Tojások, nyulak, húsvétmintás dekoráció, locsolkodás és ajándékok nélkül telt az ünnepünk. Nem is ünnep volt, inkább csak egy nagyon szerény, de annál belsőségesebb megemlékezés Arról, Akitől az életünket kaptuk. Aki a mi váltságunk és a hitünk hőse.
Ő megérdemli, hogy mindenféle kenetesség nélkül, mindenféle zajos külsőség nélkül jöjjünk Hozzá ma. Megérdemli, hogy a szívünk egyszerűségében és a legszűkebb körben emlékezzünk Róla. Meg arról, amit értünk szeretetből tett.
Persze, lehet külsőségekkel is őszintén ünnepelni, csak én úgy látom, az mindig valamivel nehezebb. Mert a bejáratott utak akkor is viszik az embert, ha a szíve nem ott van.
Nekünk nagyon jó volt így emlékezni Őrá. Méltónak éreztem az áldozatához és kellően önazonosnak, hogy mindannyian jól érezzük benne magunkat. Nem volt formába öntve és ezért nem a forma volt ott, ahol nekünk kellett volna lennünk, hanem mi voltunk ott az egyszerű hálánkkal. Hisszük, hogy ez az egyszerűség kedves volt Neki, ennyi pedig nekünk pont elég is. A legjobb húsvétunk volt eddig.