Hello, 2017

Közelít az új év, vajon mit hoz? Lesz benne annyi vidámság, kétely, szívfájdalom, boldog, meghitt pillanat, családi összecsattanás meg mókaság, mint az ideiben volt? Változunk majd annyit, mint ebben változtunk? Bölcsebbek leszünk és a fontos dolgokban viszont mégis maradunk ugyanolyannak?

Nagy terveink vannak, sok élethelyzetbeli változásra számítunk az elkövetkező 2 évben és várakozással állunk a változások elébe. Nem vagyunk viszont felettébb izgatottak emiatt, az új év számunkra nem egy ilyen kiemelt időszak, amivel kapcsolatban nagy elvárásokat fogalmazunk meg.

Egyszerűen csak éljük, megéljük, befogadjuk a mindennapokat és jó nekünk együtt, erre csodálkozunk rá időről időre. Persze megvannak a kihívások, de boldogulunk. És ami biztonságot ad, az az, hogy tudjuk, érezzük és tapasztaljuk az Úr kegyelmét, szeretetét, gondviselését. Ami pedig állandóságot ad, az az, hogy mindig ott vagyunk egymásnak, ez pedig nekünk nagyon jó.

Mi lesz még január elseje után? Most a legközelebb a gyerekek vizsgái vannak, erre gyúrunk. Aztán tél végén Dom középsulis jelentkezése következik. Aztán meg majd minden más is lassan megérkezik hozzánk, ami erre az évre rendeltetett.

Szerintem jó lesz az új év, de persze nem tudhatom. Viszont akármi fog is történni, teljes a bizalmam abban, hogy az Úr Jézus áldott jelenlétét, a Szentlélek nevelő, helyreigazító munkáját és Istenünk gondoskodását, vezetését nem fogjuk nélkülözni 2017-ben sem. Ezért, ha forrong is a világ, mi szilárdan állunk, mert leginkább nem arra nézünk, ami körülvesz, hanem a szilárd talajt akarjuk látni a lábunk alatt. Azt a drága Kősziklát, amelyre fellépült a mi hitünk, amelyen állunk is.

Hogyha nem rendülünk meg 2017-ben, az egyedül Miatta lesz. Mert bizonyos, hogy ebben az esztendőben is lesznek sarokbaszorító, nehéz helyzetek, amelyben azt fogjuk érezni, hogy ebbe bizony lelkikeg mind belehalunk. De aztán majd túlleszünk és formálódhat a hitünk, megerősödhet a Belé vetett bizalmunk, hiszen ez a célja ezeknek.

Tudom, hogy az Úr tőlem függetlenül megdicsőíti majd magát jövőre is, úgy ahogyan idén is megtette. De, ha engedi és élünk, szeretném az életemben is (még inkább, mint tavaly) megdicsőíteni Őt azzal, hogy teszem az akaratát és keresem Őt. Szeretetét vágyom megénekelni az életemmel, hogy benne láthatóan minden Róla szóljon. Mert, amúgy az egész élet Róla szól.