Fogyasztói társadalomban élünk. Sajnos hatással is van ránk. Olyan tárgyakat és eszközöket tartunk nélkülözhetetlennek, olyan szolgáltatások igénybevételét tartjuk szükségesnek, amelyek nélkül száz évvel ezelőtt minden gond nélkül boldogan eléltek az emberek. Ennek a fogyasztói mentalitásnak az egyik súlyos tünete, hogy többet költünk, mint amit finanszírozni tudunk. És emiatt eladósodunk.
Sajnálatos módon ez a keresztényekre ugyanúgy jellemző, mint a világra - már megint igaz, hogy nem vagyunk másmilyenek. Pedig Isten merőben más elvek szerinti életet tervez nekünk. Azt az életet nem a törlesztőrészletek és az adósságcsapdából való kilábalás-hozta kényszerdöntések, hanem valódi szabadság és valódi megelégedés jellemez.
Mi mégis a világ fiaihoz hasonlóan lépre megyünk: elhisszük a hazugságokat a hatékonyabb mosóporról, az egészségesebb joghurtról és a szuper-telefonról, amit muszáj birtokolnunk. Sőt, továbbmegyek: elhisszük, hogy diploma nélkül nem lehet boldogulni, és hogy kell a jó kocsi, meg a saját ház, mert anélkül nem mondhatjuk, hogy valamire jutottunk. Az persze rejtély, hogy mitől saját a ház, ha húsz évig hivatalosan a bank tulajdonát képezi - meg tovább is, ha tartósan megcsúszunk a törlesztőrészletek fizetésével...
Nyakig ülünk az adósságokban, sosincs elegendő pénzünk és nem tudunk megelégedni, mert mindig hiányzik valami - egy újabb égető kívánság, amit a társadalom sugallata meg a reklámok generálnak a szívünkben- nekünk, hívőknek is.
Írhatnék erről a mentalitásról, de inkább a hitelfelvételről fogok írni, mert minden országban ez jár leginkább együtt a fogyasztói léttel, ez fémjelzi leginkább. És főként, mert sajnálatos módon ez a téma súlyosan érinti a hívőket is.
Nem szeretnék hamis fényben tetszelegni: a mi családunk is érintett a témában. Hosszú éveken át nem vettünk figyelembe fontos igei alapelveket és ennek most megvan a böjtje az életünkben. Isten azonban nagyon kegyelmes és hűséges hozzánk.
Elsősorban tehát magamnak összegzem a gondolatokat, aztán aki rajtam kívül érintve érzi magát, az bizalommal vigye az Úr elé a maga helyzetét. Ő megoldást fog adni, még ha kilátástalannak látszanak is a dolgok.
***
Tudom, hogy a hitelfelvétel kérdése a legtöbb embernél nagyon érzékeny téma. Ugyanakkor nem mehetek el a tény mellett, hogy Istennek is van véleménye erről a dologról. Az Ige nyílt állásfoglalása az, hogy ne vegyél föl hitelt. Ma látszólag ezernyi helyzet van, amikor az a pénzösszeg nélkülözhetetlen, de ha Isten álláspontját nézzük, akkor nyilván nem az (ezért mondja, hogy ne vegyünk föl).
Amennyire én látom, hitelt három fő okból vesznek föl az emberek.
Az első ok, a türelmetlenség: az ember nem akarja kivárni, míg összegyűlik a pénze egy bizonyos dologra, hanem most azonnal kell neki. A második ok, a bölcsesség hiánya: az ember nem gondolkozik előre, nem számít bizonyos várható költségek felmerülésére, így amikor fölmerülnek, abszolút váratlanul éri őt és emiatt úgy érzi, muszáj hitelhez nyúlnia. A harmadik ok, az elérhetetlen vagy nem időszerű dolgok utáni vágyakozás: az anyagi helyzetnek nem megfelelő szintű célok kitűzése.
A türelmetlenség nem helyes. Ha valami nem ér meg annyit, hogy akár hosszabban is gyűjtsünk rá, akkor nem is olyan fontos. A Biblia szerint Isten gondot visel az ember minden szükségéről. Mindegyikről. Ami valóban szükség az életünkben, arra Isten hitel nélkül is biztosan ki fogja rendelni a szükséges pénzt. Bíznunk kell az Ő gondviselésében.
A bölcsesség hiánya nem jó dolog. Az Ige bátorít, hogy ha valakinek nincsen bölcsessége, akkor kérjen az Úrtól, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad (nem a hitelt kérőnek, hanem) a hittel kérőnek, aki nem kételkedik. Ha adott időben nem kértünk bölcsességet és ezért olyan helyzetbe kerültünk, ami előrelátással és az Úr vezetésével megelőzhető lett volna, akkor a saját hibánk miatt vagyunk ott, ahol vagyunk. Isten kisegít ebből, ha megvalljuk a bűnt, de valószínűleg érezni fogjuk a bőrünkön a bölcstelenségünk negatív következményeit. És úgy gondolom, hogy a kimenekedésben sem a hitel lesz az Ő eszköze.
Ha elérhetetlen dolgok után vágyakozunk, az sem helyes. Az Ige azt tanítja, hogy legyünk hálásak és megelégedettek azzal, amint van, hiszen mindent Tőle kaptunk - akármilyen anyagi helyzetben is vagyunk. Ha Istentől függetlenek a céljaink, akkor ahhoz lehet, hogy Tőle független forrásokat is igénybe kell vennünk: Ő ugyanis együtt munkálkodna velünk azoknak a céloknak a megvalósításán, ha Tőle lennének, és akkor nem kellene hitelhez nyúlni.
Nemrég gondolkoztam a magyar nyelv 'hitel' szaván. HIT EL. Hívők esetében akkor merül föl a hitel, amikor nincs hit az anyagiak területén Istenre bízni magunkat. Amikor nem hisszük igazán el, hogy Isten minden időben képes betölteni minden szükségünket a mi 'segítségünk' nélkül is. Ő meg is teszi ezt.
Végezetül leírok pár alapelvet, amelyek segítenek kordában tartani a kívánságainkat és megfelelő mederben tartani az anyagi dolgainkat. Így egy hálás életünk lesz.
1. Ne vegyél föl több hitelt.
2. Minél előbb szabadulj meg meglévő adósságaidtól.
2.Gazdálkodj pontosan annyiból, amennyid van, még ha ez bizonyos kívánságok megvalósulásának drasztikus késleltetésével jár is.
3. Legyél hálás azért, amid van. Ne attól várd a beteljesülést, amid most még nincs.
4. Szoktasd hálára a gyermekeidet és magad is tanuld meg Istennek azt mondani, hogy köszönöm. A keveset és a látszólag nem eleget is Neki köszönd meg mielőbb. Ne várd azt, hogy majd ha tökéletesen elégedett leszel a bevételeiddel, akkor megköszönöd - ez igen ritkán következik be.
5. Tudd, hogy Isten pontosan tudja, mire van most szükséged és megadja azt, ami most a javadat szolgálja. Néha az nem több pénz, hanem egy próba...
6. Tekints úgy az anyagiakra, mint Isten gondoskodásának megnyilvánulására és mint a te formálásodnak eszközére. Ismerd fel, hogy mikor melyik kell, hogy hangsúlyosabb legyen az életedben.
7. Adj másoknak önzetlenül! A legjobb módja, hogy érzelmileg függetlenítsd magad a saját pénzedtől, ha elkezdesz rá úgy tekinteni, ahogyan kell: mint Isten pénzére, amellyel téged és másokat is meg akar áldani. Neki terve van a forintjaiddal, és ha igei módon viszonyulsz ahhoz, akkor Tőle kérsz bölcsességet, hogy hogyan használd azt fel az Ő dicsőségére.
Meg fogsz lepődni, néha mennyire nem neked tartogatja azt a pénzt, amiért te dolgozol meg. De hát, az élet nem rólad szól: Ő az Úr, és te meg a gyermeke, akit nagyon szeret és akit krisztusivá akar formálni.
