedbe és a szívedbe. Te épülsz, és te is építesz. Nagyon köszönöm.Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4271955603906390751.post-55475506838625497552009-10-22T08:27:20.577+02:002009-10-22T08:27:20.577+02:00Érdekes és fontos témát feszegetsz, Eszti. Én pedi...Érdekes és fontos témát feszegetsz, Eszti. Én pedig még keresem a helyemet. Nem vagyok meggyőződve, hogy az oo való nekünk, mint ahogy arról sem, hogy az iskola. Annak viszont nagyon örülök, hogy általad már igen korán foglalkozom a kérdéssel - nélküled, a blogod nélkül nem tartanék itt, ezért is nagyon jó hát, hogy rád találtam - mert így igazán nem mondhatom, nem kaptam elég időt a helyes döntés meghozatalához. Igenis kaptam. És az is érdekes, mennyire menet közben formálódik az ember. Rékám születése előtt - bár láttam a rendszer hibáit, hiszen néhány évig iskolában tanítottam, majd óvodában lovasterápiáztam (sérült gyerekekkel ugyan, de beleláttam az egész rendszerbe), azért nem fogalmazódott meg bennem, hogy az én gyerekem nem fog oviba járni, vagy épp suliba... Mostanra azt gondolom, az óvodát ki kell hagynunk, s bár épp a napokban szaladtam bele egy alternatív megoldásba - családi napközit volt szerencsém megnézni itt a városunkban - és bár azt gondoltam róla, hogy a legjobb azok közül, amit idáig tapasztaltam, de ez sem megoldás számunkra. Családias? Igen. Jó fej szülők jó fej gyerekei járnak oda? Igen. Jut elég figyelem minden gyerekre? Erre is igen a válasz, hiszen csoportonként 7 gyerekre két nevelő jut, semmivel kevesebb figyelem tehát, mint egy nagycsaládban. A nevelők értékrendszere közel van az enyémhez? Igen, láthatóan. A környezet is otthonos, családias? Megint csak igen. Akkor mi a fene bajom van vele? Nos csak az, amely témát már boncolgattam egy régebbi bejegyzésemben - fejleszteni vagy hagyni fejlődni. A csanás (csaldi napközis)gyerekeknek órarendjük van, két-háromévesen! Melyik nap van angolóra, mikor környezet, testnevelés, kézművesség.... S bár alapvetően semmi gond egyikkel sem, de itt is kimarad, ami szerintem a legfontosabb és legfejlesztőbb: a spontán játék és a családdal való közös munka. <br />Mit értek ezalatt? Rékám napjai nagyrészét úgy tölti, hogy hol maga merül bele valami nagy-nagy játékba, vagy totyog utánam és segít bepakolni a fát, fölszedni a diót, bekapcsolni a mosógépet, leszedni a megszáradt ruhát, összepakolni a játékait, stb. Amikor pedig ezek egyikét sem teszi, akkor hozza a képeskönyvét és meg kell beszélnünk a képen látható dolgokat, történéseket, vagy énekelni kell, mondókázni kell, hancúrozni kell.... Az én szememben a fejlődés kulcsa ezen dolgok egyensúlya a gyerek igénye és érdeklődése szerint. Vagyis azt gondolom, ha valamiért én nem lehetek itthon Rékával (remélem, ez nem történik meg) akkor apukámra bízom kinn a tanyán és megyőződésem, jobb az Rékának, ha együtt vezetik a traktort, etetik a lovat, uzsonnáznak a diófa alatt és népdalt énekelnek a kemencébe való begyújtás közben, mint ha környezetismeret órán venne részt az oviban. <br />Az iskoláztatással kapcsban még nem jutottam idáig. De azt gondolom, követem, vagy legalábbis igyekszem követni a belső hangot, amelyet hiszem, a Jóisten küld nekem, hozzám, értem és értünk, s akkor jól fogok cselekedni. Addig is szorgalmasan olvaslak, mert azt is hiszem, hogy nem véletlen egyáltalán az, hogy megismertelek.<br />Bocsi, hogy hosszúra sikerültem, puszi!Gabkahttps://www.blogger.com/profile/11776052755384226226noreply@blogger.com